2019 katasztrofálisan indult. A téli csapadék közel sem volt elégséges a jó szezonkezdethez. Sőt a február és március rendkívül száraz volt, aminek következtében tűzgyújtási tilalmat kellett elrendelni a megyében. A legtutibb kis ligetemben sem tudott teremni a cseh kucsmagomba. 2018 nagyszerű tavasza után borzalmas kikelet virradt ránk. Az év első négy hónapjában csak kóválygott a gombász.
Aggódtam, hogy semmi sem lesz a tavaszi gombákból, de az időjárás gondolt egyet és április végén megérkezett a felmentő sereg első sekély ciklonja. Ezzel kezdetét vette egy rendkívül csapadékos időszak. A május dupla havi csapadékkal kényeztetett minket. Ennek köszönhetően teljesen váratlanul előrobbant a tövisaljagomba és megjelent a májusi pereszke. Aztán jött a többi kedvencünk. Évek óta nem láttam ennyi gombát az ötödik hónapban. Régi fényében tündökölt a mezei szegfűgomba és tódultak elő a csiperkék. Ráadásnak még a hónap végén is találtam májusi pereszkét. Erre régóta nem volt példa. A kiadós csapadéknak köszönhetően a június sem okozott csalódást. Pedig itt már közel sem esett annyi mint májusban. A hatodik hónap a nyári vargányáról szólt nálam. A hegyvidéki tölgyesekben a sok szedő ellenére bőven jutott nekem is. Egyszerűen fizikai képtelenség volt összeszedni mindegyik termőtestet.
Aztán július ismét pozitív csapadékanomáliával lepett meg. A nyaralók panaszkodtak, a gombászok örültek. A hetedik hónap kiválóan sikerült a háztájiban. Sajnos erősebb zivatarok is átmentek rajtunk, az egyik a hónap végén Gyula-városerdőt tépte meg. Sajnos a bőségnek véget vetett a berobbant nyár és jelentősen kevesebb csapadék, de ekkor sem maradtam pazar gombászélmény nélkül, mert követve a termőhullámot elmentem a Bükkbe és ott kitomboltam magam. Ez az élmény segített átvészelni a forró, gombátlan heteket. Idén a háztáji jelentősen jobb volt a hegyvidéknél, amit tartós aszály sújtott. Hitetlenkedve néztem a száraz lucfenyvest szeptemberben. Ijesztő volt. Nem is mentem újra 1000 méter fölé később sem. Az ősz nehezen indult be. Az október közel sem emlékeztetett régi önmagára. Abszolút beillett késő nyári hónapnak. Nem gombásztam, fagyiztam... Szinte aggódva téptem magam, hogy mi lesz így a főszezonnal. Olyan lesz mint a 2018-as volt, aminél rosszabbat addig nem tapasztaltam?
Szerencsére másként alakult és novemberre megemberelte magát az időjárás és megajándékozta a gombászokat. Május után ismét gombabőség köszöntött ránk. Pedig nem volt kiemelkedően csapadékos, azonban a kiegyenlített hőmérséklet a bőséges harmattal, az esővel kiegészülve doppingolta a kedvenceinket. A késő őszies idő szinte december végéig kitartott. Ennek a fehér karácsony rajongói nem örültek, de a gombászok boldogan trappoltak sarat dagasztani és telepakolni kosaraikat.
Az időjárás elképesztő bakugrásai ellenére a háztájiban remek szezont zártam. Szerintem senki sem maradt gomba nélkül és bőven fel tudta tölteni a fagyasztóládát, és aszalványos üvegeit.
2019 a jobb gombász évek sorát gyarapítja.
A foltos szalamandra 2019-ben az év kétéltűje cím viselője volt, és pont idén jutott eszébe valami önző dögnek építési telekké nyilvánítani a budaligeti élőhelyük felét az önkormányzatnál. Közben pontosan tudom, hogy mennyire öntökön lövés a természeti érték vonzerejét kihasználva a telkek kijelölésével és eladásával pont az értéket megsemmisíteni. Komolyan mondom harácsoló kreténekkel van tele az ország. Nem fogok szelídebben fogalmazni, mert évek óta figyelem a visszaéléseket a természetvédelem területén és közben látom a klímaváltozás okozta romlást, így bőven elmúltak a nyugis-kedves órák, amikor még lehetett gügyögve kommunikálni az ostobákkal. És aki azt hiszi, hogy pár foltos szalamandra nem állhat a fejlődés útjába, annak üzenem, hogy jelenleg (kimoderált káromkodás) nem fejlesztünk, hanem ROMBOLUNK, méghozzá önkárosító tempóban.
Pénteken néhányan összejöttünk Pósteleken és a kutatóházban teáztunk, apró süteményeket majszoltunk. Ez egy spontán összefutás volt, de örültem a mini találkozónak. Kicsit sétáltunk a génbankban és a feldíszített borókánál lőttem a képet.
Egy hónapja kezdtem el a téli madáretetést. Aznap elmentem a közeli takarmányboltba és vettem nyolc kiló fekete napraforgót. A telken burjánzik a növényzet, nincs mértani rend, így sok madár lakik nálunk. A hideg időszakban még többen vannak, mert évek óta lombhullástól rügyfakadásig töltögetem az etetőket. Tudják, hogy itt találnak élelmet. Egyelőre a mezei verebek és a széncinegék a gyakori vendégeim, de akad néhány házi veréb és ma felbukkant egy kékcinege is. (Érdekes és szomorú, hogy mennyire megritkult a házi veréb.) Ha bejön az első keményebb fagy hóval még több madár fog érkezni. Csúcsidőszakban naponta háromszor is utántöltőm az etetőket, hogy mindenkinek jusson élelem.
Ma kimozdultunk Atival. Elmentünk a családomhoz. Tervben volt, hogy felkeressük az osztrák csészegomba egyik tuti élőhelyét, de a felázott talajra gondolva a finom ebéd után semmi kedvet nem éreztem a sárdagasztáshoz. Aztán kint sincs a gomba, miután ötszáz méteren át egyensúlyoztam a sárban... Volt már ilyen. Ezért odakint nem kerestünk gombát. Ellenben a gyorsan mozgó cinegék fotózása közben megkértem Atit, hogy nézzen rá a korhadt akácágakon tenyésző júdásfülgombára, amire májusban figyelt fel. A téli hármas vasárnap hiányzó tagja előkerült a telken. Remekül érzi magát, több földön heverő ágon is ott van. Akár egy bő marékkal is szedhettünk volna, de házi kedvencünket békén hagytuk.
Az örömöm továbbnőtt, amikor picike téli fülőkét találtam. Sajnos a késői laskagomba nem került elő, pedig maximális öröm lenne a téli hármas jelenléte a telken. Mindhárom jó étkezési gomba. A júdásfülgomba különleges állagú, a laskagomba rendkívül kiadós, a téli fülőke csúszós és finom. Csak a kalapját tudjuk megenni, a bársonyos tönkje rágós, szívós. Viszont -10 Celsius fokig fagyálló és felengedve tovább tud fejlődni a termőteste. Azonban csak a friss termőtesteit gyűjtsd! Ami már észlelhetően romlásnak indult, elveszítette szép színét, foltosak a lemezei, ne készítsd el! A téli fülőke is tönkremegy előbb-utóbb. Azonban most decemberben éppen termőhulláma van, sokfelé előjött. Akárcsak a laska és júdásfül. Amint látható a cikkben, egészen közel lehetnek hozzánk.
Legutóbb november 26-án voltam a háztájim fő indikátor helyén. December 2-án elutaztam és 21-én érkeztem vissza Békéscsabára. Ezért az első utam, miután kialudtam magam, egyből Póstelekre vezetett. Végigjártam a szokásos kört, megnéztem sok lakcímet, és akadt ehető gomba is. A téli trióból késői laskagombát és téli fülőkét találtunk Atival. A harmadik, a júdásfülgomba nem került elő. Ez számomra arra utal, hogy a sár ellenére nem esett elég eső és nem eléggé párás a levegő. A júdásfülgomba imádja a csuromvizes időjárást, és egész évben terem. Bár ez a vicces gomba nem került elő, de bőven akadt más, lásd a képválogatást. Meglepett, hogy találtam frissen nőtt galambgombákat! Nem, nem múmiákat láttam, hanem egyértelműen mostanában előbújt termőtesteket. A galambgombák nemzetsége melegkedvelő, és egy faj decemberi jelenléte szokatlan. Sajnos nem sikerült a fotó róluk, de viszont rokonukról, egy tejelőgombáról van kép. Az a szép narancssárgás termőtest. Ennek sem a december az ideje. Bár a gombák mindig készek meglepni a gombászt. Szóval ez is bőven belefér a furcsaságaik körébe. A mai túrával maximálisan elégedett vagyok. Sok jó képet tudtam lőni. Az ötödiken az olajszínű csigagombát láthatod, aminek kalapján jól megfigyelhető a magyar nemzetségnév oka, a nyálkásság.
Ezek egyszerű fotók, semmi extra, a gép is kompakt, mégis szépek, mert a gombák gyönyörűek.
