Csodás napunk volt. Ugyan a rendkívüli szárazságot nem igazán enyhítették a novemberi esők, de néhány korhadékbontó számára elegendő volt a kapott csapadék, pl.: szürke tölcsérgomba, lila pereszke, nagy őzlábgomba. Utóbbira "repültünk rá". Igaz, hogy a háztájiban is bőven terem, de látni akartuk még egyszer a hegyvidéket. Hárman voltunk odaát. Az első erdőnél már teleszedték a lányok a kosaraikat és vászonszatyraikat. Ide-oda futkostak a fák között és kapkodták fel az őzlábgombákat. Én csak elégedetten sétáltam utánuk és fotózgattam. Jó étvággyal eszem a gombát, de sokkal jobban szeretem fotózni. Egyszerűen nem elsődleges nekem a gyűjtés. Inkább képeket gyűjtök mint termőtesteket. Egyébként most novemberben dunsztig mindenki teleeheti magát az őszi kedvencekkel. Hihetetlenül szerencsés a tizenegyedik hónap. Tényleg fantasztikus, amibe bele lehet szaladni az erdőt-mezőt járva. Gombabumm. Azonban a korhadékbontók vannak előnyben, bár néhány őszi termőidejű gyökérkapcsolt nemzedék egy-egy faja is tombol. Ilyen például a légyölő galóca után látható sárgászöld pereszke, amiért a lengyel gombászok "megőrülnek", ami hosszútűs fenyők alatt terem. Tizedikén még nyoma sem volt. Mostanra kaphatott elég esőt, és tényleg elképesztő, hogy mennyi van belőle.
Vargányából csak kettőt találtunk. Ez már nem tinórus időszak. Kivéve néhány fenyőtinórut. Jönnek elő a csigagombák. Sajnos sötét, árnyékos részen voltak a fagyálló csigagombák, így azokról nem tudtam képet lőni. Ízletes rizikéből egyetlen egy volt.
Alapvetően nem éri meg átmenni a hegyvidékre, mert a háztájiban jóval több gomba van. Ez egy utolsó élménytúra volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése