Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: április, 2015

Májusi plakát

Kónya vicsorgó

A kónya vicsorgóLathraea squamaria az egyik érdekes virág volt, amit a hegyvidéki erdőben láttam. Egyből felismertem a rózsaszínes virágairól, amiknek nincs zöld szára vagy zöld levele. Az egész növény fakó színű, nem tartalmaz zöld színtestet. Az árnyas erdőkben praktikusabb leállni a fotoszintézissel és áttérni a jóval magasabbra növő, napfényben fürdőző koronát növesztő fák megcsapolására. A kónya vicsorgó parazita, a bükk, a gyertyán, a mogyoró gyökérzetén élősködik. Csak virágzásakor, tavasszal lehet rálelni, mert a gyöktörzse és a szívógyökérzete a talajban rejtőzködik. Sokáig rejtetten fejlődik és a több éves növény, legalább tízéves, növeszt virágot.
A szép elegyes erdőben nemcsak egy élősdivel találkoztam, ráleltem a trükkösebb életmódra áttért madárfészek kosborra is, aminek virágai még bimbósak voltak.

Bele a közepébe

Szombaton hatan mentünk át Erdélybe. Az időjárás tökéletes volt, majdnem nyári időben jöttünk-mentünk a hegyek között. Az első túracélpont Gurahont volt, ahol az arborétumot néztük meg. Majd elindultunk Menyháza felé, de előbb még felmásztunk Dézna várának maradványaihoz. (A mellékelt fotót ekkor készítettem a hegyekről.) Az emberi műalkotások kevésbé érdekelnek, inkább a kilátás és a séta a gyertyános-tölgyesben húztak fel a magasba. Jó kis élőhelyeket láttam kapaszkodás közben és persze sok "üde erdei" fajt. A természetbúvár elégedetten viháncolt bennem. Aztán átmentünk Menyházára, ahol megnéztük az egykori márványbányát. Az autók a parkolóban maradtak a település határában, tehát gyalog mentünk fel a hegyre. Lejártam a lábaimat, de bőven megérte. Fantasztikus túra volt.
Legközelebb május 9-én megyünk Erdélybe.

Erdélyi-szigethegység 2015.04.25.

A művészet a hiányból fakad

Pár hete leltároztam a blogban, vagyis kimásoltam minden szöveget egy dokumentumba, majd megnéztem a statisztikát és több mint négy év alatt egymillió karaktert írtam össze a gombákról és a természetről. Szerintem minden tőlem telhetőt megtettem, hogy érzékeltessem, mennyire fantasztikus az élővilág és azon belül a gombák, a természet különcei. Most másfajta szellemi erőfeszítésre vágyom. Lassan tíz éve, hogy nem használtam az elmémet mesélésre. Közeledik május-június, amikor a legjobban érzem magamat, és viháncol bennem a sok érzés és gondolat. Ideje beülnöm a könyvtárba és belekezdeni a kutatásba, ami megelőzi az írást nálam.
Jó vázlat nélkül nincs értelme ütni a billentyűket, zagyvaság a végeredmény. Nem hiszek a spontán írásban, hogy csak úgy kiesik a mű az ember fejéből. Ha nincs elegendő információ-tapasztalat, semmit sem tudsz létrehozni.
Az írás nálam a legmagasabb szintű szellemi tevékenység, aminek vannak szakaszai. Az első a kutatás. A háttér információk élővé-hihetővé tesz…

Növénytársulások: alföldi tölgy-kőris-szil ligeterdő

"Az alföldi tölgy-kőris-szil ligetek az ártéri szukcessziósor klimax társulását képezik, s az ártér legmagasabb pontjain figyelhetők meg. Állományaik nagyobb része ma már ármentett területen található. Előfordulnak az Alföld egyes patakjai mellett is, ahol gyakran közvetlenül szegélyezik e kisebb vízfolyásokat. Átmenetet képeznek a higrofil és a mezofil azonális erdők között. Vízgazdálkodásukat a folyók és a patakok vízjárása, ezzel kapcsolatban a talajvízszint magassága, valamint az ártéri hordalék minősége határozza meg. Aljnövényzetük csak kivételesen magas vízállás esetén szenved elárasztást. Laza alapkőzetű hordalékok (kavics, homok, lösz) öntés-erdőtalajain jönnek létre, amelyek már átmenetet képeznek a barna erdőtalajok felé.
A tölgy-kőris-szil ligetek lombkoronaszintje 25–30 m magas, borítása pedig az uralkodó fafajoktól függően eltérő lehet. Kocsányos tölgyes(Quercus robur) konszociáció esetében erősebben zárt (80–85%), míg a magyar és magas kőris (Fraxinus angustifolia s…

Egy színvariáns

A nyúlánk kucsmagomba lila színvariánsa Morchella elata var. purpurascens látható a képen. Most némi zavart érzek a gombakörben, mert mostanában egy fajnak tartják a nyúlánkot és a hegyest M. conica. Szóval lehet, hogy a színvariáns egy világosabb, kissé lilás árnyalatú hegyes kucsmagomba. Érdemes a linket megnyitni, mert az alapfaj termőtesteinek fotóján van egy kettévágott is, amin látható, hogy a süveg és tönk belsejében egy üreg van. Ez egy fontos tulajdonsága. Ilyen az ízletes kucsmagomba M. esculenta is. Ezért ideális alapanyagai a töltött gomba recepteknek.
Sajnos a száraz és szeles tavaszi időjárás lecsapta a kucsmagomba szezont. A kedvenceink szórványosan előjöttek, egyes nedvesebb élőhelyeken láda számra is szedhetők voltak, de országos szinten nézve, katasztrófa az idei szezonjuk. Április 11.-12. hétvégén volt az I. Kucsmagomba Fesztivál, és a gombáknak kedvező élőhelyeken is csak mutatóba akadt belőlük.
Fontos, hogy minden kucsmagomba "20 perces gomba", vagyis jav…

A boldogság kék gombái 19.

A Pseudotulostoma japonicum tudományos nevének jelentése: pseudo=ál, tulostoma= nyelespöfeteg (valódi nemzetség), japonicum=japán. Ha volna magyar neve, akkor japán álnyelespöfetegnek hívhatnánk. Ez egy különleges gomba, és nemcsak a kékesszürke színe miatt. Hazai rokonai az álszarvasgombák Elaphomyces spp., egy családban (Elaphomycetaceae) vannak. A Pseudotulostoma viszonylag frissen leírt, új nemzetség, 2001-ben leltek rá a típusfajra Guyanában, P. volvata. A rokonság egyik jele, hogy a fiatal gomba teljesen zárt, majd a nyélen lévő termőréteg kiemelkedik a burokból, ami a spórák érése során szétesik. Sajnos kevés információt találtam róluk.

Kiegészítés: A hasonló alak ellenére, amire a név utal, a Pseudotulostoma nem rokona a Tulostoma nemzetségnek, melynek fajai hazánkban is megtalálhatók, ilyen például az öves nyelespöfetegT. brumale. Bármennyire meglepő, a nyelespöfetegek a csiperkék, őzlábgombák rokonai. A csiperkefélék Agaricaceae családja egyaránt magába foglal kalapos gombáka…

Gombatúra a zöldhatár közelében

A késő tavaszt idéző időben kicsiny csapatunk Sarkadra ment gombászni. Kötegyán és Sarkad közt az egykori ártéren tértünk be egy tölgy-kőris-szil ligeterdő jellegű facsoportba. Olvadozva mászkáltam a fák között, áhítattal simogatta a tekintetem az őshonos fákat, és közben a dicső múltra gondoltam, amikor teljes pompájában virult a keményfás ligeterdő. Áhítatomba belerondított, hogy ott létünk alatt is emberek jöttek és favágásba kezdtek. Még az emlékét is eltöröljük az egykori zárótársulásnak?! Rossz belegondolni, hogy végleg elveszhet a legfajgazdagabb élőhely a szülőtájamból. Ez volt a legrosszabb része a túrának, aminek azért nem ennyire sötét volt a hangulata, inkább "elszállt". A többiek jót derültek a káromkodásokkal fűszerezett lelkesedésemen, amikor rájöttem, hogy mit látok keletre: a hósipkás Bihar-hegységet és majd teljes hosszában a Béli-hegységet. A hegyek látványa fellelkesített. Annyira közelinek tűntek. Kár, hogy az egyszerű kompaktom nem tudta visszaadni a na…

Gombamérgezések előadás kapcsán

A gombamérgezéseket bemutató előadásom komolyságát oldandó záróképnek egy hálóról lementett rajzot tettem be, aminek alkotója emberi alakban ábrázolta a mérgező gombákat. Ha jól emlékszem, a rajzoló japán volt, ázsiai gombákat rajzolt le, így pár faj nem honos nálunk, de a többség igen, vagy a rokona él hazánkban.
Balról jobbra haladva: szenesedő pereszkeTricholoma ustale; Galerina fasciculata a fenyves sisakgombaG. marginata japán rokona, ugyanolyan halálos; Omphalotus guepiniformis a világító tölcsérgombaO. olearius rokona; Amanita neoovoidea a nagy galócaA. ovoidea távol-keleti rokona, eszik, de új vizsgálatok alapján mérgező; párducgalócaAmanita pantherina; sárga kénvirággombaHypholoma fasciculare; fehér galócaAmanita verna, hegyeskalapú galócaAmanita virosa; Amanita fuliginea ugyanolyan halálos mint a gyilkos galóca; Clitocybe acromelalga; légyölő galócaAmanita muscaria, gyilkos galócaAmanita phalloides, Podostroma cornu-damae, Amanita volvata, ráncos tintagombaCoprinopsis atramen…

Az elevenszülő gomba

A Leucoboletus viviparous az egyik legritkább gomba, tízévente csak egyszer szaporodik az év negyedik hónapjának első felében. Elképesztő szerencse kell a termőtesteinek megtalálásához, melyek ügyesen rejtőzködnek a fák odvában. A megtermékenyült termőtest a kis gomba kifejlődéséig bujkál és rejtve hozza világra az utódját. A fotón látható példányt egy mókus támadta meg szaporodóüregében, ahonnan haldokolva fordult ki. Ekkor találta meg a döbbent gombász, aki csodának vélte. Sajnos az anya termőtest és utódja is elpusztult. Bár a kicsi a fotózás idején még mutatott életjeleket, próbált kibújni a mókus okozta borzalmas sérülésen keresztül. A sors különös fintora, hogy a kegyetlen mókusnak hála a gombász rálelhetett a ritka faj példányára.
Az elevenszülő gomba jó, ehető, csemegegombának tekinthető. Azonban rendkívüli ritkasága, különös tulajdonsága miatt feltétlenül védendő.