Gombatúrák Erdélyben

Gombákkal a világ körül 29.

A Piptoporus australiensis a nyírfataplónk ausztrál rokona. Bár egyes szerzők kételkednek benne, hogy a Piptoporus nemzetség előfordulna a déli féltekén. Ha lesz genetikai vizsgálata, akkor talán máshová kerül besorolásra vagy kap egy saját nemzetséget. Mindig érik meglepetések a mikológusokat. A rendszertan frissítése, pontosítása kevésbé érdekli a hobbi gombászt, sokkal inkább felkelti a figyelmét a gomba színe és fűszeres illata, ami erősebben érezhető a szárított termőtesten. Sajnos nem ehető. Hazai rokonához hasonlóan barnakorhasztó, vagyis a cellulózt bontja le és a faanyag a szinte érintetlenül hagyott lignintől vörösesbarnás darabokra hullik szét. Gyakran terem erdőtüzekben elpusztult fákon.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Nyírfatapló

A nyírfa-kérgestapló Piptoporus betulinus régebbi, ismertebb magyar neve a nyírfatapló. Sok éve találkoztam először a fajjal, egy pósteleki séta során. Természetesen egy elhalt nyírfán Betula pendula nőtt. Egyik meglepő felfedezésem volt, hogy lejött a termőrétege. (A legtöbb taplónak nem választható le a csöves termőrétege a kalaphúsról.) Erről és a termőhelyéről könnyedén felismerhető. Bár puha húsának kellemes gombaillata van, de nincs étkezési értéke, ehetetlen. Ellenben van gyógyhatása. Gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása van, és összetett cukrai hatnak egyes ráktípusokra. Készíthető belőle tea. Aki kóstolta, elmondhatná, hogy milyen. 
A nyírfatapló követi kedvenc fáját, így parkokban, kertekben is megjelenhet. Taplók közt közepes méretű, 10-30 cm átmérőjű, puha termőtestei vonzzák a tekintetet és a kezdő gombász kíváncsian méregeti, szagolgatja, nyomkodja. Próbálja kitalálni, hogy melyik gomba lehet. Aztán felnéz a nyírfára, és tippel, "ez egy nyírfán élő(sködő) tapló".
Sajnos még senki se szavazott rá. Úgy néz ki, hogy esélye sincs, hogy 2015-ben az "Év gombája" legyen. Pedig gyakori, könnyedén felismerhető, gyógyhatású, északi tájak varázslatát az életünkbe hozó, puha tapló.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Erdélyi-szigethegység 2014.06.21.


Porcos fülesgomba

A porcos fülesgomba Wynnella atrofusca a hegyvidéki fenyvesek gombája, hazánkban nagyon ritka. Eddig elkerülte figyelmemet a létezése, pedig szerepel a "sárga könyvben". Hasonlít a "valódi" fülesgombákra Otidea spp., valamint az "amerikai nyuszifülre" Wynnea americana, de azzal sem rokon, mert nemzetsége a papsapkagombafélék Helvellaceae családjába tartozik. Sőt egyes szerzők papsapkának tartják, egyik neve Helvella silvicola. Bár ritka, de könnyedén felismerhető. Fül vagy kanálformájú termőteste 3-7 cm magas. A belső oldala majdnem fekete, sötétbarna, a külső vörösesbarna. Feltétlenül az élőhelyén hagyandó, nincs étkezési értéke. Késő nyáron, kora ősszel terem.
Hogyan figyeltem fel rá? Jelenleg zajlik a következő "Év gombája" szavazás, aminek a második fordulójánál tartunk. A facebook több gomba témájú oldalán lehet szavazni, de az egész itt kezdődött el. Tíz jelölt van, amikből ötöt választunk ki. Ezekre majd mindenki szavazhat. A tömlősgombák törzsét két faj képviseli: a porcos fülesgomba és a vörös rovarrontógomba Cordyceps militaris. Nincs túl sok esélyük a győzelemre, hiszen kevésbé ismertek, és nem ehetők. Pedig mindketten különlegesek, ráirányítják a figyelmet a ritkább gombákra.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A kocsányos tölgy is lehetne hungarikum


A kocsányos tölgy Quercus robur a legpompásabb, őshonos fafajunk. A honfoglalás korában jelen volt az erdős pusztán, a folyók ártereinek magasabb szintjén, a dombvidékeken. Amerre az őseink mentek, mindenhol találkozhattak a lenyűgöző méretű és korú példányaival. Tartós, erős fáját sok mindenre használták, és igaz volt rá, hogy elkísérte az embert annak születésétől a haláláig, mert készült belőle bölcső, ágy, koporsó.
A közvetlen felhasználásán túl jóval nagyobb hasznot ad közvetve, mert fontos erdőalkotó fafajunk és erdői helyi klímaszabályzók, valamint élőlények sokaságának adnak otthont és táplálékot. Egy tölgyerdő az egyik legnagyobb értékű országos kincsünk. Amikor fenyeget minket a klímaváltozás, és ezerszámra tűnnek el fajok a Földről, kiemelt fontosságú, hogy ne konferenciákon pánikoljunk, hanem helyi szinten vessünk gátat a negatív folyamatoknak és ebben nagy segítségünkre van a kocsányos tölgy és rokonai.

Szarvasbogarak

Virtuális gombászat


Megjegyzések a videóhoz: Kétféle módszerrel szedjük a gombát, vagy késsel levágjuk a tönk aljához közel vagy óvatosan kidöntjük. Ha az utóbbival gyűjtjük a kedvencünket, akkor a földet és az avart tegyük vissza a kiemelt gomba helyére. Javasolt a gombát a helyszínen megtisztogatni, mert a kosárban össze-vissza koszolják egymást, megnehezítve az otthoni tisztításukat.
A tölgy, gyertyán, bükk, szelídgesztenye, lucfenyő és ezek elegyes erdői jó élőhelyei a vargányáknak: ízletes Boletus edulis, nyári B. reticulatus, bronzos B. aereus, vörösbarna B. pinophilus. Mind a négy a savanyú talajt kedveli. Hazánkban a vörösbarna kímélendő, mert nem túl gyakori. Közös jellemzőik: jó illatú, fehér hús, ami nem változtatja a színét; csöves termőrétegük kezdetben fehér, majd zöldes-sárgás lesz. Sokak által kedvelt és ismert csemegegombák. Finomságuk ellenére bánj velük kíméletesen, ne dúld fel az utolsó, kicsi termőtestekért az avart, ne szedd le a már öreg példányokat, azok hadd spórázzanak. Mindig annyit gyűjts, amennyit biztosan meg tudsz enni, fel tudsz dolgozni. Ne menjen kárba a te időd/munkád és a gomba fáradozása se. Hiszen a gomba szaporodni szeretne a termőtestei által. Mindkét fél járjon jól, a gombász és a gomba is. Legyen jó szezonunk!
Ne csak a gyomrod szeresse a gombát, hanem a szíved is.

Erdély, a csodálatos


Május 17. és június 7. közt négy szombatot töltöttünk Erdélyben. Mind a négyszer másmilyen volt az időjárás, ahogy az a lenti képeken látszódik. Az útról gyakran fotózom a hegyeket, kezdve a Béli-hegységgel, majd a Bihar-hegységgel folytatva. A négy fotómon az előbbi van megörökítve szakadó esőben, napsütésben, szemerkélő esőben és aztán újra párás napsütésben. Két hűvös és két meleg napot töltöttünk el a hegyek közt. Sikerült gombát is szednünk, de a mennyiség jóval alulmaradt a megszokottnak. A helyiek szintén panaszkodtak, hogy egyszerűen kevés a gomba. Pedig Erdélyben kiváló gombatermő erdők vannak, amíg ki nem vágják az összest... Sajnos az erdőirtás egyre feltűnőbb. Nem teljesen értem a románokat, csodás természeti kincseiket adják el, amik legtöbbször pótolhatatlanok. Bagóért vesztegetik az igazi értékeiket. Érthetetlen a vaksi mohóságuk. Lesz ebből még megkésett siránkozás. Én már most szomorkodok. Azok az erdők tiszteletreméltóak, lenyűgözőek, élettel teliek. Pusztalakóként látom az erdők gazdagságát és nem értem, hogyan lehet elpusztítani az élet zöld palotáit. Semmi tisztelet, józan belátás, ésszerű gazdálkodás a hatalmas vagyonnal. Mit mondjak erre, aki az életet nem tiszteli, azt nem érdemli, és ha utoléri ostobasága büntetése, tekintse jutalomnak és élvezze. Nem szoktam szánni és segítőkezet nyújtani a "gyilkosoknak".
Hihetetlen szerencse, hogy végül csak átmentem Erdélybe tavaly, mert lehet, hogy tíz évvel később csak a csupasz hegyoldalakat "csodálhatnám" a Bihar-hegységben. Bár a kitermelés mértékével szembesülve, ez így is lesz. De addigra nem leszek itt, mert keresek egy országot, ahol komolyan veszik a természetvédelmet és tele van régóta érintetlen erdőkkel. Van olyan ország, ami más országok természeti értékeit is komolyan veszi és nem veszi meg bagóért, hogy a sajátjait ezáltal jobban tudja védeni? Egyáltalán van olyan ország, népcsoport, akármi az emberiség giga populációjában, ami hosszútávon gondolkozik és globálisan szeretné megóvni az életet a Földön? Vagy mindenki a lemmingi úton fut a populációnk összeomlása felé. Szörnyű faj vagyunk, semmiből se tanulunk. Mi a fenének van a múltra emlékező agyunk, ha nem használjuk? Hagynám a kesergést, de mélyen megütött a tarvágások látványa. Annyira tré a kifosztott Alföldön élni, és végre látom az egykori gazdagság mementóit, erre azokat is elpusztítják. Ez ilyen közvetett felpofozásom volt. Könnybe lábadt a szemem... Sóhaj. Aztán van, aki csodálkozik, hogy pesszimista vagyok. Látom, hogy semmiből se tanulunk, csak azért is önsorsrontók vagyunk.
Visszatérve a montázsban lévő fotókra, a négy középső képen: sárga rókagomba, ízletes tőkegomba, nyári laskagomba, és fenyves-sisakgomba van. Az utóbbi a tőkegomba hasonmása, és amatoxin tartalma miatt súlyosan mérgező, akárcsak a gyilkos galóca. A négyből ez az egy, ami kerülendő, nem ehető.
A felső sorban erdők vannak, különféle növénytársulások, ahol gombákat keresgéltünk. A meredek hegyoldal bükkösében 400 méteren csak szalamandrák voltak május közepén. A dimbes-dombos gyertyános-tölgyesben gyűjtöttük a sárga rókagombákat és itt fotóztam le a laskagombát is. Ez egy kiváló társulás, nagyszerű gombatermő hely. Egy mélyebb részében még a bükk is megél, nem kis meglepetést okozva nekem, mert ez az erdő csak 200 méter magasan van. Tekergettem a nyakamat és bámultam a nagy fákat, hogy "ezek itt bükkök, elképesztő". A harmadik képen egy 1000 méter magasan lévő bükkös van. Egészen más hangulatú, nagyon "vad" erdő. A negyedik fotómon egy kitermelésre került lucfenyves van, ami még maradt belőle. Kár érte, remek vargányás erdő volt. 

Gyönyörű a hegyvidék, de sokat dob rajta, hogy igazi erdők borítják. Ha eltűnnek az erdők, semmi sem lesz, ami érdekelne engemet Erdélyben. Ez van, én az erdőkért és a természetért bolondulok. A gombák a természetimádatom oltárán a gyertyák, apró szobrok. Egyébként engemet is meglepett az a mély érzés, ami átjárt az erdőkben. Tudtam magamról, hogy szeretek "bogarászni", hiszen gyerekkorom óta természetbúvár vagyok, de ekkora megrázkódtatásra, majd ujjongó kivirulásra nem számítottam. Aztán megláttam a tarvágásokat... Nincs remény.
Amíg van erdő, talán mégis van remény. Jó lenne, ha időben megtalálnák a közös nevezőt Romániában a természeti vagyon kapcsán. Ne akarják azt, ami itt van, a másodlagos élőhelyeket, az invazív gyomokat, a mindenféle kemikáliával terhelt talajokat, a csökkenő talajvízszintet, a szárazságot és a lehangoló ültetvényeket. A természetes erdő komoly vonzerő a természet nagyságára ráébredő embereknek. Feltétlenül megóvandó, és kímélettel kezelendő.
Valószínűleg még megyek Erdélybe idén. Megvárom, hogy az időjárás kedvezőbbre forduljon. Csapadék nélkül nincsen gomba. Ha végre megjönnek az esők, és eltelt egy kis idő a nagy esőzések után, ismét megyünk. Lehet jelentkezni.

901.-1000. bejegyzés


2010. októberében a freeblogon indítottam el a Gombamániát, amit 2011. novemberében a blogspoton folytattam. Sajnos a freeblogos bejegyzések zöme elveszett, de garantált, hogy azokkal együtt bőven 1000 bejegyzést publikáltam gomba és egyéb témákban. Sok munka a tudásért és egy kis ismertségért, mert más haszna nincs a blognak. Érthető, hogy csökkent a lelkesedésem a blogolás iránt. Jobban érdekel a terepi munka, élőben átadni a tudásomat mint a gép előtt gubbasztani és a semmibe dobálni az üzeneteimet. Ennek ellenére idén meglesz az 1000. bejegyzés a blogspoton, és akkor elégedetten hagyom abba a blogolást. Ha egy négyéves blog nem változtatta meg igazán a szerzője életét, akkor már nem is fogja és értelmetlen több munkát és időt belevinni.

Genesis - The Return Of The Giant Hogweed


"Turn and run!  
Nothing can stop them,  
Around every river and canal their power is growing.  
Stamp them out!  
We must destroy them,  
They infiltrate each city with their thick dark warning odour.  
They are invincible,  
They seem immune to all our herbicidal battering.  
Long ago in the Russian hills,  
A Victorian explorer found the regal Hogweed by a marsh, 
He captured it and brought it home.  
Botanical creature stirs, seeking revenge.  
Royal beast did not forget.  
He came home to London,  
And made a present of the Hogweed to the Royal Gardens at Kew.  
Waste no time!  
They are approaching.  
Hurry now, we must protect ourselves and find some shelter  
Strike by night!  
They are defenceless.  
They all need the sun to photosensitize their venom.  
Still they're invincible,  
Still they're immune to all our herbicidal battering.  
Fashionable country gentlemen had some cultivated wild gardens,  
In which they innocently planted the Giant Hogweed throughout the land.  
Botanical creature stirs, seeking revenge.  
Royal beast did not forget.  
Soon they escaped, spreading their seed,  
Preparing for an onslaught, threatening the human race.  
Mighty Hogweed is avenged.  
Human bodies soon will know our anger.  
Kill them with your Hogweed hairs  
HERACLEUM MANTEGAZZIANI"

***


A kaukázusi medvetalp feltűnő, 2-5 méter magasra növő zellerféle. Amíg rokonai, így a zeller Apium graveolens és az orvosi angyalgyökér Angelica archangelica finom zöldségek és gyógynövények, addig a kaukázusi medvetalp egy invazív gyom, aminek semmi keresnivalója Európában és hazánkban. Persze valamikor dísznövénynek számított, Angliában kedvelték és ültették. Aztán hamar felfedezték, hogy túl magas a  furanokumarin tartalma. Ez fényérzékennyé teszi a bőrt. Csúnya, fájdalmas, égésre emlékeztető bőrgyulladást okoz a vegyület és a napfény együtt. Szerencsére hazánkban még nem annyira gyakori, de például a Tisza mentén itt-ott megtalálható. Kedveli a nedvesebb élőhelyeket. A hazai rokonai jóval kisebbek, ne téveszd össze a közönséges medvetalppal Heracleum sphondylium.
Az ernyősvirágzatúak közt eligazodni laikusként nehéz. Bár vannak köztük bőven ehető növények is, de némelyikük súlyosan mérgező. Ezért ugyanúgy kezelendők mint a gombák, vagyis szakértő segítsége nélkül elég meredek dolog saját fejed után menve erdőn-mezőn gyűjtögetni zöld hajtásaikat, gyökereiket, egyéb részeiket. A vadon termő növények gyűjtéséhez is kell a szaktudás. Különben kellemetlen meglepetés érhet.

A természet csendes túlélő

Nincs az a sok, ami el ne fogyna

Egy nemzet szervezettségéről és fejlettségéről sokat elárul, hogyan bánik a természeti értékeivel. Messze áll tőlem, hogy bárkit kioktassak, azonban vannak egyértelmű tények, amikkel jobb ha tisztában van mindenki. Az érintetlen erdő sokkal értékesebb mint a belőle kinyerhető faanyag. Az erdő egyszer termelhető ki, egyszer ad hasznot egyetlen generáció életében, aztán újratelepítés hiányában örökre eltűnhet, mert a vékony talajt lemossa a víz a hegyről. Tehát a tarvágás a favágó apunak munkát és csekélyke fizetést ad, amiből etetheti a gyerekeit, akik már tutira nem lesznek favágók és el is költözhetnek a kopár hegyek közül.
A gombatúra során a Bihar-hegységben sok helyen láttam tarvágást vagy éppen zajló fakitermelést. Külföldi és helyi cégek, valamint illegális fakitermelők egyaránt aprítják Románia erdőit. Senki sem látja a sok fától, hogy mennyire nagyarányú és esztelen az erdőirtás odaát. Pedig globális térkép is van a fás élőhelyekről, amin meg lehet nézni, hogy melyik országban mi zajlik, milyen arányú a kitermelés (piros) és az újratelepítés (kék). Ahol lila színt látsz, ott párhuzamosan zajlik a két folyamat. A térképből másoltam ki a Bihar-hegység egy részét. Jól látható, hogy 2000-2012 közt az erdőirtás nagyobb volt a telepítésnél és ez így lehet a jelenben is. Keresgéltem egy kicsit és találtam néhány cikket a témában.
"Egymilliárd eurót "termeltek" a román erdők" Ebből megtudható, hogy osztrák cégek tevékenykednek Romániában. Az osztrák otthon védi az erdőit, máshol bagóért megveszi és kitermeli. Ráadásnak letarolja a helyi vállalkozásokat.
Megjegyzésem: a pénz semmire se jó, csak névleges értéke van, de egy ideig a papírpénz fűtésre használható, miután összeomlott a fenntarthatatlan rendszer.
"RISE Project: a mócok esete a
Holzindustrie Schweighoferrel" A helyi lakosok megelégelték, hogy kitermelik erdeiket, és lázadoznak az osztrák cég túlsúlya ellen.
"Erdőirtás a Fogarasi-havasokban Natura 2000 területen" Itt valószínűleg illegális fakitermelők ténykednek.
A cikkek és a látottak alapján Románia elég nagy szószban van. Tévedés gazdasági fellendülést várni a természeti javak elkótyavetyélésétől. Ez rövid életű pezsgés, aztán jöhet a hosszútávú nyomor.


Jó tudni, hogy mindenki a természetből él, még a fogyasztói társadalom piacról élő embere is, mert a kapitalista rendszer üti-vágja, kifosztja a bioszférát, hogy kiszolgálhassa a fogyasztókat. A rendszer fenntarthatatlan. Sokan hiszik, hogy a természeti javak ingyen vannak, elvesszük és viszlát. Ugyanezt gondolhatták a Húsvét szigeten élő törzsek is belefeledkezve a szoborállítási őrületükbe. Aztán éheztek, egymás hulláit is megették és többségük így is meghalt, mert már kopár volt a sziget, se termelni, se vadászni nem tudtak. Végük volt. Ugyanígy jár globálisan az emberiség. A törzs egyenlő nemzet, a nemzeti gondolkozás, a határon belüli melldöngetés kicsesz mindenkivel.

Rövid történet


Az utolsó ember talált egy követ, amire a saját vérével kent fel egy mosolygó arcot, és a kőnek suttogta: "Have a nice day."

Erdélyi-szigethegység 2014.06.07.

Gombaklub

A gombaklub mai foglalkozásán egy kis gombahatározás után kimentünk a városba körülnézni. A könyvtár környékén lévő fás élőhelyeket néztük át. Szerencsénk volt, a hétfői hűvösebb időjárás még éreztette hatását és pár faj termőtesteket növesztett. Találtunk galambgombát, ízletes csiperkét és gyilkos galócát. Igen, egy új termőtestet fedeztünk fel a galambgombás gyertyán mellett. Átsétáltunk a ligetbe, majd az élővízcsatorna partján kutakodtunk. A séta alatt a gombák és fák viszonyáról beszéltem, hogy mely fák alatt érdemes gyökérkapcsolt gombát keresni, mit jelent a nekroparazita, a korhadékbontó, hogy vannak talajlakó és elhalt faanyagon tenyésző gombák. Bár öttől hatig van meghirdetve a gombaklub, de a lelkes, új tagnak köszönhetően hétig tartott a mai foglalkozás. Kifáradva, elégedetten baktattam haza.
A következő június 19-én lesz, ami csütörtöki nap, szintén öttől hatig. Ugyanúgy a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében találkozunk. Két tag kérte az időpont változást. Elfogadtam indokaikat. Gyertek el, sok érdekességet hallhatok, és ha kedvező az időjárás, akkor friss gombákat is láthattok és nemcsak termesztett csiperkét.

Mai találat

A gyilkos galócára Amanita phalloides 2007 májusában találtam rá először. Gyökérkapcsolt gombaként nincs másra szüksége mint egy fára, amivel társulhat. Az Árpád soron lakó gombatelep egy gyertyánnal él együtt.
Egyébként a gyertyán Carpinus betulus egyik fő partnere a gyökérkapcsolt gombáknak. Vannak gombák, amik csak vele társulnak. A linkelt cikkben bemutatott gyöngyös tejelőgombát Lactarius circellatus megtaláltam a gyertyános-tölgyesben, ahol a rókagombákat gyűjtöttük. A gyertyán ugyanolyan jó "gomba jelző" mint a tölgy fajok Quercus spp.

Sajnos az időjárás sok éven át nem kedvezett a gyilkos galócának, de idén összejött neki minden, és végre ismét termőtestet növeszt. Éreztem, a tudás és tapasztalat súgott, hogy kint lesz. Egyből észrevettem. Nekem öröm, hogy itt van, mert gazdagítja a várost, növeli annak természetességét. Tudom, hogy halálosan mérgező, de NEM KELL megenni. A helyén hagyva teljesen ártalmatlan, veszélytelen. Fölösleges eltaposni, megsemmisíteni a termőtestét. Olyan ritkán tud teremni a belvárosban. Jó nagy kitolás lenne a gombateleppel, ha elvennék a szaporodását biztosító "gombát". Hagyd teremni, spórázni, mert nincs károdra.

Hasznos tudás: Ha nem eszed meg a mérgező gombákat, mert felismerted azokat, mindenki jól jár. A gyilkos galócának több jellegzetes vonása van, ezek közül kettő látható a fejlődő termőtesten: a bocskor, ami egy fél tojáshéjként övezi a tönk gumós végét, illetve a kalap "benőtten, sugarasan szálas" mintázata. Fontos jegyei még a fehér lemezek és a fehér gallér, amiket egy kezdő is azonnal észrevehet.

Csodálatos erdő


Harmincöt évesen láttam először igazi lucfenyvest. Megérte várni a csodára. Életem egyik legjobb élménye szinte érintetlen erdőben sétálni, gombászni, gyönyörködni. Lenyűgöz a természet összetett rendszere, ahogy az élő és a holt hat egymásra. A hegyek kövén, vékony talajtakarón sűrű életszövedék; elhalt fákon zuzmók, mohák, gombák. Amerre nézek mindenhol az életet adó víz cseppjei; cuppog a vastag mohapárna a lábam alatt. A levegő tiszta, hűvös, frissítő, tele párával, a növények lélegzetével. Varázslatos, miközben nagyon is valós. Nem lehet ámuldozás és ujjongás nélkül szemlélni az élet zöld varázsdobozát, ami a mi éltetőnk is. Ezért nem értem az embereket. Miért bánnak rövid ideig tartó haszonért oly kegyetlenül az erdővel? Mindig látunk fával megpakolt kamionokat ledübörögni a hegyről. Kifosztjuk az élet varázsdobozát, és ebbe belehalunk. A tarvágás (ön)gyilkosság. Az erdő védtelen a mohóságunkkal szemben, rosszabbak vagyunk a fenyőpusztító szú fajoknál is.
Át kellene gondolni az ember és a természet viszonyát. A részei vagyunk, nem állunk felette, benne élünk, és belsejében üreget rágunk magunknak, a semmit növeljük és szemetet gyártunk. Elméletileg természetes ösztönöket követünk, faj-és létfenntartás, de mindent felemésztünk torz logikát követve: haszon, vagyonszerzés, hatalom. Semmit sem uralunk. Illúziót teremtettünk magunknak. Nem tudom azt írni, hogy kár lenne értünk, amikor az illúzió szétfoszlik és a gyermekek ott állnak az őseik szeméthegyei közt. Aki a természetet, az életet nem becsüli, az életet nem érdemli meg. Nincs jogunk a szépre és a jóra, amikor rettenetes hatékonysággal elpusztítjuk a szépet és a jót.
Miféle lény az ember? Ha hinnék bármelyik mesében, azt mondanám, hogy az ördög teremtette.

Világító tölcsérgomba

Sajnos a nevek néha becsapósak. A róka egy vörhenyes bundájú állat. Ha valaki megemlíti a rókagombát egy teljesen kezdőnek, akkor valami vöröses gombát képzel el. Pont ilyen a világító tölcsérgomba Omphalotus olearius, ami egy gyakori gomba erdeinkben. Rendkívül feltűnő, színes csoportjai vonzzák a tekintetünket, de egy tapasztaltabb gombász elmegy mellette, míg a zöldfülű leszedi és boldog, hogy megtalálta a rókagombát. Sajnos semmi dolgunk a világító tölcsérgombával, mert mérgező. Akár enyhe májkárosodást is okozhat. De legtöbbször gyorsan visszajön a gyomorból. Ne akarj magadnak kellemetlen élményt, ne csapjon be a rókavörös színe. Az igazi és jó rókagomba, ahogy a videómban láttad, tényleg sárga, és nincsenek lemezei, míg a világító tölcsérgombának jól láthatóan élénksárga lemezei vannak. Az életmódjuk eltérő, a tölcsérgomba korhadékbontó, legtöbbször tuskó közelében nő, és több termőtest együtt, míg a rókagomba gyökérkapcsolt, fákkal társul, azok alatt szétszórtan található. Sokszor mohapárnákban lelünk rá, mert a moha vizet tárol, és a több nedvesség segíti a rókagomba termőtestének fejlődését.
Figyelj a színekre és a termőrétegre, ami rókavörös és lemezes, az a világító tölcsérgomba, ami sárga és nincs lemeze, csak eres-ráncos termőrétege, az a sárga rókagomba. Az utóbbi a csemegegomba.

***

Amiről írtam, mohapárnában fejlődő sárga rókagomba Cantharellus cibarius termőtestek. Ha rókagombát gyűjtesz, jó ötlet a mohapárnákat figyelni. Persze avar közt is találtam, ahol nedvesebb volt a talaj, de a száraz időjárás szinte rákényszeríti a rókagombát, hogy a vizesebb mohapárnákat használja. Ezért érdemes azokat megnézni. Egy savanyú talajú erdőben, ahol alig van aljnövényzet, könnyű észrevenni a zöld foltokat. Aztán még könnyebb észrevenni a zöldben virító sárga kalapokat. Szép látvány, az egyik legszebb, amit gombászás során látni lehet.

Sárga rókagomba

Erdélyi-szigethegység 2014.05.31.