A gyilkos galócára Amanita phalloides 2007 májusában találtam rá először. Gyökérkapcsolt gombaként nincs másra szüksége mint egy fára, amivel társulhat. Az Árpád soron lakó gombatelep egy gyertyánnal él együtt.
Egyébként a gyertyán Carpinus betulus egyik fő partnere a gyökérkapcsolt gombáknak. Vannak gombák, amik csak vele társulnak. A linkelt cikkben bemutatott gyöngyös tejelőgombát Lactarius circellatus megtaláltam a gyertyános-tölgyesben, ahol a rókagombákat gyűjtöttük. A gyertyán ugyanolyan jó "gomba jelző" mint a tölgy fajok Quercus spp.
Sajnos az időjárás sok éven át nem kedvezett a gyilkos galócának, de idén összejött neki minden, és végre ismét termőtestet növeszt. Éreztem, a tudás és tapasztalat súgott, hogy kint lesz. Egyből észrevettem. Nekem öröm, hogy itt van, mert gazdagítja a várost, növeli annak természetességét. Tudom, hogy halálosan mérgező, de NEM KELL megenni. A helyén hagyva teljesen ártalmatlan, veszélytelen. Fölösleges eltaposni, megsemmisíteni a termőtestét. Olyan ritkán tud teremni a belvárosban. Jó nagy kitolás lenne a gombateleppel, ha elvennék a szaporodását biztosító "gombát". Hagyd teremni, spórázni, mert nincs károdra.
Hasznos tudás: Ha nem eszed meg a mérgező gombákat, mert felismerted azokat, mindenki jól jár. A gyilkos galócának több jellegzetes vonása van, ezek közül kettő látható a fejlődő termőtesten: a bocskor, ami egy fél tojáshéjként övezi a tönk gumós végét, illetve a kalap "benőtten, sugarasan szálas" mintázata. Fontos jegyei még a fehér lemezek és a fehér gallér, amiket egy kezdő is azonnal észrevehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése