Kakaóporos földi csillag

Az álcsillaggomba Geastrum melanocephalum a hétvégi terepgyakorlat sztárja volt. Nagyon meglepett a hatalmas méretű csillaggomba. A képen látható példányoknál is nagyobb lehet, akár 20 cm átmérőjű. Egyedi tulajdonsága, hogy a spórái szabadon vannak, nincsenek becsomagolva belső burokba. Amikor felnyílik a külső burok, amivel össze van nőve a vékony belső burok, annak belső oldalán is ott van a sötétbarna spórapor. Ettől olyan, mint ha kakaóporral lenne beszórva.  Közepén tömény spóragombóc van. Jó sok spórát szórhat szét. A képen alul egy zárt példány van. A fiatal termőtest hagymára hasonlít. Különös és egyedi gomba. Könnyedén felismerhető. Májustól októberig terem lomberdők bokros részein. Szárazságtűrő. Sajnos nem túl gyakori, de kedvenc élőhelyein nagyobb számban található.

Tobozgereben

A tobozgereben Auriscalpium vulgare az egyik könnyen felismerhető gomba. Egy gond van vele, hogy nehéz észrevenni, mert kisméretű és barnás színeivel beleolvad a környezetébe. Egész évben a terepen lehet, mert lassan bomlanak le a szívós húsú termőtestei. Az újak májustól fejlődnek. Kéttűs fenyők tobozain terem. Táplálékspecialistának is nevezhetjük. Egyedi ízlésén túl másik jellemzője a termőrétege, ami valamennyire megfigyelhető a fotómon. A tüskéi fiatalon szürkésfehérek, idősen húsbarnásak. A különös gombácskának nincs étkezési értéke. Ehetetlen.
Jó tudni, hogy a galambgomba-alkatúak Russulales rendjébe tartozik, vagyis távoli rokona a galambgombáknak és tejelőgombáknak.

Városi gombászat

A pusztai álkérészgomba Conocybe deliquescens nehezen megfigyelhető gomba, mert a termőteste csak pár óráig létezik. A reggeli harmatban kinő, aztán a déli melegre elfonnyad és lebomlik. Szerencsém volt, hogy a felhős időben délután kettőig megmaradt, így le tudtam fotózni. Jellegzetes megjelenésű gomba, a fotómon tipikus példány látható. A nyomda épületénél leterített gyepszőnyegen jelent meg egy másik gombafaj társaságában, ami a réti trágyagombácska Panaeolina foenisecii. Mindketten ártalmatlan korhadékbontók, a füvet nem bántják. Bár hasgombász szempontból jelentéktelenek, de a hosszú gombamentes időszak után üdítő látványt nyújtottak. A zöld gyepszőnyeg is szebb, ha kalapos gomba díszíti.

Feladta a leckét

A keserű pereszke Tricholoma acerbum a tavalyi gombásztalálkozó egyik "rejtélyes gombája" volt. A netgombász csapat a gombakiállítás rendszerezése közben akadt rá a krémsárgás színű gombára. Mindenki forgatta, nézegette, olyan extrém ötlet is elhangzott, hogy ez egy albínó begöngyöltszélű cölöpgomba. Tanácstalanul lapozgattam a sárga könyvet. (Mindenki lapozgatta, aki megpróbálkozott a gomba azonosításával.) Aztán feladtuk. Pechünkre a keserű pereszke csak említés szintjén van jelen a Gombászok kézikönyvében. Fotó és részletes leírás nincs róla. Végül a TIT csapatából felbukkant profi gombász mondta meg a nevét.
Másnap magam is rátaláltam az élőhelyén a keserű pereszkére. Azonnal lefotóztam, és egy életre megtanultam az ismertetőjegyeit.

Helyzetjelentés

Egy hete raktam ki helyzetjelentést, és úgy számoltam, hogy a következőt majd jövő héten írom meg. A gombák közbeszóltak. Ha megnézed a csapadéktérképet, láthatod, hogy az eltelt két hétben már voltak itt-ott kiadósabb esők. Természetesen minden tájegység másként reagál az égi áldásra, mert mikroklíma is befolyásolja a csapadék hasznosulását. Ezért nem meglepő, hogy dél-nyugaton, Vas megyében jelentek meg a hosszú pihenő idő után elsőként a vargányák. Most még csak szórványosan jöttek elő. Helyismeret és tapasztalat kell a megtalálásukhoz. A fotót készítő LaskaKata és párja rutinos gombászok. Jól tudták, hogy merre kell keresni a vargányákat.
Egyébként néhány gombásztársam már panaszkodni kezdett és temetni az idei szezont. Pedig ők is tudják, hogy hazánk klímája alapvetően száraz és a nyár legtöbbször aszályos. Szárazságban nem terem gomba. Azonban a nyár után az ősz jön, és én még gombamentes őszt nem láttam. Bár a klíma szeszélyes változása nyomán az ősz egészen a tél kezdetéig kitolódott, így volt olyan, hogy novemberben rohangáltam tele kosárral és fülig érő mosollyal. Még egyszer mondom, semmi pánik. A gombák is szeretnék teljesíteni biológiai programjukat, vagyis gondoskodni az ivaros szaporodásukról, amihez termőtestek kellenek. Nagy rajtuk a nyomás. Tehát az érkező csapadékra reagálni fognak. Ha azt hiszed, hogy te vagy türelmetlen, akkor még nem "gondolkoztál" egy gomba "fejével".

Kiegészítés: Estétől újabb adag nagy nedvességtartalmú levegő érkezik dél-nyugat felől.

Megjegyzés: A fotó eredeti helye a netgombászok fórumában van.

Gyertyán és gombái

A gyertyán Carpinus betulus őshonos fa hazánkban. Számos növénytársulásban a második lombkoronaszintben található meg. Nem alkot tiszta erdőket, másodrendű fafaj. Picit hasonlít a bükkre, de annál kisebb, jó termőhelyen is csak 20-25 méter magasra nő, koronája akár tőből is szétágazhat, mint ha bokor lenne. Könnyű felismerni a háromkaréjos kupacslevélről, aminek tövében található a makkocskatermés.
A bükknek szintén jellegzetes termése van, aminek a magja ehető, de nagyobb mennyiségben gyengén mérgező. 

A gyertyán kedveli a hűvösebb, hegyvidéki erdőket. Jól tűri az árnyékot. Élőhelyi igényei azonosak a tölgyekével és a bükkel. Díszváltozatait parkokba ültetik. A Dél-Alföldön telepített állományaival lehet találkozni. Fontos faipari alapanyag, igen kemény, kopásálló, és szilárd fájából készülhet stílbútorok állványszerkezete, sakkfigurák, ecsetnyelek, fakalapács, gyalu, csavarszorító stb. A papíriparban mint keverék fafajt és mint viszkózcellulózt alkalmazzák. Értékes tűzifa, magas fűtőértékű. Ami még értékesebbé teszi számunkra, hogy szívesen társul gombákkal. Városi példányai alatt találtam galambgombákat Russula spp., nemezestinórukat Xerocomus spp., és gyilkos galócát Amanita phalloides is. Ezek más fákkal is együtt élnek, de van néhány gomba, amik elsősorban a gyertyánnal társulnak, és csak ritkán más lombhullatókkal. Közülük mutatok be ötöt.

A sötét érdestinóru Leccinum pseudoscabrum hasonlít két rokonára, a nyárfa-érdesre L. duriusculum, ami a nyárfákkal társul, és a barnára L. scabrum, ami a nyírfa társa. Ezért fontos megnézni, hogy milyen fa van az érdestinóru közelében. A legbiztosabban a fapartnerükről azonosíthatók. Mindhárman ehetők, de nyersen nem fogyaszthatók.
A gyertyán-csigagomba Hygrophorus lindtneri egy kicsi gomba, kalapátmérője 1,5-3,5 cm. Az okkeres kalap közepe sötétebb, felszíne nyálkás. A fehéresrózsás lemezek ritkán állók, keskenyek, lefutnak a tönkre. A tönk teljesen szemcsés-pelyhes, a töve felé sötétebb színű. Ehető, de kicsi és nyálkás.
A gyöngyös tejelőgomba Lactarius circellatus kalapja okker-, hamuszürkés, sötétebb zónákkal, fémesen csillogó. Világos húsának fehér tejnedve van, ami beszáradva zöldesszürke. Azonnal csíp. Ezért ehetetlen gomba. Hazánkban gyakori gyertyán elegyes erdőkben nyártól őszig.
A gyertyán-galambgomba Russula carpini felismerését segítheti fapartnere, de gyertyánnal társulhatnak a rokonai is. Fehér húsa sárgul, enyhén gyümölcsillatú, mogyoróízű, ehető. Kalapja változatos színű: lila zöldes árnyalattal, krémszínű, barna stb. Lemezei sárgák lesznek az érő spóráktól. Júniustól szeptemberig terem.
A gyertyán pókhálósgomba Cortinarius olivaceofuscus egy ritka gomba. Kevés adatot találtam róla. Társulhat bükkel is. A meszes talajú erdei élőhelyeket kedveli. Kicsike, kalapátmérője 2,5-4,5 cm. A kalapbőr nemezes, szálas; olívsárga- barna színű. Gyengén retekszagú húsa szintén olívsárga. Étkezési értéke nincs. Kímélendő.

Kiegészítés: Jó tudni, hogy a lombos fáink közül a hársfák Tilia spp. is társulnak gombákkal. 

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod a magyar nevükre kattintva. Az első képet innen vettem.

Néhány idei fotóm

Gombaklub

Valamikor tavasszal letöltöttem egy akvarell rajzot a hálóról. A Gimp2 képszerkesztővel türelmesen kitöröltem az angol feliratait. Egy éjszakán át szórakoztam az összefoglaló rajzzal, de végül magyar nyelvű lett. Aztán tegnap kinyomtattam A/4-es méretben, hogy a mai gombaklub előadása során illusztrációként használjam. A rajz minden lényeges ismeretet tartalmaz a gombákról. Nagyon ügyes munka, mert a téma hatalmas. A rajz segítségével sok mindenről beszélhettem. Az előadásomat színesítettem gombafotókkal is. A rajzon szereplő gombák közül írtam a blogomban: gyapjas tintagomba Coprinus comatus, sárga rókagomba Cantharellus cibarius, fátylas szömörcsög Phallus indusiatus, gyilkos galóca Amanita phalloides, Pholiota nameko. Néhány ábrához szintén mellékeltem gombaportrét, például a korhadékbontók közül a tetemhez a Hebeloma aminophilum-ot, a termeszekkel együtt élő gombákhoz pedig a Termitomyces titanicus-t. Bőven volt egy órás az előadásom. Azonban az idő gyorsan elszaladt. Eddig ez volt a legpörgősebb gombaklub.

Megjegyzés: A kép eredeti helyét nem találom.

Fehér, mint az elefántcsont

Az elefántcsont fenyőtinóru Suillus placidus a két közismert rokonával ellentétben, S. granulatus és S. luteus, hazánkban nagyon ritka gombafaj. Ennek oka, hogy fapartnerei, a simafenyő Pinus strobus és a cirbolyafenyő Pinus cembra nem bírják a hazai klímát. Ezért a különleges, fehér színű tinóruval csak az Alpok, Kárpátok 1000 méter feletti részein lehet találkozni. Hazai felbukkanása egy díszfaként ültetett simafenyő vagy cirbolyafenyő alatt igazi kuriózum lenne.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Helyzetjelentés

A mostani nyár szárazabb mint a tavalyi vagy a tavalyelőtti volt. Ezért nem meglepő, hogy kedvenceink rejtőzködnek és a jobb időre várnak. Ugyan a déli tőkegombát ma fotóztam le, de a termőhullám utolsó példánya volt, a többi már összeszáradt. Talán még annyi idejük se volt, hogy spórát hullassanak. A kedvezőtlen időjárás ellenére a viszonylag kedvezőbb talajnedvesség miatt jöttek elő a termőtestek. A termőhelye közelében van az öntözőcsatorna, ami nedvesen tartja a korhadó nyárfát. Az ilyen szerencsés helyeken teremhet gomba a legnagyobb szárazságban is, csak a gombásznak időben kell érkeznie, hogy le tudja szedni a gombákat. Én elkéstem. Majd az őszi termőhullámát megpróbálom elcsípni a déli tőkegombának. 
Ha valaki terepre megy, az évelő és egyéves taplók termőtesteivel találkozhat, vagy bunkós agancsgombával, esetleg más fajok gombamúmiáival. Sajnos országszerte megcsappant a talajok víztartalma, és ez társulva a száraz levegővel, reménytelenné teszi a gombászok helyzetét. Azonban mielőtt átadnánk magunkat a végső elkeseredésnek, jó észben tartani, hogy minden negatív előjel ellenére 2012 őszén is volt gomba. Sőt tavaly történt, hogy életemben először vargányát gyűjtöttem! Tehát semmi pánik. A helyzet javulni fog, és lesz még friss, vadon termett gomba a kosarunkban.

Pöfetegnek látszik, de nem az

A Lycogala flavofuscum korhadó fán él és itt állnak össze mixamőbái plazmódiumokká, amik gyakran csoportosan jelennek meg. Általában 2-4 cm átmérőjűek, de lehetnek nagyobbak is. Furcsa pöfetegre hasonlítanak, de elég csak megnyomni valamelyiket és kiderül, hogy jóval puhább egy igazi gomba termőtesténél. Fás élőhelyeken nedves időszakban ugyanúgy meglepheti a gombászt mint jóval kisebb, színpompás rokona a húsvörös nyálkagomba Lycogala epidendrum.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Miniatűr világ

A Cribraria cancellata nyálkagomba faj kiürült spóratartói láthatók a felvételen.
A nyálkagombák nem állnak rokonságban a gombákkal, a magyar nevük kissé becsapós. A szaporodásuk hasonlít a gombákéra, mert cellulózfalú spórákkal szaporodnak, amik a változatos formájú és legtöbbször élénk színű, de általában rendkívül kicsike "termőtestekben" alakulnak ki. Persze vannak jól látható plazmódiumokat létrehozó nyálkagombák is, amilyen a cservirág Fuligo septica.
A nyálkagombák legtöbbje ártalmatlan, a szerves törmeléket fogyasztják vagy baktériumokat kebeleznek be.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Virtuális gombászat

A zöld bolygó

A NASA/NOAA honlapjáról vettem a képet. A térképen a Föld növényzete látható. Egy éven át követték a műholdak a növényzet változásait. A térképen megfigyelhetők, hogy hol vannak az erdők, és merre találhatók a városok, amik majdnem olyan csupaszok mint a sivatagok. Jól láthatók az amazonasi őserdőben az erdőirtások. (Ezek megfigyelhetők a Google térképén is.)
Bár a Föld jelentős részét óceánok borítják, de az életünkre nagyobb hatással van a szárazföld bioszférája és azon belül a termelők, a növények. A növények nélkül elég barátságtalan, szinte teljesen élettelen kőgolyó lenne a Föld, akárcsak a Vénusz és a Mars.
Az erdőirtások kapcsán egyértelműen láthatóvá válik a tény, hogy a nincstelen ember elsődleges anyagforrása a természet. Amit nem lát a fogyasztói társadalomba belesüppedt önkéntes rabszolga, hogy az ő élete is a természettől függ. Valójában mást sem csinálunk évszázadok óta mint a Föld anyagait emberekké és szemétté alakítjuk át. Ez egy olyan folyamat, ami nem tarthat örökké, mert elfogynak a felhasználható anyagok, illetve rettenetes sérüléseket okozunk a bioszférának, amik aztán ránk is hatnak. Könnyen lehet, mert a folyamat teljesen logikus, hogy az Amazonas helyén sivatag lesz ötven éven belül. Vajon mit fognak kezdeni magukkal az ott élő emberek? Esetleg szomjan halnak?
Valójában minden egyes új emberi lénnyel nem a fajunk fennmaradását szolgáljuk, hanem a populációnk összeomlását támogatjuk. Az összeomlás elkerülhetetlenül bekövetkezik. Egyszerűen fenntarthatatlan a pazarló életmódunk. Elgondolkodtató tény, hogy egy milliárdnál is több ember nem jut tiszta édesvízhez. Bárki belegondolhat, hogy egyre kevésbé "élvezik" a nyomort a fejlődő országok lakói, így a migrációs hullám növekedni fog. Hihetetlenül brutális adat, hogy mennyien fulladtak bele a Földközi-tengerbe a szerencsétlen (illegális) bevándorlók közül. 1998 óta közel húszezren vesztették életüket, miközben próbálták elérni Európa partjait egy jobb életben reménykedve.
Tudom, hogy önző ösztönállatok vagyunk, akiket kötnek az alapvető biológiai törvények, de használjuk már a szürkeállományunkat, ismerjük meg a tényeket és lássuk be, hogy a szakadék felé haladunk. Nem holnap kéne okosnak lenni, amikor minden összedől, hanem most, a tűnőben lévő béke még hátralévő rövidke ideje alatt. A globálissá vált világban senki sem menekülhet el. Egyébként 5-10 évet adok a rendszernek, de a szakember kissé optimistább, szerinte 17 év múlva következik be az összeomlás.
Egyszerre rettenetes és fantasztikus, hogy miféle csapdát építettünk magunknak. Ámulva és szörnyülködve nézem az adatokból összeálló képet. Oh, fantasy íróként se találhatnék ki rettenetesebb történetet! Lenyűgöző; és mind benne vagyunk.

Kiegészítés: Amiről kevesen mernek beszélni, pedig egyértelmű tény, hogy túlnépesedtünk, és itt most hagyjuk a rózsaszín elméleteket, hogy mennyi embert tudna eltartani a bolygó, mert a tények alapján erre már most képtelen!

Családok és nemzetségek: nyálkásgombák

A nyálkásgombák közép vagy nagy termetű gombák. A kalapjuk gyakran nyálkás, szárazabb időben tapadós, és ritkán teljesen száraz. A lemezeik feltűnően vastagok és távol állók, a tönkre lefutók. Spóraporuk feketésbarna színű. A szakirodalom ellentmondásos az életmódjukat tekintve, mert egyik szerint a fenyőfélékkel társulva gyökérkapcsoltak, a másik szerint a fenyőkkel társult tinórukon élősködnek. Egyébként feltűnő a rózsaszínű nyálkásgomba ragaszkodása a tehéntinóruhoz Suillus bovinus. Tavaly ősszel a gombásztalálkozón folyton a tinóru közelében találtam rá. Ez a ragaszkodás látható az első képen is.
Távoli rokonai a tinóruknak, egy rendbe tartoznak, ami a tinórugomba-alkatúak Boletales. Úgy tudom, hogy nincs köztük mérgező, de némely fajuk élőhely hiányában ritka hazánkban, így azokat feltétlenül kímélni kell. Nyálkásságuk ellenére érdemesek a figyelmünkre, mert változatosabbá teszik a késő őszi gombaszezont.


A vöröses nyálkásgomba Chroogomphus rutilus az erdei és feketefenyő gombapartnere. Júliustól decemberig fejleszti a termőtesteit. Bor- vagy rézvöröses húsa a tönk aljában krómsárga. Illata gyümölcsszerű, íze kissé fanyar. Megfőzve lilásvörös lesz. Jó, ehető gomba. Kevésbé nyálkás.
A szálaskalapú nyálkásgomba Chroogomphus helveticus hasonlít a vörösesre, de annál világosabb színű, inkább narancssárgás mint vöröses. A lucfenyő gombapartnereként luccal elegyes erdőkben, lucfenyvesekben terem. Alpok, Kárpátok fenyveseiben jól érzi magát. Hazánkban ritka.
A barna nyálkásgomba Gomphidius glutinosus júniustól októberig terem fenyőerdőkben. főleg luc alatt. Gyakori faj. Kalapját és tönkjét vastag nyálkaréteg fedi. Ezt húzok le róla főzés előtt. Fehéres húsa a tönk aljában krómsárga. A nyálkássága ellenére jó, ehető gomba. Jobb a fiatal termőtesteit gyűjteni, de azokat is elkülönítve a többi gombától.
A foltos nyálkásgomba Gomphidius maculatus egyedi tulajdonsága, hogy sérülésre termőteste vörösödik, majd feketésbarna lesz. Fehéres húsa a tönk aljában krómsárga. A vörösfenyő gombatársa. Nagyon savanyú talajon terem nyár végétől késő őszig. Hazánkban ritka gomba. Bár ehető, de ritkasága miatt jobb megkímélni és a helyén hagyni.
A rózsaszínű nyálkásgomba Gomphidius roseus hazánkban védett. Egy termőtestének eszmei értéke 5000Ft. Ritka termőhelyei és feltűnő szépsége miatt került védelem alá. Szeptembertől októberig terem erdeifenyők alatt. Szlovénia határhoz közeli erdeiben gyakori. Tavaly ősszel lépten-nyomon előkerült. Vagy egy tucatot láttam belőle.

Kiegészítés:
2008-ban hideg volt a kora ősz, így a nyári fajok hamar visszavonultak, és a késő őszi fajok fejlesztették a termőtesteiket. Leginkább a barna nyálkásgomba került a gombászkosarakba az Őrség fenyőtelepítéseiből.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megnyithatod a nevükre kattintva.

Rózsaszín pamacs

A Laetisaria fuciformis a nyírt pázsit rajongóinak ismerős lehet. Az öntözött gyepen meleg időben megjelenhetnek rózsaszín gombafonalai. A csúcsvörösödés inkább csak a fű levelét támadja meg és nem okozza a növény elhalását. Csúnya látvány a foltos gyep, de a kártevője szép.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombaklub és Erdély

Tegnap húsz gombafaj szárított termőtestét mutattam be a gombaklubban, köztük voltak az Erdélyből hozott példányok is. Bár az aszalt gombák nem olyan látványosak mint a frissek, de kézzelfoghatóak és némely lényeges tulajdonság bemutatására alkalmasak. Erre jó példa a pöfeteg és áltrifla, amik egy kartonlapon voltak. Ha valaki kezdő is, azonnal meglátja a különbségeket a két gomba közt. Sajnos a szárított termőtestek csak rövid ideig használhatók, mert gyorsan tönkremennek. Azonban egyszer lesz annyi pénzem, hogy liofilizált gombákat vegyek.
Gombaklub legközelebb augusztus 23-án lesz, szintén délután öttől a Békés Megyei Könyvtárban.

Csak egy kép

Mindig van bizarrabb

A Colus hirudinosus a tintahalgomba Clathrus archeri és a piros kosárgomba Clathrus ruber szerelemgyerekének tűnik, de nem az. Bár mindkettőnek rokona, egy családba (Phallaceae) tartoznak. Ez a különös szömörcsögféle Európa déli részén is megtalálható. A rokonaihoz hasonlóan talajlakó korhadékbontó. Van még egy közös tulajdonságuk, a spóráit szintén erősen szagos nyálkába csomagolja. A bal oldali termőtesten jól látható a kosárkaszerű felső részben. A rovarokat vonzza a bűz, és a nyálkával együtt széthordják a gomba spóráit. Hazánkban nem él. Azonban az Ausztráliából érkezett potyautas rokonával, a tintahalgombával egyre gyakrabban lehet találkozni. Legutóbb Erdélyben találtam rá.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombavilág különcei 13.

A lemezes tinóru Phylloporus pelletieri kilóg népes rokonságából, mert csöves termőréteg helyett lemezei vannak. Azonban a génvizsgálatok alapján egyértelműen a Boletaceae családba tartozik a nemzetsége többi fajával együtt. Megjelenésében igencsak emlékeztet a nemezestinórukra. Kalapja hasonlatos a nemezestinórukéhoz, 3-8 centi átmérőjű. Tönkje finoman szemcsés felületű, csúcsán aranysárga, lefelé barnás árnyalatú. Húsa puha, fehéres, halványsárgás színű, a vágásfelületen enyhén hússzínűre változó, a tönk tövében élénkebb sárga árnyalatú. Szaga nem jellegzetes, íze enyhe. Ugyan ehető, akárcsak a legtöbb tinóru, azonban ritka, kicsike, vagyis nincs nagyon mit enni rajta, és védett! Eszmei értéke 5000 forint. Itthon leginkább savanyú talajú lomberdőkben fordul elő, tölgyek, gyertyánok, bükkök alatt.

Megjegyzés A képet innen vettem.

Gombákkal a világ körül 25.

A Favolaschia calocera egy kicsi, de látványos gomba. Kinézete alapján nehezen hihető, hogy a lemezes termőrétegű kígyógombákkal (Mycena nemzetség) áll rokonságban. A kígyógombafélék Mycenaceae családjába tartozik.
Új-zélandi honlapon találtam rá, ahol nem őshonos. Invazív faj.
Tehát nemcsak növények és állatok települhetnek be messzi földrészekről, hanem gombák is. Erre példa hazánkban a tintahalgomba Clathrus archeri.
A Favolaschia calocera eredeti otthona Madagaszkár. Európába is eljutott, Olaszországban 2002-ben fedezték fel, Spanyolországban 2009-ben egy botanikus kertben jelent meg. Korhadékbontóként a növényi maradványokon tenyészik, és azokon figyelhetők meg a maximum 3 cm átmérőjű, feltűnő színű és termőrétegű termőtestei. Étkezési értéke nincs.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Az ezer kalapú

A csoportos porhanyósgomba Psathyrella multipedata optimális élőhelyen nagyszámú termőtestet magában foglaló csokrokban terem. Erre utal a magyar neve. Hazánkban viszonylag ritka faj. Lomberdőkben, vegyes erdőkben, parkokban, kertekben, füves helyen terem a talajon júliustól novemberig. Hasonlít a barna porhanyósgombára P. piluliformis, de az nagyobb termetű, kalapátmérője 2-6 cm, és kalapján gyakran megfigyelhető fehér színű, csipkés burokmaradvány. A csoportos porhanyósgombát könnyű felismerni, ha a képen látható tömegben bukkant fel. 

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Virtuális gombászat

V. Zempléni Gombafesztivál fajlistája

Agaricus augustus óriás csiperke
Agaricus bohusii csoportos csiperke
Agaricus silvicola karcsú csiperke
Agaricus xanthodermus karbolszagú csiperke
Amanita franchetii érdes galóca
Amanita caesarea császár galóca
Amanita fulva rőt selyemgomba
Amanita phalloides gyilkos galóca
Amanita rubescens piruló galóca
Amanita spissa szürke galóca
Amanita vaginata szürke selyemgomba
Armillaria tabescens csoportos tuskógomba
Auricularia auricula-judae júdásfüle-gomba
Biscogniauxia nummularia pénzecske-ripacsgomba
Bjerkendera adusta szenes likacsosgomba 
Bolbitius vitellinus sárga kérészgomba
Boletus reticulatus nyári vargánya
Boletus appendiculatus sárgahúsú tinóru
Boletus calopus farkastinóru
Boletus luridiformis cékla tinóru
Boletus luridus változékony tinóru
Boletus pinophilus vörösbarna vargánya
Boletus queletii vörös tinóru
Boletus rhodoxanthus bíbor tinóru
Bovista plumbea szürke pöfeteg
Calocera viscosa narancsszínű  enyves-korallgomba
Calvatia utriformis pikkelyes pöfeteg
Cantharellus cibarius sárga rókagomba
Cantharellus ferruginascens
Chlorophyllum rhacodes piruló őzlábgomba
Chroogomphus rutilus vöröses nyálkásgomba
Clavulina coralloides fésűs korallgomba
Coprinus insignis ezüstszálas tintagomba
Cortinarius phoeniceus lángvörös pókhálósgomba
Craterellus cornucopioides sötét trombitagomba
Crepidotus applanatus bordás kacskagomba
Daedaleopsis confragosa rózsaszínes egyrétűtapló
Daedalea quercina labirintustapló
Elaphomyces muricatus változékony álszarvasgomba
Fistulina hepatica májgomba
Fomes fomentarius bükkfa-tapló
Fomitopsis pinicola szegett tapló
Ganoderma applanatum deres tapló
Ganoderma lucidum pecsétviaszgomba
Gymnopus confluens pelyhestönkű fülőke
Gymnopus dryophilus rozsdásszárú fülőke
Gymnopus fusipes árvégű fülőke
Gymnopus peronatus gyapjaslábú fülőke
Hapalopilus rutilans domború likacsosgomba
Hebeloma sarcophyllum csiperkelemezű fakógomba
Hydnellum compactum vaskos gereben
Hydnum rufescens sárgásvörös gereben
Hymenochaete rubiginosa rozsdás sörtésréteggomba
Hypoxylon fragiforme vöröses ripacsgomba
Infundibulicybe gibba sereges tölcsérgomba
Kuehneromyces mutabilis ízletes tőkegomba
Laccaria laccata húsbarna pénzecskegomba
Laccaria tortilis apró pénzecskegomba
Lacrymaria lacrymabunda könnyező szálkásgomba
Lactarius azonites füstszínű tejelőgomba
Lactarius glaucescens zöldülőtejű keserűgomba
Lactarius porninsis vörösfenyő-tejelőgomba
Lactarius quietus vörösbarna tejelőgomba
Lactarius subdulcis édeskés tejelőgomba
Lactarius volemus kenyérgomba
Laetiporus sulphureus sárga gévagomba
Leccinum aurantiacum tölgyfa érdestinóru
Leccinum crocipodium sárga érdestinóru
Leccinum duriusculum nyárfa-érdestinóru
Leccinum pseudoscabrum sötét érdestinóru
Leccinum scabrum barna érdestinóru
Leccinum versipelle kormostönkű érdestinóru
Leotia lubrica zöld csuklyásgomba
Lepiota cristata büdös őzlábgomba
Lycoperdon echinatum tüskés pöfeteg
Lycoperdon perlatum bimbós pöfeteg
Lycoperdon pyriforme körtealakú pöfeteg
Macrolepiota procera  nagy őzlábgomba
Megacollybia platyphylla széleslemezű fülőke
Meripilus giganteus óriás likacsosgomba
Micromphale foetidum undorító büdösszegfűgomba
Mutinus caninus közönséges kutyaszömörcsög
Omphalotus olearius világító tölcsérgomba
Parasola plicatilis gyenge áltintagomba
Paxillus involutus begöngyöltszélű  cölöpgomba
Peziza limnaea
Phaeolus schweinitzii fenyő-likacsosgomba
Phallus impudicus erdei szömörcsög
Phellinus torulosus vörös tapló
Pholiota pinicola 
Pleurotus pulmonarius nyári laskagomba
Pluteus cervinus barna csengettyűgomba
Pluteus petasatus selymes csengettyűgomba
Pluteus thomsonii szürketönkű csengettyűgomba
Polyporus alveolaris sugaras likacsgomba
Polyporus leptocephalus változékony likacsosgomba
Pycnoporus cinnabarinus cinóbertapló
Ramaria botrytis rózsáságú korallgomba
Ramaria subbotrytis lazacszínű korallgomba
Royoporus badius fényes likacsosgomba
Russula aeruginea fűzöld galambgomba
Russula amoenicolor zöldeslila galambgomba
Russula aurea aranyos galambgomba
Russula cyanoxantha kékhátú galambgomba
Russula delica földtoló galambgomba
Russula foetens büdös galambgomba
Russula integra barnásvörös galambgomba
Russula ionochlora papagáj galambgomba
Russula luteotacta sárguló galambgomba
Russula medullata acélszürke galambgomba
Russula ochroleuca fakósárga galambgomba
Russula odorata illatos galambgomba
Russula olivacea vöröstönkű galambgomba
Russula pallidospora 
Russula parazurea deres galambgomba
Russula pectinatoides enyhe galambgomba
Russula risigallina cifra galambgomba
Russula romellii sárgalemezű galambgomba
Russula rosea piros galambgomba
Russula solaris élénksárga galambgomba
Russula sororia barna galambgomba
Russula atropurpurea feketésvörös galambgomba
Russula vesca ráncos galambgomba
Russula violeipes ibolyástönkű galambgomba
Russula virescens varashátú galambgomba
Schizophyllum commune hasadtlemezű-gomba
Scleroderma areolatum leopárd-áltrifla
Scleroderma cepa hagyma-áltrifla
Scleroderma citrinum rőt áltrifla
Scleroderma verrucosum nyeles áltrifla
Stereum hirsutum borostás rétegtapló
Strobilomyces strobilaceus pikkelyes tinóru
Stropharia rugosoannulata f. lutea óriás harmatgomba sárga változata
Suillus cavipes csöves tinóru
Suillus granulatus szemcsésnyelű fenyőtinóru
Suillus grevillei sárga gyűrűstinóru
Suillus viscidus szürke gyűrűstinóru
Tapinella atrotomentosa bársonytönkű cölöpgomba
Trametes gibbosa púpos egyrétűtapló
Trametes hirsuta borostás egyrétűtapló
Trametes versicolor lepketapló
Trichaptum abietinum ibolyás egyrétűtapló
Tylopilus felleus epeízű tinóru
Xerocomellus chrysenteron arany tinóru 
Xerocomellus porosporus csapottspórás nemezestinóru 
Xerocomellus rubellus piros tinóru 
Xerocomus badius barna tinóru 
Xerocomus subtomentosus molyhos tinóru
Xerula pudens bársonyos gyökeresfülőke
Xerula radicata nyálkás gyökeresfülőke
Xylaria longipes nyeles agancsgomba
Xylaria polymorpha bunkós agancsgomba
Xylobolus frustulatus összenőtt réteggomba

Szolgálati közlemény: térképek és közösségi oldal

Végre rájöttem, hogyan tudom beilleszteni a blog sablonjába a facebook modult. Jobb oldalt megtalálod a rendszeres olvasók alatt. Amint láthatod a facebookon meglepően nagy számú rajongótábora van a Gombamániának. Lehet ott is, de itt is csatlakozni a gombakedvelők közösségéhez.
Tegnap még valamit felfedeztem, hogyan tudok egyedi térképeket készíteni a Google térképalkalmazásával. Szintén jobb oldalt találod meg a két térképet, az egyik a magyar gombász közösségeket mutatja, a másik a gomba-szakellenőröket foglalkoztató piacokat. Mindkettő hasznos segítség a kezdő gombászok számára. Én se úgy születtem, hogy véremben volt a gombaismeret. Évek során gyűjtöttem össze a tudásomat. Gyerekkorom óta futok a gombák után, és hat éve gombászok 110%-on. A netgombászokhoz való csatlakozás szinte szárnyakat adott a "hobbimnak". A gombászat nálam nemcsak egy kellemes időtöltés, hanem az élettel való egyesülés. A városi ember nem igazán él. Erre akkor jöttem rá, amikor először álltam egy valódi erdő közepén. Vérpezsdítő, ahogy a természet kihozza az emberből az ösztönös tudását. Szinte újjászületünk. Nagyszerű élmény. Tehát irány az erdő az őszi szezonban! Azonban előtte csatlakozz valamelyik csapathoz, majd később a gyűjtött gombáidat mutasd be szakellenőrnek, és az életed jóval gazdagabb lesz. Sőt te magad is rájössz, hogy mi az igazi élet.

Kiegészítés:
Ha szeretnél "like box-ot" a blogodba, ITT megtalálod a megoldást a hozzászólások közt.

Keserűgomba és rokonai

A fehértejű keserűgomba Lactarius piperatus szinte egyetlen felhasználási módja látható a fotómon. Közismert, hogy juhtúróval és szalonnával megsütve különleges ízű étel lesz belőle. Ráadásnak a termőtest állaga is egészen más mint a megszokott gombáké, ruganyos és kemény. Az íze kesernyés, de pont ettől jó. Egy próbát mindenképpen megér, hogy kiderüljön, szeretni fogod vagy sem. Népszerűségét növeli, hogy szárazságtűrő faj, és a nagyobb gombahullám levonultával még sokáig terem, szinte egyeduralkodóvá válik a kedvenc élőhelyein. Azonban jó tudni, hogy vannak hasonmásai, amik viszont ehetetlenek. A június végi börzsönyi gombatúrámon nemcsak a fehértejűvel találkoztam, hanem a pelyhessel Lactarius vellereus is, de azt a helyén hagytam. Könnyű megkülönböztetni a két fajt, elég csak a lemezeiket megfigyelni, a fehértejűé sűrűn állók, keskenyek, míg a pelyhesé ritkán állók és vastagok. Elég volt csak ezt néznem, és a pelyhes maradt az erdőben. Van még egy keserűgomba, ami fehértejűnek álcázza magát, a zöldülőtejű Lactarius glaucescens. Azonban magyar neve beszédes, fehér tejnedve idővel zöldeskékre, beszáradva szürkészöldre színeződik. A L. piperatus fehér tejnedve beszáradva is fehér marad. Ez egy fontos különbség köztük, mert szemre hasonlónak tűnnek, hiszen a zöldülőtejű lemezei is sűrűn állók. A sárga könyv szerint ugyanúgy fogyasztható mint a fehértejű, vagyis sütve. A magyar szakirodalom viszont ehetetlennek tekinti. Ezért csak a fehértejű keserűgombát gyűjtsd, ha különleges ízélményre vágysz a gombaínséges időszakban. Sajnos a tartós szárazság miatt még a sokat kibíró fehértejű is visszavonult. Legközelebb az őszi szezonban találkozhatunk vele és a rokonaival.