Helyzetjelentés

A szárazság ellenére kitartóan teremnek a gombák. Még mindig a gyökérkapcsolt gombák vannak többen, a korhadékbontók táptalajai túlságosan szárazak, nem tudnak teremni. Persze a szívós, jó étvágyú faölő terepen van, gyűrűs tuskógombából és rokonaiból bőségesen szedhetsz. Ne feledd, hogy ezeknek a jellegzetes gombáknak csak a kalapja ehető és alapos hőhatást igényelnek. Én nem gyűjtöm, amíg van helyette más jó, ehető gomba. És van. Júniustól terem a nyárfa-érdestinóru és újabb termőhulláma van a déli tőkegombának, aminek szintén a kalapját fogyasztjuk. A nyárfa-érdestinórunak viszont kalapja és tönkje egyaránt elkészíthető ételnek. Kedvenceim. Finomak.
A bejegyzéshez mellékelt képen hegyvidéki erdeifenyő ligetből származó gombák vannak. Az erdeifenyő és rokonai, a többi Pinus faj nagyon jó fapartnerei a gombáknak. Ősszel sokféle gyökérkapcsolt faj található alattuk.
Ilyen például az ízletes rizike, amiből sok van a papírládában. A linkelt cikkben olvashatsz a többiről is, kivéve a piros kalapos érdestinóruról, ami a rezgőnyárral társuló vörös érdestinóru.
Most úgy néz ki, hogy 23-án lesz eső helyben és hegyvidéken is. Felfrissülnek a gombák és 28-29. hétvégén eredményesebben gombászhatunk.

Októberi nyár


Kora délután az Árpád soron mentem végig, hogy megnézzem az itteni gomba lakcímeimet. Csodálkozva szemléltem a nyarat idéző élénk színeket a verőfényben. Ez bizony nyári idő, amit a 2015-ös júliusi hőhullámot is okozó légköri jelenségnek köszönhetünk, az Omega-blokknak. Azért annyira nem vagyok elájulva az extra Vénasszonyok nyarától, mert közel sem normális, hogy ennyire meleg van, és három hete nem esett az eső.

Süngomba a kertben


A süngomba 2015-ben került a kertbe. Egyik ismerősöm ősszel csertölgy tűzifát vett erdélyi ismerősétől. Hasogatta a fát, amikor észrevette, hogy az egyik hasábon érdekes pamacsok vannak. Felismerte a gombát és elhozta nekem. 2016-ban nem termett, így nem készült fotó a kertem titkos lakójáról. Azonban ma egészen véletlenül ránéztem a fahasábra és észrevettem a kicsike pompont. Pont jókor jött elő, mert éppen zajlik az év gombája szavazás és az egyik jelölt. Október 11-ig lehet szavazni rá.

Kiegészítés: Belegondoltál, hogy milyen gazdag és érintetlen erdő lehetett, amiből a tűzifának szánt fa érkezett?! A fában egy hazánkban védett gomba éldegél. Nálunk már nincsenek természetes erdők. Romániában még vannak, de éppen most termelik ki azokat. Megéri pár ezer ember gyors vagyonosodásának érdekében elveszejteni az utolsó igazi erdőket? Sajnos ebben a bizniszben a vásárló is benne van, aki olcsón akar tűzifát venni és nem érdekli, hogy honnan van a fa. Az unokái majd játszanak a városi betonsivatagban.
Valójában az európai népességfogyás ellenére iszonyatosan sokan vagyunk a bioszféra eltartó képességéhez mérten! Látod, már ősi erdőket irtanak ki, hogy te ne fázzál télen!

Póstelek 2017.10.08.

Ez aztán a találat


Az Agaricus biberi az élő bizonyítéka, hogy a szakellenőri munka nemcsak idegeskedés és rutin, hanem öröm is. Időnként fennakad a figyelem szűrőjén egy-egy ritkább faj. Bár csiperkéből csak a legfontosabbakat ismerem, de ez pont elég ahhoz, hogy észrevegyem, ha másfélét látok. Ilyenkor képet küldök csiperke szakértő kollégámnak, aki jön, hogy dokumentáljon. Így történt pénteken, amikor visszatért a vizsgálóba az amatőr gombász, aki a kertjéből hozott a gyakori csiperkékre csak érintőlegesen hasonlító termőtesteket. Pont ekkor érkezett meg a kollégám, így együtt elmentek a gomba élőhelyére. Ez lett az Agaricus biberi első viharsarki találata.

Tisztázzunk valamit

1998 óta gombászok magáncélra, 2010 óta szerkesztem a Gombamániát, 2013 óta vagyok szakellenőr és jelenleg a felsőfokú gombaismereti tanfolyamra járok. Tehát ki a döntéshozó a gombavizsgáló asztalnál?! A kérdés költői, mert a válasz egyértelmű.
Jó tudni, hogy közel 20 éves gombász múlttal mögöttem, még sosem voltam rosszul gombától, mert betartom az alapvető, józan ész diktálta szabályokat. Csak jól azonosított termőtestet dolgozok fel, és azt is csak akkor, amikor optimális állapotban van. Ezért sem gombamérgezés, sem ételmérgezés nem kínzott még engemet.
A fotómon látható termőtestet két nappal korábban ehetőnek minősíthettem volna, de ma fonnyadtan, szagosan a többivel együtt elkoboztam. A kép nem adja vissza a bomlásnak indult termőtest szagát, ami jól érezhető volt, csak a kezdő gombász nem volt hajlandó megérezni, mert 100 kilométert tekert a gombákért. A makacssággal társuló ostobaság életveszélyes kombináció lehet. Ha ezeket a romlott erdőszéli csiperke termőtesteket visszaadom, a szedőjére ronda gyomorrontás tört volna rá.
Mindenki jól felfogott érdeke a belátás, a gomba kényes élelmiszer, és néhányuktól felfordulunk. Tehát a szakellenőr nem kibaszásból koboz, hanem védelemből. Jobb megelőzni a bajt, az ételmérgezést is.


Kiegészítés: Időnként felröppen egy városi legenda, hogy a szakellenőr magáncélra kobozza el a gyönyörű gombákat... Fontos tudnivaló, egy szenvedélyes gombász mint például én annyit gombászik, hogy senki gyűjtése nem érdekli. Ha a gomba ehető és fogyasztásra alkalmas, valamint nem védett, akkor vissza fogja adni.

Egyik jobb a másiknál

A piruló őzlábgomba Chlorophyllum rachodes és a nagy őzlábgomba Macrolepiota procera mostanában gyakori vendégek a gombavizsgálóban. Mindkettő jó, ehető gomba, melyeknek a kalapját fogyasztjuk el, mivel tönkjük szívós-rostos. Azonban a nagy őzlábgomba jobb ízűbb.
Könnyű megkülönböztetni a két külön nemzetségbe tartozó fajt. A piruló nevében benne van, hogy sérülés nyomán húsa narancsvörösre színeződik. A tönkjén nincs a nagy egyik ismérve, a kígyóbőrszerű mintázat.
Egy élőhelyen nőhetnek. Összetévesztésük nem vészes.