Francia gombás bélyeg


Van egy kiváló, bőséges anyaggal feltöltött, gombás bélyegeket bemutató oldal a hálón, amit régóta ismerek. Néha szemezgetek róla, mert kedvelem a gombás illusztrációkat. Most egy 87-es francia bélyegsorozatot választottam, hogy kedveskedjek a blogom francia látogatóinak. Mostanában a hazai gombakedvelőket megelőzték a franciák a statisztikában. Ennek okozója egyetlen lelkes gombász is lehet, aki a majd 1500 bejegyzést végignézi.
Akkor jöjjenek a gombák a bélyegekről. Érdekes válogatás. Ami elsőnek feltűnik, hogy nincs köztük kalaposgomba Agaricales rend. Pedig ez a legtöbb nemzetséget tartalmazó rend. Balról jobbra Boletales, Gomphales, Pezizales és Russulales rendek egy-egy képviselője látható. A Pezizales a tömlősgombák törzsébe tartozik, tehát a hegyes kucsmagomba Morchella conica egyből szembetűnik. Ráadásul ez egy tavasszal termő, 20 perc főzés után ehető gomba. Nagyon finom. A jobb szélen látható varashátú galambgomba Russula virescens szintén jó, ehető gomba, amit könnyű felismerni mentazöld, felrepedező kalapbőréről, kemény, pattanva törő fehér húsáról. Igazi nyári gomba, a meleg-esős időszakot kedveli. A bal szélen lévő kékesedő tinóru Gyroporus cyanescens szintén a könnyebben felismerhető fajok közé tartozik: sárgás, gyapjas kalapú termőteste, aminek üreges a tönkje és megsértve mindenhol kékül csak rá jellemző. A negyedik gomba annyira egyedi megjelenésű, hogy nincs hozzá hasonló és elég érdekes a rokonsága is, rokonai a korallgombák Ramaria spp. és a papsapka csupasz-álpöfeteg
Gautieria morchelliformis. A disznófülgomba Gomphus clavatus az érintetlen hegyi erdők lakója, amik viszont egyre kisebb területre szorulnak vissza, így a gomba élőhelyvesztés miatt egyre ritkább. Ezért hazánkban védett. Eszmei értéke egy termőtestének 10000 Ft.

Valószínűleg a gombák egyedisége volt a szempont a bélyegsorozat tervezésekor. Ez jól sikerült, mert tényleg mind a négyen érdekesek. 

Kápolna tölgy

A Kápolna tölgy Le Chêne Chapelle Franciaország legöregebb fája lehet a 800 évével, amit szokás a nagyon öreg tölgyeknél mindig mindenhol 1000 évre kerekíteni. Tehát nyugodtan mondhatjuk ezer évesnek, még ha nincs is annyi. Bár laikus szemmel nézve oly mindegy a kora, mert lenyűgöző törzskörméretű, szemmel láthatóan vénségesen vén fa, amiben két kápolna is van, egy a törzs nagy odvában és egy kisebb felette. Mindkettő Szűz Máriának van szentelve. A különös tölgy Allouville-Bellefosse település nevezetessége. Sajnos egyre rosszabb állapotban van. Nem éri meg az ezer évet.

Megjegyzés: A kép a Google Maps utcanézetéből származik.

Amerikából jött

A "barázdálttönkű tinóru" Aureoboletus projectellus Amerika északi részén Mexikótól Kanadáig gyakori gomba. A Pinus nemzetség fajaival él együtt. Jellegzetes tulajdonsága, hosszú, mélyen barázdált tönkje. Ilyen tönkje egyetlen egy általam ismert európai tinórunak sincs. Termőrétege sárga-olívsárga, nyomásra nem kékül, ahogy húsa sem. A mi szép és ritka aranybélésű tinórunk A. gentilis rokona. Erre a rokoni kapcsolatra csak 2015-ben derült fény, amikor a filogenetikai vizsgálat pontosította a rendszertani helyét. Érdekes, hogy az aranybélésű inkább tölgyekkel Quercus spp. társul, míg az A. projectellus kéttűs fenyőkkel.
Bár amerikai gombafaj, de megjelent Európában is. 2011-ben jelezték először Litvániából. Szerintem előbb-utóbb lesz hazai adata is. Lettországban 2014-ben az év gombája volt mint 2013-ban megtalált észak-amerikai jövevényfaj. 


Megjegyzés: A kép eredeti helyén további fotók vannak a fajról.

A (nem) védett lápért

A Nevesincs tó Budapest 15. kerületének, Rákospalotának titkos gyöngyszeme, amiről én is csak ma szereztem tudomást az Index egyik videójából, amit erősen javaslok megtekintésre.
Minden vízi világgal kapcsolatos hírre felkapom a fejemet, mert szűkebb szülőföldemen valamikor a víz volt az úr, erre utal a Sárrét nevű tájegységünk, de a folyószabályozással eltűnt, és vele a természet java része.
A videóban szerepel, és ez valóban fontos tudnivaló, hogy minden láp védett hazánkban, és a rákospalotai egyértelműen az, csak néhány pénzéhes kurafi szándékosan hazudja szántónak, hogy be lehessen építeni. Milyen ember, aki a valóságot valami másnak mondja? Egyértelműen gonosz és csaló. Egyébként ez jellemző az egész kormányra, a hanyatló ország erős és büszke... Ja, tessék szépen kipróbálni közpénz vámpír helyett a tisztes polgár életét, egyből pofa leszakadna... A pénzéhség mindennél erősebb, a józan ész valahol egy sötét sarokban zokog, és a természet elveszik, az igazi öröksége gyermekeinknek.
Gondolom, most félrenézel, nem a te dolgod, sok a munkád. Akkor minek alapítottál családot, ha nem érdekel a természet, ami nélkül nem élhet fajunk? Sose fogom megérteni a totális érdektelenséget az éltető természet iránt. Még egy ilyen önsorsrontó fajt! És állítólag mi vagyunk az értelmes ember... Aha.
Tehát ha rákospalotai vagy, állj a Nevesincs tavat védelmező civil csoport mellé és ne hagyd veszni a kerületed természeti értékét! 


Megjegyzés: A kép mozaik felső része és a közepe Google Maps-ból származik, az alsó a második katonai felmérésből vett részlet.

Helyzetjelentés

Pár napja még a GFS olyan szépen adta a hónap másik felére a lehűlést és az esőt, hogy könnyek szöktek a szemembe a meghatottságtól. Mostanra teljesen más időt jelez, a nyaralók álmát: napsütést, 30 Celsius fok feletti meleget. A nyaralók mellett még a borászok is mosolyognak, csak a gombász érzi elárulva magát és kifosztva. A gombászós fórumok sem pörögnek. Majdnem teljes nihil. A legkitartóbbak tartják a lelket a többiekben, például én, Gombamánia. Ma sem tettem másként, végigmentem a városi gombászösvényemen, megnéztem a biztos gomba lakcímeket és találtam pár termő fajt. Illetve előkerült egy új lakó, a piruló őzlábgomba Chlorophyllum rachodes, ami a bejegyzés képén látható. Friss mobilos fotó. A városi gombászösvényemen még láttam nyár-fagombát, áltriflát, nemezestinórut és egy csálén nőtt nyári laskagombát, aminek kilétében nem vagyok biztos. Túl furán nőtt ki. Még egyszer meg kell néznem. Ha tényleg laska, akkor ő is új lakó.
Nálunk hétvégén egészen jó eső volt. A talaj felső 20 centije átázott. A fás élőhelyeken, amik jobban tartják a nedvességet a héten lehetnek kellemes meglepetések. Érdemes szinte naponta ellenőrizni a tuti helyeket, hogy ne maradj le a finomságról. Igen, a linken túlérett óriás pöfetegek láthatók.
Valószínűleg csütörtökön körülnézek külterületi gombászösvényemen is. Aztán 19-én hegyvidékre megyek a csapattal.
Szeptember elsejével kezdődik a meteorológiai ősz, a csillagászati pedig az őszi napéjegyenlőséggel, ami 22-én lesz. Kíváncsian várom mindkét időpontot. Aztán jöjjenek a csendes esők!

Gomba gombának farkasa 13.


A Mycogone rosea fotójára a régebbi képeim böngészése közben akadtam rá. Ez a tömlősgomba, köznapi nevén penész, a galócákra szakosodott, meleg-párás időben gyorsan ellepi a termőtesteket.
A Hypocreaceae családba több gombán tenyésző nemzetség is tartozik. Penészes gombát semmiképpen se vegyél fel és ne fogyaszd el!


Kapcsolódó bejegyzések:
Podostroma cornu-damae
Hypomyces chrysospermus 
Peckiella deformans
Hypomyces lactifluorum
Trichoderma harzianum

Pósteleki főzőcske 2017.08.12.

Gombát vallatok 8.

A sárga enyvescsészegomba Guepiniopsis buccina a szerdai túra során került a szemem elé egy csodálatos patakvölgyben. Az apróságot az élénk színe miatt vettem észre. Lecsíptem pár darab termőtestet és papírzsepire rakva szemléltem, hogy mi lehet? Ismerős volt az állaga, a kinézete. Kapart a memóriám, hogy miért olyan ismerős? Hazahoztam, megvallattam. Amikor megláttam a kavargó hifáit, ismerősnek véltem a látványt. Szerencsémre pár napja vizsgáltam a Vigyázó-hegységben gyűjtött narancsvörös kocsonyásgombát Guepinia helvelloides, amiről még nem raktam ki a vallatós bejegyzést.
A sárga apróságnak valamelyik fura állagú bazídiumos gombának kell lennie, ismertem fel. Ezután célirányosan keresgéltem a furcsaságok között és hamar a szemem elé került a gombámra nagyon hasonlító jószágot megörökítő fotó. Megnéztem a faj nevét, és onnan kerestem tovább mikroszkopikus képeket. És azonosítva is lett. Viszonylag gyorsan sikerült nevet találni neki, de nem minden gomba ilyen egyszerű eset! Oh, lesznek itt fejvakargatós, napokon át tartó, kudarcba fulladó vallatások is. Vannak olyan közeli fajok a bazídiumosok között, amiket csak a génjeik árulnak el. Szabad szemes és mikroszkopikus tulajdonságaikban is mint ha egymás tükörképei lennének. Ott megáll a középszinten tartózkodó gombász tudománya, és átadja a terepet a filogenetika mestereinek.

Mik vannak: szimbiózis másként

A Boletinellus merulioides egy becsületes tinórunak néz ki, ami békésen növesztgeti termőtesteit Észak-Amerikában kőrisfák alatt. Oké, ez fura, kőrisfák alatt? Sose szoktam említeni a Fraxinus nemzetséget a gyökérkapcsolt gombák kapcsán. Jó meglátás, mert a kőrisek nem is társulnak a jó gombákkal. Szegényeknek csak károsító gombáik vannak, és közvetve ezek közé tartozik jelen cikkem főszereplője is. Akkor mit keres a címben a szimbiózis kifejezés, ami a kölcsönösen támogató viszonyt jelenti eltérő élőlények között? Ez a trükkös gomba a kőrisfa gyökérzetét szívogató tetű fajjal Meliarhizophagus fraxinifolii él együtt. Szkleróciumokat hoz létre, de nem tartaléktápanyag miatt. Ezek üregesek, és bennük laknak a tetvek. Hasznos tudnivaló, hogy a tetű nem igazán szív, mert akkora a nyomás a fa szállítónyalábjaiban, hogy árad az éltető nedű a tetvekbe. Olyan tömény a cukros lé, hogy a fölösleges cukrot folyamatosan ürítik. Ez pedig annyira finom, hogy nemcsak a hangyák rajonganak érte. A gomba a bonyolult gyökérkapcsolt viszony ellenére jut hozzá az értékes táplálékhoz. Talán jóval egyszerűbb a tetveknek otthon létrehozni mint kilincselni a fánál, hogy legyünk barátok?

Megjegyzés: A képet innen vettem.