Plejádok és én


Hajnali fél négykor a Canonnal megörökítettem a Plejádok csillaghalmazt, és a képre odakomponáltam magamat is mint az embert, aki a csillagokat fürkészi. Ez az egyik kedvelt időtöltésem, derült ég esetén rácsodálkozni az éjszaka távoli lámpásaira. A Plejádok, vagyis a mini Göncölszekér gyerekkorom óta az egyik kedvencem. Az év jelentős részében megfigyelhető, vagyis augusztustól áprilisig, előbbinél hajnalban utóbbinál kora este. Télen egész éjszaka látható. Ahogy augusztusban napfelkelte előtt feltűnnek a keleti égen a téli égbolt látványosságai, ugyanígy februárban a nyáriak kelnek fel. Vagyis a csillagképek az aktuális évszak ellenpólusát idézik fel az emberben. Ez egy kis gondolatjáték, hogy minden egyszerre van és csak illúzió a vonalra fektetett életünk. Jókat lehet gondolkozni a csillagok fényében. Hiszen csillagporból lettünk. Az egyetlen földi élőlény vagyunk, ami ennek tudatában van.
A hónap 33. hetén lesz egy programsorozat: Egy hét a csillagok alatt, amihez még lehet csatlakozni a profi és amatőr csillagászoknak, akik vállalják, hogy 10. és 16. közt csillagászati bemutatót tartanak lakhelyükön.
Nekem nincs távcsövem, és nem a csillagászat a fő profilom, így én biztosan nem csinálok bemutatót.
Akit érdekelnek a hónap égi eseményei, én is innen veszem az infókat, vagyis az MCSE honlapjáról.

Napfelkeltekor a háztájiban

Kora reggel, cirka hat óra körül még sose jártam a fő indikátor helyemen, amit menedéknek nevezek, mert itt élnek és teremnek a 117B gombái, amíg megerősödnek a kitermeltek helyére vetett ifjú tölgyek. Harminc év múlva járni is lehet köztük, de kétlem, hogy ezt meg tudnám várni. Sajnos az idő elől én sem tudok elfutni. Azonban ma reggel semmi más nem érdekelt csak a gombák, illetve a napfény játéka a lombokon, a törzsek között. A nyitóképen a menedék látható, amiben most a melegkedvelő gombák tobzódnak, leginkább a galambgombák, de láttam köztük a rokonukat is, füstszínű tejelőgombát. A selyemgombák is beindultak, de rokonaikkal a galócákkal nem találkoztam. A tinóruk szolidan mutatkoztak, egy-egy rózsáskalapú, kesernyés, cékla, valamint pár darab nemezestinóru. Ez meglepett, mert például a kesernyés a városi lakcímén elképesztő mennyiségben tódul elő. Egyértelműen uralja az élőhelyet a jelen időszakban. A menedékben nincsenek nyárfák, ezért a génbankos lakcímén kerestem a nyárfa-érdestinórut, de nem jött elő. A nyárfa másik partnere az acélszürke galambgomba jól terem, az érdestinóru viszont nem. Eddig idén két termőtestet láttam az "Alföld vargányájából". Szokatlan. Valami baja van az egyik legjobb helyi csemegegombának. Ezért is fontos a rendszeres monitorozás, hogy a gombász észlelni tudja az eltéréseket az előző szezonokhoz mérten. Sajnos az élőhelyet komolyan sújtja a vízhiány, illetve a zsugorodása. Eleve nagyon kicsik a pósteleki, gerlai, marói erdőtagok, és az eltelt pár évben kivették az idősebb tagokat, vagyis túl nagy üres, felforrósodó részek vannak. Az öreg tölgyültetvények nedvességcsapdaként működtek, hűtötték a környezetüket is. Ez most megszűnt. Kétségbeejtő a klímaváltozás időszakában a helyi erdők helyzete. Ami hat rám is mint gombászra. Gomba szempontból nincs okunk panaszra. Oké, hogy hegyvidéki karakterfajok nem élnek meg nálunk, de a keményfás és puhafás ligeterdők valamint mezők-legelők gombakínálata több mint pazar. Egyáltalán nincs kevés gombánk! Tudom, kezdő szinten mindenki a hasát szereti tömni, ezzel én is így voltam, és az augusztusi kavalkád nem éppen az, amiről a hasgombász álmodik, de hidd el nekem, hogy gyönyörű a fák alatt a kedvenceink tarka tobzódása. Örömmel futottam a szúnyogok elől a gombáimhoz. Aztán szinte ledobtam beállítva a Canont, most nem bíbelődtem az állvánnyal, kattintottam, felkaptam, és rohantam tovább. Amint megálltam, egyből szúnyogfelhő borított be. Ezért kevés képet lőttem, mert még az én legendás türelmem is elszáll pár tucat csípés után.
Tehát gombák szempontjából egyáltalán nem egy sivatag a megye, de a kis erdőterület és annak kritikus állapota, valamint a klímaváltozás alaposan odavág gombának és gombásznak egyaránt.
A képválogatás sorban: kesernyés tinóru, rózsáskalapú tinóru, áltrifla, selyemgomba bébi, selyemgomba duó, csíkos pohárgomba. Az utolsón a menedék vége látható, mellette szántóföld van. Onnan tódult be a napfény a fák közé. Egyébként itt egy fél percre csodás nyugalom vett körül, csak a keleti szél játszott a lombokkal. Ünnepélyes pillanat volt. Ezért is szeretek erdőt járni. Kár, hogy a szülőföldemen nincs igazi erdő.


Augusztusi naptár

Az év nyolcadik hónapja kezdődött el, régi nevein, Kisasszony hava, Nyárutó, Új kenyér hava. Ugyan a nyár harmadik, záró hónapjának tekintjük, valójában az őszi nap-éj egyenlőséggel ér véget a meleg évszak. Bár tavaly az időjárás alaposan megtréfált minket, mert az október bőven nyári hónapnak volt tekinthető a nappali melegnek és a verőfényes napsütésnek "köszönhetően". Egyáltalán nem az a régi, jó, esős, gombás október volt a gombászok bánatára és a nyár mániások örömére. Tanulságos elolvasni a tavalyi összefoglalóját.  Nem merek jóslatokba bocsátkozni, hogy milyen lesz az idei ősz. Azonban a trendet ismerve, a csapadékos időszakra három hónapos szárazság érkezik. A következő esős hónap november lehet, ami nem is olyan rossz, ha 2019-et nézzük. Nagyon előre szaladtam gondolatban. Egyelőre a nyáron jussunk át. Az augusztusra éri el a csúcsát a hőség, alaposan felmelegedett a szárazföld, és egyre ritkábban érkeznek hozzánk a ciklonok, mert felépül az anticiklon, ami garantálja a verőfényes forróságot. A nyár és pancsolás szerelmesei végre kiélhetik szenvedélyeiket. A gombász pedig megfő... kis túlzással. Azért az augusztus is tud meglepetést okozni. Például 2017-ben augusztus 21-én csodás háztáji gombatúrám volt a fő indikátor helyemen. A nyári zivatarok előcsalták a gombákat. Ha lesznek idén is, újabb termőhullám indulhat el. Alaposabban belegondolva, nem így lesz, elfogyott a szerencsénk, kánikula következik. A mostani termőhullám gyorsan lefut. Ezért fontos, hogy hajnalonta ellenőrizd a termőfoltjaidat. Később már kellemetlen a fák között tartózkodni.
A naptár lapjára két tavalyi fotómat raktam, mindkettőt a bükki túrámon lőttem a hónap közepén. Háttérben a félparazita kéküstökű csormolya, a kis képen a császárgalóca van.
A nemzeti ünnep négy napos hosszú hétvégét hoz magával. Lesz idő átgondolni a fogyasztásunkat, mert idén 22-re esik a túlfogyasztás napja. Ha láttál már illegális szemétlerakást az erdőben, vagy szeméttelepet, akkor megértetted, hogy valamit nagyon elrontottunk. A természetben minden hasznosul, csak az ember terheli a környezetet nehezen lebomló vagy veszélyes anyagokkal és milliárd tonnás mennyiségben évente! Az egészséges környezet mindannyiunk érdeke. Különben elképesztő genetikai elfajzások fogják sújtani a fajunkat belátható időn belül.

"Futás" a hőség elől

Reggel hétkor indultam el a városi felmérő körre, mert a gyors lefutású második termőhullám elejét dokumentálni akartam a megyeszékhelyen is. Hétfőn Doboz-Szanazugban jártam. Azóta igencsak felgyorsultak a kánikula hatására a kedvenceink. Pislogtam szaporán a tempójukat látva, miközben én lassan bicegtem egyik lakcímtől a másikig. Bár korán indultam el, kellemesen hűvös volt a reggel, de a fák lombja körött lebegő pára igazi fülledt nappalt ígért. Ez pár órával később meg is valósult, tíz után érezni kezdtem, hogy kezdek túlmelegedni. Hazaérve azonnal hűtöttem le magam. A nyár tényleg nem a gombász kedvenc időszaka. Pedig tódulnak elő a szebbnél szebb gombák. A hőség mellett ott vannak a vérszívók, amik folyton támadnak. Ezek ellen zárt ruházattal védekezek, amiben élve fövök meg. Hát, ha valaki könnyed időtöltésnek gondolja a gombák nyomon követését, lehet csatlakozni. Kevesen bírják ki a szúnyog döfködős párolódást. De minden szakma tartogat kihívásokat. Én megszoktam, csak idősödve nehezebben viselem a nyári gombafutamot. Ettől függetlenül ki nem hagynám. Nagyon tanulságos az idei év. Télen lesz mit feldolgoznom. Remélem, az ősz is tartogat meglepetéseket és lesz egy olyan jó időszak mint most is!
A képválogatás elején 2-2 van kesernyés tinóruról és változékony tinóruról. Aztán nemezestinóru, galambgomba, susulyka, védett őzlábgalóca, és zárásként élőhelyi kép, ahol a gyökérkapcsolt gombákat fotóztam. Az Árpád-sor lenti szakaszán a kocsányos tölgyek mellett van gyertyán, hárs, éger és nyírfa is. Ezek mind társulnak a kedvenceinkkel. Kár, hogy az emberek nem becsülik meg ezt a szakaszt. Pedig kis odafigyeléssel tökéletes élmény lehetne.


Rókagomba krémleves

Hétfőn Ati szedett egy kis rókagombát a "titkos" helyen, mert kitört belőle a hasgombász. Ha már egyszer kihozott a háztájiba neki étel jár a segítségéért. Elfogadtam érvelését, de lelkére kötöttem, csak egy étkezésre valót szedjen a becses kincsből, hogy bőven maradjon spórázó termőtest. Nagyon jó lenne, ha terjeszkedni tudna a rozsdásodó rókagomba. Örülnék, ha más idős ültetvényekben is ott lenne. Mert egyszerűen elképesztő, hogy az egyik legjobb csemegegomba rokona megél nálunk. Vékonyabb húsú és kisebb termetű mint a fakó rókagomba, de ugyanúgy van egy kis barack illata és kellemesen csípős mint a nagy testvére. Amikor ma reggel tisztogattam a termőtesteket, és gyorsan leöblítettem róluk a maradék erdei port, akkor valóban aranymosónak éreztem magam és boldogan nézegettem a kincset. Aztán egy kiváló krémlevest főztem. Nem bonyolítottam túl, a rókagomba mellé hagyma, batáta, krumpli, víz és tejszín került. A kézi botmixerrel turmixoltam össze a megfőtt alapanyagokat. És persze belekóstoltam a kész levesbe, majd szedtem belőle, mert nem bírtam ellenállni az extra finomságnak. Több mint húsz éve loholok a gombák után, de még mindig képesek bearanyozni a napjaimat. Fantasztikus lények.

Diófacincér

A diófacincér Aegosoma scabricorne a nagy hőscincérhez Cerambyx cerdo hasonló termetű ízeltlábúnk. Azonban a hőscincérrel ellentétben gyakoribb, könnyebb rátalálni. A mobilos fotón látható szép példányt idős ezüst juhar tövénél örökítettem meg. Mivel július végétől repülnek a kifejlett bogarak, abban a fában élhetett lárvaként és most felnőttként készen áll a fajfenntartásra. Könnyű megkülönböztetni a hőscincértől, mert rövidebb a csápja és barnább a színe. De tényleg ugyanolyan nagy. Gyakorisága ellenére nem kell bántani. Ártalmatlan xilofág életmódú bogár. Ezen élőlények rendkívül fontosak, mert segítik a korhadó faanyag lebontását. Némelyikük szimbiotikus viszonyban van egyes gombafajokkal. Bár ez nem mindig jó hír a fának, lásd ezt a cikkemet. A xilofág bogarak igénylik az idős, odvas fák jelenlétét. A ritkább fajok jó indikátorai a természetességi szintnek. Pont ilyen a nagy hőscincér vagy a nagy szarvasbogár Lucanus cervus.
Miért érdekelnek gombászként a xilofág bogarak? Az idős fák korhadó maradványain védett gombák is tenyészhetnek! Tehát a bogár jelenléte biztató a gombásznak is.

Nagy esők után Kétkörösköz szívében

Másodikán és tizenharmadikán jártam kint Doboz-Szanazugban. Még szerencse, hogy Ati autóval hoz-visz a felmérések során, mert az élőhelyen a cirka ötszáz méter megtétele is sok volt a kiment jobb bokámnak. Pedig az év 31. hetén bőven lenne mit dokumentálnom, rendesen felpörögtek a kedvenceink. Pont ugyanolyan álomszerűen tökéletes a termőhullám felfutása mint a 26. héten. A nyári melegben különösen gyorsan nyomják kifele a gombák a termőtesteiket. Lenyűgöző, hogy micsoda lendülettel igyekeznek kihasználni az ideális helyzetet. Ámuldozva tipegtem a szanazugi játszótéren a csertölgyek alatt, ahol céklatinóru és málnavörös tinóru apróságok jöttek elő. Egy-két nap és meseországgá változik a mini élőhely. A hőség miatt nagyon gyors lesz a termőhullám lefutása, vagyis a gombász nem lazsálhat, ha még nem töltötte fel a készleteit. Menni kell, és most kell menni, mert teremnek a kedvenceink. Amilyen pocsék volt a tavasz pont olyan jó a nyár első fele.