Átkozott aggodalmak

Két hete gondoltam rá, hogy mennyire jópofa lenne egy húsvéti tojás(gomba) kereső játékot csinálni a gombásztársak gyerekeinek, unokáinak, de három problémám is akadt. Az egyik, hogy nagyon sok a kullancs, és bizony keresgélés közben a kullancsok kapva-kapnának az alkalmon, hogy vért szerezhessenek és cserébe kellemetlen és veszélyes kórságokat adhatnának át. A másik, hogy hol is hirdetném meg a játékot? A közösségi oldalon az algoritmus mélyen elrejti a non-profit bejegyzéseket, a blogomat pedig kevesen olvassák.
Kullancsok és ismeretlenség, két mélyütés a motivációmba. A harmadik ok, hogy a lelkesült ajándékozási kedv nem igazán talál kifutásra a valóságba és tulajdonképpen nem is értékelik. Saját magamat ámítom a bolondos ötleteimmel. Rég rájöttem, hogy alapvető szükségleteink mozgatnak minket, a testiek és a lelkiek. Számomra az utóbbiak közé tartozik a hasznosság érzése, hogy ne "kivert kutyaként bolyongjak a téli éjben halálra ítélten", hanem a közösség hasznos tagja legyek. Az előbbiek közé tartozik viszont, hogy az emberek 99%-a, akik a gombák felé nyitnak, enni akarják a termőtesteiket. Ez érthető, hiszen az önfenntartás elsődleges szempont, de az ember több éhes állatnál, elméletileg. Vagy nem? Tragédiánk része, hogy a gombászat szellemi és etikai része kevesünket érdekli. Ettől elmegy a maradék kedvem is, hogy erőfeszítéseket tegyek egy jó ügy érdekében.
Itt van húsz gomba, amit kiválasztottam, és amik mind megtalálhatók a pósteleki kastélyparkban termőidejükben esős időjárás esetén. A játék előkészítését elindítottam, de útközben a lelkesedésem belebucskázott a kiábrándultság árkába.

Gyilkos galóca

Légyölő galóca

Lila susulyka

Zsemleszínű fakógomba

Kesernyés tinóru

Céklatinóru

Málnavörös tinóru

Szemcsésnyelű fenyőtinóru

Vöröses nyálkásgomba

Ízletes rizike

Karbolszagú csiperke

Csoportos csiperke

Gyapjas tintagomba

Kerti tintagomba

Karcsú őzlábgomba

Óriás tölcsérgomba

Májusi pereszke

Téli fülőke

Májgomba

Óriás bokrosgomba

Életem hátralévő részében fontosabb nekem, hogy személyes igazságomat kimondjam, legalább magamnak a nyugodt, megbékélt halálomért. Nem kell hamis ábrándokat kergetnem és fölöslegesen izgatnom magamat. És könyörögnöm bárkinek is, hogy "legyél oly kedves és vedd észre, hogy természet nélkül mind meghalunk", hiszen így is úgy is halálra ítélt halandók vagyunk. És nem támadunk fel. Mert szerves anyagból lettünk és szerves anyaggá leszünk, és tudatunk múló illúzió csupán. Egyikünk se éteri szépség, mennyországba való tünemény. Hiszen mind enni akarunk, minél több élvezetet magunkba fogadni. De nem tart örökké a lakoma. Miért álmodik az éhes emberállat mennyországról?

Diadalmas tavasz

Szerdán a városban tettem egy nagyobb sétát, lásd ebben a bejegyzésben a fotóimat, ma pedig egy levezető túrát tettem a fő indikátor helyemen. Most a nagy objektívet csatoltam a vázra, ami 24-70 mm, és ezzel fotóztam. Amikor a tavasz ilyen szép, ennyire tökéletes, akkor érdemes az embernek a legjobb eszközével megörökítenie. A nyitókép a Körös klub természetvédő egyesület génbankjában készült és az abszolút tavaszi hangulatot örökítettem meg. A központi eleme a fotónak a magányos, virágzó kökénybokor. Külterületen most virágzik a kökény és ahol nagy állományai vannak ott olyan a látvány mintha felhők lennének a talajon, amik zsongó hangot adnak ki a beporzó méhektől. A kökény igencsak tövises bokrunk, de egyben rendkívül értékes őshonos növényünk. 2013-ban készítettem fél liter ágyas pálinkát kökényből, de kizárólag a gyógyító értéke miatt. Azóta régen elfogyott, és nem csináltam másikat, mert úgy egyébként absztinens vagyok, extrém ritkán iszom alkoholt, mert szerencsére nem kívánom. Ellenben nagy rajongója vagyok a vad (erdei) gyümölcsökből készült lekvároknak. Nagyon szeretem az erdő ajándékait. Ezért oly szomorú számomra, hogy például a málna a klímaváltozás miatt pusztulóban van. Valamikor a kertben sűrű málnás volt, mostanra alig maradt pár tő. A szamóca még hamarább kipusztult a forró, száraz nyarak hatására. Mulcsozva, öntözve volt, de ez sem óvhatta meg a légszárazságtól és a hőségtől! Ahogy a málnát sem menti meg. A növények és a gombák is jelzik az éghajlatváltozást! A császárgalóca észak felé terjedése laikusok számára is érthető jelenség. Ettől még tényleg döbbenetes volt a szubalpin Zemplénben a mediterrán gombát tömegesen látni. A császárgalóca a fák partnereként később kezd el teremni és Békés megyében nem él meg. Ma egy egészen más gombát kerestem a gombász birodalmamban, aminek ideje van.
A cseh kucsmagomba pósteleki lakcímére 2022-ben találtam rá. Lásd a linkelt videómat a bejegyzés végénél. Idén időben értem ki, éppen bújnak ki az avar közül, de megdöbbentően aprócskák! Soha még ilyen kicsi cseheket nem láttam. Nehéz volt értékelhető fotókat készítenem róluk. Fogalmam sincs, hogy mitől ilyen pindurkák. Végül is gyűjteni nem akartam, csak fotót készíteni. A videó borítóképén látható, hogy milyen szép nagyra tudnak nőni kedvező helyzetben! A vízellátással lehet a gond, mert az avar fölé magasabban felnyúlt picurkák süvege már száraz volt. Felemás a vízhelyzet, mert a talajban van víz, de az erős napsütés, a szél és a napközbeni alacsony páratartalom a napfényes részeken a talaj tetejét teljesen kiszárítja. Tehát egyszerre láttam pocsolyás, nedves részeket és csontszárazakat is. Elképesztő az ilyesfajta mozaikosság. De mondom, a talaj mélyén még van víz, ami árnyas párás részeken kedvező a gombáknak, és itt kellemes meglepetések érhetik a gombászt. A gombász csoportokban lehet látni nagyon szép gyűjtéseket is. Én viszont több mint húsz éves gombász múlttal már a gyönyörűség kedvéért járom a tájat. Egyszerűen jó gyönyörködni  kedvenceimben. Lásd a képválogatást.








Ui.: A vadkörte is virágzik. 2018-ból találtam bejegyzést, ami alapján akkor április 16-án virágzott.

Zöld hazafiság/Green patriotism

A csoportos csiperke Agaricus bohusii Bohus Gábor mikológusról lett elnevezve, aki a 20. század második felében széles körű munkásságának keretében a csiperke nemzetség kutatója volt. Járt Békés megyében is, és innen írta le, közösen kutatva a helyi gombákat Vasas Gizellával és Locsmándi Csabával a körösi csiperkét Agaricus annulospecialis.
Szülőföldem csiperkékben különösen gazdag, mindig öröm számomra valamelyikükkel találkozni, akár a városban az ízletessel A. bitorquis vagy odakint terepen a csoportossal.
A fotót 2019. augusztusában készítettem Doboz-Szanazugban, aminek erdőterülete Mályváddal együtt az egykori keményfás ligeterdő fajkészletének maradékát őrzi. Ezekben a leromlott faültetvényekben kedvező időjárású években találkozhatsz a helyi karakterfajokkal. Békés megyének egyedi, sajátos, a tájra jellemző fajkínálata van. Ugyan bőven találhatók széles körben elterjedt gombák, de ritkaságok is, és így együtt valami egyedit alkotnak. Számomra a helyi élővilág kínálja a legerősebb kapcsolatot a szülőfölddel és vegyes nemzetiségű családfámnak köszönhetően lepereg rólam a nacionalizmus. Inkább kozmopolita vagyok, és az emberekről egyéni erőfeszítéseik alapján alkotok képet magamnak. Semmit se jelentenek számomra a manipulatív célú propaganda szövegek, mert pontosan tudom, hogy mondani bármit lehet és minden szó elszáll. A tettek számítanak.
Több mint tíz éve járom a helyi gombász terepeimet, de igyekeztem több tájegységünkbe is eljutni, illetve az Erdélyi-szigethegység egyes részein szintén gombásztam.
A tetteim és munkásságom alapján zöld hazafi vagyok és ha kétségbe vonod az állampolgárságomat, önmagadról állítasz ki szegénységi bizonyítványt.
Ha komolyan vennéd a nemzeti örökséget, tudnád, hogy az őshonos természet milyen becses kincsünk és megőrzése mindannyiunk közös feladata. Alapvető igazság, hogy a természet az éltető közegünk, és ha az élővilágot végzetesen károsítjuk, a saját fajunk halálos ítéletét készítjük elő. Ehhez mérten a belföldi ökörködés, hogy ki az igazi magyar, szánalmas és bosszantó, kicsinyes köpködés, amibe intelligens, komoly ember nem száll be. Mentem is a dolgomra, mert sok a teendő.


The Medusa mushroom Agaricus bohusii is named after mycologist Gábor Bohus, who was a researcher of the genus Agaricus during his extensive work in the second half of the 20th century. He also visited Békés County and from there, together with Gizella Vasas and Csaba Locsmándi, he described the local fungi Agaricus annulospecialis.
My homeland is particularly rich in Agaricus, and it is always a pleasure for me to meet one of them.
The photo was taken in August 2019 in Doboz-Szanazug, whose forest area, together with Mályvád, preserves the remnants of the former hardwood grove. In these degraded tree plantations you can encounter local character species in favourable weather years. Békés County has a unique species assortment, specific to the landscape. Although there are plenty of widespread mushrooms, there are also rarities, and together they form something unique. For me, the local wildlife offers the strongest link with my homeland and my mixed-ethnic family tree makes me feel less nationalistic. I am rather cosmopolitan and I form my image of people based on their individual efforts. Propaganda texts with a manipulative purpose mean nothing to me, because I know perfectly well that you can say anything and all words will be lost. It is the actions that count.
I've been walking my local mushrooming grounds for over ten years, but I've also tried to get to several of our regions, and I've also mushroomed in parts of the
Munții Apuseni.
My actions and work have made me a green patriot, and if you doubt my citizenship, you are giving yourself a poverty certificate.
If you were serious about national heritage, you would know how precious our indigenous nature is and how its preservation is a shared responsibility of all of us. It is a fundamental truth that nature is our lifeblood, and if we damage it to the point of extinction, we are preparing the death knell for our own species. Compared to this, the domestic bickering about who is the real Hungarian is pathetic and annoying, petty spitting in which intelligent, serious people do not get involved. I'm off to work, because there's a lot to do.

My blonde hero

Rabbit-hearted Merwil is the epitome of joie de vivre in my imagination, when I think of his story, Star City Roulette, I am overwhelmed with pure joy.
Merwil was the first hero my mind created from myself to give me coping strategies through his story. He is definitely my own shining heart: two suns rising on a beautiful early summer day over an idyllic place and the space symphony orchestra playing a romantic hit song and my beloved blonde hero comes out of the pink ocean after his morning swim and I ask for another cocktail, for him too, and we discuss the great things of the world together and laugh at the absurdity of it all. I think Merwil is also the embodiment of the love that all human beings feel when they realise that life is unique, that we only wonder at existence once and go on a crazy adventure called life.
Oh yes, Merwil is wiser than you think.
It's a great feeling to have my own hero who can make me laugh and make me happy just by thinking about it.
I don't know how common it is to go on thought-provoking adventures in heroic forms of ourselves to relieve the stress, anxiety and other misery generated by the problems of existence. Knowing the popularity of storytelling, how much we devour stories, the basic human need is adventure. In my case, though, it's specifically that my mind creates heroes out of me and tells their stories at an almost unimaginable speed in my dreams.
It's hard to turn a big feeling and the some ideas it generates into one good story. It is a task beyond my abilities. That's what I call the big magic that I can't do. Merwil's story is a truly cathartic experience. I've absorbed a lot of stories in my life, whether it's reading a novel or watching a film in the cinema, and I've seen a few plays and operas, but having your own story is always a different experience. I really do have more lives through the heroes I've made of myself in spontaneous night dreams. In addition, Merwil tends to tell his own story differently, he is an unreliable storyteller, but given his origins, I'm not surprised that he doesn't know exactly what it happened to him and where he came from, from which alternate reality in which warp of space-time. There are, however, several common events in each version of the story, which give a rough outline of the story.
Several things were already certain from the inspirational dream, Merwil is tech-savvy, has mysterious power, a strange girlfriend, an even stranger family background and a love of showman allure. I now know for sure that on the night of 23 January 2002 I dreamt a space opera-comedy starring Merwil. And it is still a bohemian pleasure to think about. How can something feel so good?!
I regret a little that I was not persistent enough to write his story, which exists only in fragmentary versions and mostly in the form of notes. I've been making illustrations with the image generator every now and then for a year, mostly to keep myself inspired and entertained.
Fortunately for humanity, we have had, have and will have many excellent storytellers. My not being one of them is entirely my own little private problem and not the most important one. After all, I don't need to have (false) literary goal to be truly happy. Merwil is inside me and I can turn to him whenever I need joy.

A nemzeti szemfényvesztés, avagy gettóba zárt szolganép a "magyar"

Igencsak pikáns lesz a holnapi ünnepnap, ha az orosz ügynök, aki az országból keleti gyarmatot csinált, a szabadságról fog beszélni. Be kell látnunk, hogy a magyar nép a szabadságtól irtózik, a zsarnokságot igényli. Amikor a nemzeti ökörbéka a szabadságot emlegeti, kizárólag a szabad rablásának megóvását tartja szem előtt. Sajnos a dicstelen ősök életstratégiája átokként burkolja be a magyar néplelket, hogy üldözöttek (elmenekültek az erősebb, harciasabb népek elő, helló migráció), akiknek joguk van fosztogatni, vagyis elvenni másoktól, ami nekik kell a "szép, módos élethez". Ezért picit sem meglepő, hogy jelenleg is kifosztó-elnyomó rezsim uralja a rántott hús alakú kis országban élő (vegetáló) vegyes európai genetikai állományú embereket. Mi a magyar? Pusztán a magyar nyelv jelzi, hogy létezik olyan, hogy magyar, de ez semmiféle közös nevezőt nem jelent! A nemzetképünk abszolút talmi, egy illúzió. Kellett valami mákony a jobbágyoknak, hogy hálásan fogadják a magyar uralkodói(?) réteget, amelyik aztán fenemód jól élt a megvezetett milliókból. A balsorsú zsidóság próbált valamiféle polgári szemléletet meghonosítani Magyarországon, és mi lett a sorsa? A vidéki zsidóság kiszolgáltatása a náciknak ősbűn, ami minden tekintetben esztelen barbár bűntett volt, és derékba törte a vidék fejlődését.
A fosztogatás önpusztító életmód. Ezért fogy, sorvad az ország. Az ellenség régóta belül van, és a fosztogató mentalitás az. Ez egy olyan átokverte önsorsrontás, ami ellen fel kell lépni, különben a magyarság beleolvad a globális populációba. Bár ez nem olyan rossz, tekintettel a magyarság totális életképtelenségére. Akiben pedig van élet, úgyis elmegy. Ez pedig itt egy ilyen időszakos skanzen lesz, és a NER még elüzemel keleti vendégmunkásokkal egy ideig. A diktatúra eszkalálódása borítékolható. Tényleg pikáns lesz, ahogy a nemzeti ökörbéka a szabadságról fog beszélni. Pláne annak tudatában, hogy a narancs rezsim beengedte Magyarországra a kínai megfigyelő és büntető államot! A NER leszerződött Kínával, és hagyja, hogy például kínai rendőrök figyeljék meg a helyi diaszpórát. Ez egy újabb csapás a magyar szuverenitásra és komoly veszély az állampolgárokra nézve.

Tessék olvasni tőlem.

Kinek a felelőssége?
Beszélnünk kell Magyarországról
Közéleti gondolkozás: az első lépés
Így nem lehet élni
Nem a tortaszelet drága, te vagy csóró

Ui.: A nemzeti dal szinte kötelező. A 12 dühös ember egy kiváló film arról, hogy hogyan tud egyetlen egy ember a csoporttal szembemenve életet menteni, míg az Amish paradise remek paródia.




Három évszak találkozása a gombavizsgálóban

Az év tizenegyedik hetén, a 73. nap kellemes meglepetést adott nekem a gombavizsgálóban. Négy gombásztársam öt gombafaj termőtesteit hozta el, amikből elkértem pár bemutató példányt, így jött össze a csendélet, amin lilatönkű pereszkét, májusi pereszkét, déli tőkegombát, kétspórás csiperkét és pusztai kucsmagombát láthatsz, avagy őszi, tavaszi, nyári gombákat.
Az öt közül a déli tőkegomba a leghosszabb termőidejű, ugyanis amint elég meleg van számára és nedves a fa (különösen kedveli a nyárfát), amiben tenyészik, nyomban teremni kezd és hónapról hónapra esők után ismétli a termőhullámát, amíg utolsó termőtestei el nem fagynak. A meghosszabbodott termőideje és észak felé terjedése a mediterrán térségből a klímaváltozás egyik gombás jele.
Nagyon örültem a friss termőtesteknek, és az örömömet növelte, hogy a délután során kisebb felhőmező adott esőt. Sajnos a tájkiszáradás és a szeles napok miatt megdöbbentően alacsony a levegő páratartalma, sokszor megy 50% vagy 30% alá, és csak a reggeli órákban ideálisan magas a gombák számára, vagyis 80% feletti. Ezért érdemesebb kora reggel körbenézni a gomba-lakcímeiden, mert délutánra sok termőtest összefonnyad.
Az év 11. hetén Békés megyében érdemes gombászni, mert pozitív meglepetések érhetik a gombászt.

Ui.: A kullancsok ellen védekezzél, mert nagyon sok van belőlük.

Erőnléti séta tavaszi hangulatban

Mostanában erőtlennek és fáradtnak érzem magamat, ami igencsak bosszant, mert jobb szeretek lelkesülten és fáradhatatlanul dolgozni a projektjeimen. Ezért rászóltam önmagamra, hogy adjak bele mindent és a szokásos öt kilométer dupláját tegyem meg a napi sétám során. (Idén minden hónapban minimum 150 km-et megyek.) Végül tizennégy lett, érintve a vasútállomást és a Csabaparkot is. A park eleve elég nagy, annak körbejárása is növelte a távot. Ezzel már elégedett vagyok. Ráadásnak visszafele jövet is volt kedvem fotózni és miután pihentem a könyvtárban, abszolút jó érzéssel a testemben értem haza. A mai erőnléti séta és pörgős hazaérkezés megmutatta nekem, hogy nem hunyt ki bennem az életkedv és a végsőkig igyekszem megtartani a szenvedélyemet. Lásd a képválogatást.