Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Gombászni jó!

Legutóbbi bejegyzések

Korai találat

Szombaton farsangi főzőcskét tartottunk Pósteleken, a Boross László kutatóházban. A grillezés előtt körülnéztünk a faültetvényekben. Az új szezon első gombáját, az osztrák csészegombát Sarcoscypha austriaca kerestük és találtuk meg. Ez igazán meglepő volt, mert ennek egy hónappal később kellett volna megtörténnie. Február első felében csészegombát fotózni és nagy tömegben látni, extrém élmény. Ugyan a gomba termőideje az év második hónapjában kezdődik, de ilyenkor még fagyott a talaj, az ágak, így normális években az olvadás után bukkan fel. Idén gyakorlatilag nincs tél, a föld puha, a fekete bodza rügyei kibomlottak, és a hóvirág, téltemető után a krókusz virágzik a kertemben. Negyven éve élek, de ilyen télre nem emlékszek. Ha marad az enyheség, a kucsmagombák is előbújnak.

Távoli tájakon

Szeretem a gombagyűjtős videókat. Télen különösen jó a segítségükkel betekintést nyerni távoli népek gombagyűjtő szokásaiba. A videómegosztón mindig akad egy-egy, ami felkelti a figyelmemet. Liziqi Szecsuán tartomány Mianyang városának közelében él és a vidéki életről készült rövidfilmek főszereplője. A tavaly novemberi felvételen egy gombás ételt mutat be. A videó másfél percnél vált át mini horrorba, de mindenkit megnyugtatok, a bocskoros-galléros gomba a "karcsú császárgalócák" fajcsoportjába tartozó Amanita chepangiana. Nem gyilkos galóca A. phalloides. Ettől még kivert a hideg libabőr, amikor Liziqi felvette a bocskoros termőtesteket. Szedett még galambgombákat és pecsétviaszgombát. Biztos, ami biztos nem ezekből készítette az ételt, hanem egy termeszpereszkéből Termitomyces albuminosus, amit említ a videó leírásában. Szerinte ez finomabb gomba még a matsutakénél is, ami a világ egyik legdrágább gombája és különösen a japánok imádják.

Ehhez a videóhoz kapcsolódik a Gomb…

Változások 2018

Nyílik a kertben a hóvirág, de a terveim téli álmot alszanak. Tény, hogy a hideg évszak nem a gombász kedvenc időszaka. Viszont ilyenkor van idő pihenni, tervezni, ismereteket rendezni, tanulni, készülődni az új szezonra. Most mindezt csinálom egyszerre, hogy márciusra feltöltődjek.
A blogot kissé átvariáltam. Untam a régi fazonját. Az újnál viszont juszt se tudom beállítani a régi bejegyzések betűtípusát.A kissé kusza megjelenésükért elnézést kérek. De mind az 1600 elérhető, a 7 évig halmozott információ tömeg.
A blogolásról lemondtam. A lineáris vezetésű szerkezet elavult és kognitív erőforrást von el tőlem a töprengés az új bejegyzésen. Ez az eszköz betöltötte a feladatát az életemben. Most azon vagyok, hogy használni tudjam az egyik legjobb kiadványszerkesztőt, mert szeretném online magazinban publikálni a cikkeimet. Bőségesen válogathatok az írásaimból, fotóimból. Nektek is kedvetekre lesz az új forma. A születésnapomra időzítem a megjelenését, ami jégtörő Mátyás napja.
A Gombamán…

Csodagombák Békés megyében

Egy régebbi fotóm az Élővíz-csatorna partjáról visszaad valamit az egykori ártéri erdők hangulatából. Mindig mondom a gombásztársaimnak, hogy az igazi ligeterdő egy áthatolhatatlan dzsungel. Ha létezne természetes formájában, kaland lenne a bejárása. Nehezen tudnám felkutatni a benne élő gombákat. A származékai kevésbé sűrűek, aminek oka a szálalás, az "értéktelen" fafajok kivágása a tölgy és kőris javára, a túltartott vadállomány, ami másfél méteres magasságig mindent felfal. Ezért lehet átlátni a fák között. Ha meg mégsem, akkor csalános van előttünk, amit nem esznek a vadak. Azonban elég egy kicsit békén hagyni a ligeterdő jellegű állományokat, és önmaguktól kezdenek természetesebbé válni, ha van a közelükben olyan erdőfolt, ahonnan a ligeterdei flóra elemek vissza tudnak térni. A gombáknak nincs gondja a terjedéssel. A szél a spóráikat mindenhová eljuttatja, és ha jó helyen landolnak, kis szerencsével meg is telepednek. A keményfás ligeterdők ideális állapotukban jól zár…