November végén

Az illatos ibolya a rövid nappalokra reagálva virágzik. A növényke csak azért áll le a virágzással, mert a tél beköszöntével megdermed, és a tavaszi olvadás után tud újra virágokat növeszteni. Az ibolya átvezet egyik évből a másikba minket. Pontosabban a természet sosem áll le, pusztán szünetet tart. Ha gombász vagy, és éveken át nyomon követed a szezonokat, ráérzel a természet ritmusára. A 2020-as szezon lassan a végéhez közeledik, de már ébredezik a 2021-es. A héten meglátogatom az osztrák csészegomba lakcímét. Tavaly december 27-én találtam meg az első példányokat. A talaj kellően nedves, optimális számára az időjárás. Könnyen lehet, hogy idén még korábban rátalálok. Ibolya és csészegomba tavaszi ajándékai a természetnek, de láthatod, már az előző év késő őszén felbukkannak. Az átmenet folyamatos, és ez lelkesítő. Nincs okod lógatni az orrodat, mert vége a meleg napoknak, eltűntek a színek, mert ha nyitott a szemed és a szíved, megteltél az év élményeivel, és azok melegen tartanak a szünet ideje alatt. Egyébként a tél közel sem egy unalmas időszak. Én ilyenkor is többször kinézek az indikátor helyeimre. A testmozgás fontos minden évszakban, mert a mozgás serkenti az életfolyamatainkat, az immunrendszerünket is, ami nagyon hasznos a szürke hónapokban. Jó hír, hogy a gomba gazdag D-vitaminban, a bolti csiperke is, ha nem sikerült feltölteni a kamrát vadon termett gombákkal, akkor a kétspórás csiperke is jó. Én például kedvelem télen grillezve. Semmi bonyolult nincs benne, átkenem fűszeres olívaolajjal, aztán rakom a villanygrillem lapjai közé. Azok a nagyszerű illatok... Éhes lettem, pedig vacsoráztam. A lényeg, hogy a gombák egész éven át elkápráztatják a természetjárót. Ma csak a városi sétám során kerestem fel néhányukat, de az emberi településen is a természetet varázsolják elénk. Lásd a képválogatást.


Gombás élményből sosem elég

Terepen csütörtökön voltam, így beértem ma egy városi sétával. A gyulai Csigakertbe sétáltam el, hogy megnézzem, milyen gombák teremnek jelenleg ott. A buszállomás felé visszajövet fotóztam le a laskapereszkét, ami a nyitóképen látható. Ez az a termőtest, aminek társát november 6-án kiemeltem, hogy a gombakavalkád videómban bemutassam. Szerencsésen megúszta az eltelt heteket, mert a nagyobb csoportba valaki beletaposott. Sajnos rossz helyen van a kivágott fa, amiben a gomba él, nagy arra a gyalogos forgalom. Remélem, jövőre szerencsésebben alakul a védett gomba termőtesteinek sorsa. A laskapereszke gyulai jelenléte nagyon erős mementója az egykori tölgy-kőris-szil ligeterdőnek. A szilfa az elsődleges tápláléka. Régebben gyakori lehetett. A fajunk terjeszkedése, a táplálék igényünk kielégítése mezőgazdasági termeléssel, pontosabban a háziállataink takarmány igénye miatt felszámolták az őseink a természetes élővilágot. Azonban az élőlények többsége még mindig itt van, és próbál túlélni mellettünk. Remélem, túlélnek minket, és nem rántjuk magunkkal a jelenkor teljes élővilágát, hogy a romokon egészen más élőlények fejlődjenek ki! Az ember globális terjeszkedése a földtörténetre is hat. Majd kiderül, hogy mekkora lesz a kártételünk mértéke.
A természet nem ismeri a jót és a rosszat. Bármit teszünk, a tetteinket a fajunk hosszútávú fennmaradásának tükrében kell megvizsgálnunk. Tény, élőlényekként élő környezetre van szükségünk. Ezt már párszor leírtam, ideje az eszekbe belevésődnie.
A városi parkok félfogamra elegendő természet pótlékok, de egy snacknek is tudok örülni, miközben hegyvidéki erdőkre gondolok. Remélem, azok a gyönyörű erdők jövőre még meglesznek és újra járhatok bennük! Lásd a képválogatást.


Helyzetjelentés

A pénteki hidegfront után hajnalban országszerte többfelé fagyott, Zabaron -8 Celsius fokig csökkent a hőmérséklet. Az Északi-középhegység erdeiben akár kopogósra fagyott gombákkal is találkozhatott ma a gombász. Szerencsére Békéscsabán nem volt fagy, így a gombák átvészelték a tél első fuvallatát. A szép napsütésben sétálni indultam, és felkerestem néhány lakcímet. Kellemes meglepetésként az egyiken a déli tőkegombát megtaláltam. A tenyésztest az idei utolsó termőhullámát indította el. Melegkedvelő gomba, nem kéne november második felében teremnie, de az időjárás lehetővé teszi számára. Gyakorlatilag nyolc hónap a termőideje, mert már áprilisban megjelenik. Évente többször előjön, ha volt elegendő csapadék. Szeretem fotózni és enni is. A fiatal termőtestei kimondottan jól néznek ki. Több képet is készítettem a baba példányokról. Kettőt raktam ki a bejegyzésbe. A második, a picurkák és a korhadt fa kettőse igazi műalkotás. Az egyik kedvenc látványom. A déli tőkegomba után a gyilkos galóca is meglepett, még mindig volt egy-egy friss termőteste. Az egyiket lefotóztam. Érdekes, hogy még három fákkal élő gombát találtam meg a lakcímeiken: nemezestinóru faj, sárguló pereszke, fakógomba faj. Sajnos vasárnap hajnalban Békés megyében is fagyni fog. Ezzel vége a hosszúra nyúlt, csodálatos, őszi gombaszezonnak. A terepen a téli hármas marad mint ehető gomba: kései laskagomba, téli fülőke, júdásfülgomba. A többi menthetetlenül tönkremegy a fagytól.


Póstelek gombái késő őszi napsütésben

Vasárnap délután a köd magasabbra szállt és vékony rétegfelhőzetként takarta az eget. Hiába vártam, nem szakadozott fel. A ködfelhős időben egészen más hangulatú képek készültek mint ma, amikor derült kék égen gurult át rövidülő pályáján a Nap. Ki nem hagytam volna a csodás őszi időben a gombászást. Nagyon élveztem a vasárnapi gombatúrát is, de a napfényes mai még jobb volt. A szebbik arcát mutatta a november. Egy ilyen napon ki tudna bármi rosszat mondani a tizenegyedik hónapra? Aki ki tudott menni a szabad, bizony jól járt. Péntek délelőtt tutira sok hobbi gombász lesz a vizsgálóban. Én magam is sokféle gombát láttam és fotóztam. Ati szedte az olajszínű csigagombákat. Kitört belőle a hasgombász. Nekem bőven elég élmény volt a termőtestek csodálata. Sikerült szebb élőhelyi fotót készítenem a petrezselyemgombáról. Sajnos pénteken hidegfront érkezik, ami észak-nyugat felől ránk húzza a sarkvidéki hideget. Fagyni fog hajnalonta. Igaz, mostanra vastag avartakaró borítja a gombákat. Talán megússzák a tél első csapását és még jövő héten lehet gyönyörködni a kedvenceimben. Jó lenne fodros papsapkagombát fotózni. Ma sem sikerült rálelnem. Pedig gyakori. Remélem, lesz még egy esélyem rálelni és lefotózni.
Lásd a képválogatást.


Hasznosan tölteni a telet


A mai gombatúra során készítettem egy reklámvideóit is a fotózás közben. Szeretném a telet munkával tölteni és egyben keresni annyi pénzt, hogy "ne haljak éhen". Plusz jó lenne néhány ruhadarabot lecserélni, szakkönyvet beszerezni stb. Elég komoly lyukak tátonganak a költségvetésemen. Tényleg a túléléshez és megkapaszkodáshoz kell a pénz.
Hamarosan összerakom a tanfolyam anyagát, és közlöm. Az online elméleti és gyakorlati része is egy árban lesz. Aki csak az elméletért szeretne fizetni, hiszen messze él és a gyakorlatira el se tudna jönni, akkor elég annak árát átutalnia. Én lelkiismeretesen fogom összeállítani a tudáscsomagokat és garantáltan jó hangulatúak lesznek a videók. Hiszen szeretem a gombákat és öröm nekem beszélni róluk.

Házi kedvencem a süngomba


A süngomba Hericium erinaceus még 2015-ben került a kertbe egy tölgyfa hasábbal, amit egyik ismerősöm vett tűzifának, de észrevette rajta a fehér pamacsot és a gombát lakhelyével együtt nekem adta. A süngomba idén harmadszorra növesztett új, de csenevész termőtestet. Nagyon fogy a faanyag, a tápláléka. Ezért is igyekszik spóráit szétszórni és máshol megtelepedni. Sajnos Kétkörösközben vadon sosem találkoztam a fajjal, a rokona él nálunk, a petrezselyemgomba. Lásd az előző bejegyzés képanyagában a fotóját. A süngomba hazánkban védett, viszont többen is foglalkoznak a termesztésével. A termesztett gomba ugyanolyan jó mint a természetben nőtt, így az erdőben talált termőtesteket jobb a helyükön hagyni. Akár termőblokkal az otthoni termesztését is ki lehet próbálni.

Kiegészítés: 11.21. Gombásztárs mobilos fotót küldött termőtestéről, amit Pósteleken talált. Egy újabb példa az egyik kedvenc arany szabályomra: a gombák mindig készek meglepni minket.

Érdekes probléma

Kétkörösköz a Fehér-és Fekete-Körös egykori közös árterének nem hivatalos neve, amit én használok. Ez a gombász birodalmam, aminek nem hivatalos fővárosa Doboz település. Az egykori ártér magasabb térszíneire, a keményfás ligeterdők helyére telepített tölgyültetvények és a puszták a gombász helyeim. Azonban az "erdők" és füves területek kiterjedése eltörpül a szántókéhoz mérten. Elképesztő aránytalanság figyelhető meg. A mezőgazdasági nagyüzem félelmetes hatékonysággal számolta fel a szülőföldem természeti értékeit. Én megértem, hogy enni kell és muszáj termelni, de fontos lenne észrevenni, hogy egyedszámunk felduzzasztása a mezőgazdasági termeléssel valójában esztelenség. Egyszerűen nem maradt elég természet éltetni a földi életet. Ennek egyik mellékes, de látványos jele, hogy a vírushelyzet miatt a városokból az emberek a zöldbe tódulnak levegőzni, mozogni, élni és a rutinos "természetjáró" hökkenten nézi a tömeget. Nekem egyértelmű, hogy az egészséghez és jó közérzethez létfontosságú a kapcsolat a zölddel és a testmozgás a nyílt ég alatt. Azonban égető probléma, hogy a környezeti nevelés hiányosságai és a zöldterületek kis kiterjedése miatt a természet maradékára elképesztő terhelés nehezedik rá. És nem, nem fogják fel, hogy mindez a mi felelősségünk. Mindenki csak rinyál a jobb életért, aminek egyik alapja a természet, de attól még gondolkodás nélkül fogyaszt, mert "enni kell" és nem nézi, hogy a tűzifa honnan származik, esetleg egy páratlan természeti értékű, de tarra vágott román erdőből... Uh, elöntötte az elmémet az ideg. Ráfaragunk mindannyian a korlátlan önzésünkre és a korlátolt felfogásunkra az élővilágról. Megyek a dolgomra. Nagyon dühös vagyok.