Ideje tanulni a hibáinkból

2017. július 22-én döbbenten álltam a tény előtt egy zempléni erdőben, hogy a mediterrán térségből érkezett, melegkedvelő császárgalóca jól érzi magát az északi országrészben. A védett gombaszépség észak felé tartó menetelése az egyik természeti jele a fajunk által felpörgetett felmelegedésnek, aminek a másik neve a klímaváltozás. Nem, hiába tagadod, a fajunk rendkívül hatékony tájátalakító; és ipari termelésünkkel félelmetes mennyiségű szén-dioxidot juttattunk vissza a légkörbe és picit sem lassítottunk a kibocsátáson. Tudtam róla, hogy 2020 után még durvább lesz minden. Ezért nem érzek késztetést a katasztrófaturistáskodásra, hogy "drámai" fotókon örökítsem meg a történelmi aszály jeleit a szülőföldemen. Ugyan júliusban kisétáltam a gyulai duzzasztóhoz, mert régen jártam zöld céllal a tájban, de ennyi is elég volt. A szülővárosomban az örökzöldek, nyírfák és hársfák tömegével száradnak ki, de más fafajok egyedei is egymás után pusztulnak el.
2017-ben már erősen száradt az erdő, amikor mi egy nap alatt megjártuk a Zemplént. Két héttel korábban a nyári zivatarok bőségesen adták az égi áldást, de a forróság és a szél hatékonyan tüntette el a vizet. Szerencsénk volt, hogy sikerült elcsípnünk a termőhullám leszálló ágát. Öt éve már egyértelműen megtapasztaltuk, hogy a nyár egészen másmilyen lett. Az első meleg évszak, ami után láthattam a vízhiány egyik vészterhes jelét, a korai lombvesztést, 2007-ben volt. Októberre a táj novemberi képet öltött. Hitetlenkedve és borzongva néztem a szülőföldemet. Azon a nyáron csak úgy tudtam megmaradni odakint, hogy napernyő alatt sétáltam és másfél literes palackból nemcsak ittam, hanem locsoltam is a fejemet. Azóta valamennyire alkalmazkodott a szervezetem a hőséghez, de nem élvezi! Gyerekként még eljárt a család a holtágakhoz pancsolni, de nekem a jelenben eszembe se jutna belemenni a bűzös, pangóvizes élővizeinkbe.
Öt éve mindenféle jó, ehető gombát tudtunk gyűjteni. A láda kincsekkel volt tele. Ma nem tudom, hogy merre lelhetném fel a nyári erdő ajándékait? Európát aszály sújtja és szülőföldemen az én életemben még sosem tapasztalt szárazság van. Sajnos a táj kiszáradása már a 90-es években elindult. Ez az aszály nem derült égből a sorscsapás! Azonban az ember önbecsapásaira hallgatva képtelen szembenézni a keserű igazsággal és a járt utat a járatlanért elhagyni, holott a klímaváltozás nemcsak az időjárást változtatja meg, hanem arra reagál a táj is, amiben élünk. Tehát elkerülhetetlen, hogy mi magunk is változtassunk. Ideje tudomásul venni, hogy a monokultúrás termelésnek vége a megyében. A táj mozaikszerkezetét helyre kell állítani. Jó kérdés, hogy lesz ehhez elég víz vagy sem. Félek, hogy túl nagy bajt eresztettünk magunkra, ami kezelhetetlen. Azonban a feladásnak sincs semmi értelme. Ideje tanulni a hibáinkból és másként cselekedni.

A minőséget választottam a mennyiség helyett

Tegnap készítettem a csendéletet a gombavizsgáló helyemen. A jegyzetfüzet utal egy régi szokásomra, ugyanis 1998 augusztusa óta jegyzetelek. Nagyon sok hasznos könyvrészlet és minden más került a füzeteimbe az évek során. Plusz továbbra is tudok kézzel írni. Ugyan használom a képen látható phabletet mint noteszgépet, mert buszon vagy gyorsan felírni valamit kényelmesebb a kijelzőn pötyögve a két hüvelykujjammal, de a kézírást nem akarom feladni.
A blogom egyik mottója a tudással kapcsolatos. Komolyan veszem.
Az eltelt hetekben több könyvet elolvastam és még van néhány kötet hátra. Pótlom a tudásbeli hiányosságaimat. Huh. Nagyon kijöttem a jó formámból. Nyugtalanító megtapasztalni, hogy az elmém másként működik. Az okostelefon használat, a közösségi appok tényleg megváltoztatják az agyműködést! Hónapokba került és még nem értem a végére, az agyamat visszaállítani író-üzemmódba. Az írás folyamatos gondolkozás és erős összpontosítást igényel. Sajnos én is tönkretettem a koncentrációmat. Ezért jelentősen csökkentettem a böngészési időmet. Direkt az 1GB/8GB phabletet használom, ami képtelen futtatni a közösségi appokat. Lemondtam a netcsomagot a telefonban, a számomhoz csak 100MG jár, ami jelképes adatkeret. Az internet hasznos eszköz, hiszen itt a blog, de a közösségi oldalak nekem károsak. Íróként elengedhetetlen számomra, hogy órákon át tudjak figyelni. Este vettem észre, hogy végre tudok "lemerülni" és átlátni a regény rendkívül bonyolult szerkezetét 30%-ig... Vagyis még több edzésre van szüksége az agyamnak.
Az írás önmagában jutalom. Emberi csúcsteljesítmény. Izgalmas kihívás. Egy rejtvény, amit az ember önmagának jelöl ki és fejt meg. Ha pedig másoknak is tetszik, a többiek tetszése a kandírozott cseresznye a torta tetején.

Emlékeimből élek

2019. augusztus 3-án mobillal örökítettem meg a vízcseppet a drótkötélen. A háttérben a gombásztársam nézte a Körösök összefolyását. Doboz-Szanazugban voltunk, a kettes számú indikátor helyemet jártuk be. Három éve voltak zivatarok nyáron, így tudtak teremni a gombák. Aztán augusztusban jött egy hőhullám, ami alaposan odaütött a gombáknak és mindenki másnak is. Huh, igazi forró napok robbantak ránk, vagyis már másnap, augusztus 4-én napos, száraz, tomboló nyári nap volt. Ütötte egymást a kettő, egyiken tényleg kellemesen hűvös, csepergő esős időben sétáltunk, másnap már izzadtunk és fonnyadtak a vékonyabb húsú, kisebb termőtestek, például a rozsdásszárú fülőkék.
Borvörös susulyka élőhelyi fotóját negyedikén készítettem Doboz-Szanazugban. Elképesztően változatos tud lenni a meleg évszak időjárása, ha elérik hazánkat esőt adó, markáns frontok. Idén valószínűleg globális jelenség okozza az európai negatív csapadékanomáliát. Láttam emlegetni a
La Niñát a mostani anomália kapcsán. Azonban fontos észben tartani, hogy tényleg zajlik egy az egész fajunk jövőjére ható, általunk felpörgetett felmelegedés is, ami fokozza az időjárási szélsőségeket. Ezt tetézzük a helytelen tájhasználattal. Például túlságosan eredményes lett az Alföld lecsapolása. A csatornákká silányított, egyenes folyók tényleg elvezetik a vizet és húzzák magukkal a talajvizet is. Amikor egy nagyobb léptékű negatív anomália kialakul, az eleve vízhiányos táj ripsz-ropsz félsivataggá változik. Ez történt meg idén.
2022-ben május 12-én láttam legutóbb több gombafaj termőtestét egyszerre az íróasztalomon. A lapon nyolc volt, mind korhadékbontó. Elképesztően hiányzik a megszokott rutin és aggódok, hogy kijövök a gyakorlatból. A gombahatározás elméleti része fixen a memóriámban van, hiszen folyton ismétlem, a szakkönyveimet állandóan forgatom, de a gyakorlati rész megkopik! Ezt nem lehet csak emlékezetből tolni. Ez az egyik aggodalmam, a másik, hogy egyszerűen veszélybe került a megélhetésem. A havi fixem értéke egyre csökken és döbbenten nézem az árak változását. Megszoktam a takarékos életet, de ez már kezd sok(k) lenni. Aggódok a tél miatt, hogy a szemétégetés apokaliptikus mértékű lesz. Gyakorlatilag mérgező füstben fog eltelni a hideg időszak. Garantált a tüdőkárosodás, ha csak nem veszek és hordok maszkot odakint.
2020. augusztus hatodikán az indikátor helyeimről ennyiféle tudományos gombát tudtam összegyűjteni. Ezeket bemutatási céllal szedtem össze. A tálcán vegyesen voltak fákkal társult és korhadékbontó fajok termőtestei. A blogomban szinte mindegyik fajról írtam, a karakterfajokról mint például a csoportos csiperke több cikket is. Kétkörösköz a jelentősen megváltoztatott tájprofilja ellenére még mindig sok gombának ad élőhelyeket. Azonban a vízhiány súlyosan károsítja a természet maradékát, és bizony eljöhet a nap, amikor te is megtapasztalod a szárazság durvább következményt, mert leáll az ivóvízellátás. Picit sem elképzelhetetlen! Befejezem ma estére a károgást. A cikk végén lévő képválogatás összes fotója 2020-as nyári felvétel Kétkörösközből és a Canon PowerShot A630-as készültek.

Ami sok az sokk

Gombászként 2011 óta tisztában vagyok az erdei ökoszisztéma értékével. Nagyon sok cikket írtam ezzel kapcsolatban, sőt még egy különszámot is szenteltem szülőföldem valamikori erdei zárótársulásának, ami a keményfás ligeterdő volt. A fotót 2019. július 21-én a Doboz-Szanazugi indikátor helyemen készítettem. Idén eddig egyszer voltam odakint, márciusban. Azóta nem volt értelme kimenni, mert a klímaváltozás üti-veri Kétkörösközt és benne minden élőt, minket is. Hogy a bajt tetézzük, tegnap kijött egy módosító rendelet az erdőtörvényhez. Én kb. lesápadtam és kész, aznapra eldobtam mindent. El nem tudjátok képzelni, hogy mennyire irracionálisan sutba dobjuk a jövőnket. Elég egy évtized, és az idei év kellemes emlékké sorvad az emlékezetünkben, mert felfoghatatlan mértékű katasztrófává növekszik a butaságunk és a nemtörődömségünk minden következménye. És kérlek, gondolj rá, hogy eddig is gond volt a szemétégetés, de ami a mostani a télen lesz... Szerezz be te is komolyabb maszkot, mert meg fogsz fulladni. Akár az ipari termelés hajnalán, amikor a szén volt az elsődleges energiahordozó, most a szemét mérgező füstje fog ránk terülni, akár egy fullasztó halotti lepel... Ennek az országnak annyi. Végjáték. Tetszik? Mert semmit sem tesztek ellene. És mit csinál az "első ember", haknizik Texasban. Hát aztán nagyon tudja, hogy mik a prioritások... Vezeti valaki az országot? Vagy mindenki fejvesztve szaladgál?

A "déli felhők birodalma" gombász paradicsom


Jünnan tartomány Kínában a domborzata és éghajlata miatt zömmel erdőségekkel borított és mint tudjuk gombászként, ahol fák vannak, ott a gyökérkapcsolt gombáik is szép számmal megtalálhatók. A videóból sikerült pár fajt azonosítanom, és bármennyire mereszted a szemedet, de jól látod, a Scleroderma yunnanense, a mi áltrifláink rokona odaát ennivaló gomba. Azért ismerős gombát is láthatsz, például a varashátú galambgombát Russula virescens, de zömmel olyan fajokat gyűjtenek, amik ott őshonosak. Amit ganba névvel illetnek, az egy szemölcsösgomba, Thelephora ganbajun. Korhadékbontó gomba nincs is a videóban. Mindegyik fákkal társult.

Technológia, ami eltávolít önmagadtól, a másiktól és a valóságtól


Tegnap este olvastam ki Dr. Mary Aiken Cybercsapda című könyvét, amiben több helyen megemlíti Dr. Sherry Turkle nevét és megosztja gondolatait. Sajnos magyar nyelven nem jelent meg eddig Alone together könyve, de a gondolatait összefoglaló előadását megtaláltam és mélyen egyetértek a meglátásaival. 1997 februárjában böngésztem először a világhálón és 2009-ben regisztráltam a Facebookon, ami hibás döntés volt. Vacilláltam. Nyöszörgött a józan eszem. Hallgatnom kellett volna rá, de apám javasolta (tekintélyszemély) és egy kellemesen szórakoztató sorozat egyik epizódja (média nyomás) pont a közösségi oldalról szólt. Tanultam a hibából, miután összeadva két évet pazaroltam el az életemből a hiábavaló görgetésre. Ugyanakkor szerencsésnek mondhatom magamat, amiért tudomásom van személyiségem gyenge pontjairól, így képes vagyok (nehezen!) módosítani a szokásaimon. Mert nem könnyű szembemenni a kiépült, gyors jutalmat ígérő megszokással. Az agy a gyors jutifalatért teper és leszokik róla, hogy inkább a mélyebb megelégedést nyújtó, de jóval fárasztóbb tevékenységekre figyeljen. Ami nagy hiba. Az ember tönkremegy a röpke élvezetek hajszolásába. Mindannyian hajlamosak vagyunk a függőségekre, ki kevésbé ki jobban, és vannak kimondottan veszélyeztető tényezők, amik megléte esetén az ember belecsúszik valamilyen káros pótcselekvés automatikussá váló ismételgetésébe. Igen, az élet nehéz, de ne tegyük nehezebbé pótcselekvésekkel! Lejönni a "szerről" tortúra. Az agy szenved és szenvedése valós. A könnyű élvezeteknek komoly ára van, és az élet benyújtja a számlát.

Szenzációs végjáték

Egy éve írtam egy ütősebb bejegyzést, ami elsikkadt. Sajnos a blog mint kommunikációs forma lehanyatlott, hiszen elmélyültebb figyelmet igényel a szöveg feldolgozása. Fun fact: az aranyhalak is egy másodperccel tovább képesek koncentrálni mint a legtöbb ember. Igen, volt erről kutatás. A szomorú tény, hogy a közösségi appok szétcseszik az emberi agyat. Ahogy mi mindannyian a korlátlan terjeszkedésünkkel, a felelőtlen hulladék kibocsátásunkkal stb. az életünk alapját, az élővilágot. Az idei év időjárása már több mint figyelmeztetés! Ez lesz a trend. Egyébként évtizedek óta zajlik a folyamat, amint azt észrevehettem például egy kertészeti szakkönyvben, amiben le volt írva, hogy a kajszibarack termőterületre észak felé bővült és ma már a lengyel termelők is sikeresen termesztik. Olvastam mindezt kb. öt éve. Vagy már lehet, hogy több is volt. Sóhaj. Szóval ez már nem huhogás, hanem a jelen valósága.