Miért jó a gombaklub?

A békéscsabai gombaklub hat éve szinte minden hónapban egyszer a Békés Megyei Könyvtárban várja a gombák kedvelőit, amatőröket és profikat vagy érdeklődőket, akik szeretnének bepillantást nyerni a természet különceinek világába. A gombaklub része a mini kiállítás friss termőtestekből. Ilyenkor az éppen termő gombákkal lehet megismerkedni. A maiban huszonhat faj termőtesteit tudtam az asztalra tenni az aszály ellenére. Szívesen veszem, ha te is hozol gombát, mert termőhullám idején a klub része a határozás is. Ezután szoktam megtartani az előadást. Kb. harminc témában van anyagom. Közkívánatra veszem elő valamelyiket. Ma a lucfenyves gombáiról mutattam be egy képválogatást, illetve pár képet a nyár pazar zsákmányairól és az ősz gombái közül ismertettem néhányat ismétlés gyanánt. Ebből már látható, hogy a klubban sokat lehet tanulni, ha valaki rendszeresen eljár és odafigyel. Plusz a nyílt eseményeket megbeszéljük a klubban, például a hétvégi túrákat. Ha tanulni szeretnél, gyakorlott gombászokkal túrázni, jól akarod érezni magad, akkor vár téged is a gombaklub.

Póstelek törékeny szépsége

Ma délelőtt gombásztárssal kimentem Póstelekre, ahol legutóbb július 19-én jártam. A gombaklubba kerestünk bemutató termőtesteket. Sajnos a gombákban gazdag élőhely a szárazság miatt nem sok mindent tudott adni. Pedig az egyik legjobb indikátor helyem kb. kétszáz fajjal! Ráadásnak a fajlistám újabb gombával bővült, amit eddig nem vettem észre. A képválogatás ezzel kezdődik, ami a galléros csillaggomba. Sikerült róla jó élőhelyi fotót lőni. Ma a Canonnal fotóztam. Pedig a felhős ég nem sok jóval kecsegtetett, mégis jók lettek a képek. A hajnali eső felért egy gúnyos kacajjal, a keményre száradt földút tetején a porból sarat csinált, de a földet nem áztatta át. Teljesen hiányzott az esős időszakokra jellemző illat. A száraz növényzet szagát éreztem. Ilyen aszályban kész csoda, hogy találtunk néhány mindenre elszánt gombát. Például a gyökérkapcsoltak közül a kesernyés tinóru új termőtesteket növeszt. Egyet felvettem a klub részére. Még négy gombát találtunk ketten: sárga csengettyűgomba, sárga gévagomba, rózsáslemezű tejelőgomba (egyetlen beteg pici), júdásfülgomba. Utóbbi öreg, visszaázott példány, vagyis fogyasztásra alkalmatlan, de kiállítani még jó. A hűtőben vannak a szombati túrán szedett bihari gombák. Ezek nem lesznek túl szépek négy nap után, de legalább növelik a kiállított gombák számát. Ha találtál valamit, hozd el a klubba. Öttől rakom össze a kiállítást. Fél hatkor kezdődik a klub.

A gombák elképesztőek

Augusztus 7-én teremtek legutóbb a városi gombák. Korábban pedig július 18-án volt egy igazán gazdag termőhullámuk. Minden esetben a csapadékra reagáltak. Szeptember 7-én és 9-én hullott kisebb égi áldás a legutóbbi ciklonból, ami Szegeden károkat okozott. Sajnos idén eddig csak május és július adott elegendő csapadékot, a többi hónap rendkívül száraz. Emiatt súlyos vízhiány van a talajban. 146 mm hiányzik egy méter mélységben! A felső húsz centi telítettsége csak 61%-os. Úgy porzik a felső talajréteg, hogy az valami elképesztő. Ami kis könnyebbség, hogy az éjszakák hűvösek és reggelente van egy kevés harmat. Erre és a kicsi esőre reagáltak a legkitartóbb városlakók. Megleptek, hogy csak azért is növesztettek néhány termőtestet.
Kedden a háztájiban nézek körül. Van néhány lakcím, ami kissé nedvesebb, ott több fajra van esély. Bemutató gombákat gyűjtök a szerdai klubfoglalkozásra. Gyere el a klubba, ha gombát akarsz látni.

Vércsorog-vízesés 2016-ban

2016 sem volt az a hű, de csapadékos év. Hogy panaszkodtam a kevés eső miatt... Visszasírom. A jelen őszhöz mérten egészen jó volt az akkori. Nem is volt annyira száraz. Augusztus hatodikán jártam először a Vércsorog-vízesésnél. Így nézett ki három éve. Most nézd meg a lenti bejegyzésbe is kirakott idei fotóját. Kész csoda, hogy van még benne víz. Mondom, hogy baj van.

Nyomokban gombát tartalmaz

Pont két hónapja jártam utoljára az Erdélyi-szigethegységben, ideje volt visszatérni. A nyitókép alapján jól tettem, hogy mentem, de a bejegyzés címe jelzi, hogy majdnem betli volt a mai túra. Évről évre egyre rosszabb a nyári-kora őszi szezon a magashegységben. Elképesztő a szárazság. Tudtommal a hegyvidéknek jóval csapadékosabbnak kéne lennie mint a síkságnak. Eleve az erdőnek öntöznie kéne önmagát. De olyan aszály van odafent, amilyet eddig csak a szülőföldemen tapasztaltam, és ez nem normális. A középhegységi erdők szintén rendkívül szárazak. A fák a szomjúságtól dobják le a lombjukat. Nem a természetes őszi lombszíneződéstől sárgás-barnák! Emlékszem olyan évre, amikor október első felében zöld volt a bükkös, mert kapott elég esőt és nem igazán akart őszbe fordulni. Tehát bajt jelez, amit te ősznek vélsz. A Bihar felé haladva lefotóztam az autóból a Bélit. Abszolút késő októbert idézte a látvány, pedig még csak szeptember első fele van! Láttam már ilyen szomjúságot, 2000 óta egyre gyakoribb. Például 2012-ben hitetlenkedve néztem a száraz Őrséget, amikor szeptember végén elmentem a netgombász találkozóra. Ahogy az megdöbbentett, úgy a hegyvidéki aszály is. Ne már, hogy 1000 méter felett sem ússza meg az erdő a klímaváltozást! Hiú remény, hogy van hely a bolygón, ami menedékként fog szolgálni a bajban, amit mi okoztunk magunknak és az egész élővilágnak. Annyira lehangolt a szenvedő lucfenyves, hogy nem tudtam kamerával fotózni. Csak mobillal kattintgattam.
Könnyű túrát választottam, a Vércsorog-vízeséshez a legegyszerűbb eljutni a bihari vízesések közül, és éppen a könnyűség miatt túl sokan járják be az útvonalat. Amikor egy helyre szezonban több százan mennek el és sehol igényesen kiépített mosdó, akkor mindenki az ösvény mellé ürít... Soha többé nem megyek el a Vércsoroghoz. Egyetlen nagy illemhellyé változott a patakvölgy. Én még ennyi vécépapírt túraösvény mentén nem láttam. Én képes voltam az extrém teljesítményre és inkább magamban tartottam. Hazaérve szinte feltéptem a vécéajtót... Nem, nem. Annyira mocskos az egész, hogy én már nem akartam tovább mocskolni. Bár eleve erdőben járva sekély gödröt kaparok és befedem a matériát. Nem hagyok látványos koszt magam után. Sajnos a tömegturizmusnak számos negatív hatása van, és ezek közül csak az egyik a nyílt színi kakálás. Szerintem húzd ki a túra célpontjaid közül a Vércsorog-vízesést, lehangoló gigászi budiban túrázni.
Visszatérve a blog főtémájára, a gombákra. Basszus, csórikák próbálkoznak. A patak menti nedvesebb sávban a karakterfajok zömét megtaláltam. De az ösvény túloldalán a csörgő avarban még gombamúmiákat sem láttam! Csak ahol a folyó víz párásít és nedvesíti a talajt, ott tudnak teremni. Ez azt jelzi, hogy nagyon kevés csapadékot kapott az erdő. Talán kevesebbet még a síkságnál is. A gombákat az Aranyos-patak mentén fotóztam. A több mint harmincból a fontosabbak, amik ehetők: ízletes vargánya, ibolyás rókagomba, lucfenyvesi rizike, céklatinóru, barna nyálkásgomba; és ehetetlenek vagy gyengén mérgezők: farkastinóru, lángszínű tőkegomba, barna galóca, kékesedő likacsosgomba, püspöksüveggomba. Utóbbinak örültem a legjobban, eddig csak egyszer volt hozzá szerencsém élőhelyén. Tehát a fajkínálat nem volt rossz, tényleg sok minden előkerült, de például barna tinóruból egyetlen egy volt a hét kilométeres (oda-vissza együtt) útvonalon.
Zsákmányfotót nem lőttem. Tizenegyen túráztunk és talán két kilónyi gombát gyűjtöttünk. Elképesztően kicsi mennyiség tekintve az időt, az élőhelyet és a csapat létszámát. És még azt hiszed, hogy nincs baj... A klímaváltozás humbug és megússzuk...