Ne feledd el, amikor boldog voltál

Sok tucat kedvenc fotóm van, és ez az egyik, amit 2019. július 21-én készítettem Doboz-Szanazugban a szabad-strandnál. Az előtérben mezei zsálya látható. A képpel remekül visszaadtam a nyári idő hangulatát.
Öt éve is meleg év volt, de nem ennyire mint idén, és nyáron több égi áldás volt, aminek köszönhetően teremtek a kedvenceim még a meleg évszakban is. Egészen sok gombafotóm van 2019-ből. Gombász szempontból remek évre tekinthetek vissza, magánélet tekintetében viszont nem, mert ebben az évben halt meg az anyám. 2020-ban pedig jött a Covid-19 és nyakunkba kaptunk egy hisztérikus periódust, ami megviselte az embereket és engem sem hagyott érintetlenül. Érezhető törés következett be 2019-ről 2020-ra váltva. Kicsiben új időszámítás kezdődött. Mások ezek a húszas évek. Bár számomra 2024 eddig egy abszolút pozitív év, kimondottan jól érzem magamat annak ellenére is, hogy jelentősen kevesebb a gomba és a klímaváltozás rákapcsolt. Sajnos a világtenger már nem képes elnyelni a plusz hőt, ami fékezte eddig a felmelegedést, szóval egyre melegebb éveink lesznek. Ez mindenre hatással van. Mi sem ússzuk meg. Ezért fontos, hogy észben tartsd a jó emlékeidet, mert ezekből tudsz erőt meríteni. Én se gondoltam volna kicsiként, hogy ennyi minden fog történni életem során, és ilyen nagy változásokat tapasztalok meg.
2019 egy olyan év volt, amikor minden évszakban találhattam gombát. Átjártam a hegyvidékre is gombászni, és a gombaklubot működtettem a könyvtárban. Szakmai szempontból maximálisan teljes volt. 
Ez most nem nosztalgia, hanem a közel múlt összevetése a jelennel, hogy akkor mi volt a jó és most mi a jó. Amúgy sem vagyok hajlamos megszépíteni a múltat, mert remek memóriámnak "hála" a sok rosszra is "pompásan" emlékszem. Szoktam mondogatni, hogy ha az életem újrakezdhetném, nem gyerekként mennék neki ismét az életnek, hanem húsz évesen. A húszas éveimben kezdtem rálelni az erőmre és kikupálódni, ami hosszú folyamat volt és eredményeit igazán a harmincas éveimben tapasztaltam meg.
Negyvenes éveimben a testi-szellemi hanyatlás természetes folyamata ellenére még mindig egészen jól vagyok és folyton bütykölök valamin és élvezem az anyagaim vagy a tudásom gyarapítását. Minden életszakasz tartogat valami érdekeset.
Lásd a képválogatásomat 2019 júliusából. 

Our Natural State of Poverty

As a deep green philosopher, I often use birds to illustrate one of the significant differences between animals and humans. What do birds, such as the sparrows depicted in my early winter photo, possess? They have their small lives and nests during the breeding season. Yet, they fulfill the essential goal of any living being: to live long enough to successfully raise offspring. Their lives aren’t just continuous stress; they enjoy dust and water baths and gather in the afternoons to socialize. They have their own wisdom; observing them is a joy. Despite their resilience, the house sparrow has become endangered due to our excessive agricultural practices. The cultivated landscape is increasingly turning into a cultural desert, where few animals can survive. Believe me, if the sparrow is disappearing, we’re in deep trouble.

But let’s return to the bird vs. human comparison. There isn’t a vast difference between us. The goal of the human species is also survival. Currently, we’re incredibly successful, likely reaching a population of eight billion, and nine billion isn’t impossible. However, at this number, the biosphere's collapse is inevitable. Some even suggest that modern "algae grazing" can support eleven billion people on this planet... NO. Because, in the meantime, the burning of hydrocarbons that enabled our population explosion has released too much carbon dioxide back into the atmosphere, reaching levels from three million years ago when the planet was much warmer, and palm trees grew at the South Pole. A warming atmosphere brings extreme changes. Yes, there have always been fluctuations, but there’s a well-documented continuous warming! Many believe we’re merely exiting the previous ice age... But in just two hundred years?!? Are you out of your mind, human?!? This pace makes me soil my pants. Because the process is accelerating! Our carbon dioxide emissions aren’t decreasing. In the foreseeable future, a series of crises will shake our civilization, presenting significant challenges for all of us.

Unfortunately, as living beings, we are driven by short-term goals: self-preservation to be fit for raising our offspring. These are so strong that they absolutely override the long-term interest of our species, which is survival. Naturally, nearly eight billion individuals might seem like a solid foundation against any catastrophe. However, climate change fundamentally alters environmental conditions. Hello, Mad Max world! The survival skills of the highly specialized modern human are not very robust. We are ridiculously soft. As soon as tropical nights occur in summer, where the temperature doesn’t drop below 25 degrees Celsius, we won’t be able to rest, and many will install air conditioners. As if that would solve our fundamental problem of not being able to endure heat. Not to mention that within a few years, due to too many cooling systems, the power supply will collapse... right in the middle of a severe heatwave. It won’t be enjoyable. So we’re responding completely wrong to every problem we generate. While chasing our short-term goals, we’re destroying our world.

My dark green philosophical construct is growing, and it won’t fit into a single post. I’m sure the word “poverty” in the title made your stomach turn, and you think I’m an idiot. Deprivation is always so frightening... Do you know what you should never be deprived of? Your common sense, your body’s strength, your right to make decisions, the ability to shape your destiny, and of course, your loved ones. Everything else, all the junk surrounding you, is irrelevant, replaceable, and can be substituted with more environmentally friendly tools. Or do you really identify yourself with your belongings, your status symbols? Don’t be foolish. Please. I always observe the living being, not deceived by the trash that surrounds it. In fact, with all our stuff, we’re just like the garbage bug that covers itself in dirt to camouflage. What are you hiding from? Does the uncomfortable truth bother you that, for instance, you have surprisingly little control over shaping your life? That security is merely an illusion. And everything, absolutely everything, is horribly unpredictable and dangerous? Welcome to reality! And everything is much worse than even I see it.

What’s also very important is to realize that as living beings, we are responsible for life, for preserving life on the planet. According to our current knowledge, Earth is the only place in the unimaginably vast universe where life exists. So what’s more important? For you as a living being. I’ve written it so many times... Be surrounded by a living environment!

Another thing is those comforting little lies with which the mind, terrified of annihilation, soothes itself that everything will be wonderful in the afterlife, the next life, the resurrection, etc. I’ll tell you that consciousness is merely an illusion generated by the brain. It’s not real. Yes, however incredible it may sound, the one writing this post is a temporary entity. Unfortunately, I know for sure that I’m not the same as, for example, my seven-year-old self. That being is long dead. And the current one is gradually deteriorating, transforming into my future self. Of course, some memories and impressions remain from my previous phases, as the accumulated information is stored in my long-term memory for a long time, but when Alzheimer’s or any other dementia sets in, everything will be erased. So, what am I, or what are you? What do you think we call a soul? Something that doesn’t exist, merely a desired miasma. I’ve seen animals and humans dying. The same process, and at the end of neither did I feel a miasma floating into an ethereal space from the lifeless body. Which of your Selves do you think moves on?

Let’s leave fairy tales and comforting self-deceptions aside; factually, we have a single task: to preserve life on Earth. Everything else is useless time-wasting. And currently, we are dismantling life on Earth. In other words, we’re acting against life. Well, I somehow don’t feel proud to be supposedly intelligent. Just an animal that accepted the system it was born into, and although it recognized the paradoxical situation that it’s unnatural, what could it do? Besides not starting a family and keeping its consumption very low. Oh, damn, I’m a nail in the coffin of the biosphere too!


Note: I first published this in Hungarian in 2020. You can read it here.

Ideje lenne társadalommá szerveződnünk

A tegnapi cikkben olvasmányt ajánlottam neked. Lassan haladok az olvasásával, mert kb. harminc mondatonként vagy felforr az agyvizem vagy bebújnék a sarokba zokogni. Megterhelő olvasmány Féja Géza Viharsarka. 
1990-ben tizenkét éves voltam, most negyvenhat vagyok és az eltelt harmincnégy évben eleget tapasztaltam ahhoz, hogy fontos következtetéseket vonjak le önmagam számára. Féja Géza döbbenetes szociográfiája további elrettentő tényekkel sokkol engem. Bár erős érzelmi kötődésem van a szülőföld iránt, hiszen zömmel bejártam a természeti élőhelyek maradékát (csak két nemzeti parki részterület van, ahová még nem jutottam el) és a sok gomba lakcím, a kedvenceim is köteléket jelentenek. De ami az országban zajlik, az a sok negatív folyamat túl sok nekem. Magánemberként lehetetlenség ellentartanom a pusztulásnak. Ugyan a saját szintemen kitartóan ellátom feladataimat, gyarapítom kreatív projektjeimet, és a klímaváltozás kapcsán már egyéni szinten sokat alakítottam az életmódomon, de minden más túl van a hatókörömön. Nagyon fura állapot a gondolkodó/cselekvő ember társadalmi számkivetettsége, vagyis az, hogy aktív ráhatásom nincs a dolgok zajlására.
A négyévenkénti parlamenti választás pusztán kiüresedett színjáték. A felülről irányított hierarchikus berendezkedésünk egyértelműen a vagyonos réteg érdekeit szolgálja. Nagyon igaz, hogy ebben a hierarchiában elhelyezkedők felfelé nyalnak és lefelé taposnak. Nincs irgalom a polgár számára. Ez egy egyenlőtlen és torz szisztéma, ami az ország kárára van. Debrecen is, a hűséges fideszes város is mit kapott hűségéért cserébe, egy kínai akkugyárat. Mert a rezsim eszébe vette, hogy megélhetését továbbra is az autóiparban látja. Csak hát némileg összezördülve az EU-val (ne feledd, a nyugat a szövetségesünk, nem az ellenségünk) most keleti autógyártóknak ad földhasználati jogot Magyarországon. Mi is van azzal, hogy idegen kézbe magyar földet nem adunk?! Oh, hogy mennyi példát lehetne sorolni a rezsim önkényes, kizárólag a saját érdekeit szolgáló döntéseire. 
Az egyik legfontosabb tény, amit ideje lenne mindenkinek az eszébe vésnie, hogy a saját érdekeit neki kell védelmeznie, mert igazából senki másnak nem áll ez érdekében. Tényleg nem.
A roncs-társadalmunkban nagyon minimális a szolidaritás szintje, a bizalom pedig gyakorlatilag nem létezik. Mégis négy évente eljátsszuk a demokrácia színjátékát, hogy az emberek szabad akaratukból bizalmat szavaznak az érdekeik védelmére ajánlkozó embereknek. Ez az egész úgy ahogy van tényleg egy nagy hazugság. (Bizalom nincs, erre volt ékes példa a hálapénz.) Szavazat vásárlás, megfélemlített közmunkások, akik tudják, hogy kire kell szavazniuk, hogy enni tudjanak, megfélemlített nyugdíjasok, akiket már kétszer is sikeresen pánikba kergetett a hazug narancs propaganda a választások előtt, és a képviselőjelöltek nagyon jól tudják, hogy a hatalommal vagyonhoz jutnak. Itt aztán se szabad akarat, se bizalom, se közös ügyek képviselete, semmi sem igaz az egész torz színjátékból. Itt nem az ész irányít, de még a szív sem, hanem az indulat vezérelte hit. Másfelé fordítom a figyelmemet.
Tehát ha a kormány és a többi képviselő nem az emberek érdekeit szolgálja, és a hierarchia miatt a lent lévőknek, amúgy is kuss a neve, akkor mégis mit lehetne tenni? Annyira pofon egyszerű, hogy ezért nem jutott még senki eszébe. Meg azért is, mert a többség gyáva, rest és "dögöljön meg a szomszéd tehene is" alak. Vagy érdekelt az ország javainak magán tulajdonba vételében. 
De biztos vagyok benne, hogy minden negatív trend ellenére vannak bőven gondolkodó/cselekvő emberek az országban, akik ugyanabban a csapdában vergődnek mint magam is, hogy elszigetelten küzdenek és erejük évről évre fogy, mert a herék étvágya sosem csillapodik és egyre nagyobb terheket rónak az értékteremtőkre. 
Itt vagyunk a 21. században, ami a kommunikáció évszázada lehetne, ha méltóztatnánk szóba állni egymással. Egyből rájönnénk, hogy mennyi közös problémánk van és hogy a megoldásaik is nálunk vannak. 
Fontos, a herék nem érdekeltek a társadalmi problémák kezelésében, mert a gyógyulásnak indult társadalom még a végén megszabadulna tőlük. Egyébként őszintén szólva ki sírná vissza a nersevikokat vagy más felülről szónokló balfaszt?
Ideje lenne társadalommá szerveződnünk. 
Egyik fontos észrevételem, hogy a nemzet fogalom direkt forszírozott hazugság, mert mindenki azt lát bele, amit személyes hiedelmei diktálnak számára és ez a délibáb eltakarja előle a lehangoló és elrettentő valóságot. 
Aki viszont a valóság talaján mozog, és remélem tényleg több tízezren vagyunk, azok azért bőven szembesülnek a negatív folyamatokkal és a hierarchia miatt tapasztalt bénultsággal. 
Még egyszer mondom, és ez évszázados rögzültség, a vagyonos réteg, bárkiből is álljon századról századra, nem érdekelt a társadalom felerősítésében, mert különben nem tudna rajta élősködni. Mondani sok mindent lehet, de nézd csak meg, hogy a nemzetért oly nagyon aggódó képviselő vagy inkább politikus vállalkozó hogyan is vagyonosodott meg. Magyarországon aggasztóan elterjedt a mások kárára történő vagyonszerzés. Ez is súlyosan roncsolja a társadalmunkat. 
Ideje lenne a gondolkodó/cselekvő embereknek egységes erőt mutatniuk. Belengetniük a középső ujjukat a hazugoknak, akik szélhámoskodnak még mindig, miközben összedől az ország. 
Nem kell pártot alapítani. Mert a parlamenti színjáték nagyon is jól szervezett szélhámoskodása a hierarchiának. 
Hálózat alapú szerveződés a javaslatom. Legyen a neve: Közös Jövőnkért Platform. Elsőnek példaként egyezzünk meg mindazon dolgokban, amik a közösségünket szolgálják, példák: a jogállam visszaállítása, progresszív adózás, mikrovállalkozók adóelengedése és vállalkozásra ösztönzés, a szociális háló újraszövése, a belső piac védelme, a magánkezdeményezések serkentése, döntéshozók elszámoltathatósága, átlátható állami pénzmozgások, és magántőkealapok sürgős átvilágítása, a tulajdonosok megnevezése, szigorúbb természet- és környezetvédelem, hiszen felelősséggel tartozunk a jövő magyarságáért. Egyelőre ennyi jutott eszembe hirtelenjében.
Természetesen a hierarchia érdekeltjei egyből keresztbe akarnak tenni, de ezek rongy alakok, és nem kell félni tőlük, mert még egy tény következik, ha nem cselekszünk, a közel jövőnk olyan iszonyatos, hogy nincs ember, aki ijesztőbb lehetne a minket fenyegető végzetnél. 

folyt.köv.

Kötelező olvasmány: Féja Géza, Viharsarok

"Egészen megdöbbentő dolog, hogy szellemi életünkben mennyire hátul ballag a társadalmi gondolat. A modern Európa, helyesen, vagy helytelenül, de mindenképpen tudatos és történelmi súlyú társadalmi szervezettségekre épül. Magyarországon azonban teljes társadalmi ziláltságot találunk, az egyének ilyen, s olyan ködbe, mesébe, fráziszuhatagba, szektába, vagy legendába menekülnek, hogy társadalmi életünk valóságairól még csak tudatuk
se legyen."

"Társadalmi balsorsunk társadalmi hazugságok következménye."

"A magyar nép tele volt eredendő kollektív hajlamokkal, s az uralkodó rétegek és hatalmak éppen ezek ellen a kollektív hajlamok ellen folytatták és folytatják a legádázabb harcot, hogy a maguk kollektív szervezettsége ne találja magát szemben a nép kollektív szervezettséggel."

"A legelők nagyon elfogytak s az állatállomány ijesztően csökken évről-évre. De felmerült már az új feladat: tervszerűen visszavezetni a síkságra az ész nélkül lecsapolt s a Fekete-tenger felé kergetett vizeket. A kóros lecsapolási láznak köszönhetjük, hogy a »sivatag« réme üti fel a fejét s a szikes és szikesedő területek terjedelme egyre nő. De ma már hódítani kezd a kert s ha e folyamat tovább siet, lassanként átalakul a síkság képe."

"Előttem fekszik egy törvényszéki beadványának kézirata, 1906-ból, melyben a »Vissza népcsalók«, »Csaba népéhez«, s »Seperjen el a népítélet« című cikkei miatt emelt izgatási vád ellen védekezik. Politikai végrendeletként hatnak sorai: »Oly társadalom, mely csak egyes, vagy néhány ezer kiváltságosnak nyújt kényelmes vagyoni és politikai helyzetet, beteg társa-dalom és beteg lesz lassanként még a kiváltságos osztályok tekintetében is. Oly társadalom, mely a munkások millióit részben vagy egészben kizárja a jogok és nemzeti jövedelem élvezetéből, erkölcstelen és nem tarthat arra számot, hogy bármely becsületes ember tiszteletben tartsa..."

"Ha belemerülünk egy-egy ilyen kis sziget életébe, akkor látjuk valójában a főváros és az ország közötti szakadékot s minden magyar haladó vágy teljes csődjét. Nem a magyar haladás hadserege hiányzik, csupán igen előrelátó és bölcs »politika« történik. A fővárosban a »vezéreket« különösebb bántódás, zaklatás, üldözés nem éri, s ők abban a hiú reményben ringatóznak, hogy eszméik bejárják az országot. Holott ezalatt tönkre teszik és szétzilálják vidéki hadsoraikat, a vidék legjobbjait, akik természetes közvetítő réteget alkotnának közöttük és a nép között. Ezt a közvetítő réteget teljesen elszigetelik. A gondolat elindul a központból a nép felé, e kis szigetek felfogják és szívesen folyammá, társadalmi tetté, eseménnyé növesztenék, de a vidéki szigeteket vesztegzár alá veszik. Ezért kell a vidéki városok színvonalának legalább egy századdal Európa mögött ballagnia, nehogy ezek a »szigetek« kitörjenek és komoly szerephez jussanak. Ebben az esetben ugyanis az egész jelenlegi hierarchia nagy robajjal összedőlne."

"Újabban a falusi értelmiség körében korszerű új típus keletkezett, az ú. n. élharcos-típus, a politikai ügynök. A magyar középréteg jó része eredendő szolgaiasságban szenved. Vérében van már társadalmunk feudális szervezete, ahol a folytonos egymás alá rendelés szükségszerű törvény, ahol mindenki hűbéres, emelkedését, egyéni érdekeinek kielégítését tehát csakis a hűbérurához való hűség és engedelmesség segítségével érheti el. Ez a hűbéres lelkialkat egyre jobban nélkülözi a kollektív faji, vagy népi élményeket. A múltban még elegendő volt, ha a hűbéres középosztály nem elegyedett a néppel, nem állt mozgalmai élére s nem gördített akadályt a közigazgatás »művei« elé. Újabban azonban az átalakuló Európa politikai mozgalmai csaknem minden országban, bár különböző módokon, de mindenképpen bevonják a politikai életbe a népi erőket. A nép megszervezése nálunk is politikai program lett, de távolról sem azért, hogy szerepet adjanak a népnek. E »megszervezés« célja éppen az önkormányzatra törekvő és saját céljaikért szervezkedő népi mozgalmak csíráinak az elpusztítása. A magyar vezetőréteg a néppel szemben mindig a nyáj-ideológia álláspontján állott. A nép »gyermek«, öntudatlan »nyáj« s a legokosabban teszi, ha hivatott vezéreit, a kosokat, engedelmesen követi. Ebből a szempontból osztályozzák a népet, tehát azokat válogatják ki s teszik előnyösebb helyzetbe, azoknak adnak bizonyos hatalmat sorstársaik felett, akik a saját osztályuk érdekeit megtagadják."

"A cím- és rangesők, a múlt összes bűneinek, külsőségeinek, előítéleteinek, hamis értékeinek, veszekedett tekintélygyártásának és áltekintély-tiszteletének restaurálása a falusi értelmiség kebelében sem maradt hatás nélkül. A rangok és a címek kínos elosztása, tisztelete, fitogtatása, a társadalmi különbségek erőszakolt hangsúlyozása itt még erősebb s az adott viszonyokat tekintve kacagtatóbb, mint legfelül.
A hajdani kurtanemesek azonban maguk is paraszti munkát végeztek, kultúrát képviseltek s a nagy megmozdulások alkalmával többnyire a nép élére állottak. Az újak pedig lenézik a népet s balsorsának romjain kis várakat építenek maguknak."

"A »végleges társadalmi elintézettségek« honában elolvastak bizonyos immár félig-meddig klasszikusnak tartott tudományos könyveket s elmerészkedtek bizonyos szelídebb társadalomkritikai gondolatokig.
Sajátságos réteg a törpebirtokosság, mely leginkább hajlandó szolidaritásra, s melyben legkomolyabb a kulturális emelkedés vágya. Nem süppedhet be javainak zsírjába, hiszen néhány hold földje legfeljebb a mindennapi kenyeret adja meg. Élete folytonos harc és újítások felé való törekvés. Ők a kertkultúra hősei, s a magyar gondolat szózatai bennük találnak leginkább visszhangra. Nem választja el őket éles szakadék a mezei munkásságtól, kritikával nézik a társadalom életét, s együttműködésre kész hajlandóságuk egészen fejlett. Politikai elhelyeződés tekintetében egyelőre nem találják helyüket, a mezei munkásság még túlságosan forradalmi számukra, a zsíros gazdák között viszont csak másodrangú szerepet tölthetnek be, tehát igazi közösségbe nem forrhatnak velük."

"Ez érthető is, hiszen az egész magyar társadalmi életet a félmunka, a gondolatoknak félig átgondolása és bizonyos suta félhomály jellemzi."

"Ilyen hallgató nép még egy nincsen. Csönd van, de várjuk a születíst!"
A születést ugyan hiába várják, mert a megszületett tiszta szellem nem juthat el közéjük. A városi csatorna termékei azonban gyorsabban odajutnak. Nemrégiben nagy kaszáskeresztes bűnper zajlott le. Vádlottjainak nagyrésze a déli Tiszavidékről került ki. Vezetőjük tipikus fővárosi álnagyság volt, évekig hiába stréberkedő rossz költő, később nevetséges akarnok-politikus. Programja a legteljesebb zagyvaságot árulta el. Szocializmus, nacionalizmus, turánizmus és kollektivizmus a legfurcsább módon keveredtek benne. De mégis eljutott az elnyomott s a közéletből teljesen kiszorított, a munkaadóknak tökéletesen kiszolgáltatott mezei munkások közé. S az anarchiába és közönybe hullott embereknek egy pillanatra felcsillant a szemük, azt hitték, hogy itt van az alkalom a tömörülésre, a kollektív mozdulatra. A szervezkedést nemsokára leleplezték s a mozgalom vezetőit bíróság elé állították. A vallomásokból kiderült, hogy kétféle ember csatlakozott e mozgalomhoz, olyanok, kiknek az éhezés már egészen elhomályosította a tekintetét s úgy menekültek e szervezetbe, mint a szekta mámorába, s olyanok, akiknek ez a szervezkedés ürügy s alkalom volt az ősi paraszt-demokrata-szocialista mozgalom feltámasztására. Egy mesterségesen lesüllyesztett, destruált társadalmi réteg belső sebei és torzulásai nyíltak ki ezen a tárgyaláson. A mezei munkásság kilencven esztendővel ezelőtt európai színvonalon s országos jelentőségű mondatokkal fogalmazta meg a népi kívánságokat. S kilencven esztendő múlva e mesterségesen megdermesztett osztály egy része szélhámos martaléka lett. S ne feledjük, hogy a magyarság egyik legszámottevőbb társadalmi rétegéről van szó. Lesüllyesztése a soha és semmiféle úton sem pótolható nemzeti vérveszteségek közé tartozik."

"Röviden: a magasabban álló rétegnek árulókra van szüksége, hogy az alatta álló réteget minél tökéletesebben kihasználhassa." Forrás

Miért nem lehet megállítani a magyar nemzet kisajátítását a narancs rezsim által?

A címben feltett kérdés önállóan is egy bejegyzésnek tekinthető. Ez egy központi problémája a mai magyar roncs-társadalomnak, hogy képtelen védekezni az elhatalmasodott, féktelen, kontrollálhatatlan önérdekkel szemben, mert több hiedelem is blokkolja már abban is, hogy válaszokat keressen az általam feltett kérdésre! Még az én civil kurázsival megáldott független elmém se szívesen foglalkozik a témával, mert ez messze túlmutat az egyénen. Egy ember semmit se tud tenni egy erőszak szervezettel szemben, melynek tagjai igencsak érdekeltek az általuk működtetett rendszer minél hatékonyabb üzemeltetésében, hiszen így tudnak átlagember számára felfoghatatlan, milliárdos nagyságrendű vagyonokhoz jutni. Rég elvált egymástól a NER és az ország, a demokratikus színjáték során már négyszer újraválasztott narancs kormány pusztán a fedőszervezete a NER-nek, ami kizárólag pár ezer vagyonos család érdekeit védi a magyar emberekkel szemben. Milyen érdekes önámításban vannak azok, akik a hazai gazdasági helyzet miatt külföldön dolgoznak és mégis a narancs kormányra szavaznak, mert azt hiszik, hogy a rezsim az ország érdekében ténykedik. Hűha, komoly bajok vannak egyesek helyzetértékelő képességével.
2026 után a rezsim elindul egy fehéroroszországi úton, az életszínvonal a többség számára bezuhan, a szolgáltatások a magán szférába kiszervezések miatt az átlag számára megfizethetetlenek lesznek. Miközben  belső munkanélküliség nőni fog, a rezsim külső magyar lakta területekre telepített janicsár képzőkből új csinovnyik osztályt fog magának gründolni, a gyári munkákat a fejlődő országokból behozott munkaerő fogja átvenni, az oktatás és az egészségügy harmadik világbeli szintre fog lezuhanni.
Már most megugrott a halálozás és nemcsak a természetes elöregedés miatt, de a közel jövőben még inkább hullani fog a magyar, mert totálisan elveszti önmagát, az életerejét és az akaratát. Nem is tudom, hogy most bosszankodjak vagy zokogjak. Egyetlen ember képtelen egy rendszerrel szembemenni, Navalnij közelmúltbeli balsorsa mutatja, hogy az egyén pusztán áldozat lehet a féktelen önérdekkel szemben.
Ha a magyar emberek nem értik meg, hogy joguk van a saját érdekeik megvédéséhez és az "öltönyösök" egyáltalán nem jogosultak felszámolni a jó élethez szükséges társadalmi intézményeket, akkor kiabálhat bármennyit a hozzám hasonló független gondolkodó, esélytelen megmenteni az országot a balsorsától. 

Ui.: Se hatalomra, se vagyonra nincs szükségem, mert a magam hatókörén belül van hatalmam és a fejemben hordozom a tudást, ami a vagyonom, amire szükségem lenne, az egy élhető ország, de ennek vége 2026 után. Mivel semmi se marad az országból, amiért élnem érdemes, csendesen távozom még mielőtt a narancs rezsim halotti tort ül a nemzeten.

Forró nyarakra kell berendezkednünk

2022. július 17-én készítettem a fotót a gyulai duzzasztónál. Nagyon bátor voltam, hogy bevállaltam a kora délutáni sétát. Hiába volt kicsi a távolság, amit megtettem, ha egyszer tűző napra mentem ki mindenféle védelem nélkül. Bevállaltam, mert tényleg meg akartam tapasztalni a "pokoli nyarat". Fontos ráeszmélnünk, hogy a forró nyarak két évtized óta teljesen átlagosak, mert például 2000. augusztus 21-én 41,7 Celsius fokon tetőzött a hőség egy hét napig tartó hőhullám során. 2003 olyan hőhullámot hozott, hogy a felkészületlen európai lakosságból pár hét alatt hetvenezren meghaltak! 2007 nyarán kizárólag másfél liter vízzel és napernyővel merészkedtem ki napközben. Az egy olyan forró év volt, hogy a hősokk és szárazság miatt a fák októberre ledobták a lombjukat, jóval előrébb hozva a késő ősz hangulatát. 2011, 2015 szintén emlékezetes évek számomra. 2024 nyarának jelenlegi hőhulláma annyiban unikális, hogy a napi maximumok tartósan a 40 Celsius fokot ostromolják. A tegnapi tíz maximum mind negyvenes volt, a legmagasabb Körösszakálon 41,4 Celsius fok volt, ami nem lökte le a trónról a 2007. július 20-án Kiskunhalason mért 41,9 Celsius fokot. Kiskunhalas most a második helyre került kerek 41 Celsius fokkal. Mivel több forró nyarat megemlítettem 2000 óta, ideje rádöbbenni, hogy nem lesznek enyhébbek, hanem még fokozódni fog a hőség, mert melegszik a világunk. Akárhogy is nézzük, hogy természetes folyamat vagy jelentős mértékben az emberi tevékenység okozza, a valóságon nem változtat, hogy ilyen forró nyarakhoz kell alkalmazkodnunk!

The thousand-year plan or time to act for the long-term survival of humanity

"As long as human lives on Earth, the human essence will survive."

When I wrote down the sentence at the beginning of this post in my notebook today, I shuddered with catharsis. 

Percy Bysshe Shelley's poem Ozymandias is part of the Hungarian literary curriculum and of contemporary pop culture because it captures the perceived timelessness of human greatness (vanity). Our illusion of grandeur has long since been shattered, replaced by the intoxication of consumption, that the whole world is for sale and the big gorging never ends. I instructed the latest technological "saviour", an enhanced chatbot, to slightly rewrite the classic poem for me, putting the consumer in the place of the king.

"In a realm not far from here I found
A poster sprawling—huge, profound:
Two vast and trunkless legs of jeans
Stand in the desert. Near them, on the ground,
Half sunk, a shattered smartphone gleams
Whose screen, and plastic case, and sneer of cold command
Tell that its maker well those passions read
Which yet survive, stamped on these lifeless things,
The hand that swiped them, and the heart that bled.

And on the pedestal these words appear:
'My name is Consumer, shopper of shops:
Look on my Deals, ye Mighty, and despair!'
Nothing beside remains. Round the decay
Of that colossal Wreck, boundless and bare
The lone and level sands stretch far away."


The first report of the Club of Rome was published in 1972 and the first oil crisis occurred in 1973. But humanity has done nothing of substance to choose a different path. 
It's an important question of whether we choose to literally eat up the future of humanity based on our short-term vision, or whether we put on the brakes, start to dismantle our industrial systems and move to a much more modest standard of living. We've thrown half a century out the window while doubling our population, consuming most of our raw materials, saturating habitats with rubbish and exposing wildlife and ourselves to incredible chemical stresses. I can't imagine the damage that microplastics will cause to living organisms. In our virtually mindless consumer fever, we have made ourselves sick and exposed future generations to serious risks. When I read ancient Greek philosophers, I am always amazed at how intelligent people were thousands of years ago, and how the ideas of the ancients are so fresh and understandable in the present. (It is very instructive to study the social structure of ancient Greek city-states. It is a good question to ask what the ideal of the citizen has become by the 21st century. Is the consumer really a free and respected member of society? What state are our societies in anyway? Is any bond at all possible between man and man in a country of hundreds of millions of people, or is it only the hope of profit that restrains them and prevents mass uprisings? Where is the depth of thought behind our actions? We are more like animals, content to satisfy our needs and chase after pleasures (drogs, shopping, travel, sexual adventures, porn, online raving, obsessions.)
Of course, as an ordinary person, I have no right to interfere in other people's lives, I just use my common sense to assess the situation and detail the problems. I am raising a point of view that I don't see much evidence of in the world, that it is time to make the long-term survival of humanity a goal. There is no doubt that eight billion people is a number of individuals that could be affected by any cataclysm, there are bound to be a few million survivors, so the survival of the species is ultimately assured. It's just that the problems that have been swept aside will eventually overtake us and we will start to die out in the millions. I don't know how to convey the horror of our mass extinction. It will be something only on a much larger scale with our higher population numbers than the plague epidemic. Go study history, well if you can learn from it. No, we are not protected by our technology. We are living beings, and we have taken a severe toll on the living world. We have seriously compromised the very survival of the human essence. And why? For false and ephemeral nonsense. 
I hope that my thoughts will resonate with some and that there will be those who aim to preserve the human essence, so that thousands and thousands of years later there will still be those who will wonder at the varied lives of our ancestors.