Hogyan tartósítottam a gyapjas tintagombát?

A gyapjas tintagomba Coprinus comatus tartósítása lehetetlen feladatnak látszott, de éppen ezért vágtam bele. Egy szép, fiatal példányt választottam, aminek még zárt volt a kalapja. Óvatosan vágtam szét, mert könnyen törik. Aztán a fél kalapból kikapargattam a lemezeket. Ehhez nagyobb türelem kellett mint a szeleteléshez, mert a kalapbőre nagyon vékony. A központi metszet kivágása szinte semmiség volt. Legalább tíz réteg papírtörlőkendőt tettem alá, majd behintettem sóval. A lemezek helyére többet szórtam. Ezután lefedtem másik tíz réteg papírral, deszkalapot tettem rá, amire a súlyok kerültek. Fél óra múlva már cseréltem is a papírt. Újabb fél óra préselés, majd a délutáni napfényre kiraktam egy kicsit száradni. Aztán estére ismét tiszta papírba került és vissza a súly alá. A továbbiakban ugyanúgy bántam vele mint a többi preparátummal, napos időben a párkányon napozott, este sok-sok papírréteg közt pihent.
A sózást és a gyakori papírcserét az összes gombánál alkalmaztam. Bár a só itt-ott kikristályosodott a gombákon, de inkább a sókristályok mint a penész vagy a baktériumok okozta bomlás! A gomba nagyon könnyen romlik. Különösen a tintagomba, aminek a kalapja rövid idő alatt lebomlik.

Fungárium 2.

Az előző bejegyzésben bemutattam a gombagyűjteményem dobozát és írtam a preparátum készítés nehézségeiről. Ma befejeztem a fungáriumomat, vagyis a gombákat felragasztottam a gyűjtőlapokra, majd azokat a feliratozás után tasakba bújtattam és beraktam a tokos irattartóba. Harmincöt lapom volt, ennyi gomba van a dobozban. A preparátumokat kora délután fotóztam le, amikor még száradt a ragasztó.
Azt nem tudom, hogy mennyire lesznek tartósak. Legalább a vizsga végéig jó lenne, ha nem kezdenének el tönkremenni. Gondoltam rá, hogy laminálom a szebb preparátumokat, hiszen érdekesebbek mint egy fotó.
A tetszetős végeredményről mit sem sejtettem hónapokkal korábban, amikor megtudtam, hogy a vizsgához kelleni fognak preparátumok is. Morogtam magamban, hogy "a gomba könnyen romlik, még egy ilyen idegesítő feladatot, tuti nem sikerül". Persze közben a maximalizmus is toporzékolt bennem. Szerencsére a józan eszem is terepen volt, így pontosan tudtam, hogy mikor jön el a preparátumok ideje. Bizony, egyetlen egy sem volt októberig. Aztán elmentem az Őrségbe és bespájzoltam a kedvenceimből. Gyűrötten és nyűgösen a hosszú úttól kezdtem el feldolgozni a gombákat hatodikán. Amint hazaértünk, egyből vettem elő a vágódeszkát, nagy és kis kést, papírokat, és fél kilencig álltam a konyhapult mellett. Hihetetlen, hogy mennyit dohogtam a preparálás miatt, és mégis megcsináltam. Ráadásnak sikerült, kevés gombát vesztettem, és egy-két preparátum élethű lett. Bár jobban belegondolva, mégis csak totál szívás a preparátum készítés. A sikerhez kellett egy tágas és napsütötte veranda, az őrségi út és szerencse. Ezek nélkül nem lennék kész a feladattal. Végül a dobozba a következő fajok kerültek. (A lista mellé kiraktam pár képet is néhány szebb preparátumról: piruló galóca, nagy őzlábgomba, gyűrűs ráncosgomba.)


Agaricus urinascens nagyspórás csiperke
Agrocybe cylindracea
déli tőkegomba 

Amanita muscaria légyölő galóca 
Amanita pantherina párducgalóca 
Amanita phalloides gyilkos galóca
Amanita rubescens
piruló galóca 

Amanita vaginata szürke selyemgomba 
Amanita vittadinii őzlábgalóca
Armillaria mellea
gyűrűs tuskógomba
Boletus impolitus
okkerszínű tinóru 

Chroogomphus rutilus vöröses nyálkásgomba 
Clitocybe nebularis szürke tölcsérgomba
Coprinus comatus
gyapjas tintagomba 

Cortinarius caperatus gyűrűs ráncosgomba 
Craterellus cornucopioides sötét trombitagomba
Entoloma sinuatum nagy döggomba 
Gomphidius glutinosus barna nyálkásgomba
Hebeloma sp.
fakógomba faj
Helvella crispa
fodros papsapkagomba
Hydnum repandum
sárga gereben 

Hygrophorus russula vörösfoltos csigagomba
Inocybe sp.
susulyka faj 

Lactarius sp. tejelőgomba faj
Leccinum aurantiacum
tölgyfa-érdestinóru 

Lepista nuda lila pereszke 
Lepista personata lilatönkű pereszke
Macrolepiota procera nagy őzlábgomba 
Marasmius oreades mezei szegfűgomba
Mycena rosea
rózsás kígyógomba
Russula cyanoxantha
kékhátú galambgomba 

Sarcodon imbricatus cserepes gereben 
Scleroderma sp. áltrifla faj 
Stropharia aeruginosa zöld harmatgomba
Volvariella gloiocephala
ragadós bocskorosgomba
Xerocomus sp.
tinóru faj


Kiegészítés: Négy helyszínen, négy napon gyűjtöttem gombákat októberben: Vendvidék és Őrség ötödike, Doboz tizenkettedike, Békéscsaba tizenhetedike és tizennyolcadika. A gombák közül tizennégyet Békés megyében találtam. Azért itt is élnek és teremnek gombák.

Búcsú a nyártól

Az ízletes vargányát Boletus edulis a piacról hoztam el. A szakellenőrünk átment Erdélybe és gyűjtött párat. Azonban a vargányák termőhulláma odaát is lecsengett, nem lesz több idén. Gondolkoztam rajta, hogy most hétvégén jó lenne átmenni, de a helyzet olyan lehet mint július végén, vagyis sokat mászkálnánk, de alig találnánk gombát.
Azért a hegyvidéki terep rendesen bemutatta, hogy mit tud ősszel, amikor szeptember huszadikán odaát voltunk. Oké, hogy az év legjobb gombászata volt, de egyes részeken hülyét kaptam magamtól, hogy mégis mi a fenét keresek ITT?! Lövésem sem volt, hogyan másszak és merre és miként érek le... esetleg gurulva, fára nyársalódva... Persze egyben maradtam, csak a bakancsom peremét tépte fel egy ág, amikor megbotlottam. A kockázatok és mellékhatások ellenére bőven megérte a vad terepen gombászni. Az az erdő vadítóan igazi volt. A valódi természetben botladoztam és küldtem el magamat melegebb éghajlatra. Közben szedtem a gombákat, és sok-sok vargányát is. Állítólag a modern ember nem tudja, hogy milyen az igazi élet. Ebben lehet valami. Azonban én bőven ízelítőt kaptam az életből a határaim feszegetésekor. Hihetetlen élmény, amikor tényleg felébred a test, és zsigerből jön a tudás, hogy mit mikor hogyan kell csinálni az életben maradásért. Könnyű lett volna lepottyanni a zergés részen, mert minden tereptárgy csúszott a bőséges harmattól... A levegő józanítóan tiszta volt. Felpezsdített. Valamit megsejtettem abból, hogy miért jó az extrém sport. Gombászat mint extrém sport, végül is az volt.
Nem jó a fogyasztói társadalomban kiszolgáltatott egyednek lenni, meg kell őrizni és élni a régi tudást. Az élet része a zsákmányszerzés, és bizony jó érzés "vadászni". Szerencsére a gombászat vértelen vadászat, igazából nem sérül az élőlény, a gomba. Éri némi veszteség, mert elvisszük a termőtesteit, de azokat pótolni tudja. A lényeg, hogy minimális kárt okozzunk, ne túrjuk fel az avart, temessük vissza a termőtestek helyét, ne szemeteljünk. Tiszteljük meg az erdőt, ami élelmet és faanyagot ad nekünk. Erdő nélkül semmit sem érünk.
Idén bőven kijutott nekem az életérzésből. Láttam Erdélyt, az Őrséget és a Vendvidéket, egy picikét kóvályogtam a Börzsönyben, a Bükkben és a Visegrádi-hegységben is. Begyűjtöttem kb. 100 faj termőtestét, amikből múmiák és preparátumok lettek. Összesen 2000 kilométert utaztam. Megérte? Bőven. A gombák csodálatosak.

Kiegészítés: Sajnos az októberi meleg és szárazság jelentősen hátráltatja a kedvenceink termőtest növesztését, a késői laskagomba Pleurotus ostreatus és a lilatönkű pereszke Lepista personata is csak egyet tehet küzd és bízva bízik, hogy végre esni fog. Mindkettő terem, de hamar öregszenek és kiszáradnak a termőtesteik.

Csak egy kép

Deres tapló
Ganoderma applanatum

Szombati fajlista

Agaricus arvensis erdőszéli csiperke
Agaricus campestris mezei csiperke
Agaricus xanthodermus karbolszagú csiperke
Auricularia auricula-judae júdásfülgomba
Auricularia mesenterica szalagos fülgomba
Bovista plumbea szürke pöfeteg
Coprinellus micaceus kerti tintagomba
Entoloma sericeum selymes döggomba
Fomes fomentarius bükkfa-tapló
Ganoderma applanatum deres tapló

Hemipholiota populnea nyárfa-tőkegomba
Hygrocybe psittacina zöldes nedűgomba
Inocybe rimosa kerti susulyka(?)
Lactarius controversus rózsáslemezű tejelőgomba
Lactarius semisanguifluus vörösödőtejű rizike
Lepista panaeolus márványos pereszke
Lepista personata lilatönkű pereszke
Leucoagaricus leucothites fehér tarlógomba
Lycoperdon perlatum bimbós pöfeteg
Lyophyllum decastes csoportos pereszke
Marasmius oreades mezei szegfűgomba
Melanoleuca melaleuca sötétlábú csupaszpereszke
Parasola plicatilis gyenge áltintagomba
Peziza badia barna csészegomba(?)
Pluteus cervinus barna csengettyűgomba
Pluteus salicinus szürke csengettyűgomba
Ramaria flaccida bőrsárga korallgomba(?)
Russula sardonia citromlemezű galambgomba(?)
Scleroderma verrucosum nyeles áltrifla
Tricholoma myomyces fenyő-pereszke
Volvariella gloiocephala ragadós bocskorosgomba
Xerocomus subtomentosus molyhos tinóru

Gombaismereti túra volt Szarvason

Túrák és gombák

A fotót október 12-én készítettem. Részt vettem a Zöld Csütörtök Természetvédő Kör szanazugi túráján, mely során felkerestük a Sámson-várát. Én voltam a gombaszakértő. Szerencsére voltak gombák, a gyűrűs tuskógombából Armillaria mellea rengeteg volt. Nyomasztóan gyakori gombánk. Aki akart bőven szedhetett belőle. Az egyik Macrolepiota fajból is lehetett gyűjteni. Elszórtan nőttek a közepes méretű termőtestei. Az is lehet, hogy a szárazság miatt kisebbre nőtt nagy őzlábgombák M. procera voltak. A fák közt itt-ott nagyobb foltokban termett az émelyítő pereszke Tricholoma lascivum, ami erős, zavaró illatú, égetően csípős ízű gomba. Ehetetlen. Legalább egy tucat fajt figyelhettünk meg. Sajnos a szeptemberi esők kevésnek bizonyultak, és a hónap végi hideg betörés is ártott a gombáknak. Azonban jó volt terepen lenni és gombákat látni.
A következő gombatúra holnap lesz. Az autónkban van még egy szabad hely. Szarvasra megyünk az Anna-ligetbe. Ott lesz egy gombaismereti túra tíz órától. Reggel kilenckor indulunk a békéscsabai vasútállomástól. A ligetbe a belépő 500 Ft.
Vajon mennyi gombát fogunk találni két hét meleg és száraz idő után?

Városi gombászat

A kerti tintagomba Coprinellus micaceus volt a legjobb állapotban a városi gombák közül. Sajnos a meleg szél jelentősen hátráltatja a gombák őszi termőtest növesztését, pedig a kedvenceink teremnének. Az Árpád soron kezdtem el keresgélni a gombákat. Találtam egy kicsi, gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea csokrot. Ez nem túl jó hír a fasornak. Valaki szintén figyeli a gombákat, mert a tuskógomba fel volt borogatva. Szerintem teljesen fölösleges egyes fajok azonosítása után tovább zargatni azokat. Például valaki ismét letörte a selymes csengettyűgomba Pluteus petasatus kalapját. Miért? Kb. 3-4 éve éldegél a fasoron, könnyedén felismerhető gomba. Mi a csudának kell újra és újra kárt tenni a termőtesteiben? Sajnos az óriás bocskorosgomba Volvariella bombycina sem nőhetett meg, szintén fejét vették. Sóhaj. Nehéz a gombák élete. Nálunk a lilatönkű pereszke Lepista personata is védve van, szitával borítottuk le a termőtestét, hogy ne szedjék szét a tyúkok. A fiatal gombatelep termőtestét nem esszük meg, hagyjuk megérni és spórázni. Jelenleg 8 cm átmérőjű a kalap. A városban él még néhány helyen a lilatönkű pereszke. A mi udvarunkra szándékosan került, a gombák mosóvízét locsoltam szét. Egy helyen másik pereszke faj bukkant fel, a márványos Lepista panaeola. Bár jó lenne, ha új termőtesteket hozna, mert félszárazak voltak, így nem vagyok biztos a határozásomban. Sétám során láttam még néhány gyakori fajt, amik soha nem adják fel és csak azért is teremnek: sötétlábú fakógomba Hebeloma mesophaeum, fehér porhanyósgomba Psathyrella candolleana, gyapjas tintagomba Coprinus comatus, ízletes csiperke Agaricus bitorquis.
Jó lenne egy kiadós eső. A gombák a startvonalon toporognak.

Habos-babos, fehér szépség

Az őzlábgalóca Amanita vittadinii a könnyen felismerhető gombák közé tartozik. Nincs még egy ennyire pikkelyes, hófehér gomba a réten. A lemezei is fehérek. Felületesen hasonlít a fehér tarlógombára Leucoagaricus leucothites, de az nem ennyire pikkelyes. Mindkettő él és terem az öntözött réten, de egyiket sem érdemes gyűjteni, mert közepes értékűek, és az őzlábgalóca védett. Eszmei értéke 5000 Ft. Védelmének oka, hogy a legeltetéses gazdálkodás visszaszorulása miatt megszűnnek az élőhelyei, így egyre kevesebb van belőle. Kár lenne érte, ha eltűnne, mert az egyetlen galóca, ami korhadékbontó.
Ha rátalálsz az öntözött réten, ne bántsd, hagyd a helyén.

Három éves a Gombamánia

2010. október 14.-én írtam az első bejegyzést a freeblogon, amit később áthoztam a blogspotra. A legtöbb bejegyzést 2012-ben írtam, mert én is ki akartam próbálni, hogy milyen mindennap frissíteni egy blogot. Idén fél évig tartott a lendületem, aztán elfogyott, inkább elillant. Telítődtem gombákkal. Nincs hiányérzetem. Nem unszol semmi sem, hogy alkossak. Érdekes tevékenység egy blog szerkesztése, de csak egy hobbi. Lényegtelen, hogy van vagy nincs. Egyetlen valós haszna volt számomra, hogy a blogolással jelentősen növeltem az ismereteimet a gombákról. Most már az jön, hogy mihez kezdek a megszerzett tudással.

Őszi kertészeti napok és gombakiállítás


A füves élőhelyek gombaflórája ősszel

Délelőtt az egyik ismerősöm kiment az öntözött rétre körülnézni. A lilatönkű pereszkéket Lepista personata nem mutatta meg, mert azokat már feldolgozta az ebédhez. A többi gombában bizonytalan volt, így azokat hozta el. Sajnos összeszedett egy védett gombát is, amit cafrangos galócának Amanita strobiliformis nézett. Nem az volt, hanem az őzlábgalóca Amanita vittadinii. A két  termőtest bal oldalt, a ragadós bocskorosgomba Volvariella gloiocephala és a mezei csiperkék Agaricus campestris közt látható. Jobb oldalt mezei szegfűgombák Marasmius oreades vannak. Az ismerősöm nekem köszönhetően egyre több gombát ismer, így a szegfűgombák közé nem szedett fel mérgező apróságokat. A képen még látható egy furcsaság, a sötétzöld "izé", ami a Nostoc commune cianobaktérium telepe. Hozott még egy fehér tarlógombát Leucoagaricus leucothites is, de azt elfelejtette időben ideadni, így nem került fel a fotóra. A közel jövőben én is kimegyek az öntözött rétre, mert akarok élőhelyi fotót készíteni az őzlábgalócáról.

A laskagomba ismét terem

A késői laskagomba Pleurotus ostreatus 2011. óta lakhatja a gömbjuhar földi maradványát, mert először 2012. január elsején vettem észre a bizonytalan korú termőtesteit. Azonban megjegyeztem a helyét és tavaly ősszel figyelni kezdtem. Novemberben időben elcsíptem, és megörökítése után pár nappal szedtem belőle. Idén egy hónappal korábban bújt elő, aminek oka a korai fagy.
Vasárnap laskagomba lesz ebédre.

Fungárium

A szakellenőri vizsga harmadik feladata lesz az általam gyűjtött gombákból készített preparátumok bemutatása. Bár csak 10%-a a vizsgának, mégis a legnehezebb.
Kezdem ott, hogy gombát preparálni nehéz és frusztráló. Valami mindig tönkremegy. Ráadásnak megfeledkeztem róla, hogy 15 db mérgező és 15 db ehető-árusítható kell, miközben olyan fantasztikus gombáim vannak mint például vörösfoltos csigagomba, gyűrűs ráncosgomba, cserepes gereben. Sóhaj. Totál szívás a vizsga harmadik feladata. Nehezen is kezdtem neki a preparálásnak, mert már az egészben szárítás során észleltem, hogy kényes holmi a gomba és szétmászhat, ha volt benne kukac, elrohadhat, megpenészedhet. Pedig a veranda napos és száraz, ideális gombaszárító hely. Aztán a lelkemre beszéltek, ha nincsenek preparátumaim, akkor nem vizsgázhatok, hiába is van több tucat gombamúmiám. Nem tehettem mást mint erőt vettem magamon és belevágtam a preparálásba, vagyis gombákat szeleteltem fel 2-3 mm vastag szeletekre egészben, a kalapjukból kivakartam lemezt és húst, belevesztem a röpködő papírtörlőkendők tömegébe, elárasztotta a házat a gombaillat, pedig nem is vargányát aszaltam, hanem gombákból préseltem ki a nedvességet... Majd napos időkben "pelusoztam" a drága kincseket, vagyis friss papírtörlőkendőkbe pakoltam át az egyre vékonyabb és szárazabb gomba darabokat. Közben előjöttek olyan problémák, hogy egyes példányok kalapjára rászáradt a törlőkendő, a papírrétegek közé szórt só kikristályosodott a gombákon, illetve egyes gombák darabjai eltűntek. Valószínűleg pelusozás során a papírrétegek közt maradtak és én nem vettem észre a veszteséget. Volt, amit tudtam pótolni, de van, ami hiányos maradt. Még ez is. Egyedül az vigasztal, hogy egyes preparátumok jól sikerültek. Tényleg szépek; lapított gombáknak néznek ki. Azonban előkerült egy újabb gond, a rögzítésük a gyűjtőlapon. Jelenleg az egész csapat, én kicsi félszáraz gyönyörűségeim (papírtömeg, 10 kiló súly ellenére valahogy valahonnan szívják magukba a nedvességet) becsomagolva várakoznak az íróasztalon. Egy újabb napon szárítás után, amikor ismét szárazak lesznek, csak elkezdem a felragasztásukat a papírlapra. Technokol vagy szalvétaragasztó, esetleg Araldite rapid közt választhatok, az utóbbit még nem vettem meg. Tetszik a laminálás is, de nincs laminálógépem. Ráadásnak szűkös az anyagi keretem. Jó lenne már túl lenni a harmadik vizsgafeladaton. Egyetlen dolog van teljesen kész, a tokos irattartó, amiben a kész preparátumokat fogom tárolni és bemutatni. Legalább a szalvétatechnika megy, ha már a preparálás nem.
Egyébként a horrornak nincs vége, mert bármikor romlásnak indulhatnak a preparátumok. November kilencedikéig tönkremehetnek, és kárba veszhet a munkám. Közben a világon vannak sokkal súlyosabb problémák is. Sóhaj. Majd csak lesz valahogy.

Tuskógomba özön

A gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea az egyik ősszel termő gomba. Múlt hét közepén még nyoma sem volt, de hétvégére már mindenfelé felbukkant. Nagy tömegben terem. Bőven gyűjthető mindenféle fás élőhelyeken, de városokban és kertekben is. Sajnos nemcsak korhadékbontó, hanem parazita is. Képes megtámadni a legyengült fákat. A talajban haladnak előre a fekete cipőfűzőre hasonlító hifakötegei, rizomorfái, amik ha elérik egy fa gyökérzetét, akkor a gyökérbe hatolnak, és a gomba megszállja a fát. Enzimjeivel elpusztítja a fa sejtjeit és a holt anyagot bontja le. Ezért nekrotróf parazita és korhadékbontó egyben. Nagy tömegű jelenléte nem igazán szívderítő, mert élőhelyi problémákra mutat rá. Persze a gombászt elsősorban az érdekli, hogy ehető vagy sem. A kalapja fogyasztható gondos, legalább 20 perces hőkezelés után. Nyersen vagy nem kellően hőkezelve emésztési panaszokat okoz, akár órákon át tarthat a rosszullét. Én nem gyűjtöm. Nem fogyasztom a "20 perces gombákat". De sokan kedvelik, hiszen nagy tömegben termő, bőséges zsákmányt adó gomba.

Októberi zivatarok

Hajnalban volt egy kis eső, de reggelre kisütött a nap, majd egy-két órával később megérkeztek délről a zivatarok. A lementett radarképen már elvonulóban vannak Békés megyéből, de kicsit korábban nyári hangulatot adtak az őszi tájnak. Hihetetlennek tűnhet, de annyira nem ritka, hogy ilyenkor is előfordul zivatartevékenység. Sőt volt már decemberben és februárban is. Az utóbbi esetnél egy erőteljes melegedésre érkezett észak-nyugatról egy erős hidegfront. Fantasztikus volt az enyhe estében figyelni az észak-nyugati horizonton villogó lilás villámokat. Aztán éjfél körül havas eső zuhogott nyári zápor módjára villámok kíséretében. A mostani időjárás kevésbé extrém. Ráadásnak különösen kedvező nekünk, gombászoknak. A GFS az átlagosnál melegebb, száraz időt jelez. Tehát a mai, holnapi kiadós csapadékra jön egy nyugodt, enyhe szakasz, amikor a gombák ideális feltételek közt növeszthetik a termőtesteiket. Legalább egy hétig vagy még tovább is teremhetnek a kedvenceink. Ideális őszi szezon van délen.
Most jöttem rá, hogy szeptember huszadika óta minden hétvégén volt/van valamilyen gombás programom. Sőt jövőhétre is találtam egyet: a szarvasi Anna-ligetben lesz gombaismereti túra, amit végzett szakellenőr fog tartani. Tehát huszonhatodikán délelőtt tíztől indul a túra.
Most hétvégén Budapesten leszek, mert az Őszi Kertészeti Napok keretében kerül megrendezésre a gombakiállítás, amin a gombaismeretemet akarom gyarapítani. Gombaismeretből sosem elég.

XXL pénzecskegomba

A pénzecskegombák Laccaria spp. általában kisebb, karcsúbb gombák, de időnként nagyra nőnek, alig lehet rájuk ismerni. A fotómon lévő példányt a ritkán álló, lilás, vastag lemezeiről és a fehér spóraporáról ismertem fel. Meglepően merev, törékeny és a tönkben szívós volt a húsa. Alig tudtam felvágni a preparáláshoz. Egy ennyire fura termőtestet feltétlenül meg akartam őrizni.
Egyébként a pénzecskegombák közül a húsbarna L. laccata és a lila L. amethystina gyakori, sokszor találkozhatunk velük fás élőhelyeken. Nem mérgezők, de kis méretük miatt nincs étkezési értékük. A fák gombapartnereiként fontos szerepük van az erdő életében.

Az első szedés

A lilatönkű pereszke Lepista personata évek óta a kedvenc gombám. Sajnos a reptéri mező le van zárva, de rájöttem, hogy van még néhány füves terület a város környékén. Az egyiken megtaláltam, de nem akkora tömegben mint a reptéren. Azonban becsülöm a kicsit is, és a kalapokat rántott gombaként megettem. A tönkök rántottába kerültek. Bár van egy jellegzetes, földszerű aromája, de jó, húsos, kiadós gomba, így szeretem.

Új facebook csoport

Létrehoztam egy új facebook csoportot, a Békés megyei gombászok köre néven. Tudom, hogy vannak, akik idegenkednek a közösségi oldaltól, de jó lenne egy saját hely az interneten belül. Sajnos itt nem tudok fórumot létrehozni. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz pénzem saját tárhelyre, amin már sokkal több minden lehetne. Bár előbb el kéne mélyednem a honlap készítésben. Szerencsére van honlap-barkácsoló ismerősöm, aki tudna segíteni (pénzért). Amíg csóró vagyok, addig kénytelenek vagyunk igénybe venni az ingyenes szolgáltatásokat. Oké, persze ezeknek is van némi "ára".
Kérlek, ne legyetek negatívak és tartózkodók! Nehéz jót tenni, ha a másik fél a jótól is tart.

Gyilkos galóca a városban

A gyilkos galócát Amanita phalloides Békéscsabán találtam. Megadtam a helyét. Nem azért, hogy leszed. Nincs vele dolgunk, halálosan mérgező. Ez a szép, fiatal példány több főt is kórházba juttathatott volna, ha ételbe kerül. Bár a fotóm nem sikerült túl jól, de két lényeges vonás megfigyelhető a gombán, a tönk aljánál a bocskor, és a kalap alatt a gallér. A kalap világos sárgászöld volt. Természetesen a lemezei fehérek voltak. Amikor felülről megláttam a két fiatal gombát, már tudtam, hogy mit találtam a tölgyfa mellett. Csak azért sepregettem el köröttük az avart, hogy lefotózhassam az egyiküket. Maradtak a helyükön. Nem, nem tapostam rájuk. A gyilkos galócának megvan a maga szerepe a leendő tölgyerdő életében, gyökérkapcsolt gombaként a fákat segíti. Miért bántanám? Ha a természetet járó embernek van egy csöpp vonzalma az erdő-mező felé, akkor ismer néhány állatot, növényt és gombát. Ráadásnak a másik fontos szabály, hogy mindenkinek ismernie kell a gyilkos galócát. Ismerd fel, ne szedd le, hagyd békén. Ha kíváncsi vagy a rettegett gyilkosra, a gombamumusra, meg fogod találni. Meglepően gyakori gomba. Ezért is kéne mindenkinek ismernie! Gyakori, guszta, de NEM ehető, mert nagyon hatásos vegyületei vannak, amik elsősorban a májat teszik tönkre. Tényleg halálosan mérgező.

Helyzetjelentés

Délelőtt a piacon voltam, a gomba-szakellenőr pultjánál figyeltem a nagy jövés-menést. Rendesen felpörgött a gombahelyzet október közepére Békés megyében.
A fotómon egy gombakedvelő család kosara látható. Kora reggel mentek ki gombászni és zsákmányukat elhozták bevizsgáltatni. Középhaladó gombászok, mert a sok-sok jó gomba közt csak egy szem tintaszagú csiperke
Agaricus moelleri volt. Zömmel óriás tölcsérgombát Infundibulicybe geotropa szedtek, de találtak piruló őzlábgombát Chlorophyllum rhacodes, óriás csiperkét Agaricus augustus, lilatönkű pereszkét Lepista personata, és szürkéslila pereszkét Lepista sordida.
Amikor a piacra mentem, a szokott helyén két darab ízletes csiperkét Agaricus bitorquis láttam, és mindenfelé jön elő a gyapjas tintagomba Coprinus comatus. Tegnap is találtam pár friss példányt és hazahoztam. A barátom észrevette a szép gombákat, és megfőzte, megette. Ma pedig lilatönkű pereszkéket gyűjtött, amíg én a piacon voltam. Holnap együtt megyünk gombászni a Doboz környéki erdőkbe. Garantált a fajgazdagság. Persze felénk a meszes talajokon nem élnek a közkedvelt gombák mint például sárga rókagomba
Cantharellus cibarius és sötét trombitagomba Cantharellus cibarius, valamint a vargányák, de azért bőven vannak ehetőek.
Sajnos kettősség figyelhető meg az országban, az északi részek kevesebb csapadékot kaptak, a Sopron-Békéscsaba vonaltól délre esett elegendő eső. Ezért van az, hogy Békéscsabán és környékén is több gomba van mint a Bükkben. Tegnap legalább harminc fajjal találkozhattam a kedvenc tölgytelepítésemben. Ráadásnak nem szálanként nőttek, hanem nagyobb csoportokban. Remek élmény volt ennyi gombát látni. Az engemet kevésbé érdekel, hogy ehető vagy nem, a lényeg, hogy gomba. Például találtam okkerszínű tinórut Boletus impolitus a bicikliutat szegélyező fasorban. A gombatúra elején pont a gyilkos galócával Amanita phalloides találkoztam. Erről szól a következő bejegyzés.
Összefoglalva: Sopron-Békéscsaba vonaltól délre jó a gombahelyzet. Múlt héten az Őrségben voltam, dél-nyugat "tombol", de a dél-keleti rész is rendben van. A szülőföldemen is bőven begombázhatok. Menjetek gombászni. Az időjárás gyönyörű, vénasszonyok nyara van.
A kezdő gombászok ne feledkezzenek meg a legfontosabb szabályról: a természetben gyűjtött gombát mutasd meg szakembernek!

Csalóka hasonlóság

A tálca feliratain látható a lényeg, a bal oldali gombán még a nemzetsége egyik fontos tulajdonsága is a tönkön lévő, spóráktól barnás "pókfonalak". Sok lilás színű pókhálósgomba van, csak tipp, hogy a sötétlila Cortinarius violaceus van a tálcán. Bár nem mérgező, de nincs gasztronómiai értéke és hazánk területén ritka, így kímélendő. A jobb oldali gomba a közkedvelt, gyakori lila pereszke Lepista nuda, ami fűszeres illatú, jó ízű, árusítható gomba. Igaz, egyeseknek túl aromás lehet, és ezért kevésbé tarthatják csábítónak. Ugyan mindkét gomba ártalmatlan (nem tudok mérgező, lila pókhálósgombákról), de a két faj termőtestének nagyfokú hasonlósága felhívja a kezdők figyelmét arra, hogy sose egyenek meg ismeretlen,  "ez majdnem olyan, akkor tutira az " gombákat! A felelőtlenségbe és a tévedésbe, mondjuk galambgomba vs. gyilkos galóca, bele lehet halni. Ezért mindig ellenőriztesd szakemberrel a természetben gyűjtött gombáidat, az összest, ne csak egy-két bemutató példányt vigyél, mint szokták egyesek, hogy "ebből szedtem sokat, melyik fajta(!)" Ha pedig még nagyobb biztonságban szeretnéd érezni magadat (sosem a gombák hibáznak), akkor lépj be a helyi gombász egyesületbe, járj el a találkozókra, vagy jelentkezz egy alapfokú gombaismereti tanfolyamra. Neked kell tenned a biztonságodért. Nem a gomba mászik a tányérodba, te teszed oda. Ne légy felelőtlen! A gombák csodálatosak: életünk fűszerei, hasznos segítőink és igen, vétlen gyilkosaink is.

Kiegészítés: A pókhálósgombák rendkívül nagy fajszámú nemzetségében vannak súlyosan mérgező fajok mint például a mérges pókhálósgomba Cortinarius orellanus. A pókhálósgombák nehezen határozhatók a kezdők számára. Ezért kerülendő a fogyasztásuk.

Növénytársulások: alföldi gyertyános-tölgyes

"Síkvidéki társulás, de hegy- és dombvidékeinken a völgytalpakon is megjelenhetnek állományai. A mai alföldi gyertyános-kocsányos tölgyesek részben a Bükk I. kor erdeinek maradványai, részben a szukcesszió során a keményfás ligeterdőkből (Fraxino pannonicae-Ulmetum) jöttek létre. Állományai az Alföldön részben gyöngyvirágos-tölgyesekkel (Convallario-Quercetum), részben keményfás ligeterdőkkel (Fraxino pannonicae-Ulmetum) érintkeznek, ami a fajösszetételben is megmutatkozik. Állományai részben az ártérből kiemelkedő magaslatok öntéstalaján, de az elöntésmentes részeken találhatók meg, részben pedig a homokon kialakult kovárványos, barna erdőtalajon, illetve rozsdabarna erdőtalajon fordulnak elő. A hegy- és dombvidék völgytalpain általában löszön létrejött lejtőhordalék-erdőtalajon, agyagbemosódásos barna erdőtalajon tenyésznek kis kiterjedésű állományai. A többnyire mély termőrétegű, humuszban gazdag talajok a talajvíz által mindig befolyásoltak, üde vízgazdálkodásúak.
Zárt, kettős koronaszintű állományok, 90–100%-os borítással. A felső koronaszint magassága 25–30 m lehet, az alsó elérheti a 15–20 m-t. A fényszegény erdőbelső miatt a cserjeszint fejletlen, sokszor hiányzik. Gyepszintjének borítása változó, a nudum állapottól a 100%-os értékig mindenféle borítás előfordulhat.
Állományalkotó fafaja a felső koronaszintben a kocsányos tölgy (Quercus robur), az alsóban az árnytűrő gyertyán (Carpinus betulus). Jellemző elegyfája a madár-cseresznye (Cerasus avium), továbbá a konszociációt is alkotó magyarkőris (Fraxinus angustifolia subsp. pannonica) és a kislevelű hárs (Tilia cordata), a mezeijuhar (Acer campestre) és a kislevelű mezei szil (Ulmus minor). A Kisalföldön megjelenik a magas kőris (Fraxinus excelsior), a Beregi-síkon és a Dráva-síkon pedig a Bükk I. korból visszamaradt bükk (Fagus sylvatica) értékes vegetációtörténeti ritkaság. A hézagos, alacsony borítású cserjeszint gyakoribb faja a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea), a cseregalagonya (Crataegus laevigata), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus), a tatár juhar (Acer tataricum) és a ligeterdőből átszökő kányabangita (Viburnum opulus). Fáciesképző lehet az atlanti-mediterrán borostyán (Hedera helix) is.
A gyertyános-kocsányos tölgyesek gyepszintjét elsősorban az üde lomberdei (Fagetalia) fajok építik fel. Nagy részaránnyal találjuk az árnyéktűrő, általános lomberdei (Querco-Fagea) fajokat is. Kora tavaszi aszpektusuk általában jól fejlett, fajgazdag. Jellemző a bogláros szellőrózsa (Anemone ranunculoides), a berki szellőrózsa (A. nemorosa), a medvehagyma (Allium ursinum), az odvas keltike (Corydalis cava), az ujjas keltike (C. solida), a pettyegetett tüdőfű (Pulmonaria officinalis), a hagymás fogasír (Dentaria bulbifera), a tavaszilednek (Lathyrus vernus) és a galambvirág (Isopyrum thalictroides). A későbbi aszpektusok növényei közül ki kell emelni azokat a montán elemeket, amelyek a Bükk I. kor maradványainak tekinthetők, és a keményfás ligeterdőkből, illetve a gyöngyvirágos-tölgyesekből többnyire hiányoznak. Ilyen differenciális fajok a békabogyó (Actaea spicata), a kapotnyak (Asarum europaeum), az erdei kutyatej (Euphorbia amygdaloides), az árnyékvirág (Majanthemum bifolium), az enyveszsálya (Salvia glutinosa), a gombernyő (Sanicula europaea), a bükksás (Carex pilosa), a kis télizöld (Vinca minor), a hegyi veronika (Veronica montana) és a fiókástyúktaréj (Gagea spathacea) a Beregi-síkon. Üdébb, humuszosabb talajon a bükksás (Carex pilosa), a szagos müge (Galium odoratum) és az erdeiszálkaperje (Brachypodium sylvaticum) erdőtípusa jellemző, míg a nyirkosabb talajokon az erdei tisztesfű (Stachys sylvatica) típusa figyelhető meg több, a ligeterdőkre is jellemző faj felbukkanásával. Az utóbbiakat a podagrafű (Aegopodium podagraria), az erdei varázslófű (Circaea lutetiana), a selyemsás (Carex brizoides) és az erdei nenyúljhozzám (Impatiens noli-tangere) képviseli."

Forrás

Nem zöldül, kékül

A zöldesbarna rizikét Lactarius quieticolor október ötödikén találtam Szlovéniában a magyar határtól harminc kilométerre. A szelídgesztenyével elegyes fenyőerdőben az erdei fenyők alatt rendre felbukkantak az ízletes rizikék L. deliciosus, amiket jó ismerősként köszöntöttem és mindegyiket a helyén hagytam. Azonban tobozgerebenre vadászva Auriscalpium vulgare feltűnt egy kicsi, barnásabb kalapú rizike, amiért lehajoltam. Pechemre túl erősen fogtam meg és a kalapja kettétört, a tönkje leesett. A törésfelületeken kékre váltott a kalaphús, ami azonnal jelezte nekem, hogy egy ritkább rizikét találtam. A három részre tört gombát külön dobozkába raktam. Sajnos a helyszínen nem jutott eszembe a neve, csak azt tudtam, hogy nagyon ismerős nekem. Itthon a világháló "megsúgta" a nevét, amivel már egyszer találkoztam a Lactarius indigo kapcsán. A legkékebb gomba nem él Európában, amerikai faj, de van egy rizike, ami majdnem olyan kék mint a híres gomba. Ez a zöldesbarna rizike színváltozata, egyes szerzők szerint önálló faj, a var. hemicyaneus. Bár én az alapfajt gyűjtöttem be, de ennek is örülök. A darabokra esett gombából preparátumot készítettem. Egy igazi különlegességgel gyarapodott a gyűjteményem.

IX. Netgombász Találkozón voltam