December elsején öt órától a linkelt chat szobában online gombaklubot tartok. Az ünnepi időszak egyik nagyszerű dísze az örökzöld fa. Sajnos a fenyők visszaszorulóban vannak a klímaváltozás miatt. Pedig elképesztő gombák társulnak velük, illetve holt faanyagukat kedvelő korhadékbontóik is vannak. A gombák közül több ehető termőtesteket növeszt. Sőt ahogy nézem az összeírt fajokat, a legtöbb csemegegomba. De hallhatsz az előadásban szokatlan mérgezési típusról, gomba-hasonmásokról, és a fenyőkről, élőhelyeikről. A tudáskosárt telepakoltam, csemegézzünk együtt. Hiszen a tudás az egyetlen értékünk, ami használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
Bármennyire fura, de ennek a romlásnak indult termőtestnek megörültem, mert nem múlhat el úgy szezon, hogy ne készítsek fotót a legmérgezőbb gombánkról. A tönk mintázata, a fehér lemezek, a tuti lakcím együtt garantálja, hogy ez a fagysérült termőtest gyilkos galócáé volt. Fogalmam sincs, hogy láttam meg az avar közt rejtőzködő gombamaradványt, de észrevettem. Ez a lényeg. Egyből jobb lett a kedvem, hogy sikerült kipipálnom egy kis célt. Szenvedélyes gombavadász vagyok, és ha "üldözök" egy gombát, akkor "elejtése" öröm. Boldogabban pattogtam tovább újabb fotókat készíteni. Nem kell meglepődni, a blog neve mindent megmagyaráz. Jó és erős a kapcsolatom a természet különceivel. Álmomból kiugrasztva is előnyös fotókat tudok készíteni a termőtesteikről. Ráadásnak ma meglepően szép idő volt. Ugyan hideg volt a levegő, de a napsütés, az enyhe légmozgás, és a lombok felragyogó színe, valamint a testmozgás melegítő hatása együttesen felpörgetett. Aztán egymás után kerültek elém a fotózni való modellek. Rendesen becsíptem az élményektől. A kis öreg Canon kompakttal dolgoztam. Rég vittem terepi munkára, utoljára májusban fotóztam vele. Szeretem a fotóit, más a hangulatuk mint a nagy gép felvételeinek. Lenyűgöz a DSLR képminősége, de a kompakt közeli fotóit mégis szebbnek látom. Lásd a mai képválogatást.
Megőriztem kedvességemet és jóra való hajlandóságomat, de felszámoltam illúzióimat és egyben kijelöltem az én-védő határvonalamat. Embernek születtem. Ismerem születési jogaimat, ahogy az emberi léttel járó felelősséget is. Elveim vannak, amikhez tartom magamat. Szelíd vagyok, de számomra fontos dolgokban keményen küzdök. Viszont gyakorlom a kitéréses védekezést, és jobb szeretem elegánsan megoldani konfliktusaimat. Elvégre az ember egyéni fejlődése során kultúrlénnyé válik. Az egyik fontos emberi érték, amit igen nagyra tartok, a kommunikáció. Kisgyerekként egyik első rossz tapasztalatom volt, hogy a környezetemben élő felnőttek képtelenek voltak értelmesen és nyíltan kommunikálni. Az elfojtások mérgező közegében cseperedtem és fuldokoltam a stressztől. Ezért felnőttként nagyra tartom a nyugalmat és kerülöm a zavaros helyzeteket, amiket direkt kavarnak olyanok, akik egyéni érdekükben még szítják is a kommunikációs zavart. A kommunikáció fokozódó zavarának jelei az elidegenedés, az elszigetelődés és az őrület. Az összeesküvés elméletek terjedése aggasztóan utal a kommunikáció végzetessé váló zavarára. Pedig a kommunikáció a kapcsolattartás alapvető eszköze. Ha nem beszélgetünk, nem egyeztetünk, nem jutunk közös nevezőre, akkor elbukunk. A magyarság félelmetes készséghiányoktól szenved. Ez a balsorsának eredője. Miért ilyen a magyarság? Mert egy ügyefogyott tömegen könnyű élősködni. Az öröklött feudalizmus haszonélvezőinek és fenntartóinak nagyon is érdekében áll a magyar embereket megfélemlíteni és meghülyíteni, répát lógatni a szamár orra elé. Mint a kigyúrt kopasz verőember, aki megfélemlíti a boltost, hogy adjon neki védelmi pénzt, és mikor a kereskedő kérdi, hogy mégis kitől védenél meg? Válaszként kap egy-két ütést és összetör ez-az a boltjában. A maffiózó elégedetten távozik. A magyarság dicsőséges hagyományának tekinti a fosztogatást. Ez az egyetlen cselekvés, amire hajlandó. Természetesen a modern világban a nyílt agresszió kerülendő, és éppen ezért mesterei a rejtett agressziónak. A linkelt cikk fontos felismeréseket adhat neked! (Nem fordítottam le angolra.) Mivel nekem a kommunikáció fontos emberi érték, igyekszem jól művelni. Ismerem a manipulációs technikákat, de az etika ismeretében közjó érdekében használom ezeket. Társas lény vagyok, és meglepő módon kedvelem, ha a környezetemben élők jól érzik magukat. Örülök az ismerőseim sikereinek. Egy idealista rejtőzik bennem, aki minden negatív tapasztalat ellenére tudja, hogy lehet másként élni, és a zavar az önző élősdiek érdeke, akik gátlástalanul fosztogatnak. Én értékőrző vagyok, és a felismert értéket védelmezem, mert tényleg szeretnék egy normálisabb társadalomban élni. A felismert problémák ismeretében igenis lehet hatékonyan cselekedni, csak fogd fel végre, hogy jogod van az emberhez méltó teljes élethez, amit nem a vagyon tárgyak halmozása jelez, hanem a közjó kiteljesedése, egyfajta általános jó hangulat, a bizalom, az őszinte mosoly. Amikor a szem is nevet, akkor igazi a mosoly.
I have kept my kindness and my willingness to do good, but I have also overcome my illusions and marked my self-protective boundaries. I was born human. I know my birthright as well as the responsibilities that come with being human. I have principles to which I adhere. I am gentle, but I fight hard for what matters to me. However, I practice evasive defense and prefer to resolve my conflicts elegantly. After all, one becomes a cultural being as one develops as an individual. One of the important human values that I value highly is communication. One of the first bad experiences I had as a young child was the inability of the adults around me to communicate intelligently and openly. I grew up in a toxic environment of repression and was drowning in stress. Therefore, as an adult, I value calm and avoid confusing situations, which are deliberately stirred up by those who, for their own self-interest, even foment communication breakdown. The signs of increasing communication breakdown are alienation, isolation and madness. The proliferation of conspiracy theories is a worrying sign of the endemic breakdown of communication. Yet communication is a fundamental means of keeping in touch. If we don't talk, if we don't agree, if we don't find common ground, we fail. The Hungarian people suffer from a formidable skills deficit. This is the cause of its misfortune. Why is Hungary like this? Because it is easy to prey on a clumsy mass. It is in the interests of the beneficiaries and upholders of hereditary feudalism to intimidate and dupe the Hungarian people, to dangle carrots in front of the donkey's nose. Like the beating man who intimidates the shopkeeper into giving him protection money, and when the shopkeeper asks who are you protecting me from? In response, he takes a punch or two and smashes this and that in his shop. The mobster leaves, satisfied. He regards looting as a glorious tradition of the Hungarian people. It is the only action he is willing to take. Of course, in the modern world, overt aggression is to be avoided, and that is why they are masters of covert aggression. The linked article may give you some important insights! (I have not translated it into English.) Since communication is an important human value for me, I try to cultivate it well. I know the techniques of manipulation, but I use them for the common good, knowing the ethics. I am a social being and surprisingly I like to make people around me feel good. I enjoy the success of people I know. There is an idealist in me who, despite all the negative experiences, knows that it is possible to live differently, and the confusion is in the interests of selfish parasites who plunder unscrupulously. I am a value guardian and I defend the value I recognise because I really want to live in a more normal society. It is indeed possible to act effectively in the face of recognised problems. We realise that we have a right to a full life worthy of a human being, not marked by the accumulation of wealth, but by the fulfilment of the common good, a general sense of well-being, trust and a genuine smile. When the eye laughs, the smile is real.
Pénteken tizenkettőt, ma tízet sétáltam, így bőven megvan a célnak kitűzött százhúsz km séta novemberben. Kihasználtam a csapadékszünetet és végigjártam több városi lakcímet, hogy megfigyeljem a rövid termőhullám lecsengését a hideg betörés hatására. A talaj egyelőre plusz 5-6 Celsius fokos, és avarral fedett erdei részeken még egy kicsikével melegebb is lehet. A tárolt hő melengeti a tenyésztesteket, amik versenyt futnak a lehűléssel. Legnagyobb megrökönyödésemre városi lakcímen, ahol idén tüskés galócán és karbolszagú csiperkén kívül más nem volt, nagy tömegben előtört a sárguló vagy fenyő pereszke, esetleg egyszerre a két rokon faj, és a retekszagú fakógomba. A pereszkék között még egy rózsástövű fenyőtinórut is találtam. A lakcímen van három idősebb, de egyre rosszabb állapotban lévő feketefenyő, amik a fapartnerei. A fenyőkön kívül a terület fő fái a gyertyánok, amik a sárguló pereszke és a retekszagú fakógomba fapartnerei, de társult velük begöngyöltszélű cölöpgomba, és gyilkos galóca is, amiket hiába kerestem, azok nem növesztettek termőtesteket. Bár három napja csak a karbolszagú csiperkék növekedtek egy kis növényi hulladékon, amit valamelyik kertes házból hordtak ki a csatornapartra, tehát bármi lehetséges. Lehet, hogy legközelebb ott lesznek a teljesen lehullott avar között az eddig hiányolt gombák is.
Természetesen a retekszagú fakógomba, a begöngyöltszélű cölöpgomba és a gyilkos galóca mindig maradnak a helyükön, hiszen ezek változó mértékben, de mérgező gombák. A gyilkos galóca életveszélyesen mérgező! Az előző cikkben linkelt videómban a zsemleszínű fakógombát mutattam be. Korábbi videóim közül többen is szerepel a gyilkos galóca és valamelyikben a cölöpgomba is. A második képen a karbolszagú csiperke mai élőhely fotója látható. A fiatal kalapok szögletes formája és szürkés színe egyből gyanakvóvá teszi a gombászt. A határozást megerősítő vakargatásra a középső nagyobb példány egyből sárgult. Viszont élőhelyén kellemes látványt nyújtott számomra, amit fotóval is vissza tudtam adni. Örültem a termőtesteknek és percekig izgatottan futkostam ide-oda köztük. A mobillal lőttem egy kellemes kis csendéletet.
Felül vannak a retekszagú fakógombák, alul balról jobbra lila, szürkéslila, sárguló vagy fenyő-pereszke és a karbolszagú csiperke. A pereszkék ehető gombák. A fakógomba legalább ötven termőtestet növesztett, amik egészen nagyok, csábítóak, de feltűnő retekszaguk taszító, és figyelmeztető is, hogy ne tekintsd ehetőnek. Kellemetlen emésztési zavarokat okoz, ha mégis megfőzted és megetted. Ez a kép annyira jó hangulatú lett, hogy beállítottam háttérképnek. Hektikusan alakul 2023 gombaszezonja. A két ünnep között fogom megcsinálni az év összefoglalóját. Egy máris biztos, hogy idén november lett a leggombásabb hónap, ami egy kicsikét felidézte a régi jó gombás időket. De ez a furcsa, megkésett, rövid termőhullám egyben figyelmeztetés is, hogy mennyire szétesett a globális felmelegedés hatására a természet rendje. Időszerű hatékonyabban reagálnunk a magunk generálta a problémahalmazra, hogy ne essünk pánikba, amikor még szélsőségesebb jelenségeket fogunk megtapasztalni.
Ma reggel hétre kimentem a piacra, mert gombákat akartam látni. Természetesen hazafelé sétálva az utcákon szintén a termőtesteket figyeltem, és egy háznál két lucfenyővel társulva négy gombafajt is találtam, majd ide visszamegyek termőtestekért pontosabb meghatározni a nemzetségeket, de az egyik gomba biztosan fenyő-pereszke volt. Ez egy újabb megerősítése annak, hogy a fákkal élő gombák is teremni kezdtek. Pechükre fagyos légtömeg érkezik észak felől. Egy ilyen hideg betörés teljesen átlagos november végén, sőt már korábban is előfordult, hiszen pár éve októberben fagyott le minden, de most kellemetlenebb, mert a késve érkezett esőkre reagáló gombák erőfeszítéseit, hogy szaporodási ciklusokat végrehajtsák, lenullázza a fagy. Szívesen gyönyörködtem volna még a gombakavalkádban. Azért kihoztam belőle, ami lehetséges volt számomra, még videót is készítettem, és szedtem kétszer jó, ehető termőtesteket. Ez tényleg tipikusan az a helyzet, amikor az ember egyik szeme nevet, a másik sír, mert jó látni a kedvenceimet és rossz látni, hogy termőhullámuk lenullázódik a fagy hatására. Természetesen marad gomba a terepen, mert a júdásfülgomba fagymentes-nedves időben egész évben terem, a kései laskagomba is tűri a hideget, és a téli fülőke a hideg évszak gombaásza. Sajnos a többi termőtest elfagy és fagyott gombát semmiképpen se gyűjtsél! A gomba romlandó alapanyag, ronda ételmérgezésed lehet tőle. Ma még pörgött a csabai gombavizsgáló, a piacon öt árusítható gombából lehetett vásárolni, és amint írtam, a városban is nőttek a termőtestek. A feltámadó, élénk, hideg szél viszont jelezte, hogy a fagyos légtömeg beáramlása észak felől elkezdődött. A napfény még melegített, de a hideg szél átfújt. Egyszerre volt melegem és fáztam. Behúzva nyakamat a sálamba, zsebre dugott kezekkel siettem haza, és gondolatban a klímaváltozáson töprengtem, hogy hogyan lehet alkalmazkodni hozzá. Mert a változás egyértelmű, és csak úgy viselhető el, ha az ember reagál rá és új megoldásokat választ magának. A gombák négyszáz millió év alatt sokkal több krízist éltek át, kedvenceim alkalmazkodásában biztos vagyok, a saját fajoméban kevésbé. Az élet sokféle tanulságot kínál számunkra, rajtunk múlik, hogy mit hasznosítunk belőlük a saját érdekünkben.
A csütörtöki előadásom kapcsán többféle témát érintek az anyag összeállítása során, mert a központi motívuma a műhelymunkának a fejlődés. Ennek ellentéte a hanyatlás, amit megélek a szülővárosomban egyéni, közösségi és táji szinten is. Úgy érzem, hogy a történetmesélő műhely az utolsó ajándékom, még átadom, aztán gyors sorvadásos betegség végén meghalok. A felmenőim betegségeinek ismeretében nagy valószínűséggel rák fog végezni velem. Semmiség, az egyén nem számít Magyarországon, mert ez sosem lesz "polgári demokrácia" és szedett-vetett elitjének görcsös önzése, különlegesség tudata, de teljes úttévesztése garancia a nemzethalálra. Ugyan ki is akarna egy ilyen reménytelen helyen túl sokáig szenvedni?! Akikben tényleg van kurázsi, mind elmennek. És jól teszik! Az egész roncs-társadalmat átjáró rögzült szemlélettel, aminek alapja a téves különlegesség tudat, semmit se lehet csinálni. Nálam sokkal kiválóbb emberek, ráadásnak férfiak, buktak bele a reménytelen küldetésbe, hogy az európai népek sorába felemeljék a magyarságot. A szülővárosom múltját és jelenét vizsgálva arra jutottam többek közt, hogy milyen szerencsés Temesvár, Arad és Nagyvárad, hogy a határ másik oldalára kerültek. A román nép egyedi nyelvének köszönhetően kapásból eredményesebben tudott felzárkózni a nyugathoz. A latin nyelvcsalád részeként dél felől lehetett Európa része a románság. Elismerem, hogy a kisebbségi létnek vannak hátulütői, de egy kisebbség önző elnyomó rendszerében elsorvadni viszont sokkal rosszabb!! Lásd Debrecen pofára esését mint narancs fellegvár, Szeged nyomorgatását mint ellenzéki végvár és Békéscsaba, de egész Békés megye végzetessé vált demográfiai hanyatlását. Elhagyatott földvár vagyunk a pusztában. Hogyan történhetett meg? Elméletileg Csaba átvehette volna Arad szerepét és valóban felsőbb utasításra az iparosítás és vasútfejlesztés által egy gyors fejlődési szakaszt tapasztalt meg, de polgárság, tanult, fejlődésre képes emberek hiányában, amint kipukkadt az ipari lufi, a rövidke tündöklés be is fejeződött. A magyar nemzet a rögzült szemlélete miatt képtelen felismerni a hibáit, és azokat kiküszöbölni, meghaladni, tanulni és fejlődni. Akik mégis fejlődnének, valami újba kezdenének, kicsinálják a pozícióikat védő gyengébb képességűek, akik beleragadtak a kiváltságaikba. Pontosan tudják, hogy lusták változtatni magukon, így inkább kicsinálják azokat, akik viszont többet akarnak kihozni magukból és nem akarnak egy elnyomó rendszerben sorvadozni. A magyar ember önmaga legnagyobb ellensége és közel se olyan szívélyes természetű mint megjátssza magát. Nem a szeretet vezérli, hanem a gyűlölet. Rosszindulata szinte tapintható, a roncs-társadalmat a gonoszság miazmája járja át és mérgezi meg. A megmérgezett emberek pedig hazugságaikat mantrázva, hogy többek közt minket külső erők fenyegetnek, fulladnak bele a mérgükbe. Akik kicsit is érdeklődőbbek és nyitottabb elmével figyelnek, iszonyodva nézik a tragikomédiát, és kiáltanak fel, de hiszen saját magatokat gyilkoljátok! A magyarok ilyenkor kapva kapnak a hangos szón és agyonverik azt, aki szólni mert az érdekükben is. Talán jobb is ha minél hamarább megtörténik a nemzethalál. Az egyéni szinten egyet tehetek, hogy átadom tudásomat a fiataloknak, hogy ők megmenekülhessenek, mert lehet igaz életet élni, lehet fejlődni, lehet csodákat látni és létrehozni. Az élet nemcsak gond, hanem kaland is. Nem a történelem ért véget, hanem a cselekvő ember jutott zsákutcába, de mivel van még benne tetterő, irányt tud váltani, kijönni a zsákutcából és meglátva a horizontot új utat választani magának. De jaj a magyarok a zsákutcát hiszik mentsváruknak. Ott is fognak nyomorult módon elpusztulni. Temesvár, Arad, Nagyvárad örülhet, hogy nem osztoznak Szeged, Békéscsaba, Debrecen balsorsában. És ha te sem akarsz ideje korán meghalni, tanulj tőlem történetmesélést, hogy saját történetedet írva sikereket élhess meg.
Ui.: Nem azért cselekszem, mert hiszek valamiben, hanem azért adok egy aprócska reményt, hogy a példámból okulva, tanulva, sikeresebb legyél az akadályok leküzdésében, és jobb életet teremts magadnak. Bukott ember vagyok, aki felismerte a hibáit. Elrettentő példa, olyan helyzetben, amilyenbe senki sem akar kerülni, ha ép elmével és élni akarással rendelkezik.
For my presentation on Thursday, I will touch on a variety of topics in the compilation of the material, because the central theme of the workshop is progression. The opposite of this is the decline I experience in my hometown at the individual, community and landscape level. I feel that the storytelling workshop is my last gift, I will pass it on and then die at the end of a rapid atrophying illness. Knowing my ancestors' illnesses, cancer will most likely end me. It's nothing, the individual doesn't matter in Hungary, because it will never be a "bourgeois democracy" and the convulsive selfishness, the consciousness of specialness, but the complete misguidedness of its ragtag elite is a guarantee of national death. Who would want to suffer for too long in such a hopeless place?! Those who really have guts will all leave. And rightly so! Nothing can be done with the fixed attitude that pervades the whole of the wrecked society, based on a false sense of specialness. Far better men than me, men, moreover, have fallen into the hopeless mission of elevating the Hungarian nation to the ranks of the European nations. Looking into the past and present of my native Hungary, I came to the conclusion, among other things, how fortunate Timisoara, Arad and Oradea are to be on the other side of the border. Thanks to its unique language, the Romanian people have been able to catch up with the West more effectively. As part of the Latin family of languages, Romanians could become part of Europe from the south. I admit that being a minority has its drawbacks, but being a minority in a selfish oppressive system is much worse!! See the fall of Debrecen as an orange stronghold, the oppression of Szeged as an oppositional stronghold and the demographic decline of Békéscsaba, but the whole county of Békés. We are an abandoned castle in the wilderness. How did it happen? Theoretically, Csaba could have taken over the role of Arad and, indeed, by order from above, experienced a period of rapid development through industrialisation and railway development, but in the absence of a citizenry, of educated people capable of development, once the industrial bubble burst, the brief blossoming came to an end. The Hungarian nation is incapable of recognising its faults and eliminating them, of overcoming them, of learning and developing, because of its fixed mentality. Those who would improve, who would start something new, are being wiped out by the weaker, defenders of their positions, who are stuck in their privileges. They know full well that they are lazy to change themselves, so they would rather kill off those who want to do better and not languish in an oppressive system. The Hungarian man is his own worst enemy and is not nearly as cordial in nature as he pretends to be. He is not driven by love, but by hate. His malice is almost palpable, the wrecked society is pervaded and poisoned by a miasma of evil. And the poisoned people drown in their poison, mantraing their lies that we, among others, are threatened by external forces. Those who are a little more interested and open-minded watch the tragicomedy in horror and cry out, "But you are killing yourselves! The Hungarians are then caught by the loud voice and beat to death anyone who dares to speak out in their interests. Perhaps it is better if the death of the nation happens as soon as possible. On an individual level, one thing I can do is to pass on my knowledge to young people so that they can be saved, because it is possible to live a true life, it is possible to develop, it is possible to see and create miracles. Life is not only a problem, but also an adventure. It is not history that has ended, it is man who has reached a dead end, but because he still has the energy, he can change direction, get out of the dead end and see the horizon and choose a new path. But alas, the Hungarians believe that the dead end is their refuge. There too they will perish miserably. Timisoara, Arad and Oradea can be glad that they do not share the misfortune of Szeged, Békéscsaba and Debrecen. And if you don't want to die too soon, learn storytelling from me, so that you can succeed made a better life by writing your own story.
P.S.: I don't act because I believe in anything, but I have given a tiny hope that others, learning from my example, will be more successful in overcoming obstacles and creating a better life for themselves, because I am the fallen human who has recognized his mistakes. A cautionary tale, the kind of situation no one wants to be in if they have a sound mind and a will to live.
Jól indult és jól zárult az év 46. hete, mert hétfőn és vasárnap is találkoztam a kedvenceimmel és szedtem ehető termőtesteket. A pozitív hangulat látszik rajtam. Ritka, hogy ennyire kiegyensúlyozott legyek és magabiztosságot, elégedettséget sugározzak magamból. Ehhez szükséges, hogy ott legyek, ahol jól érzem magam és azt csináljam, amihez értek. A gombászat bő egy évtized alatt sokszor megadta nekem a teljességet. Ezért oly traumatikus számomra, hogy a klímaváltozás feldúlta a szezont, és 2023-ban túl későn jöttek meg az esőt adó ciklonok. A termőhullám rendkívül rövid lesz, pedig hat nap alatt újabb fajok indították el szaporodási ciklusukat. Itt most nem az étkezési szempont a fontos, hanem a gombák változatosságának fenntartása, amihez jó, ha tudnak szaporodni. Bár az óriás tölcsérgomba, az apró csiperke és a sárguló pereszke ehető, de a zsemleszínű fakógomba nem. Ezeket is kerestem a hét elején a biztos lakcímeiken, de akkor még nem termettek. A heti esők nyomán viszont megjelentek termőtesteik. Csak komolyan tartok attól, hogy például az óriás tölcsérgomba termőtestei nem tudják elérni a spóraszórási fázist, a csütörtök hajnalra jelzett fagy végez velük. A gombák őrült versenyfutásban vannak a megváltozott időjárással. Túl rövid a rendelkezésükre álló optimális időszak.
Ezen is gondolkoztam, miközben körbejártam a kastélyparkot. Most nem mentem hátra, mert csak három órám volt sötétedésig. Az időm a parkban lévő lakcímek ellenőrzésére pont elegendő volt. Ide-oda cikáztam, 4,8 kilométert tettem meg. Ez egy jó erőnléti sétának felelt meg. Jól éreztem magam, élveztem a hűs tiszta levegőt, ami megtelt az ázott avar és föld, micélium illatával, de a dátumra gondolva cidrizett bennem a félsz. Jön a hideg és elsöpri a megkésett termőhullámot. A második képen pont egy növekvő óriás tölcsérgomba termőtest látható. Túl kicsi. Túl későn kapott a tenyésztest megfelelő körülményeket a szaporodási ciklusához. Egyszerre örültem, hogy a gomba, amit tíz éve ismerek, terem, de ugyanakkor keserűséget is éreztem, mert hiábavaló lehet az erőfeszítése. Tudom, hogy a gombák nem tudatos lények, de élnek és az erdei ökoszisztéma hasznos tagjai. Nagyon jó szolgálatot tesznek mindannyiunknak. Nem minden a közvetlen haszon! A földi bioszféra tart életben minket. Ez annyira evidens, hogy nem is értem, miért nem tudatosul sokakban, amikor az ember tudattal bíró lény. Elvégre mindenki felfoghatná, hogy természet nélkül meghalunk.
Sokan valami felfoghatatlan "nagy" dologra vágynak az életükben és teljesen homályos elképzeléseik vannak a jó életről. Valójában szükségleteik által rángatott, marketinggel felkorbácsolt vágyaiknak kiszolgáltatott lények, akik a gombákkal ellentétben semmiféle hasznot sem hajtanak az élővilágnak, hanem csak felélik azt. Emberként tudatában vagyok a károkozásomnak. Ismerem az árat, amit a fajunk megfizet és megfizetett a természettel a kényelméért, hogy az éltető közegétől elkülönülve pusztán fogyasztója a világ értékeinek. Túl kevesen foglalkoznak értékőrzéssel és még kevesebben értékteremtéssel. A többség értékvesztő. És erőfeszítést sem tesz, hogy legalább megértse az összefüggéseket, rálásson az életére, a világra, a tettei következményeire. Az embernek van tudata, akkor miért nem használja a megértésre is? Miért nem csodálkozik rá a jóra, amiben része van? Sétáltam gombától gombáig és változatosságukban gyönyörködtem. Az ehető termőtestek a bónusz volt. Élveztem a tökéletességig elvitt rutint, a teljességet. Tudatában voltam a jónak, a kegyelem pillanatának, amelyre oly ritkán csodálkozunk rá. Nem hiszek istenben, nem hiszek sorsban, azt vallom, hogy az élet jelentős részben iszony és kín, de kis részben csoda és öröm. És ez utóbbi a fontosabb, az érték, amiért érdemes élnünk. Nem vágyom nagy dolgokra, a termőtestek legtöbbje a tenyeremen elfér. Apróságok, amik az élet körét, a teljességet jelenítik meg. Ismét fejet hajtottam a nagyság előtt. Csak valódi érték jelenlétében érzek tiszteletet és áhítatot. Ne mutass nekem emberi bálványt, képzelt szuperegót, isteni képmást, mert hazugság! Tiszteld az életet, a sajátodat is, és tartsd be az élni és élni hagyni parancsát. Minden más önzés, kifogás, üres fecsegés. Lásd meg a nagyságot a kicsiny dolgokban. Az igazságot a földre leguggolva az avar alá lesve találod meg. Ugye milyen gyönyörű? Iszony és csoda. Bomló növényi maradványokon tenyésző élet, a gomba.
