Decemberben kiborultam az ünnepek előtt. Telítődtem a közéletnek csúfolt mocsokkal. Két jelzőt morzsoltak ajkaim: pitiáner és szarrágó, és komolyan bármit kész voltam felborítani jogos haragomban. Ocsmány módon átvert a saját hazám. Hazám?! Ez a hely?! Szégyen! Sehol egy igaz jellem, és mintha sose hallottunk volna a felvilágosodásról. Negyvenkét évesen esett le, hogy a hiba nem bennem van, hanem tényleg rohadt a néplélek és magyar magyarnak toportyánférge, mert én aztán farkasnak nem nevezném honfitársaimat. Sakálok maximum, vagy reálisan nézve, inkább görények, akik egymást marják beleőrülve a saját hülyeségeikbe. Képtelenek kihúzni a fejüket a saját seggükből. Kösz, de én egyáltalán nem óhajtok részt venni az össznépi önsorsrontásban. Eszem ágában sincs sorsközösséget vállalni ilyen tébolyodott és rosszindulatú bagázzsal!
A téli fülőke Flammulina velutipes a hideg évszak gombaásza. Gyönyörű színével kiragyog a szürkeségből. Erősen nyálkás kalapjai ehetőek. Fontos, hogy a fagyos időben sokáig terepen vannak a termőtestcsokrai, akár több hetesek is lehetnek, amikor rájuk akadsz. Minden gomba megvénül, fehérjéi bomolni kezdenek és ilyenkor már ronda ételmérgezést okoz a legjobb ehető gomba is.
Amikor elveszítette élénk színét és foltosak lemezei, semmiképpen se szedd le! A fotómon friss, pár napos termőtestei vannak, amiket leszedtem volna, ha gombászat lett volna a célom. Egy gyors fotó után mentem tovább a dolgomra. A fagymentes idő kedvez a téli fülőkének, de az egész évben teremni képes júdásfülgombának és a kevésbé fagytűrő kései laskagombának is.
Tavaly januárban írtam egy jó összefoglaló cikket a hideg évszak gombás látnivalóiról. Érdemes elolvasnod.
Tegnap este összeraktam, ma kinyomtattam, holnap felrakom a vizsgálóm rácsára az őszi gombák helyére. A tízből hét kép az enyém, csak három fajról nincs még saját fotóm. Én is meglepődtem, hogy simán tudtam a negyedik évszaknak is plakátot készíteni. Eddig csak a "téli hármast" tettem ki, de ez így látványosabb. Ha Gyulán jársz a piacon, akkor a csarnokban megtekintheted a plakátot, és ha kedd, péntek, vasárnap délelőtt érkezel, kérdezhetsz engem a gombákról.
Csináltam még egy plakátot, a 2022-es év gombájáról, ami az ízletes rizike. Holnap a téli dekorációval együtt mindkét nyomtatvány felkerül a rácsra. Szeretek kedves apróságokkal bíbelődni. Az amatőr gombászok örülnek a vizuális segítségnek.
A gombák négyszázmillió éve adok-kapok viszonyban vannak a növényekkel. Leginkább felfalnák az élővilág termelőit, de azok nem hagyják magukat. A hosszú csatározásuk eredményeként békés szövetségek is létrejöttek köztük. Például a málnavörös tinóru a tölgy fajainkkal társuló gomba.
A fák elképesztő növények. Amilyen fontosak az életünkhöz, ahhoz mérten eléggé kegyetlenül bánnunk velük. Európát valamikor 85%-ban lombhullató erdők borították. Fajunk félelmetes hatékonysággal irtotta ki az ősi erdőket, hogy területeket nyerjen magának. Tanulságos történet a mediterránum keménylombú erdőinek kiirtása már az ókorban. A jelenlegi tüskés bozótosok másodlagos társulások. Ugyanilyen értéktelenebb állományok maradnak vissza a Kárpát-medencében is utánunk. Fontos belátni, hogy mi félelmetesen hatékony tájátalakítók vagyunk és a fajunk globálisan hat az élővilágra, és végül körbeér a hatásunk, mert ne hidd, hogy az Amazonasi-őserdők felszámolása nincs hatással rád. A hatalmas őserdőnek a globális vízkörzésben van óriási szerepe. A víz az élet alapja. Víz nélkül 3-5 nap alatt szomjan halunk. Az egyik legszörnyűbb halál.
Most még magától értetődő, hogy van vízszolgáltatás és elég csak megnyitni a csapot. Csak éppen a folyóink vízgyűjtőjére is egyre kevesebb csapadék hullik. Amikor pedig minket is elér egy szélsőséges időjárási anomália, vagyis extrém eső fog lezúdulni, erdők hiányában tomboló ár fog érkezni a hegyek felől. Idén a világ több pontján elképesztő, felfoghatatlan mértékű csapadékösszegek zúdultak le egy-két nap alatt. Európában Szicíliát idén nyáron tüzek perzselték, aztán októberben 500mm esőt kapott. Két extrém jelenség egy évben. Ezek olyan mértékűek, hogy átlagember csak tehetetlenül áll és bámul. És ilyen katasztrófák nálunk is lesznek. Csak mi annyira agrársivatag vagyunk, hogy nincs mi leégjen. Bár ez meg másként tragédia számunkra. Az idei aszály tönkre vágta a kukorica és napraforgó termést. Felperzselte a gombák élőhelyeit is, a legelőket, erdőket. Soha nem látott mélységű és szélességű talajrepedéseket nyitva a kötött földünkben. Azonban a gombák a spóráik által mindig képesek visszatérni és újrakolonizálni az élőhelyeket, ha azok nem semmisülnek meg végleg. Sajnos az élőhelyvesztés a mi mohóságunk következtében szintén globális jelenség. A hazánkban védett gombák zöme pont élőhelyeik eltűnése miatt kapott védelmet. Ami lássuk be, semmit sem ér, hiszen elég keveset teszünk a természetes élőhelyek megőrzéséért. Mindent felülír a gazdasági érdek. Pedig a földi élővilág a fajunkat is életben tartó nagy rendszer. Szétverése tényleg öngyilkos stratégia. Nem a gombákat féltem. Az ő történetük több százmillió éve tart. A mi fajunk lesz hozzájuk mérten tiszavirág. Kártékony kis rovar. Semmi több. A saját tragédiánkat írjuk. Béke porainkra.
