Áprilisi naptárlap
Dél-keleten a cseh kucsmagomba Verpa bohemica termőhulláma lecsengőben, a maradék termőtestek tönkre mennek. Szerdán a kígyósi pusztában jártam és egyetlen egy pusztai kucsmagombát Morchella steppicola találtam. A szeles-száraz idő nagyon kedvezőtlen a gombáknak, hiába van még a talajban nedvesség. Pedig az év negyedik hónapja, ha esősre fordul, nagyon sok gombát adhat a gombásznak. A naptárlapon ott van az egyik legjobb, a gyapjas tintagomba Coprinus comatus, de teremne még a déli tőkegomba Cyclocybe cylindracea, sárga gévagomba Laetiporus sulphureus, ízletes csiperke Agaricus bitorquis is. Ezek négyen népszerű és keresett étkezési gombák, amikből gyakran bőséges mennyiség található. Csak eső kellene nekik. Viszont a GFS nem igazán jelez kiadós csapadékot hozó ciklont. Az időjáráson múlik a gombász sikere. Nincs más mint várni az esőre. Addig is töltsétek hasznosan az időt, mozogjatok betartva a járványügyi intézkedéséket, olvassatok, frissítsétek fel a tudásotokat, online kommunikáljatok egymással és váltsatok naponta kedves szavakat azokkal, akikkel egy háztartásban éltek. A kedvesség gyakorlása jó hatású.
Én biztos vagyok benne, hogy idén is lesz legalább kettő nagyobb gombabumm, amikor mindenki őrült módjára "kaszálni" fogja a tobzódó termőtesteket. Kitartás és türelem. Az élet megy tovább.
Kígyósi pusztában
Tavaszi virágok csodálata
Mit érnek a világnapok, és zöld projektek?
Egy dallam hangjegyei
Hazugság
Tegnap este rátaláltam az idei erdők napja reklámjára, ami disztópikus sci-fiben is lehetne marketinganyag. Sőt totál ilyenek voltak a terraformált Marsot reklámozó klipek a nemrégiben látott dél-koreai filmben. Egyrészt kivert a frász, másrészt kipattant az öklömből a középső ujjam és az elmémből cifra káromkodások. Próbálom visszafogni magam. Mély lélegzetek... Egy éve leírtam, hogy miért fontos az erdő a gombásznak. Páratlan élőhely, aminek fontos szerepe van az élő környezet fenntartásában. Élő környezet nélkül, mivel élőlények vagyunk, meghalunk! Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért képtelen felfogni a többség, hogy nem a termelői gépezetünk éltet minket, hanem az élővilág!!! A három felkiáltójel ordítást jelez. Egész évben mást sem látok, hogy mekkora mértékben irtjuk az őserdőket, akár az Amazonas-medencében az esőerdőt, akár Kanadában a tajga fenyveseit, vagy Romániában Európa utolsó öreg tölgyeseit, bükköseit, lucfenyveseit. Baromi könnyű Norvégiának, Ausztriának és egyéb erdőkkel rendelkező országnak eljátszani az ökotudatost, amikor szemrebbenés nélkül megveszik a román fát. Mennyi álszent faszkalap! Oh, ég! Hogy szakadna ránk már végre a magunk generálta apokalipszis! Mert megérdemeljük. Tehát hazugság a filmecske, felzabáljuk az élővilágot és végül egymásnak ugrunk. A két világháború pusztán matiné lesz a nyolcmilliárd ember haláltáncához mérten. Élvezd az életet és véletlenül se gondolj bele, hogy mindannyian az élővilág parazitái vagyunk és nemtörődömségünkkel a fajunk sírját ássuk. És ne panaszkodj! Élvezd a járványhelyzetet is! Azt is magunknak köszönhetjük. Mérhetetlenül dühös vagyok, mert a "bölcs ember" valójában ostoba.
Hideg március
Ki gépen száll föléje annak halott a táj, mert alig öt növény monokultúrái uralják az egészet. Ez bizony sivatag, és a zöld nem az élet zöldje, hanem a méregé. Nyomasztó látvány és még nyomasztóbb itt élni. Ami tetézi a bajt, hogy az emberek képtelenek jó ügyek mellé tömegesen csatlakozni. Ez egy széjjelvert, romokban heverő, elöregedő, becsavarodott társadalom. Hiába az egyén tehetsége, akarata, mert nincs közösség, amire hatni tudna. Fölöslegesen szaladgáltam több mint egy évtizeden át a tájban. Be kellett látnom, hogy kizárólag egyéni boldogulás létezik. Senkit sem lehet megmenteni a maga választotta pokoltól és oda se kell figyelni a panaszaira, mert valójában eszében sincs változtatni. Jó neki a lassú enyészet, a dagonya, a szenvedés. Nyomasztó. A józan eszem és érzékeny szívem azt se tudja merre fussanak.
Elmentem az öreg tölgyig, amit a mobil ultraszéles kamerájával végre szinte teljes valójában le tudtam fotózni. A képválogatásban van kép a Canon kompakttal is, ami csak a törzsét képes befogni. Tényleg nagy fa. Eltörpülnek körülötte az akácok. Csoda, hogy fennmaradt és még életben van. Alatta borultam ki igazán, hogy hazugság a "bármire képes vagy" és elhibázott cél megmenteni a keményfás ligeterdőt, mert nincs erre tömegigény, és a társulás gyakorlatig már megsemmisült. Egy holtat akartam feltámasztani. Most már értem, hogy miért roppantam össze. Azt hiszem ideje lenne alkoholhoz nyúlni, pech, hogy megfogadtam, bármi is történjék, de sosem leszek alkoholista. Marad az egyéni önzés útja számomra is. Köpni az egészre és saját kedvteléseimnek élni. Lásd képválogatást.