Egy életem van

2019. december 5-én láthattam életemben először az óceánt. Képzeletemben sokszor álltam a partján. Filmekben is láttam számtalanszor. Azonban élőben szembesülni a nagy vízzel, a határtalanság illúziójával, hallani a hullámok hangját, érezni az illatát, a szelet az arcomon, megrendítő élmény volt. Életemben először döbbentem rá az élet valódi kiterjedésére. Magyarország egy reménytelenségbe temetkezett zárvány. Hamisság hona. Kiszabadulva a rabságból és meglátva a valóságot, megkönnyebbülés és nyújtózkodó életigenlés tört fel belőlem. Potyogtak a könnyeim, mert gyönyörű az óceán és fenséges az élet. Sose fogok betelni a nagy víz látványával.
Decemberben kiborultam az ünnepek előtt. Telítődtem a közéletnek csúfolt mocsokkal. Két jelzőt morzsoltak ajkaim: pitiáner és szarrágó, és komolyan bármit kész voltam felborítani jogos haragomban. Ocsmány módon átvert a saját hazám. Hazám?! Ez a hely?! Szégyen! Sehol egy igaz jellem, és mintha sose hallottunk volna a felvilágosodásról. Negyvenkét évesen esett le, hogy a hiba nem bennem van, hanem tényleg rohadt a néplélek és magyar magyarnak toportyánférge, mert én aztán farkasnak nem nevezném honfitársaimat. Sakálok maximum, vagy reálisan nézve, inkább görények, akik egymást marják beleőrülve a saját hülyeségeikbe. Képtelenek kihúzni a fejüket a saját seggükből. Kösz, de én egyáltalán nem óhajtok részt venni az össznépi önsorsrontásban. Eszem ágában sincs sorsközösséget vállalni ilyen tébolyodott és rosszindulatú bagázzsal!
2019 decemberében megnyugtató volt tizenháromezer kilométernyire lenni a kicsi, sárga bolondokházától, Magyarországtól. Olyan messzire mentem, hogy olybá tűnt a csillagképek fejre álltak, pedig az Orion feje továbbra is észak felé mutatott és lábai délnek. Én mentem át a déli féltekére és változott meg a nézőpontom, de az irányok egyértelműek maradtak. És a felismerés igaz maradt, a hiba nem bennem van. A jóra törekvés vágya megmaradt bennem. Az élet rövid, és minél több csodáját érdemes útba ejtenem, hogy élményekben gazdag életút végén pihenjek meg. Őrültség felemésztenem magam egy tébolyodott faluközösség tagjaként! Mert kies hazánk semmi több a globális térben mint egy falu! Tízmillió ember semmi több mint egy városállam olyan gigavárosok korában, ahol az agglomerációikkal együtt 10-20 millióan élnek! Mire legyek büszke?! Nekem semmit sem jelent az ezeréves történelem, mert MOST élek és a jövő felé haladok a jelenben formálva a sorsomat. Ellenállhatatlan vágyat érzek a melldöngetők láttán a borogatásra. Minimum a gombászbicska nyílik ki a zsebemben a hamis önértékeléstől felfúvódottak láttán. Sok kis gömböc, akik minden mást felfalnak, mert igazi értékeik nincsenek.
Évtizedeket töltöttem el önmagam gyarapításával: tanultam, figyeltem, alkottam. Megdolgoztam azért, ami most vagyok. Értékeimet nem fogom egy azokra méltatlan helyen eltékozolni. Magányos harcos vagyok. Észrevettem, hogy ezer emberből egyben van meg a vágya az élet/természet megőrzésének. Mindenki más pusztán használja/feléli a világot. Borsó dobálás a falra a szemléletformáló tevékenységem, és belefáradtam! A blogom tele igényes írásokkal. Őszinte örömmel adtam át a tudásomat. Azonban egy életem van, és jobb szeretném a hátralévő időmet kellemesen és hasznosan eltölteni. Eleget szenvedtem! Eleget sírtam és álltam kétségbeesve az ég alatt, kezem tördelve a haldokló fák láttán. Egyébként senkit sem érdekel, hogy mit csinálok. Odamegyek és ott alkotok, ahol csak akarok lenni. Szabad ember vagyok és megfizettem az árát önmagam felszabadításának. Sajnos másnak nem tudok segíteni. Vagy megvan az emberben a változás akarata vagy nincs. Ha nincs, égi hatalom sem váltja meg önön hülyesége büntetésétől. És ez az ország reménytelen zárvány. Itt van 2022, a sok kis gömböc ocsmány torz rémként helyezkedik, hogy tovább falhassa a hazát. Ostoba kutyakomédia! Méltóságomon aluli szardobálás. Elegánsan oldalra kitérek és megyek az utamon. Az élet vár. Lásd képválogatásomat életem egyik nagy kalandjáról.

Az év első (ehető) gombája

A téli fülőke Flammulina velutipes a hideg évszak gombaásza. Gyönyörű színével kiragyog a szürkeségből. Erősen nyálkás kalapjai ehetőek. Fontos, hogy a fagyos időben sokáig terepen vannak a termőtestcsokrai, akár több hetesek is lehetnek, amikor rájuk akadsz. Minden gomba megvénül, fehérjéi bomolni kezdenek és ilyenkor már ronda ételmérgezést okoz a legjobb ehető gomba is.
Amikor elveszítette élénk színét és foltosak lemezei, semmiképpen se szedd le! A fotómon friss, pár napos termőtestei vannak, amiket leszedtem volna, ha gombászat lett volna a célom. Egy gyors fotó után mentem tovább a dolgomra. A fagymentes idő kedvez a téli fülőkének, de az egész évben teremni képes júdásfülgombának és a kevésbé fagytűrő kései laskagombának is.
Tavaly januárban írtam egy jó összefoglaló cikket a hideg évszak gombás látnivalóiról. Érdemes elolvasnod.

Viszlát 2021!

Emelem gombám búcsúzásképpen 2021-re! A huszonharmadik gombász szezonozom volt, és az eddigi lehető legrosszabb. Soha ilyen őrült, pokoli nyarat nem éltem meg negyvenhárom évem alatt mint idén. Éber perceimben is kísért emléke. Egyszerre volt száraz és forró és teljesen gombátlan. Először tapasztaltam, hogy az egyébként melegkedvelő sárgafoltos céklatinóru sem tudott teremni! Pedig ez a karakterfajunk vígan terem júliusban, ha kapott pár kiadós zivatart. Idén egyetlen egyet sem láttam belőle. Ez az egy tény mindent elmond 2021-ről. Soha ilyen kevés gombafotót nem lőttem. Ugyan a fotós anyagom jól sikerült és megvan a száz "remek felvétel", de gombák terén, sírok. A bejegyzés végén ott van tíz kedvenc fotóm. Irracionális az egész. Részletes összefoglalót semmi kedvem írni, mert bőgnék a felénél. Örülök, hogy vége 2021-nek, de szívemet rugdossa az aggodalom, hogy a próbatételek folytatódnak és egyre cifrább dolgokat fogunk tapasztalni. Remélem, megjön az eszetek és dobban a szívetek a felismeréstől, hogy csak összefogva menthetjük meg a földi életet önmagunktól, hogy az unokáink is láthassák az élővilág csodáit!

Téli gombák

Tegnap este összeraktam, ma kinyomtattam, holnap felrakom a vizsgálóm rácsára az őszi gombák helyére. A tízből hét kép az enyém, csak három fajról nincs még saját fotóm. Én is meglepődtem, hogy simán tudtam a negyedik évszaknak is plakátot készíteni. Eddig csak a "téli hármast" tettem ki, de ez így látványosabb. Ha Gyulán jársz a piacon, akkor a csarnokban megtekintheted a plakátot, és ha kedd, péntek, vasárnap délelőtt érkezel, kérdezhetsz engem a gombákról.
Csináltam még egy plakátot, a 2022-es év gombájáról, ami az ízletes rizike. Holnap a téli dekorációval együtt mindkét nyomtatvány felkerül a rácsra. Szeretek kedves apróságokkal bíbelődni. Az amatőr gombászok örülnek a vizuális segítségnek.

Téli madáretetés

A bejegyzés írása előtt negyedórával lőttem a képet a garázs elől, méterekre az etetőtől, de még így is bizalmatlanul méregettek a vendégeim, holott nálunk részünkről soha semmiféle atrocitás nem érte őket. A karvaly pár más lapra tartozik, ők ketten rendszeresen lecsapnak rájuk. 2000 óta etetem a madarakat, mindenhol, ahol csak éltem. Sajnos a családi háznál már nem tudom etetni a kis kosztosokat, holott ott a külterületen jelentősen több madárfaj jön az etetőre, például meggyvágó, őszapó, tengelice, zöldike, és téli vendég, a fenyőpinty. Itt a belvárosban a mezei és házi veréb, széncinege, egy-egy kékcinege, és balkáni gerlék keresik fel az etetőt. Időnként érdeklődnek a fekete rigók és egy vörösbegy is. Nekik almát szoktam kínálni, amikor látom, hogy erre járnak. Ideje vennem egy egész zsáknyi fekete napraforgót. Kb. a fele fogy el a tél alatt. Mással nem igazán etetek és itatót nem rakok ki, mert nincs hová és mindig szétfagy. Felemás, amit kínálni tudok a madaraknak, akik közül a többség egész évben itt vagy a környéken lakik. A telkünk tele bokrokkal és fákkal, egészen elvadult, sok fészkelőhely van. Fontos, hogy tartsd be az etetés szabályait és felejtsd el, hogy kenyeret adsz nekik! A kacsákat se etesd kenyérrel, sőt kerüld a vízimadarak etetését, mert sajnos szegények terjesztik a madárinfluenzát, illetve a kenyér pocsék táplálék számukra. Legyél tudatos barátja a madaraknak. Félelmetes, hogy vagy 100 éve kedvelt hobbi a madáretetés, de helyes módjáról még mindig beszélni kell. Persze a hülyeség, az összeesküvés-elméletek pillanatok alatt belerágják magukat a fogyasztói kábulatba esett emberi agyakba, de a hasznos tudás lepereg... Sóhaj.

Csiperke csendélet

A mezei csiperke Agaricus campestris az ehető-árusítható csiperkék közül a legcukibb. Persze ez szubjektív meglátásom. Azonban nem nehéz igazat adnod nekem, amikor meglátod a kicsi-közepes termőtesteit körben vagy folyásban a fű között, amik tipikusan csiperkések. A fotóm jól visszaadja jellegzetes tulajdonságait. Ami nem látható, hogy illata is csiperkés. Húsa csak gyengén vörösödik. A gallérja is egyedi tulajdonsága. Csiperkék határozásánál a gallér fontos határozóbélyeg. Ahogy a termőtest illata/szaga, színváltozása, kalapbőrének pikkelyezettsége, a tönk díszítettsége, az élőhely, a tönk alakja stb. Nem lehetetlen eligazodni köztük, de tény, a ritkább fajok láttán fejvakarás kezdődik. A mezei kései termőhullámával meglepett. Többen is hoztak belőle. A héten még érdemes keresni. Kár, hogy fagyok lehetnek. Sajnos nem fagyállóak a termőtestei. Fagyott gombát ne egyél meg! Kivétel a téli fülőke, mert annak termőteste jól tűri a zimankót. Erről majd hamarosan írok, amit megtalálom az idei első téli fülőkéket.

Éghajlatváltozás és tájhasználat hatása a gombákra

2017 nyara kevésbé volt őrült mint az idei, mert legalább a talajrepedésekből a záporok hatására kikínlódta magát a málnavörös tinóru, ami az egyik értékes karakterfaja Kétkörösköznek. Idén még ennyit sem láttam belőle. Egyszerűen nincs idei fotóm róla. 2021-ben a klímaváltozás megmutatta a rondábbik arcát. Igen, tudom, hogy az aszály normális jelenség a magyar pusztán, azonban a többszöri negyven Celsius fok közelében tetőző hőhullám és egyre több hőségnap egyáltalán nem az! Mert igen, mindig voltak extrém kilengések, de ha odafigyelsz, feltűnhet neked is, hogy ezek egyre fokozódnak és tartóssá válnak, vagyis a klímaváltozás nemcsak média hiszti, hanem életveszélyessé váló valóság. Fontos észben tartani, hogy az élővilág hosszú története során már átélt több nagy kihalási hullámot és drasztikus változást. A fajunk által generált globális átalakulás sem fogja végleg taccsra vágni. Amit észre kellene venni, hogy a saját életünk került veszélybe.
A gombák négyszázmillió éve adok-kapok viszonyban vannak a növényekkel. Leginkább felfalnák az élővilág termelőit, de azok nem hagyják magukat. A hosszú csatározásuk eredményeként békés szövetségek is létrejöttek köztük. Például a málnavörös tinóru a tölgy fajainkkal társuló gomba.
A fák elképesztő növények. Amilyen fontosak az életünkhöz, ahhoz mérten eléggé kegyetlenül bánnunk velük. Európát valamikor 85%-ban lombhullató erdők borították. Fajunk félelmetes hatékonysággal irtotta ki az ősi erdőket, hogy területeket nyerjen magának. Tanulságos történet a mediterránum keménylombú erdőinek kiirtása már az ókorban. A jelenlegi tüskés bozótosok másodlagos társulások. Ugyanilyen értéktelenebb állományok maradnak vissza a Kárpát-medencében is utánunk. Fontos belátni, hogy mi félelmetesen hatékony tájátalakítók vagyunk és a fajunk globálisan hat az élővilágra, és végül körbeér a hatásunk, mert ne hidd, hogy az Amazonasi-őserdők felszámolása nincs hatással rád. A hatalmas őserdőnek a globális vízkörzésben van óriási szerepe. A víz az élet alapja. Víz nélkül 3-5 nap alatt szomjan halunk. Az egyik legszörnyűbb halál.
Most még magától értetődő, hogy van vízszolgáltatás és elég csak megnyitni a csapot. Csak éppen a folyóink vízgyűjtőjére is egyre kevesebb csapadék hullik. Amikor pedig minket is elér egy szélsőséges időjárási anomália, vagyis extrém eső fog lezúdulni, erdők hiányában tomboló ár fog érkezni a hegyek felől. Idén a világ több pontján elképesztő, felfoghatatlan mértékű csapadékösszegek zúdultak le egy-két nap alatt. Európában Szicíliát idén nyáron tüzek perzselték, aztán októberben 500mm esőt kapott. Két extrém jelenség egy évben. Ezek olyan mértékűek, hogy átlagember csak tehetetlenül áll és bámul. És ilyen katasztrófák nálunk is lesznek. Csak mi annyira agrársivatag vagyunk, hogy nincs mi leégjen. Bár ez meg másként tragédia számunkra. Az idei aszály tönkre vágta a kukorica és napraforgó termést. Felperzselte a gombák élőhelyeit is, a legelőket, erdőket. Soha nem látott mélységű és szélességű talajrepedéseket nyitva a kötött földünkben. Azonban a gombák a spóráik által mindig képesek visszatérni és újrakolonizálni az élőhelyeket, ha azok nem semmisülnek meg végleg. Sajnos az élőhelyvesztés a mi mohóságunk következtében szintén globális jelenség. A hazánkban védett gombák zöme pont élőhelyeik eltűnése miatt kapott védelmet. Ami lássuk be, semmit sem ér, hiszen elég keveset teszünk a természetes élőhelyek megőrzéséért. Mindent felülír a gazdasági érdek. Pedig a földi élővilág a fajunkat is életben tartó nagy rendszer. Szétverése tényleg öngyilkos stratégia. Nem a gombákat féltem. Az ő történetük több százmillió éve tart. A mi fajunk lesz hozzájuk mérten tiszavirág. Kártékony kis rovar. Semmi több. A saját tragédiánkat írjuk. Béke porainkra.