Áprilisi naptárlap

2021 negyedik hónapja kezdődött el, régi nevein Tavaszhó, Szelek hava, Szent György hava. Ebben a hónapban indulna be a májusi pereszke Calocybe gambosa, de a márciusban kezdődött szárazság esélyt sem ad neki. Sajnos nem akar változni az időjárás, pedig sürgősen esőre lenne szükségünk. A talaj felső szintje rohamosan veszti el víztartalmát. A kiadós téli csapadéknak köszönhetően a mélyebb rétegekben van elegendő víz, de a felső húsz centi porszáraz.
Dél-keleten a cseh kucsmagomba Verpa bohemica termőhulláma lecsengőben, a maradék termőtestek tönkre mennek. Szerdán a kígyósi pusztában jártam és egyetlen egy pusztai kucsmagombát Morchella steppicola találtam. A szeles-száraz idő nagyon kedvezőtlen a gombáknak, hiába van még a talajban nedvesség. Pedig az év negyedik hónapja, ha esősre fordul, nagyon sok gombát adhat a gombásznak. A naptárlapon ott van az egyik legjobb, a gyapjas tintagomba Coprinus comatus, de teremne még a déli tőkegomba Cyclocybe cylindracea, sárga gévagomba Laetiporus sulphureus, ízletes csiperke Agaricus bitorquis is. Ezek négyen népszerű és keresett étkezési gombák, amikből gyakran bőséges mennyiség található. Csak eső kellene nekik. Viszont a GFS nem igazán jelez kiadós csapadékot hozó ciklont. Az időjáráson múlik a gombász sikere. Nincs más mint várni az esőre. Addig is töltsétek hasznosan az időt, mozogjatok betartva a járványügyi intézkedéséket, olvassatok, frissítsétek fel a tudásotokat, online kommunikáljatok egymással és váltsatok naponta kedves szavakat azokkal, akikkel egy háztartásban éltek. A kedvesség gyakorlása jó hatású.
Én biztos vagyok benne, hogy idén is lesz legalább kettő nagyobb gombabumm, amikor mindenki őrült módjára "kaszálni" fogja a tobzódó termőtesteket. Kitartás és türelem. Az élet megy tovább.

Kígyósi pusztában

Február 20. után ismét a pusztába mentem, de kivételesen nem Atival, hanem egyik gombásztársammal, aki kíváncsi volt a pusztai kucsmagombára. Apró meglepetés nekem, hogy pont egy éve szintén március 31-én jártam odakint. Ugyanaz a dátum, mégis egészen más állapotban találtunk rá a kucsmagombára, amiből csak egy volt. A képválogatás első fotóján láthatod a termőtestet. Hasonlítsd össze a tavalyi példányokkal. Egy éve sokkal melegebb volt a március, de ugyanolyan száraz mint az idei. A tavaszi időjárás kész katasztrófa a kedvenceinknek. A téli csapadék hiába volt kiadós, ha nincs a levegőt párásító eső és a szél is szárítja a termőtesteket. Az egy gomba ellenére természeti élményekben gazdag volt a mai túra. Különösen fantasztikus és megunhatatlan az illatos ibolya nagy tömegű virágzása. Ezért az egyért is megéri kimenni. Ráadásnak még megcsodáltuk a tavaszi héricseket. A régi földúttól jobbra vannak, amit a nyitóképen láthatsz. Az utat idős kőrisek, csertölgyek és kocsányos tölgyek kísérik. Szeretek itt lenni. Ide mindig gyalog megyünk ki. Az autót a szélesebb földút mellett hagyjuk, amin a traktorok járnak. Legközelebb orgonavirágzáskor jövök ki. A kiserdőt a pusztába a gróf vadbúvóhelyként telepítette, de parkerdőnek is szánta, ezért díszcserjékkel szegélyezte a nyiladékokat. Remek túra a virágzó orgonák közt végigmenni a tanösvényen. Jó szívvel ajánlom. Most pedig lásd az aktuális képválogatásomat a kígyósi pusztáról.

Tavaszi virágok csodálata

Március tizenharmadikán az ökológus ismerősömmel pont jókor mentünk ligeti csillagvirágot fotózni, mert a hideg-szeles időjárás leütötte a virágokat. Két héttel később nagy nehezen találtam egy fotózható állapotban lévő tövet. Jó lett volna idén még egyszer gyönyörködni bennük. Ismét egy évet várhatok rájuk. Ezért ünnep minden évben a virágzásuk. A kikelet startja. Imádom. A csillagvirágok helyett az odvas keltikék boldogítottak, amik viszont elérték virágzási csúcsukat. Az idős tölgyültetvény alját borító keltike szőnyeg elképesztő látvány. Csak álltam és bámultam, pedig évek óta megfigyelem. Próbáltam fotóval érzékeltetni, de nem adja vissza a kép. Ki kell menni és látni. A téli csapadék a keltikékre is jó hatással van, a száraz tavasz kevésbé árt nekik, szépek a tövek. Rajtuk kívül fotóztam bogláros szellőrózsát, orvosi tüdőfüvet, salátaboglárkát. Az északi szél tisztára söpörte a levegőt, rég láttam ilyen tisztán a Fekete-Körös gátjáról a Béli-hegységet. A helyi virágok csodálata ellenére hiányoznak a hegyvidéki erdők növényei. Nagyon szép az ottani "geofita aszpektus" is. Azonban a járvány miatt türelmesen várok. Jövőre ismét lesz tavasz. Lásd képválogatást.

Mit érnek a világnapok, és zöld projektek?

A térképrészlet Békés megyéből ékes példája a túlzott tájhasználatnak. Ez egy agrársivatag alacsony fajszámmal. Rendkívül sérülékeny élőhelye az embernek, amit mi tettünk tönkre. Az egyéni önzés a közösség sikereként eladva felszámolta a természetet. A jelenben elértünk oda, hogy polgárháború kezd kibontakozni az egyén és közösség közt, aminek majd a természet láthatja kárát. Ma reggel kapásból két hír jött szembe velem, hogy a tavainkat teljesen kisajátítja a NER, a 90-es években zavaros utakon vagyonra tett emberek gazdasági érdekköre, és Kolozsváron civil tüntetés volt a város erdejéért, ahol a résztvevőket jobban megbüntették mint annak idején az erdő kivágását szorgalmazó ingatlanbefektetőt illegálisan épített útért. És most ettől már el is durrant az agyam. Később folytatom a cikket.

Egy dallam hangjegyei

A keményfás ligeterdő utolsó emléke a szülőföldemen a tavaszi virágpompa. A hideg időjárás miatt idén lassabban bontakozik ki, de hétről hétre egyre szebb. Ma Doboz-Szanazugban a piros turistaútvonal rövid szakaszán igazán sok virágzó növényt találtam, és kedvemre fotóztam szépségüket. Az első helyen az odvas keltike van, mert idősebb részeken ezres nagyságrendben virít. Utána jön a bogláros szellőrózsa, ami sárga virágaival tökéletesen kiegészíti a keltikéket. A gyönyörű kék ligeti csillagvirág csak kis területeken elszórtan található meg, így sajnos nem lehet főszereplője a tavaszi virágpompának. Valamikor gyakoribb lehetett. Az odvas keltike a sztár. Amihez a szellőrózsán kívül a tyúktaréj is társul, a társulat tagja még az orvosi tüdőfű, a salátaboglárka és több ibolya faj is. Kevesen tudják, hogy Békés megye faanyagtermelő állományaiban ott vannak ilyenkor a tavasz virágai. Még kevesebben vannak, akik szeretnék az utókornak is megőrizni a szépségüket. Sajnos a tájdegradáció megállíthatatlan. Mi pusztítjuk a természetet, hogy jobb legyen nekünk. De túlmentünk a célon, végül saját magunknak ártunk. A többség a fogyasztói kábulatba révedve belegondolni is képtelen, hogy a 25. órába ért a civilizációnk és mennyire kiélezett a helyzetünk. Erről majd a következő írásomban írok. Most lásd a képválogatást.

Hazugság


Tegnap este rátaláltam az idei erdők napja reklámjára, ami disztópikus sci-fiben is lehetne marketinganyag. Sőt totál ilyenek voltak a terraformált Marsot reklámozó klipek a nemrégiben látott dél-koreai filmben. Egyrészt kivert a frász, másrészt kipattant az öklömből a középső ujjam és az elmémből cifra káromkodások. Próbálom visszafogni magam. Mély lélegzetek... Egy éve leírtam, hogy miért fontos az erdő a gombásznak. Páratlan élőhely, aminek fontos szerepe van az élő környezet fenntartásában. Élő környezet nélkül, mivel élőlények vagyunk, meghalunk! Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért képtelen felfogni a többség, hogy nem a termelői gépezetünk éltet minket, hanem az élővilág!!! A három felkiáltójel ordítást jelez. Egész évben mást sem látok, hogy mekkora mértékben irtjuk az őserdőket, akár az Amazonas-medencében az esőerdőt, akár Kanadában a tajga fenyveseit, vagy Romániában Európa utolsó öreg tölgyeseit, bükköseit, lucfenyveseit. Baromi könnyű Norvégiának, Ausztriának és egyéb erdőkkel rendelkező országnak eljátszani az ökotudatost, amikor szemrebbenés nélkül megveszik a román fát. Mennyi álszent faszkalap! Oh, ég! Hogy szakadna ránk már végre a magunk generálta apokalipszis! Mert megérdemeljük. Tehát hazugság a filmecske, felzabáljuk az élővilágot és végül egymásnak ugrunk. A két világháború pusztán matiné lesz a nyolcmilliárd ember haláltáncához mérten. Élvezd az életet és véletlenül se gondolj bele, hogy mindannyian az élővilág parazitái vagyunk és nemtörődömségünkkel a fajunk sírját ássuk. És ne panaszkodj! Élvezd a járványhelyzetet is! Azt is magunknak köszönhetjük. Mérhetetlenül dühös vagyok, mert a "bölcs ember" valójában ostoba.

Hideg március

2021 március nem a kedves hónapok közt lesz számontartva az emlékezetemben. Ennyire barátságtalan kikelet hava még engem is kikészít. Ettől még az egészség megőrzés fontos cél, aminek legegyszerűbb módja az erőteljes séta, így a hideg szélrohamok, felhőátvonulások ellenére (később hózápor felleget is láttam vonulni) kimentem Póstelekre. Bár ne tettem volna! Egyre kevésbé tölt fel az indikátor helyem látogatása, sőt inkább úgy tapasztalom, hogy kiszívja belőlem az életerőt. A fekete-fehér nyitókép tökéletesen visszaadta a hangulatomat. Nyárhibrid ültetvény mögött hagyásfa tölgy. A nyárfák egyenes törzse, akár a börtön rácsai, vagy lelketlen nézők, akik bámulják a táncoló tölgyet. Vagy masírozó hadtest, ami kérlelhetetlenül leszámol az őshonos fával. Egyben a kép remekül ábrázolja, hogy milyen is a faanyagtermelés. Sokszor leírtam és mondtam, hogy Békés megyében nincsenek erdők. Ezek itt mind ültetvények. Az Alföld kiváló példa a tájdegradációra, hogyan számolta fel az ember a természetes élőhelyeket és alakította ki a számára hasznos(?) kultúrtájat, aminek túlpörgetett formája a mai agrársivatag.
Ki gépen száll föléje annak halott a táj, mert alig öt növény monokultúrái uralják az egészet. Ez bizony sivatag, és a zöld nem az élet zöldje, hanem a méregé. Nyomasztó látvány és még nyomasztóbb itt élni. Ami tetézi a bajt, hogy az emberek képtelenek jó ügyek mellé tömegesen csatlakozni. Ez egy széjjelvert, romokban heverő, elöregedő, becsavarodott társadalom. Hiába az egyén tehetsége, akarata, mert nincs közösség, amire hatni tudna. Fölöslegesen szaladgáltam több mint egy évtizeden át a tájban. Be kellett látnom, hogy kizárólag egyéni boldogulás létezik. Senkit sem lehet megmenteni a maga választotta pokoltól és oda se kell figyelni a panaszaira, mert valójában eszében sincs változtatni. Jó neki a lassú enyészet, a dagonya, a szenvedés. Nyomasztó. A józan eszem és érzékeny szívem azt se tudja merre fussanak.
Elmentem az öreg tölgyig, amit a mobil ultraszéles kamerájával végre szinte teljes valójában le tudtam fotózni. A képválogatásban van kép a Canon kompakttal is, ami csak a törzsét képes befogni. Tényleg nagy fa. Eltörpülnek körülötte az akácok. Csoda, hogy fennmaradt és még életben van. Alatta borultam ki igazán, hogy hazugság a "bármire képes vagy" és elhibázott cél megmenteni a keményfás ligeterdőt, mert nincs erre tömegigény, és a társulás gyakorlatig már megsemmisült. Egy holtat akartam feltámasztani. Most már értem, hogy miért roppantam össze. Azt hiszem ideje lenne alkoholhoz nyúlni, pech, hogy megfogadtam, bármi is történjék, de sosem leszek alkoholista. Marad az egyéni önzés útja számomra is. Köpni az egészre és saját kedvteléseimnek élni. Lásd képválogatást.