Miért nem lehet megállítani a magyar nemzet kisajátítását a narancs rezsim által?

A címben feltett kérdés önállóan is egy bejegyzésnek tekinthető. Ez egy központi problémája a mai magyar roncs-társadalomnak, hogy képtelen védekezni az elhatalmasodott, féktelen, kontrollálhatatlan önérdekkel szemben, mert több hiedelem is blokkolja már abban is, hogy válaszokat keressen az általam feltett kérdésre! Még az én civil kurázsival megáldott független elmém se szívesen foglalkozik a témával, mert ez messze túlmutat az egyénen. Egy ember semmit se tud tenni egy erőszak szervezettel szemben, melynek tagjai igencsak érdekeltek az általuk működtetett rendszer minél hatékonyabb üzemeltetésében, hiszen így tudnak átlagember számára felfoghatatlan, milliárdos nagyságrendű vagyonokhoz jutni. Rég elvált egymástól a NER és az ország, a demokratikus színjáték során már négyszer újraválasztott narancs kormány pusztán a fedőszervezete a NER-nek, ami kizárólag pár ezer vagyonos család érdekeit védi a magyar emberekkel szemben. Milyen érdekes önámításban vannak azok, akik a hazai gazdasági helyzet miatt külföldön dolgoznak és mégis a narancs kormányra szavaznak, mert azt hiszik, hogy a rezsim az ország érdekében ténykedik. Hűha, komoly bajok vannak egyesek helyzetértékelő képességével.
2026 után a rezsim elindul egy fehéroroszországi úton, az életszínvonal a többség számára bezuhan, a szolgáltatások a magán szférába kiszervezések miatt az átlag számára megfizethetetlenek lesznek. Miközben  belső munkanélküliség nőni fog, a rezsim külső magyar lakta területekre telepített janicsár képzőkből új csinovnyik osztályt fog magának gründolni, a gyári munkákat a fejlődő országokból behozott munkaerő fogja átvenni, az oktatás és az egészségügy harmadik világbeli szintre fog lezuhanni.
Már most megugrott a halálozás és nemcsak a természetes elöregedés miatt, de a közel jövőben még inkább hullani fog a magyar, mert totálisan elveszti önmagát, az életerejét és az akaratát. Nem is tudom, hogy most bosszankodjak vagy zokogjak. Egyetlen ember képtelen egy rendszerrel szembemenni, Navalnij közelmúltbeli balsorsa mutatja, hogy az egyén pusztán áldozat lehet a féktelen önérdekkel szemben.
Ha a magyar emberek nem értik meg, hogy joguk van a saját érdekeik megvédéséhez és az "öltönyösök" egyáltalán nem jogosultak felszámolni a jó élethez szükséges társadalmi intézményeket, akkor kiabálhat bármennyit a hozzám hasonló független gondolkodó, esélytelen megmenteni az országot a balsorsától. 

Ui.: Se hatalomra, se vagyonra nincs szükségem, mert a magam hatókörén belül van hatalmam és a fejemben hordozom a tudást, ami a vagyonom, amire szükségem lenne, az egy élhető ország, de ennek vége 2026 után. Mivel semmi se marad az országból, amiért élnem érdemes, csendesen távozom még mielőtt a narancs rezsim halotti tort ül a nemzeten.


Forró nyarakra kell berendezkednünk

2022. július 17-én készítettem a fotót a gyulai duzzasztónál. Nagyon bátor voltam, hogy bevállaltam a kora délutáni sétát. Hiába volt kicsi a távolság, amit megtettem, ha egyszer tűző napra mentem ki mindenféle védelem nélkül. Bevállaltam, mert tényleg meg akartam tapasztalni a "pokoli nyarat". Fontos ráeszmélnünk, hogy a forró nyarak két évtized óta teljesen átlagosak, mert például 2000. augusztus 21-én 41,7 Celsius fokon tetőzött a hőség egy hét napig tartó hőhullám során. 2003 olyan hőhullámot hozott, hogy a felkészületlen európai lakosságból pár hét alatt hetvenezren meghaltak! 2007 nyarán kizárólag másfél liter vízzel és napernyővel merészkedtem ki napközben. Az egy olyan forró év volt, hogy a hősokk és szárazság miatt a fák októberre ledobták a lombjukat, jóval előrébb hozva a késő ősz hangulatát. 2011, 2015 szintén emlékezetes évek számomra. 2024 nyarának jelenlegi hőhulláma annyiban unikális, hogy a napi maximumok tartósan a 40 Celsius fokot ostromolják. A tegnapi tíz maximum mind negyvenes volt, a legmagasabb Körösszakálon 41,4 Celsius fok volt, ami nem lökte le a trónról a 2007. július 20-án Kiskunhalason mért 41,9 Celsius fokot. Kiskunhalas most a második helyre került kerek 41 Celsius fokkal. Mivel több forró nyarat megemlítettem 2000 óta, ideje rádöbbenni, hogy nem lesznek enyhébbek, hanem még fokozódni fog a hőség, mert melegszik a világunk. Akárhogy is nézzük, hogy természetes folyamat vagy jelentős mértékben az emberi tevékenység okozza, a valóságon nem változtat, hogy ilyen forró nyarakhoz kell alkalmazkodnunk!

The thousand-year plan or time to act for the long-term survival of humanity

"As long as human lives on Earth, the human essence will survive."


When I wrote down the sentence at the beginning of this post in my notebook today, I shuddered with catharsis. 

Percy Bysshe Shelley's poem Ozymandias is part of the Hungarian literary curriculum and of contemporary pop culture because it captures the perceived timelessness of human greatness (vanity). Our illusion of grandeur has long since been shattered, replaced by the intoxication of consumption, that the whole world is for sale and the big gorging never ends. I instructed the latest technological "saviour", an enhanced chatbot, to slightly rewrite the classic poem for me, putting the consumer in the place of the king.

"In a realm not far from here I found
A poster sprawling—huge, profound:
Two vast and trunkless legs of jeans
Stand in the desert. Near them, on the ground,
Half sunk, a shattered smartphone gleams
Whose screen, and plastic case, and sneer of cold command
Tell that its maker well those passions read
Which yet survive, stamped on these lifeless things,
The hand that swiped them, and the heart that bled.

And on the pedestal these words appear:
'My name is Consumer, shopper of shops:
Look on my Deals, ye Mighty, and despair!'
Nothing beside remains. Round the decay
Of that colossal Wreck, boundless and bare
The lone and level sands stretch far away."


The first report of the Club of Rome was published in 1972 and the first oil crisis occurred in 1973. But humanity has done nothing of substance to choose a different path. 
It's an important question of whether we choose to literally eat up the future of humanity based on our short-term vision, or whether we put on the brakes, start to dismantle our industrial systems and move to a much more modest standard of living. We've thrown half a century out the window while doubling our population, consuming most of our raw materials, saturating habitats with rubbish and exposing wildlife and ourselves to incredible chemical stresses. I can't imagine the damage that microplastics will cause to living organisms. In our virtually mindless consumer fever, we have made ourselves sick and exposed future generations to serious risks. When I read ancient Greek philosophers, I am always amazed at how intelligent people were thousands of years ago, and how the ideas of the ancients are so fresh and understandable in the present. (It is very instructive to study the social structure of ancient Greek city-states. It is a good question to ask what the ideal of the citizen has become by the 21st century. Is the consumer really a free and respected member of society? What state are our societies in anyway? Is any bond at all possible between man and man in a country of hundreds of millions of people, or is it only the hope of profit that restrains them and prevents mass uprisings? Where is the depth of thought behind our actions? We are more like animals, content to satisfy our needs and chase after pleasures (drogs, shopping, travel, sexual adventures, porn, online raving, obsessions.)
Of course, as an ordinary person, I have no right to interfere in other people's lives, I just use my common sense to assess the situation and detail the problems. I am raising a point of view that I don't see much evidence of in the world, that it is time to make the long-term survival of humanity a goal. There is no doubt that eight billion people is a number of individuals that could be affected by any cataclysm, there are bound to be a few million survivors, so the survival of the species is ultimately assured. It's just that the problems that have been swept aside will eventually overtake us and we will start to die out in the millions. I don't know how to convey the horror of our mass extinction. It will be something only on a much larger scale with our higher population numbers than the plague epidemic. Go study history, well if you can learn from it. No, we are not protected by our technology. We are living beings, and we have taken a severe toll on the living world. We have seriously compromised the very survival of the human essence. And why? For false and ephemeral nonsense. 
I hope that my thoughts will resonate with some and that there will be those who aim to preserve the human essence, so that thousands and thousands of years later there will still be those who will wonder at the varied lives of our ancestors.

Egy érdekes gomba Mongóliából

A mongol pereszke Leucocalocybe mongolica Mongóliában és Észak-Kína füves pusztáin található meg. Meglepően hasonlít a hazai, védett tejpereszkére Aspropaxillus lepistoides, de 2011-es kínai kutatás egyértelműen önálló fajnak ismerte el. A nemzetségnevében a "calocybe" a májusi pereszkére Calocybe gambosa utal, mert azzal rokon, de egyedi morfológiai jegyei alapján indokolt az önálló nemzetségbe sorolása.
A mongol pereszke egy ehető és gyógyhatású gomba, amit szívesen gyűjtenek a sztyeppi gombászok. 

Megjegyzés: A gombás bélyeget David Moore nagyszerű honlapjáról töltöttem le.

A mozgás létszükséglet

Négykor keltem, hogy némi enyhülésben legyen részem. Odakint 22 Celsius fok volt, minden ablakot és ajtót kinyitottam, hogy a benti 28 Celsius fok valamennyire átkeveredjen a kinti langyos és friss levegővel. Érdekes, hogy a napközbeni hőség ellenére még mindig jó illata van a hajnaloknak. A júniusi esők és a július másodikai elképesztő felhőszakadás tartja az életet a tájban, miközben az aszály egyre terjed. Itt Kétkörösközben egyelőre enyhe aszály van, de gyorsan apad a talaj víztartaléka és nagyon meleg a föld, 31 Celsius fokos. Ez nem gombáknak való idő. Ha belegondolok, nem a tél lesz a gombamentes időszak pár éven belül, hanem a nyár. Pedig ilyenkor régi, normális nyarakon számos melegkedvelő gomba termett és a hegyvidékeken ilyenkor is lehetett eredményesen gombászni. Amikor 2013. július 20-án először jutottam el Biharfüredre, a helyiek bőven teleszedték nagy szatyraikat és a sok-sok vargányát vitték a felvásárlóhoz. Nekem is jutott pár darab, hiszen olyan jól termett az úri gomba ezer méter felett. Most ránéztem Biharfüred időjárási adataira, és 32 Celsius fok van odafent. Mondogatom nektek, hogy bőven nyári hőmérsékletek vannak a lucfenyves övében is, ami az ottani növényzet számára pusztító. 
Idelent a síkvidéken, a Körös-Maros közén a hőség és az aszály nem meglepő, de a tél jelentős átalakulása jelzi, hogy a globális felmelegedés valós folyamat. Hiába számít normálisnak a kánikula és kevés csapadék, ha a mostani hőhullám is jelentősen tartósabb és magasabban tetőzik mint a 20. századiak. A felmelegedés felívelő és nem látszik, hogy hűvösebb évtizedek megszakítanák. Az emberiség évezredek óta formálja a világot. Ne becsüld alá szorgos munkálkodásunk eredményeit! Európa mai képe, hogy mindenfelé a településeink, ipari létesítményeink, szántóink vannak, mind együtt befolyásolják a környezeti tényezőket. Gondolj csak egy olyan ismert jelenségre mint a városi hősziget. Ironikus, hogy a klímaberendezéseknek is van fűtő hatása, mert miközben lehűti a benti teret, kintre meleg levegőt ereszt, vagyis az egyre több klíma fokozza a városi hősziget hatást. Békéscsaba belterületén elég sok zöld található és a várost átszeli az Élővíz-csatorna, ami behozza közénk a természetet. 
Imádom nézni a vízityúkokat, amik rendkívül óvatosak, de ha nem vesznek észre, akkor pár méterről mefigyelhetők. Ez még egy múlt heti fotóm, amikor délelőtt sétáltam hazafelé és pont észrevettem az egyiket. Sajnos a vízben nem őshonos növényt látsz, hanem az idegenhonos tündérhínárt. Az akvarisztika hobbi is számos invazív fajjal terhelte meg az őshonos ökoszisztémákat. Sok kicsi sokra megy, vagyis mindannyian hozzájárulunk valamivel valamelyiken mértékben a világunk átalakításához. Az életmódunk jelentős átalakítása nélkül képtelenek leszünk fékezni az általunk elindított jelentős mértékű változásokat. Ideje eldönteni, hogy mire vágyik jobban az ember, a jelenben még élők hedonista búcsújára a világtól vagy a fajunk hosszútávú fennmaradására. Amikor ötszáz vagy ezer vagy több millió évvel korábbi időszakokról olvasok, akár a történelemben, akár a földtörténetben barangolok, mindig lenyűgöz a hatalmas távlat, amire rálátok. Nagyon furcsa számomra, hogy az értelmesnek tekintett ember képtelen nagyobb ívű terveket kitalálni és közösen végrehajtani. Miért nem készülnek ezer évre vonatkozó tervek? Miért nem adunk esélyt az eljövendő generációknak? Miért tesszük számukra pokolivá a föld felszínt? Érthetetlen a korlátoltságunk és önzésünk. 
Ez egy szombati fotóm a párzó zöld légivadászokról. Akkor is sétáltam, mert vasárnap kivételével mindennap igyekszem legalább öt kilométert gyalogolni még most a hőség idején is, ugyanis a mozgás létszükséglet. Elgondolkodtató, hogy az utóbbi húsz évben milyen méreteket öltött az elhízás. Én sem úsztam meg az extra súlyt, plusz tíz kilót cipelek, amióta negyvenes éveimet taposom. Egyik parám, hogy ne hízzak tovább, mert még több plusz kiló már komoly egészségügyi kockázatot jelentene számomra. Sosem fogyókúráztam, az ételeim kalóriaértékét és a mozgásom mennyiségét figyelem. Ha túl sok kalóriadús ételt eszem és kevesebbet mozgok, garantáltan hízok. De ha fordítva csinálom, akkor apránként fogyatkozik a testsúlyom. A bajban kis jó, hogy fürgeségemet megőriztem, a mozgásomon még alig érzékelem a plusz súlyt, de a térdízületeim már panaszkodnak. Az elhízás komolyan veszélyezteti az életünket. Különösen szomorú számomra, amikor elhízott gyermeket látok. Örülök neki, hogy gyermekkoromban gyakorlatilag helyi élelmiszereken nőhettem fel. Egzotikumnak számított a déli gyümölcs, más vágyott külföldi élelmiszerre nem is emlékszem. Ez egy fontos téma, az élelmezésünk, de nem vagyok ilyen téren szakképzett, ne tőlem várd a megoldást. A tapasztalataimat osztom meg veled és arra biztatlak, mozogj többet, egyél kevesebbet és helyi terméket, valamint legyél energiatudatosabb és fogyassz kevesebbet. A világunk megőrzése mindannyiunk feladata. Lásd a mai képválogatásomat (az első két kép is mai), ami ismét bizonyítja számodra, hogy milyen gyönyörű világunk van. Egy 2011-es kiadású turistakompakttal fotóztam, tehát nem a technika számít.








Should Europe be destroyed?

This photo was taken of me on a May day in 2017 during a small local demonstration in support of the European Union. As a very young man, I voted to join the EU, and I don't regret that decision now, I feel sad and angry about something else. 
How good it is that I live on the border of two worlds and that the basic survivor in me has not been destroyed by over-comforte. I was a small child living under the Kádár regime and I will never forget discussing with my father (I was seven years old) exactly what Hungary's relationship is with the Soviet Union. It was not difficult for me to piece together that the latter was holding the former hostage. 
I know several things about human nature, but one of the most important is that civilisation is a very thin veneer on us. The European human, after the crimes and horrors of the 20th century, has (understandably and not inappropriately) been horrified by the brutal and barbaric side of himself and has opted for humane methods for the future. With a common global human minimum, the humanism of the European Union could even be forward-looking and ground-breaking, but I fear that as soon as environmental factors become more extreme, the veneer of civilisation will fall off us. The basic urges of men to acquire territory, among other things, have not been lost. 
I can very well imagine the Chinese dragon leading the Russian bear, taking advantage of the inner madness of the American eagle, to slip across Eurasia and reach the Atlantic.
The snow-white bull of Europe will be eaten. How is this possible? On the one hand, common sense and the survival instinct have withered away in comfort, and on the other, the European man has never found his own identity and has never embraced European values. Because we do have values, and I am not talking about assets! It is a common mistake for people to associate values with money. But real values are all part of the carefully crafted aspect of our human essence. Trust, for example, but only if it is mutual. 
Europe is in danger because it has abandoned the defence of its unrecognised values and is helplessly loitering, almost offering itself as prey. I have learnt many things in my forty-six years of living in south-eastern Hungary, one of the hard lessons being that if a man does not show strength (in my case, knowledge is my strength), he will not be respected and if he is not respected, he will be cheated and exploited, causing him so much damage that he will die from his losses. 
Europe refuses to show strength, and as soon as the crazed American eagle backs out, the Chinese dragon-funded internal jackals start to tear it apart, and the Russian bear rips Ukraine to pieces and moves toward innen Europe. 
A digression about America: as a teenager, I was genuinely amazed that there was a common American identity that made the second generation American. The star-spangled banner seemed to be their clear common symbol. It is amazing how since 2010 the curse of the internet has managed to divide and virtually drive America towards civil war in the 21st century. People always lose their minds as soon as they lose the real basics of their existence, such as access to land, water, real goods. In short, their autonomy is seriously threatened. I could write about that too. 
I suggest, having lived under the dictatorship of the Kádár, having experienced the "kindness" of the Russian bear, that the European Union should get its act together urgently, because it will collapse because of its own paralysis. As I said, he who shows no strength and appeals weakly to morality, while his opponent knows no morality and no mercy, but no god either (appealing to god is always a manifestation of power in men), is already by default whining from his loser position and is guaranteed his downfall by his own weakness. To me, it is searing anger to see a good initiative lost because of cowardly humans. 

Fotózás kánikulában

Ma nagyon bátorra ittam magamat vízzel és kilenc után sétálni indultam. Kora reggel a válltáskámat is felvettem, amibe beletettem a kis turista kompaktomat. Azért annyit nem ittam, hogy bevállaltam volna a DSLR cipelését hőség nap idején. Fölösleges volt a nagy gép, mert az erős napsütésben a kompakt pirinyó érzékelője bőven elég fényt kapott a képalkotáshoz. Elégedett vagyok a fotókkal, mert ügyesen megragadtam velük a szűkebb világom tűnő szépségét. Érdekes, hogy milyen kevéssé tekintjük értéknek a környezetünk üde, élő állapotát, amitől harmóniát érzékelünk. Persze a természet idillikus nyugalma nem a valóság, a természetben elég komoly szelekciós nyomás nehezedik minden élőlényre. Az eddigi esőknek köszönhetően még üdezöldek a növények, de már vannak olyan fák, amiknek tönkrement a lombja. 
Ez a szerencsétlenül járt hársfa komoly bajban van. A levélzet rendkívül fontos, hiszen a levelekben zajlik a fotoszintézis, itt készíti élelmét a fa. Ha nincs lombozata, akkor éhezni kezd. Tönkrement lombbal párologtatni sem tud, vagyis nem képes élő vízpumpaként működni. Az őshonos fák mind nagyon fontos természeti szolgáltatásokat nyújtanak számunkra, elég csak a helyi klímára gyakorolt pozitív hatásukra gondolni. Eleve olyan jó az árnyékukban megpihenni! Ezért aztán fától fáig, árnyékos utcaoldaltól árnyékos utcaoldalig kacskaringóztam, és a napos részeken a fejem fölé tartottam az esernyőmet, ami most napernyőként funkcionált és milyen jól tettem, hogy árnyékolóként használtam! Az UV sugárzás ugyanolyan brutális mint a rendkívül magas hőmérséklet. Az erős napsütés ugyanúgy károsítja a fák lombját mint a mi bőrünket! 
Az esernyőm árnyékából készítettem az első fotót a déli tőkegomba termőtestcsokráról. A másodikán lezúdult trópusi felhőszakadás serkentette a gombát. A képválogatásban van közelebbi kép is a déli tőkegombáról, ami az egyik kedvenc gombám. Egyedi aromájú kalapjait fogyasztjuk. A mediterrán térségből érkezett a Kárpát-medencébe és halad észak felé a melegedést kihasználva. Ez volt az egyetlen gomba, amit a sétám során láttam, de igazából nem mentem túl sokat, hiszen éppen elég volt a belvárosban tennem egy három kilométeres sétát a hőséggel dacolva. Jó ötlet volt vennem izotóniás sportitalt. Bőven ittam vizet is. Addig nincs baj, amíg a test a párolgó verejtékkel hűteni tudja magát. Ott kezdődnek a bajok, amikor ez ellehetetlenül a nagyon magas páratartalom miatt. 
Ez a hangulatos zöld kép a tömegsírról készült a ligetben, amelyben az 1831-es nagy kolerajárvány áldozatainak földi maradványai vannak eltemetve. Fontos észben tartani, hogy törékeny és egyszer létező élőlények vagyunk, ami egyszerre teszi könnyűvé és felelősségteljessé az életünket. Ha a földtörténetre gondolok, akár a múlt, akár a jövő irányába tekintve, egyből tisztán látom, hogy mennyire nem számítanak apró-cseprő tetteim és nagyívű ábrándjaim, (tév)képzeteim. Gunyorosan elmosolyodtam, de aztán megbocsátóan legyintettem: enjoy! Élvezd te is a gyorsan fogyó béke- életidőt, de azért próbálj mértéket tartani, mert utánunk még fognak élni a bolygón, és bár senki se fogja hallani, ahogy gyalázzák nevét ostobasága és kártékonysága miatt, hiszen a csontjaink is lebomlanak, de valamennyi emberi együttérzés csak szorult beléd is, hogy a jövendőre tekintettel legyél. Egyébként nem számít, ha az emberiség kihal és kiteljesedik a hatodik fajkihalás is, mert akkor sem történik semmi nagy tragédia, az élet alkalmazkodik és bőven lesz még élet a bolygón. Ez aztán bámulatos tulajdonsága az életnek, hogy folyton más alakban létezik tovább. Csodáld a tünékeny pillanatait jelen életünknek a fotóimon!