Ma van az őszi nap-éj egyenlőség, így tegnap kiraktam a gombavizsgáló rácsára az őszi gombák közül tízet bemutató plakátomat. Két kép kivételével a saját fotóimmal illusztráltam. Sajnos szürke tölcsérgombáról és mezei tölcsérgombáról még nincs szép élőhelyi fotóm. A képek 2019 őszén készültek. Sajnos 2021 minden eddigi általam megtapasztalt száraz-meleg éven túltesz. Sőt a nyara kimondottan forró volt. Ugyan eddig is voltak már száraz őszök, így ez kevésbé lep meg, de ilyen nyár után ne legyen csapadékmentes a harmadik évszak, mert nagyot ütne minden gombászon. Kétkörösközben nagyon száraz a talaj, a pici esők a levegőt tudják párásabbá tenni. Ez már hat a gombákra. Szórványosan itt-ott teremnek, de nagyon messze vagyunk a normális helyzettől. Talán az október több csapadékot ad nekünk. Ha végre tartósan csapadékosra fordul az időjárás, akkor november megajándékozhat minket a kedvenceinkkel. Sajnos a nagyobb léptékű időjárási adatok alapján ránk húzódhat az északi hideg légtömeg, ami korai télies fordulatot okozhat, leütve a késő őszi szezont. A plakát mellé adok egy képválogatást 2020 novemberéből. A tavalyi év minden tekintetben jobb volt mint az idei. Kár, hogy tombolt a Covid és nem tudtam a Szigethegységben anyagot gyűjteni. A háztájiban fotóztam a csodás termőtesteket. Szépségük adjon erőt elviselni a kaotikus időjárást! Ezek itt mind ehető gombák: karcsú őzlábgomba (háttérben homályosan nagy őzlábgomba), téli fülőke (háttérben gyűrűs tuskógomba, aminek ugyanúgy a kalapját fogyasztjuk, de alaposan meg kell főzni), petrezselyemgomba, déli tőkegomba, és a kosárban olajszínű csigagomba őzlábgombákkal.
Uszadék
jelentése: valami, amit visz a víz. A történelmi uszadék sorozatomban a
folyó az idő, és az uszadék az ősök nyomai a szülőföldemen. Ma alaposan megmártóztam az idő folyamában és hatalmas uszadék halmon igyekeztem átküzdeni magam. Nem sikerült, ki kellett szállnom Kr.u. 150-ben a Munkácsy Mihály múzeum új kiállításából, aminek neve a bejegyzés címében olvasható. A szarmatáknál ledobta az agyam az ékszíjat az addig befogadott nagy mennyiségű adattól. Nagyon élveztem a felfedezést, a történelem könyvének interaktív fellapozását, de a gigászi kódex alaposan megdolgoztatta az elmém izmait. Teljesen elzsibbadtam. Másfél órát töltöttem el a tárlók böngészésével és fotózással. Egy hét múlva tuti visszatérek folytatni a múlt megismerését. Viszek magammal jegyzetfüzetet, mert olyan sok az adat, hogy képtelen vagyok mindet megjegyezni a fotók mellé. Jó szívvel ajánlom a kiállítást mindenkinek, a csabaiaknak, a megyében élőknek, és a távolabbról érkező látogatóknak! Egyelőre képválogatást közlök a bámulatos kiállításról kedvcsinálónak, de nemsokára részletesebben írok a tárgyakról. Addig is javaslom, hogy menj el és nézd meg személyesen!
Pocsék idegállapotban vagyok, nem tudok aludni, így időben érkezett a természet részéről a segítség. Persze ehhez kellett egy munka is, a szakellenőr tanulókat vezettem a Bihar-hegységbe terepgyakorlatra. A Pádis-fennsík felé menet letértünk a Glavoj-rét felé és onnan átsétáltunk a Ponor-rétre, ahonnan visszatértünk a kiindulási pontunkra, átsétálva egy kisebb, fenyőkkel borított hegylábon. Ez egy könnyű (a hegyi terephez mérten), öt kilométeres körtúra nagyon sok gomba lakcímmel. Sajnos az idei év rendkívül száraz és meleg a magashegységben is, ami egyértelműen látszott a lucfenyvesen. A lombhullató bükkök levelei sárgák és perzseltek, lombjuk ritkás. Több páfrány elszáradt. A fenyők törzsén ott a gyantafolyás, ami jelzi, hogy a szúbogár rágja belsejüket. Nagyon sok fel van kopaszodva. Amikor a hegylábon járva felnéztem a fenyőkre, döbbenten láttam, hogy mennyire a végüket járják. A nyitókép távoli rálátást örökített meg a Ponor-rét felé, és szép párás volt az idő futó záporokkal, de az éltető csapadék és hűvösebb idő későn érkezett. A fajszám még mindig nem érte el a megszokottat. Kb. ötven fajt találtunk, ami töredéke a normálisnak. A lucfenyves a számos gombákkal társuló elegyfafaja miatt rendkívül gazdag élőhely, ha van elég eső. Ijesztő, hogy a magashegység sem kap elég csapadékot. Fontos észben tartani, hogy a Szigethegységben vannak a Köröseink vízgyűjtő területei. Ha oda nem érkezik elég víz, az komolyan kihat a folyóink vízjárására. Ne tévesszen meg a nyári visszaduzzasztás! Ha van orrod, érezni fogod a pangó víz szagát. Büdösek a Köröseink, mert állóvizek nyáron. Egyrészt fantasztikus volt ismét látnom a hegyi erdőket, másrészt fejbe kólintott a pusztulásuk. Majd kettészakadtam az egymásnak ellentmondó érzésektől. Ez az egész már régen nem olyan mint kezdőként volt. Hová tűnt az ártatlan öröm és lelkesedés? Ennek nem így kéne történnie. Nagyon rá fogunk faragni az ostobaságunkra. Elkeserítő. Lásd a képválogatást! A munka miatt nem lőttem sok képet, a gombásztanulókkal foglalkoztam.
2018. szeptember 15-én fotóztam a bemutató termőtestekkel teli kosarat Doboz-Szanazugban. Az egyik kedvenc kosárfotóm. Gyakorlatilag dugig volt a háztájim karakterfajaival. A termőtesteket bemutattam a gombaklubban és a gyulai piacon is. Idén lehetetlenség összegyűjteni a gombákat. Olyan aszály van, hogy nem tudnak teremni. Csak szórványosan jönnek elő, ahol kaptak egy pici extra vizet. A teljes képhez hozzátartozik, hogy három éve se volt minden rendben, a hónap vége felé kiszáradtak az élőhelyek és totális aszály tört ránk. Amikor elmentem a gombásztársakkal a Természettudományi múzeumban szervezett gombakiállításra, semmit se tudtam magammal vinni, amivel gyarapíthattam volna a kiállítás anyagát. Sőt a szervezőknek az elkötelezett segítőik nagyon messziről hozták a gombákat, valaki még Szlovákiába is átment gombászni. Durva, hogy idén még rosszabb a helyzet. Ha azt hiszed, hogy a klímaváltozás csak a gombászokkal tol ki, súlyos tévedésben vagy. Három éve már kínzott az őszi szárazság, de mégis mennyivel szebb volt a szeptember! Lásd a képválogatást.
Vasárnap újabb adag termőtestet kaptam gombásztársaktól, amiket nem volt szívem szó nélkül hagyni. Felszívtam magam a küldetésemre gondolva, hogy terjesszem a gombák jó hírét, és megcsináltam az extra videót. Azért a kimerültségem észrevehető rajtam. Negyvenen túl a huszonharmadik szezonomban járva az évek során belefutva többször a közöny falába csak a kötelességtudat és a rutin mozgat. Időnként nehéz visszafognom magam, hogy ne szaladjon ki belőlem erősebb kifejezéseket ordibálva a csalódottság. A magamba fojtott indulat felemészt. Sebaj! Semmi jelentősége. Porszem voltam. Nincs mit bánnom.
Szomorúan tapasztalatom, hogy az információ/tudás szabad elérésének korában, amikor bárki átélheti a "reneszánsz ember" életérzést, mennyire terjed a butaság és a közöny. És az oktatásunk totálisan alkalmatlan rá, hogy tudatos felnőtteket neveljen, akik rugalmasan gondolkoznak és kíváncsiak a világra, nyitottak annak elképesztő gazdagságára, amit éppen mi, az emberek pusztítunk el. Átalakítjuk élő környezetünket, hogy nekünk "termeljen", minket szolgáljon ki. Azonban a bioszféra bonyolult kölcsönhatásokkal teli élő(!) rendszer, amit nem lehet végtelenségig nyírni, mert végül kinyírjuk. A fajunk túlélését szolgálná, ha kíméletesebben bánnánk a természet maradékával és engednénk regenerálódni, több teret hagynánk neki. Ezért kiemelten fontos, hogy gyermekeink ismerjék a világot, a többi élőlényt. A könyvsorozatból kiválogattam a saját érdeklődési körömet lefedő könyvecskéket. Én ezeket figyelem meg kiskorom óta. Az életem részei, és nagyon szeretném, ha megmaradnának. Ne mindent felfaló sáska, egy fogyasztó legyen a gyermeked, hanem a világot értő és gondozó igazi ember!
Végre volt némi kínálat helyi gombákból a vizsgálóban. Három fákkal élő és nyolc korhadékbontó landolt az asztalomon gombásztársaktól. Az óriás bokrosgomba nincs a képen. Ezzel együtt volt tizenegy. Tehát vasárnap három rend képviselőit láthattam, a kalaposgombákból a nagy őzlábgombát, piruló őzlábgombát, nyálkás gyökeresfülőkét, barna csengettyűgombát, karbolszagú csiperkét; a tinórualkatúakból a nyárfa-érdestinórut, egyik nemezestinórunkat és a begöngyöltszélű cölöpgombát, a taplóalkatúakból az óriás bokrosgombát, rőt likacsosgombát és az egyik lakkostaplónkat. A felsorolt gombákból jó étkezési fajok a nyárfa-érdestinóru, nagy őzlábgomba, töltelékgombának remekek a piruló őzlábomba és a kis nemezestinóru. Meglepetésemre a bokrosgombát étkezési céllal szedte a gombásztárs, mert már egyszer megkóstolták és a családnak ízlett. Fontos tudni, hogy csak a zsenge óriás bokrosgombát érdemes leszedni! Idősebb állapotában élvezhetetlenül rostos.
Hazafelé sétálva egyik városi lakcímén megnéztem a sárga gévagombát. Zárt kertben szilvafát gyötör és fal fel. Őszi termőhullámában elődugta termőtestét. Sajnos a kerítés mögül fotózhattam. Pedig szívesen lekanyarítottam volna a fáról a gombász bicskámmal. Ez egy szép és feltűnő termőtestet növesztő taplónk, ami viszont a fát élve felfalja. Nekünk kellemes élmény, de a növénynek rossz. Ha van gévás lakcímed, érdemes ránézned. Időben csípd el a termőtestet, mert később emészthetetlenül rágós. A legutóbbi videómban bemutattam a számomra kívánatos állagú gévát. Meglepően jó ételalapanyag. Azonban sose feledd alaposan megfőzni! A nappali meleg és szárazság miatt a legjobb kora reggel gombászni. Amikor hűvös van és harmat nedvesíti a tájat. Ugyan nincs gombabumm a lehetetlen időjárás miatt, de kedvenceink hősiesen küzdenek és ha szerencsés vagy, akkor találhatsz jó gombát. Ha pedig ismeretlen fajra akadtál, hozd be hozzám a vizsgálóba.
