Lactarius stephensii

A rózsás tejelőpöfeteget Lactarius stephensii először 2013 június 10-én találtam meg a csabai kiserdőben. Most ismét előkerült kicsivel messzebb az első helytől és jóval nagyobb mennyiségben. A kiadós esők hatására bőven terem. A magyar neve kissé költői, a latin adja meg pontosan a nemzetségét. Bármennyire meglepő, tejelőgomba, a közismert rizike rokona. A kettévágott termőtesten lehet látni a kissé megsárgult tejnedvét. Az egykori lemezek girbe-gurba halmaza alkotja a termőréteget. 
Rendes bazídiumos gomba. Kerekded spórái vannak, amiket tompa tüskék díszítenek. Megnéztem mikroszkóppal, 400x nagyításnál lőttem a képet. Viszonylag nagyok a spórái 7-9 x 5-8 μm, csak rutinból néztem meg 100-as objektívvel is. A galambgombáknak és tejelőgombáknak eléggé jellegzetes spóráik vannak, amiket jód tartalmú Melzer reagenssel érdemes megfesteni, mert láthatóvá teszi a tüskéket-hálózatokat. Mivel kékes árnyalatúak lettek a reagens hatására, ezért amiloidok. Nem minden nemzetség spórája reagál a Melzerre! Ezért ez egy határozóbélyeg.
Júniusban folyamatosan járni kell a terepet, mert sok érdekes gomba fog előjönni. Ezek közé tartozik a rózsás tejelőpöfeteg.


Az időjárásról

A fotót tegnap délután lőttem mobillal a városból az egyik zivatarfelhőről, aminek csapadékja még látszik a kép bal felén. Turbulenciák kavarták a hatalmas páratömeget lenyűgöző formákat alkotva, amiket percekig csodáltam. Nem tudok betelni a zivatarokkal, mindig elképeszt, hogy 6-8000 méter magas felhőtitánok vannak felettem. A vihar csak ráadás, amitől feláll a hátamon a szőr és az ősi félelem, áhítat tölt ki. Az idei május igazán kedvemre való. Pont erre volt szükségünk a katasztrófával fenyegető száraz időszak után! Megdöbbent az emberek csőlátása, hogy mennyire képtelenek felidézni a tavaszi tűzgyújtási tilalmat, az aszályról szóló híreket. Nyavalyognak az "özönvíz" miatt. A kontinentális éghajlat alapból hajlamos szélsőségeket produkálni, és erre még rátesz néhány lapáttal a klímaváltozás is. Évek óta hallja mindenki, hogy egyre gyakoribbak lesznek az extrém időjárási jelenségek. Miért akadnak fenn oly sokan a zivatarokon? Örülnének, hogy az esős május feltölti a talajokat, enyhíti az aszálykárokat. És özön gombát hoz elő.

Póstelek gombái

A szerdai gombaklubba mentem bemutató termőtesteket gyűjteni a pósteleki kastélykaparkba és azon túl a 117B tölgyültetvény mellé. Mostanra a 2018 januárjában kitermelt felébe vetett tölgymakkok kikeltek, látni lehet a vetési sorokat. Cirka 60 év mire ismét olyan lesz, amilyennek láthattam kezdő gombászként. Nem fogom megélni, de félre a bút, keserédesen örülök a maradéknak is. A hátulsó része mellett meghagyott két sornyi csertölgy a gyertyánokkal együtt még mindig izgalmas gombász szemmel nézve. Nagyon sok gomba él itt. Ezt a részt nevezem menedéknek. Ez az elsődleges indikátor helyem, a legszűkebben vett háztájim. A nyitóképen látható gombák közül innen szedtem fel: okkerszínű tinóru, nyálkás gyökeresfülőke, szürkéslila pereszke, begöngyöltszélű cölöpgomba, korai tejelőgomba, széleslemezű fülőke, sörtés dücskőgomba, a galambgombát és a picike gombát. A 14-ből  9-et. Tökéletes szilánk élőhely, ami kicsinyke tárháza a megye gombáinak. Sajnálom, hogy a hobbi gombászok nehezen értik meg, a has örömeinél van nagyobb boldogság is. A gombák szépsége és a szülőföld fajkínálatának ismerete magasabb szintű értékek, amik emelik az emberi szellem nívóját is. Sajnálatos, hogy az emberek zöme sosem jut az alap szintnél tovább. Aztán a halottas ágyukon nem értik, hogy miért érzik üresnek az életüket, amikor visszatekintenek rá.
Most az idő rövidsége miatt nem bíbelődtem a digikamerával, az alap okostelefonommal fotóztam, aminek csak egy 8MP fő kamerája van. Nem a technika adja a képek szépségét, hanem a május tündöklő életereje és a saját vonzalmam a fotóim alanyai irányába. Amit szeretsz, nem tudod sz.ul fotózni. Ilyen egyszerű.
Megjegyzés: Szeresd, amid van, mert az értékvesztés korában vagyunk. Nem anyagi természetű a kár. Rosszabb a helyzet.


Városi gombászat

A ráncos tintagomba Coprinopsis atramentaria az egyik gomba a hatból, amivel városi sétám során találkoztam. Elmentem kiszellőztetni a fejemet és utolérni magamat, hogy mégis mi a fenét művelek és mit akarok. Közben rutinból megnéztem a városi gomba lakcímek közül az utamba esőket. Ez egy régi szokásom, sokkal régebbi mint a blog. Ezért bármi történik is velem, bárhová is menjek, a gombákat nem fogom feledni. 

 

Gombaklub 22-én

Mielőtt végleg elmegyek megtartom a májusi gombaklubot, mert szeretném megtalálni a klubvezető utódomat. Ezért szeretném, ha a rátermett tanítványaim közül valaki átvenné a helyemet. Tudom, hogy az évek során bőven átadtam a tudásomból, amit én is úgy kaptam másoktól, illetve olvastam össze, hogy legyen alkalmas jelölt a feladatra. A békéscsabai gombaklubnak van állandó tagsága, a kis csoport lelkes gombászokból áll, megérdemelnek egy jó vezetőt.
Az utolsó előadásom témája a csodálatos tinóruk lesznek. A dolgozó gombásztársak miatt fél órával később kezdek, 17:30-kor, de lehet hamarább érkezni. Például friss termőtestek esetén gombahatározás miatt.

Vargányára léptem...

Mostanában a jó idő ellenére stresszesebb vagyok, amin a jól bevált erdei túra sem tudott segíteni. Annyira béna voltam a gondjaimba temetkezve, hogy az egyetlen vargányát, amit találtam, a lábammal "vettem észre" és  kilapítottam... A fotómon gombásztárs első vargányája látható. Friss, zsenge nyári. Most indul be igazán a termőhullám. Egy kis melegre vágynak a kedvenceink. Egy hét múlva sokkal nagyobb fajgazdagságra és termőtest mennyiségre számítok. Bőven lesz fotózni való. A felhős időben nem vettem elő a digikamerát, mert ilyenkor nem tud megfelelő képeket lőni szabad kézből. Állványt pedig nem cipelek magammal. Ezért minden kép telefonnal készült, de ezek is jók internetes publikálásra. 

Fészekhagyók

A Kazinczy-lakótelepen sétáltam át, amikor a bokros részen felfigyeltem a csivitelésre. Széncinege család röpködött ide-oda, a szülők folyamatosan rovarokat keresgéltek, míg a fiókák eleséget kérlelve követték őket. Egyikük picit megpihent, így le tudtam fotózni. Fél percig sem relaxált, röppent tovább, amint megpillantotta az egyik szülőt.
Fontos tudnivaló, hogy számos madár fiókája kitollasodva elhagyja a fészket. Egyáltalán nem szükséges megmenteni őket. A széncinege ifjoncok is egyértelműen jó erőben voltak. A segítségre szoruló madár bágyadt, gubbaszt, erőtlen. Amelyik igyekszik elmenekülni előled, nem szorul megmentőre. Ne vedd fel se a cinege, se a rigó, se a rozsdafarkú fiókákat! Ha türelmes vagy, észre fogod venni a közelükben a felnőtt madarakat, akik csemetéiket óvják és etetik.

Magunk alatt vágjuk a fát

2013 szeptemberében lőttem a képet a Bélkőnél a Bükk-hegységről. Ha alaposan megnézed a fotómat, akkor láthatsz néhány tarvágást. Sőt jobbat mondok neked, menjünk vissza a születésem évéig, 1978-ba. Biztosan láttad a Másfélmillió lépés Magyarországon klasszikust. A Keresztül a Bükkön epizódban Pócs Tamás botanikus beszél az 1977-ben alapított nemzeti park egyik problémájáról, a helytelen erdészeti kezelésről: tarvágás, sűrű feltáró utak, lucfenyő telepítése.
Szerinted mennyire lenne épeszű ötlet a bőrödből kivágni egy tenyérnyi darabot? Pont ugyanilyen őrültség tarvágással megbontani az erdőt. Ahogy a bőröd sem tudná hatalmas sérülésekkel betölteni védelmi feladatát úgy az erdő sem képes szétszabdalva biztosítani számunkra mindazt a jót, ami elengedhetetlenül szükséges az életünkhöz. 

Az erdő jóval több a belőle kinyerhető faanyagnál. Élettér. 
Hidd el nekem, nemsokára ordítani fogunk a kíntól, ahogy mohóságunk minden hibás döntése visszaüt ránk. 

Rémcsiperke

A karbolszagú csiperke Agaricus xanthodermus felejthetetlen élmény, amikor először látod meg a mezőn a teletömött gombakörét. Aztán közelebb mész, felemelsz egyet, megvakargatod és lehervad mosolyod, mert a nyom helye megsárgul. Megszagolgatod és a vegyszerszag a színváltozással együtt kétségtelenné teszi számodra, hogy nincs dolgod vele és a földre ejted. Majd elindulsz az újabb hívogató gombakör felé.... hogy arról is kiderüljön, karbolszagúé. Azonban van egy tuti tipp, hogy lehajolni sem kelljen: amelyik csiperkén felülről a kalap közepén füstszürke árnyalatot látsz, biztosan ez.
Sajnos a hideg-nedves termőteste nem mindig büdös és a sárgulása is gyenge, de egy helyen biztosan sárgulni fog, a tönkbázisban. Ha bizonytalan vagy a csiperkéd kilétét illetően, vágd le ferdén a tönk alját, vakargasd meg, és a fotómon látható színnel szembesülsz te is. Ennek a szaga is megvolt. Alaposan megszaglásztam, hogy felfrissítsem a memóriámat.
Ebből a rémcsiperkéből nagyon sokat hoznak a vizsgálóba. Egyértelműen el kell tudnom különíteni ehető, jó hasonmásától, az erdőszélitől A. arvensis. Ez látható a lenti képen. Ami egyből feltűnik a fotóján, hogy a kalap közepe nem szürke, hanem sárgás. Ennek ellenére a vizsgálat része, hogy felhúzom a kalapbőrt kicsit és megszaglászom a kalaphúst, picit meghúzom körömmel. Ha nem színeződik és kellemes, édes ánizsos illatot érzek, nagy kő esik le a szívemről, tényleg erdőszélivel van dolgom. Az egyik legjobb csiperke, míg a karbolszagú a másik véglet, az egyik legrosszabb.



Végső tipp, ha nem tudtad megmutatni szakellenőrnek a "guszta" csiperkéidet, de erős a gyanúd, hogy karbolszagúval van dolgod: mikrózd meg vagy gázon edényben forrósítsd fel, és ekkor jelentősen erősebb lesz a kellemetlen, vegyszeres szaga. Dobd ki! Mérgező, alaposan elcsapja a hasadat és a több órás rosszullét további következménye a tartós gombaundor. A karbolszagú megutáltatja veled a gombát. Semmiképpen se edd meg!

Szigethegység tölgyeseiben

Május elsején megtaláltuk az első nyári vargányákat, így reméltük, hogy tíz nappal később több lesz belőle. Azonban nem számoltunk azzal, hogy a sok víz egyszerre jó és teher a varesznak, mert például hűt, a telített talajban nem tud a gomba lélegezni, vagyis nem igazán ideális termőtest növesztés idején. Nagy esők után jó pár nap eltelik, mire a vargánya úgy igazán beindul, de akkor aztán kis túlzással kaszálni lehet. Ezért a mai túrán kicsit popsira estünk, ami a vargányát illeti. Azért sikerült egyet lefotózni, ami a nyitóképen látható. Viszont a gombák fajszáma szépen gyarapszik. A beázott élőhelyeknek végre pezsgő vegetáció illata van. És igazán sok gomba most a mezőkön van. Gombásztársaim nem akartak a fák közül kijönni, én viszont kisétáltam az egyik birkalegelőre, ami annyira fantasztikusan nézett ki, hogy még videót is készítettem az élményről. Ezt illesztem be előbb és utána a képeket. Úgy érzem, hogy pár nappal később még több gomba lesz. Hamarosan ismét megyek a hegyvidékre.


Háztájiban jártam

Ma kora délután két gombásztársammal elindultunk körülnézni a háztájiban. Jártunk Pósteleken, a reptéri mezőn és a gyulai Kisökörjárásban. Minden alaposan átázott, még a reptéren is érezni lehetett, hogy felpuhult a föld. Azonban gomba még közel sem volt annyi, amennyit vérmes reményekkel elképzeltünk. Persze találtunk sokféle fajt, kb. húszat biztosan és akadt konyhára való is. A nyitóképen öt gomba látható: nyálkás gyökeresfülőke, tövisaljagomba, májusi pereszke, rozsdásszárú fülőke, szürkéslila pereszke. A többi fotó közt láthatsz aranyos rezgőgombát és kerti tintagombát is. Ezekkel már hétnél tartok. Fejből mondom a gombákat: kerti és tavaszi rétgomba, fehér és valamelyik barna porhanyósgomba, fekete és kormos mirigygomba, mezei és ízletes csiperke, valamelyik kisebb likacsosgomba, gyakori szemétgomba, ligeti tintagomba, mezei szegfűgomba, sárguló pereszke. Ezeken kívül számos apróságot láttunk, amik közül egyet le is fotóztam. A sokféle gomba közül csak egy gyökérkapcsolt, a sárguló pereszke, amit tipikus helyi fapartnere, fehér nyár alatt találtam. Csak két fajból van igazán sok, a fehér porhanyósgombából és a kerti tintagombából. Azokból mindkét fás élőhelyen sokat láttunk. A többiek szórványosak. Azonban biztos vagyok benne, hogy egy hét múlva jóval több gomba lesz. Egyszerűen egy kicsit melegebb időre van szükségük.