Viszlát 2021!

Emelem gombám búcsúzásképpen 2021-re! A huszonharmadik gombász szezonozom volt, és az eddigi lehető legrosszabb. Soha ilyen őrült, pokoli nyarat nem éltem meg negyvenhárom évem alatt mint idén. Éber perceimben is kísért emléke. Egyszerre volt száraz és forró és teljesen gombátlan. Először tapasztaltam, hogy az egyébként melegkedvelő sárgafoltos céklatinóru sem tudott teremni! Pedig ez a karakterfajunk vígan terem júliusban, ha kapott pár kiadós zivatart. Idén egyetlen egyet sem láttam belőle. Ez az egy tény mindent elmond 2021-ről. Soha ilyen kevés gombafotót nem lőttem. Ugyan a fotós anyagom jól sikerült és megvan a száz "remek felvétel", de gombák terén, sírok. A bejegyzés végén ott van tíz kedvenc fotóm. Irracionális az egész. Részletes összefoglalót semmi kedvem írni, mert bőgnék a felénél. Örülök, hogy vége 2021-nek, de szívemet rugdossa az aggodalom, hogy a próbatételek folytatódnak és egyre cifrább dolgokat fogunk tapasztalni. Remélem, megjön az eszetek és dobban a szívetek a felismeréstől, hogy csak összefogva menthetjük meg a földi életet önmagunktól, hogy az unokáink is láthassák az élővilág csodáit!

Téli gombák

Tegnap este összeraktam, ma kinyomtattam, holnap felrakom a vizsgálóm rácsára az őszi gombák helyére. A tízből hét kép az enyém, csak három fajról nincs még saját fotóm. Én is meglepődtem, hogy simán tudtam a negyedik évszaknak is plakátot készíteni. Eddig csak a "téli hármast" tettem ki, de ez így látványosabb. Ha Gyulán jársz a piacon, akkor a csarnokban megtekintheted a plakátot, és ha kedd, péntek, vasárnap délelőtt érkezel, kérdezhetsz engem a gombákról.
Csináltam még egy plakátot, a 2022-es év gombájáról, ami az ízletes rizike. Holnap a téli dekorációval együtt mindkét nyomtatvány felkerül a rácsra. Szeretek kedves apróságokkal bíbelődni. Az amatőr gombászok örülnek a vizuális segítségnek.

Téli madáretetés

A bejegyzés írása előtt negyedórával lőttem a képet a garázs elől, méterekre az etetőtől, de még így is bizalmatlanul méregettek a vendégeim, holott nálunk részünkről soha semmiféle atrocitás nem érte őket. A karvaly pár más lapra tartozik, ők ketten rendszeresen lecsapnak rájuk. 2000 óta etetem a madarakat, mindenhol, ahol csak éltem. Sajnos a családi háznál már nem tudom etetni a kis kosztosokat, holott ott a külterületen jelentősen több madárfaj jön az etetőre, például meggyvágó, őszapó, tengelice, zöldike, és téli vendég, a fenyőpinty. Itt a belvárosban a mezei és házi veréb, széncinege, egy-egy kékcinege, és balkáni gerlék keresik fel az etetőt. Időnként érdeklődnek a fekete rigók és egy vörösbegy is. Nekik almát szoktam kínálni, amikor látom, hogy erre járnak. Ideje vennem egy egész zsáknyi fekete napraforgót. Kb. a fele fogy el a tél alatt. Mással nem igazán etetek és itatót nem rakok ki, mert nincs hová és mindig szétfagy. Felemás, amit kínálni tudok a madaraknak, akik közül a többség egész évben itt vagy a környéken lakik. A telkünk tele bokrokkal és fákkal, egészen elvadult, sok fészkelőhely van. Fontos, hogy tartsd be az etetés szabályait és felejtsd el, hogy kenyeret adsz nekik! A kacsákat se etesd kenyérrel, sőt kerüld a vízimadarak etetését, mert sajnos szegények terjesztik a madárinfluenzát, illetve a kenyér pocsék táplálék számukra. Legyél tudatos barátja a madaraknak. Félelmetes, hogy vagy 100 éve kedvelt hobbi a madáretetés, de helyes módjáról még mindig beszélni kell. Persze a hülyeség, az összeesküvés-elméletek pillanatok alatt belerágják magukat a fogyasztói kábulatba esett emberi agyakba, de a hasznos tudás lepereg... Sóhaj.