Aranyszabály

Az egyik aranyszabály, amit gyakran mondogatok: a gombák mindig készek meglepni minket. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy a hetek óta tartó szárazság ellenére csak kikínlódta magát pár darab pusztai kucsmagomba az egyik lakcímén. Persze titkon élt bennem a remény, de belépve a pusztára a talpam alatt recsegő száraz fű egyből letiporta. Aztán észrevéve egy fura objektumot, amit cipőm orrával megbillentve nem korhadt törzscsonknak bizonyult, hanem vén pusztainak. Lásd a képválogatás első képét. Nyitóképnek szebb példány fotóját raktam be, de ezen is látszik, hogy már rendesen megdolgozta a kegyetlen szél. A kicsik nem fognak megnőni. Azok összesültek. Ugyan a téli csapadék bőven elégséges volt egy jó kucsmagomba szezonhoz, de a március szárazra fordult, beindult a szél, és a kettő együtt nagy csapást mért a tavasz gombaászaira. Tényleg kisebb csoda, hogy láthattam pusztai kucsmagombát. Hármat szaporítóanyagnak elhoztam. Ideális szamócás-cickafarkos mezőn fogom szétszórni.
A túra jó volt, csak az élénk hideg szél okozott kellemetlen perceket. Az ibolya elképesztő tömegben nyílik. A héten még rácsodálkozhatsz. Pár nap múlva tutira ismét kinézek a háztájiba.

Csodálatos háztáji

Három napig bírtam a házban. Aztán elegem lett, hogy az utcából folyton bejön a mérgező füst az udvarra, és mondtam Atinak, hogy menjünk terepre friss levegőt szívni. Beültünk az autóba és előbb Békésre mentünk át. Meg akartam nézni a kivágott nagy fákat. Megtaláltuk az óriások maradványait. Ha már itt voltunk, akkor elsétáltunk a békési duzzasztóig, amit eddig csak távolról a dobozi hídról láttam. Közben lementünk a hullámtérre is, de innen gyorsan visszatértünk a gátra, mert rossz szaga volt, a bomlás-rothadás bűzét éreztem, és túl sok volt a szemét, valamint rossz volt látni az invazív faj, a gyalogakác térhódítását. Elkeserítő, hogy az egykori puhafás ligeterdő mivé lett. Ráadásnak a maradék fekete nyárakat kivágják. Ennyi elég is volt a hullámtéri szemléből. 
Átautóztunk Vésztőre. Pedig szólt a gps, hogy zárva az emlékpark... Sebaj! Mikor odaértünk elővettem a b-tervet, járjunk kicsit a kéken, és részben a túraútvonalon körbesétáltuk a mágori pusztát. Jó séta volt a nyílt ég alatt igazi tavaszi hangulatban. Egyébként voltunk már az emlékparkban két éve júliusban. Akkor megnéztük mindkét kiállítást, az egykori borospincében és a halomban lévőt is. Akkor megbeszéltük, hogy egyszer itt megyünk a kéken. Most megcsináltuk. A békési hat és a vésztői nyolc kilométeres séta kezdte éreztetni hatását, ahogy a kialvatlanság is. De ennek ellenére még benéztünk Doboz-Szanazugba, ha már egyszer útba esett. Gyakorlatilag körbeautóztok Kétkörösközt. Ha még Gyulára is kitértünk volna, akkor minden lényeges pontján ott lettünk volna a háztájinak. 
Kár, hogy kimerültem. Alig volt erőm fotózni az odvas keltikéket. Sajnos idén is szomjasak és a tövek harminc százaléka nem tud virágozni a vízhiány miatt. Pedig régebben pazar látványt nyújtott a sok ezer tő. A szépségéből semmit sem vesztett, de szemmel láthatóan szenved az állomány. Fáradtan és szomorúan néztem az esőre váró keltikékre. A virágzásuk az egyik legszebb természeti jelenség a szülőföldemen. Egyáltalán semmiféle megbecsültségük nincs. Csak az olyan "bolond" természetjárók térdelnek le előttük mint én. Tragédia, hogy túl kevesen vagyunk, akik szeretjük a természeti értékeinket. Nincs semmi lobbierőnk. Ez csak sötétzöld nyavalygásnak hathat számodra, pedig saját magunknak ártunk az élővilág felszámolásával. Fel sem fogod, hogy mekkora a baj. A tudatlanság és közömbösség méreg.
Elkenődve rogytam le az anyósülésre és biccentettem Ati felé, mehetünk. Visszatértünk otthonunkba. 

Városi légszennyezés


A járványhelyzet egyik pozitív hozadéka, hogy csökkent a légszennyezés, vagyis majdnem, mert a fűtési szezon tart és sokan bármit elégetnek, ami éghető. Ez a szürke füst irritálta a szememet és a légcsövemet. Beterítette az egész udvart a szélcsendben. Azonnal bementem a házba. Valószínűleg az összesepert nedves avart égette el a szomszéd. Van ennél durvább füst is, amikor valaki szeméttel fűt. Az égő műanyagnak jellegzetes szagú a csípő-maró füstje. A lakossági fűtés az egyik legnagyobb légszennyező és sokan nem hajlandóak felfogni, hiszen fázni rosszabb(?), hogy mennyire ártalmas a tüdőre. A tüdőrák rosszabb. Egyik oka a tragédiánknak, hogy rendkívül rövid időtartamokban gondolkozunk, pedig a nagyobb baj meglepően hamar utolér minket. Kérlek, ne égess szemetet! Az avart pedig komposztáld.

Becsapjuk magunkat

Ideje szembenézni a fajunk önpusztító életmódjával, mert rövid tündöklés lesz a miénk, akár a többi inváziós fajé, vagy egy vírusé, ami agresszív terjedésével megöli a gazdatestet. Amikor letelepedtek az őseink és feltörték a földet, kivágták az első erdőt, akkor ott tévútra mentünk és ellenségévé váltunk az élővilágnak. Eleve illúzió, hogy az ember képes harmóniában élni a természettel. Miként tudna, amikor kapásból a népmeséiben az erdő baljóslatú sötét rengetegként jelenik meg, vagyis fél a természeti erőktől. Nem félni kell, hanem tisztelni és élni hagyni. De nem ezt tesszük, hanem felszámoljuk. Fogyasztóként elvárjuk, hogy a pénzünkért mindent megkapjunk, amire csak vágyunk, és többségünk nem gondol bele, hogy az adott termék mibe került. Például népszerűek a fekete nyárból készült bútorok, mert őshonos és kihalóban lévő nyárfajunk faanyaga az alvórügyek csomóitól érdekes rajzolatú. Közben a fekete nyár tényleg eltűnőben van, mert élőhelyei szinte megsemmisültek a folyószabályozások idején, és hibridizálódik a telepített papírnyárakkal. Nehéz megőrizni a genetikai állományát. A médiában felkapott eset lett a tiszaugi, közben a napokban ismerősöm osztott meg képet a Kettős-Körös hullámteréből kitermelt egészséges, öreg fekete nyárakról! A szemünk előtt zajlik egy faj haláltusája, de mi csak a saját hasznunkat lessük és negédesen pofázunk a nemzeti értékekről. Annak jó helye van pénzre váltva a zsebünkben... Ugye?!?
Azt hisszük, hogy a rombolásunk nem ér el minket. Örökké tart a habzsolás. Közben elég egy vírus, hogy rettegésbe taszítson minket. Nem is tudom, hogy miként fogod ép ésszel felfogni, amikor az ökológiai katasztrófa rád rúgja az ajtót. Mert ez formálódik a pusztításunk nyomán. 

A nyitóképen a faanyag igényünk és a természetvédelmi törekvések bizarr elegyéből kikeveredő erdőgazdálkodás látszik. Az erdészet mozaikosan termeli le az erdőtagokat, és azokat szinte azonnal beveti makkal vagy csemetékkel ülteti be. Azonban a felszakított erdőtakaró nem képes egységként működni. Mindenképpen károsodik és gyengül, kiszolgáltatottá válik betegségeknek. Egyszer hallottam egy ostoba kifejezést, hogy összeomlik az erdő. Ez nem történik meg igazi erdővel. Viszont a meleg-száraz nyarak hatására a lucfenyő és feketefenyő ültetvények éppen összeomlanak a kontinensen és hazánkban is. Valamint a számtalanszor felújított, ültetvénnyé degradált tölgyes is jelentősen sérülékenyebb mint az eredeti növénytársulás. MI VAGYUNK AZ OKAI AZ ERDŐ ÖSSZEOMLÁSÁNAK. MI OKOZZUK AZ ÖKOLÓGIAI KATASZTRÓFÁT.
Ideje félned önmagadtól. Mi vagyunk a kártevők.

Bolygók a hajnali égen


Fél ötkor készítettem a fotót a dél-keleti égen együtt látszó bolygókról. Alacsonyan jártak, ezért nem volt egyszerű a sűrű növényzet és egyéb tereptárgyak között a verandáról képet készíteni. Szerencsére sikerült. A legfényesebb pötty a Jupiter. Középen a Mars van. A harmadik a Szaturnusz. Holnap reggel, ha jó rálátásod van a dél-keleti horizontra, érdemes meglesned a naprendszerünk tagjait. Városi égen is könnyű a megfigyelésük.

Vágyott gomba


Egyelőre netről letöltött rajzon láthatom a vágyott gombát, ami a ráncos tárcsagomba Disciotis venosa. Csészegombára emlékeztető formája ellenére a kucsmagombák közeli rokona. Élőhelyi igényei alapján kéne lennie Kétkörösközben. Hazánkban védett. Egyedi tulajdonsága, hogy termőteste klórszagú. 


Megjegyzés: a képet innen vettem.

Tavaszi csillagok


A képet 22-én este tíz után készítettem az egyik régi okostelefonommal. Két fontos tavaszi csillagkép főcsillagát örökítettem meg mint fényesebb pöttyöket. Balra fent az Ökörhajcsárból az Arcturus, jobbra lent a Szűzből a Spica látható. Mindkettő óriáscsillag, de egészen más típusba tartoznak.
Az Arcturus valamikor a Naphoz hasonló csillag volt, de elhasználta hidrogénjét és a hélium fúziójára tért át, aminek többlet energiatermelése felfújta. Ha elfogy a hélium is, összehúzódik és fehér törpévé változik. Külső rétegei planetáris ködként sokáig fennmaradnak. Ugyanez a sors vár a Napunkra is, ami fiatalabb csillag, így messze van még a felfúvódástól.

A Spica kék óriás, vagyis tizenegy naptömegű. Látványos szupernovaként fog véget érni a csillag léte és utána neutroncsillag fog maradni. Jelentősen rövidebb életű mint az Arcturus. Szoros kettőscsillag, társa hét naptömegű, szintén kék óriás.
Mindkét csillag elég fényes ahhoz, hogy fényszennyezett városi égen is láthatók legyenek.

Kétkörösköz kucsmagombái

Két éve 2018-ban szerencsés volt a tavaszi szezon és hat kucsmagomba fajjal találkoztam. A metszeti képen balról a fakéreg Morchella importuna és a fattyú Morchella semilibera látható, ami pár éve még Mitrophora volt. Korábbi bejegyzésekben ezen nemzetségnéven található meg. Sajnos a fakéreg kucsmagombáról nem sikerült jó élőhelyi képet lőnöm, így ez a faj külön nem szerepel a cikkben. Azonban a faj magyar neve és metszeti fotója segít azonosítani. Évek óta meglepi a laikusokat, amikor előző évben vastagon fenyőkéreg mulccsal takart ágyásaikat áprilisban ellepi egy "fura lény". Sajnos csak egyszeri tünemény, de emlékezetes. A fakéreg kucsmagomba ugyanolyan jó, ehető, de húsz percig főzendő mint rokonai. Nagyon hasonlít rá a hegyes kucsmagomba Morchella deliciosa (régebben elata), ami inkább ligeterdőkben terem. Kellene ugyanott lennie, ahol a többieket gyűjtöm, de hegyessel még nem találkoztam Kétkörösközben. Amit annak hittem a fakéreg kucsmagomba volt. Szerencsére összetévesztésüknek nincs jelentősége. A deliciosa jelentése: finom. A kucsmagombák egyedi ízvilágú csemegék. Rendkívül népszerűek a világ gombászai körében. Hazánkban is van fesztiválja a Morchellaceae családnak, ami a járványhelyzet miatt ősszel lesz megtartva. Sajnos a kucsmagombák igazi tavaszi gombák. Ha jön eső, áprilisban indulnak be igazán. Egyelőre a szezonnyitó fajuk terem. Vele folytatom a bejegyzést.

A cseh kucsmagomba Verpa bohemica fotója idei. Ennyire korán indul. Egyedi tulajdonsága, hogy vattás belsejű tönkje a kucsma csúcsrészével van összenőve. Vizesebb talajú nyárfásokban érdemes keresni. Akár nagy tömegben is tud teremni.
A simasüvegű kucsmagomba Verpa conica (régebben digitaliformis) tudományos neve jelzi, hogy a cseh rokona, de azzal ellentétben kucsmája alig barázdált. Erre utal a magyar név. Akár a többi kucsmagomba nedves ligeterdőkben él és terem. A fotó Mályvádon készült 2018 áprilisában.
 A fattyú kucsmagomba Morchella semilibera a nyitóképen is látható, itt pedig élőhelyi fotón. Tipikusan helyben április tizedikétől szedhető méretű. Jobb állagú és ízű mint a cseh vagy a ritkább simasüvegű. Érdemes megkóstolni, de csak alapos főzés után.
 Az ízletes kucsmagomba Morchella esculenta a család emblematikus faja. Magyar neve beszédes. Ugyanolyan egyedi ízvilágú csemege mint a vargánya. Sajnos eléggé szeszélyes a termőhulláma. Alapvetően gyakori gomba, de nem könnyű rálelni és az időjárás is jelentős hatással van rá. 
A pusztai kucsmagomba Morchella steppicola süvege sokkal barázdáltabb és tönkje is több üregű. Ráadásnak nem fák között, hanem fű között terem. Valóban sztyeppi faj, keletről érkezett és jól érzi magát a löszös-agyagos talajú nyílt helyeken. Nehezen tisztítható meg barázdáltsága miatt, pedig ízletes.

Fontos: minden kucsmagombát alaposan meg kell főzni. Nyersen, nem kellően hőkezelve emésztési panaszokat okoznak.

A tavasz szépsége

Körültekintően, nagy ívben kerülve a többieket, de zömmel alig találkozva valakivel indultam el rövidített napi sétámra, hogy megörökítsem neked a tavasz szépségét. A barátságtalanabb időben jól felöltözve siettem virágtól virágig. A késő télies fordulat ellenére a kikelet megállíthatatlan. Az élet teszi a dolgát. Valójában az ember is erősebb mint gondolja magáról. Ami gyengíti, a sokféle civilizációs ártalom, és a készen kapott dolgok kritika nélküli elfogadása. A média torzít. Évekkel korábban rájöttem, hogy nem kapok tiszta híreket, és szándékosan akarnak összezavarni. Mert a bizonytalanságban, félelemben tartott ember még az okos is, meglepően könnyen irányítható. Ezért nem hat meg a járványhisztéria. Észszerűen, ahogy gombászni tanultam, közelítem meg a problémát és betartom a szabályokat. Lehetne erről hosszabban is írnom, de másfelé terelem a gondolataimat, mert az élet nem állt meg. Gyönyörködj a város közterein fotózott virágokban, és lásd a valóságot.

Víz világnapja

A 21. század gyémántja/aranya a víz. Az előző bejegyzésemből látható, hogy micsoda kincs az iható, tiszta édesvíz. Éhezni akár három hétig is tudunk, de szomjazni csak pár napig. Hamar szomjan halunk, és rettenetes a szomjúság. Ennek ellenére pazarlóan és felelőtlenül bánunk a vízzel. Például a talajvíz, tehát az ásott kutakban lévő víz elképesztően szennyezett. Az állattartás trágyaleve, a mezőgazdasági vegyszerek: permetlevek, műtrágyák mind rég belemosódtak. Az Élővíz-csatorna vize sem iható, hiába élnek benne halak.
Ideje elgondolkozni, hogy hogyan fogunk vízhez jutni, ha összeomlik a jelenlegi civilizációnk.

Történelmi uszadékok: koleradomb

A 19. század során több kolerajárvány söpört végig a világon, melyek közül az 1831-es volt a legsúlyosabb. Olyan sokan haltak bele a szülővárosomban, hogy az elhunytakat kénytelenek voltak tömegsírokba temetni. Ezek közül az egyik a ligetben található. A fotómon a fák mögött jobb oldalon látható a dombocska, ami alatt több százan nyugszanak. Emlékhely, ahol az ember gondolkozhat a létünk visszatérő problémáiról és az azokra adott válaszainkról. A 19. században sem tudtak igazán mást javasolni a járvány megfékezésére mint a helyes táplálkozást, a tiszta ivóvizet, a tisztaságot és a nyugalom megőrzését. Ma már jól ismerjük a kolera baktériumot, tudjuk, hogyan lehet elkerülni a fertőzését. Csakis a tiszta ivóvíz a biztonságos. 
Az 1800-as években Csaba lakossága csatornázás hiányában hamar szennyvízzé változtatta a talajvizet. A kutak nem voltak elég mélyek. A fertőzött emberek a hasmenésükkel-hányásukkal szabadba engedték a kolerát. A többiek pedig a vízbe került kórokozót megitták. Villámgyorsan terjedt a lakosság körében. A kolera okozta nagy vízvesztésbe haltak bele az áldozatok. Kiszáradtak és keringésük összeomlott, akár 24 óra alatt bekövetkezhetett a halál. Rémisztő lehetett a járvány tombolása. Azonban száz év elég volt a kolera visszaszorításához. Megismertük a kórokozót, a fertőzése módját, a betegség lefolyását, és a megelőzését. Jött helyette nagyobb rettenet, az első világháború után legyengült népekre lecsapó influenza, ami spanyolnátha néven vonult be a történelembe.
A jelenlegi pandémiát vírus okozza, egy új koronavírus, amellyel most először találkozik az emberiség. Tudom, kegyetlennek tűnhet, de a jelenlegi egyedszámunkhoz mérten elég szerény veszteséget okoz. Azaz igazság, ha kétszáz millió emberrel végezne mint a középkori pestis, akkor sem esne hét milliárd alá az egyedszámunk. A 20. század háborúi, népirtásai kb. ugyanennyi emberrel végeztek. A pestis, a háborúk, a sok iszonyatos veszteség igazán felkészíthetett volna minket erre a régi/új kihívásra, amit egy kórokozó jelent. Nem ez az új koronavírus az igazán ijesztő, hanem mi magunk. Ahogy a kényelembe belehülyülve képtelenek vagyunk észszerűen viselkedni és higgadtak maradni. Oh, nem tanultunk semmit a történelemből, miközben átgyalogol rajtunk a valóság. Ez csak a kezdet.

Tavaszi virágok

Az eltelt napokban a #maradjotthon kampány ellenére néhányszor kimentem a szabadba megörökíteni 2020 tavaszának kibontakozását. Ennek ellenállni szinte lehetetlen. Igaz, amint kijárási tilalom lépne életbe, bolond lennék megszegni. Introvertáltként mini túráim során nem az emberek közelségét keresem, nagy ívben kerülök mindenkit és semmit sem fogdosok a kamerámon és állványán kívül. Meglepő, hogy a szociális fóbiának is lehet pozitív hozadéka. Nekem aztán nem nehéz betartanom a távolságot. De ennek ellenére leállok. Ez az új koronavírus mégis csak rosszabb a szezonális influenzánál. Ugyan meg lehet úszni enyhe tünetekkel is, de ha tüdőig lejut, mielőtt az immunrendszer legyőzné, akkor nagy a baj. Nagyon szeretek a nyílt ég alatt csatangolni, és itt a tavaszi virágpompa ideje. Azonban jövőre is lesz tavasz. Egyelőre ennyi volt 2020 kikelete.
A nyitóképet egyik városi sétám során lőttem. Csabai ház előkertjében nyílnak a szártalan kankalin hibridek.


A piros árvacsalán útszéli gyomtársulások közönséges egynyári növénye. Szinte egész évben virágzik. Magról ősszel kihajt és áttelel. Ezért tavasszal az elsők közt virágzik és a méheknek táplálékot kínál. Olyan sok nektár van ajakos virágaiban, hogy fiatalabb koromban lehúztam a szárról egyenként a virágokat, és tövüket fogaim közé csípve kiszívtam. Ez tavaszi kerti munkák közben kellemes pihentető tevékenység volt. A nagyobb beporzók mint a poszméh királynők szinte ugyanezt csinálják. Túl nagy a fejük, és hogy beférjen a virágba, és túlságosan éhesek a gyöngéd megközelítéshez, így oldalába harapva jutnak az értékes nedűhöz. 

A mezei tyúktaréj gyakori tavaszi virága Kétkörösköznek. Száraz gyepekben, erdőszéleken, városi zöldterületen is megtalálható. Bármerre mész, most könnyedén észreveheted. Picit zavarban vagyok, mert több rokona él hazánkban, és eléggé hasonlítanak egymásra. Kivétel a cseh tyúktaréj és a fiókás tyúktaréj. Azért ezeket biztosan felismerném. Mindkettő védett vadvirágunk. 

Az odvas keltike mérgező, ellenben helyben a legszebb tavaszi látványt nyújtja tömeges virágzásakor. Lila és fehér virágú tövei ezres nagyságrendben borítják tölgyültetvényeink alját. Tényleg hihetetlen, hogy ilyen szépség látható a megyében. Az ujjas keltike botanikai tanulmány alapján szintén van nálunk, de én még nem láttam csak hegyvidéken. A keltikék nemzetségében van kerti díszként ültetett faj is. Igazán különleges a Corydalis flexuosa, vagyis az égszínkék keltike, aminek magyar nevében benne van egzotikus tulajdonsága.

A salátaboglárka mindenfelé nyitja sárga virágait. Jól érzi magát városban és külterületen egyaránt. Az egyetlen a mérgező boglárkák között, amit étkezési céllal felhasználhatunk, amíg zsengék a levelei és nem virágzik. Egyébként jobb főzve fogyasztani és kis mennyiségben. Valószínűleg ínséges időszakban kerülhetett az ehető vadnövények közé a magas C-vitamin tartalma miatt.

Az orvosi tüdőfű nevét enyhe légúti panaszok kezelésére alkalmas gyógyhatásáról kapta. Pettyes tőleveiről és színváltós virágairól könnyű felismerni. Lásd a fotómon. A bimbó pirosas, a kinyílt virág liláskék.

A bogláros szellőrózsa kicsit becsapós, mert virágai hasonlítanak a salátaboglárkáéra, de nem boglárka, hanem szellőrózsa. Viszont a család szintjén rokonai egymásnak. Magasabb termetű, így látványosabbak tövei. Doboz-Szanazugban a Fekete-Körös holtága mentén többfelé láthatod és megtalálható Pósteleken is.

A védett ligeti csillagvirágot idén március másodikán fotóztam először. Mostanra az összes tő kinyílt, és a felújított ültetvény drótkerítése mentén látványos tömegben virítanak. Könnyedén észrevehető a sok kicsi kékség. Bájos növényke. Szerencsére van kertészeti céllal forgalmazott rokona, a bókoló csillagvirág. Ezt szerezd be, ha vágysz a tavasz kék csillagaira.