A ciánkék mohagomba Arrhenia chlorocyanea
egy kicsike gomba, kalapátmérője maximum két centi. Hazai
előfordulásáról nincs információm. Angliában is ritkának számít.
Nemzetségének különleges vonása, hogy a mohák gombapartnerei. Bizony a
kalapos gombák nemcsak fás szárú növényeknek kínálják fel a
szolgáltatásaikat. A magyar nemzetségnév erre utal. A ciánkék mohagomba
télen és kora tavasszal terem homokos talajú, mohás-zuzmós élőhelyeken.
Hazai rokonai közül az egyik mostanában került elő. Lehet, hogy a karéjos mohagomba.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A Clitocybula azurea
dél-amerikai kék gomba. Szerepelhetne a "Gombákkal a világ körül"
sorozatomban is, de a színe miatt itt a helye. Nemzetsége a
szegfűgombafélék Marasmiaceae családjába tartozik. Korhadékbontó.
Trópusi erdőkben az elhalt faanyagon jelennek meg kisebb-nagyobb
csapatokban kis méretű termőtestei. Spórapora fehér.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A
galambkék pókhálósgomba Cortinarius cumatilis meglepett, mert sokkal
inkább kék mint az előző cikkben bemutatott hagymatönkű C. traganus. A
pókhálósgombákon gyakran láthatunk lilás, ibolyás árnyalatokat, de a kék
jóval ritkábban fordul elő rajtuk. Ezért kuriózum a nevében is kék
galambkék pókhálósgomba. Sajnos nagyon ritkán bukkan fel hazánkban.
Egyetlen hazai előfordulásáról tudok, 2010-ben került elő Ispánk közelében. Egy fotós albumban
találtam rá.
2010 rendkívüli évnek számít, mert gombatobzódás volt, és
sok ritka fajt találtak a hobbi és profi gombászok. Ha 2013 csapadékos lenne,
talán ismét teremne a galambkék is. Kékes kalapjáról, fehér
tönkjéről, fiatalon fehéres, idősen agyagbarna lemezeiről könnyű
felismerni. A fenyőket kedveli, leginkább luc- és vörösfenyő alatt
található meg. Termőideje szeptember-október. Az ispánki példány október elején került elő.
Remélem, hogy egyszer rátalálok! Imádom a kék gombákat.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A kék döggomba Entoloma bloxamii jóval nagyobb termetű mint a sorozatot indító lápiszkék pitykegomba Entoloma chalybeum var. lazulinum,
kalapátmérője az észak-amerikai példányoknak elérheti a 15 centit.
Általában ennél kisebbek az európai termőtestek, 4-9cm a kalapátmérőjük.
A kék döggomba összetéveszthető az acélkék döggombával E. nitidum.
Azonban a kisebb termetű rokonának nincs lisztszaga, és nem ráncos a
kalapja, amely tulajdonság sokszor megfigyelhető a kék döggombán.
Sajnos
mindkét kékes színekben pompázó döggomba ritka faj hazánkban. Tavaly
ősszel Szlovéniában találtam egy viharvert példányát az acélkéknek.
Egyből felismertem kék kalapjáról, tönkjéről, valamint a rózsás
lemezeiről.
Ha rálelnél egy kék gombára, aminek a lemezei rózsaszínűek, akkor a cikkben szereplő három faj közül valamelyiket találtad meg.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A feketeközepű döggomba Entoloma chalybeum var. lazulinum magyar neve nem túl bizalomgerjesztő, jobban hangozna a lápiszkék pitykegomba. A színe emlékeztet a lazúrkőre. Ez a kék csoda megtalálható hazánkban. Szerepel a Gombaválogató sorozat harmadik kötetében.
Apró gomba, kalapátmérője 5 centi alatt van. A termőteste színe a kéken
kívül lehet feketés és lilás is. Lemezei fiatalon sötétkékek vagy
szürkés kékek, de később rózsaszínre színeződnek az érő spóráktól. Az Entoloma
nemzetséghez való tartozását jelzi a rózsaszín spórapora. Inkább
hegyvidéki faj, a természetközeli gyepeket kedveli, de megtalálható
fenyérek mohapárnáiban is. Apró termete és szépsége miatt biztosan nem
tekintjük étkezési gombának. Ha mégis, akkor jó tudni, hogy enyhén
mérgező.
Megjegyzés: A csodálatos fotót innen vettem.
Az ánizsillatú parásgereben Hydnellum suaveolens ugyanolyan különös mint a rokona, a csípős parásgereben H. peckii.
A kékes termőteste és az erős ánizsillata miatt a könnyen felismerhető
gombafajok közé tartozik. A nemzetségében vannak még kékes színű fajok,
de ezeknek nincs ánizsillata.
A képen fiatal, zsenge termőtestek láthatók.
Idősebb korára kifakul, illata is elszállhat, ilyenkor már nehezebb
megkülönböztetni a rokonaitól.
A termőteste tönk- és kalapszerű részre
osztható fel. A tönk lilás-kékes színű, a kalap teteje fiatalon fehér
kékes árnyalattal, idősen barna fehér széllel. Felülete bársonyos,
ráncolt. Termőrétege tüskés, a tüskék 5mm hosszúak, elágazók is
lehetnek, kékes-fehéresek. Kemény húsa miatt étkezési értéke nincs. Csodás illatát az ánizsaldehid és a kumarin
adja. Hazánkban ritka faj,
ritkasága miatt kímélendő. Hegyvidéki lucosokban érzi jól magát. A
fenyőfélék gombapartnere, a lucokat kedveli. Júniustól
októberig növeszti a termőtesteit.
Északi országokban, ahol jóval gyakoribb, a hobbi gyapjúfestők és a
hagyományőrzők szintén használják festésre. Halvány kékes-zöldes
színt ad a gyapjúnak.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A Lactarius indigo oly valószerűtlen, hogy a fotóját első ránézésre hamisnak hittem. Aztán leesett, hogy valódi gombáról van szó, tényleg kék az
"indigó tejelőgomba". Valószerűtlen színét az azulén nevű szerves vegyületnek köszönheti.
A gombák közt ugyan gyakori a sérülés nyomán kékre színeződő hús, de a termőtest kék színe jóval ritkább. Ezért kedvenceim a kék gombák.
A Lactarius indigo a a közepes értékű ehető gombák közé tartozik.
Termőtestének illata nincs, merev és pattanva törő húsa lehet keserű is,
ami csökkenti élvezeti értékét. A teje kék színű, levegőn zöldre
változik. Egyébként kevesebb tejet tartalmaz, néha tejnedv nélküliek a
termőtestei. Melegkedvelő faj. Észak-Amerika dél-keleti részén,
Mexikóban és egy-két dél-Amerikai országban fordul elő. Mindenféle fával
társul, gyökérkapcsolt gombája tölgyeknek, fenyőknek. Sajnos főzés
hatására elveszíti csodás színét, szürke lesz.
Az égkék kígyógomba Mycena interrupta
a déli féltekén a mérsékelt égövi esőerdőkben él. Az egyik legkékebb
gomba, így kicsi mérete ellenére népszerű fotótéma. Ciánkék kalapjának
átmérője kiterülve 2cm. Termőtestei magányosan, szálanként vagy
seregesen jelennek meg a nedves, korhadó famaradványokon. Megtalálható
Dél-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland lombhullató vagy tűlevelű
esőerdőiben.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A kéreg-kígyógomba Mycena pseudocorticola
apró gomba, kalapátmérője maximum tizenkét milliméter. Ritka faj
hazánkban; vagy csak nehéz észrevenni. Élő fák kérgén jelennek meg
tömegesen picurka termőtestei szeptemberben, és egészen decemberig
teremhet. A zsenge termőtestek szürkésfehérek, az idősek barnásak, tehát
csak az érettség bizonyos fokánál látható rajtuk a kékes árnyalat.
Ennek ellenére beraktam a boldogság kék gombái közé, mert a kígyógombák Mycena nemzetségét kevesen kedvelik, kell neki a jó reklám.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A kék penész Penicillium roqueforti a
mikrogombák közt az egyik leghasznosabb segítőnk. Neki köszönhetjük az
ízletes, pikáns kék sajtokat, amiket évszázadok óta készít az ember a
segítségével. De nemcsak sajtkészítésre jó. Tevékeny mikroorganizmusként
az életfolyamatai során számos vegyületet előállíthat, amire nekünk
szükségünk lehet. Ilyenek az összetett cukrok, fehérjebontó enzimek, íz-
és illatanyagok, de antibiotikumot is tud termelni, hiszen
mikroorganizmusként a baktériumokkal kell vetélkednie. Muszáj megvédenie
magát a mini vetélytársakkal szemben.
Ha az ember minden igényét kielégíti, akkor pazar gasztronómiai élményben van része. A kék sajtok nagyon jók.
Kár, hogy a minőségi sajtok megfizethetetlenül drágák közép-európai
fizetésből. Ettől függetlenül jó nekünk, hogy hasznos munkásunk a kék
penész.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A "kék rókagomba" Polyozellus multiplex egy tavaly őszi bejegyzésben
szerepelt először a blogban, a "Gombákkal a világ körül" sorozatban
írtam róla. Azonban helye van a boldogság kék gombái közt is.
A
különleges színén túl másik jó tulajdonsága a gyógyhatása. Polyozellin
nevű vegyületet tartalmaz, amiből esetleg egyszer Alzheimer-kór elleni
gyógyszer készülhet. A gomba hatóanyaga a gyomorrákra is hatással van,
gátolja fejlődését. Étkezési és gyógyászati céllal egyaránt gyűjtik
Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában. Sajnos Európában nem él.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A deres galambgomba Russula parazurea inkább szürkéskék
színű ibolyás árnyalattal mint kék, de helye van a sorozatban, mert az
egyik legszebb "majdnem kék" galambgomba. A közepes termetű gombák közé
tartozik, kalapja 3-8 cm átmérőjű. Könnyű megkülönböztetni a jóval gyakoribb és nagyobb méretű kékhátú galambgombától Russula cyanoxantha. A kékhátúnak hajlékonyak a lemezei.
A papagáj-galamgomba Russula ionochlora a deressel egy élőhelyen nőhet. A felismerését segíti, hogy a kalaphúsa a kukacrágásokban vörösödik.
Ha
rájuk leltünk savanyú talajú lombos vagy fenyőelegyes erdőinkben nyáron
vagy kora ősszel, egyiket se szedjük fel. Inkább gyűjtsük a nagyobb és
gyakoribb kékhátút, ami az egyik legjobb ehető gomba.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
A Ramaria cyanocephala
az egyik legszebb "igazi" korallgomba. A gombák közt ritka színben,
kékben pompáznak fiatal termőtestei. Az idősebb példányok kávébarna
színűek. Étkezési értéke nincs. Sajnos hazánkban nem él, mexikói és
japán oldalakon találtam információkat és képet róla.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
https://www.facebook.com/PsymafiaOfficial/photos/a.425151220870640.117889.140590025993429/1419401851445567/?type=3
VálaszTörléshttps://www.facebook.com/PsymafiaOfficial/photos/a.425151220870640.117889.140590025993429/1419523591433393/?type=3
Nem kékek de gyönyörüek
Milyen kár, hogy nem élnek nálunk ilyen gombák. Fotósként szívesen lencsevégre kapnék párat. :D :D :D
VálaszTörlés