Kékek

A ciánkék mohagomba Arrhenia chlorocyanea egy kicsike gomba, kalapátmérője maximum két centi. Hazai előfordulásáról nincs információm. Angliában is ritkának számít. Nemzetségének különleges vonása, hogy a mohák gombapartnerei. Bizony a kalapos gombák nemcsak fás szárú növényeknek kínálják fel a szolgáltatásaikat. A magyar nemzetségnév erre utal. A ciánkék mohagomba télen és kora tavasszal terem homokos talajú, mohás-zuzmós élőhelyeken. Hazai rokonai közül az egyik mostanában került elő. Lehet, hogy a karéjos mohagomba.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A Clitocybula azurea dél-amerikai kék gomba. Szerepelhetne a "Gombákkal a világ körül" sorozatomban is, de a színe miatt itt a helye. Nemzetsége a szegfűgombafélék Marasmiaceae családjába tartozik. Korhadékbontó. Trópusi erdőkben az elhalt faanyagon jelennek meg kisebb-nagyobb csapatokban kis méretű termőtestei. Spórapora fehér.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A galambkék pókhálósgomba Cortinarius cumatilis meglepett, mert sokkal inkább kék mint az előző cikkben bemutatott hagymatönkű C. traganus. A pókhálósgombákon gyakran láthatunk lilás, ibolyás árnyalatokat, de a kék jóval ritkábban fordul elő rajtuk. Ezért kuriózum a nevében is kék galambkék pókhálósgomba. Sajnos nagyon ritkán bukkan fel hazánkban. Egyetlen hazai előfordulásáról tudok, 2010-ben került elő Ispánk közelében. Egy fotós albumban találtam rá.
2010 rendkívüli évnek számít, mert gombatobzódás volt, és sok ritka fajt találtak a hobbi és profi gombászok. Ha 2013 csapadékos lenne, talán ismét teremne a galambkék is. Kékes kalapjáról, fehér tönkjéről, fiatalon fehéres, idősen agyagbarna lemezeiről könnyű felismerni. A fenyőket kedveli, leginkább luc- és vörösfenyő alatt található meg. Termőideje szeptember-október. Az ispánki példány október elején került elő.
Remélem, hogy egyszer rátalálok! Imádom a kék gombákat.

Megjegyzés: A képet innen vettem.
 

A kék döggomba Entoloma bloxamii jóval nagyobb termetű mint a sorozatot indító lápiszkék pitykegomba Entoloma chalybeum var. lazulinum, kalapátmérője az észak-amerikai példányoknak elérheti a 15 centit. Általában ennél kisebbek az európai termőtestek, 4-9cm a kalapátmérőjük. A kék döggomba összetéveszthető az acélkék döggombával E. nitidum. Azonban a kisebb termetű rokonának nincs lisztszaga, és nem ráncos a kalapja, amely tulajdonság sokszor megfigyelhető a kék döggombán.
Sajnos mindkét kékes színekben pompázó döggomba ritka faj hazánkban. Tavaly ősszel Szlovéniában találtam egy viharvert példányát az acélkéknek. Egyből felismertem kék kalapjáról, tönkjéről, valamint a rózsás lemezeiről.
Ha rálelnél egy kék gombára, aminek a lemezei rózsaszínűek, akkor a cikkben szereplő három faj közül valamelyiket találtad meg.

Megjegyzés: A képet innen vettem.
 

A feketeközepű döggomba Entoloma chalybeum var. lazulinum magyar neve nem túl bizalomgerjesztő, jobban hangozna a lápiszkék pitykegomba. A színe emlékeztet a lazúrkőre. Ez a kék csoda megtalálható hazánkban. Szerepel a Gombaválogató sorozat harmadik kötetében.
Apró gomba, kalapátmérője 5 centi alatt van. A termőteste színe a kéken kívül lehet feketés és lilás is. Lemezei fiatalon sötétkékek vagy szürkés kékek, de később rózsaszínre színeződnek az érő spóráktól. Az Entoloma nemzetséghez való tartozását jelzi a rózsaszín spórapora. Inkább hegyvidéki faj, a természetközeli gyepeket kedveli, de megtalálható fenyérek mohapárnáiban is. Apró termete és szépsége miatt biztosan nem tekintjük étkezési gombának. Ha mégis, akkor jó tudni, hogy enyhén mérgező.

Megjegyzés: A csodálatos fotót innen vettem.
 

Az ánizsillatú parásgereben Hydnellum suaveolens ugyanolyan különös mint a rokona, a csípős parásgereben H. peckii. A kékes termőteste és az erős ánizsillata miatt a könnyen felismerhető gombafajok közé tartozik. A nemzetségében vannak még kékes színű fajok, de ezeknek nincs ánizsillata.
A képen fiatal, zsenge termőtestek láthatók. Idősebb korára kifakul, illata is elszállhat, ilyenkor már nehezebb megkülönböztetni a rokonaitól.
A termőteste tönk- és kalapszerű részre osztható fel. A tönk lilás-kékes színű, a kalap teteje fiatalon fehér kékes árnyalattal, idősen barna fehér széllel. Felülete bársonyos, ráncolt. Termőrétege tüskés, a tüskék 5mm hosszúak, elágazók is lehetnek, kékes-fehéresek. Kemény húsa miatt étkezési értéke nincs. Csodás illatát az ánizsaldehid és a kumarin adja. Hazánkban ritka faj, ritkasága miatt kímélendő. Hegyvidéki lucosokban érzi jól magát. A fenyőfélék gombapartnere, a lucokat kedveli. Júniustól októberig növeszti a termőtesteit.
Északi országokban, ahol jóval gyakoribb, a hobbi gyapjúfestők és a hagyományőrzők szintén használják festésre. Halvány kékes-zöldes színt ad a gyapjúnak.

Megjegyzés: A képet innen vettem.
 

A Lactarius indigo oly valószerűtlen, hogy a fotóját első ránézésre hamisnak hittem. Aztán leesett, hogy valódi gombáról van szó, tényleg kék az "indigó tejelőgomba". Valószerűtlen színét az azulén nevű szerves vegyületnek köszönheti.
A gombák közt ugyan gyakori a sérülés nyomán kékre színeződő hús, de a termőtest kék színe jóval ritkább. Ezért kedvenceim a kék gombák.
A Lactarius indigo a a közepes értékű ehető gombák közé tartozik. Termőtestének illata nincs, merev és pattanva törő húsa lehet keserű is, ami csökkenti élvezeti értékét. A teje kék színű, levegőn zöldre változik. Egyébként kevesebb tejet tartalmaz, néha tejnedv nélküliek a termőtestei. Melegkedvelő faj. Észak-Amerika dél-keleti részén, Mexikóban és egy-két dél-Amerikai országban fordul elő. Mindenféle fával társul, gyökérkapcsolt gombája tölgyeknek, fenyőknek. Sajnos főzés hatására elveszíti csodás színét, szürke lesz.

Az égkék kígyógomba Mycena interrupta a déli féltekén a mérsékelt égövi esőerdőkben él. Az egyik legkékebb gomba, így kicsi mérete ellenére népszerű fotótéma. Ciánkék kalapjának átmérője kiterülve 2cm. Termőtestei magányosan, szálanként vagy seregesen jelennek meg a nedves, korhadó famaradványokon. Megtalálható Dél-Amerika, Ausztrália, Új-Zéland lombhullató vagy tűlevelű esőerdőiben. 

Megjegyzés: A képet innen vettem.  

A kéreg-kígyógomba Mycena pseudocorticola apró gomba, kalapátmérője maximum tizenkét milliméter. Ritka faj hazánkban; vagy csak nehéz észrevenni. Élő fák kérgén jelennek meg tömegesen picurka termőtestei szeptemberben, és egészen decemberig teremhet. A zsenge termőtestek szürkésfehérek, az idősek barnásak, tehát csak az érettség bizonyos fokánál látható rajtuk a kékes árnyalat. Ennek ellenére beraktam a boldogság kék gombái közé, mert a kígyógombák Mycena nemzetségét kevesen kedvelik, kell neki a jó reklám.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A kék penész Penicillium roqueforti a mikrogombák közt az egyik leghasznosabb segítőnk. Neki köszönhetjük az ízletes, pikáns kék sajtokat, amiket évszázadok óta készít az ember a segítségével. De nemcsak sajtkészítésre jó. Tevékeny mikroorganizmusként az életfolyamatai során számos vegyületet előállíthat, amire nekünk szükségünk lehet. Ilyenek az összetett cukrok, fehérjebontó enzimek, íz- és illatanyagok, de antibiotikumot is tud termelni, hiszen mikroorganizmusként a baktériumokkal kell vetélkednie. Muszáj megvédenie magát a mini vetélytársakkal szemben.
Ha az ember minden igényét kielégíti, akkor pazar gasztronómiai élményben van része. A kék sajtok nagyon jók. Kár, hogy a minőségi sajtok megfizethetetlenül drágák közép-európai fizetésből. Ettől függetlenül jó nekünk, hogy hasznos munkásunk a kék penész.

Megjegyzés: A képet innen vettem.
 

A "kék rókagomba" Polyozellus multiplex egy tavaly őszi bejegyzésben szerepelt először a blogban, a "Gombákkal a világ körül" sorozatban írtam róla. Azonban helye van a boldogság kék gombái közt is.
A különleges színén túl másik jó tulajdonsága a gyógyhatása. Polyozellin nevű vegyületet tartalmaz, amiből esetleg egyszer Alzheimer-kór elleni gyógyszer készülhet. A gomba hatóanyaga a gyomorrákra is hatással van, gátolja fejlődését. Étkezési és gyógyászati céllal egyaránt gyűjtik Észak-Amerikában és Kelet-Ázsiában. Sajnos Európában nem él.

Megjegyzés: A képet innen vettem.
 

A deres galambgomba Russula parazurea inkább szürkéskék színű ibolyás árnyalattal mint kék, de helye van a sorozatban, mert az egyik legszebb "majdnem kék" galambgomba. A közepes termetű gombák közé tartozik, kalapja 3-8 cm átmérőjű. Könnyű megkülönböztetni a jóval gyakoribb és nagyobb méretű kékhátú galambgombától Russula cyanoxantha. A kékhátúnak hajlékonyak a lemezei.
A papagáj-galamgomba Russula ionochlora a deressel egy élőhelyen nőhet. A felismerését segíti, hogy a kalaphúsa a kukacrágásokban vörösödik.
Ha rájuk leltünk savanyú talajú lombos vagy fenyőelegyes erdőinkben nyáron vagy kora ősszel, egyiket se szedjük fel. Inkább gyűjtsük a nagyobb és gyakoribb kékhátút, ami az egyik legjobb ehető gomba.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A Ramaria cyanocephala az egyik legszebb "igazi" korallgomba. A gombák közt ritka színben, kékben pompáznak fiatal termőtestei. Az idősebb példányok kávébarna színűek. Étkezési értéke nincs. Sajnos hazánkban nem él, mexikói és japán oldalakon találtam információkat és képet róla.

Megjegyzés: A képet innen vettem.