Polgári életérzés

Tegnap egy fotóválogatást raktam ki, aminek címe "Nem védjük értékeinket". Ez a gondolat a mai nap is foglalkoztatott engem, mert tényleg megfeledkeztünk azon vívmányok megvédéséről, amikért sok felmenőnk az életét adta. Nemrég volt a nemzeti ünnepünk, a Kossuth téren még kint vannak a gyermekek által elhelyezett ünnepi díszek. Jó kérdés, hogy miféle példát mutatunk nekik, ha ugyan felfogjuk egyáltalán a példamutatás fontosságát! Úgy látom, hogy a 21. századra a "modern ember" belehülyült a kényelembe és egyre inkább butul, képtelenné válik a gondolkozásra, a prioritások felmérésére és a valódi értékek felismerésére és védelmére. Álltam a déli napsütésben a város főterén, amit annak idején EU-támogatásból újítottak fel. Néztem a 19. század második felében épült eklektikus stílusú, polgári életérzést tükröző épületeket és a derűs hangulat ellenére elkomorodtam. A nyugathoz tartozunk, a nyugati szellemiség formált minket és mégis egyesek elárulják ezt a fajta szövetséget és a keleti despotáktól remélnek védelmet árulásukért, megfeledkezve róla, hogy a keleti pusztaságból elmenekültek az ősmagyarok és a lehető legnyugatabbra vándoroltak. A nyugatot választották. Akik a jelenkorban keletre pislantgatnak, még az ősöket is elárulják! Mit remélnek, amikor történelmi tapasztalataink vannak arról, hogy milyen birodalmi elnyomás alatt lenni?! Oroszország és Kína nem érti a szabadság eszményt, és nem is jófej azokkal, akiket felhasznál birodalmi céljaik elérése közben. A magyarországi rezsim kapcsolatai a keleti despotákkal árulás, szembeköpése Szent Istvánnak, Mátyás királynak, Petőfi Sándornak és sorolhatnám hosszan a valódi fejlődésért aktívan tevő történelmi nagyjainkat. A narancs rezsim emberi minőségének alacsony szintjét jelzi a választása, hogy keletről bármit is remél és megtagadja mindazt, amit a nyugattól kaptunk.

A főtérről elsétáltam a Munkácsy emlékházhoz, amit szintén EU-támogatásból újíttatott fel a város pár éve. A Gyulai út elején a 19. század második felében néhány nemesi, vagyonos család kúriát építtetett. Ezek közül kettő a mai napig fennmaradt. Az egyik az előbb említett és a fotómon is szereplő emlékház, a másik átlósan vele szemben tekinthető meg, amiben jelenleg már a bábszínház van. A fejlődés jele, hogy kispolgári/paraszti származékként a szép tavaszi napsütésben szabadon bemehettem a kúria udvarára és körbejárhattam, sétálhattam az egykori angolkert-töredékében és üldögélhettem pavilonja alatt. Nos, mindezt a feudális rendszerben nem tehettem volna meg. Esetleg szolgálóként vagy más alacsonyabb rendű kisegítő személyzetként. A társadalmi és vagyoni egyenlőtlenség időnként szétveti a "szép világot" és a régi rend védelmezői ronda véget érnek az esztelen tombolás során. Lásd Bajcsy-Zsilinszky Endre elgondolkodtató sorsát, aki ifjú korában halálosan megsebesítette Áchim Liker Andrást. Természetesen nincs isteni igazságszolgáltatás, pusztán érdekeikért küzdő emberi lények vannak. És a küzdelem minden szinten zajlik. Vészes naivság azt hinni, hogy minden rendben van és nem zajlik már a III. világháború, vagy a pici magyar langymeleg kakiban egy hideg polgárháború, amit a narancs rezsim vív 14 éve mindenki mással szemben és ehhez erőforrásért keleti despotákhoz folyamodott, amivel árulást követett el.

A Habsburg-birodalom 19. századi kataszteri térképből vettem ki egy kis részletet, amin zöld vonallal rajzoltam körbe a jelenkorban emlékházként működő kúriát. A másikat, amiben a bábszínház van, zöld pöttyel jelöltem. A képen látható még a liget egy része a valamikori sörházzal, amiben a 21. században a Körösök Völgye Látogatóközpont található meg. Ha azt hiszed, hogy a 19. századi nagy arányú fejlődés a vagyonos nemeseknek volt köszönhető, tévedsz. Azok foggal-körömmel ragaszkodtak birtokaikhoz és előjogaikhoz, és ezzel akadályozták a fejlődést, aminek negatív hatásait a jelenben is nyögjük. Nem lehet országot fejleszteni, amikor az ember a saját vagyonát gyarapítja és nem győzi elrejteni a milliárdokat magántőke alapokba. Ha azt hiszed, hogy a jelenkor nemzeti=nemesi gazemberei jót tesznek az országnak, sürgősen tanuljál a történelemből és tanulmányozd a diktatúrák "fejlődését" és hogy mi is történik az ilyen rendszerekben az emberekkel. Amit a nyugattól kaptunk, hogy például én a jelenben békésen ücsöröghetek szinte bárhol kedvem szerint és fotózhatok, gyarapíthatom kreatív projektjeimet, a nyugatról jött fejlődésnek köszönhetem. És ebben benne vannak többek közt a nő mozgalmak is. Én látom és értékelem az értékeket, valamint tudatában vagyok a béke törékenységének és annak is, hogy mindezt kötelességem a saját jól felfogott érdekemben védelmezni! Ha erre te nem vagy képes, "nyomorult és tudatlan állat" módjára végzed be. Persze előfordulhat, hogy tömeges inaktivitás esetén, majd a robbanás során magam is a "romok alá" kerülök, de ezt is figyelembe veszem döntéseim meghozásakor.
Lásd derűs képválogatásomat. Lásd, milyen szép a világunk! Ami bármikor pokollá válhat, mert a többség (sajnos) egyre kevésbé képes gondolkodni.

Nem védjük értékeinket

Legyen inkább gomba

A lilatönkű pereszke március elseje óta rendszeresen megfordul a gombavizsgáló asztalán, és ma az egyik árusnál is volt belőle. Az árusnak van szakellenőri végzettsége, így neki nem kell határozásra hoznia a természetben gyűjtött termőtesteit.
Jól tettem, hogy rutinból ránéztem a pultjára, mert a tavaszi nap-éj egyenlőség napján egy ládányi tipikus őszi termőidejű gombát látni nem mindennapi élmény.
Inkább a gombákról, a természetről, vagyis annak maradékáról írok és nagy ívben kerülöm a hazugságokat. Sok mindenre rájöttem életem negyvenhat éve alatt, például hogy az érdekeimet egyetlen egy valakinek áll érdekében megvédenie, és az pont én magam vagyok! Felejtsd el a demokrácia bullshitet! A nyugati demokráciák is igen komoly válságba sodródtak bele.
Írhatok én számtalan közéleti írást, nincsen semmiféle hatásuk. Fölösleges energiapazarlás részemről.
Megyek meditálni, mert menten megüt a guta. Rohadtul stresszes ebben a romlott lelkiismeretű, hanyatló, önhazugságokba zárkózott, beteg, roncs-társadalomban "élni". Pechemre magyarnak születtem, és magyarként ezen a földön "kell élnem és halnom". Micsoda hülye sorscsapás! Persze tudom lehetne rosszabb is. Egyébként honnan tudod, hogy ez nem az a rossz, amiből sikítva kéne menekülni?!?

Szappanoperai hős terelésnek

Egyik megállapításom, hogy nincsenek hősök (messiások), csak termékek vannak, akik eljátsszák a szájtáti népnek, hogy vannak csodák, és nem csupán kihasznált idióták, pedig inkább utóbbiak és ahogy elnézem őket, igénylik is a hitegetést, mert önerőből cselekedni rég nem tudnak. Illúzióik, rontott döntéseik rabjai, mert változni mindig nehéz és ijesztő, beismerni, hogy évtizedeket tékozoltak el és így tovább. Nekem viszont nincs még harminc évem erre a pocsék kutyakomédiára, ami ebben a rántott hús alakú kis országban zajlik egyre romló társadalmi és természeti környezetben.
A bejegyzés címe a NER-es zsúrpubira utal, aki előadja a megtért fiút, mert ráébredt a küldetésére, miszerint meg kéne tisztítani a szegény hazát a csúf önérdektől. Oh, pech, hogy történelmi beidegződése a magyarságnak a fosztogatás, "amit ma elvehetsz ne halaszd holnapra" túlélési stratégia.
Nincs nekem időm ilyen silány produktumra.
Kötelező néznivaló Terry Gilliam klasszikusa, a Brazil, és olvasd el George Orwell 1984 című regényét is!

Ui.: Kompország elsüllyed. Aki teheti, költözzön valódi jogállamba.
Ui2.: 2010 óta annyi gazság történt az országban, hogy régen fel kellett volna oszlatni a parlamentet és nem négyévente eljátszani az ostoba választási színjátékot, amikor az emberek kinyilvánítják az "akaratukat". Micsoda akaratgyenge, bávatag, valódi cselekvésre képtelen nép a magyar! Várnak a "hősre", mert ők maguk képtelenek cselekvő emberré válni. Ez a legundorítóbb az egészben, amitől dühbe gurultam.

Old book, cyclamen, and fungi

There are real treasures lurking near me. Herman Melville's Moby Dick, published by Oxford in 1925, is my oldest book. It was a great feeling to pick up the old green hardcover book, to read it, to turn the pages. Now it's on my desk, because I'm simply fascinated that this book is 99 years old this year.
I took the cyclamen flower from my eight year old plant as a decorative element to mark the spring time. Cyclamen persicum is a popular houseplant for the winter-spring season, and the plant I bought in February 2016 has given me plenty of flowers this year.
The fungus is a great character species. The grove inkcap Coprinopsis melanthina a good marker of the forest in the landscape. Although we no longer have forests, all wooded habitats are plantations.
Now I am quite happy because I surround myself with valuable things.

Átkozott aggodalmak

Két hete gondoltam rá, hogy mennyire jópofa lenne egy húsvéti tojás(gomba) kereső játékot csinálni a gombásztársak gyerekeinek, unokáinak, de három problémám is akadt. Az egyik, hogy nagyon sok a kullancs, és bizony keresgélés közben a kullancsok kapva-kapnának az alkalmon, hogy vért szerezhessenek és cserébe kellemetlen és veszélyes kórságokat adhatnának át. A másik, hogy hol is hirdetném meg a játékot? A közösségi oldalon az algoritmus mélyen elrejti a non-profit bejegyzéseket, a blogomat pedig kevesen olvassák.
Kullancsok és ismeretlenség, két mélyütés a motivációmba. A harmadik ok, hogy a lelkesült ajándékozási kedv nem igazán talál kifutásra a valóságba és tulajdonképpen nem is értékelik. Saját magamat ámítom a bolondos ötleteimmel. Rég rájöttem, hogy alapvető szükségleteink mozgatnak minket, a testiek és a lelkiek. Számomra az utóbbiak közé tartozik a hasznosság érzése, hogy ne "kivert kutyaként bolyongjak a téli éjben halálra ítélten", hanem a közösség hasznos tagja legyek. Az előbbiek közé tartozik viszont, hogy az emberek 99%-a, akik a gombák felé nyitnak, enni akarják a termőtesteiket. Ez érthető, hiszen az önfenntartás elsődleges szempont, de az ember több éhes állatnál, elméletileg. Vagy nem? Tragédiánk része, hogy a gombászat szellemi és etikai része kevesünket érdekli. Ettől elmegy a maradék kedvem is, hogy erőfeszítéseket tegyek egy jó ügy érdekében.
Itt van húsz gomba, amit kiválasztottam, és amik mind megtalálhatók a pósteleki kastélyparkban termőidejükben esős időjárás esetén. A játék előkészítését elindítottam, de útközben a lelkesedésem belebucskázott a kiábrándultság árkába.

Gyilkos galóca

Légyölő galóca

Lila susulyka

Zsemleszínű fakógomba

Kesernyés tinóru

Céklatinóru

Málnavörös tinóru

Szemcsésnyelű fenyőtinóru

Vöröses nyálkásgomba

Ízletes rizike

Karbolszagú csiperke

Csoportos csiperke

Gyapjas tintagomba

Kerti tintagomba

Karcsú őzlábgomba

Óriás tölcsérgomba

Májusi pereszke

Téli fülőke

Májgomba

Óriás bokrosgomba

Életem hátralévő részében fontosabb nekem, hogy személyes igazságomat kimondjam, legalább magamnak a nyugodt, megbékélt halálomért. Nem kell hamis ábrándokat kergetnem és fölöslegesen izgatnom magamat. És könyörögnöm bárkinek is, hogy "legyél oly kedves és vedd észre, hogy természet nélkül mind meghalunk", hiszen így is úgy is halálra ítélt halandók vagyunk. És nem támadunk fel. Mert szerves anyagból lettünk és szerves anyaggá leszünk, és tudatunk múló illúzió csupán. Egyikünk se éteri szépség, mennyországba való tünemény. Hiszen mind enni akarunk, minél több élvezetet magunkba fogadni. De nem tart örökké a lakoma. Miért álmodik az éhes emberállat mennyországról?

Diadalmas tavasz

Szerdán a városban tettem egy nagyobb sétát, lásd ebben a bejegyzésben a fotóimat, ma pedig egy levezető túrát tettem a fő indikátor helyemen. Most a nagy objektívet csatoltam a vázra, ami 24-70 mm, és ezzel fotóztam. Amikor a tavasz ilyen szép, ennyire tökéletes, akkor érdemes az embernek a legjobb eszközével megörökítenie. A nyitókép a Körös klub természetvédő egyesület génbankjában készült és az abszolút tavaszi hangulatot örökítettem meg. A központi eleme a fotónak a magányos, virágzó kökénybokor. Külterületen most virágzik a kökény és ahol nagy állományai vannak ott olyan a látvány mintha felhők lennének a talajon, amik zsongó hangot adnak ki a beporzó méhektől. A kökény igencsak tövises bokrunk, de egyben rendkívül értékes őshonos növényünk. 2013-ban készítettem fél liter ágyas pálinkát kökényből, de kizárólag a gyógyító értéke miatt. Azóta régen elfogyott, és nem csináltam másikat, mert úgy egyébként absztinens vagyok, extrém ritkán iszom alkoholt, mert szerencsére nem kívánom. Ellenben nagy rajongója vagyok a vad (erdei) gyümölcsökből készült lekvároknak. Nagyon szeretem az erdő ajándékait. Ezért oly szomorú számomra, hogy például a málna a klímaváltozás miatt pusztulóban van. Valamikor a kertben sűrű málnás volt, mostanra alig maradt pár tő. A szamóca még hamarább kipusztult a forró, száraz nyarak hatására. Mulcsozva, öntözve volt, de ez sem óvhatta meg a légszárazságtól és a hőségtől! Ahogy a málnát sem menti meg. A növények és a gombák is jelzik az éghajlatváltozást! A császárgalóca észak felé terjedése laikusok számára is érthető jelenség. Ettől még tényleg döbbenetes volt a szubalpin Zemplénben a mediterrán gombát tömegesen látni. A császárgalóca a fák partnereként később kezd el teremni és Békés megyében nem él meg. Ma egy egészen más gombát kerestem a gombász birodalmamban, aminek ideje van.

A cseh kucsmagomba pósteleki lakcímére 2022-ben találtam rá. Lásd a linkelt videómat a bejegyzés végénél. Idén időben értem ki, éppen bújnak ki az avar közül, de megdöbbentően aprócskák! Soha még ilyen kicsi cseheket nem láttam. Nehéz volt értékelhető fotókat készítenem róluk. Fogalmam sincs, hogy mitől ilyen pindurkák. Végül is gyűjteni nem akartam, csak fotót készíteni. A videó borítóképén látható, hogy milyen szép nagyra tudnak nőni kedvező helyzetben! A vízellátással lehet a gond, mert az avar fölé magasabban felnyúlt picurkák süvege már száraz volt. Felemás a vízhelyzet, mert a talajban van víz, de az erős napsütés, a szél és a napközbeni alacsony páratartalom a napfényes részeken a talaj tetejét teljesen kiszárítja. Tehát egyszerre láttam pocsolyás, nedves részeket és csontszárazakat is. Elképesztő az ilyesfajta mozaikosság. De mondom, a talaj mélyén még van víz, ami árnyas párás részeken kedvező a gombáknak, és itt kellemes meglepetések érhetik a gombászt. A gombász csoportokban lehet látni nagyon szép gyűjtéseket is. Én viszont több mint húsz éves gombász múlttal már a gyönyörűség kedvéért járom a tájat. Egyszerűen jó gyönyörködni  kedvenceimben. Lásd a képválogatást.

Ui.: A vadkörte is virágzik. 2018-ból találtam bejegyzést, ami alapján akkor április 16-án virágzott.

Zöld hazafiság/Green patriotism

A csoportos csiperke Agaricus bohusii Bohus Gábor mikológusról lett elnevezve, aki a 20. század második felében széles körű munkásságának keretében a csiperke nemzetség kutatója volt. Járt Békés megyében is, és innen írta le, közösen kutatva a helyi gombákat Vasas Gizellával és Locsmándi Csabával a körösi csiperkét Agaricus annulospecialis.
Szülőföldem csiperkékben különösen gazdag, mindig öröm számomra valamelyikükkel találkozni, akár a városban az ízletessel A. bitorquis vagy odakint terepen a csoportossal.
A fotót 2019. augusztusában készítettem Doboz-Szanazugban, aminek erdőterülete Mályváddal együtt az egykori keményfás ligeterdő fajkészletének maradékát őrzi. Ezekben a leromlott faültetvényekben kedvező időjárású években találkozhatsz a helyi karakterfajokkal. Békés megyének egyedi, sajátos, a tájra jellemző fajkínálata van. Ugyan bőven találhatók széles körben elterjedt gombák, de ritkaságok is, és így együtt valami egyedit alkotnak. Számomra a helyi élővilág kínálja a legerősebb kapcsolatot a szülőfölddel és vegyes nemzetiségű családfámnak köszönhetően lepereg rólam a nacionalizmus. Inkább kozmopolita vagyok, és az emberekről egyéni erőfeszítéseik alapján alkotok képet magamnak. Semmit se jelentenek számomra a manipulatív célú propaganda szövegek, mert pontosan tudom, hogy mondani bármit lehet és minden szó elszáll. A tettek számítanak.
Több mint tíz éve járom a helyi gombász terepeimet, de igyekeztem több tájegységünkbe is eljutni, illetve az Erdélyi-szigethegység egyes részein szintén gombásztam.
A tetteim és munkásságom alapján zöld hazafi vagyok és ha kétségbe vonod az állampolgárságomat, önmagadról állítasz ki szegénységi bizonyítványt.
Ha komolyan vennéd a nemzeti örökséget, tudnád, hogy az őshonos természet milyen becses kincsünk és megőrzése mindannyiunk közös feladata. Alapvető igazság, hogy a természet az éltető közegünk, és ha az élővilágot végzetesen károsítjuk, a saját fajunk halálos ítéletét készítjük elő. Ehhez mérten a belföldi ökörködés, hogy ki az igazi magyar, szánalmas és bosszantó, kicsinyes köpködés, amibe intelligens, komoly ember nem száll be. Mentem is a dolgomra, mert sok a teendő.


The Medusa mushroom Agaricus bohusii is named after mycologist Gábor Bohus, who was a researcher of the genus Agaricus during his extensive work in the second half of the 20th century. He also visited Békés County and from there, together with Gizella Vasas and Csaba Locsmándi, he described the local fungi Agaricus annulospecialis.
My homeland is particularly rich in Agaricus, and it is always a pleasure for me to meet one of them.
The photo was taken in August 2019 in Doboz-Szanazug, whose forest area, together with Mályvád, preserves the remnants of the former hardwood grove. In these degraded tree plantations you can encounter local character species in favourable weather years. Békés County has a unique species assortment, specific to the landscape. Although there are plenty of widespread mushrooms, there are also rarities, and together they form something unique. For me, the local wildlife offers the strongest link with my homeland and my mixed-ethnic family tree makes me feel less nationalistic. I am rather cosmopolitan and I form my image of people based on their individual efforts. Propaganda texts with a manipulative purpose mean nothing to me, because I know perfectly well that you can say anything and all words will be lost. It is the actions that count.
I've been walking my local mushrooming grounds for over ten years, but I've also tried to get to several of our regions, and I've also mushroomed in parts of the Munții Apuseni.
My actions and work have made me a green patriot, and if you doubt my citizenship, you are giving yourself a poverty certificate.
If you were serious about national heritage, you would know how precious our indigenous nature is and how its preservation is a shared responsibility of all of us. It is a fundamental truth that nature is our lifeblood, and if we damage it to the point of extinction, we are preparing the death knell for our own species. Compared to this, the domestic bickering about who is the real Hungarian is pathetic and annoying, petty spitting in which intelligent, serious people do not get involved. I'm off to work, because there's a lot to do.