Soylent green 1973

Úgy emlékeztem, hogy írtam már a blogomban a Zöld szója című amerikai sci-firől, de nem találom a cikket. Ma ismét újranéztem, mert Ati még nem látta, így most ő is rácsodálkozhatott, hogy a 70-es években kezdte észrevenni az emberiség, hogy pöpet túllőttünk a lehetőségeinken. Ahogyan én mondogatom, hogy az azóta született minden ember, így én is, újabb szeg a bioszféra koporsójába. Én 1978-ban születtem, és életem eddigi 43 éve alatt szemtanúja lehettem az élő környezet fajunk általi felélésének. Mai hír, hogy a tavainkért aggódó civil kezdeményezést félresöpörte a tavak beépítésében érdekelt narancs bagázs. Semmi más nem számít csak az egyed pillanatnyi sikerét ígérő pénzszerzési lehetőség. Közben hosszútávú érdekeink jelentősen sérülnek és komoly károkat okozunk. De mit számít mindez! Képtelenek vagyunk felmérni a jelenbeli tetteink jövőbeli hatásait. Erre még az ember, az önmagát legértelmesebbnek tartó faj sem képes. Pedig tudósok ezrei számos tanulmányban bemutatták, hogy mi vár ránk. A klímaváltozás a jelenben is zajló folyamat, amire ékes példa az idei hűvösebb tavasz. Amíg mi fáztunk, addig Szibériában 20 Celsius fokkal volt melegebb az átlagnál, vagyis hőhullám tombolt és átlagban globálisan melegebb volt a Földön. A regionális időjárás nagyon becsapós lehet, és sokan képtelenek túllátni a napon. Pedig voltak már hazánkban is elképesztően meleg nyarak, és a helyi rekord 2000-es, amikor augusztusban 41,2 Celsius fok volt.
Veszélyes teleszülnünk a bolygót, mert ember embernek lesz vadásza és zsákmánya egyszerre. Hogy minő iszonyatra vagyunk képesek, azt már megmutattuk a 20. században az üzemi emberöléssel, és a két atombombával, amiknek tüzében pillanatok alatt százezrek pusztultak el. A rejtett iszonyataink sem kevésbé rémisztőek. Hogyan ejt csapdába minket a szükségleteink kiárusítása a piacnak, vagy az annak helyében terpeszkedő államnak/kormánynak. Gondolj csak bele, ha hirtelen nem lenne áram és víz... De sorolhatnám a példákat a félelmetes kiszolgáltatottságunkra. "Disznók az ólban" helyzetben vagyunk, és nekem semmi kétségem afelől, hogy krízis helyzetben pont úgy leszünk kezelve mint a vágóállatok, mert elkényelmesedve a tömeg hagyta, hogy olyan emberek döntsenek sorsunk felől, akikre józan ésszel napos csibe felnevelését sem bíznánk. Nem értitek, hogy mennyire kevés mozgásterünk maradt, csapdába estünk. Bármerre mozdulnál ott a másik ember, akinek ugyanúgy joga van az élethez mint neked. Bár neked kevesebb jogod van, ha kisebb a lobbi erőd. Ez is megérne egy írást, hogy mennyire jogfosztottak vagyunk. Visszatértünk a múltba. A történelem kígyója kies hazánkban ismét önmaga farkába harapott.
Egy szónak is száz a vége, ha még nem láttad, akkor nézd meg a Zöld szóját! Tanulságos film.

Előadásaim a 21. héten

Szerdán a csemegegombák előadást ismétlem meg, ami különösen aktuális most, hogy berobban a szezon, ahogy az új is abszolút hasznos vasárnap, amiben a rendek segítségével mutatom be a gombák bámulatos változatosságát. Gyakran hallhatod tőlem: Boletales, Agaricales, Russulales, ahogy a fotómon is láthatod ezen három nagy rend egy-egy képviselőjét, melyek közül a bal szélső a változékony tinóru 20 perc főzés után jó, ehető gomba.
Mindkét előadást délután hatkor kezdem, de fél hatkor kinyitom a chat szobát, lehet belépni. Szeretettel várlak!

Helyzetjelentés

Ma a vizsgálóba nagyobb mennyiségben étkezési gombák közül erdőszéli csiperkét és mezei szegfűgombát hoztak, de akadt érdeklődés szintjén a tételek között fehér porhanyósgomba, ízletes csiperke és fagyálló likacsosgomba. Ezek adták az ideiglenes friss dekorációt az asztalomon. Ez még csak egy kis bemelegítés volt a gombaáradat előtt, ami egy hét múlva fog elborítani. A kiadós esőknek köszönhetően beindultak a mezők és a fás élőhelyeken is egyre több gyökérkapcsolt gomba bújik elő. A bébi vargányás posztok növekvő száma jelzi a szezon berobbanását. Kezdenek megőrülni a gombásztársak.

Muszáj a bejegyzésbe betennem nekem is egy két évvel korábbi fotómat. Ha átmennék a Szigethegység előterébe gombászni, készíthetnék friss képet, de ez egyelőre nem fog összejönni. Ezért a helyi termőhullám felfutását figyelem. Ugyan nincs vargánya Kétkörösközben, de nyárfa-érdestinóru van, ami nekem ugyanolyan jó és egyik kedvencem. Lásd tíz kedvenc csemegegombámat bemutató írásomat. Szerencsés gombásztárs már talált néhányat, de saját lakcímemen még nem jött elő. Ami késik nem múlik. Semmiről sem fogok lemaradni, ahogy te sem. 2021-ben májussal szerencsénk van, esős és nem túl meleg. Tökéletes a gombáknak, így a gombászoknak is. Irány az erdő, mező! Ha pedig kezdő vagy, várlak a vizsgálóban.

Biodiverzitás világnapján

2017-ben ugyanezen a napon publikáltam egy bejegyzést, amit szóról szóra ugyanígy írnék meg, így linkeltem, hogy megspóroljam magamnak a plusz munkát. Eleve rossz bőrben vagyok, semmi kedvem lehangoló gondolatokkal foglalkozni. Éppen untig elég elviselnem a magyar rögvalóságot, ami egyre inkább kiszívja belőlem az életerőt. Nem táplál többé a szülőföld, hanem megöl. A hátralévő időmet szeretném kellemesebb hangulatban eltölteni, így terheket dobok le magamról. Amit tudtam, megtettem. A többi nem rajtam áll. Az online előadás sorozatomat szívesen csinálom, örömmel adom át tudásomat a gombákról. Hálát sem várok érte. Erről is régen letettem. A saját lelkiismeretem legyen tiszta, hogy hasznosan töltöttem el az életidőmet. Minden mást ki akarok zárni a lelkemből, mert csak lehúz, megmérgez.

A nyitóképet a Körös klub egyesület génbankjában fotóztam, akár a második képen látható fátyolos nőszirmokat, ami védett növényünk. Az egyesület célja a génbankkal az őshonos fáink és növényeink megőrzése a várostól kapott tíz hektáros területen. Jó hír, hogy a kiserdő kikerült a vágásos termelésből, vagyis sosem lesz tarra vágva. A természeti folyamatok fogják alakítani, csak az idegenhonos növényeket távolítják el belőle. Azonban nem látom biztosítva a legalább száz éves projekt jövőjét, mert nem lesznek szakemberek, akik átvinnék az évszázadon. A mai negyvenesek közül lesznek, akik szívükön viselik a sorsát, de utánuk? A tinédzserek közül meglepően kevesen érdeklődnek a természettudományok iránt. A fogyasztói lét eltávolított minket a természettől. Nekem őrült nagy szerencsém volt, hogy anyám hagyott az ükmama házának udvarán egyedül játszani és kedvemre felfedezhettem az ott élő állatokat és növényeket. Lenyűgözött a változatosság. A gomba kicsivel később lépett be az életembe.

A nehézszagú gólyaorr közönséges, mégis szép, kis odafigyeléssel egy egyszerű kompakttal is jó fotó készíthető róla. A pósteleki felmérő útvonalamon fotóztam le. Pénteken sokat mentem, mire hazaértem a lépésszámláló tizennyolc kilométert számolt össze. Túra közben a Republic együttes Szállj el kismadár című számát dúdoltam. Fogalmam sincs, hogy miért pont ez a dal jutott eszembe, talán az egyik részlete miatt: "Csak a Hold az égen, csak a Nap ragyogjon, simogasson a szél, ha az arcomhoz ér." Nem alapítottam családot, nincs ingóságom, vándor típus vagyok, akinek az alapélménye, hogy könnyű holmival a hátán baktat át a tájon és szemlélődik. A másik Republic szám, ami gyakran előtör belőlem, A 67-es út. Ott a derű a szememben, és mégis milyen nagy bánatot cipelek magammal. A májusi zöld sem fedi el többé előlem, hogy haldokló tájban élek. Nem tölt fel többé. A saját elhatározásom mozgat, semmi sem lelkesít. Nincsenek bajtársaim, magányos küldetés az enyém.

Ismét ránéztem a 118A kivágott fatörzseire, amik felvágva, egymásra rakva száradnak. Nézd a háttérben álló két hagyásfát, hogy milyen magasra nőttek, miközben törzsük karcsú maradt. A sűrű állományban a tölgyek ilyen természetellenes alakot kényszerülnek felvenni. Sudár törzsük faanyagként végzi. Pár percig néztem a faanyagtermelő üzemet, majd átsétáltam a 117B másik felén, ahol már 40 centi magasak a makkról kelt cser és kocsányos tölgyek. Néztem a betolakodó selyemkórót és amerikai szőlőt, a korhadó tuskókon tenyésző sörtés dücskőgombákat. Az erdő nem így újul meg. A 117B ültetvény volt és most is az. Majd 80 év múlva faanyagot fog adni az erdész unokáinak. Hol leszek én mire ismét járni lehet a tölgyek árnyékában? Hamuként elkeveredtem a földdel. Nincs okom hinni a szép jövőben vagy hazudni neked. Mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. A 25. órában vagyunk. Lásd a képválogatást.

Mérgező gombák előadásból részletek

Tavaly ősszel ámuldozva álltam a gyilkos galóca csabai lakcímén és bámultam a halálosan mérgező gomba gyönyörű, ártatlan, csábító termőtesteit. Be kellett ismernem, hogy érthető a tudatlan gombaszedő bizalma, amivel lehajol a gyilkos galócáért. Ha nem ismeri fel a gyanútlan gombász, simán megeszi abban a hitben, hogy jó gombát talált. Ezért fontos, hogy a gyilkos galócát minden természetjárónak ismernie kell, és mindenkinek, aki gombászni szeretne. Sajnos valóban bele lehet halni az elfogyasztásába. És nem azonnal öl. Nagyon fájdalmas, napokig tartó tortúra a mérgezése. Fontos, hogy gombás étel elfogyasztása után 6-24 órával jelentkező heves hányás és hasmenés a gyilkos galóca mérgezés ismérve. Ilyenkor már a gomba ránk ártalmas vegyületei nagyobbrészt elvégezték rombolásukat, és a korszerű orvosi kezelés csak mérsékelni tudja a károkat. Ha ez nem sikerül, a mérgezett meghal. Szerencsére egyre ritkább a gyilkos galóca mérgezés a tanfolyamoknak és a gombaszakellenőri hálózatnak köszönhetően. Talán tavaly nem is volt.

A gyilkos galóca általános ismertetőjegyei a fehér lemezek, és galléros-bocskoros tönkje. Itt a képen a bal felső sarokban láthatók termőtestei. Alul a halvány sárgászöldes, pettyezett kalapú termőtestek a citromgalócáé. Ebben bufotenin van. Gyengén mérgező. Kellemetlen íze és retekszaga van. Kizárt, hogy bárki vonzónak találja. Sajnos a gyilkos galócának nincs taszító szaga. Édeskés, krumplira emlékeztető az illata. Fontos, hogy a gombáknál a guszta külső igencsak becsapós lehet! Különösen veszélyes a zöldes kalapú gyilkos galócát hasonló színű galambgombának vélve felszedni. A galambgombáknál megengedett a kóstolgatva gyűjtés, de csak ha már tényleg van alap gombaismerete a gombásznak, mert a gyilkos galócának sincs rossz íze!

Ezen a képpáron a gyilkos galócát zöldes kalapú galambgombával együtt fotóztam le. Jól láthatók a különbségek, így a galóca gallérja és bocskora is. További veszély, ha valaki a fehér változatát csiperkének véli, holott a csiperkék lemezei gyorsan színeződnek és végül csokibarnák lesznek az érett spóráktól. Nincs bocskoruk és gallérjuk fajra jellemzően változatos megjelenésű. Lásd a csiperkés előadásom kivonatát.

A légyölő galóca kevésbé mérgező mint a gyilkos, nincs benne amatoxin, fő vegyülete az iboténsav, ami az idegrendszerre hat és részegséghez hasonló állapotot idéz elő. Ezért vonzó drog egyeseknek. Azonban sosem tudhatod, hogy mennyi gomba kell a kellemes állapothoz és mennyi okoz már rosszullétet és légzésleállást, ami halállal végződik segítség hiányában. Ha az ember varázsgombás kalandokra vágyik, csak tapasztalt vezetővel és olyan országban, ahol az ilyesmi a szürke zónában van, vagyis nem jár érte börtönbüntetés. Egyébként senkinek sem javaslom, hogy így lazítson. Inkább valamilyen sport, természetjárás, kiadós alvás, helyes táplálkozás.

A téglavörös susulyka a kellemetlen szagú, kicsi susulykák közt egy vonzó, fiatalon jó illatú, de erősen mérgező gomba. Fő mérgező vegyülete a muszkarin, ami a gombás étel elfogyasztása után negyed-félórával már érezteti hatását: a szívverés lassul, homályos látás, verejtékezés, hányás-hasmenés. Szerencsére van rá gyógykezelés, így szinte kizárt, hogy halállal végződjön. Azonban a legjobb elkerülni a mérgezést! Muszkarin tartalmú több susulyka és ugyanez van több tölcsérgombában is, például a mezeiben és a viaszfehérben. A tölcsérgombák sokféle ehető gombára hasonlítanak!

A világító tölcsérgomba a hamis rókagomba, mert színével inkább emlékeztet rókára mint a halvány sárga igazi rókagomba. Ráadásnak a világító tölcsérgomba nagyobb, feltűnő csoportokban nő korhadó faanyagon. Lemezei vannak, amik sűrűn állnak, tönkre lefutnak. Ha ehető, jó gombának nézte a hobbi gombász és megfőzte, megette, hamar rosszullétet okoz és kijön. Fontos, hogy nincs paprikára, barackra emlékeztető illata, ami a rókagomba egyik ismérve. Ráadásnak a rókagombának nem lemezei, hanem redői-ráncai vannak.

A kesernyés tinóru a kevés mérgező tinóruk egyike. Szerencsére a csöves termőrétegű, kalapos, fákkal társuló tinóruk közt nincs életveszélyesen mérgező faj. Gyomorrontást okoznak. A kesernyés neve beszédes, élvezhetetlenül keserű, nincs ember, aki képes lenne legyűrni. Ezért nem tartok attól, hogy bárki is megenné, miután megfőzte. Szemre guszta, nagy méretű, klasszikus "Boletus" formájú termőtesteket növeszt, amiknek tönkje és csövecskéi sárgák, kalapja szürke. Húsa kékül. Fölösleges reménykedni, hogy finom, nem az.

A változékony tinóru a kesernyéssel szemben 20 perc alapos főzés után ehető és jó ízű. Erősebben kékül, ha megsérted. Tönkjén feltűnő vörös hálózat van. Csövecskéinek nyílása narancsvörös. Mindkét faj gyakori Kétkörösközben, és élnek Békéscsaba belterületén is. Azonban településeken a szennyezések miatt nem javasolt gombát gyűjteni, ahogy szántóföldek melletti ültetvények szélén, hulladéklerakók környékén, elhullott állatok helyén, ahol a csontjaikat találtad. Csak tiszta, természeti környezetben gyűjtsél jó gombákat!

Sajnálatos mellékhatása a környezetszennyezésünknek a nehézfémek felhalmozódása az élőhelyeken. Sajnos számos gomba elképesztő mértékben képes felvenni ezeket, így például a jó, ehető, kívülről fogdosásra idővel megsárguló csiperkék, amilyen a csendéleten látható erdőszéli és nagyspórás. A csiperkék a kadmiumot halmozzák fel. Igaz, éveken át nagy mennyiségben kell fogyasztani ezeket, de reális veszély a kadmium mérgezés. Tehát nem a gomba mérgező, hanem a benne lévő nehézfém! Fontos, hogy ezzel is tisztában legyél.
A mérgező "sárguló" csiperke típus faja a karbolszagú, amit több írásomban is megemlítek. Hamarosan nagyon sokat fogok látni belőle, mert gyakori és a hobbi gombászok lelkesen felszedik.

Ha a teljes előadás érdekel, idén még lesz ismétlése.

Korhadékbontók tobzódása

A rőt fagomba volt a mai fotózás sztárja. Eleve akartam a faj termőtestéről szép képet készíteni, és a természet a lehető legszebbet tette az utamba. Első pillantásra el se hittem, hogy mennyire tökéletes és milyen jól néz ki. Örömmel guggoltam eléje, hogy megörökítsem a Canon kompakttal, ami 2018 nyara óta remek gombafotós masinám.
Jól tettem, hogy a szél ellenére elszaladtam fotós gombászni. A szélben az a kockázat, hogy letördeli a száraz ágakat, amik a fejemen landolhatnak, de akár meggyengült tövű fákat is kidönthet, ami már olyan nehéz, hogy leterítene. Tehát erős szélben nem szívesen mászkálok a fás élőhelyeken. De okos voltam, és a kisebb fákkal teli Csaba parkba mentem. Ezek kapcsán nem tartottam attól, hogy túl nagy ágak esnének le róluk, amik kárt tehetnének bennem. Szerencsére gallyakon kívül semmi nagy nem hullott fentről. Nyugodtan foglalkozhattam a gombák megörökítésével. Gyakori korhadékbontók voltak a mai modelljeim, de ennek ellenére némelyikről igencsak jó képet lőttem. Még a legközönségesebb gomba is tud esztétikai élményt nyújtani. Az egyszerű forma sokféle variációja megunhatatlan. Jó volt gyönyörködni a kedvenceimben, és látni a termőtesteik által, hogy milyen sokan élnek a csabai parkerdőben. A korhadékbontók zöme nagyon hasznos munkása a bioszférának. Lebontják a holt faanyagot. Lásd a képválogatást.

Előadásaim a 20. héten

Szerdán a gombamérgezések előadást ismétlem meg, míg vasárnap élőhelyismeret lesz. Ezért választottam "kettő az egyben" képet, amin a jól ismert, dekoratív, de kissé mérgező légyölő galóca látható az élőhelyén, magashegységi lucfenyvesben. Bár látványos gomba, de nem a légyölő a halálosan, életveszélyesen mérgező gyilkos galóca. Egészen más mérgezési típusba tartozik. Erről is hallhatsz az előadásomban, ami szerdán lesz. Az élőhelyismeret szintén fontos, hiszen a növénytársulásoknak nagyon eltérő gombakínálata van, ami függ a talajtól, a növényektől, a klímától stb. Kezdő gombásznak nagy segítség, ha tudja, hogy hol, mikor, milyen gombára számíthat. Szeretettel várlak!

Meglepően pontos gomba

A téglavörös susulykát Inocybe erubescens 2014 óta figyelem meg városi lakcímén. Ma elsétáltam az utcájába és kerestem a termőtesteit. Sikerrel jártam, ráleltem az első példányokra. Távolról nézve a fejlődése közben megpöccintett és ettől csálén nőtt, színes kalapot, már tudtam, hogy megtaláltam. Szeretettel guggoltam le hozzá. Imádom, amikor a kedvenceim ismét bizonyítják nekem a megbízhatóságukat. Például 2017-ben május 16-án fotóztam. Ez egy mérgező gomba, ha megeszed, de élőhelyén hagyva teljesen ártalmatlan és szemet gyönyörködtető. Fákkal társul, az utcabeli hársfák a partnerei, amik a múltkori nyárias melegnek köszönhetően pikpak kilombosodtak és gyártani kezdték a gombának is kedves cukor vegyületeket.
A téglavörös susulyka jelzi, hogy más gyökérkapcsolt fajokra is számítani lehet a hétvégi gombászat során. Én például többek közt megnézem az okkerszínű tinóru Hemileccinum impolitum pósteleki lakcímét.

Megjegyzés: A nyári vargányának szükséges hőösszeget a fehér akác virágzása jelzi. Amikor tájegységedben virágzik, akkor a délies tájolású melegkedvelő tölgyesekben érdemes keresni. Évről évre a somogyi vörös tölgy ültetvények adják a hazai első vargányákat.

Emlék 2019-ből

A szamócavirágot 2019 május elsején fotóztam a Szigethegység előterében lévő legelőn. A háttérben éppen csak homályos sejtelemként látható a Béli-hegység vonulata. Aznap egy sekély-ciklon felhőzete vonult felettünk és öntözte a földet. Csodálatos volt esőben túrázni. Friss és tiszta volt a levegő pont mint most. A mai esős időjárás hatására az emlékeim is felfrissültek és újra megosztom két évvel korábbi fotóimat.
Örülök, hogy 2013-2019 között több mint százszor túráztam az Erdélyi-szigethegységben. Bőven van emlékem és némelyik annyira élénk, hogy akár tegnap is történhetett volna. Három túra képeiből válogattam, 2019-ben elsején, tizenegyedikén és tizenhatodikán mentem át gombásztársaimmal Romániába. A második túra napos volt, de a harmadik ugyanúgy felhős-esős mint az első. Az utolsó képet, a szép zsákmányt már hazaérkezve fotóztam le. Látható a fotókból, hogy két éve egészen korán indult a nyári vargánya, mert már elsején megtaláltuk az első apróságokat. A hónap közepére pedig nemcsak a vargánya, hanem több jó, ehető gomba szintén teremni kezdett.

Előadás vasárnap

Szívünknek és hasunknak egyaránt kedves témát választottam vasárnapra, a csemegegombákat. Ezek azok a fajok, amik magas gasztronómiai értékű, ízletes termőtesteket növesztenek mindannyiunk örömére. Hat órától kezdem az előadást, de már fél hatkor kinyitom a chat szobát. Szeretettel várlak.

De jól esik

A mai eső kellemes meglepetés. Egyáltalán nem számítottam rá és szomorú is voltam tegnap este, hogy hidegfront jön. Általában gyorsan átrobognak, nyomni csapadékot adnak és a szelükkel tovább szárítják a talajt. Azonban mázlinkra, az Alpok kicsit csavarintott a front vonalán, vagyis hullámvetésre kényszerítette. Ilyenkor a lelassuló, örvénylő, hideg levegő esőgyártásba kezd. Ezt tapasztalhattuk meg pénteken. Hitetlenkedve néztem a radartérképen terebélyesedő csapadékmezőt. Nagyon kellett az eső. Sajnos a talaj felső húsz centijében ismét 50% alá csökkent a víztartalom. A gombák nem tudnak teremni szárazságban. Most viszont mentőövet dobott nekik az Alpok azzal, hogy csavarintott egyet a hidegfronton. Az esőnek hamarosan látni fogjuk áldásos hatását. A gombák rajtvonalon vannak. Bárhol felbukkanhatnak.

Előadás a gombamérgezésekről

A gyilkos galócát 2019. június 7-én fotóztam csabai lakcímén. Ha esős-meleg lesz a május, simán teremhet idén is a hatodik hónap elején. Ráadásnak berobbant a szezon, egyre több tele kosár gombát látok a gombász csoportokban, így időszerű beszélnem a gombamérgezésekről és bemutatnom a fontos mérgező gombáinkat. Vasárnap 9-én délután hat órától kezdem az előadást.
Szeretettel várlak a Google Meet chat szobájában.

Fotók a vizsgálóból

Imádom a termőtestek egyszerűségét. Apró műalkotások. A nyitóképen látható fotóm egy igazi csendélet. Jobb lett volna a nagy géppel és profibb körülmények közt fotóznom, mert ezt a képet szívesen kinyomtatnám és bekeretezve a műhelyem falára tenném. Sajnos nem színhelyes a kép, de ettől még tetszik nekem. Tövisaljagomba és májusi pereszke van rajta. Az időszak fő gombapárja. Boldog vagyok, hogy idén egyszerre teremnek és mindkettővel találkozhatok terepjárás során. A gombásztársak is rájuk akadnak, így vasárnap több adagot láttam belőlük, amikből csipegettem az asztalomra. Ezekről készültek a fotók.
Befutott az első mezei szegfűgomba, és ehető csiperkék a mezei csiperke alakköréből. Érdemes gombászni, mert szerencsével az ember beleszaladhat a tutiba. Én pedig kedd, péntek, vasárnap délelőtt a gyulai piacon várom a gombásztársakat és gombáikat.