Családok és nemzetségek: pöfetegek

A pöfetegek az egyik megjelenési formája a bazídiumos gombáknak. A közismert kalapos gombákkal szemben a legfontosabb ismertetőjegyük, hogy a gombatestet alkotó álszövet szerkezete szivacsos.
Az összes faj közös jellemzője, hogy a termőréteget (gleba) kettős burok (exo- és endoperidium) veszi körül. A spórák a termőtesten belül alakulnak ki. Érésük után kerülnek ki a szabadba. Ezért nevezik a pöfetegféléket zárt termőtestű gombáknak is.
A termőréteget tartalmazó gömbformájú felső rész alatt „meddő” álszövet van, a gomba talpa. Ez akár hiányozhat is, vagy lehet magasra emelkedő, tönkszerű is.
A pöfetegek a nevüket az érett spórák kipöfékeléséről kapták. Amikor a burok felrepedt, többnyire nyomás hatására, szakaszosan jutnak ki a spórák a szabadba.
A pöfetegek egyik közismert ismertetőszövege, hogy amíg a termőrészük fehér addig ehetők. A fajok többsége tényleg ehető, de étkezési értékük eltérő, és némelyiknek jellegzetes íze van. Ráadásnak nem lehet belőlük mindenféle gombás ételt elkészíteni. Behatároltak az elkészítési lehetőségeik. Azonban a pöfetegek közt is akad népszerű faj.

Az óriás pöfeteg Calvatia gigantea a hatalmas mérete miatt semmivel sem téveszthető össze. Némelyik termőtest akár tíz kilósra is megnőhet. Júniustól októberig terem erdőn és mezőn is. Szereti a nitrogénben dús talajt. Ezért csalánosokban, szőlőkben, trágyázott helyeken remélhetjük, hogy rálelünk. Az egyik legnépszerűbb gomba.

A bimbós pöfeteg Lycoperdon perlatum fő jellegzetessége, hogy termőtestének felületét fehéres vagy krémszínű szemölcsök, tüskék borítják, amik könnyen letörölhetők. Meddő talprésze magas, tönkszerű. Általában csoportosan jelenik meg lomb- és fenyőerdők talaján júniustól novemberig. Gyakori.

A szürke pöfeteg Bovista plumbea kicsi, 1-3 centis, gömbölyded pöfeteg. Külső burka tojáshéjszerűen leválik. Belső burka fiatalon fehéres, később ólomszürke. Nincs különösebb íze, illata. Amíg a termőrész fehér, ehető. Vegyes gombás ételbe szórva el nem rontja. Gombamennyiség gazdagítására alkalmas, ha csak kevés csiperkét tudtunk szedni.

A pikkelyes pöfeteg Lycoperdon utriforme akár 20 centi magas és 10 centi széles is lehet. Külső burka idősebb korában táblás pikkelyekre repedezik fel. Jellegzetessége, hogy a spórák kiszóródása után a kehely alakú meddő-rész hónapokig megmarad. Júniustól októberig, legelőn, mezőkön, erdei tisztásokon növő, gyakori faj. Kevésbé ízletes.

A változékony pöfeteg Lycoperdon excipuliforme termőteste szemcsékkel, rövid tüskékkel fedett. Meddő-része magas, henger alakú, ráncos, és a spórák szétszóródása után sokáig megmarad. A termő rész teljesen szétesik. Hasonlít a bimbós pöfetegre, de annak a spórái a termő rész tetején lévő lyukon át szóródnak ki. Erdők talaján terem nyáron és ősszel.

A csoportos pöfeteg Lycoperdon pyriforme neve beszédes, mert valóban nagy csoportokban jelennek meg termőtestei erdei fák tuskóján, fakorhadékban gazdag talajon. Fordított körte alakú termőtesteinek aljáról micélium kötegek lógnak le. Az érett spórák a termőrész tetején lévő viszonylag nagy lyukon át pöfékelnek ki. A fehér belsejű termőtestek ehetők.

A tüskés pöfeteg Lycoperdon echinatum annyira jellegzetes megjelenésű, hogy egyik rokonával sem téveszthető össze, ahogy másik gombával sem. Külső burka világosbarna, piramisszerűen tömörülő tüskékből áll. A spórák érésekor a termőtest csúcsán lyuk keletkezik, amin át kipöfögnek a spórák. Bár ehető, de nem túl gyakori.

***

A pöfetegeknél általános figyelmeztetés, hogy bizonyos fajaikat NE tévesszük össze a gyilkos galóca Amanita phalloides még teljes burokba zárt, tojás alakú fiataljaival. A kettévágott tojásán jól látható a tönk, a kalap és a lemezek. Ilyen bonyolult részek nincsenek a pöfetegekben! Belsejük egyöntetűen fehér, szivacsos. Azonban a galócás összetévesztés lehetősége miatt mindig vágjuk ketté a pöfetegeket. Bár egy idő után meg tudjuk különböztetni a fiatal galócát a pöfetegektől.


Megjegyzés: A képek eredeti helyét a gombák nevére kattintva nyithatod meg. Az első fotót innen vettem.