Annyi mindent adtál nekünk

A rádióműsort hallgatva elcsíptem a reggeli áhítatot, amikor pap mond egy-két napindító bölcs gondolatot, például a címben olvashatót. Egyből homlokomra szaladt a szemöldököm pogány természetimádóként. Mindig irritált, hogy a fajom a közönyös Univerzumnak emberi orcát adott és kitalált ezerféle istenséget, hogy el tudja viselni a lét kegyetlenségét. Aztán ezekre az istenekre hivatkozva agyfelbaszó baromságokat hadováljon össze. Közben a legfontosabbra, ami ténylegesen lehetővé teszi számunkra a létezést, annak állapotára nagy ívben tegyünk. Ez a földi élővilág, összefoglaló nevén: természet, ami tényleg annyi mindent adott nekünk, és amely javakkal rosszul gazdálkodunk. Ki kell ábrándítsalak, bármiben is higgyél, nem lesz belőle valóság. Konkrétan semmit se tudunk a halál utáni esetleges túlvilágról. Minden csak kitaláció. Tehát jobban teszed, ha jelenre koncentrálsz, igyekszel jelentősen csökkenteni az ökolábnyomodat, és próbálsz kedvesebb lenni a többiekkel, az állatokkal, növényekkel és gombákkal. Nem hiszed magadat a világ közepének. És nem egy túlvilági buliban reménykedsz, hanem itt és most teszel meg minden tőled telhetőt, hogy megóvd a földi élet lenyűgöző gazdagságát. Mert ez bizony mindannyiunk felelőssége. Ne fantáziálj, cselekedj!

"Facepalm"

Ahhoz mérten, hogy a 20. század klasszikus sci-fi szerzői a 21. század idejére micsoda nagyívű történeteket álmodtak meg, roppant szánalmasnak találom, hogy az erdő fontossága még csak most kezd a figyelem középpontjába kerülni. Ez olyan mértékű sötétség, ami abszolút letaglóz és kezembe temetem arcomat. Abszurd, hogy az élő ember nem képes felfogni, hogy életéhez élő környezetre van szüksége, és csak a globális veszély képes némi cselekvésre rávenni. A faültetési mozgalomért maximális tisztelet részemről, azonban világszinten elképesztő mértékű továbbra is az őserdők tarvágása. Elég csak átmenni a szomszédba, Romániába és olyan magas ökológiai értékű erdőket látsz elpusztulni, hogy guvad a szemed a döbbenettől. 

Ezeknek elment az eszük! Pontosabban az összes embernek elment az esze, mert elhitte, hogy a fogyasztói társadalom képes minden igényét kielégíteni, elég ehhez megfelelő pénztőkével rendelkeznie. Tévedés. Gondolj csak a pálmaolajra, ami népszerű adalékanyag, aminek termesztéséért feláldozzuk az esőerdőket. A te jóléted megteremtéséért igencsak komoly károk érik az élővilágot. És a pusztítás köre kezd bezárulni, vagyis az esztelenségünk árának megfizetése most következik. Senki sincs felkészülve a civilizációnk összeomlására. Én sem. Annyira elkényelmesített minket a fogyasztói lét. Rendkívül gyengék és óvatlanok, valamint tudatlanok lettünk a modern kori kommunikációs eszközpark ellenére. Ráadásnak elképesztően könnyedén össze lehet zavarni minket tudatosan csinált hamis hírekkel, félelemkeltéssel. Vagy elaltatni a figyelmünket...

 Sajnos ki kell ábrándítsalak, ha mentsvárként az ország "jelentős" erdősültségére gondolnál. Tavaly volt szerencsém a Bükkben gombászni és ott értékes tapasztalatokat szerezni, hogy miként hat az erdőre a folyamatos erdőgazdálkodás. Röviden, kész katasztrófa. Sajnos nincsenek érintetlen erdőink, komolyan sérült az erdei ökoszisztéma és sérülékenységét növeli a növekvő hőmérséklet és szeszélyes, hosszú aszályos időszakok. A faültetés nagyon jó dolog, én is ültettem a telekre két kocsányos tölgyet, többet nem, mert nincs elég helyem, de a fáknak vízre van szüksége a növekedéshez. A víz már most kulcskérdése az erdőtelepítésnek. Ezért kerültek előtérbe a szárazságtűrő őshonos fafajaink, lásd az idei év fáját.

 Mit hoz a jövő? Úgy vélem, hogy az egyén önzését maximálisan kihasználó, az anyagi javak hajszolását vágyott célként kitűző fogyasztói társadalom végnapjaihoz értünk. A globális változások mindannyiunkra rárúgják az ajtót és a földbe döngölnek minket. Senki se higgye, hogy egyedül boldogulni fog, vagy pénzzel megveheti a másik segítségét. Pénzpiacunk meglepően gyorsan fog semmivé lenni a húsba vágó változások korában. Egyébként mindenünk megvan a túléléshez, ha az önző céljainkat félrelökjük és körülnézünk, hogy mi mindent lehetne tenni. Az a jövő, amiről a 20. század klasszikus sci-fi írói írtak sosem jön el, ha mindenki gyilkos versenyben hajt oktalan célokért. Miféle gond lett a 80-as években épült kivagyi nagy családi házakból is! Gyerekek szerte szét, a rosszul szigetelt ház fűtése kész anyagi csőd... és benne vacog két idős ember, vagy csak a magányos asszony. És mennyi példát tudnék hozni, amikor az esztelen vágyaink később visszaütöttek! 

 Nekem egyetlen vágyam van, hogy halálom után az élet kereke ugyanúgy forduljon tovább, amikor eljön a kikelet a ligeti csillagvirágok kék szirmai kitáruljanak, a nyárfák alatt bújjanak elő a kucsmagombák, kora nyáron a gombák első termőhulláma lemenjen és folytathatnám a természet csodáit. Nem egy szemétdombon, romok között akarok nyugodni, hanem az anyagaimat vissza akarom adni az élet körforgásának. Egyetlen furcsa kis változata vagyok a nagy életnek, picike locsi-fecsi hullám, ami útja végén visszatér forrásához. Volt szerencsém látni az élet gazdagságát, és nekem senki se mondja, hogy felér hozzá a plázáinkban összehordott kacathalom, ami semmi több mint leendő szemét. Mert ehhez értünk, valódi értékből fillérekre váltható hulladékot csinálni. Valójában a bolygó legkártékonyabb élőlényei vagyunk. Kíváncsian figyelem, hogy miként fog hatni a többiekre az általunk generált klímaváltozás. Tanulságos történet. Kár, hogy a többség képtelen a tanulásra... facepalm.

Az év fája 2020-ban

A tatár juhar Acer tataricum őshonos fafaj Magyarországon. Természetesen Kétkörösközben is megtalálható az egykori tatárjuharos lösztölgyes növénytársulás emlékeként, ami évszázadokkal korábban ligetes állományokkal volt jelen a megyében. Ennek további növényi emlékei a macskahere, a törpemandula.
Legutóbb 2014-ben volt év fája a juharok közül a mezei A. campestre. A róla szóló cikkben további érdekességek vannak a nemzetség fajairól.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Téli Hatszög

Természetjáróként fontosnak tartom a csillagos égbolt ismeretét, mert a Tejút, a galaxis, amiben a naprendszerünk található ugyanolyan lenyűgöző mint a bioszféra. Az űr körülményeivel szembesülve még inkább becsülni lehet a földi élővilág bőkezűségét és csodálatos változatosságát. Az Univerzum felfoghatatlanul nagy és csillagászati értelemben tényleg a szomszédban vannak az égboltunk fényesebb csillagai, amiknek fénye képes áthatolni a városi fényszennyezésen.
A téli égbolt nagy alakzata a Téli Hatszög, aminek hat csillagából ötöt sikerült egy képen megörökítenem. Halvány kék vonallal kötöttem össze az alakzatot kiadó csillagokat. A legfényesebb alul a Szíriusz a Nagy Kutyában, tőle balra a Procyon a Kis Kutyában, aztán a Pollux az Ikrekben. Felfele indul tőle tovább a vonal a Capella felé, ami a Szekeres csillagkép alfája. Aztán jön az Aldebaran a Bikában, végül a Rigel az Orionban.

Az ország balsorsa kicsiben

Semmi kedvem a bejegyzés megírásához, mert több dolog is zavar az ügyben, és személyes problémák gyötörnek, de gondolkodó emberként mégis erőt veszek magamon és bemutatom a valóságot, amiről honfitársaim jelentős zöme azt hiszi, hogy nem fogja őket (erős kifejezés következik) pofán baszni. Pedig de.
Alapvetően a jelenlegi magyar kormányt és úgy egyébként az emberek jelentős részét a személyes önérdek vezérli. Ritkán használok kiemelést a szövegben, de ez annyira fontos, hogy félkövérrel írtam. A nemzetvédő duma semmi több porhintésnél. A magyar kormány zseniális és alantas húzása a történelmi traumák okozta általános érzelmi zavar és ezek nyomán keletkezett téveszmék meglovagolása. Semmi mást nem csinál a nemzeti modern keresztapa mint a hatalommal visszaélve vagyont teremt a családjának. És "mellesleg" kiéli a kisebbrendűségi komplexusa generálta esztelen vágyait. Jaj, de csodás lehet a Várból szemlélődni... Erre egy hazafi tényleg eltapsolna 32 milliárd forintot?! Mivel a nagy mértékű pénzügyi mozgások levédése embereket igényel, ezért a nemzeti kormány csinált magának csinovnyik képző egyetemet, Nemzeti Közszolgálatit. Érted, olyan pofátlan, hogy közszolgálatinak nevezte el. Pedig ismerve a hatalom logikáját, nincs kétségem felőle, hogy az itt tanulókat egyszer a magyar társadalom ellenálló csoportjaira fogják uszítani. Nem vagyok paranoid. Tanultam történelmet, ismerem az embereket, és pontosan tudom, hogy mi miből következik. A ránk váró közel jövőt tekintve a jelenlegi cikket kipattintó eset aprónak nevezhető. Ennél sokkal nagyobb bűnöket követett el és követ el ellenünk a "nemzetvédő" kormány. Ettől még felforralta az agyvizemet, de már nyugtázom mint újabb aljas húzást, ami semmi más célt nem szolgál mint pár ember egóját növelni, illetve a megszerzett vagyon védelmét a közszolgálatin végző emberkék által.
Bővítik az egyetemet, így a Magyar Természettudományi Múzeumnak költöznie kell. El van döntve. A múzeum megy. Maréknyian tiltakoznak.
Ha nem kerültél sorra, csak idő kérdése és téged is pofán fog baszni a narancs kormány, de érted már én sem fogok szót emelni, mert belefáradok, és belehalok a hazaszeretetbe. Ez tényleg egy bántalmazó ország...

2011-ben írtam

"Az öreg tölgyek nemcsak az emberi történelembe engedtek bepillantást, hanem felidézték előttem egy olyan kor képét, amikor őseik természetes nyílt erdőket alkottak. Sajnos az ember túl korán vonta művelésbe az itteni tájat, és az erdőket kivágták. Pedig lehetnének igazi erdők Békés megyében is. Nyomasztónak tartom, hogy csak 4%-os a megye erdőborítottsága. Pedig az erdők remek természetes klímaszabályzók. Kár, hogy elkéstünk az erdőtelepítéssel. De ettől még érdemes lenne hagyni, hogy a természet a maga „esze” szerint cselekedjen és visszaállítson valamennyit a régmúlt növénytársulásaiból. Nagy hiba volt erőszakosan belemarni a természetbe és rablógazdálkodást folytatni. Számomra egyértelmű, hogy a talajok egyre inkább leromlanak. Ahogy az is, hogy el fog fogyni a kőolaj, amire egy összetett feldolgozóipar települt. Mondhatni a kőolaj a modern korunk vére. Ha elfogy… nos, kényelmes életünknek annyi. Lesz egy csúnya és zavaros válságszakasz. Majd jön egy újabb évszázad. Kíváncsi lennék rá. Talán az öreg tölgyek közül megéli valamelyik.
Rövid életű emberként, ki kósza és röpke vágyai szerint futkos ide-oda, akárha apró muslinca lennék a Föld orcáján... csodálom az öreg fákat. Felnézek rájuk és többet látok nyersanyagnál, tüzelőnél, városi porszűrőnél… Törzsük, ágaik, leveleik kiteljesítik előttem az élet tervrajzát. A fák a teremtés élő oszlopai. Oly sok előttünk élő nép tisztelte őket, és mi? Pedig erős ágaikkal kihúzhatnának minket a magunk ásta (sír)gödörből. A természet az ember egyedi életéhez és egész civilizációjához mérten halhatatlannak tekinthető. Maradandó érték. Nincs semmilyen emberi alkotás, ami felérhetne egy öreg fával. Hiszen az emberi művészet is semmi más mint utánzás. Még mindig totyogó gyermekei vagyunk a Földnek, és éppen a dackorszakunkat éljük. Remélem, túléljük! Természet nélkül biztosan kipusztulnánk."

Zúzmarás hét

Ati egész télen mást se hall tőlem, amikor kinézek az ablakon a hőmérőre, hogy utálom a telet. Pedig Mátyás napján születtem, mégis a nyavalyatörés kerülget a hideg időszaktól. Hiába tudom, hogy mennyire fontos a tél a mérsékelt égöv természetes körforgásában, ettől még morgolódva veszem fel a tollbélésű dzsekimet, tekerem nyakam köré a sálat, húzom a fejemre a sapkát, kezeimre a kesztyűt, és mérgelődve pattogok a hidegben. Mert mozogni kell. Aki él, mozog. Ráadásnak a testnek szüksége van a normális működéséhez a napi aktivitásra. Jót tesz a keringésnek, a vázrendszernek, izmoknak, de még az emésztésnek is, ha az ember naponta 3-5 kilométert sétál. Ezért a héten csak azért is mentem, mert legalább a zúzmara hálás fotótémát kínált. Igaz a réteges öltözetem ellenére folyton éreztem, hogy harapdál a fagyos levegő, de az igazi téli hangulat feledtette a kellemetlenséget. Ma még arra is hajlandó voltam, hogy Atit elkísértem teljesítmény túrázni. Ő hosszabb távra ment, én a rövidebbre. A nyitóképet túra közben lőttem. Fura volt a fagyos, néma tájban az élet lángjaként futkosni. A hét korábbi napjain is fotóztam, így vegyes képválogatást láthatsz. A harmadik hét a zúzmarás ködről szólt.

Mik vannak, termesztett gyökeresfülőke

A nyálkás gyökeresfülőke Hymenopellis radicata gyakori gomba a tölgy ültetvényeinkben. A fák közelében mélyről jön fel a termőteste. Ezért az egyik leghosszabb tönkű gomba. Júniustól novemberig terem. Névadó tulajdonsága alapján nem tűnik túl gusztának, de kalapbőre lehúzása után vékony kalaphúsa ételnek elkészíthető. Sose jutott eszembe gyűjteni belőle, mert ritkán található nagyobb tömegben, hiába elterjedt. Vannak helyette jobb, húsosabb, ehető gombák. Azonban rokon faját Ázsiában étkezési céllal termesztik. Ez a Hymenopellis raphanipes, aminek kínai neve Hei Pi Ji Cong Jun. Találtam recept videót, amiben kiegészítő fűszer. Ugyanakkor gyógyhatást is tulajdonítanak neki, ami ismerve a gombák változatos vegyületeit könnyen lehetséges.

Gombákkal a világ körül 35.

A Phillipsia subpurpurea az idei év gombánk rokona. A Sarcoscyphaceae családban több színpompás csészegomba található. Mindannyian ártalmatlan korhadékbontók, gyakran lehullott, korhadó ágakon tenyésznek. A mai cikk főszereplője nem él nálunk, trópusi, szubtrópusi faj Ázsiában, és megtalálható Ausztráliában is. Csodálatos lilás-vöröses színe van.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Az év gombája 2020-ban

A csoportos csészegomba Microstoma protractum lett a tavalyi közönségszavazás nyertese, így idén az év gombája címet viseli. Kisebb mint gyakori rokona, az osztrák csészegomba, azonban egy centi átmérőjű csészéi a névadó tulajdonság alapján jelennek meg, ami megkönnyíti a megpillantását. Valószínűleg megtalálható Kétkörösközben. Ha nem lesz száraz a tél és tavasz, az idősebb ligetes jellegű tölgyültetvényekben jó eséllyel rá lehet találni. Sajnos saját fotóm még nincs róla.

További rokonai a blogban:
Porcos fülesgomba
Skarlát csészegomba

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Alacsony vízállás

Vasárnap a hideg szél ellenére Atival körbejártuk Kétkörösközt, megnéztük a folyóinkat. Egyből a tájam szívcsakrájához mentünk, a Fekete- és Fehér-Körös összefolyásához. A nyitóképen már Kettős-Körösként láthatod a két folyót, de egyesülve is rendkívül kis vizet visznek tovább. Ez a természetes téli vízszint. A duzzasztóműveink a művelési időszakban természetellenesen visszatartják a folyóinkat, jelentősen megemelve a szintjüket, elképesztő terhelésnek kitéve a vízi élővilágot, ami télen a normális kisvízben éli az életét, majd várná a tavaszi áradást, ki szeretne jutni az árterületre, majd nyáron az apadó vízzel visszatérni a mederbe és így tovább. Mi viszont saját érdekünkben egyetlen álló tómederré változtatjuk a Körösöket! Elképesztően rossz pocsolyaszaga van a medernek. Még fel se mentem a gátra, de már megcsapta az orromat. Pangóvíz mind, amikor duzzasztva vannak. Tönkretesszük a folyóinkat, kivégezzük az egykori vízi világ utolsó túlélőit is. Maradnak bennük a sokat kibíró invazív fajok...
Közben egyértelműen változik a klímánk, sokkal kaotikusabb lett a csapadék eloszlás, több a hőhullám vagy a tartósan forró időszak, amikor nincs ugyan 40 Celsius fok, de hetekig 30 Celsius felett van a maximum! Az erdőink, amik nem erdők, hanem apró ültetvények, képtelenek betölteni víztároló, helyi klíma kiegyenlítő szerepüket, mert el vannak vágva a folyóktól, nem kapnak árasztást, és túl kicsi a kiterjedésük. A megye erdőborítottsága 5% sincs. Vagyis a klíma előrejelzések alapján száraz puszta leszünk pár évtizeden belül jó sok hőhullámmal és bozóttűzzel fejen csapva. Ennyit a szlogenről, hogy a megye a természet és vizek otthona. Röhögök keserű bánatomban.

Hétköznapi szépség

A fagyos, ködös időben sem hagytam ki a napi sétát. Azonban csacsi voltam, mert nem vettem fel a dzseki alá a kardigánt és áthűltem. Ezt itthon vettem észre, hogy kiszívta az erőmet a hideg elleni védekezés. Egyből bedugtam magam a paplan alá, hogy átmelegedjek és ne legyen megfázás a butuska felelőtlenségből. Nagyon becsapós a januári időjárás, mert napsütésben bizony melege van az embernek, de amint beáll a ködös idő, vagy lemegy a Nap, egyből zuhan a hőmérséklet és fagyni kezd. A nyitóképen a fagyos időben a téli fülőke kalapján megült jégkristályokat láthatod. Kopogósan kemény volt a jó téli csemegegomba. Találtam peches déli tőkegombát, ami az utolsó enyhe napig tolta ki a termőtesteit, negyedik kép a válogatásban, és kései laskagombát, amiből valaki szüretelt és csak a nagyon kicsiket hagyta meg abban a reményben, hogy enyhüléskor továbbnőnek.
A butaságom ellenére, hogy nem vettem fel a kardigánt, ez egy szép séta volt. A zúzmarás köd megfogta a hangokat, puha csendet varázsolt, majdnem olyat, amilyet csak havazáskor lehet megtapasztalni. Akármennyire volt barátságtalan az időjárás, mégis gyönyörű volt a jól ismert piciny városrészlet. Én azt fotózom, amit látok, a valóságot adom vissza. Érdekes, hogy nincs éleslátásom, mégis észreveszem a szépet. Ez egy jó adottság. Jó lenne átadni neked is. Sokszor az orrunk előtt van a kincs, amit keresünk, de délibábokat kergetve hasra esünk benne, aztán kesergünk, hogy cudarul bánik velünk az élet. Ironikus.

Januári naptár

2020 első hónapja kezdődött el, régi nevein Boldogasszony hava, Télhó, Förgeteg hava. Ahogyan nézem a hosszútávú előrejelzést, mérsékelten fagyos, időnként ködpárnás, száraz hónap lesz idén. Pedig a csapadékra, leginkább hótakaróra igen nagy szükség lenne! Bármennyire tűnik furának a saras felszínt látva, de a mélyben vízhiány van továbbra is. Több mint száz mm hiányzik még mindig. Ha nem pótlódik, bele se akarok gondolni, hogy milyen tavaszunk lesz. Reménykedjünk pozitív fordulatban.
Január, ha száraz-fagyos, nem igazán kedvez a gombásznak. Természetesen túrázni, szabadidőt a nyílt ég alatt tölteni ilyenkor is lehet, sőt szinte kötelező. Ne kuckózz be, menj terepre! Főleg a napsütéses órákat használd ki, mert létező jelenség a téli depresszió, ami fényhiányra alakul ki. Én sem ülök folyton a gép előtt. Mindennap lesétálom az öt kilométert és túrázni is fogok. Január 18-án van a 18. Téli Körös Teljesítménytúrák. A 10 kilométeres távra regisztráltam magamat. Lehet csatlakozni.
Egy héttel korábban, január 11-én lesz délután négy órától a Békés Megyei Könyvtár egyik termében az ausztrál utazásomról élménybeszámolóm. Ez egy érdekes, de szükséges kitérő volt az életemben.
Hamarosan írok tavaszváró gombaismereti tesztet. A tél a feltöltődés ideje. Ki kell bírni a hideg időszakot és felkészülni a vegetációs szezonra. A tudást ilyenkor lehet nyugodt körülmények között átismételni. Átnézni a tavalyi emlékeket. Terveket szövögetni.
2019 legfőbb tapasztalata számomra, hogy bármennyire kaotikus az időjárás, mindig akad egy-két jobb hónap, amikor lubickolni lehet az élményekben. :)

Séta nagy fákhoz

Az ünnepi falatozós napok után kellett a mozgás, így Atival a város területén sétáltunk pár kilométert. Elmentünk a két öreg fehér nyárhoz, Bandika- és Cimbora-fa. Útközben végre sikerült észrevennem a nagyréti öreg tölgyet, ami nincs kétszáz éves, de tekintélyes méretével uralja a környezetét. Eltörpül mellette a kicsike tanyaépület.
A piros jelzésű túraútvonalon haladtunk, ami hosszan vezeti az embert végig a tájon. Ugyanúgy élvezem a hazai jól ismert helyeket mint bármelyik tájegységünket, vagy a világ természeti látnivalóit. Egyedül az emberi igénytelenség hangol le, ha látom, hogy mások nem érzik magukénak a tájat és szemetelnek. Ki olyan barom, hogy zsákokban hulladékot tegyen le az Élővíz-csatorna partjára? Ez az egyik legjobb élőhelyünk, nagyon sok élőlénynek ad otthont. Zöld folyosó élettel teli. Kincs.
A nagy tölgy mellett az öreg botolófüzek is felkeltették a figyelmemet. Sajnos mind elkorhadt, törzsük szétnyílt, de egyes példányokban még van élet, és némelyik egyben van annyira, hogy törzskörméretük lenyűgözzön. Tekintélyes méreteik ellenére nem matuzsálemek, a füzek és nyárak rövid életű fafajok. Ez látszik a Cimbora-fán, aminek belsejét felfalta valamelyik barnakorhasztó gomba, és a meggyengült törzset egy nyári vihar megcsavarta, derékba törte. Pedig hét méternél nagyobb törzskörméretével a legnagyobb fáink egyike volt. Nem pusztult el, egyik kisebb ága él. Biztos vagyok benne, hogy idén is zöld lesz. 
A második képen öntöző csatorna látható. Érdekes, hogy mennyire hatékonyan sikerült kiszárítani a megyét. A figyelmedbe ajánlom a Körösök vidéke blog egyik bejegyzését. A folyószabályozás kétélű fegyvernek bizonyult.

Újévi köszöntő

Megjegyzés: Az osztrák csészegombáról a képet 2019. december 27-én lőttem, vagyis a szezonkezdő gomba, kihasználva a nedves körülményeket teremni kezdet.