Visszatekintő júniusra
Kilencedikén fotóztam a piruló galócákat Pósteleken. Ezen a napon volt az EU választás is, ami miatt tényleg csak villámgyorsan körbejártam a kastélyparkot, aztán száguldottam vissza a városba szavazni. Minden negatív tendencia ellenére megrögzött demokrata vagyok, aki reméli, hogy egyszer az emberek rádöbbennek a közjó fontosságára. Amíg ennyire bizalmatlan és önző az átlagmagyar, addig ez az ország a lakosai kompetenciahiányai miatt hanyatlani fog. Az is gyengít minket, hogy az életerősek az egyéni önzésükre hallgatva inkább éltek az EU adta előnyökkel és elmentek más országokba. Ez a személy szempontjából érthető és elfogadható döntés, de tökéletes példája a magyarok egyik beidegződésének, hogy kizárólag magunkra számíthatunk, és nem beszélhetünk magyarságról. Tényleg nem tartunk össze, és a kötött hierarchia szemléletünk miatt képtelenek vagyunk összekapcsolódni, folyton felülről várja a többség az ukázt. Megint eltértem a cikk tárgyától, de egyszerre fél tucat téma harcol a figyelmemért, és az egyiknek a címe "Nem alkotunk érdekközösséget".
Tekintve a klímaváltozás generálta polikrízist, a hierarchikus berendezkedésünkkel, hogy atomizált tömeg vs. jól szervezett gazdasági-bűnszervezet (kormány, elit), képtelenek leszünk érdemben reagálni rá. A tragédia garantált. A víz egyértelműen kulcsfontosságúvá vált. Felelősebb vízgazdálkodás az egyik elsődleges prioritásunknak kellene lennie. Mert hiába kaptunk szinte folyamatosan konvektív csapadékot a hónap során, a talaj felső húsz centijének hasznosítható víztartalma nem érte el a 60%-ot, és egy méteren is beindult a vízvesztés, vagyis a tartalék is párolog el. Ha beüt a 2021-es, 2022-es időjárási helyzet, őszre ismét gyötrelmes aszály lesz. Ennek hatására árgus szemekkel figyelem a csapadékadatokat mint amit a képen is látsz. A pósteleki mérőben a június 12. eső összege látható. A legnagyobb esőt a 22.-23. átvonuló rendszer adta, 24 mm jött össze. Az esős időszakot egy felhőszakadás zárta pénteken, ami pont telibe kapta Békéscsabát. Szó szerint zúgott az eső olyan nagy és sűrű cseppekben hullott alá. Ettől aztán fülledt lett a levegő. A cikk írása közben párolódok a szobában. Hiába a reggeli szellőztetés, a nyár átjárta a házat is.
Összefoglalva az összefoglalót, a május után a június is egy remek hónapja volt az évnek. Sajnos a klímaváltozás fokozta időjárási jelenségek nyilvánvalóan jelen voltak, például 22-én nem hivatalos mérőn a megyében 39 Celsius fok közelébe emelkedett a hőmérséklet, a diónyi jegek, amik lezúdultak az erősebb szupercellákból és itt-ott viharos kifutószél is okozott károkat. A csapadékösszegekben rendkívüli különbségek voltak országszerte, mert akadt olyan településünk, amire 120 mm eső zúdult, míg foltszerűen akadnak olyan tájaink, ahová alig érkezett eső. Ez a zivatarok kis alapterületéből adódik! Szó szerint lokálisan okoznak özönvizet. És bizony még egy zivatarlánc is csak az útvonalán ad nagy esőt, tőle már pár kilométerre porszáraz maradhat minden. Az esők ellenére az ország egyharmadán aszály van. És most fordulunk rá az igazi nyárra, mert hétfőn július elseje. Tippelni sem merek, hogy milyen lesz 2024-ben a forró évszak. Örülök, hogy június még tudott adni gombát nekem. Nagyon sok jó dokumentumfotót készítettem. Két előadást is tartottam. Az előadásokat folytatom tovább. Aztán meglátom, hogy tudok-e terepen fotózni.
Egy biztos, az élet zajlik és átalakulóban a világunk.
Miért nincs termőhullám a sok eső ellenére?
Rendkívül feltűnő az örökzöldek nagymértékű pusztulása is. Igaz, hogy Békés megyében nem őshonosok, de a Kárpátokban szintén pusztulnak, vagyis az emelkedő hőmérséklet és szélsőséges csapadékeloszlás, összefoglalva a klímaváltozás a fenyők természetes élőhelyeit sem kíméli. Rossz látni a száz éves lucfenyők, jegenyefenyők, feketefenyők agóniáját. Mindhárom társul gombákkal, és utóbbiak alatt teremnek: a szemcsésnyelű fenyőtinóru, a vörös nyálkásgomba, az ízletes rizike. Látszólag elkanyarodtam a témától, holott a fák állapota igencsak befolyásolja a velük élő gombák termőtestképzését, és ahogy összefoglaltam neked, a fák bajban vannak, így a gombák is. Ami még inkább elszomorít, hogy az élőlények szenvedése nem riadóztat minket, hogy ha már ilyen sok faj jelzi a baj mértékét, akkor sürgősen tennünk kellene valamit, különben mi sem ússzuk meg a klímaváltozás negatív hatásait. És nem fogjuk megúszni, teljesen hamis biztonságillúzióban lebegünk, hogy a városaink, a technológiánk megvédenek minket. Oh, pedig a városok az őket ellátó természeti környezet nélkül életképtelenek. A technológiánk pedig extra energiát igényel, amit elő kell állítani. Ha nincsenek közművek, mit kezdesz magaddal és a számtalan kütyüddel a városban?! Egyből kiderül a sérülékenységed és a kiszolgáltatottságod.
Egy kicsike(?) problémától eljutottam a valódi veszélyig. A klímaváltozás megbolygatta a gombaszezont, már a magasabb hegyvidékeken sincs olyan legendás gombabumm a lucfenyvesek pusztulása miatt, ami tényleg nem tűnhet olyan nagy bajnak számodra, de az élőlények szenvedésének fel kéne nyitni a szemedet az igazságra, hogy mi ránk is hat és egyre fokozódó mértékben a klímaváltozás. Azon töprengtem, hogy mennyi extra hőt képesek elviselni a fák, és mikortól kezdenek el tömegesen pusztulni. Könnyen lehet, hogy száz évvel később, ha még lesz lakója a tájnak, ő egyáltalán nem fog fákat látni, kizárólag a pusztát fogja ismerni. Ha nem lesznek fák, akkor nem lesznek fákkal élő gombák sem. Könnyen lehet, hogy még az én életemben búcsút mondhatunk helyben a fenyőkkel élő gombáknak, mert a fenyők pár évtizeden belül mind kiszáradnak. Tehát ha megélem a hetvenedik életévemet, már nem fogok szemcsésnyelű fenyőtinórut látni Békés megyében. A kastélypark egészen meg fog változni, de minden más is.
Az emberi faj, mi mindannyian, terraformáltuk a Földet, csak éppen nem kedvező irányba. De ez már egy másik cikk témája (lehetne).
Mi a baj a magyar politikussal?
Gondolom, őszinte az örömöd, hogy élsz.
Akkor visszatérek a sebész után a politikushoz. Mindkettő szakma, mindkettőt lehet jól és rosszul művelni, bár ha a sebész sokat hibázik előbb-utóbb hentes hírébe kerül, és "remek" városi horror sztorik főszereplőjévé válik. A magyar politikusok jelentős része "hentes", avagy kontár és egy naposcsibe gondozását sem bízná rájuk az ép eszű ember. Akkor mégis miért van rájuk szükség? Ennek a hithez van köze mint bármiféle gyakorlati művelethez, amilyen például egy közösség életének a menedzselése közbizalom által. Igen, a modern politizálás pusztán csak szemfényvesztés, és a politikusok ripacsok. Ez különösen igaz a hazánkban, ahol a nemzeti függetlenség nem hozta el a valódi felszabadulást, hiszen egy tízmilliós lélekszámú nép semmiség a globális emberiségben, és pusztán csak egy nagyobb egység részeként lehet életképes. Az Európai Unió hiányában tényleg csak egy ócska kis keleti árulerakat lennénk. A nyugati cégek betelepülése legalább egy fajta cégkultúra mintát adott a sok mindenben elmaradott magyar népnek. A magyar nép nem tud függetlenül létezni. De ez is egy másik cikk témája.
Visszakanyarodva a magyar politikushoz. A politikus is ember és nézd meg jól, hogy hogyan élsz, hogyan élnek a környezetben lévők és rá fogsz döbbenni, hogy ami rátok jellemző, pont azokat a hendikepeket nyögi a politikus is. A minden áron való vagyonszerzés elsődleges parancsa vezérel legtöbbünket. Akkor gondolkozz el rajta, ha képes vagy rá, hiszen a gondolkozás megterhelő szellemi folyamat, hogy te mit tartasz a közvetlen környezeted elsődleges problémájának és azt a problémát, hogyan oldanád meg? Van egy tipikus mondat, ami jól jellemez minket: "Jól van ez így." Alapvetően mind minden élőlény mi is a minimálisat tesszük meg az életünk fenntartása érdekében és nagyobbrészt ridegen hagynak minket a környezeti avagy rajtunk kívül álló problémák. Szerinted miért is lenne különb a magyar politikus nálad?
Arra is gondoltam, hogy a narancs vezér azért teszi, amit tesz, mert a magyar néplélek rögzült túlélési stratégiája hatalmasodott el rajta is, hogy saját vérei boldogulását biztosítsa és ehhez már semmiféle eszköz alkalmazásától sem riad vissza. Pont olyan mint bármelyikünk.
Nem elég embernek látszódni, emberként is kéne viselkedni, de az emberi kifejezésbe annyi minden belefér, a gazemberség is! A természet sem ismeri a jót és a rosszat, a túlélés az elsődleges az egyed szintjén. Az egyed nem fog szerveződni, ha nem muszáj. Ami társadalmi rend van, azt is úgy használja a többség, hogy csak kivesz belőle, de már cserébe nem ad semmit sem. "Nem az én dolgom." Ez is egy tipikus mondatunk. Miért lenne különb a magyar politikus?!
Akkor miért csüngtök rajtuk? Mert élvezitek a szappanoperát. A mai politizálás semmi több mint színjáték. Elég csak a narancs vezér legutóbbi performanszét visszanézni. Nem volt más célja mint a hatalmát legitimáló szavazói körnek szeánszot tartani. Egy kis szemfényvesztés, amit oly nagyon kedvelnek a "saját dolgukkal törődő, szépen élő, igaz magyarok".
Ezek után nem kéne csodálkoznod rajta, hogy például nem fogsz sebészt találni időben műtétet igénylő egészségügyi panaszod kezelésére, mert a társadalmi feladatok ellátást senki se akarta vállalni. Tanulj meg műteni! Hiszen egy igaz magyar bármire képes a túléléséért. Ha már a disznóölés és feldolgozás megy, a konyhaasztalon a vakbéleltávolítás is menni fog.
Kapcsolódó írásom: Kinek a felelőssége?
Ui.: A végére átmentem szürreálisba, de ez a kis nemzet a szürrealitás maga.
A galambok minket jelképeznek, a palimaradakat, akik furfangosnak vélik magukat, közben önsorsrontó szerencsétlenek.
There is no god
As a fervent advocate for nature and a self-described pagan, my skepticism of religious narratives began early. At six, my disillusionment started with a seemingly benign lie about my great-grandmother's death. When I asked directly about her whereabouts—already aware of burial customs—I was told she had gone to heaven. This answer, contradicting my rudimentary understanding of death, seemed a glaring falsehood even to my young mind.
This early experience seeded a deep-seated skepticism. It's amusing, in retrospect, how readily we accept comforting narratives over harsh realities. Humans, unique in their self-awareness, rarely confront their consciousness deeply enough to acknowledge this discomfort. Consider this: If I were to convene with myself at six, sixteen, twenty-six, thirty-six, and my hoped-for fifty-six and sixty-six—what would that reveal about the 'real' me? If my life had ceased at thirty-six, who among these versions would represent me in a so-called afterlife? At forty-six, I often ponder the brain's ability to craft such a coherent sense of self—a notion easily disrupted by physical ailments that can alter one's personality entirely. This leads me to question the very concept of a soul. If our identity is so fragile, how can we claim an immortal essence exists within us?
The fear of death is intrinsic to human nature, yet it does not substantiate claims of divine benevolence. It seems more plausible that our minds conjure comforting tales to cope with the inevitability of our demise. What particularly irks me—as a woman who cherishes nature—is the disproportionate male dominance in the discourse on god and religion. Major world religions, predominantly established by men, often utilize the concept of a deity as a tool in power dynamics—effectively a spiritual measure of might. The historical confluence of religion and violence, where divine sanction was routinely invoked to justify warfare and oppression, highlights the practical uses of religious narratives in pursuing worldly gains.
I find solace in the progress Europe has made, where as a woman, I can openly challenge the sanctimonious deceptions and criticize the dogmas that once went unquestioned. The thought of my nonexistence does not trouble me. I did not exist before 1978, and there will come a time when I cease to be—this is merely the nature of existence. The notion that our fleeting, complex lives—a mere collection of information and experiences—could be preserved by some divine entity is, to me, a profound absurdity. It's comforting to acknowledge that in the grand tapestry of the universe, our individual stories are just that: brief narratives, not bound for eternal preservation. This understanding frees us from the burden of celestial oversight and empowers us to live fully in the here and now.
Erre nem számítottam, pedig tudtam, hogy lehetséges
Tegnap lementett hőtérképen jól látszik, hogy a közeledő hidegfront ellenére milyen sokáig tartotta magát a hőség a dél-keleti országrészben, ahol élek. Késő délután még mindig 30 Celsius körül volt a meleg, így nem mentem ki a városba, pedig számos jó program volt, de nem akartam ismét csurom vizesre izzadni és este a zivatarok idején eláztatni a kamerámat. Inkább itthon maradtam élőben követni az égi eseményeket. Eleve nem tudtam aludni, mert a szobába már beszorult a meleg, 28 Celsius fokosra melegedett fel. Ilyen gyorsan még sosem érte el a nyári hőmérsékletét a szoba, erre általában eddig a második tartósabb hőhullám során került sor a korábbi években. Ahhoz mérten, hogy milyen kellemes, esős, kánikula mentes időjárás volt az év 24. hetén, annál durvábban ért engem a pár nap alatt ránk ömlő forróság dél-nyugat felől. Ez igen meleg trópusi légtömeg volt, amihez aztán hétvége felé társult egy meleg nedves szállítószalag is. Aztán jött a hidegfront, ami hullámot vetett felettünk és a hatalmas energiák egymásnak feszültek és gigászi felhőtitánok, avagy szupercellák alakultak ki, amik később rendszerré szerveződtek, és a műholdképen egy mezoléptékű konvektív rendszer jelent meg, avagy MKR. A szombat este légköri sztárja volt Európában, egyértelműen uralta a kontinens ezen részét. Ez a méltóságteljes légköri fenomén adta a kiadós esőt a gombász terepemnek.
Az most engem nem érdekel, hogy egyénileg kit milyen kár ért, mert létezik biztosítás, és az ember gondol a bajra, amiről évtizedek óta tudomása van. Természetesen elkeserítő látvány a jégkár, vagy az elöntött pince, megrongálódott tető, de ezeket ki lehet heverni, ami viszont egyre inkább elviselhetetlen lesz, az emelkedő hőmérséklet. Tényleg felgyorsítottuk a felmelegedést, ami korábban sosem tapasztalt kihívás elé állítja a globálissá vált civilizációnkat. Akik most születtek, azok közül páran meg fogják élni a század véget, és életük során meg fognak fizetni a felmenőik pazarló életmódjáért. Nem az AI rúgja ránk az ajtót, mert ahhoz energia kell és az nem lesz, hanem a klímaváltozás.
Jó dolgokra gondolva
Ehhez a könnyed kis bejegyzésemhez kapcsolódó írásom: Az élet jó dolgai.
Globális öngyilkosságba hajszoljuk magunkat
Pár éve száradtak ki az idősebb nyírfák és a fiatalabb lucfenyő Békéscsaba belvárosában. Egy kínai díszkörte árnyékéból fotóztam le a szomorú látványt.
Sok fa haldoklik a városban, mert nem bírják a változó klímát, amire ráerősít a városi hősziget hatás. Hadd ne részletezzem, hogy mennyire fontos a "fa" az életünk szempontjából. Elég csak a világfára mint jelképre utalnom, ami egyetemes szimbóluma a fajunknak. És mi, a jelenben élők vállvonással elintézzük a fák pusztulását. Pedig a fák haldoklását figyelmeztető jelnek kéne mindenkinek tekintenie. A fák helyhez kötött élőlényekként ki vannak téve a hőségnek, a szárazságnak, a magas UV-nek, a kártevőknek, és a fokozódó nehézségek végül végeznek velük. Mi emberek, akik biztonságos, mesterséges élettereket hoztunk létre önmagunk számára egyszerűen behúzódunk a házainkba a hőség és tűző napfény elől. Ha már átmelegedtek a falak, sokan bekapcsolják a légkondicionálót és ezzel le is tudják a változó külső környezet problémáját, vagyis homokba dugják a fejüket. Nem gondolnak bele, hogy a változások nemcsak a fákra hatnak, hanem ránk is. Egyáltalán nem természetes, hogy van ivóvíz-hálózatunk. Ez egy rendkívül bonyolult rendszer egyik eleme, ami nagyon sérülékeny. A fokozódó vízhiány minket is fenyeget! Emlékezz vissza, hogy micsoda aszály volt 2022 nyarán, amit nem, továbbra sem a jégármérséklő rendszer okozott, ugyanis ugyanebben az évben a Pó-folyó is rendkívüli mértékbenPó-folyó is rendkívüli mértékben összezsugorodott. A képet 2022 augusztusában mentettem le a Google térkép utcanézetéből, valamelyik hídról készült a felvétel. Két éve egész Európát sújtó aszály volt, nemcsak minket "sújtott az ég".
Ideje ráeszmélnünk, hogy a tömegtermeléssel felpörgetett, fogyasztásra ösztökélő ipari civilizációnk fenntarthatatlan, és mostanra igen súlyos károkat okozott az élővilágnak és gyermekeinknek is.
Muszáj különbséget tennünk szükséglet és igény között. Mik a valódi szükségleteink és mik a mesterségesen felszított igényeink. A szükségleteink kielégítője mind a mai napig a természet avagy ökoszisztéma. Az élővilág biztosítja számunka többek közt az élelmet. Veszélyes mértékben távolodtunk el a természettől, és olyan tudást hagyunk veszni, ami a polikrízis során is életmentő lenne számunkra. Nem, a technológiánk nem fog megmenteni minket. Minden eszközünk energiát használ, ami ha nincs, akkor semmi sem működik. Az ipari civilizációnk rendkívül energiaigényes és sajnos a mai napig az energia 80%-át fosszilis energiahordozók elégetésével állítjuk elő. A zöld átállás hazugság. Nem a fán teremnek a napelemek, miközben a növények képesek a fotoszintézisre, ami évmilliók óta a legnagyszerűbb módja a napfény eltárolásának energiában gazdag szerves vegyületekbe. A fák nagyszerűek, de a tömegember közömbösen nézi a pusztulásukat. A közöny visszaüt. A 21. század lehetővé tette sok száz millió ember számára, hogy elérje a fajunk kollektív tudását és mégis ostobán belehajtunk a végpusztulásba. Ennek nem így kéne történnie. Itt most befejezem a gondolkozást, később folytatom.
Szükséglet vagy igény, avagy nem létszükséglet az okos eszköz a kisgyereknek
Három hete találkoztam egyik oktatásban dolgozó ismerősömmel, aki óvodásokkal foglalkozik és elmondta nekem, hogy 24 rábízott gyerekből 10 speciális nevelési igényű. Ez megdöbbentett. Ennek egyik oka lehet, hogy kevesebb idő jut a gyermekek figyelmi szükségleteinek kielégítésére, a valódi kötődés kialakítására, hogy az anya és apa sokat ringassa meghitten a kisdedet fenntartva a szemkontaktust. A baba számára létszükséglet a szülő maximális figyelme és testi közelsége. Ennek hiányában súlyosan sérül a kisded.
Nagy gondnak látom, hogy a szülőpárok magukra vannak maradva a gyereknevelés gondjaival, holott tízezer éve a törzsekben élve az volt a normális, hogy többen is besegítettek a kicsik gondozásába. Az atomizált társadalom nem kedvez a normális családi életnek. A látszólagos fogyasztási szabadság pont a magánélettől foszt meg minket, az emberi kötődésektől. Érdekes anomália, amit érdemes átgondolni. Egy másik cikk témája lehetne.
Feltétlenül nézd meg a fenti videót, ha kisgyermekes vagy. Ide pedig egy elrettentő felvételt illesztek be.
A harmadik videónak a 19. percétől van a közérthetőbb része, amit feltétlenül érdemes meghallgatnod! Ironikus módon az internetet bekebelező megacégek termékei, a közösségi alkalmazások pont az elszigetelődést segítik elő, és pont akkor amikor sokkal jobban együtt kéne működnünk, hiszen számtalan válság fenyeget minket!
Extra interest from Hong Kong
As a Middle Eastern European, a citizen of a small country occupied by the Soviet Union between 1956 and 1989, it is with a sour mood that I acknowledge the extraordinary interest in my blog by a Hong Kong internet bot. I truly respect the customs of other cultures, but after decades of studying man and the workings of oppressive power, the violence is the same everywhere, no matter what cultural glaze is poured over it, and the gangrenous flesh of the broken face of man is spilling out from underneath. It is a shame, a crime, the way human exploits another human. It's a good thing I don't have children, so they can't be slaves to anyone. For me, it is bad enough that the orange regime is turning my country into an eastern colony for its own survival. Anyway, I have long known that human is stupid enough to commit the same sins over and over again. So we deserve for our stupid actions the collapse of the biosphere and the inevitable mass death by torture. My suggestion is that whether you are Western, Eastern, Southern or Northern, take advantage of the last years of peace to bid farewell to our universal values with a clear conscience and prepare for the inevitable.
Hőhullám előtt Pósteleken
Tizenkettedikén nagyon jó esőt kaptunk, ennek csapadékösszege látható a mérő csövében, ami a kutatóház udvarán található. Ezzel lezárult Békés megyében a 2024-es medárdi(?) szezon, és közelít felénk a nyár első hőhulláma. A 25. hét egészen másmilyen lesz időjárás tekintetében. Napok alatt minden termőtest le fog bomlani és gombátlanná válnak az élőhelyek. Elképesztően gyorsan tőr ránk a forró légtömeg! Hétvégén már 30 Celsius fok fölött tetőzhet a napi maximum, és csütörtökön 38 Celsius fokon tetőzhet a hőség. Az emberi test átlagosan 36-37 Celsius fokos, tehát 38 már láznak felel meg! A jó hír, hogy ha alacsony a páratartalom, akkor jobban viseljük a hőséget, mert hatékony az izzadásunk hűtő hatása. Persze ilyen forróságban bőven kell vizet inni, és jobb 11-16 óra között árnyékos helyen tartózkodni. Az UV-sugárzás nagyon erős. Ez ellen is szükséges védekezni. Sajnos a bőrrák későn felfedezve halálos ráktípus. De félre a komor témákkal, mert a mai séta igazán csodálatos volt, még egy videót is készítettem.
Ezért szeretek a zöldben lenni, mert a természet hangjai és a természet látványa nyugtató hatású. Csak akkor szisszenek fel, amikor kullancslégy landol rajtam, amitől jobb minél hamarább megszabadulni. Természetesen fotóztam is. Lásd a képválogatást.
Molière halála
Itt van az íróasztalomon Molière Hat színművének tizenegyedik kiadása az Európa kiadótól 1989-ből. A műveket Illyés Gyula és Vas István fordította le. Íróként alapvető ismernem az egyik legkiválóbb színpadi szerző munkáit. Molière a leghíresebb francia uralkodónak, a napkirálynak, XIV. Lajosnak dolgozott. A 17. század igencsak mozgalmas volt, az európai hatalmak csatáztak és globálisan terjeszkedtek, de a tudomány fejlődése töretlen volt, és számos nagy művész ebben a században alkotott. Ekkoriban félmilliárd ember élhetett a bolygón. És a következő század hozta el a töretlen népességnövekedés kezdetét, ami a 21. század első felében tetőzik. Az orvostudomány fejlődésének jelentős szerepe volt a csecsemőhalandóság visszaszorításában és az életkor meghosszabbításában, amik még inkább felgyorsították a népességrobbanást. Ugyanakkor tény, hogy az áldásos fejlemények kíséretében tudatosabban kellett volna rálátni a világra is, hogy a véges bioszférát óhatatlanul gyorsuló ütemben használja fel az egyre növekvő népesség és végül a boldog emberáradásnak az éhínség vett véget, mert enni kell, és éhen halni a 21. században is bőven lehetséges.
Molière tuberkulózisban hunyt el, ami egy lassú lefolyású baktérium okozta tüdőfertőzés, minek egyik aggasztó tünete a vérköpet. Gümőkórnak is nevezzük, de a kór részletes ismertetőjétrészletes ismertetőjét inkább olvasd el magad is. A TBC a 20. század első felében magyar népbetegség volt. Visszaszorítását segítette a védőoltás és a kötelező tüdőszűrés bevezetése. Azonban a megbetegedést okozó baktérium még mindig jelen van, de az orvoslásnak köszönhetően sehol sem okoz járványos mértékű megbetegedést a 21. században.
Ahogy a történelemben és tudománytörténetben kalandozok, egyes penészgombák antibakteriális hatását egy francia katonaorvos fedezte fel, Ernest Duchesne, aki harmincas éveiben gümőkorban halt meg. Ironikus, hogy kutatásainak eredményeit a Pasteour intézet a fiatal korára és ismeretlenségére hivatkozva visszautasította. Ezért a penészgombák antibakteriális hatásának felfedezéséért Alexander Fleming kapott Nobel-díjat a 20. században. Az antibiotikumok túlzott használata viszont a baktériumok gyors alkalmazkodása miatt végül ellenálló baktérium-törzsek létrejöttét eredményezte. De ettől még a Penicillium chrysogenum-ból kinyert vegyület jelentősen hozzájárult az orvoslás fejlődéséhez. Louis Pasteur pedig a védőoltással és a pasztörizálással járult hozzá az emberiség fejlődéséhez.
Jó nagy utat tettem meg a képzeletemben korokon át. Micsoda fejlődés, micsoda győzelmek és tragédiák, emberi sorsok és tanulságok! Az elért eredményeket érdemes megőrizni és megbecsülni. Amit most természetesnek veszel, könnyen elveszhet, ha nem gondoskodunk a tudás ápolásáról. Mert a baktérium jelen vannak, és a fejlődésnek ára van.
A zöld igazság
Érthetetlen számomra, hogy az emberek miért nem képesek alapvető igazságok megértésére. Miért hagyták ilyen szinten kiszolgáltatni magukat, hogy már a gondolkozásra is javarészt képtelenek? Ami szintén megdöbbentő számomra, hogy hogyan feledkezhettek meg a mély igényről a zöld iránt?! Engem hét évesen teljesen lenyűgözött a zöld lomb látványa, amikor először jutottam ki Póstelekre életem első osztálykirándulása során pont ilyen idő tájt. De mindenkire hatott a szabad tér, belevetettük magunkat a tanár javasolta játékokba mint például a bújócska. Bőven akadt rejtekhely a fák között. Akkoriban volt még egy játszótér is a park közelében, ahol szintén kedvünkre mozoghattunk. Csodálatos élmény, ami a mai napig megmaradt az emlékezetemben. Ennél is gazdagabb és fantasztikusabb volt 1992-ben a kéthetes vándortábor a Mecsekben. Én mindig is örömmel mentem a fák közé és most, ahogy a cikk írása során kinézek az ablakon, a zöld udvart látom. Mindenfelé cserjék és fák a városi telken, és persze nagyon sok velünk élő állat, főleg madarak.
A Földön azon élőlények, amikben klorofill vagy hasonló vegyület található, képesek egyedül a fotoszintézisre, amely során a napfény energiáját felhasználva szervetlenből szerves jön létre. Ezen alapul a mi fajunk élete is. Egyébként a növények a világ urai, rendkívüli élőlények, hiszen többek közt képesek arra, hogy egyetlen sejtjükből megújuljanak. Én például egyetlen tíz centis rózsa ág darabkából neveltem egy az eredeti tővel megegyező növényt, ami mostanra ember magas, virágokkal teli rózsatővé növekedett. Hát, ha levágnám a kisujjam utolsó percét, képtelen lennék abból kinevelni a klónomat. Az ember jelentősen sérülékenyebb és tökéletlenebb lény mint bármelyik növény. Több belátást kéne tanúsítanunk és visszafognunk gőgünket, amivel folyton nekirontunk a természetnek, mert mi vagyunk a világ urai. Ez is az egyik súlyos és önveszélyes téveszménk.
Amennyi ideje még hátra van az ipari civilizációnknak én már biztosan nem fogom anyagi javak felhalmozásával tölteni. Két fontos írásomat ajánlom figyelmedbe: A szegénység a természetes állapotunk, Az utolsó helyes mintázat. Ezek szellemében élek és cselekszem, miközben tisztában vagyok vele, hogy minden visszafogottságom ellenére az életmódom fenntartása 2,5 Földet igényelne, vagyis én magam is ártok a természetnek. Ez egy kemény felismerésem volt, hogy akarva-akaratlanul ártalmára vagyok a gyönyörű világunknak. Hogy enyhítsem frusztrációmat, maradok a zöld vonalon, továbbra is hirdetni fogom a gombák nagyszerűségét, és dokumentálom a fajunk generálta gyors változásokat. Folytatom az oktatást is, hiszen szívesen osztom meg a tudást, amely valóban az egyetlen olyan értékünk, amely sosem fogy el. Június 20-án 18 órától a chat szobában a tinórus előadásomat hallgathatod meg. De nem táplálok semmiféle reményt, pusztán hasznosan töltöm el a hátralévő időt az összeomlásig. Elég jó vagyok megfelelő adatmennyiség esetén a jövő kiszámításában, és a jelenleg rendelkezésemre álló információk alapján "kivágtuk magunk alól a fát".
Kicsit mélyedj magadba, csendesedj el, hogy megérezhesd az élet rezdüléseit önmagadban és körötted. A világ nélkülünk is továbbmegy, de nagyon nem mindegy, hogy jelenlegi civilizációnk hogyan ér véget. Tanulj a 20. század borzalmaiból és becsüld meg az életet, és nemcsak a sajátodat. Különben semmi esélyünk önmagunk árnyoldalával szemben.
Rájöttem, a fideszesek labancok
Egy beszélgetés közben a központosított hatalom említése kapcsán ugrott be, hogy a 19. századra a magyaroknak elege lett a Habsburg uralomból és függetlenedni akartak, és ez a vágy vezetett el az 1848-as forradalomhoz.
Tehát a magyarok függetlenek akartak lenni. A narancs rezsim propagandájában is központi téma a szuverenitás. Akkor nem értem, hogy a narancs rezsim miért is erőltette a központosítást, ha egyszer elismert érték a függetlenség. Ennek az értéknek az országon belül is érvényesülnie kellene, de nem, a rezsim teljesen ledarálta az intézmények és önkormányzatok ellenállását, és aki még őrizné függetlenségét, azt sem hagyja békén. Úgy néz ki, hogy a narancs galeri a viselkedése alapján birodalom-mániás labanc, és pusztán jelmezként viseli a kuruc gúnyát alaposan átverve az etnonacionalista magyarokat.
További gond, hogy alapvető nemzeti értékeink mint például Szent István választása, hogy nyugatra pozicionálta hazánkat, totális tagadásban van.
Visszatérve a függetlenségre, miért is orosz-kínai átjáróház a szuverén Magyarország? Miért is áll egyetlen agyaglábon, a külföldi autóiparon hazánk gazdasága? Előbb nyugati, aztán keleti ipari gyarmat leszünk. Ez nem éppen fejlődés, hanem rendkívüli veszély és kiszolgáltatottság! Úgy látom, hogy a nemzeti magyarok minden nagy szavuk és sértett önérzetük ellenére nemzetvesztők, avagy árulók. Persze mindig a másikat kell vádolniuk a saját bűneikkel. Micsoda ócska trükk. A nemzeti magyarok, akik a narancs rezsim hívei, egy birodalmi téveszme rabjai. Kár, hogy engedjük nekik, hogy tönkretegyék jobb sorsra érdemes hazánkat. Mindenünk megvolt hozzá, hogy európai nemzet legyünk, egyenestartású büszke magyarok. És inkább a narancs rezsim hívei vágya által lettünk csicskák, téveszmés bolondok, akik ismételten elárulják értékeinket.
Hétfőn meglátjuk, hogy mi maradt belőlünk, merre tart utunk.
Fontossági sorrend
Közben a magyar emberek szemmel láthatóan hullanak, és legtöbbjük nyomorult módon pusztul el az egyre fogyatkozó ápoló személyzet önfeladó munkája ellenére. Jártam ápolási osztályon, szembesültem életünk végének gyötrelmével.
Se jól élni, se jól halni nem tudunk, mert számtalan hazugsággal mérgeztük meg az elménket.
Hogy a fenébe lehet emberhez méltó életet élni egy az önsorsrontást választott nemzetben?!
A bejegyzésben most következő idézett részt egyik tanultabb ismerősöm írta, akinek adok a szavára, mert hasonlóak a meglátásaink.
"1. Magyarország Orbán-kormányzása alatt gazdaságilag, erkölcsileg és a politikai rendszerében előrehaladott pusztulást elszenvedő országgá vált, amelynek túl gyenge az értékrendszere és kompetenciakészlete a rezsimmel szembeni ellenálláshoz. Az ország ezermilliárdokban mérhető produktív beruházásokat veszít minden egyes évben, és az orosz befolyási övezet egyik legbelsőbb körébe került, amelynél közelebb a Kremlhez már csak Belarusz, egy-két közép-ázsiai diktatúra és fekete-afrikai állam van. Közben a nyugati befektetőket teljesen más, nem piaci alapon felváltják a kínaiak,. Minden készen áll ahhoz, hogy a nemzeti tragédia -- az ország végleges kisodródása az európai intézményrendszerből -- eseményszinten is bekövetkezzen, beteljesedjen az ország megfigyelő típusú diktatúrává válása, és folytatódjon a további elszegényedése.
Ha igazán a poklot kívánod, a nemzeti csalóktól megkapod a 21. században is. Mert a csalók mindig a magyar állam, a magyar emberek kárára vagyonosodnak meg, soha semmi innovatívat nem tettek, és akik innovatívak voltak, zsidó származású magyarok, őket nemzeti szintű rablógyilkossággal kifosztották. Micsoda hazug narratíva, hogy a nácik kényszerítették ki a deportálásukat! Az elcsatolt területekről beözönlő nemzeti csinovnyikok kapva kaptak a vagyonszerzés lehetőségén. Mennyien is élnek mai napig egykori zsidó ingatlanokban? És ki is ölte meg Kner Imrét, akinek idén van halálának 80. évfordulója. A Kner család alapította a gyomai nyomdát.
A jelenlegi nemzeti csalók a nemzeti marketinggel megtévesztve a kisebbségi komplexusos magyarokat a magyar állam kárára ismét balsorssal sújtják Magyarországot. Nem mások bántanak minket. Balekok vagyunk, akik folyton bedőlnek a mézes-mázos szavú "mi kutyánk kölykének". Pedig lehetnénk európai nép, és tényleg az emberek érdeke érvényesülhetne. Miért nem becsüljük meg, amink van, és élünk szépen, és halunk becsületesen.
Megtenni, ami emberileg lehetséges. Ez az emberhez méltó cél.
Béke van/There is peace
Június elsején a meteorológiai nyár első napján az egyik kedvenc fotóstémámat örökítettem meg az öreg mobilommal. Az alap képfájlt a Snapseed appal szerkesztettem meg. A hamis színes kép jól visszaadja a déli idő hangulatát, hogy micsoda békesség van a kisvárosomban. Mondhatod, hogy a látszat csalóka, de nem, tényleg béke van és lassan csordogálnak a napok, akárcsak az Élővíz-csatorna vize, hiszen nyáron egy nagy visszaduzzasztott tórendszer a Körösök medrei, amikből a vize származik a városkám zöld folyosójának.
A félelem is mesterségesen van duzzasztva, mert a félelem egy olyan alapvető érzelem, ami blokkolja az elme magasabb funkcióját, a gondolkozást, és az embert a megtévesztett, felkavart érzelmei rángatják ide-oda a félelemszító érdekei szerint.
Ne dőlj be a propagandának! A kormány(?) rég nem a magyar emberek érdekeit képviseli, hanem a saját gazdasági rendszeréért, ami a NER. A NER nem azonos az országgal, pláne nem azonos az állammal, vagyis minden ember és vagyontárgy összességével.
A magyar nép tragédiája, hogy sosem hagyták eljutni az önszerveződés magasabb szintjére. Akik mindenkoron jól akarnak élni a magyar nép kiszolgáltatottságából, azok nem hagyják kiteljesedni a fejlődését. Tragikus, hogy sokan képtelen észrevenni a nemzeti szintű átverést, a tudatos károkozást, ami anyagi és szellemi szinten történik.
Nézz körül és figyelj, leginkább befelé fülelj, hogy mit súg neked a szíved. Ha még maradt benned életkedv, az igazat fogod hallani.
Ui.: Most ne kezdj velem vitába az Örömódáról, mert az európai kultúra alapja az ógörög demokrácia és római jog, amely kettős örökség továbbfejlődött a reneszánszban majd kiteljesedett a humanizmusban. Ha ezekkel bármi bajod van, kérlek, képezd magad!
Szárazak a városi élőhelyeim és a gombák alig mutatkoznak
Pedig reménykedtem az esőben, de lám, a reményem megcsalt engem. Nem lesz meg a 60 mm, ami szükséges lett volna a szolid termőhullámhoz. Amennyi gomba előjön, annak kell örülnünk. A 23. héten már 30 Celsius fok fölé megy a napi maximum. Nem kell hozzá sok idő és a gombák nyári szünetre mennek. Szinte kedvem lenne ugyanezt megírni idén is, amit 2021. június 16-án raktam ki: Hőhullám és aszály.
Ui.: 2020-ban egészen más volt a helyzet. Akkor a hatodik hónap extra nedves volt, hiszen 100 mm esőt kaptunk, ami igen csak kedvező a gombáknak. Egyetlen cikk példaként az akkori bőségre ugyanazon a lakcímen, ahol most fotóztam a változékony tinórukat.
"Facepalm"
Considering the grandiose stories envisioned by the classic sci-fi authors of the 20th century for the 21st century, I find it incredibly pathetic that the importance of forests is only now coming into the spotlight. This level of ignorance is absolutely staggering, making me want to bury my face in my hands. It's absurd that living humans can't grasp the need for a living environment to sustain life, and that only global threats can prompt some action. I have immense respect for the tree-planting movement, but globally, the deforestation of ancient forests is still happening at an alarming rate. Just look across the border to Romania, where you can see forests of high ecological value being destroyed, leaving you stunned.
They've lost their minds! More precisely, all of humanity has lost its mind, believing that consumer society can satisfy all needs, as long as you have enough capital. This is a fallacy. Just think about palm oil, a popular additive for which we sacrifice rainforests. Serious damage is done to wildlife for the sake of your comfort. And the cycle of destruction is closing, meaning we are now beginning to pay the price for our foolishness. No one is prepared for the collapse of our civilization. Not even me. We've been so softened by consumerism. We've become incredibly weak, careless, and ignorant, despite our modern communication tools. Additionally, it's alarmingly easy to confuse us with deliberately crafted fake news and fearmongering. Or to lull us into complacency...
I'm sorry to disappoint you if you thought of the country's "significant" forest cover as a refuge. Last year, I had the chance to forage for mushrooms in the Bükk Mountains and gain valuable insights into the effects of continuous forest management. In short, it's a disaster. We have no untouched forests, the forest ecosystem is severely damaged, and its vulnerability is increased by rising temperatures and erratic, prolonged droughts. Tree planting is a great initiative—I planted two pedunculate oaks on my plot—but trees need water to grow. Water is already a key issue for forestation. That's why drought-resistant native tree species, like this year's tree, have come to the forefront.
What does the future hold? I believe we are witnessing the final days of a consumer society that maximally exploits individual selfishness and sets the pursuit of material wealth as its desired goal. Global changes will kick down our doors and grind us into the dirt. No one should think they can go it alone or buy another's help with money. Our financial markets will vanish surprisingly quickly in the era of drastic changes. Actually, we have everything we need to survive if we push aside our selfish goals and look around to see what can be done. The future imagined by the classic sci-fi authors of the 20th century will never come if everyone is engaged in a deadly race for senseless goals. Look at the grand family houses built in the 80s! Children scattered, heating a poorly insulated house is a financial disaster... and two elderly people, or just a lonely woman, shiver inside. I could give countless examples of how our senseless desires later backfired!
I have only one wish: that after my death, the wheel of life turns on as before, with the blue petals of the starflower blooming in the spring, the morel mushrooms emerging under the poplar trees, the first flush of mushrooms fruiting in early summer, and the wonders of nature continuing. I don't want to rest on a garbage heap, amid ruins, but rather return my materials to the cycle of life. I am but a small, peculiar variation of the great life, a tiny chattering wave that returns to its source at the end of its journey. I've had the fortune to see the richness of life, and no one can tell me that the pile of junk gathered in our malls, destined to become future trash, compares to it. Because this is our specialty—turning real value into disposable waste. We are actually the most destructive beings on the planet. I watch with curiosity how the climate change we've generated will affect the others. It's an instructive story. Too bad most are incapable of learning... facepalm.
P.S.: This article was published in Hungarian on 26 January 2020. The English translation was done by ChatGPT.
Kicsi barna gombák
A húsbarna pénzecskegomba szintén ehető, de nem tartozik a csemegegombák közé. Sőt a kerti tintagomba is ehető, de egyszerűen lehetetlen igazán fiatal, zsenge korában elkészíteni olyan gyorsan öregednek termőtestei.
Ami a felső képen feltűnhet neked, azok a gombák lemezei. A bal oldaliak lemezei ritkán állók és úgymond világosak, mivel a pénzecskegombának és a szegfűgombának is fehér a spórapora, míg a jobb oldaliaké sötétebb és sűrűn álló. A kerti tintagombának szinte fekete, míg a susulykának dohánybarna színű a spórapora.
Az élőhelyeik szintén eltérőek. A pénzecskegombát és a susulykát fák között sétálva gyűjtöttem, hiszen mindkettő fákkal társuló gombafaj. A kerti tintagomba talajlakó korhadékbontó, így sokfelé megtalálható, akár a nevéhez híven a kertedben is felbukkanhat. A mezei szegfűgomba ragaszkodik a füves élőhelyekhez, de azon kívül nem válogatós, városi gyepekben is meg tud telepedni. Például nálam is van a telken a fű között.
Ha még tovább szemléled az alsó képet, észreveheted a kalapok közti különbségeket is, így a pénzecskegombán azt, hogy közepe köldökösen bemélyed, a szegfűgombáé kissé púpos, a tintagombának hosszan bordázott, míg a susulykának a kalapbőre szálasan felszakadozik és kalapja kúpos.
Azt is észreveheted, hogy tönkjeik csupaszok, nincs se gallér, se bocskor, se díszítettség, például pikkelykék. A szegfűgomba tönkje kimondottan vékony a többiekéhez mérten, de elképesztően erős.
Remélem, a négy kicsi barna gomba összehasonlítása segített ráérezni a gombahatározás menetére! Mert csak első ránézésre hasonlóak, valójában tele vannak feltűnő határozóbélyegekkel, amik alapján felismerhetők.
Az összpontosított figyelem és az alap gombaismeret elengedhetetlen a biztos gombagyűjtéshez! Ha pedig elakadtál, vagy teljesen kezdő gombász vagy, gyere a gombavizsgálóba és segítek.
*A bazídiumos gombákon előforduló jellegzetes, eltérő és különféle alakú, a bazídiumnál rendszerint nagyobb terméketlen hifavégződés.
**Egyik aromaanyaga a hidrogén-cianid, vagyis nyersen sose fogyaszd, főzd meg, mert főzés során elillan a vegyület. (Eleve ne egyél nyersen gombát.)