Pár éve száradtak ki az idősebb nyírfák és a fiatalabb lucfenyő Békéscsaba belvárosában. Egy kínai díszkörte árnyékéból fotóztam le a szomorú látványt.
Sok fa haldoklik a városban, mert nem bírják a változó klímát, amire ráerősít a városi hősziget hatás. Hadd ne részletezzem, hogy mennyire fontos a "fa" az életünk szempontjából. Elég csak a világfára mint jelképre utalnom, ami egyetemes szimbóluma a fajunknak. És mi, a jelenben élők vállvonással elintézzük a fák pusztulását. Pedig a fák haldoklását figyelmeztető jelnek kéne mindenkinek tekintenie. A fák helyhez kötött élőlényekként ki vannak téve a hőségnek, a szárazságnak, a magas UV-nek, a kártevőknek, és a fokozódó nehézségek végül végeznek velük. Mi emberek, akik biztonságos, mesterséges élettereket hoztunk létre önmagunk számára egyszerűen behúzódunk a házainkba a hőség és tűző napfény elől. Ha már átmelegedtek a falak, sokan bekapcsolják a légkondicionálót és ezzel le is tudják a változó külső környezet problémáját, vagyis homokba dugják a fejüket. Nem gondolnak bele, hogy a változások nemcsak a fákra hatnak, hanem ránk is. Egyáltalán nem természetes, hogy van ivóvíz-hálózatunk. Ez egy rendkívül bonyolult rendszer egyik eleme, ami nagyon sérülékeny. A fokozódó vízhiány minket is fenyeget! Emlékezz vissza, hogy micsoda aszály volt 2022 nyarán, amit nem, továbbra sem a jégármérséklő rendszer okozott, ugyanis ugyanebben az évben a Pó-folyó is rendkívüli mértékbenPó-folyó is rendkívüli mértékben összezsugorodott. A képet 2022 augusztusában mentettem le a Google térkép utcanézetéből, valamelyik hídról készült a felvétel. Két éve egész Európát sújtó aszály volt, nemcsak minket "sújtott az ég".
Ideje ráeszmélnünk, hogy a tömegtermeléssel felpörgetett, fogyasztásra ösztökélő ipari civilizációnk fenntarthatatlan, és mostanra igen súlyos károkat okozott az élővilágnak és gyermekeinknek is.
Muszáj különbséget tennünk szükséglet és igény között. Mik a valódi szükségleteink és mik a mesterségesen felszított igényeink. A szükségleteink kielégítője mind a mai napig a természet avagy ökoszisztéma. Az élővilág biztosítja számunka többek közt az élelmet. Veszélyes mértékben távolodtunk el a természettől, és olyan tudást hagyunk veszni, ami a polikrízis során is életmentő lenne számunkra. Nem, a technológiánk nem fog megmenteni minket. Minden eszközünk energiát használ, ami ha nincs, akkor semmi sem működik. Az ipari civilizációnk rendkívül energiaigényes és sajnos a mai napig az energia 80%-át fosszilis energiahordozók elégetésével állítjuk elő. A zöld átállás hazugság. Nem a fán teremnek a napelemek, miközben a növények képesek a fotoszintézisre, ami évmilliók óta a legnagyszerűbb módja a napfény eltárolásának energiában gazdag szerves vegyületekbe. A fák nagyszerűek, de a tömegember közömbösen nézi a pusztulásukat. A közöny visszaüt. A 21. század lehetővé tette sok száz millió ember számára, hogy elérje a fajunk kollektív tudását és mégis ostobán belehajtunk a végpusztulásba. Ennek nem így kéne történnie. Itt most befejezem a gondolkozást, később folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése