Extrém hőhullám és erdőirtás Brit Kolumbiában

A hazai sajtóban is megjelent a hír, hogy Kanada egyik tartományában, Brit Kolumbiában extrém hőhullám tombol és az új maximum rekord 46,1 Celsius fok. Ilyen magas hőmérséklet sivatagban normális, de Kanadában, ami híres hatalmas fenyőerdőiről, zord teleiről finoman fogalmazva megdöbbentő. Erre mondhatod, hogy a korábbi rekord 1934-es és 45 Celsius fok. Azonban nem veszed figyelembe, hogy a 20. század első felében az ember okozta klímaváltozás már éreztette a hatását, ami sokkal régebbi múltra tekint vissza mint azt gondoljuk. A fajunk rendkívül hatékony tájátalakító, amint letelepedett egyből megkezdte az erdők elpusztítását, hogy helyükön legelők és szántók legyenek. A fára pedig eleve szükségünk volt. Azt hittem, hogy a fejlett nyugat okosabb mint a rablógazdálkodást folytató Románia, ahol boldog-boldogtalan a falusi szegénytől a korrupt politikusig érdekelt az ország erdőinek felélésében. Nem hittem volna, hogy Kanadából dettó ugyanolyan képeket fogok látni mint Romániában. A nyitóképet a Google Maps utcanézetéből mentettem le, a felvételt készítő autó Brit Kolumbiában járt. Ez itt nem természeti katasztrófa okozta pusztítás, hanem fakitermelés utáni állapot.
Picit arrább kalandozva az úton egy fát szállító teherautót is kiszúrtam, aminek képét szintén lementettem. Igen, tudom, hogy a fajunknak a mai napig szüksége van a fára, de modern korunkban időszerű lett volna felismerni, hogy elsődleges öreg erdőket megbolygatni, onnan fát letermelni szembemegy a saját hosszú távú érdekeinkkel. Az ősi erdők a mérsékelt égövön is fajok sokaságának adnak otthont, kiemelt fontosságú ökoszisztémák, akárcsak az eredeti gyepek, melyekből a szülőföldemen éppen csak mutatóba maradt egy picurka foltnyi a nagy tatársáncon. A feltört és számtalanszor átforgatott, kemikáliákkal tönkretett talajú szántók magukra hagyva évezredek alatt nyernék vissza eredeti fajgazdagságukat. Elképesztő, hogy az önmagának a "bölcs" tudományos fajnevet adó főemlős rendkívüli hatékonysággal számolja fel az életfenntartó rendszerét, a bioszférát. Ahová nyúltunk, oda pusztítást vittünk. Igaz, a fajunk ténykedése bizonyos mértékig természetes, amíg nem rombolja le az ökológiai rendszer önregeneráló képességét. A fajunk egyes fajokat előnybe hozott, új élőhelyeket is teremtett, új kihívások elé állította a többi élőlényt. Azonban mindezt a természet léptékeihez mérten túlságosan gyorsan tette. Ennyire gyors változás lekövethetetlen még számunkra is!
Saját fotó a Bihar-hegységből egy letarolt hegyoldalról, ahol előtte lucfenyves volt. Meglepő helyekre képesek felkapaszkodni a favágók a traktorjaikkal és lenyúzni a hegyek zöld bőrét. Megértem, hogy a megélhetésük múlik a munkájukon és kell a faanyag, de az erdők szerepe a vízháztartásban kiemelkedő, szivacsként tárolják, párásítanak, árnyas és hűs menedéket kínálnak az élőlényeknek. Hiányában a hegyoldalakról pusztító villámárvizek indulnak meg, amikor a kiszámíthatatlan időjárás hatalmas vihart sodor a hegyek fölé. Az erdő nem pusztán faanyagot ad, sokkal fontosabb szerepe van az életünkben. Ironikus, hogy pár éve divat lett az erdőtelepítést emlegetni a klímaváltozás elleni harcban, miközben az eredeti öreg erdők elpusztítása picit sem lassult le. Közben itt van egy forró nyár, ami Kanada fenyőerdőire is pusztító hőséget hozott és szárazságot. Ennek a hőségnek a következménye később az erdőtüzek lesznek. Egyből találtam egy cikket Brit Kolumbiában tombolt tűzről a közelmúltból. Az elhamvadó erdők továbbnövelik a légkör szén-dioxid tartalmát és fokozzák a klímaváltozást. Ezért is kéne leállítani a fakitermelést az eredeti erdőkben.
Több mint gonosz, hogy értjük az erdők értékét, nagyon szépen beszélünk a megőrzésükről, és mégis gazdasági érdekeink az elsődlegesek, kíméletlenül megy tovább az irtásuk. 2011-ben volt az erdők nemzetközi éve, amikor az ENSZ javaslatára a fajunk kiemelten foglalkozott a fás élőhelyekkel, így hazánkban is volt több rendezvény. Az erdőpusztulásra már 1970-ben felfigyeltek. Gyakorlatilag az életem során romlott a helyzet hiába emlegetjük, hogy egyre több az erdő. Tavaly láttam, hogy milyenek azok az erdők, amikor a Zselicben az első "erdő", amibe beléptem fehér akác ültetvény volt. Azt hittem, rosszul látok. Átkozottul dühös lettem, átverve éreztem magam, hiszen vágytam az igazi gyertyános-tölgyeseinkre és kaptam helyettük akácost! Nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségű erdőnk van! Az ültetvények nem azok! Gombászként fogom a fejem, hogy kedvenceim élőhelyei megsemmisülnek. A fenyőféléknek búcsút mondhatunk. Ahol pedig még óriási területen élnek eredeti állományaik, azokat tarra vágjuk. Csak civilek és szervezeteik tiltakoznak az öngyilkos pusztítás ellen, de hatástalanok. A gazdasági érdek mindennél előrébb való. Nem is értem, hogy miért erőltetjük a gyerekvállalást, amikor a gyerekeink jövőjét éljük fel, lehetetlenítjük el az életfenntartó-rendszer felszámolásával. A "bölcs" ember egyszerű állat módjára végzi be földi pályafutását. Evolúciós zsákutca a fajunk. Béke hamvainkra! Megérdemeljük a forró poklot, amit magunkra eresztünk.


Előző évek nyarai

Túl a nyár első komolyabb hőhullámán, ami a megyében is majd 40 Celsius fokos napi maximumot hozott, szomorúan nyugtázom a tényt, hogy pont az a nyár jött el, amitől évek óta rettegek. 2015-ben volt utoljára hőhullámokkal terhelt nyarunk, és azóta bár melegek voltak, de nem volt ilyen hőség egyiken sem. Viszont tudtam, hogy előbb-utóbb elfogy a szerencsénk és ránk tőr ismét a hőség és aszály gyilkos párosa. Ez nemcsak gombásznak átkos duó, hanem mindannyiunknak. Nézem a szántókat, a napraforgó kicsi, de már virágzik, a kukorica levele összesodródva és az aratásra váró búza se olyan magas mint jó időjárású években. Minden nap lesem a GFS modellfutását, de nem mutatja változás jelét. Ez nem az a nyár, amit gyermekként megszoktunk! Akárkivel beszélek az idősek közül, főleg a termelők, nagyon is látják az éles különbséget. Ne nyugtasd magad, hogy a nyár az meleg mit nyavalygok?! Ez nem meleg, hanem forró!
A nyitóképet 2014. augusztusában készítettem a gombaklub részére helyben gyűjtött termőtestekről. Ha van legalább 60 mm égi áldás a meleg évszak valamelyik hónapjában, akkor Kétkörösközben sok fákkal társuló faj teremni kezd. Ezek inkább színűkkel mint ízükkel kápráztatnak el minket. Igaz, vannak köztük ehetőek is. Sajnos az idei június rendkívül forró, melegebb mint a 2007-es június, amikor hőgutát kapott a cseresznyefám, ami azóta el is pusztult. Ez már olyan nagy meleg, hogy az egyébként extrém melegkedvelő "hamis" céklatinóru sem biztos, hogy teremne, ha kapna esőt. Ez az a faj, amelyik zivataros időszakot képes kihasználni és kánikula ellenére bőven növeszteni a termőtesteit. Elképesztő látvány, amikor a fák között is ömlik rólad a verejték és ott szemezel 30-50 céklatinóruval. Irracionális élmény.
2017. július 2-án készült a mobilos kép. A füllesztő meleg miatt eszembe se jutott elővenni a kis kompaktot. A mobillal kattintottam, aztán elhagytam a 117B-t. Ami azóta le lett vágva és újravetve. Azonban a céklatinóru mindenfelé megtalálható Kétkörösközben, az egyik karakterfajunk a tölgyültetvényekben. Húsz perc főzés után ehetővé tehető, de egyedi íze van és meglepően "ropogós" marad alaposan megpárolva is. Viszont zivataros meleg nyáron nincs nagyon más ehető faj az élőhelyeinken. A mezők teljesen kiszáradnak, a korhadékbontóknak semmi esélye termőtestet növeszteni, és a többi melegkedvelő faj közt nincs ehető. A nyárfa-érdestinóru nem bírja a hőséget. Bár próbálkozik termőtest növesztéssel árnyasabb részeken.
2017. szeptember 5-én fotóztam a nyárfa-érdestinórukat a vizsgálóban. A normálisan jóval hosszabb tönkjük volt, mert talajrepedésekből nőttek ki. Egy kis eső bepárásította a levegőt, ami termőtest növesztésre csábította a gombát. A talaj mélyén volt víz, ami szintén segítette.
Idén nagyon gyorsan szárad a talaj, a télen hullott kiadós csapadék képezte tartalék víz is párolog el. A talaj felső húsz centije pedig rendkívül száraz, ahogy a levegőben sincs elég pára, ezért reggelente nem hullik harmat. Semmi esély gombára, még a melegkedvelő fákkal élő fajok sem tudnak termőtestet növeszteni. A vízhiány pedig meghaladta a 100 millilitert, vagyis nagyon jól mondtam ismerősnek, hogy legalább ennyi kellene, hogy javuljon a helyzet. Olyan sok éve követem a szezonok időjárást, hogy pontosan tudom mi kéne a gombáknak és nekünk, hogy szép nyarunk legyen.
A képválogatásba 2018, 2019, 2020 júniusából tettem ki 3-3-3 fotót, hegyvidékről és helyből vegyesen. Nagyon nagy szerencsénk volt éveken át, de sajnos itt a nyár, amitől féltem. Kitartás gombásztársak!

Hogyan készítünk robbanószert

A klímacsíkot a Másfélfok oldalról mentettem le és kétezer év hőmérsékletét jeleníti meg. A jelen felé közeledve jól látható az ipari forradalom utáni nagyon gyors melegedés, amit bizony mi csinálunk azzal, hogy az évmilliók során megkötött szenet ismét felszabadítjuk és szén-dioxidként visszaeresztjük a légkörbe. Sajnálatosan ipari tevékenységeinkkel a bolygó normális szén-körforgásába is belenyúltunk. Az erdőirtással jelentősen átalakítottuk a felszínt. Nehezen hihető, de valamikor Európát nagyobb részt mérsékelt övi erdőségek borították. Napokig lehetett menetelni a fák között. Mára mindenfelé a mi dolgaink vannak: gyáraink, szántóink és faültetvényeink, településeink. Természet? Nincs. Amikor a zöldben mozogsz, akkor sem hagytad el a kultúrtájat. Mindenhol mi vagyunk és veszélyesen sokan vagyunk. Amikor esti szórakozásként zombi filmeket nézel, remélem tisztában vagy vele, hogy az ökológiai lánc, ami alapja a termelési láncunknak, elpattan, éhezve pont így fogunk menetelni és lerohanjuk azokat, akik azt hitték, hogy farmjaikra elvonulva megúszhatják a civilizáció összeomlását.
A klímaváltozás már most hat ránk. Mai hír, hogy hazánkban néhány településen vízkorlátozást kellett bevezetni. Itt Békés megyében idillinek tűnik a helyzet, hiszen a felduzzasztott Körösökben van víz, de milyen minőségű?! Ráadásnak a májusi villámárvíz jelezte, hogy baj van a vízgyűjtő területen. Az ottani kaotikus és mohó erdőirtás hat ránk. Egyáltalán nem vagyunk vízben gazdag ország. Ez az egyik önbecsapásunk. Már most hihetetlen ütemben szárad ki a talaj és egy méteres mélységből is tűnik el a víz. Júniusban szokott lenni a medárdi esőzés, de idén elmaradt és aszály alakul ki.
Ideje teljes mértékben tudomásul venni, hogy milyen hatással vagyunk az élővilágra és a saját jövőnkre nézve. Nem dughatjuk a fejünket a fogyasztói kosarunkba abba a téves illúzióba ringatva magunkat, hogy jó munkás emberekként mi csak a dolgunkat végezzük és az érte kapott pénzünkért majd mindig mindent meg fogunk tudni venni. Ez egyszerű önámítás, hazugság, ami nagyon veszélyes, a robbanó világunk egyik alapanyaga. Kár zombi hordáktól rettegned, de az éhezéstől és az éhező milliók vándorlásától már most jobb, ha tartasz, és te is köztük leszel a nemtörődömséged miatt.


Hőhullám és aszály

Szerencsések voltunk, mert zsinórban három év nyara adott több-kevesebb gombát nekünk, és elkerültek minket a tartós hőhullámok. Lásd a tavalyi nyár összefoglalóját, ami fantasztikus volt. Sajnos a szerencséből kifogytunk, nagyon úgy néz ki, hogy forró-száraz nyarunk lesz. Pechünket tetézi, hogy június közepére már nagyon száraz a talaj felső húsz centije és a mélyebb rétegekből is illan el az éltető víz. Sajnos a páratartalom is jelentősen csökken, szó szerint sivatagi jellegű lehet a napi hőingás az alacsony páratartalom miatt. Ez gyakori augusztusban, amikor hajnalban fázunk, déli órákban viszont hőgutát kaphatunk a tűző napon a forróságban. Sajnos ilyen időjárási helyzetben gombátlan a nyár. Eltehetjük a kosarainkat és a gombászkésünket. Azonban Gombamánia a tomboló aszályban is aktív. A hűvös, árnyas szobájában vasárnaponként online előadással traktál titeket. Vészeljük át együtt a gombátlan heteket. Gombászunk virtuálisan, és frissüljünk fel a tudással. Készüljünk együtt az esős időszak visszatértére, amikor a kedvenceink ismét teremni fognak. Mert még a legpocsékabb időjárású évben is van gombabumm.

Gondolatok

Péntek óta a házban lapultam, mert akut egészségügyi panaszomat próbáltam csitítani sok pihenéssel. Sajnos nem vált be, ugyanúgy tombol a "rossz bőrben vagyok". A 2020-as év minden aktivitása ellenére eredményekben szűkös volt, kizsigereltem magam, a járványhelyzet miatt a stressz szintem plafonra mászott, amitől az akut problémám fellángolt. Egyszerűen kész vagyok, amit a testem a betegséggel jelez. Ilyen állapotban alig van kedvem mozogni, emberek közé menni, viszont az élet elképzelhetetlen mozgás nélkül, így kedd délután előbújtam és végigsiettem a városi felmérő útvonalamon. Sajnos gombát nem találtam. Porszáraz az összes lakcím. Vagyis találtam egy gombafajt, ami viszont elszomorított. A Deák utcában a hársfák közt van egy kocsányos tölgy is, aminek a magoncait ellepte a tölgy-lisztharmat. Ez a gomba képes végezni a fiatal tölgyekkel. Újabb negatív megfigyelés, ami lehangolt. Igyekeztem szép dolgokkal ellensúlyozni a rosszat. Séta és fotózás közben próbáltam megfejteni a krónikus betegségem lelki hátterét. A magyar társadalom bántalmazó természetű. Jutalmazás helyett a büntetésben érdekelt. Letöri az egyéni kezdeményezéseket, bünteti a másságot, sőt megbélyegzi, aki mer másmilyen lenni. A nemzeti kormány személyes haszonszerzését alig leplező gyűlöletkampányának legújabb húzása, a pedofil törvény, ami belerúg a melegekbe erre egy szörnyű példa. Negyvenéves korom után be kellett látnom, hogy a hazám egy szörnyű hely. A kezeletlen történelmi traumák, egyéni sérelmek olyan elegyet alkotnak, ami pusztító. Teljesen érthető, hogy vezetünk a negatív tendenciákban, hogy sok a rákos, a szenvedélybeteg, a pszichésen sérült. És őrület, hogy a segítő szakmákban dolgozókat szánalmas fizetéssel alázzuk meg. Közben a nemzeti kormány hirdeti, hogy oldd meg egyedül, de azok a disznófejű nagyurak törvényekkel legalizálják az állami vagyon saját kezükbe juttatását és dőzsölnek az államkincstárat fosztogatva majd szemét törvényekkel vegzálják az embereket. És van, akinek imponál ez a szemét banda és tapsol, elégedett. Normális ember nem akar ilyen alakok közt élni. Amire a gyűlölködők köpködve reagálnak, hogy jobb lesz nélküled. Biztos? Tisztában vannak a jövővel, hogy tíz-húsz év múlva mivé válik az ország, miféle pokoli skanzené? Ha a civilizáltak elmennek, akkor csak a barbárok maradnak. Barbárok mint a kormánytagok, akik csak az államkincstáron élősködve képesek vagyonos emberré válni. Ez nem sikertörténet, hanem tragédia. De sirassa a sok bolondot, akinek két anyja van! Erre jutottam. Én szenvedek, miközben a sötétség tombol és a benne tévelygők oly biztosnak érzik magukat és büszkén gyűlölködnek. Jobb lesz távol lenni tőlük. 2022-ben a lábammal szavazok.
Lásd képválogatást. A téglavörös susulykát még június 6-án fotóztam.

Emlék 2015-ből

2015. június 9-én tízen gombásztunk a határ másik oldalán a Béli-hegység lábánál és egyik patakvölgyében. Csodás nap volt. A száraz május ellenére a kósza zivatarok elég csapadékot adtak a hegyvidéken, hogy előjöjjenek a melegkedvelő gombák. Bár nem volt teljesen ideális a helyzet, amire utalt, hogy a vízigényes rókagombákból keveset találtunk, míg a szárazságtűrő fehértejű keserűgombából elég sokat. Szerencsére akadt nyári vargánya és jó galambgombák is, amik a zsákmány zömét adták. Igazi nyári napunk volt, verőfényes napsütés és meleg. Érdekes, hogy én csak vargányákba botlottam bele, semmi más ehetőt nem vett észre a szemem. Pedig nyitott voltam más erdei finomságra is. Jó felidézni a hat évvel korábbi emléket. Ugyanolyan eleven az emlék mintha most történt volna. Lásd az újraszerkesztett képeket.

Esőt láttam

A mobillal megörökítettem a ritka tüneményt, a zivatarfelhő záporát, ami három óra után érte el Békéscsabát észak felől. Sajnos a zivatarok kis kiterjedésű égi locsolókannák, amik nem tudnak a kialakuló országos aszályon enyhíteni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy éltem át forró nyarakat, pontosan tudom, hogy mi vár ránk. Kísért a 2007-es év pokla, amikor napernyő alatt közlekedtem és palackból öntöztem a fejem, hogy ne hevüljek túl. Olyan forró és száraz volt az az év, hogy a fák október közepére a szomjúságtól ledobták a lombjukat. Sajnos nincsenek fotóim a múltból, de az emlékeim megbízhatóak, egy életre előttem van, ahogy locsolom magam a forróság ellen védekezve. És ismét itt az esély egy forró nyárra. Vártátok? Mivel fogjátok tölteni? Egyébként a 2015-ös nyárról tudok linkelni helyzetjelentést. Akár a jelenben is megírhatnám a dátumhoz érve.

Emlék 2014-ből

2014. július 12-én átmentünk többen a Béli-hegységbe gombászni. A június nem adott sok gombát, mert száraz volt, de aztán a hetedik hónappal együtt jöttek a zivatarok is és azok csapadéka kicsit felrázta a kedvenceinket és végre kedvünkre gyűjthettük az ehető gombákat. A nyitóképen pont zivatar után fotóztam le a patakvölgyet, azért oly drámai a hangulata. A bőséges zápornak köszönhetően párát eregetett az erdő. Ez is látható a fotón. Gyönyörű volt, élettel és gombákkal teli az a régi nap. Az eredeti képeket újraszerkesztettem. Akkoriban még az első kompaktomat használtam, az egyszerű HP MZ67-est, amin tárcsa nem volt, nem lehetett állítani semmin sem. A fák alatt félhomály volt, kénytelen-kelletlen vakut használtam.
A második képet itthon készítettem a gombák tisztogatása közben. A tenyeremen nyári vargánya volt. 2010 környékén sokat panaszkodtam a gombász fórumon, hogy nem tudok vargányázni a szülőföldemen, mert itt nincs úrigomba. Irigykedtem a jó gombászterepeinken élő és gombászó társaimra. Az élményt irigyeltem, mert vargányázni jó. Erről már 2012-ben írtam a blogban. Aztán 2013. július 20-án életünkben először átmentünk Atival az Erdélyi-szigethegységbe (románul
Munții Apuseni). Végül 2019. novemberéig több mint százszor jártam a hegyvidék erdőiben. Csodálatos élményanyagot adott nekem. Sajnos az évek során az illegális szemétlerakás és az erdők őrült irtása elvette a kedvemet az átjárástól, amin lökött még egyet a 2020-as év és a Covid. Ezért az emlékeimet idézem fel és ugyanolyan jó emlékezni mint annak idején átélni kezdőként a hegyvidéki gombászatot. Lásd képválogatást.

Száraz június

Múlt hét pénteken jártunk kint Atival Pósteleken. Felöltött bennem, hogy le kéne fotóznom a vízhiányos talajt, de nem tettem, mert emlékeztem rá, hogy ezt megtettem egy másik száraz júniuson évekkel korábban. A nyitóképet 2017. június 11-én lőttem a génbankban. A mai bejegyzés összes képét annak az évnek a hatodik hónapjában készítettem az akkori mobilom öt megapixeles kamerájával. Olyan lehangoló volt a forró és száraz június, hogy nem fárasztottam magam a kamera használatával. Csak dokumentációs céllal lőttem a képeket és erre teljesen jó volt a mobil is. Azonban jól tettem, hogy csináltam fotós dokumentációt, mert az emberi elme furcsa torzítása, hogy a jelen alapján ítélkezik a valóságról lehetetlenné teszi a valós helyzet felmérését. Én már láttam száraz júniust, pontosan tudom, hogy mi várható, így hátradőlve nyugisan bíbelődök a felhalmozott képanyagom feldolgozásával itthon. Teljes butaság kullancsokat etetni a gombamentes élőhelyeken.

2017. június 15-én már virágzott a széleslevelű nőszőfű, amit pont abban az évben találtam meg Pósteleken. Ez az egyik nagy örömöm volt négy éve. Sajnos idén a hűvös tavasz miatt fejletlenebbek a növények és az állománynak rosszat tett a művelési út totális széttúrása a munkagépek által. Bár a berobbant melegben biztosan gyorsabban fognak nőni és talán hó végére kivirágoznak. Tavaly sikerült jó fotókat készítenem a nőszőfüvekről. Érdekes, hogy idén szúnyog kevés van. Egy éve a linkelt bejegyzés címe már beszédes, hemzsegtek körülöttem a vérszívók. Viszont idén csak egy próbálkozott táplálkozni belőlem. Ellenben kullancs három is landolt kézfejemen fotózás közben.
2017. június 19-én megtaláltam biztos lakcímén a nyárfa-érdestinórut, de a kalapon látható fura dudorok, betegség jelei, mutatták, hogy a gomba nem érzi jól magát. Idén is kerestem ugyanitt, de még nem jött elő. Más már talált a megyében szedhető méretű termőtesteket. Pedig a génbanki lakcíme szintén megbízható termőhelye. A génbank tavacskája talaj felől biztosít számára vizet, de a száraz levegő akadálya a termőtestképzésnek. A pénteki felmérő túrán az időszakhoz mérten csak jelzés értékű gombát találtunk. Esős május után június elején tombolni szoktak a kedvenceink. Mindjárt láthatsz egy linket, amit megnyitva ámuldozhatsz a különbségen.
2017. június 21-én átmentem a hegyvidékre gombászni. Mivel száraz-meleg volt a hatodik hónap, nem igazán vonzott az üres erdőkben való bóklászás és a fölösleges benzinégetés. A hónapban ugyan átvonult egy-két zivatar, de az igazán jó gombahelyzethez sekély vagy mediterrán ciklonok, vagy hullámot vető hidegfrontok bőséges csapadékjára van szükség. Sajnos 2021. májusában a minimum gombabummhoz szükséges 60 mm nem jött le, csak 47 mm esett. Az állandóan megerősödő szél félelmetes hatékonysággal szárítja az élőhelyeket. Ez a két ok untig elég, hogy a gombák ne tudjanak teremni. Pedig esős május esetén hihetetlen a június, lásd 2018. június 23., amikor gombaédenben éreztem magam. Ilyen idén nem lesz. Hiába nézem a GFS-t, nem változik az időjárási helyzet. Nem mutat esőt adó ciklonokat.
2017. június 29-én a Körös Klubnál gombásznapot tartottam gyerekeknek az egyesület szervezte biológus tábor keretében. Felül középen láthatók a bemutató kiállítás friss termőtestei, minden más tapló vagy múmia volt. A friss gombák mind gyökérkapcsolt fajok termőtestei voltak, galambgomba, tejelőgomba, susulyka, érdestinóru. A kevés eső nem tudta átnedvesíteni a korhadékbontók táplálékát, így azoknak esélye se volt teremni.
Négy évvel később 2021. júniusa is tipikus száraz nyárkezdetként fog bekerülni a dokumentációmba. Inkább nézegetem a jobb évek képanyagait. Fölösleges fárasztanom magam terepjárással. Csak a kullancsokat tudnám megetetni, amire nem vágyom. Azonban biztos vagyok benne, hogy ez az év is adni fog nekünk legalább egy fantasztikus gombabummot. Türelem jó időt és gombát terem.

Júniusi előadásaim

Ma délután hat órától a tinórualkatúak-rendjét mutattam be online egy óra alatt. Sok fajt zúdítottam a hallgatóimra, de ez egy fontos rend, sok népszerű csemegegombával, melyek közül tizennégy árusítható, és található köztük nyolc védett is. Természetesen az előadást a vargányákkal kezdtem, hiszen a nemzetségnevük adja a rend nevét is, Boletus és Boletales, valamint a legtöbb nemzetséget és ismerős fajt a Boletaceae család tartalmazza. Mire ezen végigmentem, az agyam zsibbadni kezdett. A huszonkét fontos tinóru (védettek és árusíthatók) közül tizenöt(!) ebben található. A többi családon szinte átrobogtam. Persze ettől még nekem is jó volt ismételnem, és az előadásra készülve átkutatnom fotók után a képtáramat. Igyekeztem az előadást a saját fotóimmal illusztrálni, ami nagyobb részben sikerült. Csak néhány fajnál kellett netről letöltenem képet.

Tizenharmadikán a zárt-termőtestű gombákat ismertetem. Ezek valamikor a Gasteromycetes osztályba tartoztak, de a genetikai vizsgálatokkal kiderült mindegyikük pontos helye. Például a képmontázson az óriás pöfeteg a kalaposgombák közé tartozik, vagyis a csiperkék rokona többek közt, az áltrifla faj a tinóruk rokona, a rózsás tejelőpöfeteg a tejelőgombák nemzetségében van, míg a galléros csillaggomba egy különös osztályba tartozó faj, ahol a szömörcsögöket is találjuk. De szintén zárt-termőtestűek a tömlősgombák törzsében lévő szarvasgombák. A zárt forma különféle spóraterjesztési technikákat szolgál, két jó példa, hogy az óriás pöfeteg egy éves múmiái is szórják a spórát, vagyis hónapokon keresztül aktív; míg az aromás szarvasgombákat az állatok eszik meg és tápcsatornájukban utazik messzire a gomba spórája.
Június 20-án a kalaposgombák rendjén belül két családdal fogok foglalkozni, amikben pereszkéket és tölcsérgombákat találunk. Itt is sok ismerős faj lesz. A képmontázson a cirmoskalapú pereszkét, a laskapereszkét, a lilatönkű pereszkét és az óriás tölcsérgombát láthatod. A cirmoskalapú tölgyfákkal társul, vagyis gyökérkapcsolt gomba, míg a védett laskapereszke fakorhadékot bont le, a másik kettő talajlakó korhadékbontó. A pereszkék és tölcsérgombák hasonlatosak egymáshoz, amire az erősen aromás szürke tölcsérpereszke név is utal. Az erős hasonlóság és a tölcsérgombák muszkarin tartalmú mérgező fajai miatt talán még a csiperkéknél is parásabb csoport. De szerencsére köztük is vannak karakteres megjelenésű, könnyebben azonosítható fajok.
A hónap negyedik előadása a kalaposgombák rendjén belül a világos spórásakat fogja bemutatni. Muszáj az Agaricales rendet többfelé bontanom, mert rendkívül fajgazdag, egy előadásba beletömöríteni szinte lehetetlen. Eleve a csiperkék nemzetségét külön mutattam be, ahogy a pereszkéket-tölcsérgombákat is. A pöfetegekről a zárt-termőtestűeket ismertető előadásban ejtek szót. A kalapos ismerőseink első részében olyan ismert fajokról hallhatsz mint a nagy őzlábgomba, a húsbarna pénzecskegomba, a rozsdásszárú fülőke, és a kevésbé ismert olajszínű csigagomba. A sötét spórás kalaposgombák előadás júliusban lesz, ha az érdeklődés megmarad részetekről, és bejelentkeztek a chat szobába vasárnaponként.
Szeretettel és sok gombával várlak titeket!

Előadások dátummal felsorolva:

6. Csodálatos tinóruk
13. Zárt-termőtestűek
20. Pereszkék és tölcsérgombák
27. Kalapos ismerőseink 1. (világos spórásak)