Póstelek április végén

Kilencedikén voltunk kint Atival legutóbb Pósteleken. Meglepően gyorsan elteltek a hónap napjai. Ennek a túrának a képeit nem osztottam meg a blogban. Inkább a 2020-as május elsejei képválogatást linkelem, hogy látszódjon a különbség. Ugyan a melegebb időben felgyorsult minden, de így is észrevehető a vegetáció elmaradása a tavalyi állapothoz mérten. Azért még így is látványos a lombok fakadása, gyorsan uralkodóvá vált a zöld szín.
Érdekes, hogy többet mentünk Atival ma mint a héten abban a kőris ültetvényben, ahol a fattyúkat gyűjtöttük, de semmiféle nehézséget sem éreztem. Nem fizikailag készít ki az élőhelyek felmérése, hanem mentálisan. Ami rossz, kiüt. Ami valamennyire jó, megtart. A fő indikátor helyem minden negatív hatás ellenére őrzi a ligeterdő emlékeit, vagyis tartalmaz természeti elemeket. Ezért ott jobban érzem magam. Sajnos, ettől még meg sem közelíti az igazi erdő nyújtotta élményt. Viszont nincs más, azzal kell beérnem, ami a szülőföldemen elérhető. A képválogatásba raktam ki pillanatképet az erdőgazdálkodásról, amit én szarkasztikusan másként nevezek, de nem írom le. A három traktort a 118A-ban fotóztam le. Gyönyörű, egészséges fákat termelt le az erdészet. Jó termőhelyen éltek. Milyen fura belegondolni, hogy az az erdész, aki összerakta a vágási tervet még egyáltalán nem élt, és lehet, hogy a szülei is kisgyerekek voltak, amikor csemeteként az ég felé nyújtózkodtak az ültetvény tölgyei. Az előző generáció hagyatékát éljük fel, és mit hagyunk az unokákra? Hamarosan be lesz vetve ismét a 118A, de milyen jövő vár a kikelő tölgymagoncokra? A nyarak forróak, perzselő a napsütés és egyre kevesebb a víz a megyében.

Előadás a csiperkékről

A csiperkék minden szempontból a top1 nemzetség a kezdő gombászok között. A termesztett kétspórás csiperke alapján sokan tudják, hogy mit szeretnének találni mezőn, erdőben. Azonban a csiperkék nemzetségében akadnak általam trollként emlegetett fajok is, melyek termőtestei elfogyasztva kellemetlen órákat szereznek az óvatlan gombásznak. A tavalyi fotómon pont nem egy troll van, hanem Kétkörösköz egyik becses gombakincse, a körösi csiperke termőteste, ami ehető. Róla is lesz szó az előadásomban.
Szombaton, május elsején hat órától várlak a Google Meet chat szobájában.

Megtelt a kis kosár

Ma délután Atival gombásztárstól kapott lakcímre mentünk el, hogy mi is szedjünk fattyú kucsmagombát. A kis kosarat vittem magammal, mert egy ételhez való termőtestet akartam gyűjteni. Ez a mennyiség hamar összejött. Ati szinte kétségbeesett, hogy nem a nagyobb kosarat hoztuk, mert mindenfelé kucsmagombákat találtunk. Aztán megnyugtattam, hogy ennyi elég, hiszen fölösleges sokat szednünk, ha erre is érzékeny lett. Remélem, hogy nem! A fattyú jobb ízű mint a cseh. Kár lenne lemondanunk róla is. Alaposan meg fogom főzni. Garantáltan fog 20 percig párolódni.
Kattints rá a kicsi képre, hogy eredeti méretben láthasd és próbáld észrevenni a kucsmagombákat. A termőfolt közepén állva készítettem a fotót. Mindenféle korú példányt láttam. Bőven tudtunk válogatni és a szebbeket vettük fel. Lőttem több fotót. Abszolút eredményes és gyors háztáji gombatúra volt. Amik az élményt rontották, az egyik a szemét volt. Érthetetlen, hogy miféle logika mentén helyeznek le szemétkupacokat az emberek a zöld területekre. Elképesztő volt látni még a fák között is a hulladékot. A másik kellemetlenség az elhullott állatok voltak, üregi nyúl és róka, valamint régen kimúlt állatok csontjai. Persze ez természetes látvány volt, így némi borongás után mentünk tovább.
A harmadik kellemetlenség majd a kucsmagombák megtisztítása lesz az élőlényektől. Ebben a termőtestben két meztelencsiga volt. Maradtak az élőhelyen a táplálékukkal együtt. Sajnos a kőris ültetvény fajszegénynek bizonyult. Nemcsak a szemét, az elmúlás jelei okoztak fejfájást nekem, hanem az élőhely leromlott állapota is. Nem, semmi köze sincs a faültetvénynek az erdőhöz. Egyáltalán nem éreztem a természet érintését. Örültem a gombáknak, de zavart az egész rútsága. Nem a gombáké, vagy a virágé, amit fotóztam. Az összkép volt rút. Inkább befejezem. Még mindig fáj a fejem.
Lásd a képválogatást.

Pötyög a tavaszi szezon

Április 11-én ízletes kucsmagombával lepett meg amatőr gombász a vizsgálóban, 27-én másik gombász egy nagy pusztai kucsmagombával örvendeztetett meg. Készítettem közös fotót a szép termőtesttel. Sajnos a túrája során ezt az egyet találta. A száraz március után, a kicsit esősebb áprilisban csak pötyögnek a gombák. Sok faj előjött, de a kevés csapadék érezteti negatív hatását. Ott tudott több termőtest előbújni, ahol a talajban volt tartalék víz. Ilyen helyről gyűjtött kosárnyi fattyú kucsmagombát szerencsés gombásztárs. A szép zsákmánnyal 25-én lepett meg. Ugyanekkor májusi pereszkét hozott másik gombász. 27-én nemcsak a pusztait láttam, hanem tövisaljagombát és barna csengettyűgombát is. A második képen a fattyú társaságában simasüvegű kucsmagomba van. Ugyanazon az élőhelyen nőtt, ahol a fattyú. Érdemes gombászni, de legyen társad a szerencse, hogy rátalálj a gombákra.

Emlékkép

Online előadás előtt, amikor teszteltem a technikát, akkor készítettem a képernyőmentést. Szeretném, ha így emlékeznétek rám. Természetjáróként jól ismerem a természet törvényeit, és nincsenek illúzióim, hogy mi történne velem, ha megfertőzne a Covid. De végezhet velem valamelyik gyakori betegség, ahogy baleset is. Negyvenen túl minden év ajándék. Érzem, hogy túl vagyok testem fizikai fénykorán, és az elmém sem olyan rugalmas mint harmincas éveimben volt. Persze sok edzéssel akár a félmaratont is lefuthatom; írhatok sok-sok cikket vagy könyvet, de reálisan nézve, a céljaimat elértem. Nincs okom lógatni az orromat. Ha ennyi volt az életem, mert véget ér 2021-ben, elégedetten adom vissza lényemet a bioszférának. Egyetlen aprócska hulláma voltam az élet óceánjának, és elcsendesülök. És ez így van jól.

Emlék 2016-ból

2016. április 23-án egy autóban hárman elmentünk túrázni az Erdélyi-szigethegységbe. A fő cél Gurahonc arborétuma volt, ahová egy évvel korábban is elmentünk. A nyitókép ott készült rólam a japánjuhar alá bújva. A park után még bőven volt időnk, így átmentünk Menyházára és felsétáltunk az egykori márványbányához. Az útról lefotóztam Déznán áthaladva az egykori várat. Jó lett volna idén ismét megnézni az arborétumot, a bányát, de talán jövőre, ha megúszom a járványt. Szerencse, hogy itt vannak a fotók, amik segítenek felidézni az emlékeket. Jó érzés, felmelegíti a szívemet. Egyébként most is vannak örömeim, hiszen teremnek a tavaszi gombák, és itt a kert, ami mindig ad munkát és szép pillanatokat. Minden reggel gyönyörködök a tulipánokban. Idén különösen szépnek találom a tulipánok egyszerűségét és mégis pompázatos megjelenését.
Múlt héten alaposan lefárasztottam magam. Ezért ma pihentem. Pici kertészkedés és pizzasütés volt a házi munka. Holnap a gyulai piacon veszek néhány növényt és elültetem azokat. Kertészkedni ugyanolyan jó mint túrázni. Ha csak egy kis balkonod van, tájolásától függően betelepítheted növényekkel. Hidd el, jobban fogod érezni magadat, ha már úgy érzed, hogy agyonnyom a járványhelyzet. Én is szorongok, de rutinos szorongóként tudom kezelni.
Lásd a képválogatást 2016-ból. A képeket újraszerkesztettem.

23000 lépés

Az a sok lépés 14 kilométert jelent. Ráadásnak rajtam volt a gombász cuccos hátizsákom, ami cirka 5 kiló, amikor kisütött a Nap, akkor rám "olvadt" a dzsekim, vagyis le voltam terhelve. Ezért pici plusz erőm sem maradt, hogy a Canon kompakttal fotózzak. Az ingzsebből könnyedén kikapható mobillal kattintgattam, hogy legyen képes jegyzetem is az őrült futkosásról a gombák után. Célnak tűztem ki, hogy találok ízletes vagy sötét kucsmagombát, de egyik sem jött össze. Viszont a másik cél, a májusi pereszke teljesítve lett. Tegnap este szinte dúdolva mondtam magamnak elalvás előtt, Szent György napján Szent György gombát akarok enni. Gombász bakancslistámon szereplő tétel volt. Kipipálva. Lásd a nyitóképet. Kis turpisság van a dologban, mert gombásztárs vászonszatyrát örökítettem meg, saját szerényebb zsákmányomról nem lőttem képet. Nekem két marék erős illatú májusi is bőven elég egy ételhez. Fura lehet neked, hogy életemben először sikerült konyhára hoznom a fajt. Most tudtam időben elcsípni. Örülök, hogy itt van. Szép gomba, abszolút a minimalizmus csúcsa kiegészülve erős lisztes aromával. Érdemes kipróbálni. Csak éppen imádja a gombalégy nyüve is. A nap során gyűjthettem volna fattyú kucsmagombát még, de most tisztán a pereszke ízére vágytam, hiszen első kóstolás.
A mostani képválogatás jóval szerényebb.

Föld napjára: végtelen feketeségben kék űrhajó

A ligeti csillagvirágot március 19-én fotóztam Pósteleken. Miközben gyönyörködtem az apró, kék virágcsillagokban másfajta kék csillagokra gondoltam, a hatalmas és forró O és B színképtípusú óriásokra, a Napunk hevesebb és rövidebb életű rokonaira. Sokan ábrándoznak űrutazásról, miközben képtelenek észrevenni, hogy a bolygó az űrben mozog. Nem, véletlenül sem olyan az űr mint a földi óceán, amin jelentősen könnyebb volt áthajózni mint átszelni a kozmoszt. A bioszféra az életfenntartó rendszere a Földnek. Itt alakult ki a fajunk. Megfulladunk, megfagyunk, tönkremegyünk az űrben. Minek hagynánk el a Földet, ami mindennél fantasztikusabb, amit a világegyetem kínálhat nekünk, ami egyébként zord és pokoli hely. Ritka nagy mázlink van a Napunkkal és a bolygónk helyzetével a naprendszerben. Ráadásul a Föld az egyetlen hely, ahol él a ligeti csillagvirág és még sok ezernyi csodás élőlény.
A Plejádok és a Mars közös fotóját március 3-án készítettem. Derült éjszakákon kedvedre gyönyörködhetsz a csillagokban. Ráláthatsz a Tejútra. Miért álmodozol űrutazásról, amikor minden reményed a Földön található? Elég szomorú, hogy értelmes lényekként pont a földi életet emésztjük fel, ami nélkül mi magunk is életképtelenek vagyunk. Nekem nem vonzó az űrutazás, nem ábrándozok marsi kolóniáról. Miért is vágynék a földi sivatagoknál is kietlenebb helyre utazni? Nincs ott semmi. Abszolút téves földi élőlényekként a világűr kolonizálásáról ábrándozni. Ez totál nem olyan mint egyik kontinensről a másik áttelepedni. Amilyen ütemben éljük fel a bioszférát, verjük szét a földi létfenntartó rendszert, esélytelen a fajunknak kirajzani az űrbe. Kihalunk a nagy ugrás előtt. A Föld napja az emberiség jövőjéről szól, de a jövő kapcsán fantazmagóriákat kergetünk. A jelen kényelméért gondolkodás nélkül éljük fel a leszármazottak jövőjét. Miről beszélünk? Nézz magadba, nézz körül és nézz az égre derült éjszakán! Találd meg kérdésemre a választ.

Föld napja előtt a pusztában

A mai túra rutin kör volt a kígyósi puszta tanösvényén, egy egészségmegőrző séta a tavaszi levegőn. Azonban új táji értéket fedeztünk fel Atival, ami a nap fénypontja lett. A régi Apáti útról írtam már korábban, a tavalyi héricses bejegyzésemben. Most megnéztük az Újkígyós felőli részét, ahol fantasztikus tölgy-fasor van. Sajnos a másik felét régen kivágták, holott az utat duplán szegélyezték a nagyszerű fák, amik több mint százévesek! A második katonai felmérés térképén jelölve van a fasor. A térkép a 19. század közepén készült. A tölgyeken látszik is magas koruk. Elképesztőek. Ide még tuti ki fogok menni, hogy szebb képeket készítsek a fákról. Pont akkor voltunk itt, amikor zápor felhők kavarogtak az égen. Nem tudtam jó fotókat készíteni egyik gépemmel sem. Végül a mobilos kép lett valamennyire értékelhető, de ez sem adja vissza az öreg fák csodáját. Ott kell lenni előttük. Élő történelem, ami időutazást tesz lehetővé a jelenben. Nagyon becses kincs az idős fa! Mély bánatomra ily pompás faegyedekből nincs még egy ligetnyi erdőcskénk sem. Pedig páratlan táji érték lenne, ahogy az öreg tölgy-fasor is az! Egyetlen ilyen fa sokkal több fajnak ad életteret mint az agrársivatag összes szántója együttvéve! Nem véletlenül nevezem sivatagnak a monokultúrás növénytermesztést, mert az. A képen láthatod, hogy a gazda kiszántott szinte az út széléig, hogy a pár méteres sávot is be tudja vetni. Ezért kellett elpusztulnia a fasor másik felének... és nagyon sok szélvédő mezsgyének. Az egyéni önzés felemészti a világot. Aztán az ember felemészti saját magát. Kész a tragédia. Lehet itt világnapokkal szemléletet alakítani, de az alap programon, hogy élőlényekként élni akarunk, semmi sem változtat. Ekézhetem a gazdákat, papolhatok, hogy saját megélhetésük érdekében minden négyzetmétert meg akarnak művelni, hogy mennyire fontosak a fasorok, a mezsgyék, amikor senki, de senki sem mond le anyagi előnyeiről. A veszteség rossz. Értem. Hát majd megtapasztaljuk mi az igazi veszteség. Ordítani fogunk, de senki se fogja hallani, amikor közönyünk és önzésünk árát megfizetjük.
Lásd képválogatást.