Vetik és aratják a fákat

A képválogatás hat képe egymás után pörgetve mutatja be hatásosan az erdőgazdálkodás valóságát. Ugyanolyan mészárszék mint egy vágóhíd csak itt nem szarvasmarhákat és házi disznókat ér utol a végzet, hanem csertölgyeket, kocsányos tölgyeket, kőriseket, gyertyánokat stb. A fajunk önfenntartása áldozatokkal jár együtt. A bioszféra és a fejlődő országok egyaránt fizetnek a mi kényelmünkért. Mielőtt félreértenéd, nem az erdészetet ekézem, a cég a munkáját végzi, faanyagot termel. Ahogy a húsipari cégek sem csinálnak mást mint termékeket állítanak elő nekünk. Egyik faanyaggal lát el minket, a másik élelmiszerrel. A mi felelősségünk, hogy vásárlási döntéseinkkel befolyásoljuk a cégek működését. Hihetetlen, hogy micsoda közönnyel mennek el a túrázók a piros útvonalon az ültetvények közt, mennyire nem látják, hogy mi veszi körül őket. Üzemterületen mozognak, egy "gyárban", ami termeli a fát. Kevesen vannak, akik megtorpannak hozzám hasonlóan és megnyúló arccal nézik a tarvágásokat. A hatodik képen tíz hektárnyi idei vágásterület látható. Csak a mobil ultraszéles kamerájával tudtam lefotózni olyan nagy. A mennyei látványtól, ami az odvas keltikék virágszőnyege jutunk el a tarvágás képéig. A keltike jó indikátora a természetességnek. Szerencsére szívós növény és ma már tiltott a mélyszántás, így eltűnésétől nem kell tartanunk. Azonban a több hektáros üres részek forró-perzselő katlanok, amik szétzúzzák a nagyobb erdőségekben kialakuló helyi klímát. Sajnos az erdészet faüzeme nem erdőség. Természet? Hol? Itt befejezem a bejegyzésemet, mert felemészti a szívemet a keserűség. Lásd a képválogatást.