Megtelt a kis kosár

Ma délután Atival gombásztárstól kapott lakcímre mentünk el, hogy mi is szedjünk fattyú kucsmagombát. A kis kosarat vittem magammal, mert egy ételhez való termőtestet akartam gyűjteni. Ez a mennyiség hamar összejött. Ati szinte kétségbeesett, hogy nem a nagyobb kosarat hoztuk, mert mindenfelé kucsmagombákat találtunk. Aztán megnyugtattam, hogy ennyi elég, hiszen fölösleges sokat szednünk, ha erre is érzékeny lett. Remélem, hogy nem! A fattyú jobb ízű mint a cseh. Kár lenne lemondanunk róla is. Alaposan meg fogom főzni. Garantáltan fog 20 percig párolódni.

Kattints rá a kicsi képre, hogy eredeti méretben láthasd és próbáld észrevenni a kucsmagombákat. A termőfolt közepén állva készítettem a fotót. Mindenféle korú példányt láttam. Bőven tudtunk válogatni és a szebbeket vettük fel. Lőttem több fotót. Abszolút eredményes és gyors háztáji gombatúra volt. Amik az élményt rontották, az egyik a szemét volt. Érthetetlen, hogy miféle logika mentén helyeznek le szemétkupacokat az emberek a zöld területekre. Elképesztő volt látni még a fák között is a hulladékot. A másik kellemetlenség az elhullott állatok voltak, üregi nyúl és róka, valamint régen kimúlt állatok csontjai. Persze ez természetes látvány volt, így némi borongás után mentünk tovább.

A harmadik kellemetlenség majd a kucsmagombák megtisztítása lesz az élőlényektől. Ebben a termőtestben két meztelencsiga volt. Maradtak az élőhelyen a táplálékukkal együtt. Sajnos a kőris ültetvény fajszegénynek bizonyult. Nemcsak a szemét, az elmúlás jelei okoztak fejfájást nekem, hanem az élőhely leromlott állapota is. Nem, semmi köze sincs a faültetvénynek az erdőhöz. Egyáltalán nem éreztem a természet érintését. Örültem a gombáknak, de zavart az egész rútsága. Nem a gombáké, vagy a virágé, amit fotóztam. Az összkép volt rút. Inkább befejezem. Még mindig fáj a fejem.
Lásd a képválogatást.