Itt mindenkinek elmegy az esze

Hortobágy-Berettyó 2017 őszén vonatból fotózva

Az egyik kiváló szakember ismerősöm osztott meg egy bejegyzést, amiben megírta, hogy a fattyúszerkő és kormos szerkő mezőtúri élőhelyét készül a városvezetés felszámolni városfejlesztés felkiáltással. Évek óta téma a természetes élőhelyek megőrzése, a biodiverzitás drasztikus csökkenésének megállítása, és erre egy páratlan európai értéket készülnek elsöpörni. Abszolút különleges, hogy szerkők fészkelnek Mezőtúr közepén. Azonban ennek szomorú oka van, a vizes élőhelyek drasztikus megsemmisülése általunk. És erre az utolsó menedéküket is eltörölnék. Ebben az országban tényleg kezd az embereken elhatalmasodni a téboly. Itt már semminek sincs értelme, tort ül a józan észen az egyéni önzés, az egyszer élünk esztelensége. A természet pedig, áh...

Előadás: tavaszi gombák

Délután fél hattól a Google Meet chat szobában a tavasszal termő ehető termőtestet növesztő gombafajokról fogok beszélni. Természetesen említésre kerülnek mérgező hasonmásaik is.
A fotót és történetét már megosztottam tavaly, amikor pár régebbi gombás emlékemet idéztem fel. Szerencsés vagyok, hogy tizenkét éve ott lehettem egy kucsmagomba-túrán. Ráadásnak 2010 időjárása nagyon különös volt, júliusig folyamatosan robogtak át rajtunk a nyugati ciklonok és rengeteg esőt zúdítottak ránk elképesztő gombaszezont berobbantva. Ennek hatására indítottam el októberben a Gombamániát.
Kár és szörnyű, hogy a klímaváltozás tönkreteszi az élőhelyeket. Ezért csak virtuálisan tudom megidézni a tavaszi gombaszezont. Az aggasztó körülmények ellenére az előadásom jó élmény lesz. Szeretettel várlak.

Ibolya és kastély

Március 20-án megnyitották a látogatók előtt a felújított szabadkígyósi Wenckheim kastélyt. Bár reméltem, hogy kedd délben nyugi lesz, de meglepően sokan voltak, így nem erőltettem a bejutást az épületbe, ami eleve csak előre bejelentkezve tárlatvezetéssel járható be. Amúgy is sokkal jobban érdekelt a kastélypark növényzete. A park 1954 óta természetvédelmi terület, a Körös Maros Nemzeti Parkhoz tartozik. Az idős kocsányos tölgyek, nyárfák, kőrisek az eredeti fás vegetációt idézik fel előttem. Nagyon örültem, hogy találtam pár tucat odvas keltike tövet. Tömegesen a salátaboglárka és a különféle ibolyák hirdették a kikeletet. Ide-oda mentem, végül a tüdőfű is előkerült. Mindannyian a keményfás ligeterdő tavaszi virágai. Eredetileg itt puszta volt, nem találni a katonai felmérés térképeken ligeterdőt. A park létrehozása során nagy fákat telepítettek át. Egyik másik tölgy földlabdájában ott lehettek az odvas keltikék.
Ezen a képen az előtérben pont az egyik pompás idős tölgyfa látható és a kastély, ami varázslatosabb megjelenésű mint a gyulai Almásy. Ybl Miklós remek munkát végzett. Tényleg szép épület, attraktív megjelenését elismerem, de anyai ágon földművesek az őseim, és a paraszti felmenőim pöpet idegesek az irracionális vagyontárgy láttán. Sehogy se fér a fejembe, hogy az élet olyan genya, hogy ilyesféle eszetlen luxusban lehet része egyeseknek. A származásuk számomra édes mindegy. Nem esek hasra a születési előjogoktól. Kizárólag a magam erejéből elért dolgaimat becsülöm és ugyanígy vagyok mások kapcsán is. Rang, ugyan már. Azt akarom tudni, hogy mit tettél. A tetteid mindent elmondanak rólad. A pazarlás esztelenség. A kastélyok taszítanak. Persze megfigyelőként, dokumentálóként bármit képes vagyok tanulmányozni, de magánemberként rázom a fejem.
A nyitóképpel pont az ellentmondást jelenítettem meg, a saját nézőpontom és a kastély között, szerény kis virág és irracionális mértékű luxus. De mondom, elismerem, hogy mesebeli megjelenésű, szép épület a szabadkígyósi kastély. Örülök, hogy nem hagyták sorsára, bekerült a kastélyfelújítási programba, hiszen műemlékként jelentős értéke van. Ybl Miklós munkái megőrzendők a mindenkori utókornak. Elgondolkodva szemléltem, aztán bementem a fák közé odvas keltikéket és tüdőfüvet keresni. A keményfás ligeterdő jellegű kastélypark jobban felkeltette a figyelmemet. Egyébként tökéletes kucsmagomba élőhely, de a téli és kora tavaszi szárazság esélyt sem adott a gombáknak a termőtest növesztésre. Reménykedek, hogy az előrejelzett, héten érkező mediterrán ciklon bőséges esőt ad és a gombák életre kelnek. Esők után visszatérek a kastélyparkba, illetve Póstelekre és Doboz-Szanazugba is.
Az odvas keltikék több ezer töves állományainak virágzása az egyik legszebb természeti jelenség Békés megyében. A növény a keményfás ligeterdő egykori jelenlétére utal. A valamikori erdők helyén ma már csak faültetvények vannak. Az eredeti növénytársulást régen megsemmisítette az itt élő emberek faanyagigénye. Az erdészet a valamikori erdők helyén gazdálkodik. Mindig morgok a bajszom alatt, amikor egy erdész váltig állítja, hogy itt csak puszta volt, az "erdők" jelenléte az erdészeknek köszönhető. Én meg ilyenkor tavasszal leguggolok a keltikék mellé és próbálom elképzelni, ahogy az erdész "veti" a növény raktározó gumóit a makkal együtt. Ja, tuti. Nem. Az odvas keltike az eredeti növénytársulás egyik utolsó hírmondója, jelölő növénye. Az emberi beavatkozás a természeti rendszerekbe az erdők esetében is jelentős fajszámcsökkenést, kiüresedést idéz elő. A kezelt állományok irtózatosan üresek. Ezeken szinte átrohanok körül se nézve, mert rosszul vagyok. Lélektelen faüzemek, semmi többek.
Azonban nem ekézem az erdészetet, csak a munkáját végzi. Kollektív felelősségünk lett volna felismerni az élő természeti rendszer értékét és sokkal óvatosabban kezelni, gondozni, fenntartani és nem kizsákmányolni, felélni, totál lelakni. Ezzel sokat ártottunk magunknak is, amit mindannyian érezni fogunk idén és az elkövetkező években. Ne hidd, hogy a jóléti államok védettek lennének a globális folyamatokkal szemben. Bizony látni fogsz üres polcokat az üzletekben és eljön a nap, amikor hiába tekered a csapot, nem fog jönni belőle víz. Elképesztően sérülékeny az ivóvizet adó vízbázisunk. Sajnos tömegesen túl későn fogunk ráeszmélni, hogy mekkora problémákat generáltunk a nemtörődömségünkkel. Aztán egymásnak esünk és sokan meghalunk a polgárháborúkban, háborúkban, járványokban, az éhezéstől és így tovább. A fogyasztói kábulatból drámai lesz az ébredés.

Póstelek március végén

A héten pont a Víz világnapján lett kihirdetve a tartósan vízhiányos állapot, és az egész országban tűzgyújtási tilalom van, de ennek ellenére a Bükki Nemzeti Parkban erdőtüzek lobbannak fel. A saját indikátor területem is rendkívül száraz, zörög az avar és porszáraz a talaj felső tíz centije. Porzanak a földutak, akárcsak a legkeményebb száraz nyarakon. Döbbenetes. A napfény lehetetlenül erős, szinte perzsel. Kellemetlen napon lenni, mert a levegő páratartalma rendkívül alacsony. Tisztára sivatagi. Pedig mi a nedves kontinentális éghajlaton élünk, de a klímaváltozás teljesen felrúgja az időjárás megszokott menetét és egyre több szélsőséges jelenség alakul ki. Ez a téli-tavaszi aszály is már ennek a jele. A helytelen hozzáállásunk az élővilághoz visszaüt ránk, hogy túl sokat vettünk el a természettől, túl sok erdőt pusztítottunk el. Az erdőknek a vízkörzésben van igen nagy szerepe. Természetesen Békés megyében sosem volt összefüggő erdőség mint például a hegyvidékeken, de itt is voltak kisebb erdők a folyók mentén, amik létét a folyók vízjárása tette lehetővé, éves áradásuk. Amióta az őseink megregulázták a folyókat és természetellenes csatornákká degradálták azokat, negatív folyamat indult be. Kiszáradunk. Tehát még fokozzuk a bajt. Egyébként a klímaváltozást felerészben egyértelműen az emberi faj okozza. Könyörgöm, nézz már körül a szülőföldemen! Nem a legyek formálták át a tájat! Nagyon hatékony tájátalakítók vagyunk, és idén nyolcmilliárdnyian leszünk. Elképesztő nyomás alá helyeztük az élővilágot. Nem fogja bírni, de mi sem!!
A nyitókép a pósteleki 116K és 116H volt papírnyáras ültetvényeknél készült. Az előbbi hűlt helyén fotóztam a déli verőfényben a ligeti csillagvirágot. Néhány tő átvészelte a tarvágást és tuskózást és csak azért is virágzik. Életerejük láttán "Chuck Norris virágai" nevet adtam nekik. Nagyon örültem, hogy kihajtottak, direkt miattuk sétáltam el a Veszely csárdától az erdészet üzemterületéig. Az őshonos növényzetből csak túlélők maradtak mint például a nyitóképen látható nagy fa, ami egy kocsányos tölgy. Az eredeti keményfás ligeterdő egykori jelenlétére utalnak a tavaszi virágok, amilyen a ligeti csillagvirág vagy a sokkal nagyobb tömegben látható odvas keltike, salátaboglárka és itt-ott a bogláros szellőrózsa, amiből szintén több van mint a csillagvirágból, ami nagyobb tőszámban Doboz-Szanazugban figyelhető meg. Nagyon szeretem a tavaszi virágainkat, ilyenkor látható, hogy mennyire gyönyörű lehetett az eredeti erdeje Kétkörösköznek. Ünnepélyes érzés az odvas keltikék között az ösvényen sétálni.
A harmadik képen bogláros szellőrózsa és ibolya látható együtt. A sárga és lila szín, a fehér és rózsaszín, valamint az üde lombzöld együtt a tavaszi hangulat kifejezői. Jó érzés ismét látni a kikeletet, de a szárazság nyomasztó. Gombát nem is kerestem. Nem mentem el a kis nyárfaligetemhez. Most a virágokra koncentráltam. Igyekeztem a fotózásukkal ellazítani magam és enyhíteni a stresszt, valamint a sok sétával átmozgatni a testemet. Elhatároztam, hogy télen is minimum száz kilométert gyalogolok egy hónapban. Most hogy itt a vegetációs szezon, a cél százötven kilométer. Persze márciusban még "beérem" a százzal és majd április végén szeretném elégedetten nyugtázni, hogy összejött a nagyobb táv. A gyaloglás a legolcsóbb testedzés, és hidd el nekem, hatásos. Ennek köszönhetem az erőnlétemet. Sokat ülök a gépnél, így a saját jól felfogott érdekemben ki nem hagynám a kiadós sétákat. Ezért is néztem szomorkásan az autóval túrázókat. Sokan csak kijönnek a kastélyparkhoz, ott kicsit nézelődnek, aztán visszaülnek a kocsiba és elhajtanak. Hát ez édeskevés a "boldogsághoz" vagy a táj megismeréséhez. De már senkinek se akarom magyarázni, hogy mi miért jó. Mindenki boldoguljon a saját esze segítségével.
A mai nap még lőttem egy tetszetős képet. Egyszerű a fotózási szempontom, azt kapom le, ami tetszik. Látom, hogy mi néz ki jól. Ilyenkor hümmögve toporgok a témával szembesülve, lenézek a kezemben tartott kamerára, hogy mennyire alkalmas a téma megörökítésére, aztán egy kis sóhajjal nekikezdek a lefotózásának. Végül visszanézve a képet, biccentek, hogy oké, remek vagy mégsem sikerült. És megyek tovább. A nyitóképnél, a csillagvirágnál és a gyékénybuga+víz volt meg az érzés, hogy ezek bizony jó fotók lesznek. A nyitókép a mai séta legerősebb felvétele. Ott szinte fellökött a téma és megrázott. Megfordult a fejemben, hogy ideje lenne egy erős fekete-fehér sorozatot csinálnom "ember vs. erdő" témában, amivel bemutatnám, hogy mennyire durván elbántunk az életünk alapját jelentő élővilággal, és ez kicsinál minket. Hűha. Közben a személyes életem is beleáll a földbe. Negyvenen túl a testi panaszok rágnak. Érzem, hogy nem olyan a testem mint tíz éve volt. És fogalmam sincs, hogy még meddig tudom csinálni a dokumentálást vagy az ismeretterjesztést. A bennem élő művész esténként itatja az egereket. Ez van. Mentem a dolgomra. Enjoy!

Sírba viszem az álmaimat

2020. márciusában egy szeles, napsütéses kora délután tört rám a felismerés, hogy mi a fenének erőlködök, minek kergetek délibábokat, miért próbálok hinni az emberekben és az önként vállalt küldetésem sikerében?! Hát, hülye vagyok én?! Ja, nem. Azóta meredek hanyatlásban van a benső motivációm és lelkesedésem is, ami persze online előadások idején rejtve van, hiszen profi előadó vagyok, pontosan tudom, hogy hogyan kell színlelni, ami már nincs. Csak volt, és sok volt, de sikerült a közönynek felmorzsolnia. Ez van. Majdnem írtam valami erőset, de inkább visszafogom magam. Úgyhogy nyugodtan hátradőlök és csinálom az "Enjoy" projektemet, kizárólag arra fordítom figyelmemet, amitől nem leszek két másodperc alatt ingerült és csalódott. Az online előadásokat használd ki. A tudásom legjavát adom. Minden más lényegtelen számomra. Kivonulok a világból. Ennyi volt bennem.

Dunin tölgye

Az év fája verseny európai nagy megmérettetésének idei nyertese látható a videóban. Ez egy négyszáz éves kocsányos tölgy Quercus robur. A fafaj őshonos Kétkörösközben is, a legnemesebb fánk. Sajnos a kiszáradó kultúrtájban még a fiatalabb egyedei is rossz állapotban vannak, pusztulnak. A kétszáz évnél idősebb példányokból, a történelem tanúiból pusztán hírmondók maradtak. Egyiküket évente többször felkeresem, a póstelekit. A kocsányos tölgy rendkívül fontos a gombásznak is, hiszen a Quercus nemzetség fajainak fiatal egyedei társulnak gyökérkapcsolt gombákkal. A kocsányos és csertölggyel vegyesen telepített faültetvények számos gombafajnak adnak életteret. Ebben a cikkemben icike-picike bemutatót adok a fajokból. Ráadásnak az idősebb tölgyültetvényeink, amik nyolcvan év körüliek, fantasztikus tavaszi virágpompával lepik meg a természetjárókat. Szörnyű pech, hogy az idei tél kapásból aszállyal indítja az évet. A szárazság és hideg negatívan hat a virágokra is. Tavaly januárban legalább volt cirka 60mm eső, ami idén csak 17mm volt, amire jött a februári 13mm és ezeket a kis csapadékokat elfújta a szél. Ahol ilyenkor ragacsos sáron kéne átbukdácsolnom, porszáraz a földút. Iszonyat.
Becsüljük meg az öreg tölgyeket, a mi generációnk még gyönyörködhet bennük, de félek, látnunk kell pusztulásukat, ahogy kidőlve földre hanyatlanak, és az erdős-sztyeppből végleg eltűnik az erdő, és marad a félsivatagos puszta.

Víz világnapja

A Víz világnapja két másik jeles nap közé esik, egyik az Erdők Nemzetközi Napja, a másik a Meteorológiai világnap, és így együtt a három kiemelten fontos az életünk és jövőnk szempontjából. Bármennyire tűnik furának, de évezredekkel korábban, az emberiség letelepedése előtt, Európát szinte összefüggő erdőség borította. Tényleg végeláthatatlan erdő fedte az eurázsiai kontinens ezen félszigetét. Ezért durva, hogy milyen nagy arányú volt az erdőség pusztulása általunk. Évszázadok óta az ember uralja a tájat és erősen átalakítottuk az eredeti természeti környezetet. Mellbevágó látni a feltárt vésztői halomban, hogy itt a szülőföldemen is milyen sok népcsoport élt előttünk. Aztán a folyószabályozással a 19. században végzetes pályára álltunk rá. Félelmetes, hogy évtizedek óta egyértelműen zajlik a kiszáradás folyamata, de ennek ellenére még mindig rendkívül gyorsan levezeti a vízügy az árvizeket, ahelyett, hogy kiengedné az egykori árterekre vagy megfogná víztározókban. Pedig az aszály az év bármely szakaszában jelentkezhet, sőt, akár félévig is tarthat! Vagy ami még rosszabb, évekig.
Tavaly februári kép Doboz-Szanazug rév átkelőjénél, amikor rekord mennyiségű csapadék zúdult le a Bihar-hegységre, a Fekete-Körös vízgyűjtőjére és rapid árhullám vonult le. Hamar le lett vezetve. Nyoma sem maradt. Aztán itt az idei év, amikor a tél is száraz, és ki van hirdetve pont a mai napon a tartósan vízhiányos állapot. Ahol ilyenkor sáros ragacs van a földúton, most porzik. Olyan szárazak az élőhelyek, hogy nem hiszek a szememnek. Pedig ez az új normalitás. Ez a jelenünk. Hadd ne ragozzam, hogy csapadék/víz nélkül nem lehet semmit se megtermelni. Nincs éltető víz, nem lesz élelem. Mondom, nem lesz kaja. A 21. században, a modern világ is ki van szolgáltatva az elemeknek. Nem vagyunk mindenhatók. A természeti erők erősebbek nálunk. Hahó! Ébresztő! Nagy bajban vagyunk.
És tévedsz, ha azt hiszed, hogy a vízhez kötött élőlények kipusztulása nem hat vissza rád. Élő közegben létezünk. Minden mindennel összefügg és ha megtörik az élővilág egymásra épült rendszere bármelyik szintjén, mi is a romok alá kerülünk. És ne legyenek illúzióid, hogy szomjazva és éhezve nem változol napok alatt "vadállattá". A zombis filmek tényleg csak szórakoztató fikciók a valósághoz mérten, ami bármikor megvalósulhat. Most még annyira magától értetődő a vezetékes víz, pedig elképesztő szolgáltatás, és a vízbázis nagyon sérülékeny. Aztán szennyezzük a vizeket és pazaroljuk az édesvizet. Jobban meg kéne becsülnünk életünk elengedhetetlen dolgait. Jobban kéne vigyáznunk a vízre, a vizes élőhelyekre, a talajra, az erdőkre, a településeinkre, nem kéne szeméttel fűteni és sorolhatnám. Nagyon felelőtlenek vagyunk. És aztán persze amikor omlik össze a rendszer mindenki mást fogsz hibáztatni, sose néznél szembe a saját hibáiddal és passzivitásoddal, hogy magától értetődőnek vettél csomó mindent. Pedig igenis volt felelősséged benne, hogy a világ tönkrement. A kényelmünk ára a fajunk kihalása. Igaz, nyolcmilliárd egyednél nincs olyan kataklizma, ami után ne maradnának túlélők. Csak nagyon nagyon sokan, százmilliós nagyságrendben fognak elpusztulni. Béke porainkra.

Erdők Nemzetközi Napja

A Google fiókomhoz tartozó képtárban van egy fotóválogatásom "Erdőgazdálkodás" címmel, amibe 2017 áprilisától 2021 októberéig készített fotóim láthatók a témában. Tény, Békés megyében nincsenek erdők, kizárólag faültetvények vannak, amik mind faanyagtermelő állományok és semmi közük a természetes növénytársulásokhoz, amiket tényleg jó szívvel erdőknek nevezhetek. Persze egy erdész kikérné magának, amiért következetesen faültetvénynek nevezem az általa felügyelt és gondozott faállományokat, de természetjáróként pontosan látom az éles különbséget a kettő között. A nyitóképen a pósteleki ültetvények közül öt látható. Direkt megmutatom a fotókészítésének helyét az Erdőtérképen. Milyen szép szabályos minden, majd kiveri a szemedet a tény, hogy ezeket az állományokat az ember hozta létre. Természet? HOL?!? Erdő?!? Ugyan már, ne idegesíts fel.
Amikor a zöldben járok, az erdészet üzemterületén mozgok. Szerencsémre még nem magáncég, hanem állami, így a gazdálkodási területe szabadon látogatható és maradék természeti értékeit fel tudom keresni. Ezek megőrzésének feladata a zöld marketing ellenére csak púp az erdészet hátán. Ahol a magánérdek győzött, ott olyan kopár állományokat hoznak létre erdő néven, hogy lefejelem a falat. Az ilyen faültetvényektől kiver a hideg verejték, és mégis erdőnek nevezik... Lázálom és őrület. A hazugság felbőszít, mert elveszi a tisztánlátásunkat és hamis, életveszélyes illúziókba ringat minket, melyekből a feleszmélés későn fog érkezni és rendkívül fájdalmas lesz. Sőt halálos lesz. A finom szavak ideje rég lejárt. Kibaszott nagy bajban vagyunk. Végül hat képem az eltelt évekből, amik ékesebben szólnak minden szónál. Ha pedig mégis kíváncsi vagy szavaimra is, két éve összefoglaltam mindent, amit tudok a helyi "erdőről".


Különleges fenyő

A simatűjű szálkásfenyő Pinus longaeva a tűnyalábos fenyők nemzetségébe tartozik mint a közismert erdeifenyő P. sylvestris vagy népszerű kerti dísz simafenyő P. strobus. Észak-Amerikai fafaj, a fotón látható, hogy sivatagos környezetben él. Rendkívül sokáig élhet, a Föld egyik legidősebb élőlénye pont egy simatűjű szálkásfenyő, ami közel ötezer éves. Lenyűgöző.
A fenyők különlegesek. Mind társul gombákkal. Számos gombafaj egy-egy fenyőnemzetségre specializálódott. A fenyők alatt jó időjárás esetén meleg időszakban számos gomba termőteste jelenik meg, például rizikék, fenyőtinóruk, nyálkásgombák. Linkelem a Fák és gombák sorozatomból a fenyőkkel foglalkozó cikkeket.

Erdeifenyő
Lucfenyő
Jegenyefenyő
Vörösfenyő

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Előadások

Ma volt fél hattól a Fenyők és gombáik nyílt online előadásom, ami egy lazább hangvételű oktatóanyag, nem olyan tömény mint a direkt, tudásátadásra fókuszálók. Azért bőven szórtam a tudásmorzsákat, tartalmas volt. Több mint húszan gyűltünk össze az online térben. Két hét múlva 31-én a tavaszi gombákat fogom megidézni. Sajnos az időjárás kegyetlen. Marad a múltidézés. A Google Meet chat szoba ugyanaz, amit hónapok óta használok. Negyed hatkor belépek és engedlek be titeket. Pontosan fél hatkor kezdem az előadást.
Kedvcsinálónak az egyik abszolút kedvenc gombafotóm, amit 2018. március 30-án készítettem a kis nyárfaligetben, ahol 2007 óta figyelem meg a cseh kucsmagomba helyi termőhullámát. A termőtest és ibolya együtt az egyik legszebb tavaszi fotótéma. Örültem, hogy sikerült elkészítenem, mert direkt nem állítom be a képeimet. A kettő együtt nőtt. Egyiket sem kellett ide-oda tennem. Csak az avart sepertem félre.

A boldogság apró, kék virága

A ligeti csillagvirágot Scilla vindobonensis 2017 óta figyelem meg. Először a sarkadremetei nevet viselő erdőtömbben, vagyis tölgyültetvényben találkoztam védett, tavaszi virágunkkal. Aztán megtaláltam a szanazugi indikátorhelyemen is. A Fekete-Körös kevésbé szabályozott és holtágai, régi kiszáradt medrei mentén ligeterdei foltok őrzik az eredeti növénytakaró utolsó hírmondóit, amilyen a ligeti csillagvirág is. Picike növény, de élénkkék virágai szemet gyönyörködtetőek. A fotóm színhelyes, tényleg ennyire kék! Sajnos csak kicsiny foltokban maradtak fenn állományai, de ahol 200-300 száz tő van együtt, elképesztő látványt nyújt. Sokkal több figyelmet érdemelne és nagyobb védelmet. Valamiképpen valamit visszaad a múlt hangulatából, amikor még keményfás ligeterdő volt a tölgyültetvény helyén.

Aszálykárosult

A cseh kucsmagomba Verpa bohemica nagyon pontosan, március közepére észrevehető méretűre növesztette termőtesteit, amik egyből száradásnak indultak. Egyszerűen január és február csapadékösszege fél hónapra elegendő csapadékösszeget ad ki, ami a szeles napok nyomán mintha le se hullott volna. Elképesztő a szárazság! Ma elmentem a ligeti csillagvirágokat is ellenőrizni és ahol négy éve sártenger volt, porzik a földút. A kis ligetem, ahol a kucsmagombákat monitorozom 2007 óta, szintén nagyon száraz. Kész csoda, hogy a gomba előjött! A tavaly novemberi és decemberi esők beáztatták az élőhelyet, de mostanra elillant az éltető nedvesség. A talaj mélyén biztosan van víz, de a szél és az alacsony légnedvesség üti-veri a termőtesteket. Ráadásnak a napfény is meglepően erős! A helyzet aggasztó és a hosszútávú előrejelzés továbbra sem mutat érdemi változást. Folytatódik az aszály.

Nők napjára, a nevenincs probléma

Holnap van a nemzetközi nőnap és emberi lényként mindig is irritált, amikor a nemem alapján próbáltak szerepet rám osztani és kényszerpályára állítani. Nem. Sose éreztem magaménak a hagyományos női szerepet! Annyiféle út van, amit a nő is bejárhat és a férfiaknak sem kéne megnyomorodniuk, mert elhiszik, hogy nekik muszáj könyörtelen mácsóknak lenniük. Emberek vagyunk, bonyolultak, ezerféle vággyal és esendők. Őrültség kényszeríteni a másikat olyasmire, amitől idegenkedik. Egyáltalán egyesek honnan veszik az isteni jogot, hogy beleszóljanak mások életébe?! Ez olyasféle arrogancia és ostobaság, amitől pár másodperc alatt felforr az agyvizem. Én megnyomorodtam, mert megpróbáltam igazodni a vélt elvárásokhoz. Aki kényszeríteni próbált, rég elfelejtette, hogy mit művelt velem. Egyedül cipelem a traumáimat. Azonban tanultam a hibámból és erős önvédelmet alakítottam ki. Olyan szintű arcba robbanást kapna tőlem az okoskodó, hogy kómába zuhanna. Kölcsönkenyér visszajár. Amilyen az adjonisten olyan a fogadjisten. Nem vagyok bosszúálló alkat, de felnőttként irritáló ostobaságokra határozott nemmel reagálok. Szerencsémre senki se olyan vakmerő, hogy hülyeségekkel traktáljon. Szemem villanása elégséges elnémítani a másikat. Oh, de milyen hosszú út volt, mire eljutottam a felismerésekig! Az elsők közt voltak.
Amikor kisgyerekként ráeszméltem anyám és nagyanyám boldogtalanságára, ami a reménytelen helyzetükből eredt, tudatalatti célommá vált a sorsuk elkerülése. A másik megfigyelésem volt, hogy valami érthetetlen okból, de a bátyámat jobban favorizálják mint engem a másodszülött lányt. Aztán megszületett első húgom, de ő is pusztán bájos kislányként volt kezelve, közel sem részesült ő sem akkora figyelemben mint az elsőszülött fiú. Egyre jobban csodálkoztam, mert mi lányok sem voltunk semmivel se kevesebbek a bátyánknál. És erősen furcsálltam anyám sarokba szorított állapotát, és azzal éles szembeállásban apám jelentősen nagyobb mozgásterét. Kicsi gyerek voltam, de egyből észlelni kezdtem, hogy itt valami nincs rendjén. Anyám és nagyanyám ordító boldogtalansága a mai napig kísért.
Felfordul a gyomrom az indulattól, amikor rózsaszín mázzal öntik le a régmúltat, idealizálják a hagyományos női szerepet. És a társadalom mint valami gonosz démon erőszakot tesz a nőkön, csak a reprodukciós szerepet szánva nekik. Mennyi nyomorúság fakadt a nem kívánt életekből! Nézz utána az angyalcsinálásnak. De eleve a múltban a nők magasabb halandósága, a gyermekágyi láznak nevezett förtelem, ami semmi más nem volt mint vérmérgezés, amit a mosdatlan kézzel nyúlkáló nőgyógyászok okoztak. A nők szenvedtek és szenvednek a mai napig, amikor már az egyedszámunk kritikusan magas. Nem értitek, nem vagytok képesek értelmezni, hogy véges az élővilág eltartó képessége! A Föld biológiai erőforrásai igenis végesek és mi hihetetlen mértékben éljük fel!!!
És most ne gyere nekem azzal, hogy gyerek nélkül magányosan halok meg. Életem jelentős részében egyedül vagyok. Picit sem lesz meglepő számomra, hogy a halálom idején is egyedül leszek.
Anyám és apám életet adtak nekem, és én az életemmel szabadon rendelkezem. Mindig is erős volt bennem az önkifejezés vágya. Számomra a legfontosabb cél az alkotás. Semmi más nem fontosabb. És az életembe nem fért bele egy másik emberi lény. Akkor lettem volna önző, ha elhiszem, hogy a génkészletem annyira, de annyira menő, hogy muszáj továbbörökítenem és ezen célból életre kényszerítettem volna egy újabb emberi lényt. Az élet kegyetlen, igazságtalan és nehéz. Az emberi faj az élővilág elpusztítója. Mindenféle tekintetben őrültség lett volna tőlem a hagyományos női szereppel azonosulni és odaláncolnom magam a hitvesi ágyhoz, a babaágyhoz és a háztartási gépekhez.... NEM! Láttam a női felmenőim boldogtalanságát. Nem vállaltam a szenvedést. Végignézek önmagamon, az utódon. Ezért?! Hah. Micsoda ronda tévedés! Semmivel sem vagyok több náluk. Az emléküknek, áldozatuknak adózok azzal, hogy a saját utamat járom és nem örökítem tovább a boldogtalanságot. Nem éri meg.
A címben szereplő "nevenincs problémát" egy frissen megjelent könyvből vettem. Bár késve jelent meg magyar nyelven és egyes megállapításai tévesek, de összességében fontos problémáról szól.
Ember vagyok, és sokadlagos számomra, hogy nő nemű. Ideje elsöpörni a rabszolgatartás mindenféle változatát és a nő nemű emberi lényeket felszabadítani a reprodukciós teher alól. Szülhessenek a férfiak is! A tudomány tegyen érte. Csodás lenne. Egyből zuhanna az egyedszámunk és a természet is nyerne a modern megoldással. Kevesebb ember, több természet és a fajunk sem hal ki. Igen, szüljenek a férfiak is! Virág helyett ezt kérem.

Szakkönyvek

Egy éve készítettem könyvajánló videót, ma pedig lefotóztam a szakkönyves polcomat, amin szinte az összes gomba témájú kiadványom rajta van. Sajnos Dr. Krébecz Jenő Gombaatlasza kiszorult a sorból és még néhány kisebb kötet, ahogy a Clusiana újság számait sem itt tárolom. Egy van a könyvek között, a fajlistát tartalmazó, mert azt gyakran előveszem. Amint látható a "sárga könyv" mindkét kiadása megvan. Szezonban a gombavizsgálóban az Erdők-mezők gombáit használom. Félezer gombafaj bőséges prezentálása a nagygombák változatosságának és tartalmazza a szakellenőri fajokat valamint a védett gombáinkat is. Mérete miatt jó terepi könyv. Egy védőhuzattal még jobb lenne. A videóban részletesen beszélek több könyvről. Készüljünk együtt a szezonra. Előérzetem szerint az évben lesz egy hónap, amikor mi is túl sok esőt kapunk és akkor lesz egy nagyon rövid, de elképesztően gazdag termőhullám. Legyünk készenlétben. Üres óráitokban forgassátok a gombász szakkönyveket vagy szemezgessetek a blogomból.


Első gombaklub témái

A gombák kiskorom óta érdekelnek, és fiatal gombászként többször mondtam a piaci szakembernek, hogy egyszer én is szakellenőr leszek. Legnagyobb meglepetésemre tényleg az lettem. Pedig igen nagy felelősséggel együtt járó komoly munka. Sajnos a klímaváltozás nagyon odavág a gombászoknak. Több éve már láttam a jeleit az erdőkön. A tavalyi év pedig intőjelként hozta rám a frászt. Soha még olyan nyarat nem éltem meg! Öt hőhullám és semmi áztató eső! Nem volt rendes eső negyedéven át! Mivel elmaradtak a nyári zivatarok, így még a gyakori és melegkedvelő "hamis" céklatinóru sem tudott teremni. Ezért a gombaklub első témája a tavalyi szezon. A második az idei kilátásaink. Az időjárás kezében vagyunk. A nyitóképen 2021 legnagyobb ajándéka látható. Nem csal a szemed, az ott egy ízletes vargánya. Békés megye területén nőtt egy picike fenyőligetben.
A fenyők érzékenyen reagálnak a klímaváltozásra. A hőség és szárazság gyengítik a fákat, amik kínlódva áldozatául esnek a különféle farontó bogaraknak és parazita gombáknak. Mindegyik fenyőfaj komoly bajban van! Ez kihat a velük élő szimbionta gombáikra is. Az ízletes rizike hosszútűs fenyőkkel társul és az egyik legnépszerűbb csemegegomba. Idén az év gombája. Tavaly nagyon jó élőhelyén kétségbeesve kerestem, mert bár ott tömegével nő, de alig volt belőle. 2021. őrült időjárása negatívan hatott a rizikére is. Őrültem, hogy találtam belőle egy szép, nagy fotogén példányt, amivel illusztrálhattam az "év gombája" plakátomat, ami kint van a gombavizsgáló helyemnél.
Az egy órás gombaklub harmadik témája a tavaszi gombák. Röviden bemutatom az ilyenkor termő csemegegombákat. Sajnos rosszak a kilátások, mert száraz a talaj felső húsz centije és a mélyebb rétegek is száradásnak indultak. Pedig ilyenkor ragadós sárnak és nagy pocsolyáknak kéne akadályoznia minket terepjárás során. Szinte teljesen szárazak a földutak. Mélyebb részeken lehet elégséges víz a cseh kucsmagombának, de a szeles napok félelmetes hatékonysággal szárítják ki az élőhelyeket. Hol van egy esős periódus? Ijesztő, hogy nem akar nagy eső lenni.
A negyedik téma a túratervek lesznek. A járvány előtt 2014 és 2019 között rengeteg gyönyörű gombatúránk volt az Erdélyi-szigethegység közelebbi részein, a Béliben, a Biharban, a Királyhegységben. Nagyon sok szép élménnyel gyarapodtunk. A Covid-19 miatt a jelenlegi, március 2. helyzet alapján Romániába beutazni még mindig nehézkes. Például az utazási szándékot előre jelezni kell és regisztrálni szükséges. Ezért is március 19-re tervezett tavaszi virágok túrát helyben szeretném megtartani nektek. Azért nekünk is vannak szép virágaink. Aztán meglátjuk, hogy miként alakul a járványhelyzet. Két oltásom már van a tüskefehérjések közül. Áprilisban kell majd a harmadikat kérnem. De még így sem sima ügy a határátkelés. Marad a belföld, hogy örvendjünk a természet fogyatkozó csodáinak, amik pont miattunk vannak eltűnőben. Sajnos a felelősségünk a világ átalakulásában letagadhatatlan. Nagyon hatékony tájátalakítók vagyunk. És ez tény! Gombaszakellenőrként a felelősségem tudatában csakis az igazat mondhatom. Hasznos tudást osztok meg, ami segít rácsodálkozni a természetre.
A chat szobát 17:15-kor kinyitom és fogadlak titeket.

"Very Peri"

A Pantone az idei évre egy megosztó színt választott, mert eldönthetetlen, hogy kék vagy lila. Nekem inkább lila a "Very Peri" fantázianevű árnyalata a kéknek. Határozottan meténg lila. A fotóm színhelyes. Most kezdenek nyílni a tavaszi virágok, másfél hónap és a kis meténg is virágozni fog.
Vannak lilás színű gombák. Majd figyelem ezek termőtesteit, hogy valamelyiken megörökíthessem az idei év színét, ami érdekes árnyalata a kéknek egy leheletnyi vörössel gazdagítva. A kék hűvös szín, távolságtartó, ami utal a járvány kapcsán kényszerből tartott "másfél méter távolságra" és az otthoni munkavégzésre. A vörös a teljes ellentéte a kéknek, felpezsdít és lelkesít. A picike belevegyülése a kékbe élénkítő hatást ad. Kíváncsivá tesz. A Pantone szerint a kreativitást fejezi ki, hogy bátran nyissunk az új dolgok felé. Modern árnyalat, tökéletes 2022-re.
Szeretem a színeket. Egy ideje az égszínkékért vagyok oda-vissza, mert a tiszta gondolatokat jeleníti meg számomra. Imádom a kék virágokat és a lila rózsát.