Tölgyfa és gombái

A kocsányos tölgy Quercus robur Európa legelterjedtebb tölgyfája, az üde, bőséges csapadékellátású, tápanyagban gazdag talajú síkvidéki erdők fája. Nálunk is a dombvidékeken és az alföldeken meghatározó faj. Tekintélyes nagyságot elérő, hosszú életű, terebélyes, magas fa. Törzse barnásszürke, gyakran bütykös, repedezett. Levelei változatosak, öblösen karéjosak, a karéjok szélesek, szabálytalanok. A levelek ülők vagy rövid nyelűek, a levélvállaknál jellegzetes fülek találhatók. Magyar elnevezése (kocsányos) nem a leveleire, hanem terméseire utal: hengeres, finoman barázdált makkjai hosszú kocsányokon fejlődnek! Csészeszerű, szürkén molyhos pikkelyű kupacsuk csak a makk harmadát borítja. Egyik legfontosabb erdőgazdasági fánk, s a nagyobb, üde parkok kedvelt díszfája is. Erdészeti szempontból jelentős típusát, a szlavón tölgyet különösen gyakran ültetik, mert nyúlánk, egyenes, ágtiszta törzse miatt keresett ipari fa. Tartós, kemény, jól megmunkálható fája a fűrész és lemezipar, hordógyártás keresett alapanyaga, bányaipari fának, parkettagyártásban is felhasználják. (Szöveg forrása egy könyv.)
A kocsányos tölgy megtalálható a Körös-Maros közén is, több növénytársulásunkban fontos fafaj, az elsődleges koronaszintet alkotja. Sajnos a megyében nincs igazi erdő, az egykori keményfás ligeterdőknek csak leromlott maradványai lelhetők fel. A folyószabályozás, a talajvízszint csökkenése, a nagymértékű erdőirtás, az invazív fajok, a túltartott vadállomány jelentősen megnehezíti a kocsányos tölgyeink életét, és ellehetetlenült a természetes úton történő megújulásuk. A kocsányos tölgy "lassú víz partot mos" stratégiát követi, magoncai lassan fejlődnek, mert azzal vannak elfoglalva, hogy erős és mélyre nyúló karógyökérzetet növesszenek. Köröttük felnőhet egy kezdő társulás juharokból, kőrisekből, nyárfákból stb., hogy aztán 100 évvel később a kitartó tölgyek átvegyék a vezető szerepet és 20-30 méter magasra nőve övék legyen a felső koronaszint.
Kár, hogy esélyem sincs a szülőföldemen a maga valóságában látni egy igazi erdő életét. Bár örvendetes számomra, hogy a természetvédelmi céllal telepített tölgyes kezd erdővé válni, aminek egyik jele, hogy megjelent benne a fehér madársisak Cephalanthera damasonium. Azonban a tölgytelepítések természetes erdővé való átalakulását akadályozza az idegenhonos özönfajok terjedése. Ezek elnyomják a visszatelepülni vágyó lomberdei, őshonos növényeinket. Bárcsak több természeti-turisztikai céllal telepített "erdőnk" lenne! Miért szép a hegyvidék, mert zöld a sok erdőtől. Az Alföld is gyönyörű lehetne, ha több erdő borítaná. Remélem, hogy beindul az erdőtelepítési program és megvalósul a megye 10%-os erdőborítottsága! Ez egy hatásos lépés lenne a klímaváltozás ellen. Illetve vissza lehetne adni némi árterületet a folyóknak és visszaengedni a vizeket eredeti medrükbe. (Egyébként a vízgyűjtő területeken folytatott nagyarányú fakitermelés negatív hatásait mi is érezni fogjuk.)
Mit írjak, hogy megértsd, az erdő a legnagyobb kincs. Talán elég csak a kedvenceinkre utalnom, a gombák imádják a fás élőhelyeket. Egy fiatal erdőben a gyökérkapcsolt fajok tömegesek, egy idősebben a korhadékbontók. Aztán az erdő természetes megújulásakor ismét a gyökérkapcsoltak élénkebbek, amik igyekeznek kiszolgálni a fiatal fákat, hogy cserébe szerves anyagokat kapjanak. A négy fontosabb erdőalkotó tölgyünk: kocsányos Q. robur, kocsánytalan Q. petraea, csertölgy Q. cerris és a molyhos Q. pubescens. Mindegyikük igényli a gombák segítségét. Egy tölgyes jó élőhelye a gombáknak. A cikkben tíz fajt mutatok be, amikkel tölgyek alatt találkoztam.
Természetesen figyelembe kell venni a talajt is, mert például nyári szarvasgombát meszes talajú tölgytelepítésekben könnyedén találhatsz, ha van kutyád és engedélyed, míg egy mészkerülő tölgyesben, melynek savanyú a talaja, keresheted, de nem fogsz rálelni.

A gyilkos galóca Amanita phalloides egyik kedvenc fapartnere a tölgy. A termőtesteit fiatal kocsányos tölgy mellett fotóztam le. Fontos, hogy felismerd, mert halálosan mérgező. Kerüld a fehér lemezű, galléros, bocskoros gombákat, mert nagy valószínűséggel gyilkos galócát találtál. Melegkedvelő, esős nyarakon nagy tömegben terem a fás élőhelyeken. Gyökérkapcsolt, fák közelében nő, akár a városban is.

A piruló galóca Amanita rubescens halálosan mérgező rokonával ellentétben egy sokak által kedvelt, ehető gomba. Azonban feltétlenül főzni kell 20 percig, hogy hőérzékeny, enyhén mérgező vegyületei lebomoljanak. Névadó tulajdonsága jól jellemzi, leginkább a tönk aljában pirul a húsa. A fotómon tipikus példányai láthatók. A kalapon is megfigyelhető egy rózsás árnyalat. Mérgező rokonai nem pirulnak!

A begöngyöltszélű cölöpgomba Paxillus involutus a tinóruk rokona. Sokáig jó, ehető gombaként volt számon tartva. Aztán kiderült, hogy többszöri fogyasztás után extrém, halálos allergiás reakciót válthat ki. Kerülendő, mérgező gomba! Gyakori, akár városban is megjelenhet fák alatt. Gyökérkapcsolt. Egész termőteste fogdosásra barnul. Szintén barnuló lemezei lefejthetők a kalapról.

A tölgyfa érdestinóru Leccinum aurantiacum a savanyú talajú tölgyesek egyik gyakori gombája. A fotómon egy fiatal példány van, amin látható a tönk barnásvörös pikkelykéi, amitől érdestinóru. A kalap téglaszínű. A húsa sérülésre lilásrózsaszín majd szürkésibolyás lesz. Húsz percig főzni kell, akárcsak hasonmás rokonait. Az érdestinóruk felismerését megkönnyíti, ha megnézed a fát, aminek környékén nőtt. 

A nyári vargánya Boletus reticulatus melegkedvelő gombaként a gyorsan felmelegedő tölgyesekben gyakran megtalálható, akár már májustól. Jó illatú fehér húsa van, ami nem változtatja színét, mindig fehér. Csöves termőrétege kezdetben fehér majd öregen olívzöld. Tönkjén apró szemű hálózat van. Egy élőhelyen  nőhet a sötétebb színű bronzos vargányával B. aereus.

A kenyérgomba Lactarius volemus csak egy a nagy számú tejelőgomba közül, melyek tölgyesekben találhatók. Sajnos azok nem ehetők. A kenyérgomba könnyen felismerhető fehér tejnedvének barnulásáról. Kemény húsa kissé halszagú. Kalapja és tönkje is barnásvörös, rőt vörös. Lemezei krémszínűek, sárgásak, barnán foltosodnak a kicsurranó tejnedvtől. Ehető, de nem általános felhasználású gomba.

Az óriás tölcsérgomba Infundibulicybe geotropa a helyi, keményfás ligeterdő maradványokban gyakori, talajlakó korhadékbontó. Ősszel nagy tömegben terem, könnyű sikerélményt nyújt a gombászoknak. Jó illatú, finom ízű, kemény húsú. Mindenféle gombás ételnek jó alapanyaga. Nagy termetű, világos bézs színű, idősen kalapja tölcséresedik, de akkor is ott van a közepén a púpocska.

Az ízletes tőkegomba Kuehneromyces mutabilis fotómon az egyik legfontosabb tulajdonsága látható, a tönk pikkelyezettsége. A kalapja nedvesen egyszínű, ahogy szárad a közepe világosabb lesz mint a széle. Fűszeres illatú, jó ízű, de csak a kalap ehető, a tönk rostos, szívós húsú. Tuskókon termő korhadékbontó. Sajnos nagyon hasonlít a fenyves sisakgombára Galerina marginata.

A májgomba Fistulina hepatica leginkább a tölgyek tövén növő sebzési parazita és barna korhasztó, vagyis a cellulózt bontja a leginkább. Nagyon könnyű felismerni; puha termőtestei vöröses levet engednek, ha megsérülnek. A fiatal példányok áztatás után ehetők, de nincs különösebb íze. A csersavtól savanykás. Nyáron és kora ősszel terem. Magyar neve beszédes. Ha kettévágod a termőtestet, hússzerű a belseje.

 A nyári szarvasgomba Tuber aestivum az eddig felsorolt gombák közt a kakukktojás, mert tömlősgomba, és nem bazídiumos. Ráadásnak a föld alatt terem. Közismert fűszergomba. Hazánkban a leggyakoribb "nemes" szarvasgomba. Az érett termőtestnek főtt kukoricára emlékeztető illata van. Meszes talajú, fiatal tölgytelepítések a kedvenc élőhelyei közé tartoznak. Gyűjtése engedélyhez kötött.

Megjegyzés: Az első illusztrációt innen vettem. A többi fotó az enyém.