Orion

A leglátványosabb csillagképnek semmi köze a gombákhoz. Bár esetleg Orion, a vadász lehetne gombász is, ha kard vagy bunkó helyett kosarat tartana a kezében.
A képet a Stellarium programból mentettem ki. Nagyon jó planetárium szoftver, amivel felhős estéken is lehet gyönyörködni a csillagokban. Amikor a bejegyzést írom, az összes nagy téli csillagkép együtt vonul a déli égen. A növekvő Hold ellenére jól láthatók a fényesebb csillagaik.
Az Orionban több fiatal, forró, kékes-fehér csillag található, mivel egy aktív csillagkeletkezési terület, aminek a legsűrűbb része a híres Orion-köd. Kisebb távcsővel nézve kicsiny ködpamacs Orion öve alatt. A Betelgeuse, a bal vállat jelölő csillag közelebb van az Orion-ködnél, kb. félszáz fényévre. Egy nagy tömegű, fiatal csillag, ami viharos és rövid életének második szakaszában jár. Vörös szuperóriás állapota kb. még egy millió évig fog tartani, aztán szupernovaként felrobban és a magja neutroncsillaggá vagy fekete lyukká omlik össze. A Napnál nehezebb csillagok élete jóval rövidebb, és grandiózusabb a létezésük vége. A Napunk ősi csillagok anyagából jött létre, amikor egy réges-régi szupernova robbanás összenyomta az anyagfelhőt. Ez adott lökést az új csillagok keletkezésének. A Napunk körülbelül 3 milliárd évig még hidrogénfúzióból fog energiát nyerni. Ha a hidrogén jelentős része már átalakult héliummá, akkor jön el a hélium magfúziója nehezebb elemekké. A hélium magfúziója jóval több energiát termel, és ettől a Nap majd felfúvódik, egy vörös óriássá változik. A Napunk kisebb lesz a 18 naptömegű Betelgeusénél, és élete végén nem robban fel, a magja fehér törpévé zsugorodik össze, míg külső rétegeiből planetáris köd lesz. Erre az egyik legszebb példa a Lant csillagképben megfigyelhető Gyűrűs-köd, M57. Egyszer láttam egy 30centi átmérőjű Newton-távcső segítségével. Picike, zöldes fánkhoz hasonlított. A mélyég objektumok valódi szépségét nagyobb távcsövek felvételein lehet megcsodálni. Szabad szemmel a fényesebb csillagok pontszerű, de eltérő színű fényében lehet gyönyörködni, vagy a Holdban, a bolygókban, amik mindig máshol vannak a látszólagos állatövi útvonalukon. Látványosak a holdfogyatkozások, a szabad szemes láthatóságig felfényesedő üstökösök. Sajnos a napfogyatkozások jóval ritkábbak. Ha az embernek van már nagyobb távcsöve, akkor izgalmas célponttá válik a Jupiter, mert a légköre folyton változik. A négy nagy hold, Galilei-holdak megfigyeléséhez elég egy kisebb látcső. A felsoroltakon túl az évről évre visszatérő meteorrajok adnak plusz élményt derült estéken.
A csillagos égbolt megunhatatlan, holott az állócsillagok mozdulatlannak látszanak. Ez persze illúzió, mert a Tejútban minden mozgásban van, csak a mi életünk túl rövid, hogy ezt észrevegyük. Azonban a naprendszerünkön belül a legtöbb mozgás szemmel látható, pl. a bolygók keringése a Nap körül. Az Uránusz és a Neptunusz túl halvány a szabad szemes megfigyeléshez, de a Szaturnusz, Jupiter, Mars, Vénusz, Merkúr, és kísérőnk a Hold, könnyű célpont. A linkelt planetárium program segít azonosítani a bolygókat.
A csillagos égbolt évezredek óta "ingyen mozija" az emberiségnek. Minket is szórakoztathat, ha megismerjük az objektumokat, és a csillagképek eredettörténetét.

Annyira nem gonosz

A tinóruk Boletus nemzetségébe tartozik az ördögi elnevezésű, impozáns megjelenésű sátántinóru Boletus satanas. Sajnos nekem még nem volt hozzá szerencsém, de régi álmom, hogy élőhelyén körbefotózzam, mert a fiatal termőtestei különleges szépségűek. A világos szürke, fehéres kalap és a kárminvörös tönk színpárosa szemet gyönyörködtető. A csöves termőréteg  nyílásai narancs- vagy vérvörösek. Nyomásra kékes-zöldesre színeződnek. A fehéres vagy sárgás, idősen kellemetlen szagú húsa átvágva gyengén kékül. A tönkön finom hálózatos minta van. A tönk felső része sárga, az alsó kárminvörös. Állítólag a fiatal termőtestek mogyoróízűek. Ennek ellenére sem javasolt a fogyasztása, mert igen kellemetlen és hosszan tartó gyomorrontást okozhat. Bár itt-ott alapos hőkezelés után csak azért is megeszik mindenféle tünet nélkül. Azonban én mindenkit óvok a fogyasztásától, leginkább a gomba érdekében, mert hazánkban nem túl gyakori. Meszes talajú lomberdőkben júliustól szeptemberig él és fejleszti a termőtesteit. A rokonaihoz hasonlóan gyökérkapcsolt gomba, vagyis a fákkal él együtt.

Megjegyzés: A kép eredeti helye egy spanyol honlap.

Mesegomba

A képen szárított légyölő galóca Amanita muscaria kalapok láthatók. Egy olyan honlapon leltem rá, ami egy webshop és drogokat árusít. Érdemes átnézni a kínálatot, elképesztően gazdag. Sejtettem, hogy az ember rendkívül találékony és nagy a kísérletezőkedve, de a sokféle drog így is meghökkentett. Azért a nadragulya cseppeket senkinek se ajánlanám búfelejtésre... Mielőtt kedvet kapnánk valamelyik növény megrendeléséhez, nézünk utána a hatásainak. Valószínűleg a legtöbbje egzotikus mivolta miatt nem fog szerepelni a tiltott drogok listáján, így szabadon behozatható az országba. Mindig vannak kiskapuk, amiken át szabadon járkálhatnak a vágyak. Azonban legyünk óvatosak, és ne fogyasszunk olyan növényt, gombát, amivel szemben a legkisebb figyelmeztető hangocskát súgja a józan eszünk. Tájékozódjunk, hallgassunk a benső hangunkra és utána élvezzük a természet csodás, bódító, tudattágító ajándékait.

Kékülő badargomba és társai

Sokan érdeklődnek a "tudatmódosító" gombafajok után. Ez számomra teljesen érthető egy ilyen depressziós országban, ahol az emberek többsége akaratlan áldozata egy rafinált elnyomó rendszernek. Ha elnyomás van, az ember keresi a stresszoldás alternatív módjait. Kár, hogy ezek mind tiltottak, mert állítólag "veszélyesek". Nos, a közúti közlekedés megdöbbentően sok emberéletet követel évről évre, még sincs betiltva. Persze tudom, amit nem ismerünk attól sokkal jobban félünk mint attól, amit már lenyomtak a torkunkon és függők lettünk tőle. Kíváncsi vagyok, hogy mennyien vélik az életük elengedhetetlen részének a gépjárművüket. Pedig egy évszázada sincs, hogy gépjármű-függő lett az emberiség. A varázsgombák felhasználása sokkal régibb múlttal rendelkezik, azonban okok szövevényes hálója miatt tiltva lettek. Pedig a fogyasztásuk kellő önismeret és mértékletesség esetén inkább áldásos mint káros. Természetesen varázsgombázás előtt erősen javasolt megismerkedni a gombákkal és a hatásukkal.
A leghatásosabb varázsgombák a Psilocybe nemzetségben vannak. Ennek fajai nagy mennyiségben tartalmaznak pszilocibint és egyéb hatóanyagokat. A szerves vegyületeknek érdekes és figyelemreméltó hatásuk van az emberi agyra. Ezek a hatások persze nagyon ijesztőek is lehetnek, mert az Én-érzékelés és úgy egyébként az érzékelés drasztikusan megváltozik. Ha viszont az ember jól felkészül a gombás utazásra, és szakavatott segítséget kér, akkor életre szóló élményekkel gazdagodhat. Semmiképpen sem tartom elítélendőnek, ha emberek varázsgombák segítségével akarják áttörni az emberi érzékelés korlátjait és megtapasztalni egy másfajta látást. Szerintem minimális az esélye annak, hogy az ember begombázva ön-és közveszélyes legyen, ha körültekintően jár el a gombafogyasztáskor.
A varázsgomba fogyasztás egyik veszélye, ha magunk szedte gombát eszünk meg, és a mérgezés tünetei ébresztenek rá minket, hogy susulykát, pókhálósgombát nyeltünk le. Ezért mindig vizsgáltassuk be a magunk szedte gombát a varázsgombákkal szemben toleráns gombaszakértővel. Ha tilosban járó otthoni termesztőtől vásárolunk, vagy magunk termesztjük a webshopból rendelt csíráról a kedvencünket, akkor kellemetlen meglepetések túladagolás esetén érhetnek minket. Természetesen a varázsgombát is túl lehet adagolni, akárcsak az alkoholt. Ezért sose essünk túlzásba. A hatás kialakuláshoz idő kell. Ezért ne vegyünk be csak azért több kalapot, mert az első negyedórában még semmit se érzünk. Hányinger gyakran előfordulhat, ezért üres gyomorral gombázunk. Egyéb drogokat mellőzük: kávé (koffein), cigi (nikotin), alkohol, mert befolyásolják a gomba hatását. Illetve antidepresszáns szerek szedése esetén inkább ne fogyasszunk varázsgombát.
Egyelőre nincsenek személyes tapasztalataim a varázsgombákról. Élőben egyedül a
szürke csengettyűgombát láttam. Hazánkban nagyon nehéz beszerezni a kubai badargombát Psilocybe cubensis, és erősen kétlem, hogy a szabadban megélne a kékülő badargomba Psilocybe cyanescens. Bár erről nincsenek pontos információim.
A pszilocibin tartalmú gombák leírásánál gyakori, hogy megemlítik a termőtestek kékülését sérülés, fogdosás hatására, vagy eleve egy kék szín jelenlétét. Más gombák is kékülnek, pl. a változékony tinóru, de ezekben nincs pszichoaktív hatóanyag. A varázsgombák általában kicsi, vizenyős vagy törékeny húsú, jelentéktelen megjelenésű gombák, amiknek termőteste kékülhet. Számos egyéb, mérgező fajra hasonlíthatnak. Ezért meghatározások néha a szakértőknek is fejtőrést okoz.
Sajnálatosnak tartom, hogy hazánkban nincs normális, teljes körű ismeretterjesztés a tudatmódosító szerekről. A tiltás miatt a kíváncsi gyerekek egymástól hallanak a "fantasztikus szerekről" és válnak áldozataivá a kétes eredetű anyagoknak. A tiltás nem megoldás, mert tévútra visz. Aki ért a szerekhez, az inkább hallgat, mert esze ágában sincs börtönbe kerülni ártalmatlan hobbija miatt. Ezért a fiatalok olyan vegyületeket szívnak el, nyelnek le, amik hatása kiszámíthatatlan. Ráadásnak senki sem tud mértéket tartani! Pedig egyikünk sem sérthetetlen. Lásd tinik alkoholmérgezésre bekövetkező fulladásos halálát, amikor a saját hányásukba fulladtak bele. Ilyen esetet számosat kidob az internet. Vagy érdekes, hogy alig zavar valakit az alkoholizmus közvetett hatásaiba belehaló emberek tömege.
Továbbgyűjtöm az információkat. Aki a varázsgombákkal meg akar ismerkedni, neki is ezt javaslom első lépésként.


Megjegyzés: A kép innen van.

A varázsgombák kapcsán néhány gondolatom

Számomra visszatetsző, hogy hazánkban tiltottak a pszichoaktív vegyületeket tartalmazó gombák termesztése, árusítása, fogyasztása. Pedig mekkora üzlet lenne a drogturizmus! Mi lehetnénk Európa Jamaicája. Gondoljunk bele, ugyan riasztólag hat a tudat-cselekvés-hangulat megváltozása a varázsgombák hatására, de szakértő segítségével, jól felkészülve inkább pozitív az élmény. Ha körülnézünk a hazánkban, eleve láthatjuk, hogy a hatalmi gépezet alkalmaz jó néhány tudat-cselekvés-hangulat módosító technikát. Ezek persze nem tiltottak, mert a hatalom érdeke, hogy folyamatosan félelemben tartsa az embereket. Szabad, önmagát ismerő emberekkel lehetetlenség lett volna megcsinálni azt a sok gazemberséget, ami itt lezajlott a 22 év alatt. Erre meg a varázsgombák a tiltottak. Annyi törvénytelenség történt, hogy megszámolni sem tudom. De ha én termesztenék itthon jópofa gombácskákat, pikk-pakk börtönbe kerülnék. Ez az igazságtalanság nagyon szúrja az oldalamat. A gazemberek miért nem kerülnek börtönbe? Tudom, náluk a hatalom, a pénz és erre úgy vigyáznak, jobban tán az életüknél is. Gyűlölöm az olyan embereket, akik megszegik az élni és élni hagyni alapelvét. Ez a legszentebb alapelv, és ők a saját érdekeik miatt sorozatosan megszegték. A pszichoaktív szerek tiltása egy olyan országban, amelyben népbetegség az alkoholizmus, hatalmas öngól. Ekkora álszentségtől mindig leesik az állam és felmegy a vérnyomásom. Nem, én még sosem használtam pszichoaktív szert, mert épp elég nekem, hogy Magyarországon élek. Ennek az országnak elképesztő a tudatmódosító hatása. A sok búval baszott, kicsinyes, irigy, depressziós, pénzéhes ember mind a hatalom elnyomó rendszerének tudatmódosító hatását nyögi, de ezt észre sose veszi. Aztán a többség álszenten pislog vagy fúj a kivándorlókra. Pedig számomra érthető, hogy sokan már nem bírják tovább a negatív tudatmódosítás lélek torzító és életrövidítő hatásait. Ezért aztán elhagyják az országot.
Csak ennyit akartam mondani. De mindjárt lesz más is. Most kieresztettem a gőzt.

Gyógygomba a csiperkék közt


A mandulaillatú csiperke Agaricus blazei népszerű Japánban, de kereset Európában is. Néhány hazai gombatermesztő kis mennyiségben foglalkozik a termesztésével, mert immunerősítő hatása van. Ezért a gyógygombák közé sorolható. A rendkívül keserű és kemény húsú pecsétviaszgombával szemben a mandulaillatú csiperke kiváló csemegegomba. Bár erős mandulaillata miatt több kreativitás kell a felhasználásához. Egy ilyen finom gombát nem fog az ember pörköltbe aprítani. Sajnos nem azonos a hazánkban is élő óriás csiperkével. Két különálló csiperkefaj.
Valószínűleg egyre népszerűbbek lesznek a gyógyhatású gombák, ami javítani fog a többi faj megítélésén is.

Megjegyzés: A kép innen van.

Könyvajánló

"A mezőgazdasággal kapcsolatos tárgyakat oktató hazai felsőoktatási intézmények az elmúlt néhány évben egyre intenzívebben foglalkoztak és foglalkoznak a kertészeti oktatás fejlesztésével, különböző kertészeti tantárgyak akkreditálásával. A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi Kara elsőként a zöldségtermesztés témakörébe megfelelő mélységben beillesztette a termesztett gombák oktatását. A Zöldség- és Gombatermesztési Tanszéken az elmúlt években minden képzési formában akkreditálták a gombatermesztés tantárgyat. A Budapesti Corvinus Egyetem az egyetlen oktatási intézmény a világon, ahol B és C tárgyak keretében a BSc- és az MSc-képzésben a gombatermesztés elméleti és gyakorlati oktatása folyik. Ezen felül megkezdődött egyetemünkön az angol nyelvű gombaoktatás is.
A gombatermesztés oktatásához jelenleg nincs korszerű magyar nyelvű tankönyv. Az utolsó gombatankönyv még 1982-ben jelent meg, amelyet Balázs Sándor Termesztett gombáink címmel írt.
Az a tudományos, technikai és technológiai fejlődés, amely a világ gombatermesztésében az elmúlt közel három évtizedben a termesztet gombák területén bekövetkezett, indokolttá tette egy új tankönyv megjelenését.
A könyv szerkesztője arra törekedett, hogy a könyv fejezeteinek megírásához megnyerje a hazai legnevesebb szakembereket. A szerzői gárda tagjai egyetemi oktatók és kutatók vagy a felsőoktatásban is járatos kutatók, akik a gyakorlattal is szoros kapcsolatokat ápolnak. A különböző fejezetek lektorálását az adott szakterület neves képviselői vállalták.
A könyv 15 fejezetre tagolódik. Külön fejezet foglalkozik a gombák biológiájával, táplálkozási értékeivel és különböző gyógyhatásaikkal. Megismerhetjük a gombaipari kutatások molekuláris biológiai módszereit. Áttekintést kapunk a gombafajok termesztéséről a világban, olvashatunk a magyar gombatermesztés történetéről és a gombák szaporítóanyagának, a csírának készítéséről. Három terjedelmesebb fejezet foglalkozik a legfontosabb gombafajok (csiperkegomba, laskagomba és shiitake) termesztésével. A csiperkegomba-, laskagomba- és a shiitaketermesztés technológiáinak ismertetése révén a szerkesztő őszintén reméli, hogy a gombatermesztők is újabb ismereteket merítenek a könyv tanulmányozásával. Említést kap néhány egyéb gomba (Agaricus blazei, ördögszekér laskagomba, pecsétviaszgomba stb.) termesztési lehetősége is, de a szarvasgomba-termesztés rejtelmeibe is betekintést nyer az olvasó. A színes mellékletben levő 67 színes kép elsősorban a kórokozók és kártevők megismerését segítheti, de helyet kaptak benne a különleges – bizonyos szempontból újdonságnak számító – gombafajok fotói is. Ez a könyv nem csupán egyetemi tankönyv, hanem azt a gombatermesztők is sikeresen használhatják.
A Szerkesztő"

Megjegyzés: A képet és a szöveget a Mezőgazda kiadó honlapjáról vettem át.

A gombamániás házi kedvence

A majdnem teljesen fehér valami a fotón a kétspórás csiperke micéliuma, vagyis a gomba a maga valójában. A barna dolgok a táptalaj részei, amit átszőtt és jelenleg is emészt a csiperke. Mostanra lefedtem a gombát a takarófölddel, ami Ph semleges tőzeg. Az öntözés kimaradt, mert elég nedvesnek ítéltem meg a tőzeget. Semmi kedvem vízbe fojtani a gombát. Majd akkor öntözök, vagyis kézi permetezővel párásítok, amikor megjelent a tőzeg felszínén a micélium, és abban borsónyi méretűek a termőtest-kezdemények.
Szívmelengető látvány a csiperkegomba-termődoboz. Amikor kibontottam, megtapogattam a fólián keresztül a termesztőközeget és a gombát is. Jó érzés ehető gombával megosztani az életteremet, és
igazi gombamániásként nagy öröm nekem, hogy gombát nevelhetek a szobámban a tél közepén! (Természetesen penészgombák mindenütt virgonckodnak a házban.) Normális esetben termesztett csiperke csak a boltban van. Azonban egészen más élményt fog adni a frissen szedett csiperke. Ha jól tippelem, születésnapomon megehetem az első hullámát a termőtesteknek. 
A csiperkegomba-termődobozhoz egy hirtelen ötlet vezetett el, gombát akartam termeszteni, pontosabban elszántam magamat rá, hogy megismerkedek élőben a gombatermesztéssel. Ide-oda futkostam a világhálón. Keresgélés közben leltem rá a Champex Kft. honlapjára. Itt egyből szintet lépett az ötletem és írtam egy levelet. A levelezés vége egy barter-üzlet lett. Állásinterjú miatt Budapestre kellett utaznom. Ez volt az elsődleges célom, a másodlagos a Champex Kft. volt. A BKV egyik buszjáratával eljutottam a XXII. kerületbe. Hihetetlenül mázlista voltam, mert hétfőn nagyon kellemes időjárás volt. Azonban a pincében az állandó hűvös fogadott, és finom, parfüm minőségű gombaillat. Elégedetten szimatoltam. Télen jó gombaillatot érezni az egyik legjobb meglepetés. (Az előző bejegyzés fotóján a termesztőzsákos pincerész látható.) Tehát ott álltam a gombamániások "édességüzletében" és tejbe tökként vigyorogtam. Szerencsére a kedvenc témám miatt gördülékenyen pergett a nyelvem, és tökéletes interjút készítettem. Ez az alapja a következő írásomnak, aminek adhatnám azt a címet is: Röviden a gombatermesztésről.
Folyt.köv.

Kincsek a pincében

A gomba teste

A fotómon egy gombatermesztő zsák látható, amiben a trágyával kevert szalmát átszőtte a kétspórás csiperke. A fehér fonalak a gomba teste. A gombafonalak (hifák) szövedéke a micélium.
Igen, ez a GOMBA.
Kedvencünk tényleg ennyire "egyszerű" felépítésű élőlény.

Szürke csengettyűgomba

Éppen nézegettem a 2011-es őrségi fotóimat, és az egyik kiállítási gombán megakadt a tekintetem. Ritka faj itthon, de egyből izgalmas lesz néhány embernek. A szürke csengettyűgombát Pluteus salicinus nemcsak a ritkasága miatt javasolt békén hagyni, hanem a benne lévő pszichoaktív vegyület, a pszilocibin miatt. Ez a vegyület van a dél-amerikai badargombában is. Remélem, senki sem fog májustól lombos erdőkben kajtatni utána, mert tényleg szerencse dolga a megtalálása. Ráadásnak fogalmad sem lehet, hogy mennyi pszilocibin van egy-egy termőtestében. Lehet benne annyira kevés is, hogy semmiféle hatást nem tapasztalsz. Az íze is kellemetlen, retekszerű. Ezért aztán fölösleges a szürke csengettyűgombát felírni a "drog gombák" listájára.. Ellenben csinos kis gomba. Szerencsés vagyok, hogy a kamerám elemeinek lemerülése előtt még őt is megörökítettem.

Csalóka golyóbis

Az áltriflák szintén a gyakori gombáink közé tartoznak. Csalóka megjelenésükkel még engemet is megtévesztettek. A világos, sárgás-fehér termőtestet felületesen pöfetegnek néztem. Persze megnyomogatva, átvágva kiderült, hogy tévedtem, egy rőt áltriflát Scleroderma citrinum találtam. Az áltrifla kemény kis golyó a földön. Kettévágva a termőrész fiatalon szürkés-rózsás, éretten, akárha a mákos bejgli tölteléke lenne benne. Az érett termőtest felrepedezik, és így kerülnek a szabadba a spórák.
Az áltriflák gyökérkapcsolt gombák, mindenféle fával társulnak. Egyes országokban direkt beoltják valamelyik fajukkal a telepítésre szánt facsemeték gyökérzetét. A gomba a fa gyökérzeténél jóval nagyobb gombafonál hálózatával sokkal több vizet és vízben oldott ásványi anyagot tud felvenni, amit átad a fának. A fa cserébe kész szerves vegyületeket ad a gombának, így mindketten jól járnak egymás támogatásával. Egy mikorrhiza gombával együtt élő fa könnyebben boldogul. Ezért hasznosítja az ember a savas esőknek ellenálló gyökérkapcsolt gombákat az erdőtelepítés során. Sajnos a savas esők komolyan veszélyeztetik az erdei gombákat. Kevés faj kedveli a túlságosan savas talajt. A légyölő galócával is folynak erdőtelepítési kísérletek, mert elviseli az erősen savanyú talajt. Az áltriflák szintén a szívósabb gombák közé tartoznak.
Első alkalommal az egyik városi fasorban találtam rá a rőt áltriflára. A kopár talajon a hársfa körül voltak a fura, barna "gumók". Csalódottan vettem tudomásul a gombahatározót fellapozva, hogy ehetetlen, mérgező, gyomorrontásos mérgezést okoz. Pedig milyen sok volt belőle! Minden évben ugyanúgy terem a a hársfák mellett. Gyakorisága miatt sokan felfigyelnek rá vagy valamelyik rokonára. Ezért javasolt megismerkedni velük, hogy ne szedjük fel őket a pöfetegek helyett. A nevüket egyébként, áltrifla, a szarvasgombákhoz való felületes hasonlóságuk miatt kapták. Plusz tudnivaló, hogy az áltriflák és a pöfetegek a bazídiumos gombák közé tartoznak, míg a szarvasgombák a tömlősgombák közé. Hiába kerekdedek, az áltriflák nem pöfetegek és nem szarvasgombák.
Jó tudni, hogy gyökérkapcsoltságuk miatt a nyílt, füves élőhelyeken nem fogunk rájuk akadni. Az ott szedett fehér "golyók" nagy valószínűséggel pöfetegek lesznek.

Kucsmagomba-mánia

Sajnos a fotó nem az enyém. Itt leltem rá. Csillogó szemmel néztem végig a sok-sok jó kucsmagombás képet. Egyből elkapott a tavaszi érzés, és szinte éreztem az ízletes kucsmagomba illatát, megtapintottam viasz-szerű húsát, és megkóstoltam a belőle készült ételt...  A Morchella nemzetségbe tartozó kucsmagombák kimondottan nagy, látványos és tetszetős gombák. Ugyanolyan magas az esztétikai értékük mint a tinóruknak. Ráadásnak az ízletes kucsmagomba a tavasz legjobb gombája. Teljesen érthető, hogy a tél után, amikor csak a késői laskagomba, a téli fülőke és időnként a júdásfülgomba terem,  a gombász kiéhezve járja a tavaszi erdőket, mezőket. Oh, csodásak a tavaszi erdők! Az a pezsgés. Nem lehet betelni vele. Ha pedig előkerülnek a kucsmagombák, tetőzik az öröm. Hazánkban a Morchella nemzetségbe tartozó kucsmagombák: az ízletes M.esculenta, a nyúlánk M.elata, a pusztai M.steppicola, a sötét M.vulgaris, a hegyes M.conica, a feketelábú M.atrotomentosa. A kucsmagombafélék családja népesebb, mert tagja még a cseh Ptychoverpa bohemica, a simasüvegű Verpa digitaliformis, és a fattyú kucsmagomba Mitrophora semilibera is. A kucsmagombák picit trükkösek, mert nyersen egyiket sem javasolt megenni, de főzve, sütve semmi bajunk sem lehet tőlük. Bár egyéni allergiás reakció előfordulhat. Ezért elsőnek egy kevéske főtt kucsmagombát kóstoljunk meg, hogy megtudjuk hányadán állunk a tavasz gombahírnökeivel. Nekem szerencsém volt, semmi gondot nem okoztak. Ugyanúgy az étkem lehetnek mint a többi kedvenc, ehető gombám. Ami még picit idegesítő a kucsmáknál, a tisztításuk. A legtöbb kucsmagombás ételben mindig van egy kevés föld is. De ez sem veszi el a kedvét a gombásznak a gyűjtésüktől. Majd figyeljétek a gombász fórumot, hogy mennyire fog pezsegni március elejétől. Szinte az aranylázhoz hasonlatos tüneteket fognak produkálni a fórumtagok, köztük én is.

Trükkös halál

A begöngyöltszélű cölöpgomba Paxillus involutus távoli rokona a tinóruknak. A Boletales rendbe meglepő gombacsaládok tartoznak, nemcsak a cölöpgombafélék és a közismert tinórufélék, hanem a nyálkásgombafélék, az áltriflafélék is. A cölöpgombafélék közt nincs ehető faj. Hazánkban az egyik leggyakoribb gomba a begöngyöltszélű cölöpgomba. Városi parkokban, fasorokban is boldogan terem nedves, meleg időszakban. Tömeges megjelenése, és szabvány kalapos gomba kinézete miatt számos ember fejében megjelenik a gondolat, hogy esetleg ehető az előtte lévő sok-sok gomba. Nem, nem ehető. Trükkös módon mérgezi meg az embert, mert nem közvetlenül ható méreganyaga van, hanem az egyik gombafehérjéje okoz többszöri fogyasztás után súlyos allergiás reakciót. Ez akár halállal is végződhet. Ezért kerülendő gomba a begöngyöltszélű cölöpgomba. Nagyon jellegzetes tulajdonsága, hogy fogdosásra minden része barnán foltosodik, a másik pedig, hogy a lemezei lehúzhatók, akár a tinóruk csöves termőrétege.

Megjegyzés: A képet innen vettem át.

A bodza füle: júdásfülgomba

Gyilkos fehérben

Létezik a fehér gyilkos galóca Amanita phalloides var. alba. Felületesen ránézve valóban hasonlít az erdőszéli csiperkére, de azért több mint gyanús a bocskor és a kiterült kalapok fehér lemezei. A fehér változat is gyökérkapcsolt gomba, vagyis fák gombapartnere, kedvence a tölgy, de ritkán fenyővel is társul. Ezért fenyőerdőben is rálelhetünk. A fehér változat a színében tér el az alapfajtól, aminek kalapja zöldes-sárgás-barnás, és gyakran a tönkjén is van zöldes márványmintázat. A gyilkos galócának érdekes, sajátos illata van. Engemet vegyszeres krumplira emlékeztet. Az erdőszéli csiperkének viszont nagyon kellemes, édes, keserűmandula vagy ánizs illata van. Én inkább ánizsnak érzem, ha kezembe akad és megszagolgathatom. A gyilkos galóca egyedi illatában semmi gyönyörködtető nincs. Állítólag a puha, vizenyős húsa jó ízű. Senki se kóstolja meg! Ha ráleltünk, hagyjuk a helyén. Azzal se töltsük az időt, hogy felrugdossuk a termőtesteit. Ugyan számunkra nincs haszna, de gyökérkapcsolt gombaként a fák segítője. Gyilkos rémhíre ellenére érdemes körbefotózni a színes és a fehér változatot is. Klasszikus és szép kalapos gomba. De sose csábítson el minket, és igyekezzünk minél több ismerősünkkel megjegyeztetni az ismertetőjegyeit, hogy végre senki se egye meg és mérgeződjön meg tőle: fehér lemezek, fehér bocskor, zöldes-barnás-sárgás kalap, gallér, és néha teljesen fehér is lehet.
A gyilkos galóca halálos étek, de az erdő része.

Megjegyzés: A kép eredetije itt van a linkek közt.

Fűzfatüdő

A hideg időben akaratlanul a Nap látszólagos színére gondolok, a sárgára. Egyébként az életet adó csillagunk fehér színű. Jól esik a nyár tarkaságára, bőségére gondolni a téli zimankóban. Ilyenkor a kazán nyitott tűzterébe nézve láthatom a táncoló lángnyelveken az erős színeket. A nagyon forró lángok sárga-kékek, a "hidegebbek" narancsvörösek. Jó nézni a fekete bendőt nyaldosó tüzet. Az életet adó energiát, ami felfűti a házunk légterét és így minket is, a fák sejtjei kötötték meg a fotoszintézis során. A Nap lehelete melenget a télben. Hálásan nézem a hamvadó tölgyhasábokat, és a szerencsésebb fákra gondolok, amiket nem érinthet fejsze, mert védett területen élnek. Jobb lenne akáccal fűteni, de az drágább. Pedig az akác ritkítása hálás feladat, mert özönnövényként boldogan él és terjed mindenfelé a Kárpát-medencében. A magyar ember szereti, mert megszokta a látványát és kedveli virágának mézét. Bár életrevaló növény az akác, azonban a sárga gévagomba Laetiporus sulphureus megtámadja, és élve felfalja. A májusi fotómon pont egy öreg akácon jöttek elő a termőtestei. A sárga gévagomba egyik régies neve a fűzfatüdő. Leginkább akácon, fűzön, nyáron, cseresznyén terem. Árterek erdeiben áprilistól igen sokat lehet találni és gyűjteni, de akár a saját kertünkben is rálelhetünk egy peches fánkon. A fiatal, vaskos termőtestek ehetők. Savanykás húsa abálással élvezhetőbb lesz. Előfőzés után számos étel készíthető belőle. Nehezen emészthető gomba, de jó recept esetén meglepően csábító étek. Pár hónap és ismét termőtesteket fog növeszteni. Észrevenni és felismerni rendkívül könnyű. A fotómon lévő termőtesteket valami ártalom érte, mert egyébként szép, harsogó, kénsárga színűek. Itt egy jobb kép róla. Ezeket a termőtesteket érdemes leszedni. Amíg átszalad rajtuk a kés, és szinte folyik belőlük a víz, addig jók fogyasztásra. Jó étvágyat kívánok!

Egy déli gombaszépség

A déli tőkegomba Agrocybe cylindracea melegkedvelő faj. A melegebb időjárású éveknek köszönhetően jól érzi magát nálunk, és gyakran találkozhatunk vele puhafás telepítésekben, ártereken. Kedvence a nyárfa. Korhadékbontó. Akkor is valamilyen fadarabot bont le, ha látszólag a talajon ül a csokra. Népszerű gomba a mediterrán országokban és Ázsiában is. Közkedveltségét egyedi zamatának és gyógyhatásának köszönheti. Ugyanolyan jellegzetes illata van mint a csiperkének vagy a vargányának. Ha az orrod elé raknak egyet-egyet, csukott szemmel is felismered őket az illatuk alapján. A déli tőkegomba viszonylag könnyedén azonosítható. Mindig csoportosan nő valamilyen fa körül, vagy annak tuskóján, akkor is, ha már a tuskót belepte az avar. Kalapja változatos színű, krémszíntől egészen a szürkésbarnáig. Általában a közepe sötétebb színű. A kalapbőr gyakran felrepedezik. Felülete sima, nincsenek rajta pikkelyek, és ráncos. Ezek a ráncok a képen lévő kalapokon is láthatók. A lemezek tönkhöz nőttek, vagy kicsi foggal lefutók. Fiatalon fehéresek, később dohánybarnák lesznek. A bőven hulló spórája gyakran az alsó kalapokat barnára színezi, akárcsak a tönkön lévő fehér gallért. A tönk csoportos. A többi tuskón termő fajtól a színe, a szürkés-barnás lemezei, a száraz termőteste különbözteti meg. A jellegzetes illata is segít a felismerésében. Érdemes megismerkedni vele a pozitív élettani hatása miatt. Ezért termesztik nagy mennyiségben Japánban, Kínában, Koreában, Ausztráliában. Otthoni termesztésével is meg lehet próbálkozni.
A déli tőkegomba az egyik kedvencem.
Remélem, idén sokat fogok találni!

Megjegyzés: A kép innen van.

Élénkszínű nyirokgomba

A téli időben jól esik írni egy szép gombáról, például az élénkszínű nyirokgombáról Cuphophyllus pratensis. Szemrevaló, tetszetős kalapos és lemezes gomba. A nevével ellentétben, nyirokgomba, a kalapja sosem nyálkás. A tönkje is száraz. Nagyon jellegzetes vonása a ritkán álló, vastag, tönkre kissé lefutó lemezei. Ez segít meghatározni a családját, ami a csigagombafélék. Az élénkszínű nyirokgomba erős színével tűnik ki rokonai közül. Puha, vizenyős húsának nincs kiemelkedő íze, illata. Bár ehető gomba, de jellegtelensége miatt nem éri meg leszedni. Inkább gyönyörködjünk benne. Remélem, hogy előbb-utóbb összefutok vele. Korhadékbontó, így füves helyeken bárhol felbukkanhat júliustól novemberig.

Megjegyzés: A képet itt találtam.

Briefly about Strawberry Cultivation


Growing the fruit that is a favorite for many of us --given there is an adequate demand for it-- is a profitable agricultural business.
In the Netherlands I took a look at the workings of a family business specializing in growing strawberries. The current farmer is the third in the line but his sons already participate in the work every day, they operate machinery with ease. Also, any of them could take the management over from their dad. The farm is contemporary, organized through well organized processes in place, most of the tasks are also supported by machine power. Irrigation is in use to continuously supply the strawberry field with water. In the ground beneath all the fields run a net of hoses with sprinklers sticking out. The main building of the farm acts as a garage for the machinery, storage, packaging unit and the small local farm market. This is also where the refrigerators are. After picked, strawberries are chilled to 5-7 Celsius because they can be stored for up to a week at this temperature. The cargo bay of the trucks is also refrigerated.
Up to 3 tons of strawberries are prepared for wholesale every day. Quality expectations are very high, 'extra' is practically the only level there is. Every day hundreds of kilos of low-quality strawberries are thrown into metal bins.
The farm grows two types this year: Sonata on 16 fields, Elsanta on 4. Every field is 72,000 square meters.
After this conscise introduction, let me describe the cultivation of this popular summer fruit in detail.


The precursor of all current garden strawberries was the product of a spontaneous cross-polination between species. The north American Fragraria Virginiana crossed with the south American Fragaria Chiloensis. That's what resulted in the Fragaria x Ananassa, which is a self-polinating hybrid strawberry specie yielding big fruit. Every specie cultivated today is a descendant of this hybrid.
Almost everyone knows the wild strawberry (Fragaria vesca). Due to its fragrant and delicious small berries it was a common fruit grown in gardens all across Europe up until the discovery of America. Strawberries are classified as Angiosperm, Eudicot, Rosale and Rosoideae. The central part of the plant is the rootstock, from which the roots grow downwards while the leaves and flowers grow upwards. The offshoots responsible for vegetative reproduction grow from the buds in the armpits of the lower leaves. The generative reproduction of the strawberry is less significant. Species important in cultivation are reproduced using young plants growing on the end of the offshoots. The vast majority of the plants are sold as "fridge", because these yield a rich produce in the year following the spring at which they were transplanted. "Fridge" means a sterilized and batched young plant ripped of its leaves. These batches are slightly dehydrated then packed in plastic bags. They're put in a cold store between -1 and -2 C. Temperature in this case can vary only by half a degree celsius, because around 0 degrees life processes start to return in the plant while below -2 C frostbite damage occurs. Following their harvest in November and December, fridge plants can be used by the next summer. After transplantation rapid growth describes them.


Strawberry plants are introduced late in the summer (typically between the end of July and beginning of September). Late introduction is to be avoided, since plants wouldn't have enough time to prepare for the winter and also the buds would have a hard time developing during the next year. Growth of the buds is started by shortening of days. A good autumn determines the produce of the next year. Strawberries are very demanding despite their simple structure. If you think about it for a second then you'll realize why it requires so much water and fertile soil; we are those who demand very much from it to begin with. A strawberry plant must yield many sizeable fruits. Of course everything was supplied on the Dutch farm. The fact that a field of plants are kept alive only for 2-3 years is another matter entirely. Plants older than that grow more offshoots, which render them unable to give big berries. The simplest solution is to get rid of the field and make use of it with a secondary crop. The soil must rest for 4-5 years after strawberry in order to reduce the number of pests that threaten it. A practice that leads to erosion of the soil is to sterilize it and grow this particular plant again the next year.
 

In this picture you can see a handful of the soil from the strawberry field in my palm . That small white pellet is chemical fertilizer, which was spread evenly and abundantly in the top layer.
In South Netherland they grow strawberry on sand. The great benefit of sand is that it gets warm quickly in the spring. It is very easy to dig, but it also has serious drawbacks. It's low on topsoil therefore it hardly keeps any moisture; water literally "runs" through it. The main building of the farm stored different kinds of chemical and organic fertilizers of which the latter is added to the soil before deployment of the plants. The organic fertilizer substitutes for the lack of topsoil. Its nutrient content is utilized more slowly and it spurs life in the ground.
Strawberry requires nitrogen the most of all nutrients, but its overdose must be avoided as it encourages leaf and offshoot growth and makes berries soft and hollow therefore unfit for sale.
The second most important nutrient is potassium because it determines the quantity and quality of the product. The lack of iron, a micro element, can pest strawberry on calcareous soil. That said, strawberries require an array of different micro elements, the effect of which I need to study further. These include but are not restricted to magnesium, boron and manganese.
During the growing stage, fertilizers can be added to the irrigation. This nutritional watering causes the plants to yield a 15-20% higher fruit quality and quantity. Leaf fertilizer may be also used.


The picture above shows a container filled with calcium-nitrate. It stands next to the pump station that supplies the irrigation system.
In the Netherlands water is a central issue. Firstly, the land lies deep and for this reason the battle with sea is non-stop, secondly, clean-water supplies have almost disappeared due to decades of industrial activities. To conserve drinking water supplies, the country has enacted strict policies regarding preservation of the environment, water is also very expensive due to these regulations. The highest costing item on the whole bill of running a farm may very well be the cost of irrigation.


In this picture you can see beams of water leaving the sprinkler heads, drawing a rainbow as they do. This pinch of lyric sight dampens the fact that running an agricultural business is hard work. I took a good look at the farmer's hands, they were dirty with soil. I knew very well what he meant when he put a strong emphasis on how hard this job really is. My grandparents were farmers. My grandmother toiled the land when she was a young child, but kept the garden tidied behind the house until the day she died. So, when you eat the gift of the land with both hands, always remember that a piece of fruit is the result of lots and lots of effort. Effort by both humans and machines. There is a huge price tag on the way humans live today.
Now let's get back to strawberries.
Fields connected to the farm are cultivated using the double-row method. This solution leaves enough light for individual plants, maintenance is easy but protection of plants requires extra attention.


Rows are 50 centimetres away from one-another, while there is 25-30 centrimetres of distance between individual plants. Between double-rows runs a 70-80 cm wide pathway. The ground is layered with straw to ensure the soil retains enough water and to keep fruits clean. The picture shows a field that was planted last year and is in its flowering phase. Because the plants were still relatively small, you can still see the double-row layout and the neatly placed layer of straw.
The farm also had roughly 20 walk-in plastic tunnels. These contained young plants for early forcing. In these I could take a good look at a different cultivation method, one that's also prevalent in Hungary. Forcing brings forward the season of strawberry by about a month, which brought fruitation in the walk-in tunnels to early June. These fruits were getting smaller because they were products of flowers that had produced strawberries many times before. That said, strawberries under the plastic tasted better than those that grew on an open field. It was impossible to resist the scent, which made me fill my stomach until it put the 'Full!' sign on the door. Just a tip: don't go near where one type of product is made, or you'll have to deal with a shockingly undiluted experience. I'm still haunted by the scent of strawberries.


Next to each plastic tent were two boxes for transporting bumblebees. With these mobile accomodations the farmer helped the polination of flowers. Good polination is essential when producing strawberries, it motivates the growth of the stuff, which turns into the actual fruit. Under-polinated carpel causes the body of the fruit to end up deformed or undersized. For this reason the farmer used bumblebees to help the process. This solution is also in use in Hungary.
I saw home-made bee-hives next to the flowering strawberry fields. The plastic walk-in tents used the classic double-row method.
When following the black-foil Dupont method, porous pipes are run beneath the ridges. These pipes distribute water with a pressure just a couple tenths above the atmospheric. The water may, and often also does contain fertilizers. The areas between rows are covered with white plastic-foil to reflect sunlight back at the tent and to the plants. Conversely, if black foil was used -- which color absorbs light -- it'd cause the already hot tent to overheat.


In the picture you can see fruit bearing strawberry-rows. Unfortunately, I don't know which variety was grown there, but it was nothing short of great to eat up.


In this picture you can find the shortened 'lineage' of Sonata. The line could be continued further back, but I got stuck on the second pair. All six Sonata 'ancients' are propagated in the Netherlands. Elsanta and Gorella are both very common and popular in Hungary.
The main produce of the farm is Sonata, which is the mid-early ripening hybrid of Elsanta and Polka. It ripens 1-2 days after Elsanta. Produces stiff, big, shiny red-orange berries in abundance. Its seeds barely sink into the meat and are yellow. The berries aren't prone to size loss and are consistently regular shaped. There are very few deformed fruits. It's easy to store and transport. It can be grown on the open or under a walk-in plastic tent. It isn't prone to powdery mildew (Sphaerotheca macularis), but it is to withering (Verticillium) and rotting (Phytophthora cactorim, Rhizoctonia fragariae). It requires magnesium and iron-manganese supplies need to be taken into consideration. In the case of Sonata, Botrytis cinerea and Rhizoctonia fragariae are the two most important diseases to fight against. Because the fruit can withstand cold, the berries are vulnerable to heat; they may leak fluid and shrink. For this reason cooling of the tents is important on hot summer days. Given proper care, the amount of produce reaches that of Elsanta's. Since its berries are bigger, more appealing, its cultivation yields higher profit. It hasn't been a popular type in Hungary, although I'll have to gather more data about that.


This picture shows the boxes used for harvest stacked in the main building of the farm. Six of these are put on each of the harvest hand-carts. Each box contains ten smaller plastic holders capable of taking roughly 200 grams of strawberries. The hand-cart also had a small blue box for discarded fruits. Those also had to be collected so the potentially rotten pieces wouldn't contaminate the healthy ones.


In this picture you can see the strawberry field from behind the cart. Of course the worker doesn't look at the horizon during the work from 6am til noon, rather at the rows to the left and right. The cart carries six large boxes and one small. When one box is almost full, pushing the hand-cart forward becomes surprisingly difficult. Especially because the harvest requires the worker to kneel. You can imagine how physically taxing it becomes to kneel and crouch like that for a hundred meters, while turning your body to the left and right as you search for ripe fruit. Ruthless work, but not because of the job itself. Rather the crouching position is highly unnatural for the human body. That's why 900 out of 1000 workers drop out.
Although machinisation of the harvest is partially solved, machines can only pick strawberries for the canning industry. Strawberries are still picked by a human work-force for fresh consumption and deep-freezing. It requires the most human workers. The Dutch farmer knew the work-force requirement of his own farm very well. He employed around a hundred workers who were picked from the thousand that attempted the job so far. The job itself took care of the filtering, it's that difficult to keep up with.
The Dutch don't pick strawberries with a short stalk, they rather pinch the fruit between their fingers and rock it back and forth until the stalk lets go. Interestingly enough, it comes off with the small green cup still tightly
attached. The rest of the stalk for this reason takes some effort to remove. Harvestation is easier than removing the small green stalk from the berries.


Here is a parting picture about the field, taken from a distance. It captures some of the beautiful resemblance the Souther Netherlands have to the Great Plain of Hungary. Although I only spent a week in the Netherlands, I gained a lot of experience. Of course, my knees let me know they'd hate me for a life if I were to continue their torture. Unfortunately, I was rather slow in that kneeling position. I couldn't get faster and reach the norm, which was around a hundred kilos per person. This much can actually be collected from the big berries of Sonata. Seasoned, experienced workers could pick way more than this. I lagged a good 50 metres behind the professionals, dragging my screaming knees slowly. Regardless the foam inserts in the workers' waterproof trousers, regardless the fact that some wear knee-protectors, it's still down to the individual if their knees can actually take the unusual load or not. Mine couldn't.
Despite my failure this short trip was undoubtedly beneficial.
***
Thank you for reading my blog. Knowledge is for everyone.
***
Az eredeti változat itt olvasható el. A cikket Nagy Lajos fordította le. Sajnos nehezen boldogulok az angollal, pedig jelentősen javítana az életminőségemen a nyelvtudás.

Erdőszéli csiperke

A nevével ellentétben a reptéri mezőn találkoztam először vele, és onnan is gyűjtöttem a termőtesteit, amíg le nem zárták a gombászok előtt a pályát.
Az erdőszéli csiperke
Agaricus arvensis a csiperkék közt az egyik legjobb ízű. A termete is csábító. Az idős kalapok átmérője időnként eléri a 20 centit. A kalap közepe krémsárgás színű. Ez a szín, és a nagyobb méret, a fiatal kalapok félgömb alakja már első ránézésre segít megkülönböztetni a nagyon gyakori karbolszagú csiperkétől Agaricus xanthodermus, aminek fiatal, zárt kalapjai szögletesek és kisebbek. Az erdőszéli csiperke kellemes illatú, engemet ánizsra emlékeztet. A lényeg, hogy teljesen más, édes illata van, ami szintén segít az azonosításában. A lemezei a még zárt kalapokban halvány piszkosfehérek, de a kalap kinyílása után gyorsan színesedni kezdenek, előbb szürkés-hússzínűek, végül csokoládébarnák. A zárt kalapok alján a gallérnak szép mintázata van, fogaskerékszerű. Az erdőszélen növő termőtestek miatt esély van rá, hogy a gyilkos galócát erdőszéli csiperkének nézi a kezdő gombász. Pedig a gyilkos galóca egészen más! A lemezei mindig hófehérek, és bár kalapja időnként tiszta fehér is lehet, de gyakrabban zöldes-barnás-sárgás, sokkal színesebb mint a csiperke kalap. A gallérja, akárha krepp papírból lenne a tönkje köré kanyarítva. Ráadásnak egy nagy fehér bocskorban álldogál a gyilkos galóca termőtest, ami nagyon szembetűnő tud lenni. De ha mezőn gombászunk, és mérföldes körzetben sehol egy fa, akkor csak a karbolszagú csiperkével téveszthetjük össze az erdőszélit. Sajnos a karbolszagúból van több, és a reménykedő gombász akkor is felveszi a karbolszagút, ha már első ránézésre tudja, hogy az ehetetlen faj újabb gombakörébe gyalogolt bele. A karbolszagút nincs értelme összeszedni, mert főzés során még szagosabb lesz, és ha le is gyűrjük a belőle készült ételt, hamarosan nagyon sürgős dolgunk lesz a mellékhelyiségben. Erős hasmenést okozhat, és ebből még gombaundor is kialakulhat. Ne kísérletezzünk a karbolszagú fogyasztásával! Inkább menjünk jóval nagyobb kört a mezőn, és keressük meg az erdőszéli köreit. Ha igazán mázlisták vagyunk, nagyspórás csiperkére Agaricus urinascens is rálelünk, ami még ritkább, de az egyik legnagyobb csiperke. Szintén kiváló illatú és ízű gomba. A csiperkék májustól novemberig teremnek füves helyeken, erdőkben, ha gombanövesztő idő van, vagyis enyhe, nedves. Korhadékbontók, így a szerves anyagban gazdag helyeken élnek és fejlesztik a termőtesteiket.
Egy lényeges tulajdonság kimaradt, az erdőszéli csiperke termőteste nyomásra halványan sárgul, de soha nem olyan erőteljes a sárgulás mint a karbolszagúnál, amit kettévágva a tönk alja egyből élénksárga lesz. Az erdőszéli bágyadt sárgulását ne keverjük össze a karbolszagú sokkal élénkebb színeződésével.

Megjegyzés: A képet innen másoltam át.

Még egy kép 2010-ből

Időjárás előrejelzés

Ugyan a hóvirág menthetetlen optimista és az újévi enyheség meggyorsította a fejlődését, de közel sincs itt a tavasz, még csak most jön a tél! Ezért azt javaslom, hogy a hétvégén mindenki nézzen körül a kedvenc helyén. A legtutibb helyek az ártéri részek, ahol bőven van korhadó fa. Itt rálelhetünk téli fülőkére és késői laskagombára. Bár a késői laskagombával leginkább a kivágott vagy haldokló városi ezüst hársakon találkoztam eddig. Érdekes az ízlése. Tehát használjuk ki az enyhe időt, és tegyünk egy túrát a szabadban. Persze túrázni hidegben is lehet, csak fagyban leállnak a gombák, még a téli fülőke is.

Termeszthető a kucsmagomba?

Igen, lehetséges kucsmagombát termeszteni a kertünkben. Bár kevesebb termőtestet hoz mint pl. a régóta termesztésbe vont kétspórás csiperke, és néha évek is kellenek neki az első terméshez, de a módszere megvan a termesztésének. Az eltérések oka a csiperkéhez mérten, hogy a közkedvelt ízletes kucsmagomba Morchella esculenta és az Amerikában termesztésbe vont fekete kucsmagomba Morchella angusticeps életciklusa másmilyen. A termőtestek nem a micéliumból fejlődnek ki, hanem egy különlegesebb, tápanyag raktározó változatából, a szkleróciumból. Talán a legismertebb szkleróciuma az anyarozsnak van. A kucsmagombáké sokkal nagyobb. Sajnos igazán jó fotót ezekről a szokatlan micélium "gumókról" nem találtam. De tény, ezek nélkül nincs kucsmagomba termés. Ezért a termesztésben először ezeket növesztik meg. Találtam egy angol nyelvű oldalt, ahol képekkel be van mutatva az egész termesztési folyamat. A kucsmagomba beltéri termesztése nehezebb mint a csiperkéé, de ha van kertünk gyümölcsfákkal, akkor a fák alatt létrehozhatunk ősz elején egy kucsmagomba ágyást. Teljesen meg kell tisztítani a talajt a fűtől. Felássuk a megtisztított területet. Kb. fél ásónyomnyi mélységben felszedjük a földet. Ezt átkeverjük keményfa hamuval, pár kiló gipszporral, komposzttal, ha nagyon kötött a talajunk, akkor még homokkal is. A fele keverékben átkeverjük a gombacsírát, és leszórjuk az ágyás aljára. Majd ráterítjük kb. 10 centi magasan a többit. Ha szárazság lenne, akkor beöntözzük az ágyást. (Lehetőleg gyűjtött esővízzel öntözzük meg.) A többi a gombán múlik. Lehet, hogy következő évben még semmi sem lesz, de az is lehet, hogy már előjön néhány termőtest. Akár hosszú évekre megtelepíthetjük a kucsmagombát a kertünkbe. Külföldi termesztőktől lehet kucsmagomba csírát rendelni. Bár én a bizonytalanabb, olcsóbb módszert fogom követni, és idén tavasszal friss termőtestekről fogok spórát nyerni, házilag micéliumot nevelni, majd kitelepíteni a kertbe. Sose csináltam még ilyet. Ez lesz az első alkalom.

Csak egy kép

Lepketapló

A lepketapló angol neve talán még kifejezőbb mint a magyar, pulykafarok. Lepkék esetében a nagy éjjeli pávaszemre gondolhatunk a magyar neve kapcsán. A fő színeik hasonlók. A nevén túljutva, a külső jegyeire térek át. A fotómon az egyik legátlagosabb megjelenési formájában látható. A termőtestek nem mindig csoportosan jelennek meg, külön-külön is nőhetnek. A lepketapló a többi taplóhoz hasonlóan csöves termőrétegű. (Egyik lényeges különbség a tinóruk és a taplók közt, hogy az előbbiek csövecskéi lehúzhatók a kalap aljáról. A taplóké szorosan egybe van nőve a kalaphússal.) A lepketapló vékony húsa már fiatalon is szívós, idősebb korban fakeménységű. A termőtestek egyévesek, de sokáig megmaradnak, így a lepketapló télen-nyáron fotótémánk lehet. (A zöldes színt az öreg gombákon az algák okozzák.) A lepketaplónak frissen nincs különösebb illata, ahogy íze sincs. A húsa keménysége miatt ehetetlen. A taplófélék kapcsán terjedő információ, hogy több fajuknak gyógyhatása van. Ezek közé tartozik a lepketapló is. Utánaolvastam a szakmai fórumon, hogy mégis miként használhatnám gyógygombaként, azonban az olvasottak elvették a kedvemet a kísérletezéstől. A lepketapló tea ihatatlan az íze miatt. De eleve kevés orvosi szakirodalmat találtam a gyógyhatásairól. Gyógygombának inkább ajánlom a pecsétviaszgombát Ganoderma lucidum. Ennek is katasztrofális az élvezeti értéke teaként, ami picit sem élvezetes... Gyógyszertárban rákérdeztem, és árusítanak pecsétviaszgombás, kínai eredetű, gyógykészítményt. Hatvan kapszula van egy dobozban. Gyógyszernek nem igazán nevezném, inkább "étrend kiegészítőnek", és annyira tartom hatásosnak mint a többi természetes anyagot. A gombák csodálatosak, de nem csodaszerek. A különféle betegségek esetében a legjobb döntés a megelőzés! Törekedni kell az egészséges életmódra. Persze ez sem tuti megoldás. Sajnos, a végső következtetésem ugrik elő: halál ellen nincs orvosság. Előbb-utóbb az én életidőmnek is vége. Sebaj! Halálom után testem anyagai visszakerülnek a nagy körforgásba, és minden megy tovább.

Könyv- és weblapajánló

A blogomra sokan keresés útján jutnak el. Sajnos bizonyos témák nincsenek részletesen kifejtve, mert nem vagyok szakíró és inkább hobbiból, a tudást lelkesedéssel pótolva, szerkesztem a blogomat. Azonban az egyik kulcsszó (gyertyános-kocsánytalan tölgyes) szöget ütött a fejembe. A hazai növénytársulások engemet is érdekelnek. Ezért kölcsönöztem ki még ősz végén (eddig kétszer hosszabbítottam a kölcsönzési idejét) a helyi könyvtárból az Erdészeti ökológiát. Nagyon jó könyv. Online formában is megvan a Tankönyvtár honlapon. Ezen az oldalán lehet olvasni a gyertyános-tölgyesekről. Van még egy nagyon jó honlap, ami szintén linkelve van a "Hasznos linkek" közt, ez pedig a Növényzeti térkép. Az egyik aloldalán fel vannak sorolva az élőhelyek elterjedési térképei és adatai.  Itt nemcsak az erdei növénytársulásokat lehet megismerni, hanem a gyepeket, cserjéseket is. Az üde lomboserdők közt szerepel a gyertyános-kocsánytalan tölgyes.
Azt hiszem, bőven adtam segítséget ahhoz, hogy el tudj merülni a témában, mert tényleg érdemes megismerkedni hazánk növénytársulásaival. A növények, leginkább fák alapján jobban meg tudjuk tippelni az adott hely gombaflóráját is. Az élővilágot nem lehet külön részeire bontva szemlélni, jobb minden részét megismerni és meglátni az összefüggéseket. Ugyan a gombákról szól leginkább a blogom, de én az egész természetet szeretem. Ha kertészkedés közben észreveszek valamilyen állatot, ugyanúgy megszemlélem, akár egy gombát az erdőben. Például nyáron ráleltem egy bőrfutrinkára. Kellemes meglepetés volt, mert kedvenceim a ragadozó futrinkák. Csodálatos bogarak. A gyepszint tigrisei. Valakit pont a bőrfutrinka hozott a blogomra. Ezért tértem ki rá külön. Hamarosan sorra veszem a többi kulcsszót is, mert szeretném az ilyen rejtett közönségigényeket is kiszolgálni. Persze lehet kérni új témákat is.

Korán ébred

A tavaszi nyirokgomba a kevés hidegkedvelő faj egyike. Írtam róla az egyik színes cikkemben, de különleges termőideje és hazai ritkasága miatt bőven megérdemel egy külön bejegyzést is. Élőhelye a hegyvidéki savanyú talajú fenyő- és lomberdők. Gombapartnere a fáknak. Decembertől áprilisig fejleszti a termőtesteit eleinte a földben rejtőzve. A kalapjai hóolvadás után jelennek meg a felszín felett. Gyakran az avar eltakarja a csoportjait. Termőteste hasonlít a pereszkékre, de a csigagombák közé tartozik. Spórapora fehér. Bár ehető, de ritkasága miatt feltétlenül védendő! Olasz vagy spanyol gombás fórumokon bukkantam rá leginkább. Úgy látszik, az ottani magas hegyvidékeken gombászók megbecsülik és kedvelik téli termőideje miatt.

Megjegyzés: A fotót innen vettem át.

Előbb-utóbb itt a tavasz

Az időjárás becsapós. A kép is, mert 2011-es fotóm. Volt már ilyen enyhe január, de akkor sem éreztem a levegőben a tavasz illatát és most sem. Sejtésem szerint a február lesz a leghidegebb hónap, vagyis jönnek még északi légtömegek és havat hozó mediterrán ciklonok. Azonban a napsütés előcsalta belőlem a tavaszi emlékeket, és előkerestem a tavalyi fotót. Március 25.-én fotóztam le a fiatal cseh kucsmagombát. Sajnos 2011-ben csak mutatóba volt kucsmagomba, és a többi faj is alig fejlesztett termőtesteket a kedvezőtlen, aszályos időjárás miatt. Nagyon remélem, hogy 2012 jobb év lesz, és bőven fogok cseh kucsmagombát találni a nyárfa-telepítésben. Az év első számottevő gombászélményét nyújtó faja. Most még távolibbnak tűnik március. De napról napra közelebb kerülünk az igazi tavaszhoz, és a kucsmagombák termőidejéhez. Addig is érdemes késői laskagombát és téli fülőkét keresgélni és gyűjteni. A téli fülőke arra is képes, hogy fagy után továbbnőjön, ha ismét enyhébb az idő.

Juhtúrós pogácsa

A fotómon látható pogácsák szintén Karácsonykor készültek. Számos pogácsa recept létezik, így vannak sütőporral készíthetők is, de számomra az élesztős, kelt pogácsák az igaziak. A juhtúrós pogácsámat 3dkg friss élesztő kelesztette meg. Ugyan picit sem nevezhetem magamat profi konyhatündérnek, így sose fog gasztrobloggá átalakulni a Gombamánia, de egy-egy recepttel idén is fűszerezni fogom a blogomat.

A juhtúrós pogácsa alapanyagai:

50dkg fehér liszt
3dkg élesztő
1 kávéskanál cukor
0,5dl tej
25dkg margarin
25dkg juhtúró
2db tojássárgája
2dl tejföl

2 evőkanál lisztet a cukorral és az élesztővel elkeverek a tejben. Hagyom dolgozni az élesztőgombákat.

Közben elmorzsolom a margarint a liszttel. Aztán a juhtúróval. Majd közepére mélyedést dúrok és ebbe rakom a tejfölt, a tojássárgákat, a sót és a felfutott élesztőt. Az alapanyagokat alaposan összegyúrom. A kész tésztát a duplájára kelesztem.
A tojásfehérjével kenegetem meg a 2 centi magasra kinyújtott tésztát, amire még reszelt sajtot is szórok. A gyúródeszkán szétpakolt nyers pogikat még 15 percet kelesztem. Aztán forró sütőben gyorsan megsütöm mindet.

Jó étvágyat kívánok!

Az év gombája 2012-ben

A nagy őzlábgomba Macrolepiota procera. Közismert és népszerű a rendkívüli termete miatt. Angol neve találó, napernyő gomba. Tényleg esernyőkre emlékeztetnek a kiterült kalapú termőtestek. A fotómon látható őzlábgombát még tavaly fotóztam le az őrségi gombásztalálkozón. Különösen nagy volt, tönkje elérhette a fél méteres hosszt, míg a kalapja könnyedén megvolt 30 centi átmérőjű vagy még nagyobb. Ez egy extra nagy őzlábgomba volt, mert rendszerint kisebbek a termőtestek, de még normál méretben is a legmagasabb gombának számít. Termete miatt könnyű észrevenni, és a meghatározása sem nehéz. Ezáltal gyors sikerélményhez tudja juttatni a kezdő gombászt. A fotómon is megfigyelhető néhány fontos azonosító jegye, amilyen a barna mintás, karcsú tönk, a dupla és gyapjas gallér, ami a tönkön elmozdítható, a világos krémszínű lemezek, a kalapbőr barna pikkelyei is észrevehetők, ahogy a kiterült kalap közepén mindig megmaradó púp is. Nagyon ritkán teljesen laikus gombászok a mérgező párducgalócát őzlábgombának nézik, de a galóca fehér pettyei nem pikkelyek, és mindig letörölhetők, míg az őzlábgomba barna pikkelyei a kalapbőr részei, nem jönnek le. Az őzlábgomba rokon fajai közt akad egy nagyobb termetű mérgező faj is, a Macrolepiota venenata. Vastagabb tönkjén nincs barna minta. Bár ha kezdő gombászok vagyunk, jobban tesszük, ha az őzlábgombát is elvisszük megmutatni a piaci gombaellenőrnek, hogy ne érjen minket kellemetlen meglepetés. De az esetek többségében az ehető nagy őzlábgombára vagy a szintén ehető piruló őzlábgombára lelünk rá. A piruló nevében benne van fő tulajdonsága, hogy tényleg színeződik sérülésre a húsa. Narancspirosból vöröses majd barna lesz. Szintén jó ízű, ehető a kalapja.
Az őzlábgomba leggyakoribb elkészítési módja, hogy frissen kiterült kalapokat bepanírozva olajban megsütjük. Szintén gyakori, hogy a még dobverőre emlékeztető fiatal kalapokat megtöltik és így sütik ki.
A tönk túlságosan szívós húsú, ételkészítésre alkalmatlan. Bár megszárítva gombapor készíthető belőle, ami ételízesítőként használható.
A nagy őzlábgomba szaprofita vagyis korhadékbontó, így számos élőhely típuson megtalálható legelőktől, erdőszéleken át erdők belsejéig májustól novemberig.

Második találat

Tegnap elsétáltam a közeli nyárfa-telepítéshez. Ez egy faültetvény, tehát innen a fákat 2015 környékén ki fogják termelni. Sajnos eléggé elhanyagolt ültetvény, sok fa kidőlt, tele az alja egymással küzdő cserjékkel: galagonya, kökény, bodza, és persze szederindákkal. De azért télen és tavasszal, illetve késő ősszel járható. Nyáron elkerülöm, mert igazi kullancsnevelde. Sajnos hiába a sok kidőlt fa, egyiken sem találtam késői laskagombát vagy téli fülőkét. Egyetlen egy élő fa törzsén leltem rá a bájos és színes téli fülőkére, de ezek a termőtestcsoportok kicsik voltak. Fél fogamra se volt elegendő mennyiség. Ezért a helyükön hagytam őket. A téli délután miatt kevés volt a fény. Ennyit tudtam kihozni a téli fülőkés témából. A fotóm jól visszaadja a gomba jellegzetességeit, amilyen például a bársonyos tönk, ami lefelé egyre sötétebb barnás.

Bejgli

A kiskedvencemnek köszönhetően jól sikerültek az ünnepi sütemények. Sok milliárdnyi élesztőgomba adta életét a családom gasztronómiai öröméért. Jól látható, hogy kevesebbet adok a külcsínre, sokkal inkább foglalkoztat a süteményeim íze. A diós bejglim tökéletes volt. A diót még október első felében gyűjtöttem az útszéli, magról kelt diófák alól. Tíz fa alatt jártam körbe-körbe két hétig mire összeszedtem négy kosárnyi diót. Megérte fáradoznom, mert a frissen tört dióból nagyon jó ízű töltelék lett. A mazsolát kandírozott narancshéjjal helyettesítettem. Jobban illik a dióhoz. Imádom a narancsot és a gyümölcs színét is. A négy diós bejglin kívül még két mákosat is készítettem. (A fotón a negyedik diósnak már csak az egyik vége látható.) Élesztőgombáim segítségével még sütöttem juhtúrós és tepertős pogácsát, valamint hókiflit. Szeretem a kelt tésztákat. Mindig örülök, amikor látom, hogy "felfutott" az élesztő, és sajnálom, amikor vége az aprócska gombák örömünnepének, és végez velük a sütő forrósága. Szerencsére az élesztőgomba és a rokonai rendkívül szaporák és még sokáig fennmaradnak. Mindig munkára foghatom őket. Az élesztőgomba a természet egyik apró csodája. Igazán fantasztikus, hogy egyetlen icuri-picuri sejtecske is teljes értékű élőlény. Ha veszünk egy csomag élesztőt, jusson eszünkbe, hogy az élet csodáját tartjuk a kezünkben.  

Az év első gombája

Január elsején dolgom akadt a városban. Az egyik utcában leltem rá egy kivágott fa tönkmaradványán a késői laskagombára. A szokásosnál enyhébb téli idő kedvező neki, így a városokban is előjön holt vagy beteg fákon. Természetesen jobb a természetben, tiszta helyről begyűjteni a gombákat. Az enyhe idő előreláthatólag hónap közepéig kitart, aztán megjön az igazi tél. Hétvégén érdemes körülnézni nagyobb parkokban, erdőkben, vagy a kertünkben, mert bárhol találkozhatunk a laskagombával vagy a téli fülőkével.
Jól indult az új év. Az első napon gombát találtam.