Dolgos szombat

Ma terepgyakorlatra vittem a Géniusz szervezte középfokú tanfolyam dél-keleti csoportját, amely csongrádi és békési tanulókból állt össze. 2013 nyara óta járok át a Szigethegységbe gombászni, de ekkora tumultussal még nem találkoztam a határon. Egy órát veszítettünk a határátkeléssel. Jó tanács, praktikus online fizetni az autópálya díjat, így elkerülhető a plusz várakozás. Rendkívül lassú volt a határon a befizetést regisztráló számítógép. Csak teltek az értékes percek, amiket később gombászattal lehetett volna eltölteni. Eleve hétkor indultunk, így 12:40 értünk fel Biharfüredre román idő szerint. Normál esetben már fél tízkor ott vagyunk. Kevés időnk maradt a gombászatra, de bíztam a csapatban, a gombákban, hogy sok kéz sok fajt összeszed. Nagyon rövid utat jártunk be, nem láttam értelmét az erőltetett menetnek, pl. felmenni a gerincre. Kis területre korlátoztam a gombagyűjtést, de így is összejött kb. 50 faj, ami jónak mondható augusztus első felében. Négyre visszaértünk az autókhoz és kipakoltuk a termőtesteket egy félkész szálloda teraszára. Rekedtre beszéltem magamat, mire végigmentünk a gombákon. Végül is jól sikerült a terepgyakorlat. Láttam már rosszabbat is.

Mese: A zöld erőd (prológus)

Hol volt, hol nem volt, az emberi megismerés határain túl magasodtak a zöld erőd falai. Évezredek óta őrizte a völgyet a királynő az udvarhölgyeivel és a lovagjaival, amely nekik köszönhetően tele volt élettel. Bár a tél végén kopárnak tűnt, de közelebbről nézve mindenfelé a kincstár szétgurult ékességei díszlettek, sárga, lila, fehér virágok, és fent a magasban az úrnő koronáján új zöld diadémok bomlottak ki, akár a többiekén. Az erőd fénypillérekkel tagolt falai között a kikelet szellője repült át és éppen csak megcirógatta a koronákat. A nemes hölgyek kuncogtak, örömüket lelték a tavasz játékos ébresztőjében. Derűjük végigszáguldott rajtuk és leért a föld színére és még az alá is. Az első lovag felébredt, aki közvetlenül a királynő alatt lakott. 
Egyből kiverte fejéből a tél sötét álmait, amint felnézett szíve hölgyére. Évszázadok óta éltek együtt, mindketten hatalmasok voltak, egyikük az ég felé tört, másikuk a föld alatt terjedt szét.
- Fagula, királynőm - köszöntötte hölgyét.
- Bolet úr, lovagom - jött a válasz fentről, és édesen áradt a szó. A legöregebb fa megengedhette magának, hogy bőségesen jutalmazza hű társát.
- Úrnőm, a vonalak felizzottak. Vették ébredésünket a többiek. Átadhatom üzeneteiket?

Fagulának emberi értelemben nem volt szeme, és mégis látott. Érzékelte a távolságot és tudta, hogy ki merre található, hogyan érzi magát, mire van szüksége Bolet úrnak köszönhetően. Emberi értelemben nem volt szája, mégis mosolygott és Bolet úr pontosan értette minden egyes jelét.
- Kantrell, Ruszul, Laktár, Amanát, Kortin és Tubre mind rajongó és szívélyes üdvözletüket küldik, és remélik, jól aludt fenség.
- Az alvás mély volt és jó, hű lovagok. Hamarosan postázom utasításaimat. ... és erről ne szóljon nekik... A tél vihara megtépett. Letörte egyik ágamat.
Bolet úr szíve kihagyott két pillanatra, de azonnal mondta:
- Királynőm, első feladatom védeni önt. Engedje, hogy átcsoportosítsam az erőd forrásait a gyógyulására. 

Fagula végignézett az uradalmán. Körötte a lányai a szellő játékába feledkezve kacarásztak. Ifjúi törzsük karcsún és erősen tört a magasba. Koronájuk a koronáját már majdnem megérintették, de attól még tiszteletteljes távolságban maradtak. A völgy peremén, az ormokon sötét lombok alól szemlélte őt két udvarhölgy, Pinela és Pinula. A határon Kverka a lányaival várt tőle üzenetet. Popula, Betula, és Karpina alázatosan bókolt, nem sürgették úrnőjüket. Több százan voltak. Nagyra nőtt a birtok uralkodása alatt.
- Kétszáz tavasz és nyár gyarapított minket. Mostanra érzem koromat. Milyen szép életem volt, és milyen szép élet lett itt általunk. Nincs semmi baj, öreg lovagom. Egyszerűn utolért engemet is az idő. 
- Minket, úrnőm. Mi mindig együtt voltunk és leszünk.
- Igen. Amíg a kötelékünk el nem szakad. Ne várakoztassuk tovább a többieket. Életre fel! Ideje zöldben pompázni.
Mire a kikelet szellője az utolsó hófoltot is felolvasztotta a bércek csúcsán és elnyíltak a tavasz virágai, a zöld erőd nevéhez hűen zöldellt.

Nincs két egyforma

Lassan meglesz a 100. túrám az Erdélyi-szigethegység területén, de eddig még nem sikerült két egyforma képanyagot készítenem. Ennek egyik oka, hogy tavaly augusztus óta egy 2006-os Canon kompakttal dolgozom és végre ráéreztem a használatára, a másik, hogy mindig más az erdő az időjárás miatt. Bár ezektől még meglepő és kellemes végignéznem a mappákat: a változatosság gyönyörködtet. Tehát a mai napon új képekkel gyarapodott a már így is tekintélyes gyűjteményem, és elégedett vagyok a teljesítményemmel. Közben azon töprengek, hogy időszerű lenne egy kicsivel jobb kompaktot beszerezni, hogy a minőség javuljon. Szegény öreg gépben még igen csak picike érzékelő van. A gombák megérdemlik, hogy igazán pöpec fotókkal örökítsem meg termőtesteiket.
A mostani túrán a Spinellus fusiger fotója (8. kép) sikerült a legjobban. Ez egy fejespenész a járomspórás gombák osztályából, ami kígyógombákon élősködik. Ezzel kihoztam a jelenlegi maximumot magamból és a gépből is.
A mai túra teljesen szabvány volt. Síkvidéki gyertyános-tölgyesből fel a lucfenyvesbe a bükkös kihagyásával. Sajnos a patakvölgyre nem maradt idő, de így sincs okom panaszra. A fajgazdaság teljesen rendben volt. Láttam ennél sivárabb augusztusi kezdést, amikor csak egy marék gomba jött össze. Most étkezési céllal nem gyűjtöttem gombát, két gombásztársam szedte az ehető fajokat.

 

Augusztus programjai

A képet 2016 augusztusában lőttem a mályvádi túra során, amely idén is az egyik fő programja lesz az év nyolcadik hónapjának. A Mályvád 55 teljesítménytúra a helyi túraszezon legfontosabb eseménye, amire több százan szoktak nevezni. Elképesztő jövős-menés van az öt távnak köszönhetően Kétkörösközben. Én idén a 25 km-es útvonalat szeretném bejárni. Sajnos a nagy meleg miatt tavaly sem mertem ezen elindulni, és csak 12 kilométert mentem. Pedig a lábaim bizseregtek, hogy bírtak volna többet is. El ne felejtsek előnevezni, amit már meg lehet tenni. Minden tudnivaló ITT megtalálható. Augusztus 25-én lesz.
Addig még van pár esemény, amin ott leszek. 

11-én terepgyakorlatot vezetek a szakellenőr tanulóknak. Jó lenne a Pádisra felmenni, ott különleges hegyvidéki fajokat lehet tanulmányozni és persze vargányát, rókagombát szedni.
16-án gombász napot tartok gyerekeknek. Idén nyáron a második lesz. Az első július 26-án volt. Ez önkéntes egyesületi munka. Évek óta tagja vagyok a Körös Klubnak.

18-án hegyvidéki túra lesz. Biztosan 1000 méter fölé megyek, mert lenti részeken beüt a kánikula.
29-én lesz a nyár búcsúztató gombaklub a könyvtárban délután öt órától.
Természetesen a nyár nem ér véget a naptári nyolcadik hónappal, hanem az őszi napéjegyenlőségig tart. Azonban már most észlelhető, hogy változik az erdőkben a fajösszetétel, például megjelentek az első pókhálósgombák.

A túlfogyasztás napja

A túlfogyasztás napja nem túl tudományos módja a figyelem felkeltésének, de talán eléri a célját, hogy ráeszméljünk túl nagy lábon élünk. Ahogy körülnézek az irodámban, mindenféle kacat vesz körül, annyi holmi, amennyi sose volt egyetlen egy állatnak sem, és nekem mint embernek mégis szükségem(?) van rájuk. A többsége hulladékként végzi, amint a fotómon látható matracok is, amiket tulajdonosuk egy szép száraz tölgyesben hagyott emlékül az utókornak. 1970-ben a túlfogyasztás napja még karácsony környékén jött el. A nagy olajválság idején lett volna lehetősége az emberiségnek más irányba fordítani a történelem irányát és a fajunk hosszútávú fennmaradásáért közösen tenni. Sajnos nem történt meg, így a folyamatok elszabadultak. Ne higgyétek, hogy megússzuk! Még a mi életünkben egyre vadabb dolgok lesznek, és alapvetőnek hit jogosultságaink fognak a semmibe veszni. Bár úgy veszem észre, hogy legtöbbünk teljesen tudatlan és közönyös a valósággal szemben. Aztán ők fognak a leghangosabban jajveszékelni, amikor beüt a kemény jelen. Csak rázom a fejem és iszom egy pohár csapvizet. Senki sem sír a lemmingekért.