Lucfenyő és gombái

A lucfenyő Picea abies őshonos fa Európában. A Kárpát-medencét övező hegyvidékeken összefüggő erdőket alkot 800 méter felett egészen 1800 méterig. Népszerű karácsonyfa, mert jó illatú. Egy hátránya van, hogy száraz levegőjű lakásban gyorsan ledobja tűleveleit. Szerintem mindenki ismeri és sokszor látta az élő növényt vagy használta a belőle készült faipari termékeket. Könnyű, világos, puha, de tartós faanyaga miatt számos ültetvénye van hazánkban a hegyvidéki részeken, de ezek rövid életűek. Esetleg őshonosnak tekinthető nálunk az Alpok legkeletibb nyúlványain speciális klímájú helyeken. Ezek nem számottevőek. Igazi lucfenyvesért a hegyekbe kell menni. Szülővárosomhoz legközelebb a Bihar-hegység van, és ott valóban erdőket alkot.
A lucfenyő és örökzöld rokonai jó tulajdonsága, hogy a nehezen lebomló tűleveleikből vastag avarréteg képződik, ami mindig savanyú talajt hoz létre még mészkövön is. Ezért a lucfenyvesek kedvelt élőhelyei a savanyú talajt kedvelő gombáknak. A lucfenyőnek a termetéhez mérten kicsi gyökérzete van. Ezért erősen rá van szorulva a gombák segítségére. 

A kidőlt példányain korhadékbontók jelennek meg.
Egy lucfenyves vagy lucfenyővel elegyes lombhullató erdő ideális gombászterep. A gazdag fajkínálatból tíz gombát mutatok be.
Fontos tudni, hogy társulhat lucfenyővel a gyilkos galóca Amanita phalloides, aminek elsődleges fapartnerei a tölgyek. A legmérgezőbb gombánkat mindenképpen ismerni kell.


Az ízletes vargánya Boletus edulis lombhullató és örökzöld fákkal egyaránt társul savanyú talajú erdőkben. Fehér csövecskéiről, amik éretten zöldes-sárgák, felül hálózatos, hasas tönkjéről, barnás, zsíros fényű kalapjáról, ami nedvesen tapadós, de nem ragadós, könnyen felismerhető. Fehér húsa nem változtatja színét. Kiváló csemegegomba.
A lucfenyvesi rizike Lactarius deterrimus kizárólag a lucfenyővel társul. Narancsvörös kalapja már fiatalon zöldesen foltosodik. Sárgarépaszínű tejnedve borvörös színűre változik kb. negyedóra alatt. Keserűbb ízű mint az ízletes rizike, de sütve élvezhető étel. Augusztustól novemberig terem fiatal lucfenyők alatt.
A lucos tobozfülőke Strobilurus esculentus tudományos nevében az esculentus finomat jelent. Valóban a fehér, vékony húsa jó illatú és ízű, de olyan kicsi gomba, hogy jóllakni belőle nehéz. Az apróság táplálékspecialista, kizárólag a lucfenyő lehullott tobozain tenyészik. Táplálékáról könnyű felismerni. Tavaszi gomba, ritkán ősszel is terem.
A fenyő-kénvirággomba Hypholoma capnoides főleg lucon, de kéttűs fenyők maradványain is termő ehető gomba. Kalapja okkersárgás, naracsosbarna. Lemezei sokáig dohányszürkék, nincs rajtuk zöldes árnyalat. Tönkje halványsárga, alja barnás. Sárgás-fehéres húsa a tönk aljában rozsdabarna. Gyenge illatú és ízű.
A barna nyálkásgomba Gomphidius glutinosus kalapja erősen nyálkás. Ezért a kalapbőrét le kell húzni főzés előtt. Könnyű felismerni vastag, ritkán álló szürkésfeketére színeződő lemezeiről, és a tönk tövének élénksárga színéről. A fiatal gombáknál a kalap szélét a tönkkel nyálkás burok köti össze, ami gallérként látható a kinyílt kalapú példányokon. 
A barnásvörös galambgomba Russula integra az enyhe ízű, nem csípős, ehető galambgombák közé tartozik. Fehér, merev húsa kellemes mogyoróízű. Változatos színű, olajbarnától a borvörösen át a csokoládébarnáig sokféle árnyalatú lehet. Társul az erdei fenyővel és a jegenyefenyővel is. Fenyőelegyes erdeinkben található júniustól novemberig.
A lucfenyő galambgomba Russula queletii az előzőnél kisebb termetű, törékenyebb és nem ehető gomba. Bár fehér húsa gyümölcsillatú, de csípős ízű. Kalapja és tönkje is színezett, vöröses-lilás. Lemezei krémszínűek. Hazánkban ritka. Hegyvidéki lucfenyvesekben gyakori júliustól októberig. 
A szegett tapló Fomitopsis pinicola tudományos nevében a pinicola fenyőtörzset jelent. Elsősorban a lucfenyő korhadékbontója, de ritkán terem égeren és nyíren is. Hasonlít a bükkfa-taplóra, de azon nincs sárga sáv, ami a szegett tapló "védjegye". Ez a fotón lévő példányokon is megfigyelhető. Évelő termőtestei fiatalon lakkozottnak tűnnek, fényesek.
A légyölő galóca Amanita muscaria egyik fapartnere a luc, társul más örökzöldekkel és lombhullató fákkal is. Azonban közönséges és tömeges a lucfenyvesekben. Egyes helyeken lépni sem lehet tőle. Bár feltűnő, mint a stop tábla, de nem ő a gyilkos galóca. Ettől még mérgező, fogyasztásra alkalmatlan.
A fenyves sisakgomba Galerina marginata egy pici, barna, jellegtelen gombácska, ami pont olyan veszélyes mint a gyilkos galóca, mert benne is amatoxin van. Elsősorban fenyőfélék maradványain terem, de ritkán lombhullató fákon is felbukkan. Felismerése gyakorlatot kíván. Sajnos könnyű összetéveszteni az ízletes tőkegombával Kuehneromyces mutabilis. 
A püspöksüveggomba Gyromitra infula nem bazídiumos, mint a többiek, hanem egy tömlősgomba. A többi Gyromitra fajjal ellentétben ősszel terem. Több csúcsú, egyenetlen felületű, ráncolt süvegjéről könnyű felismerni. Nem ehető. Hazánkban ritka, kíméletet érdemlő faj.


Kiegészítés: A Föld egyik legidősebb élőlénye egy sarjadzó lucfenyő Svédországban. Gyökérzete több mint 9000 éves.

Megjegyzés: Az ízletes vargánya fotója a sajátom. A többi kép eredeti helyét a gombák nevére kattintva nézheted meg. Az első illusztrációt innen vettem.

Virtuális gombászat

Családok és nemzetségek: fenyőtinóruk

Tehéntinóru
A Suillus nemzetség fajai közepes termetű gombák. A kalapjuk ritkán nemezes, szárazon fénylő, legtöbbször ragadós, amikor nedves. A csöves termőrétegük könnyen lefejthető. A tönk felülete sokszor szemcsés. Vannak gyűrűs és nyálkás gallérzónás fajok is. A spórapor színe okker, olívbarna. Mindannyian a fenyőkkel társulnak. Két gyakori és közönséges fajt egy cikkben mutattam be, a szemcsésnyelűt S. granulatus és a barna gyűrűstinórut S. lutes. A nemzetség bemutató cikkben a többiekről olvashatsz. Ami fontos tudnivaló róluk, hogy mindegyikük ehető, de közepes értékűek. Ráadásnak nehéz tisztítani a ragadós kalapúakat. A kalapbőrt mindig javasolt lehúzni, mert túlságosan nyálkássá teszi az ételt. (Egyes fajoknak nem jön le a kalapbőre.) A macerás konyhai előkészítésük ellenére ezen fajoknak is vannak rajongói, mert kedvenc élőhelyeiken nagy tömegben teremnek, és könnyen felismerhetők. Akár városokban, kertekben is megjelennek a fenyő partnereiket követve. 

A sárga gyűrűstinóru Suillus grevillei a vörösfenyő gombapartnere. Júniustól októberig terem. Kalapja halvány citromsárga, sárgásbarna színű, nedvesen nyálkás, ragadós. Húsa fiatalon kemény, de gyorsan megpuhul. Étkezési értékéről megoszlanak a vélemények. Aki szereti, még lekvárt is főz belőle.
A rózsástövű fenyőtinóru Suillus collinitus augusztustól novemberig terem meszes talajon (telepített) erdei- és feketefenyők alatt. Krémsárgás színű húsa hamar megpuhul, gyengén gyümölcsillatú, enyhén savanykás ízű. Kalapbőre nedvesen ragadós, szárazon fénylő. Hasonlít a szemcsésnyelűre, de a tönk aljának rózsás, húsbarna színéről felismerhető. 
A tehéntinóru Suillus bovinus augusztustól novemberig terem kéttűs fenyők alatt nagy tömegben. Halvány krémsárga színű húsa gyümölcsillatú, savanykás ízű, megfőzve lilás árnyalatú lesz. Az idős termőtesteké gumiszerű. Csöves része hamar lefut a tönkre, pórusai tágak, szögletesek lesznek, olajbarnára színeződnek. Tönkjén nincs gallér. 
A tarka fenyőtinóru Suillus variegatus hasonlít a tehéntinórura, azonban kalapja molyhos, apró pikkelykék fedik. Csak nagyon nedvesen ragadós-tapadós kalapbőre nem húzható le. Sárga húsa puha, megvágva gyengén kékül; savanykás illatú és ízű. Augusztustól novemberig terem savanyú talajon kéttűs fenyők alatt.
A csövestönkű tinóru Suillus cavipes szintén a vörösfenyő gombapartnere. Kalapja közepén púp van. A csöves termőrétegének pórusai tágak, a tönkre lefutnak. A tönk üreges, és gyenge gallérral díszített. A részleges burok maradványai a kalapszélen is láthatók. Nyáron és ősszel terem domb- és hegyvidéken. Ritkább.
A duglász-fenyőtinóru Suillus lakei hazánkban nem őshonos, nagyon ritka jövevényfaj. Észak-Amerikából érkezett a fapartnerével, a duglászfenyővel Pseudotsuga menziesii. Feltűnő gomba, kalapja rőt barnásvöröses. A kalapbőre pikkelyesen felszakadozik. A csövecskéi nyomásra megbarnulnak. Ha felbukkanna a duglászfenyőd alatt, kíméld meg.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megtekintheted a nevükre kattintva.

Erdélyi fotóim

Helyzetjelentés

A kora reggeli öntözés után elmentem a piacra megnézni a szakellenőr kínálatát. Bár van néhány remek erdélyi helye, de még így is csak néhány öreg ízletes vargányája Boletus edulis, termesztett gombái: kétspórás csiperke Agaricus bisporus barna színváltozata, shiitake Lentinula edodes, és pár darab nyári szarvasgombája Tuber aestivum volt. Ezek közül két darab elkelt. A bal alsó sarokban látható üvegben vannak a szarvasgombák.
Ma délután is átment Erdélybe, mert az ottani kapcsolata szólt neki, hogy talált sárga rókagombát Cantharellus cibarius. Kár, hogy vasárnap reggel a gyulai piacon fog tartózkodni és nem a törzshelyén.
A rókagombát a vargányánál is jobban szeretem. Sajnos nekem még idén nem volt hozzá szerencsém, de azon vagyok, hogy rátaláljak. Imádom a színét, illatát, ízét. Bár jobb lenne kímélni, mert visszaszorulóban van.

Kiegészítés: Elfelejtettem kitenni, mert elkerülte a figyelmemet, hogy idén is megrendezésre került a Zempléni Gombafesztivál. Most hétvégén van.

Virtuális gombászat

Kiegészítés: A keserű pókhálósgomba Cortinarius infractus a hazai szakirodalom szerint nem mérgező, azonban a keserű íze miatt ehetetlen. Nem érdemes kísérletezni vele.

Gombaklub és Erdély

Pech, hogy ma nincs gombaklub, mert mutathattam volna friss gombákat nektek, amiket erdélyi lucfenyvesekben gyűjtöttem. Az ottani gombaflóra más mint az itteni, nemcsak gazdagabb, hanem tele van "egzotikus" fajokkal is, amikről ideát csak álmodhatunk. Természetesen a nyári szezon odaát is gyengébb, de a hegyvidéki klímának köszönhetően mindig lehet valamilyen gombát találni. A Pádis-fennsíkon például a lucfenyők alatt a lucfenyvesi rizike Lactarius deterrimus termett. Meglepő volt július huszonötödikén friss rizikéket szedni. Sajnos a fele kukacos volt. A nyári gombászat egyik komoly hátránya, hogy tömegesek a gombalegyek- és szúnyogok, így a termőtestek jelentős része kukacos. Szó szerint szétmásznak a gombák... Sokkoló látvány. A mohó ízeltlábúak ellenére sikerült más fajokból is ép termőtesteket szednem. Néhánynak még nem tudom a fajnevét, de hamarosan meg lesznek határozva. Európában több ezer nagygomba él, és ezeknek én csak a töredékét, kb. 10%-át ismerem. Tehát van még mit tanulnom és felfedeznem.

Fűszeres illatú pókhálósgombák

A pókhálósgombák Cortinarius rendkívül nagy fajszámú nemzetségét több alnemzetségre osztották fel. Ezek közül az egyik legérdekesebb a Phlegmacium, amibe fantasztikus színű és általában nagy méretű termőtesteket növesztő fajok tartoznak. Az alnemzetség fajainak közös tulajdonsága, hogy a kalapjuk nyálkás, de a tönkjük száraz. A lemezeik változatos színűek: sárgák, olívzöldesek, lilásak vagy rozsdabarnásak. A tönkjük bunkós, gyakran peremesen gumós. Több fajnál a gumó peremén és a tönk csúcsán is lehet vélum "pókháló". Jó tudni, hogy a sárga húsú fajok közt lehetnek mérgezők is. Vannak köztük ehetők, de hazánkban nem túl gyakori gombák, ritkaságuk miatt kímélendők, és kezdők számára az azonosításuk nehéz. Ellenben nagyon szépek és hálás fotótémák. Ami a képeken nem látszik, hogy némelyiknek az illata különleges. Bár vannak kimondottan erősen szagosak (büdösek) is. Azonban a mai cikkben három kellemes illatú termőtestet növesztő fajt mutatok be. 

A pompás pókhálósgomba Cortinarius elegantissimus kalapja 6-12, néha 15 cm átmérőjű. Kezdetben krómsárga, később a közepe vörösesbarnás lesz. A lemezei fiatalon citromsárgák, éretten rozsdabarnásak. A tönkje peremesen gumós. A véluma dús, zöldessárgás színű. Fehéres húsa szárított kaporszagú. Bükkösökben terem ősszel.
Az ánizsszagú pókhálósgomba Cortinarius odorifer kalapja 4-10 cm széles. Változatos színű, rézvöröses, rózsásnarancs stb. Lemezei citrom- krómsárgák, majd rozsdás-olívszínűek. Tönkje peremesen gumós. Véluma halványsárgás, idősen sötétebb színű. Citrom- vagy krómsárgás húsának erős ánizsillata van. Fenyvesekben, főleg luc alatt terem ősszel.
A majoránnaszagú pókhálósgomba Cortinarius percomis kalapja 3-6 cm, esetleg 8 cm átmérőjű. Króm- citrom- vagy okkersárgás színű. A lemezei kezdetben citromsárgásak, majd olív-sárgásbarnák. A tönkjének nincs gumója. Sárga húsának erős majoránnaillata van. Leginkább luc alatt terem fenyő- vagy vegyeserdőben ősszel.

Megjegyzés: A gombák fotóinak eredeti helyét megtekintheted a magyar nevükre kattintva. Az első képet innen vettem.

Gombás ez+az

Klasszikus csendélet

Guszták, de nem ehetők

Szuper Mariós csendélet

Nemez-süti gomba dísszel

Japán művész alkotása

Gomba-süti

Megjegyzés: A képek a linkek.

Fenyőspárga, a csalafinta növény

A fenyőspárga Monotropa hypopitys a hangafélék Ericaceae családjába tartozó mikoheterotróf növény. Távoli rokona a fekete áfonyának Vaccinium myrtillus, ami hasonló élőhelyet kedvel, így mindkettőt megtaláltam a lucfenyvesben. A fenyőspárga magyar neve beszédes, a fenyők közelében él, és fakó színeivel, alakjával a termesztett spárgasípokra emlékeztet. Azonban a spárgával ellentétben sosem fog bezöldülni, mert nincs benne klorofill. Ha nem tud fotoszintetizálni, akkor hogyan marad életben? A fenyőspárga a félárnyékos, árnyékos élőhelyekhez alkalmazkodva "rájött" hogyan tudja átverni a fenyők gombapartnereit. A gyökérkapcsolt gombákkal társul, de semmit se ad a gombának és a fának. Élősködő. A becsapott gomba táplálja, sőt a fapartnerétől is ad át szerves anyagokat a fenyőspárgának.
Egyetlen része jelenik meg a talaj felett, a virágzata. Az idősebb, nyíló virágzat picit másként néz ki. Remélem, majd teljes virágzásban is le tudom fotózni a csalafinta növényt!

Csak egy kép

Nyírfa és gombái

A tajgán a sötét lombú, szabályos örökzöldek közt él egy napfénykedvelő, romantikus megjelenésű, világos törzsű lombhullató, a nyírfa. Szerencsére nem kell sokat utazni, hogy gyönyörködjünk légies szépségében. Hazánkban két nyírfa faj őshonos, a közönséges Betula pendula és a molyhos nyír Betula pubescens. Az utóbbi védett, eszmei értéke 50000 Ft. Lápjaink jégkorszaki reliktum faja. A közönséges nyírfa sokkal gyakoribb, mindenfelé megtalálható, de természetes módon nem él meg az Alföld szárazabb részein az erősen meszes, kötött talajokon. Változatai, mint például a „szomorú”, kedvelt díszfák, parkokban, kertekben mindenütt látható, itt dél-keleten is. A közönséges nyírfa rövid ideig él. A puhafák közé tartozik. Azonban szépsége és jó tulajdonságai miatt népszerű fafaj. Többek közt van gyógyhatása is. A leveléből készült tea vese- és hólyagbántalmak ellen vizelethajtóként használható, de vértisztító és gyulladáscsökkentő, valamint görcsoldó és fertőtlenítő hatású is. Az északi országokban a nyírfákat a tavaszi nedvkeringés megindulásakor megcsapolják. Édes nedvükből, a nyírvízből a mindenre elszántak szeszes italt is készíthetnek. A nyírfában „facukor” található. A xilóz a szőlőcukorral ellentétben öt szénatomos, vagyis pentóz. De mielőtt végleg elcsábítanának a szerves kémia nyalánkságai (Oh, édes monoszacharidok!), visszatérek a cikk eredeti témájához. A nyírfának a magyar népi kultúrában jelentős szerepe volt. Például gonosz- és betegségűző hatásúnak tartották, ha ágaival megcsapkodták a jószágot vagy egymást. Sok nép szimbólumrendszerében termékenységi jelkép. Ha jól tudom, nyírfa a Világfa. Mostanában a sárga lombszínével tűnik ki a többi fa közül. Szépsége, jó tulajdonságai, és északi élőhelye miatt gondoltam rá, hogy összegyűjtök néhány nyírfához kötődő gombát.

A barna érdestinóru Leccinum scabrum, akár a nyírfa-érdestinóru nevet is kaphatná, mert a nyírfa gombapartnere, kizárólag vele él mikorrhiza kapcsolatban. A többi érdestinóruhoz hasonlóan ehető gomba, de az idősebb példányok élvezhetetlenek. Érdekes, hogy a húsa nem színeződik, míg ez általános jellemzője a rokonainak. Erről könnyű felismerni.
A krómsárga galambgomba Russula claroflava elsődleges fapartnere a nyírfa, de társul égerrel és rezgőnyárral is. Erősen savanyú talajú élőhelyeken található meg. Kedveli a lápokat. Bár sok sárgás kalapú galambgomba van, de a krómsárgának lemezei, tönkje és húsa is szürkül sérülések nyomán. Ez és élőhelye jól azonosítja. Hazánkban védett.
A nyírfatapló Piptoporus betulinus kellemetlen társa a nyírfának. Élő fán is végzi a lebontó munkáját, vagyis farontó parazita. Bárhol megjelenhet, követi "áldozatát". Ezért parkokban is találkozhatunk vele. Egyéves termőtesteinek húsa puha és jó illatú, de ehetetlen. Nincs értelme a kóstolgatásának. 
A nyírfa-szőrgomba Lactarius torminosus latin nevének első tagja, a Lactarius jelzi, hogy tejelőgomba. Húsának fehér teje nem változtatja színét, gyümölcs- vagy muskátliillatú, égetően csípős ízű. Emiatt képtelenség megenni a szőrgombát. Jellegzetes gomba, rózsaszínes termőteste, a kalap szőrössége, fapartnere alapján azonnal felismerhető.
A sárgaöves pókhálósgomba Cortinarius triumphans egyik angol neve utal a nyírfához kötöttségére birch webcap. Feltűnő gomba, kalapja narancssárga, halványsárga tönkjén a burokból sárga sávok maradnak vissza. Bár sárgásfehér húsának kellemes illata van, azonban az íze keserű. Ehetetlen. Hazánkban ritka gombafaj. 

Megjegyzés: A képek eredeti helyét megnézheted a gombák nevére kattintva. A rajzot innen vettem.

Gombatúra Erdélyben

Harmincöt évem során először jártam Erdélyben. A gombák vonzottak a Bihar-hegységbe. Sosem gombásztam nyár derekán. Gondoltam, hatalmas élmény lesz Erdély és a nyári gombászat együtt. Jól gondoltam. Órák óta küzdök, hogy szavakba öntsem az élményt, amit a hegyek adtak nekem, de nem igazán megy. Persze tényszerűen leírhatnám, hogy mit csináltunk, hogyan indultunk el, azonban a részletek mind közönségesek, semmi rendkívüli nincs bennük. Egyszerűen át kell élni, mert igazi erdőben gombászni az egyik legjobb dolog a világon. Annyira jó volt, hogy a lehető leggyorsabban megismételjük, és július 25-én ismét átmegyünk Erdélybe.

Tinóru fehérben

Az Austroboletus niveus a kevés fehér tinóruk egyike. Egy időben mániám volt a fehér tinóruk utáni kutatás a világhálón. Amikor ráleltem az ízletes vargánya Boletus edulis fehér változatára, akkor fogadtam meg, hogy találni fogok egy önálló fajt, ami tiszta fehér. Végül az Austroboletus nemzetség lepett meg az én kicsi gomba Moby Dickemmel. Sajnos távoli földrészen él, hazánkban sem ő, sem a rokonai nem találhatók meg. Új-zélandi honlapon találtam rá. A hazai tinórukhoz hasonlóan gyökérkapcsolt, vagyis fákkal társul. Általában a déli bükkök (Nothofagus nemzetség) alatt lehet rátalálni az őszi szezonban, ami odaát március-áprilisban van. Termőteste közepes méretű, fehér vagy krémsárgás színű. A tönk durván barázdált, amely tulajdonság általánosan jellemző a nemzetségére. Étkezési értékéről nincs információm.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Ez aztán a találat

A kalapos pöfetegre Montagnea arenaria Heyderia talált rá Tordas közelében. A rendkívüli gombáról a fórumban számolt be. Onnan vettem át a fotóját. Ez egy kalapos gomba, a nemzetsége a csiperkefélék Agaricaceae családjába tartozik. A felvételen idős termőteste látható, a fiatal másként néz ki, fura csiperkére hasonlít. A termőtest eleinte a talajban rejtőzködve fejlődik, hogy jobban védve legyen a kiszáradástól. Hasonló gomba a Podaxis pistillaris Ausztráliából. Hazánkban is él, és szintén félig zárt termőtestet növeszt a lemezes pöfeteg Chlorophyllum agaricoides.

Kiegészítések:
A csiperkefélék közé teljesen zárt termőtestű gombák is tartoznak, a közismert pöfetegek: Calvatia, Lycoperdon, Bovista nemzetségek.

A harmadik terepgyakorlat fajlistája

Agaricus augustus óriás csiperke
Amanita crocea sáfránysárga selyemgomba
Amanita franchetii érdes galóca
Amanita rubescens piruló galóca
Amanita vaginata szürke selyemgalóca
Auricularia auricula-judae júdásfülgomba
Bjerkendera adusta szenes tapló
Boletus aereus bronzos vargánya
Boletus luridus változékony tinóru
Boletus pulverulentus ligeti tinóru
Boletus queletii vörös tinóru
Boletus reticulatus nyári vargánya
Calocybe ionides ibolyásszínű pereszke
Cantharellus cibarius sárga rókagomba
Cantharellus cinereus szürke rókagomba
Clavulina cinerea szürke korallgomba
Clavulina cristata fésűs korallgomba
Clitocybe infundibuliformis sereges tölcsérgomba
Clitocybe odora zöld ánizsgomba
Cratarellus cornucopioides sötét trombitagomba
Cyathus striatus csíkos pohárgomba
Flammulaster muricatus barna lánggombácska
Fomes fomentarius bükkfa-tapló
Ganoderma applanatum derestapló
Gymnopus confluens pelyhestönkű fülőke
Gymnopus dryophilus rozsdásszárú fülőke
Gymnopus fusipes árvégű fülőke
Gymnopus hariolorum káposztaszagú fülőke
Gymnopus peronatus gyapjaslábú fülőke
Gyroporus castaneus gesztenye üregestinóru
Hapalopilus nidulans domború likacsosgomba
Helvella lacunosa szürke papsapkagomba
Hericium clathroides petrezselyemgomba
Humaria haemisphaerica fehér sörtés-csészegomba
Hydnum rufescens sárgásvörös gerebengomba
Hydropus subalpinus bükki álfülőke
Hymenochaete rubiginosa rozsdás sörtés-réteggomba
Inocybe rimosa kerti susulyka
Lacrymaria lacrymabunda könnyező szálkásgomba
Lactarius circellatus gyöngyös tejelőgomba
Lactarius piperatus fehértejű keserűgomba
Lactarius vellereus pelyhes keserűgomba
Lactarius volemus kenyérgomba 
Leccinum crocipodium sárga érdestinóru
Leccinum pseudoscabrum sötét érdestinóru
Lentinellus lepideus pikkelyes fagomba
Marasmius alliaceus sötéttönkű fokhagymagomba
Marasmius buillardii feketeközepű szegfűgomba
Marasmius coharens szarutönkű szegfűgomba
Marasmius rotula nyakörves szegfűgomba
Megacollybia platyphylla széleslemezű fülőke
Micromphale foetidum undorítószagú szegfűgomba
Mycena pura retekszagú kígyógomba
Mycena renati sárgatönkű kígyógomba
Oudemansiella mucida gyűrűs fülőke
Panus stypticus kis dücskőgomba
Peziza arvernensis bükkös csészegomba
Phallus impudicus erdei szömörcsög
Pholiota tuberculosa nincs hivatalos magyar neve
Pleurotus pulmonarius nyári laskagomba
Pluteus cervinus barna csengettyűgomba
Pluteus petasatus fehér csengettyűgomba
Pluteus salicinus szürke csengettyűgomba
Polyporus badius szagos likacsosgomba
Polyporus varius változékony likacsosgomba
Russula aurea aranyos galambgomba
Russula chamaeleontina cifra galambgomba
Russula cyanoxantha kékhátú galambgomba
Russula densifolia szenesedő galambgomba
Russula foetens büdös galambgomba
Russula heterophylla dióízű galambgomba
Russula ionochlora papagáj galambgomba
Russula lepida piros galambgomba
Russula odorata szagos galambgomba
Russula pectinata fésűs galambgomba
Russula tinctipes nincs hivatalos magyar neve
Russula vesca ráncos galambgomba
Russula virescens varaszöld galamgomba 
Scleroderma aerolatum leopárd áltrifla
Scutellinia scutellata sörtéscsészegomba
Stereum hirsutum sárga réteggomba
Suillus granulatus szemcsésnyelű fenyőtinóru
Trametes gibbosa púpos egyrétűtapló
Trametes versicolor lepketapló
Xerocomus subtomentosus molyhos tinóru
Xerocomus truncatus csapottspórás tinóru
Xerula radicata nyálkás gyökeresfülőke
Xylaria carpophila nincs hivatalos magyar neve
Xylaria hypoxilon szarvasagancsgomba
Xylaria longipes nyeles agancsgomba    
Xylaria polymorpha bunkós agancsgomba

Négy vargánya

Nyári vargánya Boletus reticulatus
Bronzos vargánya Boletus aereus
Vörösbarna vargánya Boletus pinophilus
Ízletes vargánya Boletus edulis

Megjegyzés: A fotók nagyobb méretben az eredeti helyükön tekinthetők meg. A gombanevek a linkek.