Óriás papsapkagomba

Az óriás papsapkagombát Gyromitra gigas idősebb gombásztársam találta. Aztán nekem adta, hiszen gyengén mérgező, nem szándékozott megenni. A szép termőtestet hazahoztam és megszárítom. Én sem készítek belőle ételt.
A papsapkagombák a kucsmagombák hasonmásai. Több-kevesebb giromitrint szinte mindegyikük tartalmaz. Ez a vegyület mérgező számunkra. Ezért nem gyűjtjük étkezési céllal a Gyromitra és Helvella nemzetségek fajait. Szerencsére könnyű megkülönböztetni egymástól a papsapkagombákat és a kucsmagombákat, lásd: Hasznos ismeret.

Helyzetjelentés

A csészés csillaggomba Geastrum fornicatum még 15-én került elő a háztáji túrán. Ez egy tavalyi termőteste, amit nagyon könnyű felismerni, mert nehéz felvenni a talajról, hiszen lóg rajta a csésze, amire avar van tapadva, a sötét fejecskéjéről, aminek széles a spóraszóró nyílása. A pósteleki erdők egyik érdekes gombája. Étkezési értéke nincs, még ősszel sem, amikor a friss termőtestek fejlődnek.
Ez a szép csillaggomba jelzi, hogy leginkább csak sokat kibíró, száraz gomba példányokkal találkozhatunk a viharsarki élőhelyeken. Érdemes megnézni a kilencven napos csapadékmérleget. Ahol kéket látsz, ott van esély kucsmagombákra, ahol narancsot-pirosat, ott nincs. Tíz éve figyelem a nyárfa-ligetemet, ahol életemben először találtam cseh kucsmagombát, és jól tudom, csak esős-havas telek után ad jó termést. Az idei tél száraz volt, és ezen a tavasz sem akar enyhíteni. Nézem a GFS-t és nem jelez kiadós esőt. Most itt ez a szeles és bolond meleg, ami a szombati eső nyomait eltünteti. Természetesen vannak jó részei az országnak, fogsz kucsmagombás kosarakat látni a gombász fórumokban, de ezek ne tévesszenek meg. Idén kimarad a tavaszi szezon.
Magyarország éghajlata a sokféle hatás miatt szeszélyes, és egyáltalán nem ritkák a hónapokig tartó aszályok. A mostani tavaly november közepe óta tart. Reméljük, hogy a nagy globális légkörzésben történik változás, és megváltozik a helyzet, megindulnak felénk a ciklonok, akár nyugatról, akár a Földközi-tenger térségéből. Addig csak reménykedni tudunk, gombászni nem. Persze menjetek terepre, a természetjárás remek időtöltés. A kullancsokkal vigyázzatok, mert seregesen potyognak mindenhonnan.

Kultúrsokk és tárgylemez, avagy tanya és operaház

Március tizenhetedikén délután két óra után elindult a vonatom a békéscsabai állomásról. Budapestre mentem, mert tizennyolcadika a második elméleti képzési napja volt a felsőfokú gombaismereti tanfolyamnak. A vonat egymás után hagyta el az állomásokat: Murony, Mezőberény, Gyoma, Csárdaszállás, Mezőtúr, Szolnok, amikor felfigyeltem a tájra, ami száz kilométerrel messzebb is a szülőföldemre hasonlított. A zakatoló vonatból lőttem pár képet, amik közül a tanyás lett a legjobb. Itt már Pest megyében voltam, és életemben először esett le, hogy az Alföldön bárhol otthonosan érezhetem magamat, mert a táj ugyanaz. Azonban volt némi csavar a felismerésben, mert az Alföldbe benyúlik az Északi-Középhegység egy része, ami a Gödöllői-dombvidék. A vasútvonal pont a legdélebbi csücskén megy át. Ez a rész nekem mindig tetszett. Legközelebb próbálok majd a vonat bal oldalán tanyázni és jó képeket lőni, mert tényleg szép. Utánanéztem és a Felső-és Alsó-Tápió alakította tájon haladtam keresztül, amelyben több öreg kocsányos tölgy van. Ártéri ligeterdő maradványok? Igen. A Tápió-vidékből csak villanásnyi képeket láthattam, de így is megtetszett. Feltétlenül érdemes alaposabban megismerni. Előnyben vannak a Pest megyeiek, nekem Békésből elég macerás lenne a bejárása. Inkább a szülőföldemen túrázok, lásd a "történelmi uszadékok" témájú bejegyzéseimet, amiknek hamarosan lesz újabb része.
 Öt óra után megérkeztem a Keleti pályaudvar egyes vágányára. Utastársaim közül egy hölgy megjegyezte, hogy mindig a szélén áll meg a vonatunk, mert messze vagyunk a fővárostól. Sajnos a megye leszakadóban van. Valamilyen szinten én is távolodók a 21. századtól, mert sok-sok év után először lepett meg egy-két dolog a fővárosban. Az Operaházat, a kiegyezés utáni virágzó időszak egyik reprezentatív műemlékét, évek óta nem láttam, és vásári cicomája meghökkentett. Például az egykori bérletpénztár helyén magyaros ételeket kínáló étkezde nyílt. Nem semmi. Régi szokásomhoz híven körbejártam Európa egyik legszebb dalszínház épületét, Ybl Miklós remekművét. Az épület mögött újabb kultúrsokk ért, turisták segwayeket próbálgattak, mert városnéző túrára készülődtek. Itt már pedzegettem, hogy elment mellettem az idő, és visszanézve a gyönyörű palotára, elindultam a Deák tér felé, hogy még egy kortyot lehúzzak a kultúrsokkból. 
 Felfedezőnek éreztem magamat, Kishercegnőnek a földi nagyvárosban, ahol csak idegen lehet a magamfajta vidéki különc. Elsuhantam a fiatalok között. Rácsodálkoztam a gyönyörű északi lányokra, akik jó egy fejjel voltak magasabb nálam és legalább két évtizeddel fiatalabbak. Ápoltságuk, szépségük, és természetes lényükből áradó magabiztosságuktól padlót fogott az állam. Elgondolkoztam, hogy voltam én valaha ennyire egyben? Nem. Lőttem egy képet az óriáskerékről és keresni kezdtem a metróállomást. Közben elsiettem egy kuporgó, arctalan koldus és egy Starbucks mellett. Valahonnan utcai pop koncert hangja szállt felém. Álmélkodtam a pezsgő nagyvároson. Élesen érzékeltem a különbséget a feledésbe merülő Békéscsaba és a vadállatként életre törő Budapest között. Azonban a nyüzsgő főváros sem elég erős, mert nincs a legjobb EU-s régiók között. Ott csak Pozsony szerepel Közép-Európából. Sóhajtottam egyet és leszálltam a mélybe, majd még messzebb tekintetem, pedig csak a lábam elé néztem.
 A Deák téri metróállomáson három metróvonal találkozik. A hármashoz vezető lépcsőnél a burkolat tardosi vörös mészkőből készült, amiben rengeteg őslénymaradvány van. Nem kellett sokat bóklásznom, hogy Ammoniteszt találjak. Az áramló tömeggel mit sem törődve leguggoltam és lőttem egy fotót a megkövült házakról, amikben egykor tintahalakra emlékeztető lények éltek. 150 millió év nézett vissza rám. A fény, amit tavaly érzékelt a Hubble, ennyi ideje indult el az NGC 4696 galaxisból. Igazából felfoghatatlan távlatok, amiknek elképzelésével csak kísérletezik az elmém. Ez még nekem is sok.
Feladtam a merengést az arányokon, és célra fordultam. A kettes metróval elmentem az Örs vezér térre és onnan a bátyámhoz. Fővárosi útjaim alkalmával nála szállok meg, mert bár indul kora reggel is vonat, de kialvatlanul nehéz a tanulásra koncentrálni. Ez így praktikusabb. Este tízkor ágyba bújtam és az éjfél körül eleredő eső hangja ringatott el. Azért az eső kopogása ott is pont ugyanolyan mint itthon.

Szombaton tízkor kezdődött az oktatás, így kilenckor elindultam a bátyámtól. Az eső még mindig szemerkélt és megerősödött a szél, de nem volt kellemetlen az időjárás. Nyugodtan vártam a 32-es buszra, amivel a Béke térre mentem. Ott átsétáltam a 14-es villamos megállójába és csak két megállót mentem, mert megérkeztem a Nébih központhoz. Most én voltam az utolsó. Pár perccel később belekezdtünk az anyagba. A téma a világos spórás őzlábgombák és a tuskógombák voltak. Az előbbi csapatból ismertünk meg több nemzetséget, amik között régi ismerősök vannak, hiszen mindenki evett már rántott nagy őzlábgombát, látott fehér tarlógombát, vagy kerülgette a kicsi és gyanús őzlábgombákat, a Lepiota nemzetség fajainak termőtesteit. Az elmélet két órakor véget ért, és rátértünk a mikroszkópos gyakorlatra, amikor különféle őzlábgomba fajokat vizsgáltunk. A mobilommal belefotóztam a tubusba, hogy megörökítsem a látványt. Jó kérdés, hogy mit. Délutánra elpilledtem a sokféle cisztida közt. Pedig ezek a meddő hifavégek fontos határozóbélyegek. Legközelebb bőven lesz alkalmam mikroszkópot használni, mert az első terepgyakorlaton még inkább a központban lesz. Intenzívnek ígérkezik a vértesi túra Áprilisban. 
Négykor véget ért az oktatás. Hirtelen mindenki mozgásba lendült és gyorsan kiürült a terem. A hatkor induló vonatig bőven volt időm, így az 1-es villamossal átmentem a Duna felett. A felhőzet felszakadozott, szép, hidegfrontra jellemző gomolyfelhők sodródtak az erős szélben. A napsütésben csodálatosan nézett ki a Duna és az égbolt. Lelkesen fotóztam a villamosból. Csak itthon vettem észre, amikor a fotókat válogatni kezdtem, hogy a legjobban sikerült képen megörökítettem valamit, ami majdan a narancsrezsim egyik szocreál emlékműve lesz. Az ott jobb oldalt az épülő Duna Aréna, a vizes vb helyszíne. Nem az uszoda érdekelt, hanem a városrész, ami a hídtól északra van és a neve, Vizafogó. Itt a középkorban még zsombékos vízi világ volt, ahová a Fekete-tengerből felúsztak az óriási tokhalak ívni. Most már nem jönnek. A 19. század során jelentős változások zajlottak Békéscsabán és Budapesten egyaránt. Ma alig van nyoma a víz uralmának. A Duna is inkább egy gondosan szabályozott, óriási csatorna. Ettől még lenyűgöző, és szívesen gyönyörködök benne. A szinte kötelező dunai élmény után az egyes végállomásán a másik irányba visszaszálltam a villamosra. Lezártnak tekintettem a budapesti kalandot. A Puskás Ferenc stadion megállónál metróra váltottam és a Keletibe mentem. A vonat indulását várva a következő utazás megtervezésén töprengtem, hogyan jutok el Békéscsabáról a Vértesbe?

Őzlábgombák és tuskógombák a blogban:
Nagy őzlábgomba, 2012-ben az év gombája volt
"Csalóka" (mérgező) őzlábgomba
Vöröslemezű őzlábgomba
Kékeszöld őzlábgomba
Halálos hetesben két kicsi mérgező Lepiota
Fehér tarlógomba
Kerti őzlábgomba
Gyűrűs tuskógomba
Sötétpikkelyes tuskógomba

Póstelektől Kettős-Körösig 2017.03.15.

Történelmi uszadékok

A változóan felhős, szeles napon útra keltem Atival, hogy körülnézzünk a háztájiban. Alapvetően optimistán indultunk el, és a túra jól sikerült, aminek ellentmondani látszik a bejegyzés nyitóképe. Elnézve a tájfotót, teljesen érthető, hogy miért megy el, aki teheti a megyéből. A nagy táblás gabonatermesztés nem igényel sok munkaerőt. Unalmas látvány a szántó, szinte sivatag. Kevés lehangolóbb dolog van a monokultúrás termesztésnél, aminek hosszútávon több a kára mint a haszna. Azonban erre volt igény a 20. században, etetni kellett az embereket és a haszonállatokat. Nosza fel is törtek minden lehetséges földet, ami éppen nem szikesedett el a folyószabályozások után. A szülőföldemen remekül lehet tanulmányozni az ember tájformáló erejét. Gigászi munka volt az új medrek kiásása, a kanyarok átvágása, a lecsapolás, de a végeredmény felemásra sikerült. Elveszítettük a természetes élőhelyek 80%-át. Vagy többet. Nem sok maradt az eredeti vízi világból, amire pedig sok helynév utal. Ha a Google térképén nézed a tájat, láthatod az egykori kiszáradt medreket
Például ezen a kicsi részletén alul a nyaraló telkek felett láthatsz két hurkot, amit régen a Fehér-Körös vetett. Egyébként az igazi meder a telkek alatt megy, majd a kép bal oldalán felfelé és elkanyarodik jobb felé. A bal alsó sarokban az Élővíz-csatorna pici szakasza van, amit közhasznú munkával ástak ki 1777-ben. Ez az egyik vége, a másik Sikkonynál található, ahol a Gerlai-holtág, vagyis az eredeti meder találkozik az Élővíz-csatornával. A holtág keskeny sávja az egykori vízi világ leszármazottainak egyik utolsó menedéke. Különleges hangulata van. Gyerekkoromban szívesen időztem a Veszely csárda mögötti szakaszánál. Különös, de eddig mindig olyan részein laktam Békéscsabának, amik a régebbiek közé tartoznak. Például jelenlegi otthonom közelében található a város legrégebbi háza. A Bánát utcában laktam életem kezdetén. Sok-sok évig éltem Fényesen, ami a Veszely csárdától délre található kertváros, aminek határában volt egy Árpád-kori falu, Fövenyes. Ugyanígy a csárda neve egy másik Árpád-kori, a török időkben elpusztult falura utal, Veszére. Ez a nevét egy halfogó eszközről kapta, a vejszéről*. A sárga pötty a térképen nem a falu helyét jelöli, hanem a nyitókép készítésének helyét, a Veszei-halmot. 
 A tanyákhoz vezető földúton álltunk meg és átvágva a felszántott napraforgó táblán felsétáltunk a tetejére, amin almafa nőtt. Innen lőttem pár képet az agrártájról, aminél lehangolóbbak csak a házak tűzfalai a főváros belső kerületeiben. Jó kérdés, hogy a Veszei-halom a megyében található számos földhalom közül melyik típusba tartozik: lakó, sír, őr, határ. A megye területe már a mezolitikumban lakott volt. Ekkor keletkeztek a lakóhalmok, így ezek a legrégebbiek. A Veszei-halom túl kicsi, hogy ebbe a típusba tartozhasson, vagy akár temetkezési célú legyen, így a másik kettő valamelyike lehet. Ketten a tetejéről elég nagy területre ráláttunk, így akár lehetett őrhalom. Egyébként minden (kun)halom védett, mert fontos tájképi elemek, némelyik gazdag leletanyagot őriz, és többön az eredeti sztyeppi növényzet lelt menedékre. A megyében a legérdekesebb, és túracélpontnak tökéletes a Vésztő-Mágor kettős halom, ahol több évezred leletanyaga és egy Árpád-kori monostor alapja egyszerre tekinthető meg.
 Sajnos az ó-gerlai monostor nem maradt fenn, mert a 19. században teljesen felhasználták tégláit és köveit egyéb épületekhez. Ha bármi megmarad belőle a felszín felett, akkor ugyanolyan látványos bemutatóhely lehetne mint a vésztői Csolt-monostor. Ez van a helyén, és közel sem biztos, hogy jól sikerült Atival betájolni, hogy hol állhatott.
A Veszei-halom meglátogatása után a Kovácsi-erdőbe mentünk, ami Gerlát és Békést összekötő út mellett található. Itt állt valahol, a fotó készítési pontjának a közelében a monostor. Vissza fogunk térni ide, hogy tényleg ott készítsek képet, ahol néhány maradványa rejtőzik. Ez egy meglepően dimbes-dombos rész. Persze ezek nem igazi dombok, inkább csak hordalékkúpok, amiket a Fehér-Körös rakott le a múltban. Az egyik meder ág a kép bal oldalán látható. A jobb felén pedig egy ilyen hordalék sziget van. Az erdőben három "sziget" található, és ezek valamelyikén épült a templom. A mederág, a szigetek is mind jól érzékeltetik, hogy mennyire a víz uralta a megye múltját. Hihetetlen, hogy a folyószabályozásokkal mennyire megváltozott minden. Eltűnt a vízi világ a 19. században. Sajnos az erdőknek már a 17. században vége lett, és nem sok maradt belőlük nagy bánatomra. 

Érdemes összevetni a térképrészleten a települések kiterjedését a fás élőhelyekével. Nos, ennyi az annyi. Elkeserítő. Persze fő az optimizmus! Aki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli. Ezért mániám minden, ami az egykori keményfás ligeterdőkhöz kötődik, így például a növények. Nagy kedvenceim a lombfakadás előtt nyíló erdei virágok. Sajnos a régebbi erdőfelújítási gyakorlat: tuskózás és mélyszántás túlságosan odavágott az érzékenyebb fajoknak, így jelenlegi "erdőink" lehangoló képet nyújtanak, kb. mint a szántóink. Mindenfelé nitrogén felhalmozódást jelző növények: csalán, kányazsombor, bodza. Az ilyen részekre nem is megyek be. Sarkon fordulok, és másik részen próbálkozok valami kis töredékét megtalálni a múlt gazdagságának. Régésznek érzem magamat, csak én nem tárgyakat, hanem élőlényeket keresek. Pechemre elsődleges a gazdasági érdek, a pénz beszél, az ember ugat, így a picit jobb erdőtagokat is kitermelik. Esélytelen, hogy a Körös-köz erdői, amit a térképen láttok, erdőrezervátummá válhassanak. Ennyi maradt, és ebben is csak a pénzt látják a tulajdonosok. Pedig természet nélkül nincs jövője a fajunknak. Mindjárt elmegy az életkedvem... Mielőtt magamba fordulnék, bemutatom a nap sztárját, ami a fő célja volt a túrának. 
A ligeti csillagvirág Scilla vindobonensis az illatos jácint rokona, egy alcsaládba tartoznak nemzetségeik. A jácintnál kisebb, de virágainak kék színe feltűnő. A nedves élőhelyeket kedveli, amilyen a keményfás ligeterdő. A Körös-köz erdőiben, amik jobb vízellátású részen vannak és ligeterdő jellegűek, viszonylag gyakori. Mi Atival idősebb csertölgy ültetvényben leltünk rá, ami közel van a Fekete-Köröshöz. Ha a virágzó tő közelében nem lett volna még több bimbós, akkor körbetáncolom örömömben. A ligeti csillagvirág egy igazi erdei faj. Jelenléte örvendetes, jó jel. Körbefotóztam a csodás apróságot, és óvatosan kitipegtem a fák közül, mert nem akartam egyet sem eltaposni. Elégedetten rogytam le az anyósülésre. Megtaláltuk a szép virágot, az egyik kincsünket. 
Hazafele úton gondolataimba temetkeztem. Én és Ati már az agrár nagyüzembe születtünk bele, és kicsiként mit sem tudtunk a múltról. Felnőttként csodálkozok rá a mértékekre és bámulok a múlt mély kútjába. Vajon, milyen lesz a táj tízezer év múlva? Mit fognak gondolni az akkor élők a mi hátrahagyott dolgainkról, amik átvészelik az évezredeket?

Folyt.köv.


*Ajánlott olvasmány Szűcs Sándor Régi magyar vízivilág című könyve.

Helyzetjelentés

A cseh kucsmagomba Verpa bohemica a szezon első étkezési célra gyűjthető gombája. A fotót egyik gombásztársam készítette a mai nap folyamán. A reklámújságon látható dátum a bizonyíték, hogy idei a felvétel. Békés-megyében több éves megfigyelés alapján március közepétől kezd el teremni. Jelenleg még rövid tönkűek, csak jól ismert termőhely esetén lehet eltaposásuk nélkül rájuk lelni. Persze nyúlni fog a tönkjük és az avar fölé emelkednek. Olyankor már nagyon könnyű a gyűjtésük. Most még frissek, de így is alaposabb főzést igényelnek. Nem kellően megfőzve, átsütve, gyomorrontást okoz(hat) a cseh kucsmagomba.

Szarvasgomba keresése disznóval


Ez egy 2013-as videó, de akár idén is készülhetne. Franciaországban a mai napig vannak, akik hagyományosan disznóval keresik a francia szarvasgombát Tuber melanosporum, ami decembertől márciusig gyűjthető. Ne tévesszen meg, hogy a mezőn túrja a földet a koca, a közelben ott állnak a gomba növénypartnerei is, például a mogyoró, de tölgyek is lehetnek a fák között. A gyökereket követve a termőtestek egészen messze is kialakulhatnak. Minden szarvasgomba gyökérkapcsolt. Nálunk is több faja él a Tuber nemzetségnek. A francia pont nem, mert számára nem kedvező a klímánk, de az isztriai T. magnatum, az olaszok fehér szarvasgombája igen. A leggyakoribb fekete szarvasgombánk a nyári T. aestivum, ami akár a kertedben is megteremhet, ha ültettél mikorrhizált csemetét. Sőt nagyobb léptékben gondolkodók számára indult egy pályázat szarvasgombát "termő" erdők telepítésére. Aztán tíz évvel később lehet kutyával keresni a fűszergombákat.

Ne feledd, hogy hazánkban a szarvasgomba gyűjtését rendelet és annak módosítása szabályozza!

Márciusi plakát

Március

2017 harmadik hónapja kezdődött el, régi nevein: Böjtmás hava, Tavaszelő, Kikelet hava. Március elseje a meteorológiai tavasz kezdete, és idén az időjárás igazán kitesz magáért, hirtelen berobbant a szeles-meleg tavaszi idő. Ennek később lehetnek negatív következményei a mezőgazdaságban, és a kora tavaszi gombáknak sem kedvező. Sürgősen esőre lesz szükség, hogy beindulhasson a szezon. Sajnos a szeles-meleg idő teljesen taccsra vághatja a kucsmagombákat, amik még nem bújtak elő, a termőtestek kicsik, az avar alatt rejtőzködve fejlődnek. Azért is lenne jó az eső, mert lelapítaná az avart, hamarább észrevehető válnának az első cseh kucsmagombák, amik általában itt dél-keleten a hónap közepére jönnek elő. Jó tanács, alaposan főzzétek meg és a narancsvörös foltosokat ne használjátok fel! Az utóbbiakat már egy baktérium csócsálja. Sajnos okozhat emésztési panaszokat. Minden kucsmagombára igaz, hogy jobb alaposabban megfőzni. A legjobbak, a Morchella nemzetség fajai később teremnek, áprilistól. Ezért róluk a következő alkalommal írok. Ráadásnak a kucsmagomba fesztivál is áprilisban lesz. Márciusban országos gombász eseményről nem tudok, de kisebb-nagyobb programok mindenfelé vannak. Ezekről ITT találsz információkat.
A Viharsarki gombászok szintén beindulnak, hamarosan megyünk az első hegyvidéki túrára 15-én vagy 25-én, az időjárástól és az autós gombásztársaktól függ. Telekocsis rendszerben történik az utazás, és ha nincs elég autó, akkor nincs túra.
Gombaklub 23-án lesz, lásd plakátot a következő bejegyzésben.
Háztáji gombatúrák biztosan lesznek márciusban, például a gombaklub előtt 22-én. Figyeld a facebook csoportot, ahol megbeszéljük az eseményeinket.


Jeles és világnapok, valamint népszokások márciusban (nem az összes):

8. Nemzetközi Nőnap. A mai napig aktuális, mert még közel sincs vége globálisan a nők egyenjogúsági küzdelmének.
12.: Gergely napja. A naphoz kapcsolódó legismertebb népszokás a gergelyjárás.
Gergely napjához időjárás- és termésjóslás is kapcsolódott. Ismert szólás van arra, ha ezen a napon esik a hó: “Megrázza még szakállát Gergely.” 
15.: Nemzeti Ünnep: Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc ünnepe; Magyar Sajtó napja. Ennek kapcsán jó lenne, ha a közmédia nem a kormány propaganda szócsöve lenne, és volna oknyomozó újságírás.
18., 19., 21.: Sándor-József-Benedek napja. A néphit úgy tartja, hogy ezek a napok vetnek véget a hosszú, hideg télnek és ekkor veszi kezdetét a termékeny tavasz: “Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget.” “Ám ha üres ez a zsák, nem kapod csak a harmadát”.
21.: Benedek napja a “hivatalos” tavaszkezdés, azaz a tavaszi nap-éj egyenlőség napja. Bár idén március 20-án van.
22. A Víz világnapja. Csak 2-3 napig bírjuk víz nélkül, aztán szomjan halunk. Ez is mutatja, hogy létszükséglet a tiszta édesvíz, amivel elég mostohán bánunk, az ihatatlan óceáni vizeket pedig gigászi szemétlerakóként használjuk.
23. A Meteorológia világnapja. Gombászként fontos figyelnünk az időjárást, mert jelentősen befolyásolja kedvenceink termőtest képzését. 
24.: Vetni kell a káposztát és a káposzta-féléket,  de vigyázni kell, ha távolabbi földre esik a vető, úgy nézze, hogy ne találkozzék útközben kakassal, mert majd repce nő a káposzta helyett.
25.: Gyümölcsoltó Boldogasszony napja. Jézus fogantatásának ünnepe. Egyike az év legjelentősebb Mária-ünnepeinek. E nap alkalmas a fák oltására, szemzésére. Gyimesben úgy hitték, ha ezen a napon rossz idő van, akkor rossz tavasz várható. 


Megjegyzés: Vigyázzatok a kullancsokkal! A meleg serkentőleg hat rájuk és az avar közt várnak rátok. A gombákat matató kezeteken landolnak és mennek feljebb. Használjatok riasztószert és ne felejtsétek el átnézni magatokat túra után!