Öregapó az asztalomon

Kedves gombásztársamnak köszönhetően az irodám gyarapodott egy fontos eszközzel. Ugyan 1967-es, de éltes kora ellenére tökéletesen működik. Ráadásnak van 100-as immerziós objektíve, amivel a bazídiumos gombák spóráit végre tisztán láthatom. Összesen 4 objektíve van, a másik három: 4-es, 10-es, 40-es. Például a tömlősgombák vizsgálatához gyakran bőven elég a 10-es is. Az öreg Reichert jóval komolyabb mint a háttérben látható Bresser Biolux diák mikroszkóp, ami szintén használni fogok, hiszen könnyebb mozgatni és bemutató célokra tökéletes. A Reichert irodai eszköz marad, nem fogom ide-oda hurcolni. Hamarosan előveszem a gombamúmiáimat és készítek preparátumokat, amiket megvizsgálok az öreggel. Ez aztán izgalmas lesz. Ráadásnak fejleszthető, a kiegészítők beszerzését csak a pénztárca korlátozhatja. Például jó lenne egy 10-es okulár mikrométer szállemezzel, mert a spórák mérete szintén határozóbélyeg, így muszáj méricskélni.
A gombák határozása közel sem olyan egyszerű mint kezdőként gondoljuk, amikor már ismerünk száz fajt. Aztán még megismerünk pár százat, és egyszer csak verejték cseppek jelennek meg a homlokunkon, hogy mégis milyen gombát találtam? Oké, hogy pókhálósgomba, de melyik a több száz közül? Ilyenkor kell a mikroszkóp és különféle kémiai reagensek, valamint egyéb dolgok, pl. UV fény. Illetve nem árt beszerezni a nemzetségek határozókönyveit. Nem egyszerű, oh, de még mennyire nem az a gombahatározás. Azonban ugyanolyan izgalmas mint kedvenc kriminkben a nyomozás.

Ha támogatni szeretnéd a munkámat, rendelj tőlem gombafutamot.

Ennek nem lesz jó vége

A globális erdőfigyelő térkép és a Google Maps részlete ugyanazt a területet mutatja. A kék szín a telepítést, a lila a kitermelést jelöli. Valami eszméletlen mértékűre pörgött fel a lucfenyvesek kivágása Romániában. Olyan csapást mérnek az ősi erdőkre, hogy azt sosem heverik ki. Egyszer már írtam a témáról, amiben figyelmeztettem a veszélyre, hogy egyáltalán nem lehetetlen lecsupaszítani a hegyeket évszázadokra szólóan. Ha ez bekövetkezik, a hegyvidék élhetetlen hellyé változik. Félelmetes, ahogy a román állam, akárcsak a hazai működési zavarokat mutat, és képtelen ellátni egyik fontos feladatát a nemzeti vagyon védelmét és az azzal való fenntartható gazdálkodást. Most boldog-boldogtalan vágja a fát, erős famaffia fenyegeti a kétségbeesett természetvédőket és civileket, állami erdőgazdálkodás cinikusan kishülyének tekinti a zöldeket és lekapcsolná a kivágott fák mozgását figyeli erdőradart is, aminek az adataiba eddig is belenyúlt. Elképedve figyelem a romániai erdőkről szóló híreket, és nem vagyok hajlandó beletörődni, hogy a történelmi tapasztalatok ellenére belefut a fűrészbe a román nép. Ne hagyjátok veszni erdőiteket! Ne adjátok el bagóért nyugati fűrészüzemnek! Ne tegyétek földönfutóvá a hegyen élőket! Ne engedjétek garázdálkodni a famaffiát! Milyen állam az, ami eltűri bűnszervezetek irányíthatatlan ténykedését, mert azok messze vannak Bukaresttől és odáig nem ér el a helyiek fájdalma és szenvedése? Milyen politikus, amelyik elégedetten simogatja a vastag borítékot és elfordul azoktól, akiket képviselnie kellene?! A saját életeteket teszitek tönkre az erdők kiirtásával!
Óvjátok az erdőt, mert egyszer életmentő lesz a zöld rengeteg.

Könyvajánló

Nincs új a Nap alatt. A történelem az egyik legnagyobb tanítómester, és a gonosz csak akkor győzhet, ha a jó rest marad. Közhelynyelven így foglalhatom össze az év legfontosabb tanácsadó könyvének lényegét. Szoktuk ekézni a demokráciát és fújunk a kapitalizmus hallatán, de egyiket sem volt alkalmunk a tiszta valójában megismerni, mert nem adtunk bele mindent, hagytuk, hogy a rossz beidegződéseink és a lustaságunk meggyőzzön minket, hogy ezek értelmetlen, ártalmas dolgok. Pedig a jó élet, a fejlődés alapjai! Természetbúvárként nemcsak a természetet figyelem, hanem a társadalmat is. 12 évesen lelkesen figyeltem a rendszerváltásnak nevezett színjátékot, ahogy a régi "elit" átadta helyét az általa kinevelt újnak az állambiztonsági szolgálat jóváhagyásával és aktív közreműködésével. A nép elvakítva, bódultan hitte, hogy minden rendben van és pik-pak nyugati életszínvonal lesz. Hitték, hogy a kádári rendszer "vívmánya" a fusizás eltűrése gyöngéd állami segítség mellett folytatódik, és mi leszünk a legvidámabb visegrádi ország. Nos, a 21. század 17. évében járva egyértelműen látszik, hogy virágzásunk pusztán az EU-ból érkező elképesztő pénzmennyiségnek köszönhető, amiből egy kétes múltú új "elit" építkezik, és hosszútávon aláássa a társadalom fejlődését és jövőjét. Cserébe nemzeti parasztvakítással bűvöli az arra fogékonyakat, és a rezisztensek, akik már elértek egy szintet a polgári (jellem)fejlődésben hitetlenkedve és magukban dühöngve nézik az ocsmány színjátékot. Jól tudom, hogy ilyen pályán sosem lesz hazámból európai ország, mindig egy korcs marad, mert az aktuális "uraknak" rettenetesen kényelmes az erkölcsi szemétdomb és a lincselésig is felhergelhető tudatlan tömeg.
A zsarnokságról az év legfontosabb tanácsadó könyve. Európa 20. századi történelméből vett példákkal világít rá a jelenben zajló folyamatokra, amiknek a vége újabb világégés lehet és mérhetetlen emberi szenvedés. Nem lenne értelmesebb és jobb még idejében megálljt kiáltani?!
A húsz lecke címe és összefoglalója:

1. Ne engedelmeskedj előre
A hatalom legnagyobb részét önként adjuk az autoriter vezetésnek. Az egyének előre kitalálják az elnyomó kormányzat szándékait, majd kérdezés nélkül, önként felajánlkoznak ennek végrehajtására. A polgár, aki így viselkedik, maga tanítja meg a hatalomnak, hogy az mit engedhet meg magának.

2. Védd meg az intézményeket
Az intézményrendszer segít megőrizni a tisztességet. Intézményeinknek is szükségük van a segítségünkre. De csak akkor tekintsd sajátodnak őket, ha cselekszel is értük. Az intézmények nem tudják magukat megvédeni, egymás után fognak elesni, ha nem állunk ki kezdettől fogva mindegyik mellett. Ezért válassz egyet, amely fontos neked - bíróságot, újságot, törvényt, szakszervezetet -, és állj ki mellette.

3. Óvakodj a pártállamtól
Az államokat kisajátító és versenytársaikat elnyomó pártok nem voltak kezdettől fogva mindenhatók. Egy-egy történelmi pillanatot használtak fel arra, hogy ellehetetlenítsék ellenfeleik politikai létezését. Támogasd a többpártrendszert, és védd meg a demokratikus választásai szabályokat. Menj el szavazni, amíg tudsz. Fontold meg, hogy jelöltesd magad tisztségekre.

4. Vállalj felelősséget a világ arcáért
A ma jelképeiből lesz a holnap valósága. Figyelj fel a horogkeresztre és a gyűlölet más szimbólumaira. Ne nézz félre, és ne szokd meg őket. Távolítsd el őket, és ebben légy példa mások számára.

5. Tartsd szem előtt a szakmai etikát
Amikor a politikai vezetők rossz példát mutatnak, felértékelődik az elkötelezettség a helyes szakmai gyakorlat iránt. Nehéz felforgatni egy jogállamot jogászok nélkül, vagy kirakatpereket lefolytatni bírák nélkül. Az autoriter rezsimeknek szükségük van engedelmeskedő köztisztviselőkre, és a koncentrációs táborok igazgatói keresik az olcsó munkaerő iránt érdeklődő üzletembereket.

6. Óvakodj a katonai jellegű csoportoktól
Amikor rendszerellenes fegyveres erők tagjai elkezdenek egyenruhát hordani, aztán fáklyákkal és vezérük arcképével felvonulni, közel a vég. Amikor a vezető paramilitáris csoportok és az állami rendőrség, katonaság összevegyülnek, elérkezett a vég.

7. Légy résen, ha fegyvert kell viselned
Ha a köz szolgálatában fegyvert viselsz, Isten áldjon és óvjon. Tudd, hogy a múlt bűneinek rendőrök és katonák is részesei voltak, akik egy nap azzal szembesültek, hogy erkölcstelen dolgokat művelnek. Készülj fel arra, hogy nemet mondj.

8. Állj ki amellett, akinek szüksége van rá
Valakinek ki kell állnia a gyengébb mellett. Beállni valaki mögé könnyű. Annál nehezebb másként beszélni vagy cselekedni, mint a tömeg. De ennek felvállalása nélkül nincs szabadság. Emlékezz Rosa Parksra. Abban a pillanatban, amikor példát mutatsz, a helyzet varázsa megtörik, és mások is beállnak mögéd.

9. Szeresd a nyelved
Mellőzd azokat a szólamokat, amelyeket mindenki használ. Találd meg a saját hangodat még akkor is, amikor azt próbálod elmondani, amiről úgy gondolod, mindenki mondja, Tudatosan válaszd le magad az internetről. Olvass könyveket.

10. Higgy a valóságban
Lemondani a tényekről annyi, mint lemondani a szabadságról. Ha semmi nem igaz, lehetetlen a hatalmat bírálni, hiszen nincs alapja a bírálatnak. Ha semmi nem igaz, minden csak szemfényvesztés. A legvastagabb pénztárcájú tudja megfizetni a legvakítóbb fényeket.

11. Járj utána
Járj utána magad is a dolgoknak. Tölts több időt hosszabb cikkek olvasásával. Támogasd az oknyomozó újságírást, és fizess elő a nyomtatott sajtóra. Vedd észre, hogy ami az interneten található, nem kis részben ártó szándékú. Találd meg azokat az oldalakat, amelyek a (részben külföldről érkező) propagandakampányokat elemzik. Vállalj felelősséget azért, hogyan kommunikálsz másokkal.

12. Nézz a másik szemébe és beszélgess vele
Nemcsak az udvariasság miatt. Hanem mert így lehetsz polgár és a társadalom felelősségteljes tagja. Így maradhatsz kapcsolatban a környezeteddel, így léphetsz át a társadalmi korlátokon, és így mérheted fel, kiben bízhatsz és kiben nem. Ha a feljelentés kultúrája általánossá válik, ismerned kell a mindennapi élet pszichológiáját.

13. A valóságban politizálj
A hatalom azt akarja, hogy tespedj a fotelben, és az indulataid elpárologjanak a képernyő előtt. Lépj ki a négy fal közül. Menj szokatlan környezetbe, másféle emberek közé. Szerezz új barátokat, és vonulj velük.

14. Őrizd a magánéletedet
A rossz szándékú vezetők mindent, amit tudnak rólad, fel fognak használni arra, hogy irányítsanak. Rendszeresen takarítsd le a kémszoftvereket a számítógépedről. Ne feledd, hogy az e-mailed nem titkos. Fontold meg, hogy kevesebbet vagy más formában használd az internetet. Találkozz másokkal személyesen. Ugyanezért rendezd el minden jogi problémádat. A zsarnokok keresik a módját, hogyan fogjanak meg téged. Gondoskodj arról, hogy ne találjanak rajtad fogást.

15. Támogasd a jó ügyeket
Vegyél részt olyan politikai vagy civilszervezetek munkájában, amelyek kifejezik a világnézetedet. Válassz egy-két jótékony szervezetet, és utalj nekik rendszeresen pénzt. Ezzel szabad döntést hoztál, amellyel támogatod a civil társadalmat és segítesz másoknak is jót tenni.

16. Tanulj külföldi sorstársaidtól
Ápold barátságaidat a külföldön élőkkel, és keress más országokban új barátokat. Az Egyesült Államokban most tapasztalt nehézségek egy szélesebb trend részét képezik. Egyetlen ország sem fog egyedül megoldást találni. Váltsd ki az útlevelet magadnak és családodnak.

17. Ügyelj a veszélyes szavakra
Figyelj fel a szélsőségek és a terrorizmus szavak használatára. Légy tisztában a szükségállapot és a kivételes helyzet szavak végzetes jelentésével. Háborodj fel a hazafias jelszavak áruló használatán.

18. Maradj higgadt, amikor az elképzelhetetlen megtörténik
A modern zsarnokság a félelem kiaknázására épül. Amikor a terrortámadás bekövetkezik, ne feledd, hogy az autoriter rezsimek ezeket az eseményeket hatalmuk megszilárdítására használják fel. A hirtelen végveszély, amely a fékek és ellensúlyok lebontását, az ellenzéki pártok feloszlatását, a szólásszabadság és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog felfüggesztését kívánja, a hitleri forgatókönyv legősibb trükkje. Ne dőlj be neki.

19. Szeresd a hazádat
Mutass jó példát a jövő nemzedékeinek arról, hogy mit jelent "Amerika". Szükségük lesz rá.

20. Légy bátor, amennyire tudsz
Ha egyikünk sem kész a szabadságért meghalni, mindannyian a zsarnoki uralom alatt halunk meg.

*****


Megjegyzések: Magyarországon az egyéni mohóság lett a fejlődés kerékkötője. Egyszerűen zsigeri szinten jelen van a kaparj kurta, amit te ellophatsz, ne hagyd másnak és így tovább. Elvtelenül, azonnal minden döntésben a személyes haszonszerzés erős vágya dominál. Ez a vágy hatalom közelébe jutott honfitársaikban pokoli mértékűre erősödik és mindent felülír. A kormányzást felváltotta a rendszerszintű lopást eltakaró paraván kommunikáció. Minden szép és jó, az ország erősödik, de hazánk ellen fenekedő (külső és belső) ellenségek veszélyeztetik vidám kis barakkunkat. Az "elit" nagy ívben köp az ország hosszútávú érdekeire és kb. leszarja a jövőt. Amíg csak tud, és erre törekszik, élősködik a nemzetgazdaságon. Cserébe tényleg nem ad mást mint szépnek hangzó, hamis lózungokat. Vagy bőkezűen szórja a többség adóját a lelkes csahosainak. A többségi társadalom pedig nem érti, hogy miért pocsék a közérzet, miért mennek el a fiatalok, miért lepukkant az orvosi váró és miért kell 40-100e forintokat az orvosok zsebébe tömni... Te azt hiszed, hogy az "elitünk" érted cselekszik?! Hm. Nem. Leszar, leköp és gyalázz, ha nem hódoltál be. Ha nem tapsikolsz a rendszerszintű lopás láttán.
Ami szar, az szar, de jó étvágyat a csokinak hazudott szar kajálásához! Sajnos ismerőseim között is vannak, akik boldogan falják a parazitáik ürülékét. Micsoda bagázs! Ez egy profi önsorsrontó nép. A jelenben zajló folyamatok kimenetele nagyon fájdalmas lesz. Azonban kit érdekel! Tisztára olyan az egész mint bármelyik világégés előtt.

Programajánló: Mályvád 25

"A Mályvád Teljesítménytúrák a Körösök Völgye Turista Egyesület által évente egy alkalommal megrendezett túra jellegű sportesemény. A rendezvény célja a Békéscsaba - Gyula környékén található természeti értékek bemutatása szervezett körülmények között. A túra hagyományosan augusztus utolsó szombatján kerül megrendezésre, gyalogosoknak 5, kerékpárosoknak 1 távon." Részlet a KVTE oldaláról.
Idén augusztus 26-án lesz, amire el fogok menni. Úgy néz ki, hogy a Viharsarki gombászok csapatából páran csatlakoznak hozzám, tehát kis csapattal járjuk végig a 25-ös távot. Tavaly a 12 kilométeres kezdő szakaszt teljesítettük négyen. Remélem, a hosszabb táv nem fog ki rajtam! Szépen felkészülök rá.
A Google Maps részletére a tavalyi térkép alapján rajzoltam fel a 25-ös távot, ami körbejárja Mályvádot. A rajt és a cél is Gyula-Városerdő, amit a piros pötty jelöl.
A képen a nagyobb zöld pötty a Bányaréti őstölgyest jelöli, a kisebb a hat méteres törzskörméretű óriás tölgyet.

Történelmi uszadék

Uszadék jelentése: valami, amit visz a víz. A képen nincs se folyó, se vízi hulladék, csak a szántók. Azonban a történelmi uszadék sorozatomban a folyó az idő, és az uszadék az ősök nyomai a szülőföldemen.
Ma Atival a szüleimnél ebédeltünk Fényesen. Ebéd után kigurultunk Békéscsaba határába. Februárban még a fagy idején gondoltam rá, hogy meg kéne nézni a Kápolna-halmot. Akkor elmaradt a túra, de most ismét felötlött bennem. A fagy után az aszály dermesztette meg a földet.
Esős időszakban legendásan rossz a határban közlekedni, mert magas agyagtartalmú kötött talajaink rettenetes sárrá változnak. Ennek emlékei a traktorkerék vájta mély barázdák a földúton, amiket Ati igyekezett kikerülni. A felkavart por követte az autót. Az erős napsütés gyorsan melegíteni kezdte az utasteret, de az ablakot letekerni rossz ötlet volt, mert a por egyből fojtogatni kezdett. Szerencsére nem kellett messzire mennünk. A Kápolna-halom kb. három kilométerre van a családi háztól. 
 A dűlőutak találkozásában, csenevész fehér akácfák között megpillantottam a vihar tépázta pihenőhelyet, amit a gyulai Mersz Közhasznú Alapítvány helyezett ki pár éve, amikor létrehozta a halom körtúrát. Ezek az ember alkotta kisebb-nagyobb mesterséges dombokat hiba kunhalomnak nevezni, mert többségük már a kunok ideje előtt megvolt, némelyik több ezer éves. Amikor még vízi világ volt itt, a magasabb területeken, a hátakon telepedtek meg a népek. Többféle célból hoztak létre halmokat, eleinte lakni, majd temetkezni, végül őrködni; aztán egyszerű tereptárgyakká lettek. Sajnos értéküket későn ismerték fel, és sokat a mezőgazdasági műveléssel tönkretettek. Kár értük. Jó túracélpontok. Bár a nyári verőfényes kora délután nem a legjobb időpont túrázni, így nem csodálkoztam, hogy rajtunk kívül senki sem járt a határban. Ketten "gyönyörködtünk" a mezőgazdasági nagyüzemben és én erős hangon élcelődtem: "akác, kukorica, napraforgó, csodás ősi növényeink. Árpád apánk hozta a mesés keletről... Ez lenne "a természet és vizek otthona"? Ki a fene találta ki ezt a hülye szlogent? Anyám borogass! Micsoda helyre pottyantott a gólya!" Közben fotóztam és meg sem próbáltam elképzelni a táj eredeti képét. Ami elmúlt, elmúlt. A jelennel szembesültem a múlt porában futkosva.
A Kápolna-halom a beszántott, elpusztított halmok közé tartozik. Azonban jelenléte sejthető a szelíd ívből, amit lefotóztam a tarlóra kitekintve. Ebbe az irányba nézve egy kissé mélyebben fekvő térszínre látsz rá, ahol 200-300 évvel korábban megült a víz. Ez volt a második és harmadik katonai térképen Pej rétnek nevezett terület. A halmot egyik sem jelöli, csak a közelében lévő Fövenyes-halom van feltüntetve már az első katonai térképen is. Pedig a Monarchia térképészei pontosak voltak, így feltételezhetjük, hogy a Kápolna-halom nem a 20. században semmisült meg. Eleve egy magasabb térszínen van, egy ősi folyóháton, ami a régi vízjárta időkben értékes területnek számított, hiszen művelni lehetett. Mostanra csak a kissé egyenetlen felszín emlékeztet minket a víz tájformáló munkájára. Például a földúton haladva érezhetően átmentünk egy egykori vízfolyáson. Mondtam is Atinak, hogy "nézd, látod, ezt itt egy régi meder, ami fölött ott lebeg a folyó lelke és döbbenten kérdi, hogy hová lettem?"
A tájformálás jogát elvettük a víztől, és mi magunk alakítjuk a Körösök völgyét. Nem éppen az előnyére, hogy finoman fogalmazzak. Természet és vizek otthona...

Tessék, ennyi víz maradt! A képen a Kígyósi-főcsatorna látható, ami egyszerre szolgál belvíz elvezetésére és öntözésre. Az ember ásta ki. A képen olyan hangulatosnak tűnik, de nyári verőfényben minden baromira látványosnak mutatja magát. Nem az. Állott víz szagát a kép nem adja vissza. Ez döglött víz. Bár jobb időszakokban van benne hal, ami egészen meglepő. Nem éppen egy Körös. Jó észben tartani, hogy Békéscsaba környékén régóta nincs élővíz, ami természetes rendje szerint tenné a dolgát. Itt minden agyon van szabályozva, hogy a víz ne veszélyeztesse a szántókat. Az élet a legnagyobb rendező, mert a víz így is úgy is sorskérdés maradt a szülőföldemen. Most a hiánya a fájó, és egyre fájóbb lesz, ahogy rákapcsol a klímaváltozás. Sebaj! Erőltessük csak a nagy táblás monokultúrákat! Szívderítő(?) látvány a furulyázó kukoricalevél, a kókadó napraforgó virág és a mély repedések a kötött talajon, valamint a por, a fojtogató por különösen jól esik a tájban bóklászónak. Szörnyű túlkapás volt ennyire szétbarmolni a Körösök völgyét. Őszintén, volt bármi értelme a sok megtermelt kajával felnyomni az egyedszámunkat? Soha ennyi mohó 60-100 kilós lemming nem futkosott még a Földön, akiknek járulékos energiaigénye extrém nagy. Kész is a katasztrófa.
Persze napközben, a tűző napsütésben ilyesmiken nem lamentáltam, csak az agyam hátsó zugában motoszkált a gondolat. Kissé nyomasztónak találtam az egy-egy növénnyel bevetett hatalmas táblákat. A természet nem ismeri a monokultúrát. Még egy parlagot is több rövid életű kétszikű gyomnövény száll meg. Elképesztő környezeti terheléssel jár együtt a monokultúrás növénytermesztés. Van egy olyan erős sejtésem, hogy a jelenlegi technológiával elértük a csúcsot is innen lejtmenet következik. Micsoda szerencse, hogy csökken az egyedszámunk! Ötven éven belül nem lesz elég kaja etetni a milliós magyar populációt. Érdekes, hogy a szocializmus hiánygazdaságban mennyien vágytak a nyugati holmikra, a változatosságra és micsoda élmény volt számukra, amikor külföldön vásárolgathattak. Ellenben soha senkit sem zavart, hogy növénytermesztésünk mennyire monoton és tájzsaroló, valamint a gabonatermesztés hogyan zsigereli ki Békés megyét. Amikor meglódulhatott volna az egyéni kezdeményezés, sok egyéni gazdálkodó alapított tanyákat a két világháború között, akkor a felvirágzás rövid ideig tartott, mert jött az erőszakos téeszesítés és ott eldőlt a megye sorsa. Én picit sem vagyok meglepve, hogy lejtmenetben van a Viharsarok. Itt semmi nyoma a 21. századnak!
Mi itt dél-keleten nem találtuk meg az ösvényt a jövő felé. Végleg beleragadtunk rossz beidegződéseink ingoványába. Én is csak a múlt porában szaladgálok a jelenben, és nem találom a kiutat a pusztából. Nincs folyó, amit követhetnék a forrásához vagy a torkolatához. Ha az idő folyamára gondolok, olyan itt mint ha csak egy holtága lenne. Megfeledkezett rólunk az idő is. Előző generációk házai lassan eggyé válnak a földdel, amiből lettek. A fiatalok elmennek, és jól teszik. Nincs helyük a stagnáló, rozsdásodó rendszerben. A hazaszeretet keserű kenyér és nem laksz jól vele. Csak a futóbolondok rágják a port a határban és keresik a tanulságot. Elmúlik. Eltűnt a vízi világ, az ember is el fog tűnni. A természetellenes lény, aki istennek hitte magát. A hiba a természet rendszerében. Nem marad semmi utánunk. Esetleg (szemét)halmok, amiket senki se fog szemlélni, mert a futóbogarak nem foglalkoznak régészettel. Por előttem, por utánam. Vége.

Megértettem

Életemben először elmentem a Bányaréti őstölgyeshez, de előtte túratársammal beugrottunk egy másik erdőtagba Mályvádon, mert rejtőzik benne egy hat méter feletti törzskörméretű kocsányos tölgy. A pósteleki öregnél sudárabb termetű, magasabb példányban gyönyörködhettem. A pósteleki viszont jobb állapotban van, mert annak megvan minden nagy ága, míg a mályvádi hatosnak már csak egy fő ága van. A többi alatta hever a korhadás különböző fázisában tartva. Azonban töredezett koronája ellenére a legnagyobb fa lehet Mályvádon. A közös képünkre nem is fért rá teljes egészében. Feltétlenül érdemes a piros turistajelzésről letérve felkeresni. A Dendrománián megtalálod a pontos helyét. Le leszel nyűgözve. Amikor felnézel rá, felfogod, hogy eddig még sosem láttál igazi fát, de most előtte állsz. Megérzed, hogy micsoda erő van benne, és szégyenkezni kezdesz, hogy mégis mi a fenét művelünk? Nagy a kontraszt a pompás öreg tölgy és a környezete között. Mindenfelé süvölvény ültetvények, amik csalánosak és bálványfával, ezüstfával, zöld juharral fertőzöttek. Ugyanakkor a tölgyre hangolódva megérted, hogy ősi erdőtájban vagy, amit felmenőink dúltak fel és rontottak meg. Mi sem tettük könnyebbé a fák életét. Irracionális feltételezni, hogy az erdészetnek köszönhető az erdők fajgazdagsága. A kitartó dúlás ellenére maradtak fenn a természeti értékek a fás élőhelyeinken. Azonban Mályvád ültetvényeit szemlélve rádöbbentem, hogy a keményfás ligeterdőnek vége Magyarországon. A folyószabályozás mellékhatása a süllyedő talajvízszint és az egyre melegebb száraz nyarak olyan terhelést jelentenek, amikkel képtelen megbirkózni. Ezekre még rátett pár lapáttal a faanyagra éhes ember. Lehetetlen vállalkozás lenne a megmentése. Sosem lesz a nemzeti park részterülete Mályvád vagy bármelyik ligeterdő roncsunk, mert természetvédelmi szempontból kevesebb értéket jelentenek mint az általuk megtermelt faanyag.
Ez van, de jobb észben tartani, hogy a természet elveszejtése egyenlő a fajunk kiirtásával. Jottányit sem vagyunk okosabbak a lemmingeknél.

Mályvád 2017.07.13.

Nem látja a fától az erdőt

A pósteleki kastélypark mögött csertölgy Quercus cerris ültetvények vannak. Ezek faanyagtermelő állományok, idővel mind kitermelésre és felújításra kerül. A kép bal oldalán lévő üres rész egy ilyen tölgymakkal bevetett újulat, amit 2013 telén vágtak ki. Az egyik legjobb gombász helyem volt. Talán ideje lenne megnéznem a szemben lévő állományt, mert bármennyire fura, de abban még sosem jártam. Mindig csak a szokott útvonalon nézek körül. Lehet, hogy ott szintén gombaéden fogadna ősszel. A gombák nagy túlélők, spóráik által újra és újra visszatérhetnek a felújított ültetvényekbe. Sajnos a növények nem ennyire szívósak. Valami ordas marhaság, hogy az erdőgazdálkodásnak köszönhető "erdeink" fajgazdasága. Aha. Linkelek neked egy szívderítő videót, hogy mit jelent a mélyszántás. Szerinted marad bármi értékes utána? Ideje lenne az erdő szót kizárólag a természetes vagy természeteshez közeli állapotú fás élőhelyekre használni, és az ültetvényeket a nevükön nevezni, mert NEM erdők. Nyugodtan az erdészek is kereszteljék át magukat mezőgazdásznak, mert már rég nem az erdőkkel foglalkoznak. Vagy itt van egy másik videó, amit beillesztek, mert a drámai zeneválasztása jól aláfesti a műveletet.


Ha a fáknak lenne cuki gombszeme és szája, amivel sikítani tudnának, te is komolyabban vennéd a barbár pusztítást, amit erdőgazdálkodásnak neveznek. Aminek nincs aranyos pofikája hajlamosak vagyunk élettelen tárgynak vélni. Pedig a növények ugyanúgy éreznek mint az állatok! Ráadásul mi vagyunk rájuk szorulva és nem ők ránk. Ennek ellenére rendkívüli módon alábecsüljük őket és durván bánunk velük. Bonyolult életközösségükre, amit erdőnek nevezünk szinte ügyet sem vetünk, még az erdész sem látja a fától, az eladható faanyagtól, ami tragikus az igazi erdőkre nézve. Nagyon kevés természetbarát erdész volt, van és lesz(?). A többség megélhetési forrásának tekinti a faanyaggal sáfárkodást és nem nagyon visz érzelmeket a szakmába. Ugyan már, együttérzésre nincs idő, kell a pénz! Végül is nyakunkon a hatodik kihalási hullám, klímaváltozás van, teleszemeteltük és szültök a bolygót, sietve kell élvezni az életet, mielőtt túlkapásaink következményei agyonütik fajunkat és a bioszférát. Lehet, hogy a fákat vető-vágó mezőgazdászoknak (régi nevükön erdészeknek) van igazuk, "sietni kell, elég 60 év és vágható a tölgy is, minek neki 100-120 év? Összeomlik az erdő a klímaváltozás hatására! Aj-jaj, és abból nem lesz értékesíthető faanyag. A biológiai sokféleség micsoda? Ilyesféle szavakkal ne is háborgassanak a sötétzöldek! Nincs erre időm! " Sóhaj.
Nehéz visszafogni magamat, amikor a 25. órában ismét győzött az esztelen önzés, és egyéni gazdasági érdekek miatt belenyúltak az erdőtörvénybe.

Helyzetjelentés

A rózsáskalapú tinóru Rubroboletus legaliae keményfás ligeterdő jellegű faültetvényeink egyik tuti gombája, ami képes bárkit elkápráztatni színeivel, méretével. Idén különösen sok termőtestet növesztett. Ennyit még sosem láttam. Állítólag a telihold kihúzza a gombákat a földből, ami vasárnap volt. A rózsáskalapúnak nincs étkezési értéke, ha meg is főződ alaposan (20 perc) még okozhat kellemetlen gyomor panaszokat. Jobb a helyén hagyni, mert ritka. Igazán kivételes, hogy leromlott fás élőhelyeinken még él egy ilyen csodagomba. Egy hete még nyoma sem volt, most terem. Az akkor termett gombák közül a nyári laskagombák elöregedtek, a gyökeres tinóruból csak egyet láttam, a hamis céklatinóruk is kevesebben voltak, és málnavörösből az előző bejegyzés első képén látható párost találtam. Az egy szem okkerszinű tinóru eltűnt. Nem volt az ág alatt a múmiája. Mások is járnak az útvonalamon. Ismert hely. A terepen még a galambgombák dacoltak az aszállyal. Azért ezek a fajok is bőven megleptek. Főleg a húsos tinóruk elképesztőek. Honnan a csudából vették a vizet? A hamis céklatinóruk tenyésztestei nincsenek csatorna közelében.
Dél-keleten elég komoly az aszály helyzet. Nem emlékszem olyan évre, amikor egymás után száraz lett volna a tél, a tavasz és a nyár. Azért az időjárásnak szokása egy-egy extrém csapadékos hónapot beszúrni a szárazak közé. Vagyis eddig ez volt a módi. 2017-ben nincsenek extrém esős hónapok! Itt van július és a GFS szárazságot és forróságot jelez. Nem akar változni az időjárás. Elkeserítő. Ennyire még sosem volt nyomasztó a nyár. Ennek ellenére vannak gomba oázisok az országban. Idén valami elképesztő mázlija van a zempléni gombászoknak. A hónap végén lesz a gombásztalálkozójuk, amire még lehet jelentkezni, és gomba is van. Oh, csodás ott a helyzet! Én a helyedben röpülnek a Zemplénbe. Sajnos nekem dolgom lesz. Pedig mennék. Borsod-Abaúj-Zemplén gombászain túl még a Zala megyében élők találkozhatnak kedvenceikkel.
Gombászásod megtervezéséhez a talajnedvesség térképet vedd figyelembe, illetve kövesd figyelemmel naponta a radartérképet, hogy merre vonultak át zivatarfelhők. A gomba nem közvetlenül nagy eső után nő! Kedvenceinek életmódjuktól és az előző időjárás sokkhatásától függően 1-2 hét kell, hogy termőre forduljanak. Akadályozó tényező számukra a légköri aszály, tehát a levegő páratartalmát is javasold figyelned.
Nagyon remélem, hogy csoda történik, és megint változik a GFS előrejelzése csak már az eső és elviselhetőbb meleg irányába!

Off bejegyzés: "keep walking"

El kéne menni, de hová? Negyven leszek 2018-ban, és elveszettnek érzem magamat. A klasszikus életközépi válság első fele kapott el? A fiatalságom lendülete kifúlt, nincs erőm fenntartani a lelkesedést távoli tájak, városok iránt. Kételkedek benne, hogy bármi hasznosat csinálhatnék életem másik felében, bárhol is szükség lenne rám. Egy-két dolgot elrontottam az életem során, amik hamarosan benyújtják a számlát. Borús, cinikus kedvemben a halálról fantáziálok, hogy negyven közelében már jelentkezhet néhány rák típus, ami gyorsan öl. Nem csináltam semmi hasznosat, még érettségim sincs. Ha nincs motivációm, olyan lusta vagyok, hogy röstelkedve fordulok a másik oldalamra. Kizárólag a sajátos mániáim foglalkoztatnak, nagy ívben kerülöm a többi ember igényeit, "mindenki felnőtt, törődjenek magukkal" felkiáltással, és duli-fuli kisállat módjára futkosok jól bejárt ösvényeimen. Szűk körben járok, mert rossz tapasztalataimból vert lánc köt a helyhez. Közben őrjöng bennem a harag és gyengül a türelmem. A stressz élve felfal. Tulajdonképpen teljesen átlagos, önmagát szétbaszó magyar állampolgár vagyok. A döntések. Trükkösek. Elég okos vagyok, hogy átlássak önmagamon, és megpillantsam cinikus-huncut mosolyomat. Így van jól. Önmagamnak játszok. Ha kell, a halálomat. Minek fárasszam magamat hiábavaló tervekkel, amikről kipattanásuk pillanatában eldöntöttem, hogy kivitelezhetetlenek. Kicsit nyavalygok, húzom a fájós lábamat, cöcögve lapogatom kopó részeimet, fantáziálok a halálról, ahogy a doki arcába köpöm: végre megdögölhetek! Nincs több hazugság! Nincs több fölösleges kör! Szabad leszek! Minek mennék bárhová? Önmagam elől nem futhatok el. Sajnos egy kis darab Magyarország vagyok. Vesztőhely.

Gombát vallatok 5.


A cafrangos galócát Amanita strobiliformis még június közepén fotóztam le az élőhelyén, a csabai kiserdőben. Aznap egy picike lemezdarabkát tárgylemezre raktam, 1%-os vizes kongóvörössel leheletnyit megfestettem, majd a kis mikroszkóppal megnéztem. A mobillal pedig lefotóztam a felnagyított apró részeket. A képen látható egy bazídium, amin még rajta van két spóra a négyből.
Spóraszíne fehér gyenge krémes árnyalattal. A spórák a jód tartalmú Melzer-reagens hatására kékes szürkére színeződnek, vagyis amiloid reakciót mutatnak.
A cafrangos galóca mikroszkópos vallatás nélkül is a könnyebben felismerhető gombák közé tartozik. Feltűnő, nagy méretű termőtestei száraz, meszes talajú tölgyesekben, vegyes lomberdőkben találhatók az év meleg időszakában. Kalapja nagy, szürkés burokmaradványokkal, a tönk fehér pelyhekkel díszített. Gallérja van, bocskora nincs. Elméletileg alapos főzés után ehető, de nem finom, és a súlyosan mérgező galócák miatt, gyilkos fehér változata és fehér galóca, nem javasolt gyűjtése.

Szépapó-tölgy

A Szépapó-tölgyhöz idén áprilisban mentem ki egy tavaszi túra keretében. A nagy fa a kép jobb oldalán látható. Próbáltam a Holt-Korhánnyal együtt fotózni, aminek a partján áll. Mindegyik nagy tölgyünkről a Dendrománia oldalon találtam az első információkat, így a tavaszi túrához innen írtam ki a fa GPS koordinátáit.
Szakmai dilim, hogy érdekel a kocsányos tölgy, mert fő erdőalkotó fafajunk helyben a kőrisekkel és szilekkel társulva, és számos gyökérkapcsolt gombával él együtt. Egy keményfás ligeterdő mindig jó gombászterepe a helyi gombásznak. Az idős egyedeket lenyűgöző méreteik és életkoruk miatt különösen kedvelem. Élő történelem mindegyik.
Ha minden a terv szerint alakul, idén még elmegyek Orosipusztára, ahol több öt méteres törzskörméretű van, és Szarvasra az Anna-ligetbe, amiben kettő hat méteres áll szépen kezelt állapotban. Aztán valamikor eljutok a Bányaréti-őstölgyesbe is. Kíváncsi vagyok, hogy segített-e a tölgyeken a 90-es évek végén megoldott vízutánpótlás, vagy még mindig haldokolnak az óriások.
Higgyétek el nekem, hogy a keményfás ligeterdő természetes formájában a legszebb erdő. Kár, hogy már nem tudunk gyönyörködve járni benne.
Ha tehetitek, ti is látogassátok meg az öreg tölgyeket. Minden évszakban gyönyörűek mint például a Szépapó-tölgy.
Nyáron és meleg ősszel legyetek óvatosak, az odvas fákban lódarazsak lehetnek.


Részletek a Körös-Sárréti útikalauzból (1984), ami online is olvasható.


"Mind a túránk során eddig járt, mind még a hátra lévő területeken a folyószabályozások korát megelőző időkből itt maradt őstölgyeseken és -szileseken kívül az ősgyep uralkodott a tavaszi tocsogóival és madárgazdagságával a tájon. A Tisza-birtokon 1934-tõl megkezdett fásítás átformálta a képet. Így alakult ki a helybeliek szorgos keze nyomán és az erdészek szakértelmének gyümölcseként ez a sok szép tölgyerdő, Müller Géza kerületvezető 40 éves munkáját is dicsérve."


"A Korhány mint annyi más, a szabályozások során megszűnt vízfolyás, Nagyszalonta és Nagyvárad közötti vonulatok vizeit hozta, és az Alföldön elterülve, szeszélyesen kanyargó medreket ásott. A legutóbbi vízrendezésig időnként vizet szállított, ma teljesen kiszáradt, csekély hazai belvizeket fogad."

Az Alföld dinoszaurusza, a kocsányos tölgy


A pósteleki öreg tölgy, amit Tatának becézek, fajának Quercus robur egyik utolsó idős egyede megyénkben. Mellbevágóan kevés hat méternél nagyobb törzskörméretű tölgyünk maradt, de öt méteresből sincs túl sok. Azonban még így is a Dendrománia falistáján a kocsányos tölgyből van a legtöbb nagy fa Békésben.
Július 2-án jártam kint az öregnél. Akkor készítettem a rövid videót, hogy valahogyan érzékeltessem a méreteit. Szerencséjére félreeső helyen áll, nincs semmi indok a kivágására. Sajnos kortársait Pósteleken mind kidöntötték. Egyetlen egy 200 évnél idősebb tölgyként élő tanúja a folyószabályozásnak. Körülötte másként telik az idő, flowba kerül az ember. Jó érzés a közelében lenni.
Idén makkokat nevel. Ősszel feltétlenül begyűjtöm reménybeli utódait, amik csemetekertben lesznek elvetve.
Aggódok a kocsányos tölgyért. A folyószabályozás, az Erdélyi-szigethegységben zajló elképesztő mértékű fakitermelés, a helyi erdőterület csekély mérete, a klímaváltozás együttesen a kiszáradást fokozza. Pedig a kocsányos tölgy másik neve mocsár tölgy! Igényli a plusz vizet. Egyszerűen szomjan hal. Ennek jele a korona fokozatos leépülése, az ágak letörése, az erős odvasodás, aminek oka az általános gyengeség, amit kihasználnak a nekrotróf életmódú gombák, végül a tölgy elpusztul. Elképesztő látni, hogy jóval fiatalabb tölgyek is betegesek. Ha nem sikerül a folyószabályozással felérő programot kidolgozni és végrehajtani a megye vízellátásának biztosítására, akkor a kocsányos tölgy belátható időn belül ki fog pusztulni Békés megyéből. És ennek oka, az ember.

Jó példa

Dr. Mary Wharton amerikai botanikus annyira szerette kedvenc erdejét, hogy apránként megvásárolta és létrehozta a Floracliff Nature Sanctuary nevű természetvédelmi területet. A park honlapjáról mentettem le az alapító egyik fényképét. Álma volt, hogy megőrizze az utókornak a terület őshonos természeti értékeit, egy menedéke legyen az ott élő növényeknek, állatoknak és gombáknak. Mary 1991-ben elhunyt, de az általa létrehozott alapítvány a mai napig gondozza és felügyeli a területet, ismeretterjesztő programokat szervez, és tervezi a terület bővítését. Van Instagram és Facebook oldala is.
Amit Mary csinált, nem egyedülálló Amerikában. A természet oltalma sokakban feléledt, és magánvagyonukból áldoztak a védelmére. Erről még könyv is elérhető: Wildlands Philanthropy, amiben szintén szerepel Floracliff története.
Most turkálok a memóriámban, de egy eset sem jut eszembe, amikor kies hazánkban magánember a tisztességes munkával gyarapított vagyonából áldozott volna Magyarország természeti értékeinek védelmére. Ennek oka, hogy sosem alakult ki normális középosztály, és a polgárosodás folyamata sosem ment végbe. Itt mindig is a kaparj kurta, menekítsem az ebül szerzett vagyonkámat, és mindenki csóró hülye, aki nem nyugati autóval furikázik és nem nyaral évente két hetet tengernél szemlélet uralkodott. Itt remélni, hogy feltámad bárkiben is a természet megőrzősének vágya?!? Irracionális. A természetvédelem az állam feladata, amely állam a furcsa mentalitású emberek tömegéből áll. Itt senkinek sem érdeke semmi, ha nincs benne egy kis pénze. Hosszútávú gondolkozás nem jellemző. Az mi? Kb. kezdek visítva falnak rohanni. Mielőtt agyvérzést kapok, inkább visszaterelem gondolataimat a jó példa felé. Találtam róla pár rövid videót is. Ezek közül az egyik.

Helyzetjelentés

A málnavörös tinóru Rubinoboletus rubinus leromlott fás élőhelyeink egyik legbecsesebb gombája, mert egy ritka faj, ami nálunk jól érzi magát. Kicsike, de színpompás. Rózsaszínes tönkjéről, kárminvörösre váltó pórusairól könnyű felismerni. Az aprócska termőtestet gombásztárs gyűjteményébe szedtem fel. Egyébként nem gyűjtöm, csak fotózom. Szerencsére kis mérete miatt ritkán kelti fel hasgombászok figyelmét. Termőtesteinek gyűjtése kevésbé veszélyezteti mint élőhelyei rendszeres letermelése és feldúlása az erdőgazdálkodás során. Melegkedvelő gombácska, júliustól szeptemberig terem. Tehát pont időben jött elő. Bár számomra rejtély, hogy honnan vett elég vizet a növekedéshez.
A múlt hét csütörtöki zivatarnak már alig volt nyoma Pósteleken. A talaj repedezett, a száraz avar csörgött lépteim nyomán. Egy árnyasabb részen találtam egyedül pár pocsolyát. A kevés eső párásabbá tette a levegőt, amit a gombák szeretnek, és a mélyben találtak még elég vizet. Azonban puhább húsú gombáknak, pl. galócák Amanita spp. nyomuk sem volt! Kizárólag a szárazságot tűrő galambgombák Russula spp. a masszívabb tinóruk: hamis céklatinóru lásd előző bejegyzés, gyökeres tinóru Caloboletus radicans, okkerszínű tinóru Hemileccinum impolitum jöttek elő. A kicsike tinórukat a málnavörös képviselte, amin meglepődtem. A taplókon kívül a korhadékbontók közül egyedül a nyári laskagomba Pleurotus pulmonarius két picike termőtestcsokrával találkoztam. Ezek egy kidőlt fatörzs árnyas alsó felén voltak.
Az országos gombahelyzet katasztrofális. Bár a június végén átvonult rendszerek enyhítettek az aszályon a többi országrészben, de idő kell a gombáknak a termőre forduláshoz. Ha pedig ismét berobban a kánikula, a termőhullám megtorpanhat, leállhat.
Most inkább nyaraljatok. UV sugárzás és kullancsok ellen védekezzetek! 


Megjegyzés: Úgy látszik, hogy visszatérő szokásom lett az időjárás miatt panaszkodni. 2015-ből egy júliusi helyzetjelentés.

Céklatinórunak álcázza magát

A "hamis céklatinóru" Neoboletus xanthopus nem is annyira hamis, ahogy a neve jelzi. Az igazi céklatinóru Neoboletus luridiformis testvérfaja. Az alföldi gombászokat rendre összezavarja, mert egyértelműen céklatinórunak néz ki, de annak leírásánál ott van, hogy savanyú talajú erdőkben él. Mifelénk pedig meszes-semleges talajok vannak. Akkor ez így hogy? Semmi pánik. A mi céklatinórunk nagyon is a helyén van száraz tölgyültetvényeinkben.
Az előző képes bejegyzés első képén is a termőtestei láthatók. Jellegzetes a fiatalon molyhos kalap, amin idősen sárgás foltok jelennek meg. Csövecskéinek nyílása kárminvörös.

A tönk pirosas, apró szeműn pettyes. A hús sárgás-fehér, a tönk aljában is. Nincs a céklatinórura jellemző vöröses szín. Gyakran található a normálisan színezett termőtestek között "fakó", ami szinte teljesen sárga. Nem kell meglepődni, szintén hamis céklatinóru, ami ugyanúgy intenzíven kékül, ha hozzáérsz. Kívül-belül színeződik, ami alapján mérgezőnek tűnik, pedig alapos (20 perc) főzés után ehető. Kemény húsa főzés során sem puhul meg. Csemegegombának nem mondanám, de egyébként korrekt alapanyag, ha más gomba nem terem. Felhasználás előtt mutasd meg szakellenőrnek!

Póstelek 2017.07.02.