Ha a fáknak lenne cuki gombszeme és szája, amivel sikítani tudnának, te is komolyabban vennéd a barbár pusztítást, amit erdőgazdálkodásnak neveznek. Aminek nincs aranyos pofikája hajlamosak vagyunk élettelen tárgynak vélni. Pedig a növények ugyanúgy éreznek mint az állatok! Ráadásul mi vagyunk rájuk szorulva és nem ők ránk. Ennek ellenére rendkívüli módon alábecsüljük őket és durván bánunk velük. Bonyolult életközösségükre, amit erdőnek nevezünk szinte ügyet sem vetünk, még az erdész sem látja a fától, az eladható faanyagtól, ami tragikus az igazi erdőkre nézve. Nagyon kevés természetbarát erdész volt, van és lesz(?). A többség megélhetési forrásának tekinti a faanyaggal sáfárkodást és nem nagyon visz érzelmeket a szakmába. Ugyan már, együttérzésre nincs idő, kell a pénz! Végül is nyakunkon a hatodik kihalási hullám, klímaváltozás van, teleszemeteltük és szültük a bolygót, sietve kell élvezni az életet, mielőtt túlkapásaink következményei agyonütik fajunkat és a bioszférát. Lehet, hogy a fákat vető-vágó mezőgazdászoknak (régi nevükön erdészeknek) van igazuk, "sietni kell, elég 60 év és vágható a tölgy is, minek neki 100-120 év? Összeomlik az erdő a klímaváltozás hatására! Aj-jaj, és abból nem lesz értékesíthető faanyag. A biológiai sokféleség micsoda? Ilyesféle szavakkal ne is háborgassanak a sötétzöldek! Nincs erre időm! " Sóhaj.
Nehéz visszafogni magamat, amikor a 25. órában ismét győzött az esztelen önzés, és egyéni gazdasági érdekek miatt belenyúltak az erdőtörvénybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése