Ugrás a fő tartalomra

Ebben felsültem

Tuber, a labrador-vizsla keverékem nem fogadott el falkavezérnek, de Atit sem, így megbízhatatlan, "hamis" kutya lett belőle. Ugyan még senkinek sem okozott komolyabb sérülést, csak pár odakapás történt, de idő kérdése, hogy töréspontig jusson a bizonytalan viszony hármunk között. Rossz megtapasztalni a kutya ösztönös haragját, amikor félteni kezd tőlünk valamit. Az etetés mindig görcs. Pedig előtte van már egy megszokott rutin, végrehajtatok vele egy egyszerű engedelmességi feladatot, ami után megkapja a tápját. Pár napja történt, hogy feladat közben, amikor ült a lábam mellett, megsimogattam, dicsértem. Egyáltalán nem örült a késlekedésnek, morgott és elhúzódott tőlem. Ekkor csak intettem neki, amivel a helyére küldtem. A tápot nem kapta meg, hanem nyakon öntöttem vízzel és kiküldtem a házból. Valahányszor morog, nem szidom le, semmi hiszti, leöntöm. Mondhatni lehűtöm a forró fejét. Azonban érzi ilyenkor a szomorúságomat, a tépelődésemet, a bizonytalanságot, hogy mi a fenét művelünk itt mi ketten? Van ennek bármi értelme? Ez lenne a híres kutyabarátság, a hűség netovábbja? Ha nem vagyok a falkavezére, bármikor bedurvulhat és megmarhat, ha nem vigyázok?! Rohadtul szomorú vagyok. Az előbb etettem meg. Mindig a közelében vagyok (kb. két méterre tőle), hogy szokja a közelségemet, érezze, hogy eszem ágában sincs elvenni tőle az ennivalóját. Rászállt egy légy a lábamra, ösztönösen megbiccent a lábfejem, hogy elrepüljön, mire Tuber úgy befeszült és akkorát morrant, hogy majd elvágódtam. Döbbenten és kedvesen szólítottam, hogy "semmi baj, senki se akarja a kajádat".
Valaki vigye el. Elajándékozom. Ennek semmi értelme. 
2014 novemberében született. Ivartalanított 2016 novemberében. Chipezett. Jelenleg az én nevemen van, de ezt törlöm, amint jelentkezik új gazdája. Oltási könyve van. Minden oltást megkapott és megkap.
Milyen kutya? Erősen kajaféltő. Ha kezd bepörögni, feláll a hátán a szőr. Olyankor javasolt nyakon önteni, mert harapni fog. Az eszével nincs gond, több parancsszót ismer: ül, fekszik, áll, marad, ereszd, hopp (ez a helyedre, de ha tárgyat tartok magasra ezzel ugratom fel érte), pitizz, ugass, hozd, forog, és ezeknek az egyedi kézjelét, hogy némán is lehessen irányítani. Egyedüli kutya. Lehet, hogy jót tenne neki egy falka, ahol meg tudná érteni, hogy bármennyire szép és okos, de azért nem körülötte forog a világ. Fogalmam sincs, hogy alkalmas lenne-e munkakutyának. Amíg ennyire nyakas a kaja kérdésben, addig alkalmatlan a munkára. Ezért hobbi kutyának sem jó, mert ha felpörgött, harap. Nekem meg állandó stressz és bánat, hogy nem bízhatok meg benne, folyton figyelnem kell a testbeszédét, és tündi-bündi módon leszerelni, vagy nyakon önteni. 

Több kutyám nem lesz. Egyszerűen pocsék falkavezér vagyok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…