Ebben felsültem

Tuber, a labrador-vizsla keverékem nem fogadott el falkavezérnek, de Atit sem, így megbízhatatlan, "hamis" kutya lett belőle. Ugyan még senkinek sem okozott komolyabb sérülést, csak pár odakapás történt, de idő kérdése, hogy töréspontig jusson a bizonytalan viszony hármunk között. Rossz megtapasztalni a kutya ösztönös haragját, amikor félteni kezd tőlünk valamit. Az etetés mindig görcs. Pedig előtte van már egy megszokott rutin, végrehajtatok vele egy egyszerű engedelmességi feladatot, ami után megkapja a tápját. Pár napja történt, hogy feladat közben, amikor ült a lábam mellett, megsimogattam, dicsértem. Egyáltalán nem örült a késlekedésnek, morgott és elhúzódott tőlem. Ekkor csak intettem neki, amivel a helyére küldtem. A tápot nem kapta meg, hanem nyakon öntöttem vízzel és kiküldtem a házból. Valahányszor morog, nem szidom le, semmi hiszti, leöntöm. Mondhatni lehűtöm a forró fejét. Azonban érzi ilyenkor a szomorúságomat, a tépelődésemet, a bizonytalanságot, hogy mi a fenét művelünk itt mi ketten? Van ennek bármi értelme? Ez lenne a híres kutyabarátság, a hűség netovábbja? Ha nem vagyok a falkavezére, bármikor bedurvulhat és megmarhat, ha nem vigyázok?! Rohadtul szomorú vagyok. Az előbb etettem meg. Mindig a közelében vagyok (kb. két méterre tőle), hogy szokja a közelségemet, érezze, hogy eszem ágában sincs elvenni tőle az ennivalóját. Rászállt egy légy a lábamra, ösztönösen megbiccent a lábfejem, hogy elrepüljön, mire Tuber úgy befeszült és akkorát morrant, hogy majd elvágódtam. Döbbenten és kedvesen szólítottam, hogy "semmi baj, senki se akarja a kajádat".
Valaki vigye el. Elajándékozom. Ennek semmi értelme. 
2014 novemberében született. Ivartalanított 2016 novemberében. Chipezett. Jelenleg az én nevemen van, de ezt törlöm, amint jelentkezik új gazdája. Oltási könyve van. Minden oltást megkapott és megkap.
Milyen kutya? Erősen kajaféltő. Ha kezd bepörögni, feláll a hátán a szőr. Olyankor javasolt nyakon önteni, mert harapni fog. Az eszével nincs gond, több parancsszót ismer: ül, fekszik, áll, marad, ereszd, hopp (ez a helyedre, de ha tárgyat tartok magasra ezzel ugratom fel érte), pitizz, ugass, hozd, forog, és ezeknek az egyedi kézjelét, hogy némán is lehessen irányítani. Egyedüli kutya. Lehet, hogy jót tenne neki egy falka, ahol meg tudná érteni, hogy bármennyire szép és okos, de azért nem körülötte forog a világ. Fogalmam sincs, hogy alkalmas lenne-e munkakutyának. Amíg ennyire nyakas a kaja kérdésben, addig alkalmatlan a munkára. Ezért hobbi kutyának sem jó, mert ha felpörgött, harap. Nekem meg állandó stressz és bánat, hogy nem bízhatok meg benne, folyton figyelnem kell a testbeszédét, és tündi-bündi módon leszerelni, vagy nyakon önteni. 
Több kutyám nem lesz. Egyszerűen pocsék falkavezér vagyok.