Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő kö
zt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könny
en felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a kiemelt figyelmet.
A mostani cikkben a népes családból a négy legismertebb nemzetséget mutatom be, és hét gyakori fajt, valamint a legszebb tinórut.


A vargányák, tinóruk Boletus nemzetségbe kiváló csemegegombák és mérgező tinóruk egyaránt tartoznak. Sokak számára csak a vargányák a gombák: ízletes, nyári, bronzos, vörösbarna. Ezeket könnyű felismerni jó illatú, fehér, nem színeződő húsukról. Nagy termetű, gyakran hasas tönkű, vastag húsú gombák. A sárga húsú Boletus fajok zöme ehetetlen vagy gyengén mérgező. Némelyikük húsz perces főzés után ehető.


Az ízletes vargánya Boletus edulis és rokonai, a vargányák kiváló csemegegombák. Az ízletes vargánya kalapja középbarna, nedvesen tapadós, zsírosan fénylő, amint az a képen látható. Savanyú talajú erdőkben, lombhullatókban és örökzöldekben egyaránt megtalálható májustól októberig. Fehér húsa nem színeződik.
A királytinóru Boletus regius az egyik legszebb gomba. A fotó jól visszaadja jellegzetes színeit. Csöves termőrétege és vastag húsa sárga színű, vágásra, nyomásra enyhén kékülhet. A tönkjén halvány recés mintázat van. Lombhullató erdőkben májustól októberig terem. Egyre kevesebb van belőle, így hamarosan védett lesz.

A ragadóstinóruk Suillus közös jellemzője a nedvesen ragadós (nyálkás) kalap, és a fenyőkhöz való ragaszkodás. A fenyők gombapartnerei. Mindegyikük kalapbőrét jobb lehúzni főzés előtt, mert az ételt nyálkássá, gusztustalanná teszi. Némely faj tönkjén gallér van.

A szemcsésnyelű fenyőtinóru Suillus granulatus kalapja rozsdasárga, rozsdavörös, rozsdabarna, nedvesen ragadós-nyálkás. Termőrétege kezdetben vajsárga, a likacsok szűkek, éretten kitágulnak és barnássárgára színeződnek. Világossárga tönkje felül korpás-szemcsés. Húsa halványsárga, puha. Kéttűs fenyőkkel társul. Gyakori.
A barna gyűrűstinóru Suillus luteus szintén kéttűs fenyőkkel társul. Kalapja a barna különféle árnyalataiban pompázik, nedvesen ragadós, szárazon fénylő. Csöves része sárga, likacsai szűkek. Fiatalon a gomba kalapszélét a tönkkel fehér hártya köti össze. Felszakadozva gallér formájában látható a tönkön. Húsa puha, fehér, sárga, a tönkben barnás.

A nemezestinóruk Xerocomus kisebb termetű tinóruk. Közös jellemzőjük a száraz, bársonyos tapintású kalapbőr, és a kisebb-nagyobb mértékben színezett tönk. Nagyon gyakoriak.

A molyhos nemezestinóru Xerocomus subtomentosus kalapja hamvas barna, de lehet szürkés és vöröses árnyalatú is. Száraz időben szabálytalanul berepedezik. Termőrétege élénksárga színű, éretten zöldes-barnás. Tönkjén hosszanti barnás, vöröses hosszanti minta látható, de csak a felső részen. Húsa a tönkben gyengén kékülhet.
Az arany nemezestinóru Xerocomus chrysenteron hasonlít a rokonára, de a kalap repedéseiben a hús nem sárga, hanem vöröses. Csövecskéi hasonló színűek mint a molyhos tinórué, azonban már fiatalon zöldes, és sérülésre, nyomásra erősen kékül. Tönkje megnyúlt, rajta erőteljes, vöröses mintázat van. Sárgásfehér húsa kettévágva erősen kékül.

Az érdestinóruk Leccinum a nevüket a fehéres tönkjüket tarkázó sötét, szálas, apró pikkelyeknek köszönhetik. Fehéres húsuk színeződik, de nem kék a fő szín, hanem a rózsaszín és a szürke. A színeződés miatt egyesek kerülik az érdestinórukat, pedig ehető gombák. A pirosas kalapúakat alaposan meg kell főzni. Gyakran a pontos azonosításukhoz szükséges a fapartnerük felismerése. A cikkben szereplő két faj nevében benne van, hogy melyik fával társul.

A tölgyfa-érdestinóru Leccinum aurantiacum kalapja téglaszínű, narancsbarna vagy rozsdabarna. A kalapbőr túlnyúlik a kalap szélén.  Tönkje sötét szemcsékkel, pikkelyekkel díszített. Húsa először vörösödik, majd szürkésibolyás lesz. Júliustól októberig savanyú talajú tölgyerdőkben terem.

nyárfa-érdestinóru Leccinum duriusculum kalapja szürkésbarna, barnás. Tönkjén sötét, szemcsés mintázat van. A tönk legalja kékes-zöldes árnyalatú. Krémszínű húsa átvágás után előbb pirosra majd szürkéslilára színeződik. Jó ízű, kiadós gomba. Júniustól októberig terem több hullámban. Gyakori az alföldi nyárasokban.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét megtekintheted a gombák nevére kattintva. Az első illusztrációt innen vettem.

Világító gomba

A Mycena manipularis az egyik világító gomba a kígyógombák nemzetségéből. Közeli rokonáról tavaly írtam. A cikkben részletesebben foglalkoztam a fénykibocsátó gombákkal. Az egy évvel leírtak érvényesek a most bemutatott szépségre is. Sajnos nagyon messzire kell érte utazni, Ausztráliában, Malajziában és a Csendes-óceán szigetein található meg. A rokonaihoz hasonlóan fán élő korhadékbontó.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Óriási kalapok

A képkereső gyakran trükkös képeket dob ki a „giant, biggest mushroom” keresőszavakra, de kis odafigyeléssel rálelhetünk eredeti fotókra. A felvételen valódi gomba látható, mert a Termitomyces titanicus, avagy titáni termeszgomba (magyar nevét tőlem kapta) valóban óriási, kalapátmérője elérheti az egy métert. Nemzetségneve, Termitomyces jelzi, hogy a termeszekkel él együtt. A termeszek egyik családja foglalkozik gombatermesztéssel. Az ember akkor találkozik a termeszek gombáival, amikor termőtestet növesztenek. A titáni termeszgomba esetében az ember is örülhet, mert ehető. Azonban nem kell Afrikáig menni nagyra növő gombákért, mert hazánkban szintén élnek látványos termőtestet növesztő fajok. Most az egy termőtestből álló, talajon termő, lemezes gombák közül mutatok be öt óriásira növőt. Az első faj mindenki számára közismert.

A nagy őzlábgomba Macrolepiota procera kalapátmérője meghaladhatja a 30 centit. Tönkje 15-40 cm hosszú. Jellegzetességei a barna márványmintás tönk, az elmozdítható gallér, a fehér lemezek tönk körüli gyűrűszerű összenövése, és a felső kalapbőr barna felrepedezése. Ettől pikkelyes. A kalapja ehető és finom, tönkje ehetetlenül szívós.
A hatalmas tölcsérgomba Leucopaxillus giganteus nagy kalapja rövid, vége felé kihegyesedő tönkön "egyensúlyozik". Hazánkban nem gyakori faj, hegyvidéki legelők, rétek talajlakó korhadékbontója. Bár ehető, de nincs jó íze. Óriási boszorkánykörei látványosak, akár 30-40 méter átmérőjűek is lehetnek.
A tejpereszke Leucopaxillus lepistoides az erdős sztyepp vidék egyik legjobb gombája. Nagyszerű élmény rálelni vaskos, húsos, hatalmasra növő termőtesteire. Kettévágva látható, hogy kalapban rendkívül vastag a húsa, a lemezei pedig keskeny sáv a húshoz mérten. Ez a tulajdonsága nagyon jól azonosítja. Finom, kiadós gomba.
A nagyspórás csiperke Agaricus urinascens szintén a mezők, legelők egyik gombája, de megtalálható erdőszéleken és időnként parkokban is. Nagy, húsos termőtesteit könnyű észrevenni és felismerni. Kalapját és tönkjét fehér pikkelykék, pelyhek díszítik. A gallérja küllőszerűen mintázott. Húsa ánizs vagy keserűmandula illatú, jó ízű.
A gyökeres álpereszke Leucopaxillus macrocephalus hazánkban VÉDETT gomba. Egy termőtestének eszmei értéke 5000 forint. Semmiképpen se szedjük fel, ha ráleltünk. Nagyon erős, kukoricabajuszra hasonlító illata van. Májustól novemberig fejleszti termőtesteit tölgyfák alatt. Kedveli a nyíltabb, melegebb részeket az erdőkben.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét megtekintheted a gombák nevére kattintva.

Virtuális gombászat

Családok és nemzetségek: rókagombafélék

A rókagombafélék családjába két nemzetség tartozik, az egyik a Cantharellus, a másik a Craterellus.
A rókagombafélék Cantharellaceae nem a kalaposgombák rendjébe tartoznak mint például a csiperkék, galócák, tinóruk. Saját rendjük van, a rókagomba-alkatúak Cantharellales. Termőtestük látszólag válik szét tönkre és kalapra. Valójában egyáltalán nem választható szét a kalap a tönktől mint például a nagy őzlábgomba esetében. Az egész termőtestük egyetlen egy darabból áll. A termőtestük másik fontos azonosítója, hogy nincsenek lemezeik, a termőrétegük legtöbbjüknél egymásba futó ráncok-erek. A kivétel a sötét trombitagomba, melynek termőrétege sima, idősebb korban finoman ráncos, és a gomba külső felén található.
Nagyon jellegzetes formájú gombák a rókagombák. Gyakorlatilag egymással téveszthetők össze a fajok. Lemezes gombákkal a lemezek hiánya miatt nem keverhetők össze. A sárga rókagomba kiváló csemegegomba, a sötét trombitagomba remek fűszergomba. Érdemes megismerkedni a rókagombákkal.


A sárga rókagomba Cantharellus cibarius keresett, nagy mennyiségben gyűjtött csemegegomba. A színe, a ráncos termőrétege, sárgabarackra vagy paprikára emlékeztető illata könnyedén felismerhetővé teszi. A húsa nyersen kicsit csípős, ami főzés során elillan. Júniustól novemberig, főleg savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben terem.
Az ametisztszínű rókagomba Cantharellus cibarius var. amethysteus a sárga rókagomba ritka változata (mondhatni fajtája). Kalapjának felszíne koncentrikusan ibolyásszürkén pikkelyes tojássárga alapon. Tojássárga színű tönkjén ibolyásszürke pikkelykék vannak. Élőhely igénye azonos a sárga rókagombáéval. Ritkasága miatt kíméljük.
A halványsárga rókagomba Cantharellus cibarius var. pallens szintén a sárga színváltozata. Az alapfajhoz képest nagyobb méretű, robusztusabb megjelenésű. Termőtestei halványabb sárgák. Főleg lomberdőkben, tölgy és bükk alatt található kevésbé savanyú talajon. Étkezési értéke azonos a sárga rókagombáéval.
A tölcséres rókagomba Cantharellus tubaeformis kicsi termőtestei seregesen jönnek elő savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben júniustól októberig. Felső része "kalapja" barnás-sárgás-zöldes, alsó része "tönkje" sárgás, esetleg barnás vagy zöldes árnyalattal. Ráncos termőrétege szürkésbarna. Kicsi, de jó, finom gomba. Érdemes gyűjteni.
A szagos rókagomba Cantharellus aurora "kalapja" okker- vagy sötétbarna. "Tönkje" arany vagy narancssárga színű, belül üreges. Termőrétege kezdetben majdnem sima, később finom ráncok futnak le a tönkre. Augusztustól november elejéig főleg fenyőerdőkben terem. Ritkább. Fiatalon érdemes gyűjteni, amikor még kellemes ringló illatú.
A sötét trombitagomba Craterellus cornucopioides majdnem fekete, barnásszürkés termőtestei rendkívül jellegzetesek. A legtöbb nyelvben trombitának nevezik az alakja miatt. Júniustól októberig lomberdőkben, savanyú talajon, főleg tölgy és bükk alatt található. Főleg szárítva használjuk. Kiváló fűszergomba.
A szürke rókagomba Cantharellus cinereus felületesen hasonlít a sötét trombitagombára. Azonban a termőrétegét jól látható kékesszürke ráncok alkotják. Húsa vékony, szívós, gyümölcsillatú. Júniustól októberig lomberdőkben, főleg bükkösben terem. Együtt nőhet a trombitagombával. Ritkább a rokonainál. Ezért kíméljük, ne gyűjtsük.
A bársonyos rókagomba Cantharellus friesii "kalapja" a szélén sárgásnarancs, a közepén narancsvöröses színű. Ráncos termőrétege ráfut a "tönkjére", villásan elágazó , narancsrózsás, később narancsos krémszínű. "Tönkje" a "kalaphoz" hasonló színű vagy világosabb árnyalatú. Hazánkban ritka. Kímélendő.
A sötétedőhúsú rókagomba Cantharellus melanoxeros a család egyetlen természetvédelmi oltalmat kapott faja. Egész Európában ritka, élőhelyei megszűnése miatt szorult vissza. Világos okkersárga vagy okkerbarna termőtestének jellegzetessége, hogy vágásra a tönkben megfeketedik. Eszmei értéke 10000Ft.

Megjegyzés: A fotók eredeti helyét megtekintheted a gombák nevére kattintva. Az első illusztrációt innen vettem.
 
 
 
 
 

Vattacukor

Az Anthina flammea egy különös gomba, ami az Agonomycetes törzsbe tartozik. Nem ismert az ivaros és az ivartalan alakja. Nincsenek spórái. A képen a micéliuma, gombafonalainak jellegzetes pamacsai láthatók. A lehullott leveleken tenyészik. Hazánkban is megtalálható. Ez egy hazai fotó róla.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombaklub

Délután háromkor a Békés Megyei Tudásház és Könyvtár emeleti terében vártam a gombák iránt érdeklődőket, kezdőket és profikat egyaránt. A mérgező gombákról és a gombamérgezésekről szerettem volna beszélni, de megint egyedül maradtam. Minden bizonnyal rossz az időpont. A helyszín sem igazán jó, mert a könyvtár emeleti tere nyílt és mindig van egy kis jövés-menés.
Lehet, hogy nem kéne erőltetnem a hétvégi találkozókat. A következő június nyolcadikán lenne, de aznap ér véget a gyógynövény tanfolyamom, így inkább arra koncentrálnék. Ezért sem lenne jó. Legyen pénteken, vagyis hetedikén délután öttől hatig? Kellene egy új helyszín is. Hol legyen a gombaklub? Arról nem is álmodok, hogy termet béreljek, mert ilyesféle úri huncutságra még jó ideig nem lesz pénzem. Vagy hanyagoljam a személyes ismeretterjesztést és inkább a blogra koncentráljak? Nekem a blog is jó. Annyira nem létszükséglet számomra és számotokra sem, hogy legyen egy viharsarki gombaklub.

Kiegészítés: A fotómon két vadon termett és egy termesztett gomba van. A bal felső a kétspórás csiperke Agaricus bisporus barna színváltozata. Az alsó a büdös galambgomba Russula foetens, ami kellemetlen szaga és égetően csípős íze miatt ehetetlen. A jobb oldali a kerti rétgomba Agrocybe dura, ami kissé kesernyés ízű, csekély étkezési értékű gombácska. Mérgező gombákat nem találtam a városban. Azonban sok jó gombafotó volt nálam. Felkészültem az ismeretterjesztésre.

Városi gombászat

A sereges tintagombát Coprinellus disseminatus kora délután fotóztam le az Árpád soron. Az apróságok tenyérnyi csoportja egy tuskó mellett volt. Ez egy tipikus találati helye, mert a korhadó faanyag a tápláléka. Gyakran a kiszáradt fatörzsre is "felfut" és szőnyegszerűen beborítja. A könnyen felismerhető gombák közé tartozik. Jellegzetes tulajdonságai: apró mérete, tömeges megjelenése, sugarasan bordás kalapja. A rokonaival ellentétben nem folynak szét a termőtestei, hanem megsötétedve összeszáradnak. Étkezési értéke nincs.

Piros, sárga, kék

A három fő színt a harmatgombák Stropharia nemzetségéből vett fajokkal jelenítettem meg. Imádom a színeket, így a színes gombákat nagyon kedvelem. A narancspiros S. aurantiaca, a sárga S. coronilla, a zöldeskék S. caerulea harmatgombáknak nincs étkezési értéke, ellenben gyönyörűek. Sajnos a narancspiros hazai előfordulásáról nem találtam adatot. A sárga és a zöldeskék gyakori. Az előbbi már teremhet füves helyeken, az utóbbi őszi faj és inkább parkokban, erdei utak mentén jelenik meg.

Megjegyzés: A képek forrását megnyithatod a gombák nevére kattintva.

Virtuális gombászat

Gombamérgezések, mérgező gombák

Az 1900-as évek elejéről származó rajzon mérgező gombák láthatók. Egy kakukktojás van köztük, mert az erdei szömörcsög Phallus impudicus nem mérgező, csak elképesztően büdös. Nincs ember, aki megenné. Bár a fiatal, még burokba zárt példányok ehetők. Gusztus dolga enni vagy nem enni a boszorkánytojásokat.
Ha rákattintasz a képre, akkor nagyban megnézheted, és jobban látod a gombákat. A jobb alsó sarokban lévő zöldes kalapú, galléros-bocskoros a csoport legveszélyesebb tagja, a gyilkos galóca Amanita phalloides. Előkészítés után (forrázás), megfőzve is életveszélyes mérgezést okoz. Ez a phalloides-szindróma. Csekély vigasz, hogy a korszerű kezelési módoknak köszönhetően tízből kilencen megmenekülnek és egy hal bele a mérgezésbe. A gyilkos galócát mindenkinek ismernie kell! Sajnos jó ízű, és a mérgező vegyületei lassan fejtik ki a hatásukat. Amikor a tünetek, például a csillapíthatatlan hányás megjelennek, már késő. A máj elhalása okozza a halált. Az egyik legrosszabb halálnem! Sose szedd le a fehér lemezes, galléros-bocskoros gombát!
A bal felső sarokban a párducgalóca Amanita pantherina és mellette a légyölő galóca Amanita muscaria van. Ezek ketten megbolondítják az embert. Bár az alkoholmámorhoz hasonló mérgezés, a pantherina-szindróma kellemesnek tűnhet, de ritkán halállal végződhet a gomba-móka. Leáll a légzés és az ember megfullad. Ne kísérletezz velük!
A légyölő mellett a nyírfa-szőrgomba Lactarius torminosus van. Emésztési zavarokat okoz, de ehetetlenül csípős.
A jobb felső gomba a sátántinóru Boletus satanas. Szintén súlyos gyomorrontást okoz még alaposan megfőzve is. Bár egyesekre nem hatnak a mérgező vegyületei. Ettől még nem lesz ehető gomba!
Alatta a változékony tinóru Boletus luridus van. Alapos főzés után (minimum 20 percig főzni kell) ehető. Nyersen mérgező, gyomorpanaszokat okoz. Alkohollal együtt nem fogyasztható, mert lassítja a lebomlását, és a felhalmozódó acetaldehid okozza a kellemetlen tüneteket.
Lent középen a sárga kénvirággomba Hypholoma fasciculare van. Gyakori korhadó fákon, de jobb békén hagyni. Dohos szaga miatt amúgy sem étvágygerjesztő.
Az utolsó gomba a hánytató galambgomba Russula emetica. Magyar neve beszédes. Jobb elkerülni a pirosas kalapú, fehér lemezű, morzsalékony-törékeny húsú galambgombákat. Szerencsére élvezhetetlenül csípősek, így ritkán okoznak mérgezést.
A régi tablón főleg gyomor-béltünetes mérgezést okozó gombák vannak, kivételek az erdei szömörcsög és a halálosan mérgező gyilkos galóca. A
gasztrointesztinális szindróma a leggyakoribb. A tünetei hányás, hasmenés, görcsök. Ha nagyon erős a hányás-hasmenés, akkor a kiszáradás jelenthet komoly veszélyt.
A változékony tinórunál említett másik mérgezési típus a coprinus-szindróma. Nem a tinóru a fő okozója, hanem a ráncos tintagomba Coprinopsis atramentaria. Gyakori talajlakó korhadékbontó hazánkban. Idős kalapjai feloldódnak, tintaszerűen szétfolynak. A fiatal kalapokon letörölhető barna pikkelykék vannak. Fehér, törékeny húsa kellemes illatú, jó ízű, de fogyasztása után legalább 24-48 óráig nem szabad alkoholt inni.
A második leggyakoribb mérgezési típus a muszkarin-szindróma, mert a mezei szegfűgomba Marasmius oreades helyett például kerti susulykát Inocybe rimosa evett meg a kezdő gombász. A muszkarin mérgezés ijesztő tünetei a légszomj és látászavar, valamint a szívverés lassulása. Atropinnal gyógyítják, ami önmagában szintén méreg, de ellensúlyozza a muszkarin hatását.
A papsapkagombáknál gyakran említem a giromitrint, ami lassan fejti ki hatását és napok, hónapok múlva jelentkeznek a gyromitra-szindróma tünetei, például a súlyos májkárosodás. Leggyakoribb okozója a redős papsapkagomba Gyromitra esculenta, amit sokáig ehetőnek tartottak.
A hosszú lappangási idejű mérgezések közé tartozik az orellanus-szindróma is. Szerencsére ritka, mert nem túl gyakoriak a vegyületet tartalmazó pókhálósgomba Cortinarius spp. fajok hazánkban. A csúcsos pókhálósgomba C. rubellus nem él nálunk. Az egyik leghíresebb gombamérgezés okozója volt. Tanulságos történet. Okulj belőle, és mindig mutasd meg szakértőnek a természetben gyűjtött gombáidat!

Kiegészítés: Van még egy mérgezési típus, de nagyon ritka, mert nehéz felismerni a hatóanyagokat tartalmazó gombákat. Bár némelyiket direkt termesztik, mindegyik illegális, mert a pszilocibin-szindróma egyik tünete a hallucináció, ami akár kellemes is lehet. Az élmény kedvéért rossz ötlet fejest ugrani a gombák közé, és találomra elrágcsálni néhány barna gombácskát, mert másik mérgezés lephet meg.

A sárga egyszarvú

Az Entoloma murraii az egyik legkülönösebb gombácska a nemzetségében. Kalapján hegyes csúcs van, ami apró szarvra hasonlít. Ezért nevezik angolul sárga egyszarvúnak. Színéről és szarvacskájáról könnyű felismerni. A nemzetségének többi fajához hasonlóan a spórapora rózsaszínű, és a spórája szögletes. Talajlakó korhadékbontó. Nyáron és ősszel terem Amerika és Dél-Ázsia lombhullató és örökzöld erdeiben. Európai előfordulásáról nem találtam adatokat.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Hasznos ismeret

Lassan véget ér a tavasszal termő, nagy méretű tömlősgombák szezonja, azonban a tudás örök. Hasznos ismerni a legfőbb különbséget a többé-kevésbé mérgező papsapkagombák Gyromitra spp. és a kucsmagombák Morchella spp. között. A képen balról jobbra az óriás papsapkagomba G. gigas, a redős papsapkagomba G. esculenta és a hegyes kucsmagomba M. conica látható. Jól megfigyelhető, hogy a kucsmagombában egy nagy üreg van. Ezért lehet könnyedén töltött gombát készíteni belőle. A papsapkagombák termőteste több üregű, kisebb-nagyobb kamrákra osztott. Ez a legfontosabb különbség.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombákkal a világ körül 23.

A Gyromitra montana az óriás papsapkagomba G. gigas észak-amerikai rokona. Bár csak néhány jelentéktelen tulajdonságban térnek el egymástól, amik nem elég nagyok ahhoz, hogy stabilan önálló fajnak lehessen tekinteni a montanai papsapkagombát.
Feltűnő gomba, a ráncolt, gyűrött süvegje 3-14 cm magas. A termőtestet kettévágva látható, hogy több üregű. (A linkelt képen az óriási van, de a közeli rokonság miatt ennek nincs jelentősége.) A hús törékeny. Állítólag jó ízű, finom. Sajnos giromitrint tartalmaz. Nincs benne sok, de idővel felhalmozódik a szervezetben és károsítja a vesét. Kerülendő gomba, hiába csábító.
Fenyőerdőkben él és terem. Tavasszal jelennek meg a termőtestei, néha a hó alól bukkannak ki.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Hárman egy tuskón

Erdőben járva gyakran előfordul, hogy korhadó tuskókon nemcsak egy gomba termőtesteit találjuk. Ez egy megkapó látvány és népszerű fotótéma, de az idill látszólagos. A kép bal oldalán látható ízletes tőkegomba Kuehneromyces mutabilis, és a jobbra lévő barna csengettyűgomba Pluteus cervinus fehér korhasztók, vagyis mindketten a lignint bontják le elsőnek. Garantáltan csatáznak a famaradványt átszövő tenyésztesteik a táplálékért. (A tenyésztest a gomba, amit gyűjtünk az csak a termőteste, "gyümölcse".) A gombák sokféle enzimet állítanak elő, akár egymás ellen is bevetik vegykonyhájuk "biofegyvereit". A képen látható harmadik gomba mintegy közömbös harmadikként figyeli fentről a két fehér korhasztót. Ugyanis a püspöksüveggomba Gyromitra infula barna korhasztó, vagyis előbb a cellulózt bontja le. Aztán mindhárman ennék a maradék poliszacharidokat. Ilyenkor aztán nincs kegyelem, csak egy maradhat.
A gombák magánélete, együttélése izgalmas. Ugyanolyan aktív élőlények mint az állatok és szintén passzívnak tűnő növények. Érdemes megállni a gombákkal teli tuskók mellett és gyönyörködni a kedvenceinkben.
 


Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombavilág különcei 12.

A Gymnopus iocephalus a lila színével kilóg a barnás, szürkés rokonai közül. Ezek közül sok él hazánkban és gyakorinak számítanak mint például a gyapjaslábú fülőke G. peronatus, amivel sokszor találkozhatunk fás élőhelyeken júniustól októberig. Kellemes illatú, de élvezhetetlenül csípős.
Sajnos a lila fülőke nem él nálunk. Észak-amerikai honlapon találtam rá. Kis termetű gomba, ami hasonlít a lila pénzecskegombára Laccaria amethystina és a lila susulykára Inocybe geophylla var. lilacina is. Amint látható, a lila szín elég gyakori a gombák közt. Nem úgy mint a kék, ami a legritkább.
A lila fülőke a hazai rokonaihoz hasonlóan talajlakó korhadékbontó. Lombhullatók és örökzöldek avarját is lebontja. Nyári, őszi szezonban terem. Étkezési értéke nincs. Azonban a különleges színével felkelti a gombászok figyelmét.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Virtuális gombászat

Gomba a házban

A "házi csészegomba" Peziza domiciliana az egyik gomba, ami gyakran felbukkan az amerikai, angliai házakban. Kedveli a gipszkarton épületeket. Nem válogatós, kavicsos kocsifelhajtótól kezdve a beltéri padlószőnyegig egészen egy sötét pincezugig otthon érzi magát. A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó. Elsősorban a faanyagot szereti csócsálni.
Jól látod a képen, a csempe fölött a termőtestei vannak, amik akár 15 centi szélesek is lehetnek kiterülve. Tehát az otthonainkban nemcsak penészgombák élhetnek, hanem nagygombák is. Sajnos étkezési értéke nincs a váratlan vendégnek.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Kékeszöld őzlábgomba

A kékeszöld őzlábgomba Lepiota grangei fotójára képkeresés közben találtam rá. Állandóan frissítem a blog facebook oldalát, amihez mindig kellenek új képek és meglepetések. A zöldes őzlábgombának sikerült meglepnie. Remélem, hogy nektek is tetszik.
Azt hittem róla, hogy a déli félteke egyik gombacsodája, de nem, hazánkban is megtalálható. Egy kis termetű ékszere a lombos erdőinknek. Étkezési értéke nincs. Mint már tudod, lásd a Halálos hetes című írásomat, a Lepiota nemzetség apró őzlábgombái közt vannak halálosan mérgező fajok is. Jobb elkerülni a kicsi, pikkelyes kalapú, fehér lemezű (a lemezek szabadon állnak, nem érintik a tönköt), fehér spórájú gombákat. Könnyen összetéveszthetők a tarlógombák Leucoagaricus és a "nagy" őzlábgombák Macrolepiota nemzetségek fajaival, de ezek rendszerint jóval nagyobb termetűek. Bár köztük is lehet törpenövésű példány. Azonban a kékeszöld őzlábgombát semmivel sem fogjuk összetéveszteni. Lombos erdőkben, ligetekben, de még ruderális területeken is rálelhetünk. Talajlakó korhadékbontó.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A rejtélyes gombakő

Az olaszgomba Polyporus tuberaster a pisztricgomba P. squamosus rokona. A hasonlóság jobban látható ezen a felvételen. Szintén pikkelyes a kalapja.
A legfrissebb találata pár napja volt. (Az olaszgomba alatt kígyógombák vannak.) A pisztricgomba is terem, így előfordulhat, hogy mindkét fajjal találkozol. Az olaszgomba kisebb termetű, a tönkje központi állású, csak ritkán oldalt álló, nincs rajta fekete szín. Különleges tulajdonsága, hogy kétféle módon teremhet, egyrészt megjelenhet lombos fákon, másrészt előjöhet a "gombakőből", ami gombafonalaival sűrűn átszőtt földrög. Ez látható a képen. Nem igazi szkleróciuma van mint például az ausztráliai rokonának Polyporus mylittae. Valóban zömmel talaj van benne, amit összefognak a gombafonalai. Ez a furcsa képződmény akár több kilós is lehet. Ha a talajon lelsz rá az olaszgombára, akkor nagy valószínűséggel a "gombakőből" nőtt ki.
Hazánkban védett gomba. Egy termőtestének eszmei értéke 5000Ft. Májustól októberig terem lombos erdőinkben, ligetekben. Leginkább a tölgy és a bükk korhadékbontója. Bár fiatal termőtestei ehetők és jó ízűek, de védettsége miatt kíméld meg és ne szedd le!

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombaklub


Tegnap háromtól négyig a könyvtárban voltam. Senki sem jött el. Ennek ellenére nem unatkoztam. Fotózgattam a bemutató példányt, amit délelőtt a piacon vettem húsz forintért. Sajnos a száraz időszak miatt nincs gomba a természetben. Bár gévagomba biztosan terem, de tegnap a rétek, legelők gombáiról tartottam volna előadást az érdeklődőknek.
Kétlem, hogy rajtam kívül nincs több gombamániás a városban és annak környékén. Szerencsére sok gomba él itt. Erről szól az egyik kedvenc írásom: 50 gombafaj a kertek alól. Tehát bőven van mit bemutatnom a hobbi gombászoknak. Egyelőre nem tudom, hogy merre tovább. Várok az esőre.

Helyzetjelentés

Jó híreim vannak. A meleg idő a csapadékosabb országrészekben meghozta a kedvét a nyári fajoknak a termőtest növesztéshez. Pilis, Kőszegi-hegység, Bükk-hegység melegebb részein itt-ott terem a nyári vargánya Boletus reticulatus. Az Alföld fás élőhelyein a nemezestinóruk Xerocomus spp. jöttek elő. A réteken, ahol volt elegendő csapadék, csiperkéket Agaricus spp. lehet gyűjteni. Sajnos az erős napsütésben gyorsan tönkremennek a csiperkék termőtestei, így időben kell elcsípni a terméshullámot. A májusi pereszke Calocybe gambosa sokakat megörvendeztetett majd elkeserített, mert "kukacos". A tövisaljagomba Entoloma clypeatum szintén terem, de ezzel a fajjal legyetek óvatosak, mert a mérgező rokonai is terepen vannak. A déli tőkegombának Agrocybe cylindracea szintén megártott a száraz, meleg időjárás, gyorsan leterem, és szinte lehetetlenség időben megtalálni. Előjött a nyári laskagomba Pleurotus pulmonarius. Kisebb, világosabb színű, kevésbé ízletesebb mint a hidegkedvelő rokona. A sárga gévagomba Laetiporus sulphureus szintén gyűjthető.
Az ehetetlen gombák is teremnek. Ma a gomba szakellenőrnél egy cafrangos galóca Amanita strobiliformis volt. Feltűnő, nagy termetű, fehér, burokmaradványokkal bőven díszített, kellemetlen szagú, rossz ízű gomba. Szárazságtűrő és melegkedvelő. A fák gombapartnereként mindig fás élőhelyeken fordul elő. Békéscsaba környékén a tölgytelepítésekben gyakori.

Megjegyzés: A képet a gombász fórumból mentettem le.

A boldogság kék gombái 14.

A Cortinarius rotundisporus újabb bizonyítéka annak, hogy a pókhálósgombák Cortinarius nemzetsége mennyire színpompás. Tavaly bemutattam néhány szép fajt egy nagyobb cikkben, és azóta is keresem a szebbnél szebb pókhálósgombákat. A mai gombára ausztrál honlapon találtam rá. A déli félteke eukaliptusz erdőink lakója. Új-Zélandon is megtalálható. A rokonaihoz hasonlóan gyökérkapcsolt, a fák segítő gombapartnere. Közepes termetű termőtesteinek kalapja feltűnő, acélkék színű barna, mustársárga foltokkal tarkítva. Az acélkék szín nem mindig látható, általában a fiatal termőtesteken figyelhető meg. Étkezési értéke nem ismert. Ki enné meg a kék csodát?

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mindig van furább

A Phallogaster saccatus egy nagyon furcsa gomba, ami ötvözi a pöfetegek és a szömörcsögök tulajdonságait. A szömörcsögöknek távoli rokona, a rendszertanban egy alosztályban vannak. Ennél alacsonyabb szinten nem találtam hazánkban is élő rokonait. A távoli rokonságra utal a termőtest belsejében található zöldes spóratömeg, aminek kellemetlen szaga van. A spórák széthordását a rovarok végzik el.
A Phallogaster saccatus  Európában is él, de hazai előfordulásáról nem tudok. Nagyon ritka gomba.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A szellem

levéltelen bajuszvirág Epipogium aphyllum angol neve "ghost orchid", vagyis szellem orchidea. A név a rejtélyes természetére utal, mert kiszámíthatatlan a felbukkanása. Nagyon ritka és különleges növény. Hazánkban is csak néhány tíz példánya lehet. A talaj fölött a virágai jelennek meg, a növény vegetatív részei az erdei földben rejtőznek. Teljesen ráállt a gyökérkapcsolt gombák átverésére. A gombák ellátják mindennel, sőt még a fapartnerüktől is tovább küldenek anyagokat a csalafinta orchideának. Leginkább a susulykák Inocybe nemzetség fajait csapja be, de nem válogatós. Bár gombák bőven akadnak az erdeinkben, de a szellem orchidea elterjedését nem ez befolyásolja, hanem a csapadék mennyisége. A virágzásához is kell egy nagyobb csapadék, és a kiadós esők után virágzik júliustól szeptemberig. Nagyon érzékeny az emberi hatásokra, kizárólag természetes élőhelyeken érzi jól magát. Egész Európában ritka, hazánkban is védett. Eszmei értéke 100000Ft.

Kiegészítés: Egyszer néhány virágát terepbiciklisek tarolták le.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Az erőművész mutatványa

 Az ízletes csiperke Agaricus bitorquis hihetetlen mutatványa látható a gyenge, mobilos felvételemen. Április közepén írtam róla, de biztosan nem hitted el, hogy fel tudja nyomni az aszfaltot. Itt a bizonyíték, hogy képes rá. Sajnos pont nem volt nálam a fényképezőgép, mert lemerültek az elemei. Amikor bepattintottam a töltőbe az elemeket, arra gondoltam, hogy a szokásos útvonalamon (a ház és a könyvtár közt) úgyse fogok semmi érdekeset találni, így nem baj, hogy itthon hagyom a gépet.Visszafele pillantottam meg a fura dudort a járdán az egyik ház mellett. Azonnal bevillant, hogy nagy valószínűséggel egy ízletes csiperke mutatja be a kedvenc számát, az aszfalt emelést. Igen, megint igaznak bizonyult, hogy a gombák mindig készek meglepni a gombászt. Az ízletes csiperke mutatványa az egyik fantasztikus dolog, amire képesek a gombák, és erre pont nincs nálam a kamera.
Hazahoztam az erőművészt és itthon fotóztam le. Gyönyörű, húsos termőtest volt.

Csak egy kép

Lila ökörfarkkóró
Verbascum phoeniceum

A fás puszta

Ma elmentünk Bélmegyerre és rázós-kátyús úton eljutottunk a fás pusztához. Ez egy különleges, védett terület. Ezért nem is értettem, hogy miféle munkagép téphette fel a fokozottan védett részére vezető földutat? Jó lett volna jobb fényképezőgéppel, jobban felszerelkezve alaposabban bejárni a területet. A mai kirándulás csak egy pár órás téblábolás volt a több száz hektáros fás pusztában. Az erdős részébe is benéztünk, de onnan pár perc múlva kimenekültünk, mert szúnyoginvázió csapott le ránk. Picit zavarban vagyok, mert a terület annyira más mint a megszokott környezetem, hogy nem igazán érzem odavalónak magamat. Csak úgy hobbiból hülyeség zargatni a békéjét. Egyetlen zavaró elem volt a félvad csodában, mi és az autónk, amit a betonúton hagytunk. Egyik felem boldogan felfedezné, a másik józanul legyint, hagyd a szakemberekre a védelmét és a kutatását. Az utóbbi gondolatomra hallgatok. A lényeg, hogy láthattam valami igazán különlegeset.

Ajándék a természettől

A kétlevelű sarkvirág Platanthera bifolia az egyik hazánkban is megtalálható orchidea. A kicsi, zöldes-fehér virágai vanília illatúak. A növény 30-45cm magas. Gyakori, de elég nehéz észrevenni. Szerencsére a lágyszárú aljnövényzet szárba szökkenése előtt rátaláltam az idős nyárfa ültetvényben április közepén. Ma visszamentem és megnéztem a töveket. Kell nekik egy-két hét a virágzáshoz. Ezért a netről szedtem le képet. Nagyon várom, hogy saját fotóm legyen a közelemben élő orchideáról. Régi álmom volt, hogy helyben rátaláljak valamelyik kosborra. A természetnek sikerült meglepnie, mert egy ültetvényben találkozhattam a vágyott növénnyel. 

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mai találat