Gombát vallatok 2.


A nyálkás gyökeresfülőke Hymenopellis radicata egy szem magában árválkodott egy fiatal tölgy tövében. Egyébként ez a tipikus megjelenési helyzete, mert leginkább a tölgy elhalt gyökérzetén tenyészik és onnan jönnek fel a termőtestei. Rendkívül hosszú tönkje van, hosszabb még a nagy őzlábgombáénál Macrolepiota procera is. A névadó tulajdonsága leginkább vizesen látszódik, ilyenkor egyértelműen nyálkás. Azonban száraz időben is elég csak megnedvesíteni, és ismét csúszós lesz. A hosszú tönkjéről, megjelenési módjáról, hogy mindig fa közelében egyenként nő, és nyálkás kalapbőréről könnyű felismerni. Nem kell mikroszkóppal vallatni, de most gyakorlásképpen egy kis lemezdarabot tárgylemezre raktam, vizes kongóvörössel megfestettem és 16x40-es nagyítással megnéztem. Aztán a mobillal belefotóztam a tubusba. A képen a bazídiumok és cisztidák láthatók és egy spóra a felső részen.

A gasztronómia ösvénye a kertbe vezet 2.

A nyári szarvasgombát Tuber aestivum a saját kertjéből hozta a vizsgálóba egyik ismerősöm, hogy megmutassa a friss "termést".
2007-ben mikorrhizált mogyoró csemetéket ültetett el, amik pár év óta gombát "teremnek". Erről a biztos módszerről 2013-ban írtam.

Természetesen kíváncsi voltam a házi szarvasgomba ültetvényre és elmentem megnézni a bokrokat, amikről szintén lőttem képet. Az ismerősömnek saját képzett gombász kutyái vannak, akik segítenek neki a gombák felszedésében.
Ne feledd, hogy hazánkban rendelet szabályozza a földalatti gombák gyűjtését! Engedélyhez kötött tevékenység. Ha szarvasgombát szeretnél, a legbiztosabb és legegyszerűbb módja a mikorrhizált csemete ültetése. Pár év, és gombát "terem".


Gombát vallatok


A selymes csengettyűgomba Pluteus petasatus a mai nap kellemes meglepetése volt. Pont reggel gondoltam rá, hogy micsoda szerencse lenne találni egy csengettyűgombát, mert szívesen megnézném a mikroszkópos jellemzőit. A Pluteus nemzetség fajainak akad egy-két tetszetős "rejtett" határozóbélyege, amit csak eszközzel láthatunk.
Nem gondoltam volna, hogy az aszályban rálelek egyre. Úgy megdöbbentem, hogy a fűben rejtező három termőtestet elsőre valami fényes műanyag hulladéknak véltem és csak második pillantásra tudatosult bennem, hogy tényleg gomba. Közelebb hajolva már tudtam, hogy mit találtam. A legkisebbet felvettem és hazahoztam további vizsgálatra. Például egy picike lemezél darabot tárgylemezre raktam, kárminvörössel megfestettem és 16x40-es nagyítással megnéztem. Aztán a mobillal a tubusba "pillantottam" és lőttem egy képet. A jobb oldali fotón a hosszúkás képletek a cisztidák, amik vakon végződő (sokszor díszített) hifavégek. Amint látható, a selymes csengettyűgombáé díszített, és ezért koronás.
Nincs komoly mikroszkópom, egy akciós boltim van, amit diákoknak szánt a gyártója. Azonban ilyen kisebb célokra teljesen jól használható.
Ezentúl minden kezem ügyébe került friss termőtestet a mikroszkóppal is tanulmányozni fogok. Tegnap határoztam el, miután "vallattam" egy kerti rétgombát Agrocybe dura.


A mikroszkóp és mobil segítségével sikerült megörökítenem a négy spórás bazídiumokat, egy nagy cisztidát, valamint spórákat is.

Széleslevelű nőszőfű

A széleslevelű nőszőfű Epipactis helleborine virága a termesztett csónakorchideáéra Cymbidium sp. hasonlít, csak annál jóval kisebb. Közel kell hajolni a növényhez, hogy megcsodálhassuk szépségét. A rózsaszínes-zöld virágok alig egy centisek. A közeli fotó alapján nagyobbnak tűnnek, de tényleg kicsik. Sokat kellett ügyeskednem, mire a szellő fújta, mozgó virágokról sikerült éles fotót lőnöm a mobilommal.
Ezzel a képpel teljesült a negyedik helyi orchideámra vonatkozó kérésem, megtaláltam és lefotóztam virágzó példányát. Egyébként nemcsak egy van, SOK. Óvatosan kell járni az élőhelyén, mert mindenfelé ott vannak.
A szép sokaság senkit se csábítson felszedésre, mert kertben nem marad meg! A széleslevelű nőszőfű érdekes viszonyban van a gombákkal, leginkább a fákkal társultakkal. A gombák nélkül elpusztul. A virágait sem érdemes leszakítani, mert nincs díszítőértéke vázában. Különben is goromba dolog kárt tenni egy természeti értékünkben, ami védett. Élőhelyén csodálatos látvány. Ott kell gyönyörködni benne.

Hol volt, hol nem volt az erdő


Senki sem hiszi el, hogy mennyire kevés fás terület van Békés megyében, így az arányok érzékeltetése céljából körberajzoltam a nagyobb településeket. A sötétzöld foltok az "erdők". Miért az idézőjel? A MEGYÉBEN NINCS TERMÉSZETES ERDŐ. A nagybetű kiabálást jelent és én most ordítottam. Totál szívás a szülőföldemen természetjárónak lenni. Ez az egész csak egy mezőgazdasági nagyüzem, amiben a szántóföldi gazdálkodás még az én életemben lehetetlenné válik, mert nem lesz megoldható az öntözés. Az erdő pedig tűnő álom lesz csupán. A 60-80 éves kocsányos tölgyek haldokolnak a szárazságtól, amikor a fafaj életkora több száz év. Rossz látni a szenvedésüket.


Rakok be külön képet Mályvádról, ami a nagyobb, foltos fás terület a térképrészleten. Ennek egy része, a fátlan terület, árvízi szükségtározó. Jobb oldalán van egy picike védett rész, a Bányaréti őstölgyes, ami 1,8 hektár. Tulajdonképpen az egésznek védettnek kellene lennie, de nem az. Amint láthatod, több kicsi ültetvényből áll, amik zöme állami tulajdon és faanyagtermelők. Egyébként nincs elég "erdőnk" a helyi igényeket kiszolgálni, így az Erdélyi-szigethegységből is bőven jön fa. Az ottani fakereskedők szinte minden évben le tudják cserélni az autójukat, annyira felpörgött a tűzifa kereskedelme. Amióta magas a gáz ára, és lehetetlenség télen a rosszul szigetelt, szocpolból olcsó hitelből a 80-as években épült óriási családi házakat kifűteni, mindenki kályhát építtet és inkább fával-szénnel fűt. A megnövekedett igény a tűzifára rossz hír az "erdőknek". (Egyik márciusi helyi túra során döbbenten láttuk, hogy egy hatvanéves cserültetvényt vágnak ki, mert kell szociális fűtés támogatásnak.)


A páratlan szépségű hegyi erdők a kályháinkban hamvadnak el, hogy puffadt, nyavalyás testünk ne hűljön ki, mert képtelenek voltunk a mértékletességre. Nem láttuk a jövőt. És mi lesz, ha elfogynak a hegyi erdők? Mi lesz, ha hiába telepítünk, mert a kevés csapadék miatt nem tudnak megnőni a fák? Szeméttel fűtünk? Abból sok lesz. Élő fából kevés.
Mérges vagyok, mert átverve érzem magamat. A fogyasztói társadalom képtelen megadni az élethez szükséges alapvető természetélményt. A természetet számoljuk fel, hogy kényelmes életünk minden kelléke mindig elérhető legyen, amikből aztán irdatlan szeméthegyek lesznek. Túllőttünk a célon, és kényelmünk lesz a vesztünk, de előtte még a természetet lökjük a sírba. Fölösleges kiabálnom. Elmúlt éjfél.

A negyedik napon a negyedik orchideám

A nőszőfűről Epipactis sp. hetedikén írtam, és tizenegyedikén megtaláltam a szokásos pósteleki sétám során. Ide évek óta járok, jól ismerem az útvonalamat, de ez az első alkalom, hogy nőszőfüveket találtam. Ezzel megvan a negyedik helyi orchideám. Természetesen egy héttel később ismét ránézek a növényekre, hogy virágoznak-e? Kell virágfotó is. Kicsi, de szép virágai vannak. Azonban ne szakítsd le; és ne ásd ki a növényt! Nem marad meg kertben. Inkább örvendj velem együtt, hogy aprócska fás élőhelyeinken kosborok élnek. Gyerekkori álmom volt, hogy szülőföldemen orchideákat lássak. Teljesült. 

Megjegyzés: Látnom kell a virágait is, hogy egyértelműen azonosítani tudjam, de nagy valószínűséggel széleslevelű lesz. 

Egy még hiányzik, pontosabban kettő

A széleslevelű nőszőfű Epipactis helleborine az öt orchidea közül az egyik, amelyik megyénkben megtalálható. Az ötből hármat már láttam és fotóztam: fehér madársisak Cephalanthera damasonium, kardos madársisak C. longifolia, kétlevelű sarkvirág Platanthera bifolia. Az ötödik a Tallós-nőszőfű E. tallosii, ami szintén szerepel a bakancslistámon. Azonban egyelőre a széleslevelűnek is örülnék. Nem lesz könnyű feladat, mert nehéz észrevenni. Ugyan 80 centi magas is lehet, de a nyári zöld erdőben, mint szürke szamár a ködben. Bár Békés megyében nincsenek erdők, az egykori erdőterületeken kizárólag ültetvények találhatók, amik folyton próbálnak igazi erdőre hasonlítani, de fajkészletük és faállományuk az erdőművelés, vadkár és kiszáradás hatására a szemünk előtt megy tönkre. Nem túl szívderítő erdőnek látszó zöldben bolyongani és látni a romlást. Azonban a romok közt még mindig virítanak a talajlakó orchideáink, ami egy természetjárónak a sok kellemetlen élmény után nagy boldogság. Sajnos túllőttünk a célon, ilyen mértékben nem kellett volna felszámolni az őshonos növényzetet, ahogy az a megyében történt. Kész csoda, hogy a pusztítás ellenére élnek még itt vadvirágok, és az ültetvényekben ritkább gombák. Becsüljük meg jobban természeti értékeinket! Ismerd meg és óvd, ne tégy kárt bennük!

További orchideás cikkek a blogban:

Epipogium aphyllum, szellem az erdőben

Epipactis atrorubens vörösbarna nőszőfű
Gastrodia elata, átveri a tuskógombát
Neottia nidus-avis madárfészek
Limodorum abortivum ibolyás gérbics

Könyvajánló: Magyarország orchideáinak atlasza
 

Megjegyzés: A botanikai illusztrációt innen vettem.

Hegyi és helyi


A kétlevelű sarkvirág Platanthera bifolia egy-egy példányát eltérő időben és helyen örökítettem meg. A baloldalit május 27-én a Béli-hegységben, melegkedvelő tölgyeshez vezető emelkedőn, míg a jobboldalit ma a pósteleki kastélyparkban a belvízgyűjtő csatorna partján fotóztam le. Ez a példány később virágzik mint a hegyvidéki társai. Talán az árnyékosabb élőhelye miatt. Évek óta járok a kastélyparkba a gombák miatt, de ez az első év, hogy sarkvirágot találtam benne. Ez egy jó dolog, mert a parkot az ültetvényekkel szemben nem fenyegeti a kitermelés veszélye, így biztonságban van.
A kétlevelű sarkvirág üde lomberdők lakója. Jelenléte bizonyítja, hogy egykoron jóval nagyobb területű erdők voltak a megyében.

Helyzetjelentés


Gombásztársam a nyári melegben a Béli-hegységben gombászik. Ő küldte a fotókat, amikkel a június eleji helyzetjelentést illusztrálom.
A helyzet nem túl gombás a képek ellenére. Sokat kellett mennie, hogy megtöltse a kosarat. Annyira nincs gomba, hogy a helyiek ki se mennek az erdőbe, mert minek? Egy-két kiló nyüves vargányáért nem strapálják magukat. Erre csak a szenvedélyes alföldi gombász képes, akinek ennyi gomba is maga a csoda.
Nem tudlak biztatni titeket. Aszály van. A GFS nem jelez medárdi esőket. Persze itt-ott heves zivatarok lehetnek, de azok az országos szárazságon nem enyhítenek.
Inkább vízpartra menjetek, de kenjétek be magatokat napfényvédő krémmel, mert erős a napsugárzás és 11-15h között ne tartózkodjatok a napon.
Most nincs más, türelmesnek kell lenni.


Megjegyzés: Szomorú látni, hogy a hegyvidéki erdők a klímaváltozás hatására kezdenek megváltozni. További nehézséget jelent az erdőknek a meglódult emberi tevékenység, a fakitermelés. Nem lesz ennek jó vége. Majd lesznek járhatatlan, semmire se jó bozótosok a kopár hegyoldalakon és kecskék mindenfelé, valamint a jelenleginél is nagyobb szegénység. Az ember semmiből sem tanul. Menthetetlenek vagyunk.

Júniusi plakát

Június

2017 hatodik hónapja kezdődött el, régi nevein Nyárelő hava, Szent Iván hava, Napisten hava. Az év leghosszabb nappalai és legrövidebb éjszakái töltik ki, amik rövidülni és hosszabbodni kezdenek  a nyári napforduló után, ami 21-én hajnali 4 óra 25 perckor lesz. Ehhez a csillagászati eseményhez az egész északi féltekén számos népszokás kapcsolódik, ilyen például a tűzugrás. A nyári napfordulóval kezdődik el az igazi nyár, amikor a beeső napsugarak alaposan felmelegítik a földet, és az óceán felől érkező ciklonok kifulladnak. Beköszönt a kánikula. Pedig a nyár semmivel sem rosszabb gombatermő évszak mint az ősz. Ha esős és nem túl forró, mindenfelé nőnek a termőtestek. Sajnos a Medárd régóta nem az igazi, mert változóban van a nagy légkörzés és a nyugati ciklonok északabbra húzódnak, minket csak a déli ágaik érintenek. Mediterrán ciklonból sincs annyi mint régen. Tehát egyre csökken a nagy nyári csapadékok esélye. Ami óriási pech a gombásznak, mert a meleg az összes melegkedvelő gombát előhozza. Ezért jó ötlet a lehetséges aszály ellenére gombász programot szervezni júniusban. A Baranya megyei Kárászon 22-25. között gombászünnep. Egész hónapban találni jó programokat, gombatúrákat az ország több szegletében. Érdemes figyelni a gombásznaptárt. Itt dél-keleten gombaklub, lásd júniusi plakát és egy nagyobb erdélyi túra lesz, amikor az Erdélyi-Érchegységbe megyünk.