Családok és nemzetségek: pereszkék 1.

Talán a pereszkefélék Tricholomataceae családjában található a legtöbb nemzetség. Meglepő, hogy miféle gombák rokonai egymásnak. Pereszkeféle a mezei szegfűgomba, a rózsás kígyógomba, a téli fülőke, a gyűrűs tuskógomba, és a lilatönkű pereszke. Mind rokonok. Azért erre kevesen gondolnának, ha a bal kezükben egy májusi pereszke, a jobb kezükben pedig egy rózsás kígyógomba lenne. Pedig a két fajnak van egy közös tulajdonsága, fehér a spóraporuk.
Bolyongtam néhány napot a népes családban és elsőnek a kimondottan pereszkés jellegű fajokat gyűjtöttem össze mint például a lila pereszke, ami a rokonaival együtt jól ismert, közönséges gombák. Nincs köztük igazi "ász", egyik sem vargánya értékű étkezési gomba. Azonban gyakran nagyon sok termőtestet fejlesztenek, így juttatva sikerélményhez minket. Azért egy igazi gombász egy közepes értékű pereszkének is tud örülni.
A pereszkés pereszkék közt nincs kimondottan halálosan mérgező faj. Mérgezők akadnak, de ezek szagukkal, ízükkel elveszik az étvágyat. Egyes ehető fajok viszont azzal fognak ki rajtunk, hogy rendkívül aromásak. Nem is bírja mindenki megenni ezeket. A legtöbb pereszkének van egy jellegzetes "pereszkés" íze. Ezt sem kedveli mindenki. Ugyanolyan egyedi az ízük akár a közismert kétspórás "bolti" csiperkének. Azonban egy lilatönkű pereszke rajongó (én) az ízével együtt szereti a kedvencét. Még a rendkívül aromás szürke tölcsér(pereszke)gombának is van rajongója.

A lila pereszke Lepista nuda talán a legnépszerűbb pereszke. Szeptembertől decemberig, lomb- és fenyőerdőkben, sokszor folyásokban növő, gyakori faj. Kellemes illatú és jó ízű. Lilás színeiről könnyű felismerni, de hasonlít néhány ritkább pókhálósgomba fajra. Ne szedd fel helyette a jóval kisebb termetű retekszagú kígyógombát Mycena pura!
A májusi pereszkét Calocybe gambosa egy korábbi írásban már bemutattam, azonban itt is helye van. Az egyik tavaszi gomba, április közepétől június elejéig terem. Ritkán ősszel is megjelenik. Lomberdőben, erdőszélen, réteken lelhetünk rá. Gyakori faj. Erősen liszt illatú és ízű. Az egész gomba fehéres, krémszínű.
A fenyő-pereszke Tricholoma myomyces kimondottan őszi faj, szeptembertől novemberig terem kéttűs fenyők alatt. Gyakran tömegesen növeszti termőtesteit, így bőséges zsákmányt ad. Kis termetű, nem lisztszagú,  erősen szálazott kalapú, törékeny húsú, jó ízű pereszke. Sok szürke hasonmása van. 
A szürke tölcsérgomba Clitocybe nebularis átmenet a pereszkék és a tölcsérgombák közt. Fiatalon domború kalapja később többé-kevésbé tölcsér formájú lesz. Kissé lefutó lemezeinek nincs pereszke-foga. Lemezei a kalaphúsról leválaszthatók. Lomb- és fenyőerdőkben ősszel termő gyakori faj. Erősen aromás.
A sárguló pereszke Tricholoma argyraceum hasonlít a fenyő-pereszkére, de azzal ellentétben élőhelye főleg nyárasok, lombos erdők. A nevében lévő sárgulás főleg az idősebb termőtestekre jellemző. Szaga és íze erősen lisztszerű. Májustól novemberig terem. Kis termetű változata var. inocybeoides susulykákra emlékeztet.
A csoportos pereszke Lyophyllum decastes jellegzetessége, hogy a termőtestek tönkjei közös tőben összenőnek. Csoportjai júniustól novemberig mindenféle fás élőhelyen megjelenhetnek. Gyakori faj. Fiatalon ehető. Húsa kalapban porcos, tönkben szálas. Nincs jellegzetes íze. Esetleg összetéveszthető a mérgező zöldesszürke döggombával.
A szappanszagú pereszke Tricholoma saponaceum változatos megjelenésű, de felismerhető a mosószappanra emlékeztető szagáról és a húsvörösen foltosodó húsáról, lemezeiről.  Augusztustól decemberig terem, leginkább savanyú talajú lomberdőkben. Egyes helyeken gyakori. Enyhén mérgező.
A bársonyos-fapereszke Tricholomopsis rutilans egy szép, sárga alapon bíborvörös pikkelykékkel díszített pereszke. Lemezei sárgák. Jellegzetes színei miatt nehezen téveszthető össze másik gombával. Ehetetlen, mivel húsa kesernyés és nedves fa ízű. Júliustól novemberig fejleszti termőtesteit luc- és kéttűs fenyők (erdei- és feketefenyő) tuskóin. Gyakori faj. 

Megjegyzés: A fotók eredetijét megnézheted a gombák nevére rákattintva. Az első képet innen vettem.

Gombákkal a világ körül 22.

Az Agaricus trisulphuratus tudományos nevében a "sulphur" vagyis kén a színére utal. Az élénk színű apróságra thaiföldi honlapon találtam rá, de nemcsak itt él, Afrikában is.
Ez egy kicsi gomba, kalapátmérője 3-6cm. Lemezei szürkésbarnák. Kalapját és tönkjét pikkelykék és pelyhek díszítik. A pikkelyes kalapbőre jellegzetes, segít a felismerésében. Hasonlít a fán termő tőkegombákra Pholiota nemzetség, de a narancssárga csiperke talajlakó korhadékbontó, és magányosan jelennek meg a kicsi termőtestei.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Tölcsérgombának álcázza magát

A kajsza lisztgomba Clitopilus prunulus a döggombafélék Entolomataceae családjába tartozik. Ezért a rózsaszínű spórafolt a jobb oldali kalapján, ami a nagyobb lemezeiről hullott rá. Sajnos ennek ellenére könnyű összetéveszteni a mérgező tölcsérgomba fajokkal, például a viaszfehérrel Clitocybe phyllophila, ami ráadásnak gyengén lisztes illatú. Azonban a kajsza lisztgomba sosem hoz szégyent a nevére és tényleg lisztszagú- és ízű. A szaga uborkára is hasonlít. Ehető gomba, de a mérgező hasonmásai miatt nem javasolt kezdőknek a gyűjtése. Gyakran ugyanott nő mint az ízletes vargánya Boletus edulis. Erre magam is felfigyeltem tavaly ősszel, mert két vargányás helyen rátaláltam. Júliustól novemberig terem savanyú talajú fás élőhelyeken.

Gombaklub

Szombatra gombaklubot hirdettem meg, de egyetlen érdeklődő volt, egy tapasztalt, idős gombász. Bár ő sok érdekes történetet osztott meg velem, picit mégis bánkódom, mert valóban felkészültem egy nagyobb csapat fogadására. A szárított gombáim mellé frisseket is beszereztem a városi szakellenőrtől. Semmi akadálya nem volt, hogy egy érdekes és élvezetes előadást tartsak a tavaszi gombákról. Minden bizonnyal a kora nyári idő fogta ki a szelet a vitorláimból. Kinek van kedve verőfényben egy teremben üldögélni? Sebaj! Ez egy értékes tapasztalat volt.

A boldogság kék gombái 13.

A Ramaria cyanocephala az egyik legszebb "igazi" korallgomba. A gombák közt ritka színben, kékben pompáznak fiatal termőtestei. Az idősebb példányok kávébarna színűek. Étkezési értéke nincs. Sajnos hazánkban nem él, mexikói és japán oldalakon találtam információkat és képet róla.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Egy csodabogár a gombák közt

Az Entoloma jahnii a döggombák nemzetségének egyik különleges tagja. A másik a meddő döggomba E. abortivum. A parazita rokonával ellentétben, ami feltűnő méretű, ehető termőtesteket növeszt, az Entoloma jahnii aprócska korhadékbontó, amire nehéz rátalálni. A kalapkája maximum egy centi átmérőjű. Pirinyó kacskagombára hasonlít. Hazai találatáról nincs tudomásom, holott vannak mezofil lombos erdőink, amely élőhely az egyik kedvence. Mindenféle lombos fa korhadó maradványán tenyészik. Különleges ismertetőjegyei a rózsaszín spórapora és a többé-kevésbé szögletes spórái. Ezen a fotón jól látható, hogy az érő spóráitól rózsaszínűek lesznek a ritkás lemezei.
Az Entoloma jahnii a különleges és kicsi gombák szerelmeseinek lehet kívánatos célpont: megtalálni, felismerni és lefotózni. Remélem, hogy előkerül idén!

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Helyzetjelentés

A fotómon az utolsó adag fattyú kucsmagomba Mitrophora semilibera látható, amit szombaton gyűjtött az egyik ismerősöm. Sajnos a korán érkezett nyárias meleg gyorsan végez a kucsmagombákkal. A Wanted lapon ismertetett kucsmagombák közül a hegyes Morchella conica és az ízletes M. esculenta csak szórványosan jött elő. Nagyobb találatai a pusztainak M. steppicola volt. Talán még itt-ott előfordulhatnak, de mindenkinek sietnie kell, ha rájuk akar akadni. A korai melegnek egy pozitív hozadéka van, hogy előcsalta a déli tőkegombát Agrocybe cylindracea. Ha van jó, nedves, ártéri tereped, ahol bőven talál magának korhadó nyárfákat, növekvő esélyed van rálelni. Ugyanígy napokon belül megjelenhet a sárga gévagomba Laetiporus sulphureus. A fiatal, nedvdús, sajtkeménységű termőtesteit érdemes gyűjteni. A linkelt képen látható példányokat keresd. Ekkor még nagyon jó a gévagomba. Az étkezési szempontból jelentéktelen vagy ehetetlen fajok is beindultak. Találtam sárga kénvirággombát Hypholoma fasciculare, ami enyhén mérgező, rossz ízű gomba, de közönséges, gyakori korhadékbontó hazánkban. Biztosan te is fogsz találkozni vele. Tövisaljagombáról Entoloma clypeatum még nem érkezett információ, de hasonmásai közül néhány terem. A linkelt képen az áprilisi döggomba E. aprile látható, ami mérgező. Kezdőknek semmiképpen sem ajánlott a tövisaljagomba gyűjtése. A fás élőhelyeken felbukkantak még a porhanyósgombák, például a korai Psathyrella spadiceogrisea, és a barna csengettyűgomba Pluteus cervinus is.
Sajnos az időjárás nem kedvez nekünk, gombamániásoknak, de bizakodjunk, hogy a május ismét csapadékos lesz. Ha így lesz, csodás gombaédenné változik a Kárpát-medence.

A Föld napja

A Föld napja van, holott a Föld köszöni szépen jól van és még sokáig fog keringeni a Nap körül. Ami jelentősen sérült az emberi tevékenység hatására az a bioszféra, és az élővilág kifosztása általunk mostanra a saját életünket veszélyezteti. Nem a Föld van veszélyben, hanem mi és utódaink. Bár én annyira csekély esélyt látok a "lemming-sors" elkerülésére, hogy nincs és nem is lesznek utódaim. A túlnépesedés, a fejlett világ túlfogyasztása egy-egy jó nagy szeg a fajunk koporsójában. Tinédzser voltam, amikor az egyedszámunk átlépte az öt milliárdot, és akkor megfogadtam, hogy nem lesznek gyermekeim. Minek? Hogy aztán az ő fejükre hulljon vissza a felmenői mohóságának minden rettenetes következménye? Persze ez csak a saját véleményem és döntésem, mindenki azt gondol, amit akar, és azt tesz, amit jónak lát. Én is így cselekszem. Azonban egy bolygón élve sok-sok ember apró tettei összeadódva katasztrófákat idéznek elő. Túl sokan vagyunk. A túlfogyasztás és az egyedszám csökkentése elkerülhetetlen. Természetesen békés módszerekkel. Ha nem cselekszünk, akkor össznépi nyomor vár mindenkire. A fejlődő világnak esélye sincs elérni a nyugati életszínvonalat, mert nincs már elegendő nyersanyag a felemelkedéséhez. Sőt a nyugat fog lehanyatlani a harmadik világ szintjére. Túl vagyunk egy görbe tetőpontján, lejtőn haladunk. Nem kell hinni nekem. Mindenki meg fogja tapasztalni a változásokat. Szépek és valamennyire hasznosak a Föld napjához hasonló jeles napok, de az alapvető rendszerhibákat nem orvosolják. Végzetes hibának fog bizonyulni, hogy az ipari termelés sosem másolta le a természet anyagkörforgását és rettenetesen sok hulladékot termeltünk és termelünk. A hulladékhasznosítás megkésett válaszlépés a szeméthegyek árnyékában. Pesszimista vagyok, holott jól tudom, nem fog kipusztulni az emberiség és pár ezer év alatt regenerálódni fog a természet, alkalmazkodik. Azonban az egyedszámunk így vagy úgy, de jelentősen csökkenni fog. Amint az rendszeresen megtörténik a lemmingekkel. Tehát szép ez a nap, azonban elkéstünk. Csak a károkat tudjuk enyhíteni, de a nagyobb léptékű folyamatokkal már nem tudunk mit kezdeni. Ahogy egy szökőár is megállíthatatlan, hiába van fejlett technikánk.

Meglepetés medvehagyma

A medvehagymát Allium ursinum Békéscsaba közelében fotóztam le egy természetvédelmi területen. Itt nem őshonos, a terület gondnoka ültetett el pár tövet néhány évvel korábban. Mostanra  a medvehagyma majd egy négyzetméteren virít. Remélem, hogy bőven fog sokasodni, és sok-sok év múlva hasonló látványban lesz része a terület látogatóinak.
A medvehagyma az árnyas, nedves, kissé savanyú talajú erdőket kedveli. Saját erdőtípusa van, a medvehagymás bükkös, ahol az aljnövényzet egyetlen tavaszi faja. Békés megyében a természetes erdők hiánya miatt ritka. Talán két helyen megtalálható, de saját szememmel még nem láttam vadon.
Könnyű felismerni erős fokhagymaillatáról, és a virágairól. Fotózás közben is éreztem áradó hagymaillatát.
A növényeket békén hagytam. Csak fotóztam.

Amerikai nyuszifül

A Wynnea americana különleges megjelenésű csészegomba Amerikából. A család szintjén rokona a hazánkban gyakori osztrák csészegombának Sarcoscypha austriaca. A termőtestei nem hagyományos fekvő csészék, hanem álló, megnyúlt fülek vagy kanalak, amik magányosan vagy csoportosan jelennek meg. A fülek maximum 13cm magasak és 6cm szélesek. Húsuk szívós, ehetetlen. A termőréteg a nyuszifül világosabb, belső részén van. Késő nyáron, kora ősszel terem lombhullató erdőkben. Melegebb éghajlaton tél elejéig növeszti termőtesteit. Megtalálható Amerikában északon és délen egyaránt, de előfordul Indiában és Japánban is.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Csészegombának álcázza magát

A bordás serleggomba Helvella acetabulum csésze alakjával kissé becsapós, csészegombának tűnik, de nem az, hanem egy papsapkagomba. Azonban a formája ihlette a magyar nevét, akár 15cm átmérőjű példányai valóban hasonlítanak a serlegre. A képen jól látszódnak az oldalán lévő "bordák" is. A fotón idősebb, túlkoros termőtest van. A fiatal serleggombák szabályosabb csészék, és csak a tönkszerű részükről felfutó bordák árulják el, hogy nem egy csészegombát találtunk.
A bordás serleggomba korhadékbontó. Homokos, meszes talajú lomb- és fenyőerdőkben terem áprilistól júniusig. Étkezési értéke nincs. Nem ehető.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Szolgálati közlemény: gombaklub

Április 27-én délután háromkor a Békés Megyei Tudásház és Könyvtár emeleti terébe várom a gombák iránt érdeklődőket, kezdőket és profikat egyaránt. Kétféle tervvel készülök. Ha kevesen leszünk, akkor baráti beszélgetés lesz a gombákról. Ha viszont sokan összejövünk, előadást tartok a tavasszal termő fajokról, amik zömmel tömlősgombák. A rajzon látható gombák közül kettőről biztosan beszélni fogok, a piros csészegombáról Sarcoscypha coccinea és a cseh kucsmagombáról Verpa bohemica.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

"Milky Mushroom"

A Calocybe indica a májusi pereszke C. gambosa meleg égövi rokona. Hazánkban nem él. Indiában fedezték fel és vonták termesztésbe. A képkeresővel kizárólag termesztett példányokról találtam fotókat. Semmit sem tudok a természetes alakjáról. A fotón jól látható, hogy egy feltűnő méretű, tejfehér színű, kalapos gomba. Ami nem látható, hogy kemény húsú, és egyik leírása szerint kissé csípős ízű. A csípősségét bőven ellensúlyozza, hogy gazdaságosan termeszthető a mezőgazdasági termelés során keletkező növényi hulladékon: kókuszroston, rizsszalmán. Jól tűri a szárazságot, igényli a magas hőmérsékletet. Jó tulajdonságai miatt rendkívül népszerű Indiában. Nem kell túl nagy beruházás a gazda részéről, ha termeszteni szeretné.
A cikk végére beillesztettem egy videót, ami bemutat egy sikeres gombatermesztőt Thelliyoor faluból.


Megjegyzés: A képet innen vettem.

Wanted: kucsmagombák

A hosszúnak tűnő kopár tél után, amikor csak a késői laskagomba, a téli fülőke és a júdásfülgomba képviseli az ehető gombákat a fás élőhelyeken, nagy öröm a kucsmagombák felbukkanása. Az igazi kucsmák a Morchella nemzetségben vannak. Ezek nagy, látványos és tetszetős gombák. Legtöbbjük ugyanolyan jó ennivaló mint a finomabb tinóruk. Hazánkban a Morchella nemzetségbe tartozó fajok: ízletes M. esculenta, nyúlánk M. elata, pusztai M.steppicola, sötét M. vulgaris, hegyes M.conica, feketelábú M. atrotomentosa. A kucsmagombafélék Morchellaceae családja népesebb, mert tagja még a cseh Verpa bohemica, a simasüvegű Verpa digitaliformis, és a fattyú kucsmagomba Mitrophora semilibera is.
A kucsmagombák a "20 perces" gombák közé tartoznak, vagyis ennyi ideig hőhatásnak kell kitenni a termőtesteiket. Nyersen nem fogyaszthatók. Mérgező hasonmásaik a papsapkagombák. Az összetévesztés esélyét lenullázhatod, ha a természetben gyűjtött gombáidat bemutatod a piaci szakellenőrnek. Sose egyél meg olyan gombát, ami nincs biztosan meghatározva!

Az ízletes kucsmagombára gyengén meszes talajú élőhelyeken találhatsz rá. Gyakran öreg gyümölcsösökben bukkan fel. Természetes erdőkben a kőris fákkal teli rész lehet a nyerő lelőhelye. Időnként házi kertekben is megjelenik. Valójában kiszámíthatatlan, hogy hol fogsz rálelni. Nincs tuti tipp, csak egy ősi észrevétel: aki keres, az talál.

Megjegyzés: A fotómon az ízletes kucsmagomba látható. Egy kertben fotóztam le. Ha jól emlékszem, almafa alatt volt. Az amerikai gombászok szerint kedveli az almafát.

„Semifree Morel”

A fattyú kucsmagomba Mitrophora semilibera akkor jelenik meg, amikor már lefutóban van a cseh kucsmagomba Verpa bohemica. Angolul „Semifree Morel”, vagyis Féligszabad kucsma(gomba) a neve. Az angol elnevezése utal rá, hogy a tönk a kucsma belső falának közepéhez nőtt hozzá. Ez jól megfigyelhető a második képen. Kucsmája felszínén hosszanti sorokba rendezett méhsejtszerű üregek vannak; színe olívbarna, mézbarna. Tönkje maximum 20 cm hosszú, szabálytalanul hengeres, fehér, korpás, egyetlen üreggel, mely a süveg üregében folytatódik. Húsa idősebb korában fura szagú, fiatalon kellemes. Íze jó. Nyersen nem javasolt fogyasztani. Főzve is okozhat allergiás tüneteket, ha valaki pont a kucsmagombákra allergiás. Persze ez csak fogyasztás után derül ki.

Mai találat

Ma bejártam a kedvenc gombalelőhelyeimet. Nyolc gombát találtam, amiket biztosan felismertem: barna porhanyósgomba Psathyrella puliliformis, fehér porhanyósgomba P. candolleana, házi tintagomba Coprinellus domesticus, osztrák csészegomba Sarcoscypha austriaca, cseh kucsmagomba Verpa bohemica, változékony csészegomba Peziza varia, sárga kénvirággomba Hypholoma fasciculare, fattyú kucsmagomba Mitrophora semilibera. A talált gombák közül a három ehető faj termőtestei láthatók a képen: osztrák csészegomba, cseh és fattyú kucsmagomba.

Az erős csiperke

Az ízletes csiperke Agaricus bitorquis érdekes tulajdonsága, hogy a legszokatlanabb helyeken is felbukkan, így például betonelemek közti résekben az útszélen. A ledöngölt, kemény talaj alól szintén előtör. Meglepő a gombafonalaiban rejtező erő, szinte nem ismer lehetetlent. Hihetetlen szívóssága miatt megél a városainkban. Az egyetlen csiperke, amivel rendszeresen találkozom a belvárosban májustól novemberig, ha esett elég eső. Könnyű felismerni a tönkjét díszítő kettős gallérjáról, a felső lelóg, az alsó felfelé áll. A lemezei fiatalon hússzínűek, majd az érő spóráktól feketésbarnák lesznek. Kemény, vastag húsának kellemes csiperkeillata van. Jó, ehető gomba. Azonban városokban és utak mentén, valamint ipari környezetben ne szedd fel, mert hajlamos megkötni a nehézfémeket. Ezek nagyobb mennyiségben okozhatnak egészségkárosodást.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A változatosság gyönyörködtet

A "gyertyán vargánya" Boletus carpinaceus a nyári vargánya B. reticulatus közeli rokona. Annyira közeli, hogy nem tekintik mindenhol önálló fajnak, inkább a nyári vargánya alfajának tartják. Egyedi tulajdonsága, amire a neve utal, hogy a gyertyán Carpinus betulus gombapartnere. Nagyon hasonlít a többi vargányára, de a kalapja tejeskávé színű, időnként szürke. A tönkjén jól látható hálószem minta van. A pórusai kezdetben krémesek majd később zöldes árnyalatúak. Kiváló csemegegomba. Bár nem mindig ismerik fel, és hazaviszik mint nyári vagy ízletes vargányát B. edulis. Hazai előfordulásáról nincs információm, pedig élőhelye bőven lenne, szerencsére sok gyertyános-tölgyesünk van.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombavilág különcei 11.

A Chamonixia caespitosa egy újabb tinóruféle, ami fejlődése során a zárt termőtestet választotta. A genetikai kutatások alapján a legközelebbi rokonai az érdestinóruk (Leccinum nemzetség). Termőtestének színváltozása miatt a kékesedő tinóru Gyroporus cyanescens rokonának gondolták, de a génjei alapján tényleg inkább az érdestinórukhoz áll közelebb.
Sajnos nem igazi kék, így nem kerülhetett be a kék gombás sorozatba, azonban tökéletesen illik a különcök közé, ahogy az összes zárt termőtestű gomba is, ami eredetileg kalapos volt, de valamiért összecsomagolta a termőrétegét egy zsákba.
A Chamonixia caespitosa hazánkból még nem került elő, de több környező országban megtaláltak. Úgy néz ki, hogy világszerte elterjedt faj, de sehol sem gyakori, és sok helyen védett. Igazi kuriózum. Könnyű felismerni, de nagyon nehéz rábukkanni. A fenyők gombapartnere, például társul a lucfenyővel Picea abies. Nagyobb esők után kibukkanhat a talajból. Ilyenkor könnyebb észrevenni a kicsike, 2-3cm átmérőjű "gumókat". A fenyő partner mellett szüksége van magas páratartalomra és meszes alapkőzetű talajra is. Lehet, hogy nincs is olyan erdőnk, ami jó lenne neki. Azonban a gombák mindig készek meglepni minket. Számítok rá, hogy egyszer felbukkan. 


Megjegyzés: A képet innen vettem.

Szolgálati közlemény: ez+az

A blog közösségi oldala hihetetlenül felpörgött. Ennek oka a türelmetlen tavaszvárás és egy kép, a gomba a gombában, ami több mint száz megosztást kapott és már majdnem húszezren látták. Döbbenten nézem a kép statisztikáját. Tény, hogy jópofa fotó, nekem is tetszik, de nem gondoltam rá, hogy ekkora figyelmet fog kapni. Miből lesz a látogatottság? Rejtély. Amolyan "vak tyúk is talál szemet" eset. Telepakoltam az oldalt szebbnél szebb fotókkal, és erre egy olyan felvétel tarol, ami számomra kevés esztétikai értékkel bír. Sebaj! Öröm a négyzeten, hogy a "várandós vargánya" felkeltette a laikusok érdeklődését is, és végre nyüzsgés van. Most aztán fel van adva a lecke nekem! Több mint ötszáz embernek kell bemutatnom, hogy miért érdemes a gombákkal foglalkozni. Miért értékesek számunkra.

Kucsmagomba a tengerparton

A Morchella dunensis egy ritka kucsmagomba, ami élőhelyének a tengerparti homokdűnéket választotta. Sokféle néven megtalálható a világhálón, konkrét fajleírást nem találtam róla, ami bizonyítaná, hogy önálló faj és nem valamelyik másik kucsmagomba különös változata. Az utóbbi idők genetikai kutatásai jelentősen felbolygatták a rendszertant, és hirtelenjében a Morchella nemzetségnek is sok új faja lett.
A Morchella dunensis hazai előfordulásáról nem tudok, de ha van tengerparti susulykánk Inocybe heimii, akkor előbb-utóbb lesz "tengerparti" kucsmagombánk is.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Helyzetjelentés

 A MetNet oldaláról mentettem le a havi csapadékmérleg térképeket. A bal oldali tavaly március végi, a jobb oldali az idei. A vörös szín jelzi, hogy legalább 100mm eső/hó hiányzott a talajból egy éve, míg a lila, hogy jelentős többlet van. Az aszálynak nyoma sincs mostanra. A földek csurig tele az éltető vízzel, ami nagyon jó szezont ígér. A 2011 júniusában kezdődött száraz periódus egyik következménye volt, hogy 2012-ben nem termett a cseh kucsmagomba Verpa bohemica. Idén viszont megtáltosodott az "özönvíz" hatására, és sosem látott számban növeszti a termőtesteit. A fórumba egyre többen teszik fel a cseh kucsmagombákkal teli kosaraikról készített fotóikat. Bár a cseh kucsmagomba kevésbé finom és egyéni érzékenység esetén gyomorpanaszokat okozhat, de a szezon első ehető gombájaként mégis érdemes gyűjteni és megkóstolni. Jó tanács, minimum 20 percig főzni kell.
Ha olvasod a fórumot, feltűnheted neked, hogy a gombásztársak más fajokról is írnak. Bizony, teremni kezdett a pusztai Morchella steppicola és a hegyes kucsmagomba M. conica is. Tavaly esélyem sem volt rálelni a pusztaira, de idén jelentősen javultak az életfeltételei, így meg fogom találni valamelyik füves részen a város határában. Van egy tippem, hogy hol lehet.

Virtuális gombászat

Jobb nézni mint szagolni

A békapereszke Tricholoma bufonium  a büdös pereszke T. sulphureum közeli rokona. Hiába termetesebb, színesebb kalapú, egyszóval látványosabb, ha a szaga ugyanolyan rossz, kellemetlen mint a beszédes nevű büdös pereszkének.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Tövisaljagomba

A tövisaljagomba Entoloma clypeatum szintén a kevés tavaszi gomba közé tartozik. Áprilistól júniusig terem rózsafélék Rosaceae közelében, mert a család fásszárú növényeinek a gombapartnere. A kertekben is felbukkanhat, hiszen a legtöbb gyümölcsfánk a rózsafélék közé tartozik. A tövisaljagomba gyakori hazánkban, és a kezdő gombász könnyen rátalálhat kökény, galagonya, berkenye, vadcseresznye stb. alatt., de nem ajánlom fogyasztásra, mert összetéveszthető a mérgező rokonaival, például a zöldesszürke döggombával Entoloma rhodopolium. Ha mégis rálelnél egy szürke kalapú, rózsaszín lemezű gombára, és felszeded, feltétlenül vidd el gombaszakértőhöz! Hiába jellegzetes a termőhelye- és ideje, rózsafélék alatt tavasszal, ha egyszer létezik tavaszi döggomba Entoloma vernum is, ami szintén lisztszagú, de mérgező.

Kiegészítés: A tövisaljagomba életmódja kissé zavaros nekem. Gyökérkapcsoltnak ismerem, de az is lehet, hogy valójában élősködik a rózsafélék gyökérzetén. Szakember ismerősöm szerint az elhalt gyökér részek korhadékbontója.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A tél urnája

A fekete kehelygomba Urnula craterium sötét színével és alakjával temetési kelléknek tűnik, amibe szívesen belezárnám a telet. Kezd hosszúra nyúlni a hideg időszak.
A különös színű és alakú gombára, aminek még a micéliuma is fekete, lombhullató erdők talaján lelhetünk rá márciustól májusig. A lehullott ágak korhadékbontója. Azonban kettős életet él. Az ivaros alakja a békés korhadékbontó, míg az ivartalan a parazita
Conoplea globosa, ami tölgyeken, bükkökön és egyéb keményfákon élősködik.

Vargányának álcázza magát

A Leccinum lepidum egy gyönyörű érdestinóru, így közeli rokona a Boletus nemzetségbe tartozó vargányáknak. Bár külsőleg vargányás, azonban nem az. Ha egy termőtestét kettévágják, halvány sárga, fehéres húsa percek alatt rózsaszínű, majd ibolyás-vöröses lesz. A hús ilyetén színeződése az érdestinóruk egyik jellemző tulajdonsága. A másik alig látszódik, hogy a tönkjét rozsdasárga, barnás szemcsék borítják. Ettől érdestinóru. Sajnos hazánkban nem él. A mediterrán országok lakója, megtalálható Olaszországban, Spanyolországban, Szardínia szigetén, Franciaországban. Gyökérkapcsolt gomba. Gyakran a magyaltölggyel Quercus ilex társul.

Kiegészítés: A képen látható két piros bogyó valamelyik szamócafáé Arbutus spp.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Családok és nemzetségek: pöfetegek

A pöfetegek az egyik megjelenési formája a bazídiumos gombáknak. A közismert kalapos gombákkal szemben a legfontosabb ismertetőjegyük, hogy a gombatestet alkotó álszövet szerkezete szivacsos.
Az összes faj közös jellemzője, hogy a termőréteget (gleba) kettős burok (exo- és endoperidium) veszi körül. A spórák a termőtesten belül alakulnak ki. Érésük után kerülnek ki a szabadba. Ezért nevezik a pöfetegféléket zárt termőtestű gombáknak is.
A termőréteget tartalmazó gömbformájú felső rész alatt „meddő” álszövet van, a gomba talpa. Ez akár hiányozhat is, vagy lehet magasra emelkedő, tönkszerű is.
A pöfetegek a nevüket az érett spórák kipöfékeléséről kapták. Amikor a burok felrepedt, többnyire nyomás hatására, szakaszosan jutnak ki a spórák a szabadba.
A pöfetegek egyik közismert ismertetőszövege, hogy amíg a termőrészük fehér addig ehetők. A fajok többsége tényleg ehető, de étkezési értékük eltérő, és némelyiknek jellegzetes íze van. Ráadásnak nem lehet belőlük mindenféle gombás ételt elkészíteni. Behatároltak az elkészítési lehetőségeik. Azonban a pöfetegek közt is akad népszerű faj.

Az óriás pöfeteg Calvatia gigantea a hatalmas mérete miatt semmivel sem téveszthető össze. Némelyik termőtest akár tíz kilósra is megnőhet. Júniustól októberig terem erdőn és mezőn is. Szereti a nitrogénben dús talajt. Ezért csalánosokban, szőlőkben, trágyázott helyeken remélhetjük, hogy rálelünk. Az egyik legnépszerűbb gomba.
A bimbós pöfeteg Lycoperdon perlatum fő jellegzetessége, hogy termőtestének felületét fehéres vagy krémszínű szemölcsök, tüskék borítják, amik könnyen letörölhetők. Meddő talprésze magas, tönkszerű. Általában csoportosan jelenik meg lomb- és fenyőerdők talaján júniustól novemberig. Gyakori.
A szürke pöfeteg Bovista plumbea kicsi, 1-3 centis, gömbölyded pöfeteg. Külső burka tojáshéjszerűen leválik. Belső burka fiatalon fehéres, később ólomszürke. Nincs különösebb íze, illata. Amíg a termőrész fehér, ehető. Vegyes gombás ételbe szórva el nem rontja. Gombamennyiség gazdagítására alkalmas, ha csak kevés csiperkét tudtunk szedni.
A pikkelyes pöfeteg Lycoperdon utriforme akár 20 centi magas és 10 centi széles is lehet. Külső burka idősebb korában táblás pikkelyekre repedezik fel. Jellegzetessége, hogy a spórák kiszóródása után a kehely alakú meddő-rész hónapokig megmarad. Júniustól októberig, legelőn, mezőkön, erdei tisztásokon növő, gyakori faj. Kevésbé ízletes.
A változékony pöfeteg Lycoperdon excipuliforfe termőteste szemcsékkel, rövid tüskékkel fedett. Meddő-része magas, henger alakú, ráncos, és a spórák szétszóródása után sokáig megmarad. A termő rész teljesen szétesik. Hasonlít a bimbós pöfetegre, de annak a spórái a termő rész tetején lévő lyukon át szóródnak ki. Erdők talaján terem nyáron és ősszel.
A csoportos pöfeteg Lycoperdon pyriforme neve beszédes, mert valóban nagy csoportokban jelennek meg termőtestei erdei fák tuskóján, fakorhadékban gazdag talajon. Fordított körte alakú termőtesteinek aljáról micélium kötegek lógnak le. Az érett spórák a termőrész tetején lévő viszonylag nagy lyukon át pöfékelnek ki. A fehér belsejű termőtestek ehetők.
A tüskés pöfeteg Lycoperdon echinatum annyira jellegzetes megjelenésű, hogy egyik rokonával sem téveszthető össze, ahogy másik gombával sem. Külső burka világosbarna, piramisszerűen tömörülő tüskékből áll. A spórák érésekor a termőtest csúcsán lyuk keletkezik, amin át kipöfögnek a spórák. Bár ehető, de nem túl gyakori.

***

A pöfetegeknél általános figyelmeztetés, hogy bizonyos fajaikat NE tévesszük össze a gyilkos galóca Amanita phalloides még teljes burokba zárt, tojás alakú fiataljaival. A kettévágott tojásán jól látható a tönk, a kalap és a lemezek. Ilyen bonyolult részek nincsenek a pöfetegekben! Belsejük egyöntetűen fehér, szivacsos. Azonban a galócás összetévesztés lehetősége miatt mindig vágjuk ketté a pöfetegeket. Bár egy idő után meg tudjuk különböztetni a fiatal galócát a pöfetegektől.


Megjegyzés: A képek eredeti helyét a gombák nevére kattintva nyithatod meg. Az első fotót innen vettem.

A hasadt lemezű

A hasadtlemezű gomba Schizophyllum commune az egyik legközönségesebb és legelterjedtebb gomba a világon. A kezdő gombászoknak könnyű sikerélményt ad, mert azonnal felismerhető névadó tulajdonságáról, a hasadt lemezeiről.
Szombaton egy halom korhadó faágon leltem rá zuzmók társaságában. Szívós kis gomba, egész évben megtalálható. Termőtestei elviselik a kiszáradást, a fagyot, és kedvező időben feléledve folytatják tovább a spórák szétszórását. A hasadt lemezeivel a spóráit védi, mert azok száraz időben összehajolnak, és csak nedvesség hatására nyílnak szét. Bájos kis gomba, hálás fotótéma. Étkezési értéke nincs.

Kiegészítés: Ritkán legyengült immunrendszerű emberekben okozhat gombás fertőzést, mikózist. A legfurább eset az volt, amikor egy gyermek orrmelléküregében telepedett meg és még termőtestet is növesztett.