Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2018

Negyedik lettem

Ma délelőtt hívtak a pesti vásárcsarnokból, ahol kedden a verseny volt, hogy kérnének néhány adatot tőlem a bérszámfejtéshez, mert pénzdíjas helyezést értem el. Egyből kérdeztem, hogy hanyadik lettem, mert sejtettem, hogy az első tízben leszek, de pénzdíjas helyezésre nem számítottam. Meglepett a válasz, a 4. lettem. Pedig kifogott rajtam három faj és néhánynál rossz nevet írtam, a nemzetséget felismertem, de a fajnév rossz volt, viszont lelkiismeretesen jelöltem az árusítható és védett gombákat. A hibákkal együtt ez egy nagyon jó eredmény. Legalább tudom, hogy mire kell figyelnem, mik a vakfoltjaim egy verseny helyzetben. Például totál csacsiság volt tőlem az első "büdös" galambgombát nem megszagolni, mert az asztal másik felén is volt egy rokon faj, ami külsőre dettó, de szagra már az igazi büdös volt, vagyis az elsőként látott rokont is a szaga leplezte volna le. Szóval lehetnek ilyen trükkös csapdák. A 60 fajból 30 tényleg könnyű volt, azoknál szinte automatikusan írtam …

Budapesti kirándulás

Szeptember végén megkaptam az értesítőt a gombafelismerő versenyről, de az utolsó pillanatig halogattam a jelentkezést, mert ebben a hónapban 49 ezer forintból gazdálkodok és az utazás -14-be "fájt" nekem. De aztán október 5-én, a jelentkezési határidő napján csak felhívtam a gyulai piacirodából a szervezőt, hogy én bizony megyek. Elgondolkoztam, hogy hogyan írhatnék a kissé titokzatos gombafelismerő versenyről: csak úgy ha jelen vagyok. Ezért hétfőn már vonatra ültem és ötre Budapesten voltam. Elmentem a TIT-be, mert tudtam, hogy ott lehetőségem lesz gombákat látnom felkészülésként. Sajnos az előadást nem hallgattam meg, mert közel három órás vonatozás után nem tudtam ülve maradni újabb másfél óráig. Muszáj volt állnom és a gombás asztal körül jönnöm-mennem. A TIT-ben jó volt az ismerős kollégákkal találkozni, de gyorsan telt az idő és negyed kilenckor elindultam a pesti szállásomra. Bár másnap rájöttem, hogy elég lett volna a kora reggeli vonattal jönnöm, mert nyolckor a v…

Bükkben voltam

Elvittem terepgyakorlatra a szakellenőr tanulókat. Szerettem volna, ha látnak friss termőtesteket és sok fajt, így Bükkszentkeresztet választottam, mert tudtam, hogy a miskolci gombásztársak mindent megtesznek, hogy a gombanapok kiállítására gombákat szerezzenek. Ez a tapasztalatom bejött, és valóban volt kiállítás. Pechünkre hamar kezdett megtelni a település látogatókkal, a zsúfoltság miatt időben le kellett lépnünk. Jól tettük, hogy korán távoztunk, mert kifelé menet két kilométeres kocsisor várt a bejutásra. 
Nem lőttem sok képet a bükki útról, mert a tanulóim oktatására koncentráltam. Az egész gyorsan lepergett. Pénteken indultunk, estére érkeztünk meg a szállásunkra. Szombaton hétkor indultunk el Bükkzsércről Bükkszentkeresztre át a Bükkön. Ez azért tetszett. Tényleg átvisz az út a hegység közepén. A szárazság lelombozott, a fákat is. Nem az időszerű lombszíneződés és levélhullás kísért minket. Remek élőhelyek mellett haladtunk el, de minden porszáraz volt. Csak a szűk völgyek al…

Év gombája választás

A vöröses nyálkásgombaChroogomphus rutilus az egyik jelölt a 2019-es év gombája címre. A másik kettő a bronzos vargánya és a királytinóru (Boletaceae). Mindhárman a tinórugomba-alkatúak Boletales rendjében vannak, de a nyálkásgomba másik családba tartozik: Gomphidiaceae, amiben két fontos nemzetség található, egyik a Chroogomphus, a másik a Gomphidius, aminek típusfaja a barna nyálkásgomba G. glutinosus. A vöröses nyálkásgombának a nevével ellentétben nedvesen is csak tapadós felületű a kalapja, míg a barnáé nagyon ragacsos. Ezért a kalapbőrét jobb lehúzni. A vörösesnél erre nincs szükség. Jó, ehető gombák. Húsok szép lilás lesz megfőzve. A vöröses árusítható gomba.
Amiért őt választottam és nem a gyönyörű királytinórut vagy nagyszerű ízű bronzos vargányát, hogy elterjedt fajról van szó, ami országszerte megtalálható, de gyakorisága ellenére kevésbé ismert. Természetesen a gombászok jól ismerik, de a csiperke-laskagomba-óriás pöfeteg háromszögben mozgók alig. Egyedi megjelenésű, nyárt…

Gombakiállításon jártam

A Magyarhoni Gombász Egylet és a Magyar Természettudományi Múzeum közös rendezvénye a gombakiállítás, ami péntektől vasárnapig várja a látogatókat. Én és négy gombásztársam ma értünk rá, így együtt elmentünk megtekinteni a kiállított gombákat. Ők szakellenőrnek tanulnak, így számukra ez egy remek alkalom volt az ismétlésre. Ráadásnak olyan fajokat láthattak élőben, amik a tananyag részei, de még nem kerültek elő terepgyakorlaton. Ilyenek voltak például a pókhálósgombák: keserű, mérges, nyálkástönkű, óriás és a gyűrűs ráncosgomba. Az óriás pókhálósgomba védett, és rajta kívül további ritka fajok is asztalra kerültek: olaszgomba, gyepi likacsosgomba, tüskegomba, süngomba, császárgalóca. A kedvezőtlen időjárás ellenére legalább 200 faj termőtestét nézhettük meg. Ami nagyon tetszett, a gyökeres álpereszke, a mézszagú galambgomba, a csillaggombák. Érdekesnek találtam az újságpapír tesztet, ami segít kimutatni a gomba amatoxin tartalmát, a gombák szagát adó vegyületeket, a fagyasztva szárít…

Traumatikus élmények

Gombásznak lenni Kétkörösközben eleve nehéz, de a helyzetet súlyosbítja a tény, hogy folyton kitermelésre kerülnek a már megszeretett és megismert fás élőhelyek. 3-6 éve van hátra a második indikátor helyemnek, és a fene se érti, hogy miért siratom. Egyelőre megvan, szeptember 15-én jártam benne. A montázson szereplő összes gomba közül egyedül a körösi csiperke nem lehetett kint, mert tavaszi termőidejű. Mindenki mással találkoztam a szárazság ellenére. 
 Január 28-án fotóztam le a már kitermelésben lévő 117B-t, a pósteleki kedvencem másik felét, aminek hátsó részét 2013 telén vágták le. Ez kevésbé volt borostyános, így több talajlakó faj élt benne. 2012 őszén mértem fel, akkor éppen 50 könnyebben azonosítható faj termett benne, amiket kezdő gombászként is felismertem. Aztán decemberben észrevettem, hogy tisztítják az alját, majd pár héttel később láthattam a pusztulását is. Mostanra baba tölgyek vannak benne. Két éve bevetették makkal. Még harminc év és megnőnek annyira a fák, hogy já…

Visszatérés az élőhelyre

A változékony tinóruSuillellus luridus meglepően pontosan követi a naptárat. Egy éve szeptember 23-án találtam rá a már elnyíló termőtesteire, idén viszont a termőhulláma elején csíptem el. Egy hete ránéztem az élőhelyére, de akkor még nem volt kint. Most viszont tucatnyi friss termőtestében gyönyörködhettem. Az egyiket, ami szépen pózolt, így jól látszott egyik fontos határozóbélyege, a vörös hálószem-minta, lefotóztam. A változékony tinóru az egyik nagy méretű és gyakori tinórunk. Kétkörösközben számos helyen megtalálható, így a megyeszékhelyen is. Nem válogatós élőhely tekintetében. Tehát a kertedben is megjelenhet, ha van a közelben tölgy, gyertyán, hárs. Nem lehet nem észrevenni, amikor terem.
Rokonai a vörös S. queletii és csalóka S. mendax kicsit válogatósabbak, velük természetesebb helyeken találkozhatsz. Van egy rész Pósteleken, ahol mindhárom él. Onnan most hétvégén is előkerült egy csalóka, ami nevét arról kapta, hogy hasonlít a változékonyra, de azzal ellentétben hálószem-…

A faültetvény mint értékek őre

Gombász szemmel nézve a szülőföldem picit sem az az édenkert, amiről titkon álmodunk. A mezőgazdasági nagyüzem szinte mindent "felfalt" és igazi erdőnk nem maradt. Bár azoknak már a török időkben vége lett. Amiket ma látsz mind többször felújított gazdasági célú faültetvény. A rideg valóság ellenére a gombák nem hagynak magunkra minket, és ott élnek, ahol tudnak. Belakják az ültetvényeket, és esős időszakban mindenfelé előtörnek a termőtesteik. Ha a gombász jó időben van jó helyen, akkor Kétkörösközben is számos gombával találkozhat. Igaz, hogy felénk hiányoznak a közismert hegyvidéki fajok, de nem kell szégyenkeznünk a fajkínálat miatt. Nekem mindig öröm, amikor telepakolhatom az ehetetlen, de gyönyörű termőtestekkel a kosaramat. Azokkal a gombákkal, amik a szülőföldemen élnek és dacolnak minden nehézséggel. Egyáltalán nem bánunk velük kedvesen. Őszintén, a pár tucat gombász kivételével senkit sem érdekel a sorsuk. Folyton elpusztítjuk az élőhelyeiket, kész tömegmészárlás a…

Városi gombászat

Ma tettem egy sétát a városban, hogy megnézzem a hónap eleji esőzés milyen hatással volt a kedvenceinkre. Sajnos a nyári időjárás maradt, picit sem éreztem az őszre jellemző nyirkosságot, amit imádnak a gombák. A száraz melegben kevesen bújtak elő. A szárazság nyomait viselte a déli tőkegomba, amit illusztrációnak választottam. Ez a termőtest már nem fog megnőni, összeszárad és tönkremegy. Pedig a városban a füves részeknek és a fáknak köszönhetően sokféle gomba él. Azért nem volt teljesen reménytelen a felmérő séta, láttam sárga gévagombát szilvafán zárt kertben, "kivadult" kétspórás csiperkét az Árpád-soron, ugyanitt aprócska őzlábgombát, valamelyik Lepiota fajt, és a gyökérkapcsolt gombákat a homoki tinóru képviselte. De lehetett volna ennél sokkal jobb is.
Az előrejelzés nem sok jóval kecsegtet. Egyszerűen nem akar véget érni a nyár, és eső sem akar jönni. Egyre nehezebb a gombász élete.

Helyzetjelentés

A génbank területén a fehér nyárfáink mint például a Cimborafa utódai is megtalálhatók. A fiatal fákkal társultan él a nyárfa-érdestinóru, ami helyben az egyik legfinomabb gomba. A múlt heti zivatarok egyike Pósteleket öntözte meg, ami termőtest növesztésre serkentette az érdestinóru tenyésztesteket, amiket sose láthattunk, mert a talajban vannak. Ellenben a termőtestek könnyedén észrevehetők, ha a gombász tudja, hogy mit keres. A fotómon a lényeg. Ha ezt látod, és fehér nyárak alatt jársz, nagy valószínűséggel nyárfa-érdestinórura találtál. Nem lemezes, hanem csöves termőrétegű gomba. Húsának színeződése csak meglepő, ízére nincs hatással. Kimondottan finom. Ha megjön a keddre ígért eső, akkor többfelé előjön. A tuti nyárasodat érdemes figyelni. Egyébként a városban is meg tud telepedni, csak legyen fapartnere.
Ez ugyan még augusztus 23-án lőtt mobilos kép sárga gévagombáról, de most is érdemes keresni, aki szereti a csirkemell állagú gombát. Mivel a faanyag szivacsként tárolja a vize…

Vadkörte küldetés

Az Erdőkóstoló blog a facebook oldalán megosztotta a vadkörtés receptjeit, aminek hatására vágyni kezdtem a vackorra. Szerencsére őshonos fafajunkból Kétkörösközben többfelé találni időset és fiatalt. A Dobozi úton a Marói erdőnél látható az egyik 100 éves példány. De az öreghez nem kellett elmennem, mert a Körös Klub génbankjában a vadkörtéink utódaiból is található jó néhány. Kettőről szedtem a kicsiny vackorokat. Összehasonlítom a két fa terméseinek utóérését és aromáját. Ha bejön a kiválasztott recept, akkor jövő héten ismét gyűjtök vackort.
Kedvelem a vadkörtét. Tavasszal szívesen fotózom, és most is örömöm telik benne.

Dolgos szombat

Ma terepgyakorlatra vittem a Géniusz szervezte középfokú tanfolyam dél-keleti csoportját, amely csongrádi és békési tanulókból állt össze. 2013 nyara óta járok át a Szigethegységbe gombászni, de ekkora tumultussal még nem találkoztam a határon. Egy órát veszítettünk a határátkeléssel. Jó tanács, praktikus online fizetni az autópálya díjat, így elkerülhető a plusz várakozás. Rendkívül lassú volt a határon a befizetést regisztráló számítógép. Csak teltek az értékes percek, amiket később gombászattal lehetett volna eltölteni. Eleve hétkor indultunk, így 12:40 értünk fel Biharfüredre román idő szerint. Normál esetben már fél tízkor ott vagyunk. Kevés időnk maradt a gombászatra, de bíztam a csapatban, a gombákban, hogy sok kéz sok fajt összeszed. Nagyon rövid utat jártunk be, nem láttam értelmét az erőltetett menetnek, pl. felmenni a gerincre. Kis területre korlátoztam a gombagyűjtést, de így is összejött kb. 50 faj, ami jónak mondható augusztus első felében. Négyre visszaértünk az autókho…

Mese: A zöld erőd (prológus)

Hol volt, hol nem volt, az emberi megismerés határain túl magasodtak a zöld erőd falai. Évezredek óta őrizte a völgyet a királynő az udvarhölgyeivel és a lovagjaival, amely nekik köszönhetően tele volt élettel. Bár a tél végén kopárnak tűnt, de közelebbről nézve mindenfelé a kincstár szétgurult ékességei díszlettek, sárga, lila, fehér virágok, és fent a magasban az úrnő koronáján új zöld diadémok bomlottak ki, akár a többiekén. Az erőd fénypillérekkel tagolt falai között a kikelet szellője repült át és éppen csak megcirógatta a koronákat. A nemes hölgyek kuncogtak, örömüket lelték a tavasz játékos ébresztőjében. Derűjük végigszáguldott rajtuk és leért a föld színére és még az alá is. Az első lovag felébredt, aki közvetlenül a királynő alatt lakott. 
Egyből kiverte fejéből a tél sötét álmait, amint felnézett szíve hölgyére. Évszázadok óta éltek együtt, mindketten hatalmasok voltak, egyikük az ég felé tört, másikuk a föld alatt terjedt szét.
- Fagula, királynőm - köszöntötte hölgyét.
- Bo…

Nincs két egyforma

Lassan meglesz a 100. túrám az Erdélyi-szigethegység területén, de eddig még nem sikerült két egyforma képanyagot készítenem. Ennek egyik oka, hogy tavaly augusztus óta egy 2006-os Canon kompakttal dolgozom és végre ráéreztem a használatára, a másik, hogy mindig más az erdő az időjárás miatt. Bár ezektől még meglepő és kellemes végignéznem a mappákat: a változatosság gyönyörködtet. Tehát a mai napon új képekkel gyarapodott a már így is tekintélyes gyűjteményem, és elégedett vagyok a teljesítményemmel. Közben azon töprengek, hogy időszerű lenne egy kicsivel jobb kompaktot beszerezni, hogy a minőség javuljon. Szegény öreg gépben még igen csak picike érzékelő van. A gombák megérdemlik, hogy igazán pöpec fotókkal örökítsem meg termőtesteiket.
A mostani túrán a Spinellus fusiger fotója (8. kép) sikerült a legjobban. Ez egy fejespenész a járomspórás gombák osztályából, ami kígyógombákon élősködik. Ezzel kihoztam a jelenlegi maximumot magamból és a gépből is.
A mai túra teljesen szabvány …