Hótaposó túra

Az ünnepi készülődést jól esett megszakítani és a háztájiban sétálva friss levegőt szívni. Egyik gombásztársam ráért, így kettesben mentünk Póstelekre. A kastélypark csak a miénk volt. Elsétáltunk a nagy öreg tölgyig, megnéztük az egyik laskagombás fát és júdásfülgombás fekete dióst, de a hét fagyos időjárása és a hó lenullázta gombász reményeinket. Egyetlen picike laskagombát szedtünk, a többi kezdemény maradt, nem tudott megnőni.
A tarvágások és a csemetékkel teli ültetvény tagok a téli kopárságban még élesebben jelezték az egykor volt erdőterületeink jelenlegi funkcióját, a faanyagtermelést. Ezek rég nem erdők, hanem üzemek. Gombásznak lenni Békés megyében egyre nehezebb. A fás területek kicsik, mire megismered egy terület tenyésztesteit, kivágják az ültetvényt. Ha bemutatsz egy részt, mindenki oda kezd járni és lehetetlenné válik a monitorozás. Egyszerűen nyomasztó az egész. Rossz érzéssel hadakozva hagytam el a felmérő útvonalamat. Hiába a ragaszkodó vonzódásom a természet felé, ha a természet egyre kevésbé létező csoda a szülőföldemen. Megsemmisítjük. Az ember többé nem kompatibilis éltető közegével. Átokverte faj lettünk.

Karácsonyi ajándékom

Az isztriai szarvasgomba Tuber magnatum az egyik olyan gomba, aminek kilónkénti ára százezer forint körül van. Természetesen a kereslet és kínálat váltakozása hat az árára. Idén bőségesen termett Európában, amitől jelentősen olcsóbb lett. Magyarországon ugyanannyi került elő mint tavaly. Hazánkban nem az elsődleges szarvasgomba faj, hiszen mediterrán jövevény, csak itt-ott lelhető fel. Azonban rokonai meglepően gyakoriak. A Tuber nemzetség mintegy negyven faja él nálunk, de földalatti termőtesteik ritkán kerülnek szemünk elé. Két jól elkülöníthető csoportra osztható a nemzetség, fehér és fekete szarvasgombákra. Ez nem tudományos felosztás, pusztán a színűkre utal. Az isztriai a fehérek közé sorolható világos perídiuma miatt. Az érett gombának erőteljes, fokhagymára emlékeztető illata van. A gleba (termőréteg) márványozott mintázata időnként vöröses, aminek egyik nevét köszönheti, piroshúsú szarvasgomba.
Ez egy fűszergomba, akár csak a rokonai. Nem is bírnád megenni egyben, mert nagyon aromás. Érdemes fűszervajat készíteni belőle. Különleges csemege pirítósra kenve.

Megjegyzés: Senkit sem bíztatok a szarvasgombászatra, mert komoly szakmai feltételei vannak és az erdők bérleti rendszere már szinte fix, minden területnek megvan a képzett gombásza. Ne kergess romantikus ábrándokat! Az orvgombászatot senki sem tolerálja.

Téli madáretetés

November vége óta töltöm fel naponta az etetőket a telken. Elsőnek csak a nagy flakont töltögettem, de mostanra még két etetőhelyet kialakítottam, mert kb. 100 madár jön hozzám mindennap. Ideje nagyobb adag fekete napraforgót vennem, hogy kitartson a készlet rügyfakadásig. Kizárólag télen etetek, a vegetációs szezonban találnak maguknak elég friss eleséget a téli vendégeim. A kedvenceim a verebek, mert a szerelem istennőjének szent madárkái. A madáretetésről sok hasznos információ olvasható az MME honlapján.

Ahol a fenyők élnek

A karácsonyfa állítás szokása kapcsán mindig téma, hogy micsoda dolog élő fákat használni alkalmi díszként. Jobb lenne áttérni a műfenyő használatára. Élő fenyő vs. műfenyő vitában inkább az élő növényt választom, és mindjárt megtudod, hogy miért. Először is évtizedek óta ültetvényeken nevelik a karácsonyfának szánt fenyőket. Ha nem sírsz a 60-80 éves tölgyekért, amiket bevágsz felhasogatva a kazánodba vagy kályhádba, finoman fogalmazva álságos, ha keseregsz szegény fenyők miatt. A karácsonyfa szezonális virágkötészeti terméknek számít, ugyanolyan gazdasági célú faanyag mint a tűzifa. Második tény, a fenyőfélék nem igazán szeretik a mi vegyes kontinentális klímánkat. Nem őshonosak nálunk. Rövid életűek. (A közönséges tiszafa Taxus baccata, ami szintén a fenyőalakúak rendjébe tartozik, de saját családja van, viszont őshonos, és évszázadokig élhet.) Nem, bármennyire szeretnéd, a közönséges lucfenyő Picea abies sem őshonos az Alföldön, de még a Mátrában sem. Ez egy igazi magas hegyvidéki fa, 800-1600 méteren érzi jól magát, illetve a tajga erdőségeinek egyik állományalkotó faja. Pára és vízigényes. Lásd a nyitóképet, amin természetes megjelenési formájában láthatod. A lucfenyves egészen másként néz ki mint a lucültetvény. Sajnos a fotón megörökített részt letarolta a 2017-es szeptemberi szélvihar, illetve már javában zajlott a tarvágása. 
 Az ember faanyag igénye évezredekkel korábban megpecsételte a mérsékelt övi erdőség sorsát, és most sorra kerültek a magas hegységi lucfenyvesek is. A hagyományos fakitermelésre utalnak a korhadó tuskók, amiken csemeték nőnek. Kényelmesen, derékben vannak kivágva. Egy-egy fa még nem a vég, de a mai egész hegyoldalakat letaroló kitermelések, szabad rablások már komolyan veszélyeztetik az utolsó természetes erdőket. Ráadásnak a klíma változik odafent is, amitől szenvednek a fenyők. A helyedben nem a karácsonyfának termesztett fenyők miatt aggódnék, hanem a lucfenyvesek miatt, nőjön az 1000 méteren vagy a tajgán. 
 A fajunk energiaigénye és tájátalakító képessége együtt veszélyezteti a bolygó bioszféráját. Sajnos kegyetlen tény, de bioszféra nélkül kihalunk. Élőlényekként élő környezetre van szükségünk. Ennek a tudásnak a távoli megidézése az örökzöldekhez kapcsolódó számos népi hagyomány. Amikor fenyőt díszítesz, az élet folytonosságát idézed fel, hiszen körötted vannak a szeretteid, gyermekeid. Kár, hogy a fához kötődő érzelmeink elsorvadtak, kizárólag kelléként, anyagként tekintünk rá, amire szükségünk van, ismerjük az árát, de régen elfeledtük az értékét. Mennyire lehet értékes egy ünnep, ha fő jelképe érték vesztett?
Ha sietsz, még van néhány éved látni a fenyők igazi otthonát. Aztán a klímaváltozás és a fakitermelés együtt elsöpri a lucfenyveseket.

Gombaklub

Ma öt órától a Békés Megyei Könyvtár emeleti terében gombaklub. A szezonnyitó előadást fogom megismételni, aminek témája a fotózás. Mire érdemes figyelni, ha mobillal, kompakttal fotózunk. Nekem mi vált be. Hogyan készítem szép fotóimat.
A képet a novemberi klubban lőttem. Juli hozott mézeskalácsot. Én pedig a szezont mutattam be fotóimmal. Illetve elvittem házi készítésű társasjátékomat és német gombakártyáimat. Tökéletes gombaklub volt.

Ünnepi főzőcske

Délelőtt összegyűltünk kilencen, hogy grillezzünk és főzzünk. 2014 októbere óta a kilencedik közös főzőcskénk volt. Erzsi kínai levest főzött, amibe júdásfülgomba került. Sajnos frissen nem találtunk, fagyasztóból került a levesbe a fura, de jó állagú gomba. Egyszerre porcos és zselés. Érdemes kipróbálni. Frissen csak egy kis laskagombát találtunk. Ezt beletettük a rizottóba, ahogy a bolti csiperkék tönkjét is. A kalapokat grilleztem, ahogy sárga batátát és cukkinit is. Judit a másik grillben átsütötte a fehér batátát, padlizsánt, grillsajtot. Eszti ismét hozta a fantasztikus csoki tortáját, aminek alja gesztenyés krémmel volt töltve. Többünk hozott apró sütit, Márti remek medvehagymás pogácsát, Tünde krémesen nagyszerű keksztekercset, Judit kellemesen sós sajtos tekercset. Ismét dugig ettük magunkat. 10/10 pontos közös főzőcskénk volt. De ezért csináljuk, hogy jól érezzük magunkat. A következő farsangkor lesz, amikor köszöntjük az új szezont.

Helyzetjelentés

A kései laskagomba Pleurotus ostreatus, vagyis osztriga laska, mert sötét kalapjai a kagylóra emlékeztetőek idén már a második termőhullámába kezdett bele. Jelenleg friss, ruganyos termőtest csokrai nőnek sokfelé, akár a városban is kivágott fákon. Nem válogatós, szinte mindenféle fán megterem, és kisebb vállalkozások eredményesen termesztik kávézaccon. Népszerű termesztési módja a külterjes, amikor fatörzseket oltanak be vele, csak ehhez kell egy kert is. Azonban a természetjáró gombász a terepen keresi, mert télen sem tud meglenni a kincskeresés izgalma nélkül. Ma szerencsénk van az időjárással is, süt a Nap. Igazi gombászós idő van. Jó tanács, gumicsizmát húzzál fel.

További laskagombás cikkek a blogban:

Pleurotus columbinus - kék laskagomba
Pleurotus citrinopileatus - aranysárga laskagomba
Pleurotus djamor - rózsaszín laskagomba
Pleurotus nebrodensis - ördögszekér-laskagomba rokona
Pleurotus tuber-regium - gumós laskagomba

Az idei szezonról

2018. január 7-én kinyílt a hóvirág a kertben. Ezen nem lepődtem meg, mert a tél három hónapja inkább volt egy hosszú késő ősz mint tél. Az évszakra jellemző időjárás február végén érkezett meg egy markáns lehűléssel, amit még egy követett március közepén. A fagyos váltás előtt február 10-én már terepre mentem, és bőségesen találtam osztrák csészegombát, ami a szezonnyitó gomba. Ehető, de én magam nem gyűjtöm. Vannak gombászok, akik kedvelik. Ami nagyon meglepett, hogy a talaj nem fagyott meg. Ez új tapasztalat volt. Aztán születésnapom után megjött a hideg és havazott. Nem jött össze igazán vastag hótakaró, de a tél összességben jóval csapadékosabb lett az átlagosnál. Az első csillagvirágokhoz sártengeren kellett átkelnem. Március 11-re elolvadt az első hó, és jó időben fotózhattam le a kék csillagokat.
Aztán március 24-én hófoltok közt örökítettem meg az első cseh kucsmagombát. A hideg hullámok jelentősen lelassították a fejlődését, de egy héttel később 30-án a berobbant melegnek köszönhetően gyorsan megnőttek a termőtestei. Csodálatos tavaszi túra volt. Bizakodva tekintettem a szezonra, és vártam a többi kucsmagomba felbukkanását. Sajnos az április meghozta a nyarat és majdnem összejött a 30 Celsius fok. A nyárias hőmérsékletek és a kevés csapadék végzett a tavaszi termőidejű gombák termőtesteivel. 
Az utolsó pusztai kucsmagombákat 12-én fotóztam le. Ez egy bakancslistás gomba volt nekem, idén találkoztam vele először és kapásból három élőhelyét járhattam be. 2019-ben ezeken fogom keresni, márciustól terem. A bőséges téli csapadék mindig kedvez a kucsmagombáknak és idén jól indult szezonjuk, de a negyedik hónap magas hőmérsékletei hamar tönkretették a termőtesteiket. Viszont a korai "hőség" előcsalta a melegkedvelő nyári fajokat. Ettől még meglepődtem, amikor gyönyörű őzlábgalócákat találtam az Öntözött réten április 20-án. A meleg negyedik hónap után várható volt, hogy korábban lesz a vargánya is, de ennyire korán? 
Május 9-én nyári vargányákat gyűjtöttem és találtam bronzost is, valamint hibátlan piruló galócákat. Olyan gyönyörűek voltak, hogy elképesztő. Sajnos itt már jelentkezett a probléma, ami az egész szezont megkeserítette, a gombalegyek hihetetlen aktivitása, ami egészen késő őszig kitartott az átlagosnál melegebb időben. Júliusig több-kevesebb sikerrel gombásztam helyben és hegyen. Le-fel hullámzott a termőhullám, így a leszálló ágnál betliztem, de többször belenyúltam a felszálló ágon a tutiba. Azonban az átkozott nyüvek folyton beleköptek az örömömbe.
Augusztussal kellett volna beindulnia a magashegységi szezonnak, de idén 1000 méter felett semmi sem jött össze. Alig lőttem fotókat odafent. Pedig eddig 2013-tól kezdődően mindig jó élmény volt a magasban gombászni. Remélem, 2019-es szezon jobb lesz! A magasabb hőmérséklet és kevesebb csapadék ismert helyeinken negatívan hat a fákra, így a gombákra is. Gyakorlatilag májustól szeptemberig kizárólag zivatarok adtak csapadékot és ezek területi megoszlása rendkívül szeszélyes. Szeptember elején jött végre valahára egy sekély ciklon, ami Dunántúlon több helyen 100 mm esőt adott, itt dél-keleten kb. 50-60 millimétert. 
Ennek hatására a hónap közepén helyi fás élőhelyeken is termőhullám volt. Aztán nem esett eső, és a tizedik hónap lett a legszárazabb 9 milliméternyi csapadékkal. Az aszály negatívan érintette a gombász egyesületek őszi programjait, a gombakiállítások megszervezése szinte ellehetetlenült. November közepéig kellett várni az időjárás fordulatára, hogy jöjjön egész országra kiterjedő csapadékot adó mediterrán ciklon. Aztán a második ciklon hátoldalán északról ránk zúdult a sarkvidéki fagyos légtömeg, melynek hatására a 11. hónap vége januárira sikeredett. Az előrejelzés alapján gyorsan visszamelegszik a levegő, és pár nap alatt még az éjszakai fagyok is megszűnnek. Azonban ennyi fagy elég volt, hogy csak a téli hármas maradjon terepen, téli fülőke, késői laskagomba, júdásfülgomba.

Jobb későn mint soha

A gyilkos galóca Amanita phalloides városlakó egyedei idén nagyon pechesek, mert nem tudtak teremni. Amikor pedig egyikük csak azért is összeszedte minden erejét a termőtest képzéshez, téliesre fordult az időjárás. A fagy hatása látszik is a kalapon, ahol megvan barnulva, ott bizony megfagyott.
A mai találatával megdőlt az előző rekordja: 2015-ben november 16-án fotóztam le utolsó termőtesteit. Az akkori fotó helyszínén is kerestem, ahogy a többi gyertyán alatt, de sehol máshol nem akadtam rá, csak egy helyen. Azonban érhetnek még meglepetések. Az idő visszamelegszik, és a december egyelőre enyhének ígérkezik.

Figyelmeztetés: a faj magyar neve beszédes. Ha megtaláltad jellegzetes termőtesteit, ne vedd fel! A fehér lemezes, galléros és bocskoros gomba MINDIG halálosan mérgező galóca!

Fűzfa és gombái

A fehér fűz Salix alba szomorúfűz változata a Tristis egykor népszerűbb volt, még nagyszüleim telkét is díszítette egy. A fehér fűz kérgéből vonták ki elsőként a szalicilsavat, mely amellett, hogy befőzéshez használt tartósítószer, hatékony fájdalom- és lázcsillapító. Mai napig kapható a kérge gyógynövény boltokban. A fát nem kell bemutatni, őshonos nálunk, a puhafás ligeterdők egyik fő fafaja. Sajnos a folyószabályozás jelentősen csökkentette természetes élőhelyének kiterjedését, és kertészeti változatai az alapfaj háttérbe szorulását okozták. Mindezekért megérdemli, hogy 2019-ben az év fája legyen. December 5-ig lehet szavazni. Jó tudni róla, hogy nemzetsége társul gombákkal és puha fáját számos korhadékbontó kedveli. Öt gombát, kettő gyökérkapcsoltat és három lebontót gyűjtöttem össze a cikkbe. 


A fűzfa-pókhálósgomba Cortinarius saturninus nedves élőhelyeket kedvelő, csoportos megjelenésű gomba. Utóbbi tulajdonsága segíti felismerését. Nem ehető, nem gyakori, ha megtaláltad, hagyd a helyén.
Az öves pereszke Tricholoma cingulatum hasonlít a fenyő-pereszkére, de fűzzel vagy nyírrel társul és tönkjén gallér van, ami ritka tulajdonság a nemzetségében. Bár ehető, de nagyon ritka, így kímélendő.
A vörös gyűszűgomba Cytidia salicina tudományos neve utal rá, hogy kedveli a fűzfát. Annak elhalt ágain tenyészik. Termőtestei feltűnőek, a terülőgombák Cortiniaceae közt talán a legszebbek.
A fűz-tőkegomba Pholiota conissans a fűzfa avarján tenyészik vagy nedves rétek bomló fűféléin. Nemzetségének kisebb méretű tagja, kalapjai 1-3 cm átmérőjűek. Étkezési értéke nincs, ritka, kímélendő faj.

A fűzfa-kéregtörőgomba Diatrype bullata tömlősgomba a közismert bunkós agancsgomba unokatestvére. Termőtestpárnái a képen látható módon, valóban kérget repesztve jelennek meg tavasszal, de egész évben megfigyelhetők. 

Kiegészítés: Fák és gombák sorozatom további bejegyzései:

Kocsányos tölgy
Mézgás éger

Fehér nyár
Bükk

Gyertyán
Nyír
Erdeifenyő
Lucfenyő
Jegenyefenyő
Vörösfenyő


Megjegyzés: A képek eredetijét a gombák magyar nevére kattintva nézheted meg. A fűzfa botanikai illusztrációját innen vettem.

Év vadvirága szavazás


A gumós macskahere Phlomis tuberosa az egyik jelölt az év vadvirága szavazáson a magyar zergevirág és a tündérfátyol mellett. Mindhárom faj tökéletesen alkalmas, hogy 2019-ben felhívja a figyelmet a hazai flóra értékeire, de mégis egy picit jobban a macskahere felé húz a szívem. A pusztai kucsmagomba kötődik a löszpusztákhoz,  melynek egyik karakterfaj növénye a macskahere. Ezért szavaztam rá.

Ősz végén, tél elején

Délelőtt négyen kimentünk Póstelekre megnézni a fő indikátor helyemet. Gombásztársaim ehető gombákra, én csak információkra és szép képekre vágytam. Hónapok óta nem jártam kint, az aszály miatt nem láttam értelmét. Egyelőre nincs sok eredménye a novemberi esőknek, például a reptéri mező reménytelen. Teljesen üres. Pedig tíz éve állandó őszi program volt a lilatönkű pereszke gyűjtése a mezőn. Idén tutira nem fogom látni. Nem jött ki a zöldessárga pereszke, új nevén cirmoskalapú pereszke sem. Pedig évek óta ugyanott terem csertölgyek alatt. Viszont a téli hármas közül a júdásfülgomba apró, fél centis termőtestekkel jelzi, hogy kedvére van az időjárás. Hétfőn újabb mediterrán ciklon érkezik, így egy hét múlva biztosan bőven lesz belőle. Itt-ott már akadt téli fülőke is. Késői laskagombával a városban találkoztam. Odakint nyári laskagombák utolsóiból szedett egyikünk. Sőt még terem a déli tőkegomba is. Bár nem tudom, hogy a beígért erősebb hideg hullám miként fog hatni rá. Remélem, nem lesz tartós a fagyos időjárás!


 

Mozgásban maradni

A mai napig a legkésőbbi hegyi gombatúrám 2014. november 15-én volt. Alapvetően nem látom értelmét a késői túráknak, mert eddigi tapasztalataim alapján ilyenkor már nincs értékelhető gomba az ottani erdőinkben. Idén az őszi szárazság is rontotta a gombák esélyeit. Azonban a tartós meleg és a bőséges harmat együtt csodákat művelt. Sőt olyan szintű anomáliát produkált, hogy hitetlenkedve néztem a száraz erdőből előhozott tökéletes vargányákat. Egy helyi gombászpár már lefelé tartott a domboldalon, amikor mi még csak felfelé kapaszkodtunk. Csak vargányát szedtek. Hol? Mi hiába jártuk be az ismert helyet, összesen négy darabot találtunk. Akadtak még száradó őzlábgombák, frissen előbújt szemcsésnyelű fenyőtinóruk, néhány vörös érdestinóru. A nyitóképen narancssárga laskagomba látható, ami nem laskagomba, és nem ehető, de csodálatosan színes gomba. Jó volt rálelni. Azonban én egy vargányát se találtam. Szintén anomália, mert rááll a szemem a gombára. De nem akadtam egyre sem. Ettől függetlenül remek kis túra volt. Összefutottunk gombásztársakkal. Ők is találtak ezt-azt. Bár reggel fáztunk, de délre kellemes idő lett. Nagyon tetszett a novemberi erdő. Nekem mindig jó érzés fák között lenni. Sőt annyira sikerült beolvadni az erdőbe, hogy ráhoztam a frászt két szarvas tehénre, akik csak húsz méterre voltak tőlem, amikor megmozdultam. A hátam mögül érkeztek, de megéreztem a jelenlétüket. Ez van, amikor lecsukott szemmel állok egy nagyobb fa mellett. Csupa meglepetés az élet.

Napi gomba


Csütörtökön néhány gombásztársam a hegyvidéken járt, és egyikük ma hozott nekem kevéske tudományos gombát. A tizennégy faj termőtestét elrendezgettem. A felső sor balról jobbra: bunkós agancsgomba, zöldeskék harmatgomba, fehér porhanyósgomba, vöröses kénvirággomba, fakó tőkegomba, barna csengettyűgomba, kajsza lisztgomba. Alsó sor: retekszagú kígyógomba, rózsás kígyógomba, lila pénzecskegomba, keserű pereszke, szaruszürke fülőke, márványos pereszke, illatos pereszke. Ami érdekes a csapatból, hogy csak két faj gyökérkapcsolt, vagyis fával él együtt: lila pénzecskegomba és keserű pereszke. A bunkós agancsgomba korhadékbontó, akár többiek, de nem kalapos gomba, hanem tömlősgomba. A színes válogatás ellenére nincs sok gomba az erdőkben. A tartós szárazság szinte lenullázta az őszi szezont.