Júdásfülgombának álcázza magát

Az Exidia recisa nemzetségének egyik legjobb júdásfülgomba Auricularia auricula-judae hasonmása. A hasonlóság érthető, hiszen mindkét nemzetség a fülgombafélék családjában Auriculariaceae található, közeli rokonok. Azonban a mirigygombák termőteste puha, kocsonyás állagú, egyes fajoké lágy gumicukorra emlékeztető, addig a júdásfülgomba porcos-kocsonyás és tényleg fül alakú. A különbség kis figyelemmel jól észrevehető.
Decemberben néhány kezdő gombászt meglepett a nagyobb mennyiségben előjött fekete mirigygomba E. glandulosa, akik nem tudták, hogy a fülgombafélék családja jóval népesebb és nemcsak a júdásfülgomba a "fafül". Sajnos a mirigygombák nem ehetők, nincs étkezési értékük.


Megjegyzés: A képet innen vettem.

Erdélyi-szigethegység és a gombák

Az előző bejegyzésben hét kép az Alföldön, egy az Őrségben készült, a többi Erdélyben. A 32 kép a fotókiállításom anyaga, ami majd január 22-től tekinthető meg a Békés Megyei Könyvtárban. Tehát 24 remek fotót adott nekem az Erdélyi-szigethegység két hegysége, a Béli és a Bihar. Azonban a hegységrendszer jóval nagyobb, rengeteg ismeretlen erdeje várja, hogy felfedezzem. Egy élet is kevés a bejárásukhoz. Hihetetlen, hogy a szülővárosomtól 100-140 kilométerre minden gombákkal kapcsolatos vágyam teljesülhet. Nagyon szeretném megismerni a többi hegységét is, és feltérképezni azok gombavilágát.
A bejegyzéshez mellékelt illusztráció két képből lett összerakva, alul a google maps, felül egy földrajzi térkép 20%-os átlátszósággal. A sötétzöld foltok az erdők, amik meglepően jól kirajzolják a műholdfelvételen a hegységeket. Sok jó erdő van odaát, izgalmas növénytársulások, amikben csodás gombák rejtőznek. Még messze van a május, de már most pezsgek és futnék a kedvenceimért. Nagyszerű kaland felfedezni a természet különceit a fenséges őserdőkben.

Egy kiállítás képei

Álmom, édes valóságom

Az ízletes vargánya Boletus edulis sok-sok éven át pusztán csak vágyálom volt. Szülőföldemen nem találtam meg, pedig állítólag mások találkoztak a pompás gombával. Az Alföld északi felén, a nyírségi (savanyú) homokon nőtt tölgyesekben terem, de itt délen nincs. Azonban jól tudtam, hogy Erdélyben vannak még igazi erdők, remek élőhelyek, amiket imád a csodás gomba. Sokáig vártam, de megérte várnom, mert a vargányázás nagyszerű élmény. Annyira jó, hogy a hajnali álmomban is felbukkant; tökéletes, félöklömnyi vargányák vártak rám egy lucfenyvesben, amiket le is szedtem.
Az októberi fotómon erdeifenyő-tölgy elegyes erdőben nőtt a gombászok álma. Aznap három kilót szedtem az úrigombából. Kiváló gombászat volt! Jó időben, jó helyen futottam a vargánya után. Minden egyes nap, amikor teleszedem a kosaramat a fehér húsú, fűszeres ízű gombával, karácsony. Öröm rálelni, öröm felvenni, öröm feldolgozni és öröm megenni. Már most hiányzik. Nehéz lesz kibírnom a nyugalmi időszakát és megvárni a májust, amikor rokona,
a nyári vargánya B. reticulatus fog enyhíteni a hiányérzeten. Gombászni jó, de vargányázni még jobb.

Téli madáretetés

Természetbúvárként figyelmem kiterjed a teljes élővilágra. Évek óta etetem a kertem madárvendégeit télen. Lombhullás után, a hidegebb idő beálltával rakom ki a házi készítésű etetőimet. Idén külön készítettem egyet a verebeknek és egyet a cinegéknek. Az utóbbi látható a fotón. Erre nem szállnak rá a verebek, mert a szűk réseken át nem tudnak kedvükre válogatni a napraforgó szemek közt és fárasztja a lábukat a függőleges kapaszkodás. A cinegék egy-két pillanatra kapaszkodnak meg a madzagsorban, kivesznek egy szemet és felröppenek egy ágra. Naponta feltöltöm mindkét etetőt, mert a kertvárosban sok madár él és a kertünkben is fészkel évről évre egy-két madárfaj. Tavasszal ki fogok rakni a szilvafára egy cinegeodút. Ideje egész évben vendégül látnom az egyik legkedvesebb madarunkat. Azonban az etetést kizárólag télen csinálom, lombfakadáskor, amikor látom, hogy fészkelőanyaggal röpködnek a madarak, elrakom az etetőket. A fiókáknak rovartáplálékra van szükségük, a verebek csimaszainak is, a napraforgót nem tudják hasznosítani, elpusztulnak. Tehát csak téli hidegben etess és ne hagyj ki egy napot sem, mert hamar az etetőidre szoknak a tollas apróságok és függni fognak a tőled kapott tápláléktól. Sózott, füstölt szalonnát ne adj nekik, kenyérmorzsát sem! Cinkegolyó, olajos magvak, alma, köles stb. a jó ennivaló számukra. Egy macskabiztos itatóhely kihelyezése is hasznos. Ezek apró dolgok, amik életet hoznak a mozdulatlan téli kertbe. Jó nézni a csivitelő, röpködő vendégsereget.

Mit csinál a gombász télen?

December elején néztem ki magamnak az idei karácsonyi ajándékomat, amire elköltöttem a segélyem felét. Azonban megérte "költekeznem", mert 12500 forintért ajándék Ladislav Hagara kiváló könyve. Nem tudok szlovákul, de a tudományos nevek közül sokat ismerek, és viszonylag könnyű a szakzsargon alapján megérteni a gombák leírásait. A képanyaga szintén káprázatos, pusztán fotóalbumként is értékes.
A gombamentes téli hónapokat a remek könyvvel fogom átvészelni és áprilisban felfrissített tudással futok a gombák után. Tehát a gombász télen sem unatkozik, bőven talál magának hasznos elfoglaltságot.

Csak egy kép

Jegenyenyár és egy ritka fülőke

A jegenyenyár Populus nigra cv. Italica valamikor jóval népszerűbb sorfa volt. Gyerekkoromban sokfelé láttam termetes, nyúlánk példányait. Aztán egymás után eltűntek a magas fák, ki lettek vágva. Sajnos puhafaként rövid életű, hamar korhadni kezd, és egy viharos napon a szél kidöntheti. Ezért tűntek el a jegenyenyárak. Egyre kevesebb helyen látni. Pedig dekoratív, különösen ősszel látványos. Különlegessége, hogy csak hímivarú egyedei vannak. Kizárólag vegetatív úton "szaporítható". Az alapfaj, a fekete nyár 2004-ben az év fája volt. A jegenyenyárt tavaly és idén is jelölték év fájának, de nem nyert. A fekete nyár őshonos hazánkban, az ártéri puhafa ligeterdők egyik állományalkotó fafaja. Sajnos a nyárakra jellemző könnyű kereszteződés majdnem végzett a fekete nyárral, de a faj megőrzésére külön program indult, így talán fennmarad eredeti formájában is és nemcsak a nemes nyárakkal kereszteződött csemetéivel találkozunk. A jegenyenyárt ilyen veszély nem fenyegeti, kultúrváltozatként az ember gondoskodik fenntartásáról, de kissé megfeledkeztünk róla. Talán egyszer megnyeri az év fája szavazást és több figyelmet kap. Egyébként a nyárfák a gombász szempontjából nézve egészen vonzó fák, mert adnak nekünk egy-két jó gombát. Lásd egyik legnépszerűbb írásomat: Nyárfa és gombái. A gyakoribb korhadékbontóin kívül van egy ritkább gombája is, ami nagyon hasonlít az elterjedt és népszerű téli fülőkére Flammulina velutipes.

A Flammulina populicola tudományos nevében benne van "populi", hogy a nyárfa Populus sp. a kedvenc tápláléka. Bár nyárfából sok van, de a fülőkéből kevés. Ritka fajnak számít. Szabad szemmel elég nehéz megkülönböztetni a rokonától. Bár gyanakvásra adhat okot, ha a "téli" fülőke lemezei inkább fehéresek mint sárgásak, és kisebb termetű mint a megszokott példányok. Azonban csak mikroszkópos vizsgálattal azonosítható egyértelműen.

Érdekesség: A legnagyobb fa hazánkban 12 méteres törzskörmérettel egy fekete nyár.


Megjegyzés: A nyárfa fotót innen vettem. A fülőke kép eredeti helyét megnézheted a gomba nevére kattintva. 

Huszonhétszer

Valahol hallottam vagy olvastam, hogy egy üzenetet, reklámot huszonhétszer kell látni, befogadni, mire kifejti a hatását. Rendkívül zajos kor a miénk, amikor egyetlen nap alatt több tízezer inger, információ ér minket. Nehéz eljuttatni az üzenetet. A modern palackposták századában élünk, amikor nem elég egyetlen palackot bedobni az információk óceánjába, kell még huszonhat, és akkor sem biztos, hogy sikerrel járunk. Azonban muszáj kitartónak lennem, mert egyre szorul a nyakam körül a hurok.
Egyik kedves ismerősöm röpke találkozásunk során dicsért, hogy mennyire jól nézek ki, szinte ragyogok és micsoda fantasztikus fotókat rakok fel az üzenőfalamra. A torkomon akadt a gondolat, hogy "és ha tudnád, mindezt a létminimum küszöbe alatt vegetálva". Hiába az érzelmi gazdagság, a tehetség, ha egyszer mindennek van árnyéka. Az anyagiakat nézve szegény vagyok. Szívesen adok az érzelmi gazdagságomból, a lelkesedésemből, a tudásomból, ha cserébe kapok érvényes fizetőeszközt. Euró, dollár, forint. Bármelyik jó lesz nekem.
A következő év nagy feladata lesz - a képzés, a tapasztalatok gyűjtése után -, hogy a nonprofit vállalkozásomból profit termelőt hozzak létre. A Gombamánia egy vállalkozás, amiben sok munkám van. Ideje, hogy pénzt is hozzon. Bár itt picit meg vagyok lőve, mert azon kevesek közé tartozok, akik benső meggyőződés alapján cselekszenek és a jól végzett munka utáni elégedettség a hajtóerejük. A pénz nem tud motiválni. Fából vaskarika eset az enyém. Pénz kell, mert fogyasztói társadalomban élek, de pénzért sosem dolgoznék. Aki tudja a megoldást, igazán megírhatná nekem.
Bárki bármit mond, hogy a segélyesek ingyenélők, innen üzenem, hogy súlyos tévedésben van. A segély összege 25650 forint és ennek fele ebben a hónapban egy komoly szakkönyvre ment el. A fejlődésnek ára van. Remélem, megérte a befektetés!
Ifjabb koromban fantasztikus képzelőerőm volt, de mindig csődöt mondott, ha a saját életemre gondoltam. Fogalmam sincs, hogy meddig jutok el az örömelv alapján végzett ingyen munkámmal. Igen, félek, hogy a szegénységből a nyomorba süllyedek. Ezért pénzt kell csinálnom a tudásommal. Az ünnepek időszakát tervezéssel töltöm. Aztán belevetem magamat a dolgok sűrűjébe. Előre a gombafonálon, bárhová is vezessen!

Az év fája 2015-ben

A kocsányos tölgy Quercus robur az év fája 2015-ben. Rajongok az öreg, nagy példányaiért, de megakad tekintetem a fiatalabb egyedeken is, mert egy szép, arányos, erőt sugárzó fa. Királyi termetű, rendkívül hosszú életű, kiemelten fontos erdőalkotó az Alföldön is. Mindig gyorsabban ver a szívem, amikor felkeresem a pósteleki öreget, mert a múltra emlékeztet, amikor tele volt élettel a viharsarok. Sajnos a nagy, idős tölgyeink végveszélyben vannak, haldokolnak. Pedig legszebb természeti értékeink közé tartoznak, elvesztésük nehezen pótolható kár. A csemetéből 80-120 év alatt lesz tekintélyes fa. Kártékony szemlélet pusztán anyagi értéket látni a kocsányos tölgyben. Egyre jobban terjed a felismerés, hogy a természet számos "szolgáltatással" támogatja az életünket és ezek nélkül életképtelenek vagyunk. A fák kiemelten fontosak, mert erdőt alkotva befolyásolják a helyi klímát, több száz élőlénynek adnak otthont, és számos értékes növénnyel, gombával látnak el minket. A kocsányos tölgy mindenben a legek közé tartozik. Jövőre egy egész cikksorozatot kap tőlem. Még hungarikumnak is jelöltem idén, de senki sem foglalkozott a javaslatommal. Azonban nem adom fel, még erősebb érvekkel fogok kampányolni mellette.

1000 bejegyzés


A tegnapi cikk lett az 1000. bejegyzés. Elértem egy újabb, jelentős, kerek számhoz. Nincs túl sok blog, amelyben ennyi bejegyzés van egyetlen embertől. Az 500. bejegyzésről 2013. február 11-én írtam. Akkor úgy számoltam, hogy 2014-ben meglesz az ezredik. Jól számoltam. Idén cirka 200 bejegyzést írtam, pont annyit, amennyi a kerek számhoz kellett. Elégedett vagyok. Egy újabb kisebb célt teljesítettem. Ideje megjutalmaznom magamat a jól végzett munkáért.

A boldogság kék gombái 18.

 A Hygrophorus caeruleus a csigagombák nemzetségébe tartozó különleges és ritka gombafaj. Bár nem teljesen kék, inkább kékeszöld mint a zöld ánizsgomba Clitocybe odora, de figyelemreméltó színe és ritkasága miatt teljes joggal szerepel a boldogság kék gombái közt. Egy közepes termetű gomba, amely Amerika észak-nyugati államainak (Washington, Idaho, Oregon) fenyőerdőiben terem tavasszal. Gyökérkapcsolt gomba, a fenyők partnere, például duglászfenyő Pseudotsuga menziesii, óriás jegenyefenyő Abies grandis, engelmann lucfenyő Picea engelmannii alatt található kis csoportokban. Étkezési értéke nincs, mert kellemetlen szagú. Ritkasága miatt kímélendő.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Évzáró gombaklub

A mai gombaklubbal lezártnak tekintem a 2014-es szezonomat. Az ünnepi búcsúztatója az évnek 31-én lesz baráti körben. Elfáradtam december közepére. A pár órás gombagyűjtő túra, a caplatás a gumicsizmában az átázott talajon a hűvös, felhős időben kifacsart. Nyáron szinte ugrándoztam a csizmában a hegyvidéken, és vígan trappoltam át a patakon. Mostanra fogyott el az erőm. Jól fog esni a téli pihenés. Persze nem "lustálkodhatok" túl sokat, mert január 22-én lesz a fotókiállításom megnyitója és egyben az új év első gombaklubja. Aztán februárban ismét lesz egy gombás foglalkozás, majd márciusban még egy és áprilistól találkozunk ismét kétszer egy hónapban. Tehát március közepéig csökkentett üzemmódban vagyok. A blog is "befagy". Hamarosan meglesz az 1000. bejegyzés és nyugodt lelkiismerettel zárhatom le a blogger pályafutásomat. Átgondolom a gombás terveimet. Gyönyörű évem volt, jó lenne magasabb szintre emelni a hobbimat.

Öt gomba decemberben

Az olajszínű csigagomba Hygrophorus persoonii a szombati túra (december 6) kellemes meglepetése volt. A fotón egy idősebb termőteste látható, míg körötte sok fiatalabb is rejtőzik. A hónap első gombaklubjának bemutató gombái közt már szerepelt, egy-két példányt találtunk a gombagyűjtő séta során. Most jóval több jött elő egy csertölgy ültetvény szélén. Aki akart, sokat szedhetett. A tönkje is ragacsos. Szerencsére nyálkátlanítható, mert a kalapbőr lehúzható, a tönkről levakarható a nyálka. Enyhe ízű, ehető gomba. Részletes tulajdonságait lásd a legutóbbi "virtuális gombászat" videójában. Figyelj a ritkán álló, tönkre kissé lefutó fehér lemezeire. Hasonmása a nyálkástönkű pókhálósgomba Cortinarius trivialis, de ennek színes lemezei vannak, fiatalon ibolyás árnyalatúak, később rozsdabarna színűek a spóraportól. A felületes hasonlóság ne tévesszen meg. Szerencsére a nyálkástönkű pókhálósgomba nem mérgező, de nem ajánlott a fogyasztása. Maradj az olajszínű csigagombánál, ha ráleltél és ha nem zavar a termőtest erős nyálkássága.
Nekem kimondottan tetszenek a csigagombák, van köztük egy-két szép termőtestet növesztő faj, például a vörösfoltos H. russula. Kedves nemzetség. Azonban a késő őszi erdőben nemcsak a csigagombák nőnek, hanem egyéb gombák is.
Rendkívül kellemes meglepetés ért minket, amikor díszfának ültetett feketefenyők Pinus nigra alatt ráleltünk az egyik leggyakoribb pereszkénkre. Egy kicsit mindig meglepetés, amikor "egzotikus" fajt találunk, ami nem él az Alföldön, csak akkor jelenik meg, ha van számára fapartner.

A fenyő-pereszke Tricholoma myomyces nem éppen a kezdő gombászok ideális gombája, mert számos hasonmása van. A legjobb élőben látni a gombaklubban és ott megnézni jellegzetes tulajdonságait. Például az egérszürke, nemezes, pikkelykés kalapját, ami legtöbbször kúpos. A lemezei fehérek vagy halvány szürkések, foggal a tönkhöz nőttek. A tönk is fehéres-szürkés. Vékony, törékeny húsa van, de igen nagy tömegben gyűjthető. Azonban gyűjtése gyakorlatot kíván, hogy ne kerüljön közé egyéb, ehetetlen gomba.
Érdemes elolvasni az Erdeifenyő és gombái cikket, mert a hosszútűs fenyőkkel sok gomba társul, köztük kedvelt ehető fajok is.
A júdásfülgomba Auricularia auricula-judae az egyetlen ehető gombánk, ami egész évben képes teremni, ha van elég nedvesség és nincs kemény, állandó fagy. Sokak kedvence, mert mókás megjelenésű, gyógyhatású gomba. Tényleg fülre hasonlít. A fülecske felül bársonyos, alul sima. A sima részén van a termőrétege, ahonnan fehér spórapora hullik. Mindenféle puhafán terem, különösen kedveli a fekete bodzát Sambucus nigra. A fotón lévő termőtest is bodzán nőtt. Nagy mennyiségben gyűjthető, de ügyesen rejtőzködő gomba. Nem minden ételnek alkalmas, de a kínai receptekbe nagyon jó. Ázsiában a rokonát A. polytricha termesztik. A fafülek fogyasztása nem javasolt véralvadást gátló gyógyszert szedőknek, mert ezek hatására még rátesz a saját vegyületeivel.
Mostanában teremnek a mirigygombák Exidia nemzetség fajai, melyek puha, kocsonyás, korong alakú termőtestei hasonlítanak a júdásfülgombára. Például az Exidia recisa még színében is hasonló. Ne dőljünk be a mirigygombáknak, amik kisebbek, vastagabbak, de puhábbak. A júdásfülgomba ruganyos, porcos.

A késői laskagombát Pleurotus ostreatus szinte mindenki ismeri, hiszen termesztett fajtáival sokszor lehet találkozni a boltokban. A fotómon egy fiatal csoportja látható, később megörökítve így nézett volna ki. Könnyen felismerhető, nagy tömegben gyűjthető, szintén gyógyhatású gomba. Lovasztatin nevű vegyülete a koleszterinszintet csökkenti. A fiatalabb példányokat jobb szedni és fogyasztani, idősen húsa szívós és szálas. A rövid tönkje eleve rostosabb, keményebb, tehát ne tegyük ételbe. Kevésbé ismert tulajdonsága, hogy a tenyésztestét alkotó gombafonalakkal képes elejteni és megemészteni apró fonálférgeket. Bármennyire hihetetlen, de a micéliuma nemcsak faanyagot bont, hanem "vadászik" is. A laskagomba kis túlzással egy ragadozó gomba.
A téli fülőke Flammulina velutipes gyakori vendég a blogomon, mert színesebbé teszi a hideg évszakot. Egy nagyon szép gomba, ami üdítő látvány a szürkeségben. Könnyű felismerni sárga-rozsdasárga kalapjairól, bársonyos felületű, barna-fekete tönkjéről és krémszínű lemezeiről. Fehér spóraporú, tehát nem lesznek a lemezei barnák. Szintén gyógyhatású, vérrögoldó hatású és koleszterinszintet csökkentő vegyületei vannak. Csak a nyálkás kalapjai ehetők, tönkje rostos. Most is bőven szedhető, elsősorban a lombos fák lebontója. Ritkán fenyők maradványain is terem. Japánban termesztik, de a termesztett változata egészen másként néz ki. Aranytű gombának nevezik. A bejegyzés végére egy egyszerű étel receptjét illesztettem be.