Egyik kedves ismerősöm röpke találkozásunk során dicsért, hogy mennyire jól nézek ki, szinte ragyogok és micsoda fantasztikus fotókat rakok fel az üzenőfalamra. A torkomon akadt a gondolat, hogy "és ha tudnád, mindezt a létminimum küszöbe alatt vegetálva". Hiába az érzelmi gazdagság, a tehetség, ha egyszer mindennek van árnyéka. Az anyagiakat nézve szegény vagyok. Szívesen adok az érzelmi gazdagságomból, a lelkesedésemből, a tudásomból, ha cserébe kapok érvényes fizetőeszközt. Euró, dollár, forint. Bármelyik jó lesz nekem.
A következő év nagy feladata lesz - a képzés, a tapasztalatok gyűjtése után -, hogy a nonprofit vállalkozásomból profit termelőt hozzak létre. A Gombamánia egy vállalkozás, amiben sok munkám van. Ideje, hogy pénzt is hozzon. Bár itt picit meg vagyok lőve, mert azon kevesek közé tartozok, akik benső meggyőződés alapján cselekszenek és a jól végzett munka utáni elégedettség a hajtóerejük. A pénz nem tud motiválni. Fából vaskarika eset az enyém. Pénz kell, mert fogyasztói társadalomban élek, de pénzért sosem dolgoznék. Aki tudja a megoldást, igazán megírhatná nekem.
Bárki bármit mond, hogy a segélyesek ingyenélők, innen üzenem, hogy súlyos tévedésben van. A segély összege 25650 forint és ennek fele ebben a hónapban egy komoly szakkönyvre ment el. A fejlődésnek ára van. Remélem, megérte a befektetés!
Ifjabb koromban fantasztikus képzelőerőm volt, de mindig csődöt mondott, ha a saját életemre gondoltam. Fogalmam sincs, hogy meddig jutok el az örömelv alapján végzett ingyen munkámmal. Igen, félek, hogy a szegénységből a nyomorba süllyedek. Ezért pénzt kell csinálnom a tudásommal. Az ünnepek időszakát tervezéssel töltöm. Aztán belevetem magamat a dolgok sűrűjébe. Előre a gombafonálon, bárhová is vezessen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése