Öt gomba decemberben

Az olajszínű csigagomba Hygrophorus persoonii a szombati túra (december 6) kellemes meglepetése volt. A fotón egy idősebb termőteste látható, míg körötte sok fiatalabb is rejtőzik. A hónap első gombaklubjának bemutató gombái közt már szerepelt, egy-két példányt találtunk a gombagyűjtő séta során. Most jóval több jött elő egy csertölgy ültetvény szélén. Aki akart, sokat szedhetett. A tönkje is ragacsos. Szerencsére nyálkátlanítható, mert a kalapbőr lehúzható, a tönkről levakarható a nyálka. Enyhe ízű, ehető gomba. Részletes tulajdonságait lásd a legutóbbi "virtuális gombászat" videójában. Figyelj a ritkán álló, tönkre kissé lefutó fehér lemezeire. Hasonmása a nyálkástönkű pókhálósgomba Cortinarius trivialis, de ennek színes lemezei vannak, fiatalon ibolyás árnyalatúak, később rozsdabarna színűek a spóraportól. A felületes hasonlóság ne tévesszen meg. Szerencsére a nyálkástönkű pókhálósgomba nem mérgező, de nem ajánlott a fogyasztása. Maradj az olajszínű csigagombánál, ha ráleltél és ha nem zavar a termőtest erős nyálkássága.
Nekem kimondottan tetszenek a csigagombák, van köztük egy-két szép termőtestet növesztő faj, például a vörösfoltos H. russula. Kedves nemzetség. Azonban a késő őszi erdőben nemcsak a csigagombák nőnek, hanem egyéb gombák is.
Rendkívül kellemes meglepetés ért minket, amikor díszfának ültetett feketefenyők Pinus nigra alatt ráleltünk az egyik leggyakoribb pereszkénkre. Egy kicsit mindig meglepetés, amikor "egzotikus" fajt találunk, ami nem él az Alföldön, csak akkor jelenik meg, ha van számára fapartner.
A fenyő-pereszke Tricholoma myomyces nem éppen a kezdő gombászok ideális gombája, mert számos hasonmása van. A legjobb élőben látni a gombaklubban és ott megnézni jellegzetes tulajdonságait. Például az egérszürke, nemezes, pikkelykés kalapját, ami legtöbbször kúpos. A lemezei fehérek vagy halvány szürkések, foggal a tönkhöz nőttek. A tönk is fehéres-szürkés. Vékony, törékeny húsa van, de igen nagy tömegben gyűjthető. Azonban gyűjtése gyakorlatot kíván, hogy ne kerüljön közé egyéb, ehetetlen gomba.
Érdemes elolvasni az Erdeifenyő és gombái cikket, mert a hosszútűs fenyőkkel sok gomba társul, köztük kedvelt ehető fajok is.

A júdásfülgomba Auricularia auricula-judae az egyetlen ehető gombánk, ami egész évben képes teremni, ha van elég nedvesség és nincs kemény, állandó fagy. Sokak kedvence, mert mókás megjelenésű, gyógyhatású gomba. Tényleg fülre hasonlít. A fülecske felül bársonyos, alul sima. A sima részén van a termőrétege, ahonnan fehér spórapora hullik. Mindenféle puhafán terem, különösen kedveli a fekete bodzát Sambucus nigra. A fotón lévő termőtest is bodzán nőtt. Nagy mennyiségben gyűjthető, de ügyesen rejtőzködő gomba. Nem minden ételnek alkalmas, de a kínai receptekbe nagyon jó. Ázsiában a rokonát A. polytricha termesztik. A fafülek fogyasztása nem javasolt véralvadást gátló gyógyszert szedőknek, mert ezek hatására még rátesz a saját vegyületeivel.
Mostanában teremnek a mirigygombák Exidia nemzetség fajai, melyek puha, kocsonyás, korong alakú termőtestei hasonlítanak a júdásfülgombára. Például az Exidia recisa még színében is hasonló. Ne dőljünk be a mirigygombáknak, amik kisebbek, vastagabbak, de puhábbak. A júdásfülgomba ruganyos, porcos.

A késői laskagombát Pleurotus ostreatus szinte mindenki ismeri, hiszen termesztett fajtáival sokszor lehet találkozni a boltokban. A fotómon egy fiatal csoportja látható, később megörökítve így nézett volna ki. Könnyen felismerhető, nagy tömegben gyűjthető, szintén gyógyhatású gomba. Lovasztatin nevű vegyülete a koleszterinszintet csökkenti. A fiatalabb példányokat jobb szedni és fogyasztani, idősen húsa szívós és szálas. A rövid tönkje eleve rostosabb, keményebb, tehát ne tegyük ételbe. Kevésbé ismert tulajdonsága, hogy a tenyésztestét alkotó gombafonalakkal képes elejteni és megemészteni apró fonálférgeket. Bármennyire hihetetlen, de a micéliuma nemcsak faanyagot bont, hanem "vadászik" is. A laskagomba kis túlzással egy ragadozó gomba.

A téli fülőke Flammulina velutipes gyakori vendég a blogomon, mert színesebbé teszi a hideg évszakot. Egy nagyon szép gomba, ami üdítő látvány a szürkeségben. Könnyű felismerni sárga-rozsdasárga kalapjairól, bársonyos felületű, barna-fekete tönkjéről és krémszínű lemezeiről. Fehér spóraporú, tehát nem lesznek a lemezei barnák. Szintén gyógyhatású, vérrögoldó hatású és koleszterinszintet csökkentő vegyületei vannak. Csak a nyálkás kalapjai ehetők, tönkje rostos. Most is bőven szedhető, elsősorban a lombos fák lebontója. Ritkán fenyők maradványain is terem. Japánban termesztik, de a termesztett változata egészen másként néz ki. Aranytű gombának nevezik. A bejegyzés végére egy egyszerű étel receptjét illesztettem be.