Hánytató vs. Piros

A hánytató galambgomba Russula emetica és a piros galambgomba Russula rosacea sokadik ránézésre is igencsak hasonlítanak egymásra fotóik alapján. Élőben viszont könnyedén felismerjük őket a szaglásunk, a tapintásunk, és haladó gombaismeret esetén az ízlelésünk segítségével. A galambgombák esetében megengedett, hogy kóstolgassuk őket. Persze csak akkor, amikor már egyértelműen felismerjük a különféle gombacsaládokat! Egy zöldes galambgomba összetévesztése a gyilkos galócával könnyen halálos lehet. Kezdő gombászok inkább hagyatkozzanak a szaglásukra, a tapintásukra és az éles megfigyelőképességükre. A galambgombák fontos nemzetség, mert fajai mindenféle erdőben megtalálhatók és színük miatt feltűnőek. Általában a nem csípős vagy erősen szagos fajok fogyasztásra alkalmasak. Azonban jobb az általánosan ehetőnek és jónak tartott galambgombákat gyűjteni, amilyen például a kékhátú galambgomba Russula cyanoxantha.
A bejegyzésem főszereplői viszont ehetetlenek.
A hánytató nevében benne van, hogy elfogyasztása után meghánytatja az embert. Frissen kóstolva égetően csípős ízű. Az enyhe gyümölcsillata megtévesztő. A Russula emetica számos változattal büszkélkedhet, amik közül néhányat már önálló fajként tartanak számon. A galambgombákon belüli R. emetica csoport közös tulajdonságai: a csípős íz, fehér lemezek és tönk, valamilyen árnyalatú piros kalap. A hánytatónak él egy változata a lombos erdőkben is, a Russula emetica var. silvestris. Nincs jelentősége a fő fajjal való összetévesztésének, mert szintén ehetetlen. Plusz tulajdonsága a hánytatónak, hogy a kalapbőre könnyen lehúzható, és alatta a kalaphús pirosas színű.
A piros galambgomba szemmel látható tulajdonságai a piros kalapszínen túl, hogy a lemezei halvány krémszínűek a krémszínű spórapora miatt. A tönkje általában fehér, de gyakran rózsaszínű. A húsa nagyon kemény, ceruzafára emlékeztető ízű, kissé kesernyés, szagtalan. Plusz tulajdonsága, hogy lemezeinek éle gyakran piros. 
Általában a piros kalapú galambgombák ehetetlenek, és a hánytatóval való összetéveszthetőségük miatt nem érdemes kísérletezni velük.

Megjegyzés: A hánytató és a piros galambgomba fotójának eredetije a nevükre kattintva nézhetők meg.

Az első cseh kucsmagombám

2007. március 14-én találtam a közeli nyárfa-telepítésben két órás keresgélés után, mert a cseh kucsmagomba termőtestei szinte tökéletesen beleolvadnak a környezetükbe. Ha viszont ráleltünk egyre, feltétlenül érdemes körbejárni a találati helyét. Ahol egy van, ott mindig van több is.
A cseh kucsmagomba Verpa bohemica indítja a gombaszezont. Ezért sokan várják a tömeges megjelenését a közepes étkezési értéke ellenére. Egyéni allergiás reakciókat kiválthat elfogyasztása után, de ettől még nem lesz belőle mérgező gomba. Alaposan főzzük meg, és elsőre keveset együnk belőle.
Felületesen hasonlít a tényleg mérgező redős papsapkagombára Gyromitra esculenta.
A régi fotóim közt találtam egyet, amin kettévágva látható a cseh kucsmagomba. Jól jegyezzük meg, hogy a tönkje a kalapja csúcsával van összenőve, és a kucsma szabadon lóg le a tönk körül. A tönk belseje pedig vattás szerkezetű. 

A fotót 2008. március 23-án készítettem ugyanabban a nyárfásban. Ezek is cseh kucsmagombák! Időnként ilyen nagy és világos színű termőtesteket fejleszt. Ugyanúgy fogyaszthatók mint az átlagosak.
Nagyon hasonlít a fattyú kucsmagombára
Mitrophora semilibera. Kettévágva viszont felismerjük őket. A fattyúnak a termőteste együregű, azonban a kucsmája alsó harmada vagy fele szabadon áll, mert nem nőtt össze a tönkkel. A két faj közül jobban kedvelem a csehet, a fattyút nem gyűjtöm. Sajnos a legjobb kucsmagombára helyben nem leltem rá eddig. Az ízletes kucsmagomba Morchella esculenta a legjobb a tavaszi gombák közt.

Szezonnyitó fotó

Az egy forintosnál kisebb, "bébi" cseh kucsmagomba Verpa bohemica termőtestet a homerx becenevű gombász fotózta le hétvégén. Az eredeti bejegyzés itt látható.

Barna gyűrűs vs. Szemcsésnyelű

A barna gyűrűstinóru S. luteus és a szemcsésnyelű fenyőtinóru S. granulatus a Suillus nemzetségbe tartoznak. Magyarul fenyőtinóruknak nevezem őket, mert a fenyőfélék gombapartnerei. Talán nincs is köztük lombhullató fával társuló. Ennek majd utánanézek.
A képen látható két faj látszólag egymás hasonmása, de már a bal oldali barna gyűrűstinórun feltűnik az egyik különbség köztük, az elöregedett gyűrű, ami a fiatal termőtesten fehéres színű.
Sajnos a képeket nem tudtam méretarányosan összehozni, mert a szemcsésnyelű fenyőtinóru általában kisebb termetű a barna gyűrűsnél, ami vaskosabb is. Jól látható, hogy a szemcsésnyelűnek világosabb árnyalatú a kalapbőre, leggyakrabban barnássárga vagy vörösesbarna színű. Tönkjén nincs gallér, és idővel a felületét megbarnuló szemcsék fedik be. Jellegzetessége, hogy a csöves termőrétege fiatalon és nedves időben tejszerű cseppeket választ ki. Ez látható a képén is.
A barna gyűrűstinóru kalapja általában sötétbarna vagy csokoládébarna, időnként sárgás árnyalattal.
Mindkét faj kalapbőre nedvesen nyálkás, ragadós. Ezért le kell húzni főzés előtt, mert nagyon nyálkássá teszi az ételt, és gyenge hashajtó hatása is lehet.
A kéttűs fenyők (erdei- és feketefenyő) gombapartnerei. Akár egymás közelében lelhetünk rájuk. Azonban csak első ránézésre hasonlók. Összetévesztésüknek a való életben nincs jelentősége, mindketten ehetők és árusíthatók piacon. A szemcsésnyelű fenyőtinóru valamivel értékesebb és finomabb. A barna gyűrűstinóru húsa kissé savanykás ízű.
Egyikük sem téveszthető össze mérgező fajjal. Ezért nyugodt szívvel ajánlom őket a kezdő gombászok figyelmébe. Bár a ragadós kalapbőr elrettentő lehet, de ha egyszer rákaptunk a gombászás és a gombák ízére, ez sem fog eltántorítani minket a gyűjtésüktől. Mindkét fajjal akár már májustól találkozhatunk kedvenc élőhelyeiken, és novemberig teremnek kedvező időjárás esetén.

Megjegyzés: A barna gyűrűstinóru és a szemcsésnyelű fenyőtinóru fotójának eredetijét a nevükre kattintva tekintheted meg.

A tavasz ígérete

A tulipán csészegomba Sarcosphaera coronaria mérgező gomba, azonban szépsége messze felülmúlja esetleges fogyasztási értékét. Tavaszi gombafaj, áprilisban és májusban fejleszti jellegzetes termőtesteit. Kedveli a meszes talajt, hegyvidéki erdők gombája, általában fenyők környékén él és találhatók meg termőtestei. A ritkább gombák közé tartozik, de egy-egy neki kedvező élőhelyen sok lehet belőle. A csésze belső oldalának lila színe, és a szélének behasadozása miatt a rokon fajaival sem téveszthető össze. Elég nagy termetű csészegomba, 5-15 cm átmérőjűek a lila "tulipánjai". Szépsége miatt érdemes minden természetkedvelő figyelmére. Reméljük, hogy idén kedvére való időjárás lesz!

Megjegyzés: A képet innen vettem át.

Kincs a dobozban


A termődobozban rejtőző Agaricus bisporus micélium a következő termőtest-hullámot növeszti. Óráról órára nagyobbak a csiperkék. Pár nap múlva elérik a szedési méretüket, és akkor gombapaprikást főzök belőlük.
Kedves hobbi a szobánkban gombát termeszteni. Kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánlom.

Arany vs. Molyhos

A Xerocomus nemzetségbe tartozó tinóruk felismerése próbára teszi az ember képességeit és türelmét. Őszintén szólva nekem is egyformának tűnnek az élőhelyükön felfedezve a nemezestinóruk. Abban sem vagyok biztos, hogy az internetről kiválasztott képeken tutira az arany Xerocomus chrysenteron (bal oldali) és a molyhos Xerocomus subtomentosus (jobb oldali) termőtestei láthatók. Remélem, hogy így van.
Próbálok a leírásaik alapján egyértelmű azonosító jegyeket adni róluk.
Az arany tinóru(adatlap) kalapbőre gyakran felrepedezik, és a repedésekben a hús vöröses. A tönkjét sárgás alapon vöröses korpázottság díszíti. Csövecskés termőrétege nyomásra, sérülésre gyengén kékül.
A molyhos tinóru(adatlap) kalapbőre ritkábban repedezik fel, és a repedésekben a hús sárga. A tönkjét hosszanti bordázottság vagy megnyúlt szemű hálóminta díszíti. A termőrétege nem kékül sérülés hatására.
Az összetévesztésüknek csak a vetélkedőn lesz jelentősége. Mindketten ehetők, amíg nem lepte el őket egy penészgomba faj. Az Apiocrea chrysosperma ténykedése nyomán megromlanak a nemezestinóru termőtestek és így már ételmérgezést okoznak. Ez a penészgomba faj nem olyan kedves mint a rokona, amiről korábban írtam, a
Hypomyces lactifluorum. Ne szedjük fel a fehér vagy sárga penészréteggel fedett nemezestinórukat! Sajnos nagyon hamar rájuk telepszik a "tinóruevő", így nem is gyűjtöm egyiket sem.

Megjegyzés: Az arany és a molyhos fotóját az internetről töltöttem le. A gombák nevére kattintva az eredeti helyükön tekinthetők meg.

Úrigomba és a társasága

Az ízletes vargánya Boletus edulis minden szempont szerint sokak legkedvesebb gombája. Lehengerlő az illata, az íze. Mindenféle módon elkészítve garantáltan eljuttatja az embert a gasztronómia legmagasabb csúcsára. Minden évben gombászok százai, ezrei keresik a savanyú talajú lomb vagy fenyőelegyes erdőinkben. De nemcsak őt keresik, hanem rokonait is, a többi vargányát.
A Boletus nemzetségből csak négy fajt illet meg a vargánya elnevezés, az ízletesen túl a bronzost Boletus aereus, a nyárit Boletus reticulatus, és a vörösbarnát Boletus pinophilus. (A királytinórut Boletus regius a szépsége miatt hívom királyvargányának.)
Az ízletes vargánya összetévesztése a többi vargányával semmiféle gondot nem okoz, mivel mind a négyen kiváló csemegegombák. Azonban egy másik nemzetségből származó tinóru fiatal termőtestei könnyen megcsalhatják a kezdő gombászt. Ez a gomba, az epeízű tinóru(adatlap) Tylopilus felleus. A nevében benne van, hogy ehetetlenül keserű a húsa. Ezért nem érdemes leszedni, mert csak elrontja a gombás ételt.
Régebben a Boletusok közé sorolták, de idősen rózsaszínű termőrétege alapján átrakták a Tylopilusba, mely nemzetségnek egyetlen hazai képviselője. Észak-Amerikában számos rokona él. Az epeízű tinóru jellegzetessége a kezdetben fehér, de az érő spóráktól rózsaszínűre váltó csövecskéken kívül, hogy a halványbarna színű tönköt nagy szemű, sötétebb sárgás-barna hálózat díszíti. Fehér húsa fiatalon kemény, de később megpuhul. Sérülésre, nyomásra halvány rózsaszínűre színeződhet. Erősen savanyú talajú lomb vagy fenyőerdők lakója.
Találtam egy fotót, amin együtt szerepel az ízletes vargányával. A bal oldali két termőtest a vargányáé, míg a három jobb oldali az epeízű tinórué. Jól láthatóan különbözőek. Az ízletes vargányának inkább a kalapbőre a színes, a barna árnyalataiban pompázik, míg termőrétege és tönkje a húsához hasonlóan fehér. A tönk néha halvány barna színű lehet. A felső részét díszíti hálózatos erezet.
Az ízletes vargányát a fajlistán szereplő többi tinóruval nem lehet összetéveszteni. A farkastinóru(adatlap) és a gyökeres tinóru(adatlap) húsa és termőrétege halványsárga és húsok elszíneződik sérülésre.
Felületesen nézve a Boletusok egyformának tűnnek hiszen nagy, hasas tönkjükön félgömb alakú kalapot viselő gombák, de azért pici odafigyeléssel hamar felismerjük őket. Ahogy a Golden delicious almát nem tévesztjük össze a birsalmával, hiába sárga mindkettő, úgy például az ízletes vargányát sem nézzük királytinórunak(adatlap).

Most pedig egy kis oda-vissza magyarázás következik, hogy segítsek eligazodni a fajlistán szereplő Boletusok közt.

A gyökeres tinórut(kép) nem téveszthetjük össze a királytinóruval, mivel kalapjában sosincs pirosas árnyalat. A termőrétege nyomásra megkékül, míg a királytinórué nem változtatja színét.

A farkastinóru(kép) egyedi tulajdonsága, hogy tönkje lefelé vöröses színű, és egész felületét hálózatos rece díszíti, ami sárga vagy vörös színű. Sárgás termőrétege nyomásra azonnal kékeszöld lesz. Húsa is kékeszöldre színeződik. Erősen savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben lelhetünk rá.

A sátántinóru(kép) csövecskéinek nyílásai narancsvörös, vérvörös színűek. Nyomásra kékeszöldre színeződnek. Meszes talajú lomberdők lakója. Fakószürke kalapja, felül sárga, alul vöröses tönkje miatt igen jellegzetes tinóru. Azonban feltétlenül olvassuk el az adatlapját is.

A változékony tinóru(kép) gyakori faj, meszes talajú lomb- és fenyőerdőben szintén megtalálható. Fő jellegzetessége, hogy már kézbe véve erősen kékül a termőteste, akárcsak termőrétege, ami sárga, idősen olívszínű, de a csövecskék nyílása vörös. A tönkjén végig hosszú szemű, vörös hálóminta van. Halványsárga, tönk aljában gyakran borvörös, húsának jó illata és íze van, de csak 20 perces hőkezelés után ehető nyugodt szívvel. Ellenkező esetben porcelánra ülteti az embert.
Részletes leírása segít megértetni, hogy miért nem téveszthetjük össze a sátántinóruval.

Átnézve a képeket, nekem egyértelmű, hogy melyik fajt látom, de a kezdő gombászok fejében most teljes kavarodás lehet. Semmi pánik! Figyelmesen olvassátok el a gombák leírásait, nézzétek meg alaposan a fotóikat, és memorizáljátok egyedi tulajdonságaikat.
Egyben biztos vagyok, az ízletes vargányát mindenki fel fogja ismerni.

Megjegyzés: Az ízletes vargánya fotóját innen vettem át.

Egyszerűsége szíven üt

A kerti susulyka Inocybe rimosa a kisebb termetű mérgező gombák közé tartozik. Legfontosabb méreganyaga a muszkarin egy neurotoxin, ami a paraszimpatikus idegrendszere hat. Ezért kellemetlen mérgezést okozhat, a vérnyomást lecsökkentheti vészes mértékben. Szerencsére a tünetek hamar jelentkeznek és ritkán okoz halált. Azonban senki sem szeret megrémülni, így fontos felismerni a látszólag olyan kis semmilyen, egyszerű kerti susulykát. Ez azért is szükséges, mert a vetélkedő fajlistáján szereplő többi faj közül összetéveszthető a feltételesen ehető kerti tintagombával(adatlap) és az enyhén mérgező feketedő nedűgombával(adatlap). Ezeknél sokkal fontosabb - nem is értem, hogy miért nincs a gombák közt -, a kiváló csemegegombával, a mezei szegfűgombával(adatlap) való összetéveszthetősége, amit sokan szeretnek és nagy mennyiségben gyűjtik.
A kerti susulyka(adatlap) jellegzetes tulajdonságai: az okkeres, barnás kalapja sugarasan selymes-szálas. A kalap közepén kiterülése után is megmarad a púpocska. Idősen a kalapszél elég gyakran behasadozik. Sűrűn álló, kezdetben fakósárga lemezei később olívbarna színűek, élük fehéres. Húsa vékony, törékeny a kalapban, tönkben szálas, fehéres színű, spermaszagú, vagyis nincs jó illata, és nincs különösebb íze.
A susulyka normál esetben nem is csábít fogyasztásra, de mezei szegfűgomba gyűjtése közben kosarunkba kerülhet, ha nem figyelünk a szegfűgomba rendkívül jellegzetes tulajdonságaira. Ezeket javasolt ugyanúgy megjegyezni mint a gyilkos galócáét(kép), amik a fehér lemezek, fehér gallér, fehér bocskor, ritkán teljesen fehér termőtest, de a kalap általában zöldes-barnás színű.

A mezei szegfűgomba(kép) világos barna gombácska, aminek ritkán álló, széles lemezei, szívós, rostos húsú karcsú tönkje, és rendkívül kellemes, fűszeres illata van, ami tényleg emlékeztet a szegfűszegére. Amikor gyűjtöm, minden egyes gombácskát egyenként nézek meg, és ellenőrzöm a lemezeket, az illatot és a tönköt, ami ha nehezen szakad el, akkor egy szegfűgomba tulajdonság kipipálva. Ehhez társul a jó illat, valamint a ritkán álló lemezek. Sosem szedtem más gombát a szegfűgombák közé. Pláne nem raktam susulykát a kosaramba.

A kerti tintagomba(kép) szintén kisebb termetű gomba. Legtöbbször seregesen, tömegben fejleszti rövid életű termőtesteit. Kalapja inkább tojás alakú, felületét letörölhető csillámok, korpák fedik. Kalapszéle majdnem a kalap közepéig erősen bordázott. A lemezei eleinte fehérek, de gyorsan szürkésbarnák, majd feketék lesznek és elfolyósodnak. Csoportos megjelenése, csillámló, korpás, és erősen bordázott kalapja miatt könnyedén felismerhető. Amíg világosak a lemezei, addig érdemes leszedni, de azonnal el is kell készíteni. Megevése után 72 óráig nem javasolt alkoholt inni, mert a benne lévő coprin nevű vegyület gátolja az alkohol lebomlását és acetaldehid mérgezést okoz.

A feketedő nedűgombával(kép) a reptéri mezőn találkoztam többször is. Szép, élénk narancspiros színű gomba, ami sérülésre megfeketedik. Az idős termőtestek is inkább feketék mint pirosak. A színe és a színváltozása jól azonosítja. Azonban jobb békén hagyni, mert enyhén mérgező, megcsiklandozza az emésztőrendszert.

Megjegyzés: A kerti susulyka fotóját innen vettem át.

Egy kis súgás

A gombafelismerő vetélkedő fajlistáján számos oda-vissza összetéveszthető gomba van. Ugyan az adatlapjaikon szerepel, hogy mik az esetleges hasonmásaik, de 80 leírás átböngészése több órás elfoglaltság, így időt spórolok meg neked a súgással. Persze ettől függetlenül hasznos elolvasni mindegyik gomba ismertetőjét.
Elsőnek a sárga rókagombát választottam, mert a listán szereplő fajok közül összetéveszthető a világító tölcsérgombával, a rozsdasárga tölcsérgombával, és a sárga gerebennel is.
Nagyon fontos jellegzetessége a sárga rókagombának, hogy a termőrétege mélyen a tönkre lefutó ráncokból áll, amik gyakran villásan elágaznak. A gomba legtöbbször világos sárga színű, a tönk valamivel világosabb árnyalatú. Nagyon kellemes, sárgabarackra emlékeztető illata van. Jó szagolgatni. A húsa tömör, vastag. A termőtest nem különül el kalapra, tönkre, vagyis nem szedhető ketté mint pl. egy csiperke. A savanyú talajú lomb- és fenyőerdők lakója. Általában mohapárnákon lelhetünk rá.

A mérgező világító tölcsérgomba csoportosan nő fatuskókon, vagy azok maradványa körül. Narancssárga húsa puha, nincs jellegzetes illata. Általában nagyobb termetű a rókagombánál. Ezen a képen jól megfigyelhetők a lemezei(!). A kép nagy méretű, 3,5M, de legalább tényleg jól látható a lényeg.
A világító tölcsérgomba emésztőszervi zavart okoz, alaposan meghánytatja az embert.

A rozsdasárga tölcsérgomba ugyan ehető, de nem ízletes, és az érzékeny gyomrúakat megtréfálhatja. Sűrű, keskeny, krémszínű, tönkre lefutó lemezei(!) segítenek megkülönböztetni a rókagombától.

A sárga gereben csak első ránézésre és három lépés távolságból hasonlít a rókagombára. Amint a kalapja alá nézünk, a sárgásfehér tüskék láttán egyből rájövünk, hogy gerebent találtunk. A fiatal termőtesteit érdemes gyűjteni, mert finomak.

Megjegyzés: A képet innen vettem át.

Vöröstejű rizike

A vöröstejű rizike Lactarius sanguifluus melegkedvelő rizikefaj. Kéttűs fenyőerdők szélein vagy gyorsan felmelegedő részein él és fejleszti "rizikés" termőtesteit. Kalapja 4-15cm átmérőjű, narancsokker színű, zónás, idősen zöldes árnyalatú lesz. Lemezei narancssárgák, kissé lefutók. Spórapora halványokker. Nevében benne van fő jellegzetessége, ami alapján felismerhető, hogy tejnedve kezdettől fogva vérvörös színű, és később sem színeződik át. A kéttűs fenyőpartnerei miatt együtt nőhet az ízletes rizikével Lactarius deliciosus. Mindketten őszi gombák. Az ízletes rizike tejnedve narancsvörös színű. A vöröstejű rizike szintén jó ehető gomba. Árusítható piacokon.

Megjegyzés: A képet innen vettem át.

I. Országos Amatőr Gombafelismerő Vetélkedő fajlistája

Ízletes vargánya Boletus edulis
Királyvargánya Boletus regius
Gyökeres tinóru Boletus radicans
Farkastinóru Boletus calopus
Változékony tinóru Boletus luridus
Sátántinóru Boletus satanas
Molyhos tinóru Xerocomus subtomentosus
Arany tinóru Xerocomus chrysenteron
Szemcsésnyelű fenyőtinóru Suillus granulatus
Barna gyűrűstinóru Suillus luteus

Sötét érdestinóru Leccinum pseudoscabrum
Tölgyfa érdestinóru Leccinum aurantiacum
Epeízű tinóru Tylopilus felleus
Vöröstejű rizike Lactarius sanguifluus
Ízletes rizike Lactarius deliciosus
Sárgulótejű tejelőgomba Lactarius chrysorrheus
Kenyérgomba Lactarius volemus
Fehértejű keserűgomba Lactarius piperatus
Hánytató galambgomba Russula emetica
Varashátú galambgomba Russula virescens
Földtoló galambgomba Russula delica
Piros galambgomba Russula rosea
Kékhátú galambgomba Russula cyanoxantha
Büdös galambgomba Russula foetens
Sziki csiperke Agaricus bernardii
Karbolszagú csiperke Agaricus xanthodermus
Óriás csiperke Agaricus augustus
Tintaszagú csiperke Agaricus moelleri
Erdőszéli csiperke Agaricus arvensis
Mezei csiperke Agaricus campestris
Tejpereszke Leucopaxillus lepistoides
Szürkéslila pereszke Lepista sordida
Lilatönkű pereszke Lepista personata
Márványos pereszke Lepista panaeolus
Fenyő-pereszke Tricholoma myomyces
Májusi pereszke Calocybe gambosa
Párducgalóca Amanita pantherina
Piruló galóca Amanita rubescens
Gyilkos galóca Amanita phalloides
Citromgalóca Amanita citrina
Szürke selyemgomba Amanita vaginata
Gyapjas tintagomba Coprinus comatus
Ráncos tintagomba Coprinopsis atramentaria
Harkálytintagomba Coprinopsis picacea
Kerti tintagomba Coprinellus micaceus
Mezei tölcsérgomba Clitocybe rivulosa
Világító tölcsérgomba Omphalotus olearius
Rozsdasárga tölcsérgomba Lepista inversa
Szürke tölcsérgomba Clitocybe nebularis
Piruló őzlábgomba Chlorophyllum rhacodes
Karcsú őzlábgomba Macrolepiota mastoidea
Fehér tarlógomba Leucoagaricus leucothites
Ízletes tőkegomba Kuehneromyces mutabilis
Déli tőkegomba Agrocybe cylindracea
Nyárfa-tőkegomba Pholiota populnea
Vörösfoltos csigagomba Hygrophorus russula
Fagyálló csigagomba Hygrophorus hypothejus
Begöngyöltszélű cölöpgomba Paxillus involutus
Bársonyostönkű cölöpgomba Tapinella atrotomentosa
Ligeti pókhálósgomba Cortinarius largus
Nyálkástönkű pókhálósgomba Cortinarius trivialis
Nagy döggomba Entoloma sinuatum
Tövisaljagomba Entoloma clypeatum 
Vörösbarna papsapkagomba Gyromitra fastigiata
Redős papsapkagomba Gyromitra esculenta
Nyálkás gyökeresfülőke Xerula radicata
Árvégű fülőke Gymnopus fusipes
Ragadós bocskorosgomba Volvariella gloiocephala
Óriás bocskorosgomba Volvariella bombycina
Cseh kucsmagomba Verpa bohemica
Kerti susulyka Inocybe rimosa
Feketedő nedűgomba Hygrocybe conica
Sárga kénvirággomba Hypholoma fasciculare
Gyűrűs tuskógomba Armillaria mellea
Sárga gereben Hydnum repandum
Sárga rókagomba Cantharellus cibarius
Pikkelyes pöfeteg Lycoperdon utriforme
Barna csengettyűgomba Pluteus cervinus
Vöröses nyálkásgomba Chroogomphus rutilus
Retekszagú kígyógomba Mycena pura

A mindenevő ember

Hazai kékes tejelőgomba faj után kutattam a világhálón, és belebotlottam a lilásodó szőrgomba Lactarius repraesentaneus fotójába. A nagy méretű és jellegzetes megjelenésű termőtestei feltűnőek, de hagyományos módon elkészítve élvezhetetlenek, és enyhén mérgezőek, ami annyit jelent, hogy az ember órákat tölt el porcelán felett görnyedve. Hazánkban nagyon ritka faj, hiszen itthon igen kevés kedvére való élőhelyet talál. Az északi tájak lakója, a savanyú talajú nyírelegyes lucfenyvesek gombája. Ahol gyakori, ott gyűjtik és némi előkezelés után megeszik. Az egyik előkezelési mód, hogy megfőzik és főzővizét leöntik róla, majd sós lében pácolják. A másik a hordós módszer, vagyis hordókba pakolva ecetsavas erjedéssel teszik ehetővé és étvágygerjesztővé. Így előkezelve állítólag nagyon ízletes. Azért nekem homlokomra szaladt a szemöldököm az északi népek mindenre elszántságától, amit a rideg környezet diktálhatott nekik a múltban. A gomba értékes táplálék és a natúran égetően csípős ízű lilás szőrgombát muszáj volt ehetővé tenni. Egyébként ugyanígy elkészítik a hazánkban valamivel gyakoribb nyírfa-szőrgombát Lactarius torminosus is.

Megjegyzés: A kép eredetije itt látható.

Szobában termett csiperkék és a gombamániás ebédje


A Champex Kft. csiperkegomba-termődoboza beváltotta a szótlan ígéretét és elsőre meglepett fél kilónyi, hibátlan termőtesttel. A tenyeremen a három legnagyobbat fotóztam le. Egyszerű tejszínes gombát főztem belőlük. Jelen pillanatban is nincs gondom az éhséggel, mert nagyon jól laktam a szobában termett csiperkéből főzött étellel.


A főzőtejszínen kívül vöröshagyma, fokhagyma, petrezselyemzöld, só, bors tette ízletessé a friss gombát. Köretnek rizst főztem. Persze a gomba magában is illatos és ízletes volt. A termőtestek frissen szedve más élményt adtak mint a piacon vásároltak. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a házi gombatermesztés mini változatát. Különösen télen jó gombát termeszteni a szobában.

Csiperke télen


A csiperkegomba-termődobozom termőre fordult, vagyis a csiperke micélium létrehozta az első termőtesteket. Érdekes, hogy a doboz fala mentén jöttek elő, középen egy sincs. Ennek ellenére örömmel fogom tésztaszósznak elkészíteni az első hullám termését. Talán még kétszer fog termőtesteket növeszteni a dobozban rejtőző csiperke tenyészőtest.

Jel

Ma a könyvtárban, egy könyvből, előkerült az egyik régi fotóm. Nagyot néztem, amikor a borító belső oldaláról, a papírfülből megláttam kikandikálni. Az árnyékomat fotóztam le egy 2007-es szeptemberi gombászat után, amikor már hazafelé sétáltam a bicikliúton. A jobb kezemben egy nagy őzlábgomba volt. Akkor találkoztam először az erdő hercegével. A kép felidézte előttem a régi gombás élményt, ami csodás volt. A sűrű bokrok közt tekergőzve egyszer csak megpillantottam a 20-30 centi magas, frissen kinyílt kalapú őzlábgombákat. Emlékem szerint a lombok közül napfény vetült a gombákra mesebelivé varázsolva az első találkozást. Nagyon jó, picit keserű, érzés volt visszaemlékezni 2007 őszére 2012 elején. Ilyenkor az embernek eszébe jut az egyik legvénebb közhely, hogy rohan az idő. Szerencsére az idő nem tudja kikezdeni a gombamániámat, és nagyon remélem, hogy az idei év időjárása sokkal csapadékosabb lesz. Idén még többet akarok gombászni.

Könyvajánló

Egy igényes, hiánypótló szakkönyvre figyeltem fel a könyvtár olvasótermében. A Magyarország orchideáinak atlasza részletesen bemutatja a különleges növényeket, az életmódjukat, az élőhelyeiket. A könyv tele gyönyörű fotókkal és jó ábrákkal. Élmény volt átlapozni és az egyik fejezetet elolvasni, ami a csodás virágok és a gombák kapcsolatáról szól.
Egyes erdei orchideák teljesen áttértek a gyökérkapcsolt gombafajok kihasználására, és segítségükkel a gomba fapartnerétől vonnak el tápanyagokat. Nagyon ügyes. Persze az orchideák élete picit sem könnyű. Eleve a gombákkal is nehéz "megegyezniük". Egyes gombafajok segítség helyett megölik a picike orchideát. Sőt annak idején az első gombapartnereik növényi kórokozó gombák közül kerültek ki. Az orchideák a mai napig előállítanak gombaellenes vegyületeket, amikkel kordában tartják az agresszívabb, parazita gombákat. Tehát a növények és gombák kapcsolatának számos szintje van, közel sem csupa jó vagy rossz az együttélésük.
Ezekért az információkért már érdemes volt kinyitnom, de ennél jóval több hasznos információ van benne. A fotók pedig tényleg káprázatosak. Egyből elkapott a vágy, hogy bejárjam az orchideás élőhelyeket és magam is megörökítsem a természet legkülönösebb virágait. A könyv adott egy tippet, a telepített nyárasokat kedvelik egyes orchideák, tehát akár itt a közelemben is rájuk lelhetek. Ez fantasztikus lenne.
A Magyarország orchideáinak atlaszát jó szívvel ajánlom természetjáróknak, amatőr természetbúvároknak. Érdemes megismerkedni hazánk természeti kincseivel.

Halálos csábítás

A bolti csiperke az első gombaélménye a legtöbb embernek, és eme termesztett gomba alapján indulnak neki erdőnek-mezőnek gombák után, mert a vadon nőtt gomba ingyen van. Azonban a gombaismeret nem egyenlő a csiperke után elképzelt gombaképpel, miszerint gomba az, aminek kalapja és tönkje, valamint gallérja van. De általában a kalap+tönk formát keresik a kezdő gombászok a természetben. Aztán mennek és mennek, és legnagyobb örömükre rálelnek a képen látható tüneményre. Ugye milyen szép GOMBA, hiszen van kalapja és tönkje, valamint helyes gallérja, és a tönkje aljánál bocskora. Vajon melyik gomba az, aminek zöldes-barna kalapja (a kalap színe fehér is lehet, illetve zöld és barna számos árnyalatában pompázhat), fehér lemeze, gallérja, bocskora van?
GYILKOS GALÓCA

Nem igaz, hogy képesek sokan úgy gombát gyűjteni, hogy nem lapoznak fel legalább egy gombaismereti könyvet és kezdőként megfeledkeznek az aranyszabályról: a magunk szedte gombát MINDIG mutassuk meg szakellenőrnek.

Megjegyzés: A képet innen vettem át.

A gombamániás jegygyűrűje

A Valentin-nap ideális alkalom, hogy a férfi a következő szintre emelje kapcsolatát szíve hölgyével. Egy gombamániás hajadonnak ideális meglepetés a gombadíszes gyűrű. Itt lehet megrendelni.

Az élesztőgomba ajándéka

A mai cikkhez direkt valami pezsgős, Valentin-napos illusztrációt kerestem, és találtam. Holnap van az év egyetlen romantikának szentelt ünnepnapja. Ha párkapcsolatban élnék, biztosan meglepném valamivel a szerelmemet. Azonban szingliként mindenkinek kedveskedek a Valentin-nap ihlette bejegyzéseimmel. Most a pezsgő kapcsán ismét dicsérni fogom a legdolgosabb mikrogombát, az élesztőt.A képen látható rózsaszín pezsgőt vörösbor szőlőfajtából, talán Cabernet sauvignon-ból készíthették. Itthon is népszerű pezsgő típus, melynek készítési módja megegyezik a fehérborokból erjesztett pezsgőével. A pezsgő két erjesztési szakaszon megy át, a második során dúsul szén-dioxiddal, amit a direkt pezsgőkészítéshez szelektált élesztőtörzs hoz létre anyagcseréje során. Most ne gondoljunk bele, hogy élesztőgombák millióinak "büfögése" ad nekünk plusz élményt. Inkább örüljünk, hogy az ember felfedezte és munkára fogta az élesztőgombát. Csak bor- és pezsgőkészítéshez sokféle élesztőtörzs kapható. Tehát holnap, ha pezsgővel koccintunk a szerelmes nap végén, akkor gondoljunk az aprócska munkásokra is.

Nincs orchidea gomba nélkül

Ez igaz volt a 20. század elejéig, amikor is az amerikai Lewis Knudson (1884-1958) kifejlesztett egy speciális tápanyagkeveréket, amin laboratóriumi körülmények közt sikeresen fel lehet nevelni magról az orchideákat. De ezt a módszert a nagyüzemi orchideatermesztésben nem használják, hanem az anyanövények osztódó szövetének (merisztéma) sejtjeiből hoznak létre meriklónokat. Ezek tényleg az eredeti növény másolatai. Hagyományos termesztésben dugványozással és tőosztással is szaporítják a trópusi orchidea fajokat és azok hibridjeit. Természetes úton való fennmaradásukhoz azonban kellenek a gombák. A természetben az orchidea apró magja csak akkor csírázik ki, ha a vakszerencse összehozza a gombapartnerével. Az apró magoknak nincs tápanyagtartaléka. A gombapartner táplálja őket a csírázásuk során. Ha már a növényke megerősödött, akkor kölcsönössé válik a kapcsolat. Bár ebben nem vagyok olyan biztos. Könnyen lehet, hogy a gombát egyes orchidea fajok "átverik", és végig egyoldalú a kapcsolat. Például egyes hazai nőszőfüvek fákkal társult gyökérkapcsolt gombákat csapnak be és használják ki őket. Azonban nem lehet haragudni az orchideákra a csalfaságukért, hiszen a természet legkülönösebb virágai.  

Édes, akár a csók

A gombavilág egyik különlegessége a homoki szarvasgomba Mattirolomyces terfezioides. Európában csak szórványosan fordul elő, így Magyarország tekinthető a fő élőhelyének. Ezért akár hungarikumnak is nevezhetjük. Egyedi tulajdonsága a nagyon édes húsa, ami miatt kis mennyiségben desszertekhez lehet felhasználni. Az idősebb termőtesteknek rendkívül erős és kellemetlen szaga van. Amíg sajtkeménységű a húsa, addig jó. A krémdesszert receptje megmutatja, hogy miért érdemes felszedni. Egyedi és szokatlan ízvilágú gomba. Most hirtelen nem is jut eszembe másik édes faj. Sajnos most esélytelen a beszerzése, de ha csapadékos, meleg évünk lesz, akkor meszes talajú akácosokban augusztustól októberig fogja fejleszteni az akár ököl nagyságot is elérő termőtesteit. Akkora kultusza nincs mint a Tuber nemzetség "nemes" fajainak, amilyen pl. a nyári szarvasgomba Tuber aestivum, ennek ellenére megéri kísérletezni vele. Ritkák a desszertnek való gombák.
Ha pedig direkt megemlítettem az igazi szarvasgombákat, akkor egy újabb ugrást megtéve ajánlom figyelmedbe a trüffeleket.

Miért nem növény a gomba?

Zöldségtermesztők kézikönyve
részlet 

"Az utóbbi évtizedekig az élővilág növényvilágra és állatvilágra tagozódott, és a gombákat a növényvilághoz tartozó élőlényekként rendszerezték. A rendszerezők hosszan tartó vitákban bebizonyították, hogy a gombák az élővilágnak egy teljesen önálló, külön csoportját képezik. Az új rendszerezés tehát az élővilágot három csoportra osztja: gombákra, növényekre és állatokra. A gombák külön csoportba tartozását a következő tények indokolják.
a) sejtjeik általában jellemzően fonál alakúak, vastagságuk néhány mikrométer, hosszuk több milliméter is lehet. A sejtek belső felépítettsége is mind a növényekétől, mind pedig az állatokétól eltérő;
b) sejtjeik fala nem cellulóz, hanem kitin (csak a petespórás gombák fala cellulóz). A gombákra jellemző az erős fehérjeszintézis, a sejtekben jelentős mennyiségben képződik komplett fehérje, állati keményítő (glikogén), enzimek és vitaminok;
c) színanyagaik (kinonok, fenoltartalmú festékek stb.) nem a színtestecskékben, hanem a sejtnedvben oldott állapotban vannak jelen;
d) a gombasejtekben erős az élettani hatású anyagcsere-melléktermékek, metabolitok (aromatikus anyagok, antibiotikumok, szerves savak, alkohol stb.) szintézise is. Emiatt inkább az állati, mint a növényi sejtekhez állnak közelebb;
e) anyagcseréjük eltér a növényekétől. A növények táplálkozása autotróf, a gombáké az állatvilághoz hasonlóan heterotróf (napfény nélkül, kemoszintézissel „asszimilálnak”);
f) erősebb az enzimtevékenységük, mint az állati sejteké. Enzimjeikkel a kémiai vegyületeket szervetlen vegyületekké redukálják, így hozzájárulnak a földön az anyag körforgásához;
g) szaporodásuk eltér a növényekétől. Vegetatív testük minden sejtje haploid kromoszómaszámú. Csak ivaros szaporodáskor jön létre két egyed (vagy annak két sejtje) összeolvadása által egy diploid zigóta, mely számfelező osztódással ismét haploid spórákat termel.
A felsoroltakon kívül még vannak olyan alapvető sajátosságaik a gombáknak, melyek az új rendszerezők igazát bizonyítják, de a felsoroltak máris elegendőek. Igaz, a termesztőket különösebben nem befolyásolja a gombák rendszerezési gondja, mégis jó, ha ismerik a tudományos állásfoglalást is."

Valentin-nap


A rózsaszín laskagomba Pleurotus djamor nem él hazánkban, melegkedvelő szubtrópusi faj. Csodás színe van, ami miatt termesztik, de nem annyira finom mint a nálunk is élő késői laskagomba Pleurotus ostreatus. Azonban közeledik a szerelmesek ünnepe, és elgondolkoztam azon, hogyan lehetne összekötni a gombákat és a Valentin-napot. A rózsaszín laskagomba csak az egyik ötlet volt. Egy ilyen szép gomba csokra kiváló ajándék gombamániás lányoknak, asszonyoknak.

Megjegyzés: A képet itt találtam.

Különös élőlény

A vörös málna-nyálkagomba Tubifera ferruginosa spóratokjainak csoportjai láthatók. Ezek összetömörülve tényleg emlékeztetnek a málna bogyóira. Egy későbbi érési szakaszban megbarnulva, elszáradva pici szivarokra hasonlítanak.
A nyálkagombák nem igazán gombák, ugyanis mixamőba életszakaszukban lassan mozognak és fagocitózissal táplálkoznak, vagyis bekebelezik az útjukba eső szerves anyagokat, amik akár baktériumok is lehetnek. Annyira szokatlan élőlények, hogy talán nincs is náluk furcsább. Egy kicsit állatok, egy kicsit gombák. Egyedi tulajdonságaik miatt önálló országuk van az eukarióták közt,
Amoebozoa vagyis amőbák. Speciális csoport profi természetbúvároknak.

Megjegyzés: A kép eredetije itt látható.

Virtuális gombászat

Mája van a fának

Vagy inkább egy szokatlan megjelenésű, de gyakori korhadékbontó gombája.
A májgomba magyar és angol neve is, bélszíngomba találó elnevezése a Fistulina hepatica-nak. Leginkább a tölgyek maradványainak lebontója. Melegkedvelő faj, júliustól szeptemberig fejleszti a termőtesteit. Ezek fiatalon ehetők. Puha húsának csersavas, savanykás íze és gyümölcsszerű illata van. A csersav tartalma miatt konyhai felhasználás előtt javasolt enyhén sós vízben vagy tejben áztatni 15-30 percig. Bár az egészen zsenge termőtesteknél elhagyható az áztatás. Addig jó a májgomba, amíg puha húsán átszalad a kés és nem ereszt vöröses levet. Kettévágva szintén inkább állati eredetűnek néz ki mint gombának. A linken lévő képen megcsodálható a húsa, ami tényleg húsnak tűnik. Alul keskeny sávban láthatók a termőtest csövecskéi, amik szabadon állnak és nem választhatók le a húsról. Érdekes, hogy a májgomba a csöves termőrétege ellenére a kalaposgombák Agaricales rendjébe tartozik, azon belül a májgombafélék Fistulinaceae családjába, vagyis rokona a csiperkéknek többek közt. Ez meglepő, mert nincs tipikus kalaposgomba alakja. A vöröses-barnás, nyelvre vagy vesére emlékeztető termőtestei inkább bizarr állati testrészek mint kalaposgombák szaporítóképletei.
Tényleg csodálatos a gombavilág. Megajándékozott minket egy ilyen furcsa ehető gombával.
Aki kedvet kapott a megismeréséhez, és rálel idén, találtam egy jó receptet: májgomba nyárson.

Megjegyzés: A képet innen vettem át.

Tasakba zárt badarság

A Psilocybe weraroa valamikor rendes lemezes gomba volt, de aztán összecsomagolta a termőtestét. A kettévágott gombán megfigyelhető a tönk és az összekuszálódott lemezek. A furcsa tasakok 3-5cm átmérőjűek. A külső burok, az egykori kalap húsa rugalmas, porcos. Sérülés után lassan kékre színeződik. Ez a gomba pszilocibin tartalmát jelzi. A nemzetség neve utal a híres rokonságára, és sejteti, hogy szintén varázsgomba. A genetikai kutatások alapján közeli rokona a Psilocybe cyanescensnek. Új-Zéland mindkét szigetén él, de sehol sem gyakori. Talajlakó korhadékbontó. A korhadó, letörött ágakon jelennek meg a termőtestei, amiket gyakran eltakarnak a lehullott levelek. 

Kiegészítés: A varázsgombák rajongói kísérleteznek a termesztésével. Aki kóstolta, szerinte mélyebb élményt ad mint más Psilocybe fajok, és csak erős szívűek vegyenek be nagyobb adagot belőle.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mik vannak: lemezes tapló

Ismert tény, hogy a taplóféléknek csöves termőrétege van, akár a tinóruknak, de amíg kedvenc étkezési gombáink termőrétege lehúzható, addig a taplóké nem. A csöves taplók családja Polyporaceae, némely faj évelő vagy sokáig megmaradó termőtestei miatt, közismert. Ilyen például a bükkfatapló Fomes fomentarius. A belőle készült táskákat, kalapokat nagyon kedvelte a nagyanyám. A taplók feldolgozásával foglalkoztak a toplászok. Sajnos a taplók zöme mindenre elszánt farontó vagy korhadékbontó, de válthatnak is a két életmód közt. Egyes fajok parazitaként megölik a fát, aztán az elhalt fán már korhadékbontóként élnek tovább. A sárga gévagomba Laetiporus sulphureus szintén tapló és az agresszív paraziták közé tartozik. A gombász szerencséjére fiatal termőtesteiből különleges ízvilágú gombás ételek készíthetők. A termőrétegének élénk kénsárga pórusai aprók, tehát átlagos csöves termőrétege van. Azonban a fotómon látható taplófélének lemezei vannak. Tavaly az őrségi találkozón, a szlovén erdőben bóklászva fedeztem fel korhadt nyírfaágon. Elsőre világos krémszínű lepketaplónak véltem. Bár ezt a tippet gyorsan elvetettem. Ezért felvettem egy termőtestet, és megforgattam. A lemezek láttán homlokomra szaladt a szemöldököm. Igen, a gombák mindig képesek meglepni az embert.
A fakó lemezestapló
Lenzites betulina hazánkban is gyakori. Egész éven át lehet találkozni az egy éves termőtesteivel, amik lassan bomlanak le. Nem évelő taplófaj. A lemezein kívül másik különlegessége, hogy gyógyhatása van.
Miféle csodákra lel rá az ember egy erdőben járva.

Megjegyzés: A taplókról lesz majd egy külön cikk. Ők a gombavilág "fenevadjai".

Víz

A legdrágább és legbecsesebb anyag a Föld nevű bolygón, a víz. Szinte biztos, hogy a vízben alakultak ki az első élőlények. Az emberi test 67%, a gombák termőtesteinek 90% víz. A tavalyi év egyetlen gombacsúcsát a július második felének esői okozták augusztus elején. Aki ekkor erdőbe tudott menni (ismert vargánya lelőhelyeire) többször kellett fordulnia a kosaraival, mert annyi volt. Az ismerősöm a végére már legyintett a gombákra, és szinte menekült a csábítás elől.
Most kinézve az ablakon, 30-40 centis hótakarót látok. Ez aztán kiadós csapadék, és elolvadva töltögetni fogja a talaj vízkészletét. A rendkívül száraz 2011 után jól indul 2012 a mostani nagy havazással. Az egész napos fagy miatt porhó fedi a tájat, a fákat, a tereptárgyakat. A megfagyott, hókristályokká változott víz mindig meghökkent. A víznek három halmazállapota van: gőz, folyadék, jég(kristály). A víznek meglepő tulajdonságai vannak. Ezek tették lehetővé az élet kialakulását. A bolygónk pont olyan messze van a Naptól, hogy a felszíni átlaghőmérséklete a bolygó jelentős részén lehetővé teszi a folyékony víz jelenlétét. Sajnos az édesvíz aránya jóval kisebb. A legtöbb víz az óceánokban, tengerekben van. Az emberi élet víz nélkül napok alatt elpusztul. Létfontosságú a tiszta ivóvíz. Ipari folyamatok, és a mezőgazdaság is rendkívül sok vizet igényel. Kiskertemben nyár közepére rendre kiég a növények többsége, mert nem tudom öntözni a veteményest. Hazánkban öntözés nélkül egyes tájakon nem lehetséges a nyári növénytermesztés. Nagyon fontos a helyes vízgazdálkodás. Egyébként a víz nem tűnik el, nincs belőle kevesebb a Földön, az édesvíz pazarlása a fő gond, és a mezőgazdaság megnövekedett vízfogyasztása az aszályos években. Illetve az ipar is tengernyi vizet használ el évről évre. Vízhiánytól nem tartok, mert nagy valószínűség szerint alkalmazni fogjuk a régi rómaiak egyik praktikus találmányát, és föld alatti pincékben fogjuk összegyűjteni és tárolni a nagy ciklonok csapadékját. Egy ilyen mediterrán ciklon dobta le ránk a sok havat. Szerencsére évente több ilyen gigászi felhőrendszer is átvonul felettünk. Ami viszont esztelenség, hogy a vízre ellenségként tekintünk, amikor jönnek az árvizek és hisztérikusan igyekszünk lezavarni a szűk keresztmetszetű folyóinkon a nagy vizeket. Kitessékeljük az értékes, életadó vizet az országból! Aztán kesergünk, hogy a nyári aszályban kiégnek a haszonnövényeink. A valamikori ártéri erdők remek nedvességőrzők és vízszűrők voltak. A folyamszabályozásnak több lett a kára mint a haszna. Mit érünk a jó öntéstalajokkal, ha azok nyáron hasznavehetetlenné válnak? Ősszel kicsorbultak itt-ott az ekék is, mert nem bírták felszántani a betonkemény, száraz földet. De nem, az árvíz maga az ördögi veszedelem, szabadulni kell tőle mindenáron. Nos, ne csodálkozzunk, ha idővel szomjan halunk. Ez a hülyeség egyik következménye.
A felszín alatti vizek pedig előbb-utóbb elfogynak, mert igen lassú a körforgásuk a kitermelésük mértékéhez mérten. Tehát erre ne nagyon építsük a jövőnket.
Normális vízgazdálkodás a fennmaradás egyik kulcsa.

Minden rosszban van valami jó

A szürkepenész Botrytis cinerea az egyik parazita gombafaj, ami rendre felbukkan a hobbi kertekben is. A többi gombához hasonlóan a tartósan csapadékos idő kedvez neki. Leginkább a szamóca termésünkre jelent veszélyt. Azonban megtámadja a paradicsomtól kezdve a rózsán át a szőlőig bármelyik növényt és annak termését, ha kedvező feltételeket talál. Gyengeségi parazita, a legyengült növényeket élve "felfalja". Jelenlétének biztos jelei a szürke penészpárnák, a szövetelhalások, lágy részek. A rothadó növényi részek láttán a kertész ellentámadásba lendül. Azonban a borász, ha szép, napsütéses őszön találkozik a rothadó szőlőszemekkel, mosolyogva várja a szüretet. Az aszúsodás folyamata során a szürkepenész kitikkadva küzd a fennmaradásáért, minden erejével igyekszik teljesíteni a biológiai programját. Mindenre elszánt küzdelmének áldásos következménye, hogy a szőlőszemek megtöppednek és nő a sav- és cukortartalmuk. Aszúboraink világhírűek. Rettenetesen kellemetlen parazita a szürkepenész, és mégis ad nekünk egy csodát. Tényleg minden rosszban van valami jó.

Megjegyzés: A képet innen vettem át.

Amazing=elképesztő

A homárgomba Hypomyces lactifluorum a tömlősgombák közé tartozó gombarontó penész, ami galamb- és tejelőgomba fajok termőtestén élősködik. A többi penésszel ellentétben fokozza az eredeti gomba gasztronómiai értékét. Ezért az észak-amerikai gombászok szívesen gyűjtik az általa megfertőzött gombákat. Természetesen némi óvatosságot igényel a gyűjtése, mert nem mindegyik galamb- vagy tejelőgomba ajánlott fogyasztásra. Ha ehető fajon éli az életét, akkor piacra is viszik eladni. Ennyire népszerű a homárgomba, a gombarontók nemes penésze.
További figyelemreméltó tulajdonsága, hogy használható textilfestésre. Erről részletesen olvashatsz ezen a fantasztikus blogon. A szerkesztője egy kedves hölgy, aki lelkesen kísérletezik a gyapjúfestő gombákkal. Lenyűgözőek a munkái. Érdemes átnézni a bejegyzéseit, mert újabb bizonyítékai annak, hogy a gombák elképesztőek.

Megjegyzés: A képet innen mentettem le.

Bronzba önteném

A bronzos vargánya Boletus aereus az egyik kedvenc gombám. Vérforraló a kontraszt a sötét kalap és a fehér (illatos, fűszeres) hús között. Imádom. Egyik gombászálmom, hogy az élőhelyén körbefotózzam. Az internetről letöltött fotó jól visszaadja a jellegzetes vonásait: a sötét kalapszínt, a fehér pórusokat (idősen zöldre színeződnek), és a barna tönköt, amin a hálózat minta éppen látható. Nagyon szép gomba, a szépsége vetekszik a gasztronómiai értékével. Becsüljük meg, akárcsak a rokonait, és kímélve gyűjtsük a termőtesteit. Ne feledjük, nincs az a sok, ami el ne fogyna! Az unokáink is gyönyörködhessenek a pompás gombában.

Csillagok a gombavilágból

A blog a gombáké, azonban legalább féltucat kedvenc témám van. Ezek közül bármelyik rávehet a kikacsintásra. Szeretem a gombákat, megunhatatlannak tartom őket, de ugyanígy vagyok a csillagokkal. Ezért kerestem rá a csillagspórás susulyka Inocybe asterospora spóráira. A kép eredeti méretben itt nézhető meg.

Gránátcsillag

Az égbolt egyik legvörösebb csillaga a Cepheus csillagképben található. William Herschel német csillagász nevezte el Gránátcsillagnak a színe után. A ritka mélyvörös színben tündöklő csillag szabad szemmel látható fényszennyezéstől kevésbé sújtott területekről. Egy kicsi látcsővel nézve pedig egészen szembetűnő lesz a színe. Azért ennyire vörös, mert a felszíni hőmérséklete csupán 3500K, vagyis 3200Celsius fokos. Összehasonlításképpen a Napunk felszínén 5500Celsius fok van. (Természetesen a napfoltok "hidegebbek".) A Gránátcsillag egy haldokló vörös szuperóriás. Tizenötször nagyobb tömegű a Napnál. Hasonló az élettörténete a Betelgeuséhoz. A Gránátcsillag tömege elég nagy ahhoz, hogy szupernova robbanása után a magjából neutroncsillag legyen. Érdemes elolvasni a linkelt írást, mert sokkal izgalmasabb a "celebek" magamutogatásánál. Az egzotikus égi objektumok elképzelése rendesen megdolgoztatja az elmét. Gyerekkorom óta egyik kedvenc elmegyakorlatom a különféle csillagok elképzelése. A fizikai adataik alapján még a pontatlan fantáziaképeimtől is leesik az állam. A csillagok elképesztőek. Nélkülük mi sem lennénk. Ezért javaslom, hogy nézz rá egy derült estén a koravén Gránátcsillagra. Tragédiája az élet nyitánya.