Ugrás a fő tartalomra

Barna gyűrűs vs. Szemcsésnyelű

A barna gyűrűstinóru S. luteus és a szemcsésnyelű fenyőtinóru S. granulatus a Suillus nemzetségbe tartoznak. Magyarul fenyőtinóruknak nevezem őket, mert a fenyőfélék gombapartnerei. Talán nincs is köztük lombhullató fával társuló. Ennek majd utánanézek.
A képen látható két faj látszólag egymás hasonmása, de már a bal oldali barna gyűrűstinórun feltűnik az egyik különbség köztük, az elöregedett gyűrű, ami a fiatal termőtesten fehéres színű.
Sajnos a képeket nem tudtam méretarányosan összehozni, mert a szemcsésnyelű fenyőtinóru általában kisebb termetű a barna gyűrűsnél, ami vaskosabb is. Jól látható, hogy a szemcsésnyelűnek világosabb árnyalatú a kalapbőre, leggyakrabban barnássárga vagy vörösesbarna színű. Tönkjén nincs gallér, és idővel a felületét megbarnuló szemcsék fedik be. Jellegzetessége, hogy a csöves termőrétege fiatalon és nedves időben tejszerű cseppeket választ ki. Ez látható a képén is.
A barna gyűrűstinóru kalapja általában sötétbarna vagy csokoládébarna, időnként sárgás árnyalattal.
Mindkét faj kalapbőre nedvesen nyálkás, ragadós. Ezért le kell húzni főzés előtt, mert nagyon nyálkássá teszi az ételt, és gyenge hashajtó hatása is lehet.
A kéttűs fenyők (erdei- és feketefenyő) gombapartnerei. Akár egymás közelében lelhetünk rájuk. Azonban csak első ránézésre hasonlók. Összetévesztésüknek a való életben nincs jelentősége, mindketten ehetők és árusíthatók piacon. A szemcsésnyelű fenyőtinóru valamivel értékesebb és finomabb. A barna gyűrűstinóru húsa kissé savanykás ízű.
Egyikük sem téveszthető össze mérgező fajjal. Ezért nyugodt szívvel ajánlom őket a kezdő gombászok figyelmébe. Bár a ragadós kalapbőr elrettentő lehet, de ha egyszer rákaptunk a gombászás és a gombák ízére, ez sem fog eltántorítani minket a gyűjtésüktől. Mindkét fajjal akár már májustól találkozhatunk kedvenc élőhelyeiken, és novemberig teremnek kedvező időjárás esetén.

Megjegyzés: A barna gyűrűstinóru és a szemcsésnyelű fenyőtinóru fotójának eredetijét a nevükre kattintva tekintheted meg.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Csalóka őzlábgomba

A mérgező őzlábgombaChlorophyllum molybdites melegkedvelő faj, a mi éghajlatunk egyelőre túlságosan hideg neki, azonban már megjelent a Földközi-tenger térségében. Előfordulhat, hogy a klímaváltozás miatt végül bejut a Kárpát-medencébe. Ez kevésbé lenne örvendetes, mert fiatalon megkülönböztethetetlen a piruló őzlábgombátólChlorophyllum rhacodes.Sajnos tényleg mérgező, erős hányást és intenzív hasmenést okoz. A méreganyagai nincsenek azonosítva, feltehetően egyes fehérjéi okozzák a mérgezést. Felismerését egyetlen különleges tulajdonsága segíti, a spórapora zöld(!) színű. Emiatt lesznek az érett termőtestek fehér lemezei zöldes színűek A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó, emiatt városi parkoktól, erdőszéleken át, az erdők belsejéig számos élőhelyen megtalálható. Esős, meleg őszökön hatalmas boszorkánykörökben fejleszti termőtesteit. Észak-Amerikában sokszor megtéveszti a hobbi gombászokat, akiket a csillapíthatatlan gyomorrontás döbbent rá a tévedésükre. Szerencsére hazánkban még…

Családok és nemzetségek: tinórufélék

A májustól októberig tartó fő gombaszezon legkeresettebb gombája a tinóru nemzetségbe tartozik, azonban a gombász az ízletes vargánya mellett a rokonait is örömmel látja a kosarában és az asztalán.
A tinórufélék Boletaceae hagyományos, kalap+tönk felépítésű termőtesteket fejlesztenek. A termőtestek változatos méretűek, 5-30 centis kalapátmérő közt minden méret előfordulhat. Egyes nagyra nőtt vargányák akár egy kilósak is lehetnek.
A tinóruk könnyen felismerhető gombák. Elég csak a kalapjuk alá nézni, és jellegzetes, csövecskékből álló, könnyen lehúzható termőrétegükről azonnal tudjuk, hogy tinórut találtunk. (A taplók szintén csövecskés termőrétegűek, de náluk a hús és a csövecskék összenőttek, szétválaszthatatlanok.) A tinóruk együtt élnek a fákkal. Gyakran a társfa azonosítása segít a tinóru meghatározásában. A családon belül a legfontosabb nemzetség a vargányáké. A Boletusokat nevezik még valódi tinóruknak is. Megjelenésüket és némely faj kiemelkedő ízét tekintve megérdemlik a …

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel…