A gyilkos galóca Amanita phalloides városlakó egyedei idén nagyon pechesek, mert nem tudtak teremni. Amikor pedig egyikük csak azért is összeszedte minden erejét a termőtest képzéshez, téliesre fordult az időjárás. A fagy hatása látszik is a kalapon, ahol megvan barnulva, ott bizony megfagyott.
A mai találatával megdőlt az előző rekordja: 2015-ben november 16-án fotóztam le utolsó termőtesteit. Az akkori fotó helyszínén is kerestem, ahogy a többi gyertyán alatt, de sehol máshol nem akadtam rá, csak egy helyen. Azonban érhetnek még meglepetések. Az idő visszamelegszik, és a december egyelőre enyhének ígérkezik.
Figyelmeztetés: a faj magyar neve beszédes. Ha megtaláltad jellegzetes termőtesteit, ne vedd fel! A fehér lemezes, galléros és bocskoros gomba MINDIG halálosan mérgező galóca!
A fehér fűz Salix alba szomorúfűz változata a Tristis egykor népszerűbb volt, még nagyszüleim telkét is díszítette egy. A fehér fűz kérgéből vonták ki elsőként a szalicilsavat, mely amellett,
hogy befőzéshez használt tartósítószer, hatékony fájdalom- és
lázcsillapító. Mai napig kapható a kérge gyógynövény boltokban. A fát nem kell bemutatni, őshonos nálunk, a puhafás ligeterdők egyik fő fafaja. Sajnos a folyószabályozás jelentősen csökkentette természetes élőhelyének kiterjedését, és kertészeti változatai az alapfaj háttérbe szorulását okozták. Mindezekért megérdemli, hogy 2019-ben az év fája legyen. December 5-ig lehet szavazni. Jó tudni róla, hogy nemzetsége társul gombákkal és puha fáját számos korhadékbontó kedveli. Öt gombát, kettő gyökérkapcsoltat és három lebontót gyűjtöttem össze a cikkbe.
A fűzfa-pókhálósgomba Cortinarius saturninus nedves élőhelyeket kedvelő, csoportos megjelenésű gomba. Utóbbi tulajdonsága segíti felismerését. Nem ehető, nem gyakori, ha megtaláltad, hagyd a helyén.
Az öves pereszke Tricholoma cingulatum hasonlít a fenyő-pereszkére, de fűzzel vagy nyírrel társul és tönkjén gallér van, ami ritka tulajdonság a nemzetségében. Bár ehető, de nagyon ritka, így kímélendő.
A vörös gyűszűgomba Cytidia salicina tudományos neve utal rá, hogy kedveli a fűzfát. Annak elhalt ágain tenyészik. Termőtestei feltűnőek, a terülőgombák Cortiniaceae közt talán a legszebbek.
A fűz-tőkegomba Pholiota conissans a fűzfa avarján tenyészik vagy nedves rétek bomló fűféléin. Nemzetségének kisebb méretű tagja, kalapjai 1-3 cm átmérőjűek. Étkezési értéke nincs, ritka, kímélendő faj.
A fűzfa-kéregtörőgomba Diatrype bullata tömlősgomba a közismert bunkós agancsgomba unokatestvére. Termőtestpárnái a képen látható módon, valóban kérget repesztve jelennek meg tavasszal, de egész évben megfigyelhetők.
Kiegészítés: Fák és gombák sorozatom további bejegyzései:
Kocsányos tölgy
Mézgás éger
Fehér nyár
Bükk
Gyertyán
Nyír
Hárs
Erdeifenyő
Lucfenyő
Jegenyefenyő
Vörösfenyő
Megjegyzés: A képek eredetijét a gombák magyar nevére kattintva nézheted meg. A fűzfa botanikai illusztrációját innen vettem.
A gumós macskahere Phlomis tuberosa az egyik jelölt az év vadvirága szavazáson a magyar zergevirág és a tündérfátyol mellett. Mindhárom faj tökéletesen alkalmas, hogy 2019-ben felhívja a figyelmet a hazai flóra értékeire, de mégis egy picit jobban a macskahere felé húz a szívem. A pusztai kucsmagomba kötődik a löszpusztákhoz, melynek egyik karakterfaj növénye a macskahere. Ezért szavaztam rá.
A mai napig a legkésőbbi hegyi gombatúrám 2014. november 15-én volt. Alapvetően nem látom értelmét a késői túráknak, mert eddigi tapasztalataim alapján ilyenkor már nincs értékelhető gomba az ottani erdőinkben. Idén az őszi szárazság is rontotta a gombák esélyeit. Azonban a tartós meleg és a bőséges harmat együtt csodákat művelt. Sőt olyan szintű anomáliát produkált, hogy hitetlenkedve néztem a száraz erdőből előhozott tökéletes vargányákat. Egy helyi gombászpár már lefelé tartott a domboldalon, amikor mi még csak felfelé kapaszkodtunk. Csak vargányát szedtek. Hol? Mi hiába jártuk be az ismert helyet, összesen négy darabot találtunk. Akadtak még száradó őzlábgombák, frissen előbújt szemcsésnyelű fenyőtinóruk, néhány vörös érdestinóru. A nyitóképen narancssárga laskagomba látható, ami nem laskagomba, és nem ehető, de csodálatosan színes gomba. Jó volt rálelni. Azonban én egy vargányát se találtam. Szintén anomália, mert rááll a szemem a gombára. De nem akadtam egyre sem. Ettől függetlenül remek kis túra volt. Összefutottunk gombásztársakkal. Ők is találtak ezt-azt. Bár reggel fáztunk, de délre kellemes idő lett. Nagyon tetszett a novemberi erdő. Nekem mindig jó érzés fák között lenni. Sőt annyira sikerült beolvadni az erdőbe, hogy ráhoztam a frászt két szarvas tehénre, akik csak húsz méterre voltak tőlem, amikor megmozdultam. A hátam mögül érkeztek, de megéreztem a jelenlétüket. Ez van, amikor lecsukott szemmel állok egy nagyobb fa mellett. Csupa meglepetés az élet.
Csütörtökön néhány gombásztársam a hegyvidéken járt, és egyikük ma hozott nekem kevéske tudományos gombát. A tizennégy faj termőtestét elrendezgettem. A felső sor balról jobbra: bunkós agancsgomba, zöldeskék harmatgomba, fehér porhanyósgomba, vöröses kénvirággomba, fakó tőkegomba, barna csengettyűgomba, kajsza lisztgomba. Alsó sor: retekszagú kígyógomba, rózsás kígyógomba, lila pénzecskegomba, keserű pereszke, szaruszürke fülőke, márványos pereszke, illatos pereszke. Ami érdekes a csapatból, hogy csak két faj gyökérkapcsolt, vagyis fával él együtt: lila pénzecskegomba és keserű pereszke. A bunkós agancsgomba korhadékbontó, akár többiek, de nem kalapos gomba, hanem tömlősgomba. A színes válogatás ellenére nincs sok gomba az erdőkben. A tartós szárazság szinte lenullázta az őszi szezont.
Jó lett volna a hegyre menni nagy őzlábgombákat gyűjteni, de szerdán voltam odaát, így szombaton itthon maradtam. Inkább kimentem a piacra, és milyen jól tettem! Amint ránéztem Laci bácsi pultjára, két kis ládányi vörösbarna vargányát Boletus pinophilus pillantottam meg. Akadt köztük egy-két ízletes B. edulis is. Ezért világosabb színű a bal oldali bébi termőtest. A többi mind vörösbarna. Nem tudtam ellenállni és kettőt megvettem. Vacsorára vajon lepirítom és pirítósra pakolva megeszem. Különleges csemege novemberben. Ha lett volna eső, akkor a Béli-hegységben is lett volna egy pazar termőhulláma a vargányának, de középhegységi terepünk csontszáraz. Kizárólag az erdőszéle nedves, ahol a reggeli harmat a fák árnyalása miatt sokáig megmarad. Ott akad gomba. Miközben elképesztő a szárazság! Nyoma sincs a megszokott bőségnek. November igazán jó gombász hónap szokott lenni. Sok késő őszi faj még ilyenkor javában terem, ha volt eső. A vargányák nem éppen késő őszi fajok, így kései termőhullámuk minden helyzetben extrának számít. Ráadásnak kedves fenyőkedvelő vargányánk lucfenyvesben termett. A vörösbarna inkább a lucfenyővel társul, de boldogan él bükkösökben is. Az öreg a Bihar-hegységben gombászott. Ez is nagyon extrém. Nagyon fura az idei szezon. Csupa anomália.
Augusztus óta tart a szinte csapadékmentes időjárás, rendkívüli aszály van. Azért az ősz esős szokott lenni. Idén nem az. Sajnos kedvenc szigethegységi terepeink sem kaptak elegendő esőt, így a csodás erdőkben alig terem gomba. Pedig kiváló élőhelyek! Nemcsak a szárazság sújtja az erdőket, hanem a mi faanyag igényünk is, amíg ott voltunk hallgathattuk a motoros fűrészeket. Hárman mentünk át fél hétkor bemutató és ehető termőtesteket gyűjteni. Szegedről jöttek értem a gombásztársak. Reggel dér és hideg, délben húsz fok és napsütés fátyolfelhőkkel. A reggeli harmat miatt az erdők széle nedves volt és jó illatú. A fák között csörgőszáraz avar és lehangoló "szalma" szag. Nem is erőltettük a gerincen való sétát, pedig normális időjárás esetén fel szoktunk menni. Inkább kint maradtunk és átböngésztük az erdőszélt. Kb. húsz fajt találtunk. Aztán hazafele úton a kettes számú erdőnknél meg kellett állnunk, mert a fák között nagy őzlábgombákat pillantottam meg. A főút szélén megállni lehetetlen, így jó nagy kerülőt tettünk, és szinte átrepültünk az erdőn. Ez egy gyors három kilométeres cikk-cakkot jelentett. Azonban két kosár megtelt őzlábgombákkal. Hogy a csudába tudtak a csontszáraz erdőben előjönni? Elképesztő. Ettől függetlenül a hónapok óta tartó aszályt elneveztem derűs katasztrófának. És van egy olyan érzésem, hogy ez még csak kezdete valami sokkal rosszabbnak.
Nagyon nagy szerencsénk volt a mai gombatúrával. A szárazság ellenére kijött néhány ehető gomba nagyobb mennyiségben, így nekünk is jutott belőlük. Nyolcan mentünk át reggel hatkor a hegyvidékre gombászni az egyik kedvenc helyünkre. Gyakorlatilag az első órában elég étel alapanyagot szedtünk a vörös érdestinóruból és már ekkor találtunk néhány nagy és karcsú őzlábgombát. Benéztünk a patakvölgybe is, de ez a kitérő (sajnos) fölösleges volt. A bükkös aludni tért, a fák teljesen ledobták lombjukat, nem találtunk ehető fajt. Ezért gyorsan visszatértünk a völgy elejére és felmentünk a másik oldalára. Itt szintén az erdőn kívül, a fű között voltak a termőtestek. Meglepően sok nagy őzlábgomba bújt ki. Bőven meglett a fejenként két kiló gomba. Remek túra volt. Nagyon kellett a pozitív élmény. Augusztus óta mélyponton vagyunk dél-keleten.
Vargánya csak mutatóba akadt. Én leltem egy érett termőtestet, míg gombásztárs egy tökéleteset.
