Mihály napján

Az időjárás pont olyan, amilyennek lennie kell egy őszi napon. A hónap első felében tapasztalt nyári időhöz mérten éles a váltás, de a gombász pont erre vágyott. A heteken át tartó száraz-meleg után végre esőfelhők érkeztek a lehűléssel. Sajnos dél-keleten még csak kevés esett, de a kis eső is a magas páratartalommal együtt hatni fog a kedvenceinkre. Hétvégére számítok rá, hogy néhányuk felbukkan. Bár pont szombat-vasárnap az újabb ciklon előtt dél felől igen meleg levegő fog érkezni, aminek hatására ismét nyári idő lesz pár napig. A mostani 10-18 Celsius fok után a majdnem 30 mellbevágó lesz. Szerencsére nem lesz tartós a kései hőség. Újabb csapadékra is kilátás van. Mázli, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy nem ismétlődik meg 2019 októbere, amikor végig meleg-száraz idő volt. Gombák csak a hónap elején mutatkoztak. Remélem, hogy idén többükkel találkozom! Hiányoznak a természet különcei. Vasárnap terepre megyek. Egyrészt gombákat szeretnék látni, másrészt meg akarom találni a háztájiban az őszi kikericset. Sokfelé az országban tömegesen nő, és gyönyörű látvány a sok ezer virág, de Békés megyében igazi ritkaság. Mindig van valami, ami terepre csalja az embert.

XXIV. Erdők Hete

Az év 40. hetén van az Erdők Hete programsorozat. Leginkább a gyerekeket várják országszerte az erdészetek, de életkortól függetlenül érdemes ezen a héten kiemeltebb figyelmet adni az erdőnek. Számomra szomorú, hogy trendi tevékenységeket kell kapcsolni az egyik fontosabb ökoszisztémához, hogy a városi létbe beleszokott emberek felfigyeljenek rá. Itt gondolok az erdőfürdőzésre vagy a túrázásra. Nekem természetesen jött a vonzódás a zöldhöz. Gyerekkorom óta szívesen időzöm a fák között. Keresgéltem a képtáramban és kedvcsinálónak pár fotóm. Add át magad a zöld élménynek és érezd jól magad az erdőben! Ne csak online, irány a valóság!

A szegénység a természetes állapotunk

Sötétzöld filozófusként a madarak a példaállataim, amikkel illusztrálom az egyik nagy különbséget állat és ember közt. Mert mije van a madaraknak, például a kora tavaszi fotómon látható mezei verebeknek? A kis életük van csupán és költési időszakban fészkük. Mégis betöltik az élő egyed legfontosabb célját, élnek, amíg több utódot sikeresen felnevelnek. Nemcsak folytonos stressz az életük, élvezettel fürdőznek porban és vízben, vagy délutánonként összegyűlve társas kapcsolataikat ápolják. Megvan a magukhoz való eszük; élvezet a megfigyelésük. A mezei veréb minden életrevalósága ellenére mégis veszélyeztetett fajjá vált a mi túltolt mezőgazdasági termelésünk hatására. A kultúrtáj egyre inkább kultúrsivataggá változik, amiben nagyon kevés állat él meg. Hidd el nekem, ha már a veréb is eltűnőben van, igen nagy sz.ban vagyunk. Azonban vissza a madár vs. ember összehasonlításra. Nincs túl nagy különbség köztünk. Az emberi faj célja is ugyanaz, fajfenntartás. Jelenleg roppant sikeresek vagyunk, biztosan elérjük a nyolcmilliárdos egyedszámot és a kilenc sem lehetetlen. Azonban ennél a számnál már bekövetkezik a bioszféra összeomlása. Egyesek a tizenegyet is bedobták a köztudatba, hogy korszerű "alga legelészéssel" ennyi embert is el tud tartani a bolygó... NEM. Mert közben az egyedszám robbanásunkat lehetővé tévő szénhidrogének égetésével túl sok szén-dioxidot juttattunk vissza a légkörbe, elérve a hárommillió évvel korábbi szintet, amikor jóval melegebb volt a bolygón és pálmafák nőttek a Déli sarkon. A melegedő légkör extrém változásokat hoz. Igen, mindig is voltak kilengések, de van egy jól megfigyelhető folyamatos melegedés! Sokan úgy vélik, hogy pusztán csak elhagyjuk az előző jégkorszakot... De alig kétszáz év alatt?!? Normális vagy, ember?!? Ettől a tempótól én telerosáltam az alsómat. Mert a folyamat pörög! A szén-dioxid kibocsátásunk nem csökken. Belátható időn belül válságok sorozata fogja megrengetni a civilizációnkat komoly kihívások elé állítva mindannyiunkat.
Sajnos élőlényekként rövid távú céljaink irányítanak minket: önmagunk fenntartása, hogy alkalmasak legyünk utódaink felnevelésére. Ezek olyan erősek, hogy abszolút felülírják a fajunk hosszú távú érdekét, a FAJ FENNMARADÁSÁT. Természetesen közel nyolcmilliárd egyed biztos alapnak tűnhet, jöhet bármilyen kataklizma. Azonban a klímaváltozás alapvetően megváltoztatja a környezeti feltételeket. Helló, Mad Max world! Az erősen specializálódott modern ember túlélési képességei nem túl acélosak. Nevetségesen puhányok vagyunk. Amint bekövetkeznek nyáron a trópusi éjszakák, amikor nem megy 25 Celsius fok alá a hőmérséklet, nem tudunk pihenni és sokan légkondicionálót szerelnek fel. Mintha az megoldaná az alapvető problémánkat, hogy nem bírjuk a meleget. Arról nem is szólva, hogy pár éven belül a túl sok hűtési rendszer miatt összeomlik majd az áramellátás... pont egy durva hőhullám közepén. Nem lesz élvezetes. Tehát abszolút rosszul reagálunk minden magunk generálta problémára. Miközben rövid távú céljainkat hajszoljuk, szétbarmoljuk a világunkat.
Kezd nagyra nőni a sötétzöld filozófiai felépítményem, és nem fog beleférni egy bejegyzésbe és nem is tudom leírni egyszerre az egészet. Biztos vagyok benne, hogy a címben szereplő szegénység kifejezéstől összeugrott a gyomrod, és idiótának vélsz. A megfosztottság mindig olyan ijesztő... Tudod mitől ne legyél soha megfosztva? A józan eszedtől, a tested erejétől, a döntési jogodtól, a sorsod alakításának lehetőségétől és persze a szeretteidtől. Minden más, az összes kacat, ami körülvesz, lényegtelen, pótolható, helyettesíthető más, környezetbarátabb eszközökkel. Vagy te tényleg a tárgyaiddal, a státuszszimbólumaiddal azonosítod magadat? Ne legyél hülye. Kérlek. Én mindig az élőlényt figyelem, nem téveszt meg a hulladék, ami körülveszi. Egyébként a sok cuccunkkal pont olyanok vagyunk mint a szemetes zugpoloska, ami koszt pakol magára, hogy álcázva legyen. Mi elől rejtőzöl? A kényelmetlen igazság zavar, hogy példának okáért meglepően kevés beleszólásod van az életed alakításába? Hogy a biztonság pusztán illúzió. És minden, de minden rohadtul kiszámíthatatlan és veszélyes? Üdv a valóságban! És minden sokkal rosszabb, még annál is, ahogyan én látom.
Ami még nagyon fontos, hogy tudatosítsd magadban, hogy élőlényként felelősséggel tartozol az életért, az élet megőrzéséért a bolygón. Jelenlegi tudásunk alapján a Föld az egyetlen hely az elképzelhetetlenül hatalmas világegyetemben, ahol élet van. Tehát mi a fontosabb? Neked mint élőlénynek. Annyiszor leírtam már... Élő környezet vegyen körül!
A másik, azok a kedves kis hazugságok, amikkel a megsemmisüléstől rettegő tudat nyugtatgatja magát, hogy majd a túlvilágon, a következő életben, a feltámadáskor stb. minden csodás lesz. Elmondom neked, hogy a tudat pusztán az agy generálta illúzió. Tulajdonképpen nem valódi. Igen, bármennyire hihetetlen, de az, aki a bejegyzést írja, időszakos valami. Pechemre biztosan tudom, hogy nem vagyok azonos például hét éves kori önmagammal. Az a lényem rég halott. És a mostani is fokozatosan leépül, átalakul a jövőbeni énemmé. Persze néhány emlék, benyomás megmarad az előző korszakaimból, ahogy a sok felhalmozott információ is sokáig őrződik hosszútávú memóriámban, de kialakul az Alzheimer vagy bármelyik demencia és minden törlődik. Vagyis mi vagyok én vagy te? Mit gondolsz, mit nevezünk léleknek? Valamit, ami nem létezik, pusztán vágyott miazma. Láttam állatot és embert haldokolni. Ugyanaz a folyamat és egyiknek a végén sem éreztem miazmát éteri térbe lebegni az élettelen testből. Szerinted egyáltalán melyik Éned megy tovább?
Hagyjuk a tündérmeséket, a vigasztaló önhazugságokat, tényszerűen egyetlen feladatunk van, megőrizni a földi életet. Minden más haszontalan időpocséklás. És jelenleg éppen felszámoljuk a földi életet. Vagyis életellenesen cselekszünk. Hát, én valahogy nem érzek büszkeséget, hogy állítólag értelmes ember vagyok. Csak egy állat, ami elfogadta a rendszert, amibe született, és bár felismerte a fonák helyzetét, hogy természet-ellenes, de mit tehetne? Azon kívül, hogy nem alapított családot és nagyon alacsonyan tartja a fogyasztását. Oh, basszus, hogy még én is szeg vagyok a bioszféra koporsójába!

Jön az eső

Kellemes meglepetés, hogy a hónap utolsó hétvégéjén csapadék érkezik, ami enyhít egy kicsit a három hete tartó szárazságon. Nagyon száraz a talaj, egy méteren 156 mm a vízhiány! Szerencsére a nagy napi hőingás kedvez a harmat kialakulásának, ami csodákra képes az árnyas erdőszéleken. Ezeken a helyeken összegyűlve képes előcsalni a gombákat. Lásd a linkelt bejegyzésben. A harmat a háztájiban is érezteti hatását, mert nem teljesen tűntek el a kedvenceink. Például a csoportos csiperke és a sárga gévagomba terem. Előbbit védettsége miatt nem gyűjtjük, de utóbbiból szép mennyiség gyűjthető. Azonban a géva csak zsengén finom és alaposan meg kell főzni.
A gombák a start vonalon toporognak, valahogyan tudják követni az évszakok változását, és érzik, hogy itt az idejük. Ha legalább 30 mm eső leesik, számos faj fog teremni. Leginkább a korhadékbontók felbukkanására számíthatunk, főleg a fán élőkére.
Érdekes, hogy egy éve is pont ekkor jött az eső. Érdemes elolvasni a tavalyi visszatekintőmet októberre. Tanulságos.

Dunántúli hétvége

A hétvégét Dunántúlon töltöttem Atival. Augusztus 25-én találtam rá a törökkoppányi teljesítménytúrára és mivel párhuzamot fedeztem fel a település és saját helyzetünkben, megszólalt bennem az érzelmes hazafi, hogy támogatni kéne az újdonsült túrát. Amúgy is szeretek Dunántúlon lenni, nem volt nehéz meggyőzni Atit, hogy menjünk el. Rutinosan készültünk fel a túrára és szombat kora reggel útnak indultunk. Nyolcra megérkeztünk Törökkoppányba és negyed kilenckor elrajtoltunk. Én a kicsi, Ati a nagy a távon. Nekem az autókázás plusz terhelés, ami után közel sem vagyok csúcsformában. Viszont a tíz kilométeres táv a kellemes időben tökéletes választásnak bizonyult. Arra is volt plusz energiám, hogy "eltévedjek", és egy nagyobb kerülővel térjek vissza a kiindulási pontra. A nappali meleg ellenére a reggel nagyon hideg volt. Diszkréten vacogtam. Aztán tízre már kimelegedve trappoltam a szelíd löszdombokon le-fel. A Zselic négy fa túra után ismét jártam löszmélyutakon. Lásd a nyitóképet. Sajnos a szárazság miatt igazán üdezöld természeti fotókat nem tudtam készíteni és a gombák sem mutatkoztak összeszáradt taplókon kívül, de ettől függetlenül elégedett voltam az élménnyel. Ráadásnak a szállásunk közvetlenül a törökfürdő feltárt alapja mellett volt. A vendégházat jó szívvel ajánlom.

Másnap ismét korán keltünk, mert Ati kinézte magának a Baja-Szekszárd szakaszt az Alföldi kéktúrán, aminek teljesítéséhez legalább kilenc óra kellett neki. A napot Szekszárdon töltöttem el, őrült nagyot kóvályogtam a városban, mire megtaláltam a Csontos szurdikot. Persze a tekergés során más szurdikokat is láttam. Azonban a fő cél az avarkori tömegsírt rejtő volt. Pár éve vonzanak a történelmi emlékhelyek, mert a múlt megismerhető, míg a jövő kiismerhetetlen. Azonban a múlt ismeretében a jelenre hatva alakítható a jövő. Vagyis van értelme a történelem tanulmányozásának. Ahogy a test karbantartásának is, aminek a legolcsóbb és legegyszerűbb módja a lendületes séta. Tényleg nagyot mentem Szekszárdon, ahol életemben először sétáltam. Fura volt négy év után visszatérni. 2016-ban csak pecsételtünk az állomáson, és már húztunk is tovább Bogyiszló felé. Sosem tudhatod, hogy lesz-e alkalmad az ismétlésre. Közhely, pedig élő tapasztalat, hogy az élet kiszámíthatatlan. Ezért becsülöm meg a napjaimat, bármily kicsinységnek is tűnjenek a kedvteléseim. Lásd a fotóimat.

Két éve történt

Ritkán jutok ki terepre és nincs is igazán mit dokumentálnom, így korábbi szezonok fotóemlékeit néztem át és 2018 szeptembere külön megtetszett. Az időjárás kicsit szerencsésebben alakult, mert augusztus végén jött néhány erősebb zivatarcella, amik ledobtak cirka 30 mm esőt, aminek köszönhetően a kilencedik hónap közepére felfutott a termőhullám. Nagyon jó gombatúrát tettem 2018. szeptember 15-én a háztájiban. Bőven megpakoltam a tudományos kosarat bemutató termőtestekkel. Ahogyan azt a nyitóképen láthatod te magad is. Békés megye nem a gombákról híres, de 2000 előtt itt is számos gyűjtő hordta a helyi piacokra a mezőkön, legelőkön szedett gombákat. A mezei szegfűgomba, sziki csiperke, mezei csiperke, erdőszéli csiperke, óriás pöfeteg stb. rendkívül népszerű vadon termő gombáink voltak. Sajnos a klímaváltozás teljesen feldúlta a szezont, és más negatív hatások is érték a gombákat. Évről évre egyre nehezebb hódolni a gombászatnak. Úgy néz ki, hogy idén is száraz lesz az ősz első fele.
Két éve a picivel jobb helyzetben szeptember 17-én gyönyörű változékony tinórut fotózhattam a városban a Ligeti soron. Aztán berobbant az aszály, és véget vetett az augusztusi zivatarok keltette termőhullámnak. Hiába mentem a hegyvidékre 22-én, odaát is szárazság volt. Alig tudtam a gombaklubba termőtesteket gyűjteni. Hihetetlen, hogy 2013-ban egészen másmilyen időjárást tapasztalhattam meg. 1000 méter felett alig 10 Celsius fok volt, mindenről csöpögött a víz az esők és a bőséges harmat nyomán, ami könnyen lehet, hogy nyitottabb részeken dér volt. Az ízletes vargánya termőhullám olyan pazar volt, hogy a hideg elől a hegyről levonult szedők nyomán kibújt újabb adagot már senki sem szedte le, így hárman szemezgethettünk. Dugig pakoltuk a csomagtartót. Biharfüreden rajtunk kívül senki sem járt. Az egész katlan a miénk volt. Fantasztikus emlék az első találkozásom az őszi magashegységgel. Azóta teljesen megváltozott a Bihar. 2018-ban elképesztő aszállyal szembesültem. A helyi szedők hatalmas területeket jártak be a vargányáért és megkérték az árát. Az átvevő adott is kilójáért 35 lejt. Pár év alatt a klímaváltozás számos jelével találkozhattam. Számomra egyértelmű, hogy nyakig vagyunk a forró lében és még mindig rotyogtatjuk.
2018 őszi aszálya megnehezítette a Magyar Természettudományi Múzeum gombakiállításának megszervezését. Azonban a gombászok nem hagyták cserben a kiállítás szervezőit, dr. Vasas Gizellát és dr. Locsmándi Csabát, és messzire elmentek a bemutató termőtestekért és végül 326 fajt lehetett megtekinteni. Ez egy nagyon hasznos rendezvény volt az éppen akkor a vizsgára készülődő békéscsabai szakellenőr-tanuló csoportnak, akik közül páran velem együtt eljöttek megnézni a kiállítást. Most nekem is jól jönne ismétlésnek egy ilyen gombatárlat végignézése, mert idén alig van lehetőségem a gyakorlásra. Ez azért aggaszt. Az elmélet tudása a gombák esetében nem elég. Nagyon reménykedek az esős novemberben, mert tavaly pazar ajándékot adott nekünk. Biztos, hogy sokat fogok terepre menni. Nyílt helyen, a távolságot tartva minimális esélye van a vírusnak egyik embertől eljutni a másikig, vagyis túrázni biztonságos. Novemberben nagyon jó termőhullám lehet, amit érdemes kihasználni. Sajnos a november lett az október, és decemberrel nem a tél kezdődik el, hanem az ősz ér véget. Őszintén szólva erősen kétlem, hogy az eltelt napokban a dátum ellenére bárkinek is őszi hangulata lett volna. Igazi nyári idő tombol napközben és úgy néz ki, hogy a mostani hidegfront sem söpri el a meleget. Jövő héten ismét 30 Celsius fok közelébe melegszik nappal a levegő. 
Két évvel korábbi fotóm az ősz egyik jelképéről a kikericsről. Idén már fotóztam a hosszú hétvégés dunántúli kalandozásom zárónapján Iharosberényben. Sajnos a háztájiban idén sem fogom megtalálni, mert itt nem esett elég eső, hogy ki tudjon hajtani. Ráadásnak Kétkörösközben ritka. Bár egyszer egyetlen egy tövet találtam márciusi túra során és pont ott, ahol él, a Marói erdőben. Pech, hogy ezt az erdőrészt az évek során alaposan megritkította a fakitermelés, és a megváltozott mikroklíma biztosan negatívan érintette a kikericset is. Tudom, hogy gyakori növény több tájegységünkben és lesz még hozzá szerencsém, de az igazi öröm az itteni dokumentálása volna. Jó, nem panaszkodok, van egy-két őszi virágzású értékes vadvirága Békés megyének, amiket hamarosan felkeresek. Imádom a gombákat, de természetbúvárként a növényeket is szívesen fotózom vagy fogyasztom. Hamarosan itt a sütőtök és a szelídgesztenye szezonja. Bár nagyon drága lesz a tavaszi fagyok miatt a gyümölcs és a kártevői miatt a dió sem olcsó, de nincs ősz sült tök és gesztenye, almás lepény és zserbó nélkül. Ideje élvezni a harmadik évszak gazdagságát. És biztos lehetsz benne, a gombák is készülnek az optimális időre, amikor megtapasztalhatod őrült tobzódásukat. Irány a természet!

WWF Zöld helyreállítás

A gyapjaslábú fülőkéről a képet a régi "szappantartómmal" 2012. szeptember 23-án lőttem a 117B-ben. Ez volt azaz év, aminek decemberében felfigyeltem az erdészet munkájára, mert megkezdődött az ültetvénytag egyik felének a tarvágása. Pont azt a felét vágták ki februárra, amiben a fülőkét lefotóztam. Ez a kép lett a mementója a pontnak, amikor kimásztam a bokrok alól a gombáim köréből és szembesültem a valósággal.
A klímaváltozás a gombászokat is komolyan érinti. 2000 körül nagyot zuhant a vadon gyűjtött gombák értékesítése a megyében. Nemcsak az öregek eltávozása miatt, hanem az egyre melegedő és kevésbé csapadékos tavaszok a mezei gombák májusi felfutását elsöpörték. Egyszerűen nincs mit gyűjteni. Pedig én még tinédzserként pont láthattam a reptéri mező gombaédenét a 90-es években. 2007-től egyre inkább a fák közé húzódtam és ott kerestem a kedvenceimet. Aztán jött 2012, amikor rádöbbentem, hogy az erdőnek hitt fás élőhelyek valójában gazdasági célú faültetvények, amiknek sorsa a tarvágás, majd a faanyag értékesítése. Teljesen mellékes, hogy milyen természeti értékeket őriz némelyik, ha eljött a vágásfordulójuk, megsemmisülnek. 

A 40/A a Marói erdő egyik utolsó idősebb ültetvénytagja volt. Az értékesebb állományok közé tartozott. Sajnos sosem jártam benne, de megfogadtam, hogy a hozzá hasonló tagokat fel fogom keresni, mielőtt kivágásra kerülnek. Szomorú, hogy semmi értelme az erőfeszítéseimnek. Élőlényekként a szükség kényszere alól nem húzhatjuk ki magunkat. "Éhezünk", így felfaljuk a bioszférát. Nem haragudhatok az erdészre, amiért a létfenntartása érdekében termeli a fát. Az ő ellentmondásos tevékenységének köszönhető, hogy ideig-óráig gyönyörködhetek a kedvenceimben. Aztán végignézhetem az imádottjaim szentélyeinek a megsemmisülését... Ez eléggé tud fájni... Jól ismertem a 117B gombáit, néhányukról megemlékeztem egy bejegyzésben. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az idősebb ültetvénytagok fajkészlete szinte ugyanaz. A tölgyekhez kötődő karakterfajok biztos alapot jelentenek. Az elegyfák: gyertyán, nyárak, hárs, éger gombapartnerei növelik a fajszámot. Én sem láttam még az összes gombáját Békés megyének. Minden emberi túlkapás ellenére még mindig meglepően "gombásak" vagyunk. Azonban egyáltalán nem dőlhetünk hátra, hogy itt nincs is semmi dolgunk. Nyakig szószban vagyunk, mi magunk kavartuk és fövünk meg benne.
Ezért tartom fontosnak megosztani a WWF friss kampányát, a Zöld helyreállítást, ami mindenkihez szól, nemcsak a "sötétzöld futóbolondokhoz" mint én. A napokban közölte a szervezet az Élő bolygó jelentését, ami egyértelműen bemutatja az ember hatását az élővilágra. Én már párszor leírtam, hogy elképesztően hatékony tájátalakítók vagyunk és felfoghatatlan mértékű a rombolásunk. Erről tudnod kell, mert mindannyian benne vagyunk. Igen, én is és te is kedves olvasóm. Azonban én már akarva-akaratlanul sikeresen csökkentettem az ökolábnyomomat, ami még mindig nem elég kicsi, folyamatosan tíz éve hallatom a hangomat és menedzselem a gombákat, vagyis a Zöld helyreállítás hét pontjából mindegyiket kipipáltam. Természetesen nem állok meg, hiszen gombászként létfontosságú nekem az erdő. (Ironikus, hogy Békés megyében nincs erdő.) Téged is arra biztatlak, hogy gondold át életviteledet, hagyd el rossz szokásaidat, fogyassz kevesebbet. Az ember az egyetlen földi élőlény, ami képes belátni tettei következményeit, ha használja az agya fejlett részét. Vagyis gondolkodj és cselekedj! Különben az emberi faj osztozik a lemmingek sorságban, vagyis nagyon sokan éhen halunk a bekövetkező ökológiai összeomlás során... Ja. Ez a jövő. Nem jóslás. A jelenből eredő bizonyosság. Az érdeked, hogy lehetőségeidhez mérten késleltesd a jövőt. Különben bőven megéled a "földi poklot". További szép napot kívánok!

Városi képek 2020

Sajnos a szárazsággal ismét beállt a gombász uborkaszezon, amikor nincs termőtest, így nincs miért terepre menni. Ezért van időm átnézni az idei fotóimat. Igaz, még gyarapodni fog a képtáram, de a szeptember elejéig készített képeimből már kedvem lett szemezgetni. A ma esti bejegyzésben tíz a város belterületén lőtt, "zöld" alaptémájú felvételemet mutatom be újra. A napi sétáim során, ha jók a fények, akkor szívesen kattintgatok a Canonnal. Bármennyire hihetetlen, de a fehér madársisakot szintén a város belterületén örökítettem meg, a kiserdőben elég nagy állománya él. Egy kis erdei hangulat a megyeszékhelyen.
Az Élővíz-csatorna mindig jó fotós helyszín. Teljes hosszán bőven kínál fotótémát egész évben.
A növények a világ urai, a mézvirág csak látszólag volt szorult helyzetben.
A közönséges gyíkfű és tarka koronafürt gyakori növényeink, mégis lehet róluk is jó képet készíteni.
A tintagomba és a kesernyés tinóru remekül elvan a városban is, egyiknek korhadék, másiknak élő fa kell, hogy élni tudjon.
Érdekes, hogy a képeimen látható sok zöld ellenére Békéscsaba kevésbé fásított mint a többi magyar város. Ez a tény engem is meglepett. Tehát bőven van feladata a zöldítés terén mindenkinek, aki itt él. Az élő növényzet jelentősen hozzájárul a jó közérzethez. Csak néhány példa, hogy miért jó a több fa: árnyékolnak, párásítanak, megfogják a port és a zajt, sok élőlénynek adnak otthont. A város zöld folyosója, az Élővíz-csatorna pont a fák miatt annyira népszerű pihenőhely. Én is sokszor megyek végig a Ligeti, majd az Árpád soron. Sokszor a kiserdőig elsétálok. Például májusban gyalog mentem el a madársisakhoz.
A lényeg, hogy unalomig ismert lakhelyed bőven tud meglepetést okozni neked. Csak járj nyitott szemmel és ne rohanj! Az élet körülvesz.


Balázs János: Az erdők anyja


Balázs János 1905-ben született roma származású magyar festőművész és költő volt.
Ha többet szeretnél tudni róla, ajánlom megtekintésre a beillesztett dokumentumfilmet.

A gombák mindig készek meglepni minket

Az aszály határán vagyunk, sokat száradt a talaj, a felső húsz centi telítettsége 58%-os, míg egy méteren már 139 mm csapadék hiányzik a földből. A nyáriasan meleg nappalok és a szél csak rontott a helyzeten. Ezért az esélytelenek nyugalmával indultam el Atival fél nyolckor Póstelekre, ahol utoljára augusztus 6-án jártunk. Meglepően régen. Ahogy beléptünk a kastélyparkba és elértük a tűzrakó helyet, máris felfigyeltem a nagy talajrepedésekre. Ezek semmi jóval nem kecsegtettek, és valóban, a felmérő útvonalam porzott, sehol se találtunk termőtesteket. Negyvenöt perc alatt végeztünk a bejárásával. Ez nagyon gyorsnak számít, de ha nincs gomba, akkor nincs minél időznöm. Azért nem adtam fel a reményt, mert bíztam benne, hogy a kis felmérő hely ad nekem valamit. Két év után ismét van víz a génbank tavacskájában, ami nedvesen tartja a környezetét. Itt reméltem gombákat találni és a tippem bejött. Ide-oda pattogtam imádottjaim között. Lenyűgözött, hogy a pocsék talajnedvesség ellenére a reggeli pára és harmat szinte húzza kifele a termőtesteiket. A friss nyárfa-érdestinóruk ruganyosak és hűvösek voltak, de túl kicsik a leszedéshez. Ezért egyiket sem szedtem fel. A nyitóképen látszik, hogy milyen lehetetlen helyzetben vannak a gombák, és mégis teremnek, ha csak egy kicsivel több nedvességhez jutnak. Ez fantasztikus.