Harmatcsapda

Ma reggel kilencen átmentünk a Béli-hegységbe gombászni. Tudtuk, hogy itt az ideje az extrém gombászatnak, amikor a rettenetes aszály ellenére telepakoljuk kosarainkat. Hogyan? Higgyétek el nekem, hogy tényleg porszáraz volt az erdő és a mező. Semmi értelmét nem láttam a fű vagy fák között keresgélni a kedvenceinket. Éppen csak bementem pár métert az egyik jó tölgyesbe és máris jöttem ki. Ijesztő volt a "némasága", akárha halott lenne. Nulla gomba, összesült mohapárnák. Iszony. Van egy olyan erős sejtésem, hogy a hegyvidék hónapok óta kevesebb csapadékot kap mint a Kétkörösköz. A háztáji szerencsésebb helyzetben van. Pedig a hegyvidéki erdők jelentősen több gombának adnak élőhelyet. Elképesztő a fajgazdagságuk. Azonban ez a csoda víz hiányában nem tud megmutatkozni. Ha ennyire szörnyű a helyzet, mégis hogyan jött össze a pazar zsákmány, amit a nyitóképen látsz? Jogos kérdés. A bejegyzés címében részben ott a válasz. Kifejtem. Egyetlen egy helyen, nagyon keskeny sávban az aszály ellenére tobzódnak a gombák. Az árnyas erdőszélek, ahol magas az aljnövényzet, harmatcsapdaként működnek, és itt a nedvességben teremnek a gombák. Elképesztő. A katasztrofális csapadékhiány ellenére tökéletes gombatúránk volt. Az egyik kedvencem (a sok közül) a rózsaszínű nyálkásgomba is előkerült. Lásd a harmadik képen.