Városi gombatúra

Ma az egészségmegőrzés jegyében nagyobb sétát tettem, jóval a napi 5 km fölé menve. Összesen 14 km-et gyalogoltam, vagyis elmentem a sátántinóru városi lakcíméig, ami a csabai kiserdő Körte-soron túli részében van. Ez egy kellemes túra volt. Semmiféle extra erőfeszítést nem igényelt. Tökéletesen kikapcsolt. A Canon éltes kora ellenére (2006-os gép) tetszetős fotókat lő. Remek "munkatárs". Az első két gombafotónál használtam extra fényt, a mobilom ledjeit. A vakut utálom használni. Alapvetően a természetes fény az igazi nekem. Az évek során több ezerszer kattintottam, de még mindig nem unom a gombák megörökítését. Egyszerűen nincs két egyforma képanyag. Tehát folyton teljesül a változatosság gyönyörködted felismerése. Az idei háztáji anyagom nagyon erős. Bőven lesz miből válogatnom a 2020-as kiállításomra. Ez nem nagy, idén például 18 fotóm van kint a kutatóházban, de könnyen lehet, hogy jövőre ismét a könyvtárban állítok ki. Nézem a cikkbe kirakott fotóimat, és az suhant át a fejemen: egyszerűen szép. Lehet, hogy pont ez lesz az idei fotóválogatásom címe. Nekem a talajszinti fotózás jön be. Amikor leguggolva, egészen közel menve a témához a lényegi valóságot örökítem meg. Nincs semmi trükközés, azt akarom viszontlátni a képeimen, amit az élőhelyen láttam. Annyi a plusz, hogy a Canon lehetővé teszi számomra a nagyon közeli látást. Amikor a látásom határán túl belépek a gombák mikroterébe csodás énvesztést élek át. Embernek lenni ultragáz. A talajszinten, a gomba közelében egészen picire zsugorodok, szinte már nem is vagyok. Csak a természet valósága létezik. Fantasztikus tapasztalás. Ezért olyan jók a képek, mert a valóságot, az egyetlent mutatják meg.