Gombák a háztájiban

Későn keltem, így mire végeztem a házi munkával bőven kifutottam az időből, hogy gyalog vagy biciklivel induljak el a kedvenceimhez. Ezért rávettem Atit az autós túrára. A fő indikátor helyemre mentünk. Délután három körül értünk ki. Igencsak szedni kellett a lábunkat, hogy végére érjünk az útvonalnak még naplemente előtt. Végül is sikerült, mert hat óra hét perckor nyugodott le a Nap, és mi ekkor az autóban ültünk és hazafelé tartottunk. Persze a fák árnyékolása miatt az ültetvényekben fél hat körül félhomály volt, teljesen reménytelenné téve a fotózást, vagy a fejlődő "bébi" termőtestek megpillantását. Reméltem, hogy elcsípem az első tuskógombákat. Ez nem sikerült. Ellenben előkerült régi kedvencem, ami ehetetlen gomba, de őszi karakterfaja a tölgyültetvényeinknek, az émelyítő pereszke. Ráadásnak egy pici kákagombát is sikerült a közelükben megtalálnom. Emlékszem, 2012-ben a 117B alján seregestül jött elő a kákagomba. Most majdnem ugyanott, az ültetvény szélén meghagyott pár sor csertölgy alatt leltem rá. Icike-picike felidézése a múltnak. Mire ismét "erdő" lesz az újratelepített ültetvényből... Nem élem meg. De a lényeg, hogy a gombák megvannak. Még megvannak. A túra jól sikerült. Szerény zsákmányt is sikerült gyűjteni. Fajkínálat egészen jó. Érdemes volt kimenni.