Őszi erdő

Délután ismét a Doboz környéki erdőkben bóklásztam. Reménykedtem benne, hogy a két hidegfront csapadékja megmozdította a gombákat. Sajnos a tartós aszály után nehéz dolga van a kedvenceimnek. Túl sok víz hiányzik a talajból. Hiába adott a csütörtöki hidegfront újabb 20mm esőt, és nedvesítette meg a földet, az avart; ennyi még kevés, a tízszerese kell. Fonák helyzet állt elő, a föld nedves volt, a levegő párás, mégsem tolongtak a gombák. Két órás séta alatt tizenegy nemzetség egy-egy képviselőjével találkoztam. Ez bőven több a semminél, azonban sokkal több gombának kellene lennie. Nagyon soványka az idei szezon. Étkezési mennyiségre esély sincs.
Ezeket találtam: júdásfülgomba Auricularia auricula-judae, lepketapló Trametes versicolor, nyár-fagomba Lentinus tigrinus, csoportos csiperke Agaricus bohusii, fehér őzlábgomba Lepiota alba, óriás likacsosgomba Meripilus giganteus, bársonyos gyökeresfülőke Xerula pudens, galambgomba Russula sp., kígyógomba Mycena sp., fülőke Gymnopus sp., tintagomba Coprinus sp. Hét fajt felismertem, négyet nem tudtam azonosítani.
A kevéske gomba ellenére sikeres volt a túra, mert friss, élő gombákat láttam, fotóztam, érintettem meg.

Villámgombászat

Délelőtt elsétáltam a piacra beszerezni az ebédhez néhány alapanyagot. Valami könnyűre vágytam, így ezt választottam. Séta közben a járda melletti földes részen, gömbkőrisek Fraxinus ornus 'Mecsek' alatt néhány fiatal gombát pillantottam meg. Valószínűleg hajnalban bújtak ki. Első ránézésre tudtam, hogy valamilyen "őzlábgombához" van szerencsém. Elég volt csak a kalap alá néznem és megpillantanom a fehér lemezeket, a laza, gyűrűszerű gallért. Sajnos hiába ismertem fel tágabban vett rokonságát, mert nem tudom eldönteni, hogy a Leucoagaricus vagy a Lepiota nemzetségbe tartozik. Nem mindegy, mert az utóbbiban halálosan mérgező fajok is vannak, lásd a Halálos hetes című írásomat.
Éppen ezért senkinek sem javaslom, hogy kísérletezgessen a kis termetű őzlábgombákkal.

Kiegészítés: A tarlógombák Leucoagaricus közül a fehér tarlógomba L. leucothites a legismertebb. Sokan gyűjtik és megeszik, ha nincs más, jobb gomba.

Gomba gombának farkasa 7.

A rizikefaló penész Peckiella deformans az oka annak, hogy a képen látható ízletes rizike Lactarius deliciosus torz; a lemezei csökevényesek, fehérek. Bár csúnyán elbánik a mohó penész a rizikével, de nem teszi ehetetlenné. Sőt keményebbek és ízletesebbek tőle. Tehát nem kell óvakodni a furcsa rizikétől, nyugodtan felszedhetjük.
Hasonló "jó" hatású penészfaj a homárgomba Hypomyces lactifluorum.
 


Megjegyzés: A képet innen vettem.

Csak egy kép

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Egy északi rizike

A skandináv rizike Lactarius fennoscandicus a lucfenyvesi rizikére L. deterrimus hasonlít, de annál sötétebb színű a kalapja, és kettévágva a kalaphúsa kékül. Új faj, 1998-ban fedezték fel. A Skandináv-félsziget lucosaiban található meg. A lucfenyő gombapartnere. Étkezési értékéről megoszlanak a vélemények, valakinek bejön, valakinek nem. Bár ez általános a rizikéknél.
A skandináv rizike nem él nálunk. A messzi északra kell elutaznunk, ha látni akarjuk.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Rizikék, a tejelőgombák ászai

A galambgombafélék Russulaceae családjába két nagy nemzetség tartozik, a galambgombák Russula és a tejelőgombák Lactarius. Legfontosabb közös tulajdonságuk, hogy kemény húsok morzsalékony és pattanva törik. A lényeges eltérés, hogy a tejelőgombáknak tejnedve van, ami mindenféle szerves vegyület vizes keveréke.
Mindkét nemzetség fajai fákkal társulnak, gyökérkapcsolt gombák. Egyes fajoknál fontos határozójegy a fapartner.
A galambgombák népszerűbbek, mert színesek és köztük sok jó ehető gomba akad, míg a tejelőgombák többsége ehetetlenül csípős. Azonban van egy elit csoportjuk, aminek a fajait sokan kedvelik. Ezek a rizikék.


Az ízletes rizike Lactarius deliciosus neve utal jó ízére. A legjobb rizike és benne van a legtöbb gombász gomba top tízében. Bár hasonlít néhány sárgás-narancsos színű tejelőgombára, de kéttűs fenyőfa társai, narancssárga tejnedve, gödörkés tönkje segít felismerni. Jó gomba, de kicsit trükkös, mert a vizeletet vörösre színezi. Ez egy ártalmatlan jelenség.  
A lucfenyvesi rizike Lactarius deterrimus hasonlít az ízletesre, de ízben elmarad tőle, kesernyésebb, mert több keserű anyagot tartalmaz. A lucfenyő partnere megkönnyíti az azonosítását. Erdei és fekete fenyő alatt nem találjuk meg. Narancssárga tejnedve borvörösre színeződik. Kalapja már fiatalon zöldesen foltosodik. 
A vöröstejű rizike Lactarius sanguifluus az ízleteshez hasonlóan a kéttűs fenyők gombapartnere. Egy erdőben nőhet az ízletessel. A tejnedve alapján biztosan felismered, mert vérvörös színű. Megszáradva zöld lesz. Kalapja idősen zölden foltosodik. A rokonaihoz hasonlóan piacokon árusítható. 
A vörösödőtejű rizike Lactarius semisanguifluus szintén a kéttűs fenyőkkel társul. Kisebb termetű a többi rizikénél, kalapátmérője 3-8cm. A tejnedve narancsvörös, de pár perc alatt borvörösre változik. Ez segít az azonosításában. Kalapja és lemezei zöldesre, kékeszöldesre színeződnek. A zöld szín fura, csúfnak tűnhet, de ettől még jó étkezési gombák a rizikék.
A jegenyefenyő-rizike Lactarius salmonicolor hazánkban ritka faj, mivel fapartnere nem túl gyakori Magyarországon. A jegenyefenyőkkel elegyfaként erdeinkben, míg díszváltozataikkal parkokban, kertekben találkozhatunk. A jegenyefenyő-rizikét könnyű megkülönböztetni a többi rizikétől, mert idősen sincs rajta zöldes elszíneződés. 

Megjegyzés: Az ízletes rizike rajzát innen vettem. A többi gombafotó eredeti helyét eléred a nevekre kattintva.

Virtuális gombászat

Csiperkének álcázza magát

A fehér tarlógomba Leucoagaricus leucothites a füves élőhelyek gombája. Talajlakó korhadékbontóként esők után gyorsan megjelenik réteken, parkokban, és ősszel a tarlókon. Mostanában egyre több helyről kerül elő, és a kezdő gombászokat zavarba hozza. Első ránézésre, mivel egy szabvány kalapos gomba fehér színben, csiperkének tűnik.
Jó észben tartani, hogy a csiperkék lemezei fiatalon rózsaszínűek, idősen barnák, néha szinte feketék. Még az erdőszéli csiperke Agaricus arvensis kezdetben szürkésfehéres lemezei is a kalap kiterülése után gyorsan színesedni kezdenek és végül barnák lesznek.
A fehér tarlógomba lemezei csak éretten, idősen lesznek halvány rózsaszínűek, sokáig tiszta fehérek. Erről a tulajdonságáról a legkönnyebb felismerni, ha mezőn találtunk rá, és sehol egy fa kilométeres körben.
Tönkjén van gallér, ami fiatalon mozgatható; múlékony. A tönkjének alja gyakran széles, bunkó formájú. Nincs bocskora, ahogy a csiperkéknek sincs. Fehér húsa nem színeződik el. Spórapora fehér/rózsaszín.
A csiperkékkel való összetévesztése nem gond, de fák közelében együtt nőhet a galócákkal, amik gyökérkapcsolt gombák. Egy mező kellős közepén ritka tünemény lenne egy fehér galóca Amanita verna vagy a gyilkos galóca Amanita phalloides fehér színváltozata. Szerencsére a galócáknak feltűnő, de néha a talajban, avarban mélyen ülő bocskora van. Ezt mindig keressük meg.
A fehér tarlógomba közepes étkezési értékű gomba. A galócákkal való összetévesztése miatt nem javasolt a gyűjtése. Inkább a csiperkéket válaszd.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Csak egy kép

Egy csipetnyi gombászat

Vasárnap biciklire ültem és kitekertem Póstelekre, hogy járjak egyet a fák között. Titkon reménykedtem benne, hogy a csütörtöki esőnek már lett valami eredménye. Első utam a déli tőkegomba Agrocybe cylindracea termőfolthoz vezetett, de az most üres volt. Megfordultam és elindultam a legközelebbi faültetvény felé, hogy körülnézzek benne. Az erdészeti térképen 117A és 117B ültetvényekben kerestem a gombákat a csertölgyek Quercus cerris között. Az első találat a képen látható apró termetű korhadékbontó volt, amivel lépten-nyomon találkoztam bóklászás közben. Az ilyen kicsi gombákban nem vagyok topon, de előbb-utóbb megmondom, hogy mit találtam. Valószínűleg egy Gymnopus nemzetségbe tartozó fülőkét. Az apróság sikeres megörökítése után (lásd következő "Csak egy kép") odaszóltam a túratársamnak, hogy a kicsi korhadékbontók után a nagyok is meg fognak jelenni pár nap múlva. Azonnal visszaszólt, nézd, ott egy nagy gomba! Balra fordultam és egy óriás csiperkét(fotóm) Agaricus augustus pillantottam meg. Annyira megdöbbentem, hogy eszembe se jutott leszedni, pedig tökéletes állapotban volt, és termete miatt pont jó lett volna egy rántottába. Azonban tartós aszály után felbukkanó gombaóriást nem illik megenni, így a helyén hagytam.
Egy korhadó faágon gombaparányokra leltem. A legnagyobb 5mm átmérőjű volt. Lehet, hogy zsenge hasadtlemezű-gombát Schizophyllum commune találtam, aminek elszáradt termőtesteire több helyen ráleltem, de a faágon frissek voltak.
Visszatértem a kastély parkjába, ahol egy nagylevelű hárs Tilia platyphyllos
alatt egyetlen gyökeres tinórut Boletus radicans találtam. Erről nem sikerült jó fotót készítenem. A tinóru fellelkesített, és elmentem a változékony tinóruk Boletus luridus termőfoltjához, de ott nem volt gomba.
A park és a másik tölgytelepítés közt félúton, az autós mozi előtt, az út szélén valami furcsát pillantottam meg. Gyökér, lócitrom, áltrifla? Amint szétszedtem egy termőtestet, egyből rájöttem, hogy az osztott pöfeteg Pisolithus arhizus (lásd előző "Mai találat") van a kezemben. Csak úgy egy ritkaságra leltem. Hazánkban nem túl gyakori, így helyi jelenléte meglepett. Pedig a memóriám jelzése szerint már máskor is láttam itt fura gumókat, de akkor még nem ismertem az osztott pöfeteget. Ezentúl figyelni fogom a termőfoltját.
A vasárnapi gombászat sikeres volt, láttam friss gombákat és ráleltem egy ritkaságra.

Mai találat

Pisolithus arhizus

Gombavilág különcei 7.

A gumós laskagomba Pleurotus tuber-regium tudományos nevében a "tuber" ismerős lehet, a nemes szarvasgombák nemzetségneve, és a különös laskagombánál annak egyedi tulajdonságára utal, vagyis a raktározó micélium nagy méretű gumójára, ami a szklerócium.
Ugyanilyen tartalékoló micéliuma van a Polyporus mylittae
-nak, és a kucsmagombáknak. Tehát eltérő gombacsaládoknál és törzseknél is megtalálható, mert a kucsmák tömlősgombák Ascomycota.
A gumós szarvasgomba elterjedt Afrika, Ázsia, Ausztrália trópusi részein. Ehető és termeszthető gomba. Hasonló a termesztési módszere a mérsékelt övi fajokéhoz, de nála nem a termőtest, hanem a szklerócium az elsődleges cél. Nagy gumóját élelemként és gyógyszerként is használják.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A nyár arany emléke

Az aranysárga laskagomba Pleurotus citrinopileatus közeli rokona az erestönkű laskagombának P. cornucopiae, ami hazánkban megtalálható, míg aranysárga alfaja nem él nálunk. Őshonos Oroszország keleti részén, Kínában, Japánban. A többi laskagombához hasonlóan lombos fák korhadékbontója, gyengeségi parazitája. Kevésbé jó ízű mint a nagyobb, rugalmasabb húsú késői laskagomba P. ostreatus, de főzés során elveszti kesernyés mellékízét. A szép színe miatt, a törékeny húsa ellenére termesztik. Ugyanolyan könnyű a termesztése mint a többi laskának, csak nagyobb a hőigénye és több fény kell neki a kalapok színeződéséhez. Hazánkban nagyüzemi szinten nem termesztik, de hobbiból fűrészporos blokkon lehet kísérletezni vele. Az interneten rendelhető spóra vagy csíra. Bár most sehol sem találtam eladót.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Helyzetjelentés

Vasárnap a Doboz környéki erdőkben, faültetvényekben bóklásztam. Itt fotóztam le a legutóbbi "Csak egy kép" gombáját, a bükkfa-taplót Fomes fomentarius. A tapló fakeménységű termőtestei télen-nyáron, fagyban és aszályban egyaránt megfigyelhetők.
Kalapos gombából csak két fajt láttam, egy picike csengettyűgombát Pluteus spp. tölgyfatuskón, és néhány molyhos tinórut Xerocomus subtomentosus, amik az út szélén, a talaj repedéseiből bújtak elő. Kettő már összeszáradt, egyet csócsált a tinórufaló penész, egyet felvettem, hogy megnézzem a pórusait, és az ötödiket helyén hagytam, hogy megörökítsem. Megdöbbentő volt, hogy a csontszáraz erdőben nemezestinórura leltem.
Ennél még többet tud nyújtani a tapasztalt, sokat látott gombászoknak egy speciális élőhely, aminek lápos talaja elég nedvességet meg tud őrizni. Itt a legnagyobb aszályban is rá lehet lelni az ízletes vargányára Boletus edulis.
Az országban többfelé terem a sárga gévagomba Laetiporus sulphureus, ami az előző helyzetjelentésem főszereplője volt.
Aki valami különlegesebbre vágyik, tölgy elegyes erdeinkben keresgélhet májgombát Fistulina hepatica. Egy picike példányt találtam vasárnap. Túl kicsi volt az ételkészítéshez, azonban élőben láthattam az egyik legfurább gombát.
Az aszálynak egyetlen előnye van, hogy jobban megbecsüljük a szárazsággal dacoló gombáinkat. Ha ők kitartanak, mi is kibírjuk. Előbb-utóbb itt az évszakváltás, megjönnek a nagy esők, és bőségesen teremni fognak a kedvenceink.

Kiegészítés: Szerda este a front előtt kipattant zivatarok közül az egyik átvonult Békéscsabán. A hidegfront felhőzete a reggeli órákban érkezett meg. Fél kilenckor áztató esőre ébredtem és élénk szélre. Az előrejelzés teljesen bevált, eddig 15mm csapadék hullott, és folyamatosan esik. Jövőhéten még egyszer rákapcsol a déli forró légtömeg, és 25C fölé fog ugrani a hőmérséklet, aztán a hónap végén megjön az igazi ősz.
Úgy néz ki, hogy teljes kavarodás várható a gombák terén, a hideg-meleg váltás miatt nyári és őszi fajok vegyesen fognak előjönni. Meglepetésekre számítok. Ideje elővennem a gombász felszerelésemet.

Virtuális gombászat

Gombákkal a világ körül 14.

A skarlát csészegomba Cookeina sulcipes nemzetsége a szubtrópusi, trópusi fás élőhelyeken található meg. Korhadékbontó, csésze alakú tömlősgombák. Közös jellemzőjük, hogy csészéjük belső része, ahol a termőréteg van, erőteljes színű. A külső oldaluk kevésbé színes. Az idősebb termőtestek kifakulnak. Mindenféle táptalajon megtalálhatók, korhadó ágakon, fatörzseken, lehullott gyümölcsökön. A skarlát csészegomba gyakori a déli féltekén, Dél-Amerikától, Afrikán át Ázsiáig sokfelé megtalálható síkvidéki, hegyvidéki erdőkben 700 méteres magasságig.
A Cookeina-val rokon nemzetség a Sarcoscypha. Mindkettő a Sarcoscyphaceae családba tartozik. Az osztrák csészegomba Sarcoscypha austriaca az egyik legszebb gombánk. Tehát nem kell irigykedni a déli tájakra, mert színpompás csészegombáik vannak.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mi a tanulság?

A csúcsos pókhálósgomba Cortinarius rubellus eddig még nem került elő Magyarországon. Nyugat-Európában több helyen él, és nyugatabbra tőlünk többször okozott életveszélyes mérgezést. Ugyanolyan magas az orellanin tartalma mint a mérges pókhálósgombának C. orellanus.
2003-ban néhány fiatal a hegyes badargomba Psilocybe semilanceata helyett gyűjtött csúcsos pókhálósgombát és majdnem belehaltak a tévedésükbe. Valószínűleg nem tudták, hogy a badargomba a füves élőhelyeket kedveli, leginkább a trágyázott réteket, birkalegelőket, míg a pókhálósgomba a fenyők gombapartnere, de tőzegmohalápokon a fekete áfonyával Vaccinium myrtillus társul.
A mámort kereső fiatalokénál híresebb eset történt 2008-ban, amikor Nicholas Evans angol író és néhány rokona evett csúcsos pókhálósgombát. A gomba gyűjtője tölcséres rókagombának Cantharellus tubaeformis hitte. Az író visszaemlékezéseiben elmondta, hogy a konyhában volt egy határozókönyv, de aznap este senkinek se jutott eszébe fellapozni, mert megbíztak a gombaszedőben. Másnap, amikor erős rosszullétre ébredtek, akkor néztek bele a könyvbe és döbbentek rá a tévedésre. Azonnal mentő, kórház, veseleállás, majd dialízis évekig.
Az író családi életén rajta hagyta nyomát a pókhálósgomba mérgezés. Egyetlen egy szerencsés véletlen volt a súlyos esetben, hogy a gyerekek nem ettek a gombás ételből.
Mi a tanulság? Mindig ellenőriztesd szakértővel a gombát! A nagyobb városok piacain rendszerint van gombaszakellenőr. A nagy gombatúrák előtt erősen javasolt megtudni, hogy hol és mikor dolgozik. Sose egyél meg olyan gombát, amit nem látott szakember! Ugyan vannak könnyen azonosítható gombák mint például a nagy, fehér labdára emlékeztető óriás pöfeteg Calvatia gigantea, de a többi ehető gombát már nem ennyire egyszerű felismerni. Ne legyünk "mohók", türelmetlenek, felszínesek! Inkább egy adag kidobott gomba mint rosszullét, orvosi kezelés, vagy a legrosszabb esetben, halál.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Csak egy kép

A boldogság kék gombái 5.

A galambkék pókhálósgomba Cortinarius cumatilis meglepett, mert sokkal inkább kék mint az előző cikkben bemutatott hagymatönkű C. traganus. A pókhálósgombákon gyakran láthatunk lilás, ibolyás árnyalatokat, de a kék jóval ritkábban fordul elő rajtuk. Ezért kuriózum a nevében is kék galambkék pókhálósgomba. Sajnos nagyon ritkán bukkan fel hazánkban. Egyetlen hazai előfordulásáról tudok, 2010-ben került elő Ispánk közelében. Egy fotós albumban találtam rá.
2010 rendkívüli évnek számít, mert gombatobzódás volt, és sok ritka fajt találtak a hobbi és profi gombászok. Ha 2013 csapadékos lenne, talán ismét teremne a galambkék is. Kékes kalapjáról, fehér tönkjéről, fiatalon fehéres, idősen agyagbarna lemezeiről könnyű felismerni. A fenyőket kedveli, leginkább luc- és vörösfenyő alatt található meg. Termőideje szeptember-október. Az ispánki példány október elején került elő.
Remélem, hogy egyszer rátalálok! Imádom a kék gombákat.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Pókhálósgomba szivárvány

A pókhálósgombafélék Cortinariaceae családjának névadó nemzetsége a Cortinarius a legnépesebb csoport a kalaposgombák Agaricales rendjén belül, több mint kétezer faja van világszerte. Hazánk erdeiben szintén gyakran találkozhatunk velük a nyári, őszi időszakban. Örökzöld és lombhullató fák gombapartnerei. A talajon lelünk rá a magányos vagy seregesen növő termőtesteikre.
A pókhálósgombákat viszonylag könnyű felismerni, de a pontos fajukat rendszerint nehéz elsőre megmondani, mert több faj változékony színű és oda-vissza hasonlíthatnak egymásra.
A pókhálósgombák rendes kalapos gombák, vagyis tönkre, kalapra tagozódik a termőtestük. A fiatal gombákon a legtöbb faj esetében jól megfigyelhető a névadó tulajdonságuk, a pókhálószerű burok, ami eltakarja a lemezeket. A burok felszakadása után leginkább a tönköt övezik a szálak, de a kalapszélen is megfigyelhetők. A másik fontos jellemzője a pókhálósgombáknak a rozsdaszínű spóraporuk, ami bőségesen hullik az érett termőtestek lemezeiről.
A kezdőket elriaszthatja a nemzetségtől, hogy a legtöbb faj váltakozó mértékben tartalmazhat orellanint, ami a veséket károsítja. Egyes fajok akár halálos mérgezést is okozhatnak, ilyen például a mérges pókhálósgomba C. orellanus.
A mérgező fajok mellett ehetők is vannak, de ezek hazánkban ritkák és kímélendők, valamint a felismerésük rendszerint nehéz, ilyenek az óriás pókhálósgomba C. praestans (védett!) és a gyűrűs ráncosgomba C. caperatus.
Étkezési szempontból nézve "értéktelenek" a pókhálósgombák, azonban gyökérkapcsolt gombákként a fákat segítik, így közvetve nekünk is jót tesznek, valamint számos fajuk ugyanolyan színpompás mint a galambgombák Russula.
Hasznuk és szépségük miatt, a mérgező fajok ellenére, érdemesek a figyelmünkre. A cikk végére érve másként fogsz tekinteni rájuk.

A lángvörös pókhálósgomba C. phoeniceus a kisebb termetű pókhálósgombák közé tartozik. Kalapátmérője 2-7cm. Színe változatos, fahéjnarancs, rókaszínű, élénk vörösbarna lehet. A lemezei sötétvörösek. Húsa retekszagú, kesernyés ízű. Kis termete, rossz íze és szépsége miatt biztosan az élőhelyén hagyjuk. Egyes országokban textilfestésre használják.
Az oroszlánsárga pókhálósgomba C. limonius latin neve utal a színére (olaszul limone citromot jelent), azonban a kalapjának közepe sokszor vörösesbarna, így króm- vagy citromsárga kalapja narancssárgának tűnik. Fenyőerdőkben él, szeptember-októberben terem. Hazánkban nagyon ritka. Ha rálelnénk, ne szedjük fel!
Az elegáns pókhálósgomba C. elegantior az előző kettőnél nagyobb termetű, kalapátmérője 5-15cm. Színe króm- szalma- vagy aranysárga, barnásan szálas. A lemezei szalmasárgák. A "pókhálója" is sárga színű. Szintén fenyőerdei faj, de néha lomberdőben is terem. Termőideje szeptember-október. Sajnos szintén ritka nálunk.
Az olajzöldes pókhálósgomba C. venetus a ritkább zöldes árnyalatú pókhálósgombák közé tartozik. Kalapja olívsárgás vagy sötét olívzöldes. Idősen az olív tónus hiányozhat, vagyis zöldebb lesz. Kalapátmérője 2-6cm. Termőideje augusztus-november. Inkább a hegyvidéki fenyőerdőket kedveli, de lomberdőkben is él. Szintén nem túl gyakori Magyarországon.
A hagymatönkű pókhálósgomba C. traganus fotója kissé csalóka, mert inkább ibolyás, lilás a kalapja, ami idősen sárgásszürkére kifakul. A húsa sáfránysárga, ami a lilás külsővel együtt fokozza a gomba esztétikai értékét. Sajnos kellemetlen, szúrós szagú és csak ritkán gyümölcsillatú. Szeptembertől októberig terem lomb- és fenyőerdőkben, de eléggé ritka.
A lilatönkű pókhálósgomba C. evernius hazánkban még nem került elő, azonban kellett egy lila faj is. A lilatönkű inkább vörös- vagy gesztenyebarna kalapú, a lila árnyalat a fiatal gombákon látható, azonban lemezei is kezdetben ibolyásak, és tönkje szintén halványibolyás színű. Szeptembertől novemberig terem savanyú talajú lucosokban, tőzegmoha párnákban.

Megjegyzések: A fotók eredeti helyét megnyithatod, ha rákattintasz a gombák nevére.
A bevezetőben látható zsemlebarna pókhálósgomba C. varius képét innen vettem.

Virtuális gombászat

Gomba gombának farkasa 6.

Az élősdi bocskorosgomba Volvariella surrecta neve utal a parazita életmódjára, azonban nem fákon élősködik, hanem gombákon. A képen látható, hogy a termőtestei egy kalapon állnak. Nem fotóstrükk, tényleg abból nőttek ki. Kalapos gomba a kalapon. Meglepő látvány, amit ritkán lehet megfigyelni, mert az élősdi bocskorosgomba nem túl gyakori. Kedvenc "áldozata" a szürke tölcsérgomba Clitocybe nebularis elterjedt, termőközegből nincs hiány, azonban meleg- és vízigényes faj, tartósan enyhe, csapadékos időszak kell a termőtest növesztéséhez.
Ha ráleltünk, könnyű felismerni, mert nincs még egy faj, ami rajta állna egy másik gomba kalapján. A bocskora és éretten rózsaszínű lemezei szintén segítenek a felismerésében.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Mai találat

A déli tőkegomba Agrocybe cylindracea termőfoltja a pósteleki parkerdő szélén található. Az öntözőcsatornától pár méterre van egy fekete nyár Populus nigra tuskó, ami alig látszik ki a borostyán alól, azonban a helyét jelzi a déli tőkegomba, és két nyárfa, amik az eredeti fa hajtásai. Az öntözőcsatorna közelsége miatt van elég nedvesség a talajban, ami elengedhetetlen a gombák fejlődéséhez. Az állandó vízellátásnak köszönhető, hogy rendszeresen terem a tuskó maradványán az egyik legjobb étkezési gomba.

Lila virág a pusztában

Limonium gmelini ssp. hungaricum

Kerti rétgomba vs. Pikkelyes harmatgomba

Mindkét faj nemzetsége, Agrocybe és Stropharia a harmatgombafélék Strophariaceae családjába tartozik. A közeli rokonság meglátszik a termőtesteiken is. A meglepő hasonlóság ellenére a kerti rétgomba Agrocybe dura és a pikkelyes harmatgomba Stropharia squamosa  csak első ránézésre lephet meg minket. Ha alaposan megfigyeljük a termőtesteiket, az élőhelyüket, táptalajukat, termőidejüket, akkor felismerjük mindkettőt.
A kerti rétgomba A. dura gyakori faj hazánkban. Májustól októberig terem füves helyeken, parkokban, szántóföldön. Talajlakó korhadékbontó, a fűfélék maradványait bontja le. A kertemben is megjelent a komposzthalom szélén, amiben zömmel lekaszált fű van. Fehéres, okkersárgás kalapbőre szárazon gyakran felrepedezik. Kalapátmérője 3-10cm. Közepes termetű gomba. Kellemes "csiperke" illata van. Sajnos kesernyés ízű, nem ízletes. Egyébként ehető, ha nem zavar minket az utóíze. A lemezei a dohánybarna spóraportól barnára színeződnek. A tönkjén múlékony gallér van.
A pikkelyes harmatgomba S. squamosa lomberdei faj. A fák maradványain, fűrészporon fejlődnek a termőtestei ősszel, szeptembertől októberig. Kisebb mint a rétgomba, kalapátmérője 2-5cm. A kalapbőrén fehéres pikkelykék vannak. A tönkje a hártyás gallér alatt szálas-pikkelyes. A képen fiatalabb termőtestek vannak felfordítva, amiknek a lemezei még szürkések. Később a bíborbarna színű spóraportól elszíneződnek. A rétgombával ellentétben nem ehető, gyengén mérgező.
A gombák azonosítása összetett feladat, minden információ fontos lehet. Legyünk körültekintők, és egyre több gomba lesz jó ismerősünk.

Megjegyzés: A képek eredeti helyét eléred a gombák nevére kattintva a bevezetőben.

Virtuális gombászat

Csengettyűk az erdőben

A tegnapi váratlan gombatalálat megihletett, így ma a csengettyűgombák Pluteus nemzetségéről írok. Kezdő gombászoknak sikerélményt nyújthatnak, mert nemzetség szinten könnyű felismerni a csengettyűgombákat.
Az elhalt fák maradványain jelennek meg a termőtesteik, törzseken, tuskókon, ágakon, de szeretik a fűrészport is. Korhadékbontók. Rendes kalaposgomba alakjuk van. A tönkjükön nincs gallér, bocskor. A világos lemezeik szabadon állnak, nem nőttek hozzá a tönkhöz. Ezt megfigyelheted a cikkhez mellékelt képen is. (Ha rákattintasz, felnagyítod.) Azonban itt egy közeli felvétel a jellegzetes tulajdonságról.
Fontos megfigyelni a lemezek helyzetét, mert a döggombák Entoloma szintén világos lemezű, rózsaszín spóraporos gombák, de nekik tönkhöz nőttek a lemezeik. Egyes döggombák alkatra is csengettyűgombásak. Bár a döggombák mind talajlakók, nem nőnek tuskókon, pontosabban még nincs tudomásom ilyen fajról. Egy példa, hogy mennyire "csalafinták" a gombák. A zöldesszürke döggomba Entoloma rhodopolium csoportja első ránézésre csengettyűgombás, azonban figyeld meg jól a lemezeket. Vedd észre, hogy tényleg(kép) a tönkhöz nőttek. Sejtésem szerint, ha kezdő gombász vagy, most nyugtalan lettél, mert "tyűha, de nagyon hasonlítanak egymásra a gombák"! Vannak ennél szívatósabb hasonlóságok is. Ezért kell odafigyelni minden részletre a gombák azonosítása során.
A barna csengettyűgomba Pluteus cervinus a nemzetsége típusfaja. Az egész országban gyakori, és nagy túlélő, amint a tegnap fellelt termőteste bizonyítja. Békés megyében a tartós aszály ellenére csak azért is előjött. Gyakran tömegesen jelennek meg a termőtestei. Sajnos nincs étkezési értéke, mert vagy íztelen, vagy retekízű. A bolti csiperkének sokkal jobb íze van.
A rokonait sem fogjuk hazavinni és megfőzni, mert egyik sem ízletes. Nincs köztük veszélyes faj, a mérgezők is inkább tudatzavaros mérgezést okoznak mint például a szürke csengettyűgomba Pluteus salicinus. A termőtestén szintén megfigyelhetők a szabadon álló lemezek.
A csengettyűgombák közt akad egy színpompás is, ami megérdemli tőlünk a természet csodája jelzőt. A tűzpiros csengettyűgomba Pluteus aurantiorugosus
ritka faj, de az egész mérsékelt övben megtalálható elhalt lombos fák anyagán. Kicsike, de ragyogó színeivel egyből felhívja magára a figyelmünket. Különösen hálás fotótéma.
A gombák csalafinta hasonlósága ellenére ne tartsunk a természet különceitől! Figyeljünk a részleteikre, így egyre több faj lesz jó ismerősünk.

Kiegészítés: A széleslemezű fülőke Megacollybia platyphylla a barna csengettyűgomba hasonmása. Azonban a spórapora fehér színű, így a fehéres lemezei nem színeződnek rózsaszínűre mint a csengettyűgombáé annak lazacrózsaszín spóráitól. A fülőke széles, ritkán álló lemezei a tönkhöz nőttek, vagy a tönk előtt felkanyarodók. A fehéres tönkjén nincsenek sötétebb szálak. Inkább a talajban lévő fakorhadékon nőnek a termőtestei. Egyedi tulajdonsága, hogy a tönkje alján vastag, fehéres micélium zsinórok vannak.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Meglepetés

A barna csengettyűgomba Pluteus cervinus a kerti diófa tövénél bukkant fel. Ewald Gerhardt a Gombászok kézikönyvében megemlíti, hogy a P. cervinus szárazabb időben is előjöhet. A gomba dacolva a tartós aszállyal termőtestet növesztett. A száraz levegőtől gyorsan száradni kezdett, és félig összeaszalódva találtam rá alkonyatkor. Azonnal mentem a gépért és lefotóztam. Hihetetlen, hogy a rettenetes szárazság ellenére előjött egy gomba, és itt a kertben.
A barna csengettyűgombát könnyű felismerni szabadon álló fehér lemezeiről, amik a spóraportól rózsaszínűek lesznek.

Gombákkal a világ körül 13.

A püspöklila csillaggomba Geastrum episcopale a hazai csillaggombák dél-amerikai rokona. Egy színpompás csoda, amire a 20. század második felében találtak rá a kutatók Argentína szubtrópusi erdeiben. Mirtusz- és babérfélék (növénycsaládok) fatermetű fajai alatt, az avartakaróban tenyészik a micéliuma, és a talajon növeszti termőtesteit. Ezek fiatalon hagymaalakúak. Érésük során a külső burok csillagszerűen felhasad. A friss, nedves termőtestek püspöklila színűek. Száradásuk, érésük során kifakulnak, világos barnák lesznek. A "csillagok" átmérője 3-5 cm. Általában magányosan, néha csoportosan jelennek meg ősszel a keményfás erdőkben. A rokonaihoz hasonlóan korhadékbontó. Étkezési értéke nincs. Különleges színe miatt egy kuriózum a csillaggombák közt.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

A boldogság kék gombái 4.

A kék penész Penicillium roqueforti a mikrogombák közt az egyik leghasznosabb segítőnk. Neki köszönhetjük az ízletes, pikáns kék sajtokat, amiket évszázadok óta készít az ember a segítségével. De nemcsak sajtkészítésre jó. Tevékeny mikroorganizmusként az életfolyamatai során számos vegyületet előállíthat, amire nekünk szükségünk lehet. Ilyenek az összetett cukrok, fehérjebontó enzimek, íz- és illatanyagok, de antibiotikumot is tud termelni, hiszen mikroorganizmusként a baktériumokkal kell vetélkednie. Muszáj megvédenie magát a mini vetélytársakkal szemben.
Ha az ember minden igényét kielégíti, akkor pazar gasztronómiai élményben van része. A kék sajtok nagyon jók. Kár, hogy a minőségi sajtok megfizethetetlenül drágák közép-európai fizetésből. Ettől függetlenül jó nekünk, hogy hasznos munkásunk a kék penész.

Megjegyzés: A képet innen vettem.

Gombamániás desszertje

Ma fánkot sütöttem, mert rég volt farsang, és fel akartam frissíteni fánkkészítési ismereteimet. Kiválasztottam egy jó receptet, aztán belekezdtem a munkába. Picit változtattam a recepten, és csak 34g friss sütőélesztőt Saccharomyces cerevisiae raktam a tésztába. Az apró gombák a meleg időben gyorsan életre keltek. Egy óra múlva a bulizó élesztőtől a tésztagombóc már-már készült kimászni a tálból. Elégedetten borítottam rá a nyújtódeszkára. Csak ujjnyi vastagra nyújtottam a tésztát, mert kisméretű szaggatóm van. Nincs tíz centi átmérőjű. Ezért nem készítettem lyukas fánkokat. Azonban a forma mellékes, mert a tészta a lényeg.
Jók lettek a fánkjaim.
Köszönöm sütőélesztő!

Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel a dolgokat.
Sokszor találkoztam a gyilkos galócával, és még nem tett el láb alól, mert nem ettem belőle. Az első dolgom volt annak idején felismerni a "leggyilkosabb" gombát. Ezért is kezdem vele a cikket, mert minden természetjárónak ismernie kell, hogy senki se legyen galócamérgezés áldozata.

 A gyilkos galóca Amanita phalloides a blogom állandó sztárja. A kiemelt figyelem okát fentebb leírtam. Sose főzz ételt fehér lemezes, galléros, bocskoros gombából, aminek ráadásnak zöldes-barnás-sárgás-fehéres kalapja van! Ha ilyet találsz erdeinkben, fasorokban, a gyilkos galóca áll előtted.
A fehér galóca Amanita verna gyakran összetéveszthető a gyilkos galóca fehér színváltozatával. Az összetévesztésnek nincs gyakorlati jelentősége, mert a fehér galóca is halálosan mérgező. Teljesen fehér gomba. Szintén van galléra és bocskora. A bocskora gyakran mélyen rejtőzik a talajban. Inkább keresd meg, ásd ki a termőtestet, hogy aztán ne lepődj meg!
A mérges pókhálósgomba Cortinarius orellanus a galócákkal nőhet egy élőhelyen, mert a galócákhoz hasonlóan a fák gombapartnere. Hazánkban kevésbé gyakori. Vörösbarnás, narancssárga színei, kissé nemezes kalapja, enyhe retek szaga, ritkán álló lemezei segítenek a felismerésében. Kicsi gomba, kalapátmérője 3-8cm.
A kénsárga pókhálósgomba Cortinarius splendens inkább érdekesség mint valódi veszélyforrás, mert ritka nálunk. Méreganyaga ismeretlen, de a rokonához hasonlóan a vesét károsítja. Sárga színe, peremes gumója, nedvesen nyálkás kalapjának olívbarnás pikkelyei, fiatalon élénksárga lemezei alapján felismerhető. 
A rózsás őzlábgomba Lepiota subincarnata nemzetségének egyik halálosan mérgező faja. Az amatoxin tartalma miatt galóca típusú súlyos mérgezést okozhat. Hazai akácosainkban gyakori, de megjelenhet városi parkokban is. Ne edd meg a fehér lemezes, kicsi gombákat!
A húsbarnás őzlábgomba Lepiota brunneoincarnata szintén felbukkanhat városaink füves helyein, parkokban. Ugyanúgy kellemes, gyümölcsszerű az illata mint a rokonának. Ez semmiképpen se csábítson el! Az amatoxin benne is megvan. Szerencsére apró pikkelykékkel díszített kalapja és fehér lemezei miatt jelentősen eltér a csiperkéktől.
A fenyves sisakgomba Galerina marginata fenyőerdőink korhadékbontója. Fenyők tuskóin, ágain jelennek meg kicsi termőtestei magányosan vagy seregesen. Ártalmatlan, aranyos kis gomba, de halálosan mérgező. Sajnos nagyon hasonlít az ízletes tőkegombára Kuehneromyces mutabilis. Érdemes megnyitni a linket. Ne edd meg a tőkegomba helyett!

Megjegyzések: A cikk első képén az ártalmatlan gyapjas tintagomba Coprinus comatus látható. Egy csiga ismerős mintát rágott a kalapjába.
A képek eredeti helyét megtekintheted a gombák magyar nevére kattintva.