Halálos hetes

Az emberek többsége kerüli a gombákat, mert keveset tudnak róluk. Az ismeretlentől tartózkodunk, félünk. Pedig a gombák a földi élővilág fontos részei. Ezt rég felismerték a hobbi kutatók, profi tudósok és nekik köszönhetően bőséges ismeretanyag halmozódott fel a természet különceiről. Az ismeretgyűjtés a jelenben is zajlik, a tudásunk folyamatosan gyarapodik. Rajtunk múlik, hogy leszámolunk a félelemmel, és megismerkedünk a gombákkal. A gyilkos galóca nem egy mumus, ami szánt szándékkal megeteti magát a gyanútlan emberekkel. A többi mérgező gomba sem magától kerül a tányérunkba, hanem az ismeretek, a gyakorlat hiánya miatt.
A számunkra ártalmas gombák az élőhelyükön hasznos korhadékbontók vagy a fák partnerei. A mérgező vegyületeik ellenére teljesen ártalmatlanok. Ha felismered, nem eszed meg. Ennyi az egész. Ez a titka a gombamérgezés elkerülésének. Nem kell rémmeséket kitalálni róluk, és hamis információkkal riogatni egymást. A gombákkal semmi baj sincs, mi fújjuk fel a dolgokat.
Sokszor találkoztam a gyilkos galócával, és még nem tett el láb alól, mert nem ettem belőle. Az első dolgom volt annak idején felismerni a "leggyilkosabb" gombát. Ezért is kezdem vele a cikket, mert minden természetjárónak ismernie kell, hogy senki se legyen galócamérgezés áldozata.

 A gyilkos galóca Amanita phalloides a blogom állandó sztárja. A kiemelt figyelem okát fentebb leírtam. Sose főzz ételt fehér lemezes, galléros, bocskoros gombából, aminek ráadásnak zöldes-barnás-sárgás-fehéres kalapja van! Ha ilyet találsz erdeinkben, fasorokban, a gyilkos galóca áll előtted.

A fehér galóca Amanita verna gyakran összetéveszthető a gyilkos galóca fehér színváltozatával. Az összetévesztésnek nincs gyakorlati jelentősége, mert a fehér galóca is halálosan mérgező. Teljesen fehér gomba. Szintén van galléra és bocskora. A bocskora gyakran mélyen rejtőzik a talajban. Inkább keresd meg, ásd ki a termőtestet, hogy aztán ne lepődj meg!

A mérges pókhálósgomba Cortinarius orellanus a galócákkal nőhet egy élőhelyen, mert a galócákhoz hasonlóan a fák gombapartnere. Hazánkban kevésbé gyakori. Vörösbarnás, narancssárga színei, kissé nemezes kalapja, enyhe retek szaga, ritkán álló lemezei segítenek a felismerésében. Kicsi gomba, kalapátmérője 3-8cm.

A kénsárga pókhálósgomba Cortinarius splendens inkább érdekesség mint valódi veszélyforrás, mert ritka nálunk. Méreganyaga ismeretlen, de a rokonához hasonlóan a vesét károsítja. Sárga színe, peremes gumója, nedvesen nyálkás kalapjának olívbarnás pikkelyei, fiatalon élénksárga lemezei alapján felismerhető. 

A rózsás őzlábgomba Lepiota subincarnata nemzetségének egyik halálosan mérgező faja. Az amatoxin tartalma miatt galóca típusú súlyos mérgezést okozhat. Hazai akácosainkban gyakori, de megjelenhet városi parkokban is. Ne edd meg a fehér lemezes, kicsi gombákat!

A húsbarnás őzlábgomba Lepiota brunneoincarnata szintén felbukkanhat városaink füves helyein, parkokban. Ugyanúgy kellemes, gyümölcsszerű az illata mint a rokonának. Ez semmiképpen se csábítson el! Az amatoxin benne is megvan. Szerencsére apró pikkelykékkel díszített kalapja és fehér lemezei miatt jelentősen eltér a csiperkéktől.

A fenyves sisakgomba Galerina marginata fenyőerdőink korhadékbontója. Fenyők tuskóin, ágain jelennek meg kicsi termőtestei magányosan vagy seregesen. Ártalmatlan, aranyos kis gomba, de halálosan mérgező. Sajnos nagyon hasonlít az ízletes tőkegombára Kuehneromyces mutabilis. Érdemes megnyitni a linket. Ne edd meg a tőkegomba helyett!

Megjegyzések: A cikk első képén az ártalmatlan gyapjas tintagomba Coprinus comatus látható. Egy csiga ismerős mintát rágott a kalapjába.
A képek eredeti helyét megtekintheted a gombák magyar nevére kattintva.