Pókhálósgomba szivárvány

A pókhálósgombafélék Cortinariaceae családjának névadó nemzetsége a Cortinarius a legnépesebb csoport a kalaposgombák Agaricales rendjén belül, több mint kétezer faja van világszerte. Hazánk erdeiben szintén gyakran találkozhatunk velük a nyári, őszi időszakban. Örökzöld és lombhullató fák gombapartnerei. A talajon lelünk rá a magányos vagy seregesen növő termőtesteikre.
A pókhálósgombákat viszonylag könnyű felismerni, de a pontos fajukat rendszerint nehéz elsőre megmondani, mert több faj változékony színű és oda-vissza hasonlíthatnak egymásra.
A pókhálósgombák rendes kalapos gombák, vagyis tönkre, kalapra tagozódik a termőtestük. A fiatal gombákon a legtöbb faj esetében jól megfigyelhető a névadó tulajdonságuk, a pókhálószerű burok, ami eltakarja a lemezeket. A burok felszakadása után leginkább a tönköt övezik a szálak, de a kalapszélen is megfigyelhetők. A másik fontos jellemzője a pókhálósgombáknak a rozsdaszínű spóraporuk, ami bőségesen hullik az érett termőtestek lemezeiről.
A kezdőket elriaszthatja a nemzetségtől, hogy a legtöbb faj váltakozó mértékben tartalmazhat orellanint, ami a veséket károsítja. Egyes fajok akár halálos mérgezést is okozhatnak, ilyen például a mérges pókhálósgomba C. orellanus.
A mérgező fajok mellett ehetők is vannak, de ezek hazánkban ritkák és kímélendők, valamint a felismerésük rendszerint nehéz, ilyenek az óriás pókhálósgomba C. praestans (védett!) és a gyűrűs ráncosgomba C. caperatus.
Étkezési szempontból nézve "értéktelenek" a pókhálósgombák, azonban gyökérkapcsolt gombákként a fákat segítik, így közvetve nekünk is jót tesznek, valamint számos fajuk ugyanolyan színpompás mint a galambgombák Russula. Hasznuk és szépségük miatt, a mérgező fajok ellenére, érdemesek a figyelmünkre. A cikk végére érve másként fogsz tekinteni rájuk.

A lángvörös pókhálósgomba C. phoeniceus a kisebb termetű pókhálósgombák közé tartozik. Kalapátmérője 2-7cm. Színe változatos, fahéjnarancs, rókaszínű, élénk vörösbarna lehet. A lemezei sötétvörösek. Húsa retekszagú, kesernyés ízű. Kis termete, rossz íze és szépsége miatt biztosan az élőhelyén hagyjuk. Egyes országokban textilfestésre használják.

Az oroszlánsárga pókhálósgomba C. limonius latin neve utal a színére (olaszul limone citromot jelent), azonban a kalapjának közepe sokszor vörösesbarna, így króm- vagy citromsárga kalapja narancssárgának tűnik. Fenyőerdőkben él, szeptember-októberben terem. Hazánkban nagyon ritka. Ha rálelnénk, ne szedjük fel!

Az elegáns pókhálósgomba C. elegantior az előző kettőnél nagyobb termetű, kalapátmérője 5-15cm. Színe króm- szalma- vagy aranysárga, barnásan szálas. A lemezei szalmasárgák. A "pókhálója" is sárga színű. Szintén fenyőerdei faj, de néha lomberdőben is terem. Termőideje szeptember-október. Sajnos szintén ritka nálunk.

Az olajzöldes pókhálósgomba C. venetus a ritkább zöldes árnyalatú pókhálósgombák közé tartozik. Kalapja olívsárgás vagy sötét olívzöldes. Idősen az olív tónus hiányozhat, vagyis zöldebb lesz. Kalapátmérője 2-6cm. Termőideje augusztus-november. Inkább a hegyvidéki fenyőerdőket kedveli, de lomberdőkben is él. Szintén nem túl gyakori Magyarországon.

A hagymatönkű pókhálósgomba C. traganus fotója kissé csalóka, mert inkább ibolyás, lilás a kalapja, ami idősen sárgásszürkére kifakul. A húsa sáfránysárga, ami a lilás külsővel együtt fokozza a gomba esztétikai értékét. Sajnos kellemetlen, szúrós szagú és csak ritkán gyümölcsillatú. Szeptembertől októberig terem lomb- és fenyőerdőkben, de eléggé ritka.

A lilatönkű pókhálósgomba C. evernius hazánkban még nem került elő, azonban kellett egy lila faj is. A lilatönkű inkább vörös- vagy gesztenyebarna kalapú, a lila árnyalat a fiatal gombákon látható, azonban lemezei is kezdetben ibolyásak, és tönkje szintén halványibolyás színű. Szeptembertől novemberig terem savanyú talajú lucosokban, tőzegmoha párnákban.

Megjegyzések: A fotók eredeti helyét megnyithatod, ha rákattintasz a gombák nevére.
A bevezetőben látható zsemlebarna pókhálósgomba C. varius képét innen vettem.