A tegnapi váratlan gombatalálat megihletett, így ma a csengettyűgombák Pluteus
nemzetségéről írok. Kezdő gombászoknak sikerélményt nyújthatnak, mert
nemzetség szinten könnyű felismerni a csengettyűgombákat.
Az elhalt fák
maradványain jelennek meg a termőtesteik, törzseken, tuskókon, ágakon,
de szeretik a fűrészport is. Korhadékbontók. Rendes kalaposgomba alakjuk
van. A tönkjükön nincs gallér, bocskor. A világos lemezeik szabadon
állnak, nem nőttek hozzá a tönkhöz. Ezt megfigyelheted a cikkhez
mellékelt képen is. (Ha rákattintasz, felnagyítod.) Azonban itt egy közeli felvétel a jellegzetes tulajdonságról.
Fontos megfigyelni a lemezek helyzetét, mert a döggombák Entoloma
szintén világos lemezű, rózsaszín spóraporos gombák, de nekik tönkhöz
nőttek a lemezeik. Egyes döggombák alkatra is csengettyűgombásak. Bár a
döggombák mind talajlakók, nem nőnek tuskókon, pontosabban még nincs
tudomásom ilyen fajról. Egy példa, hogy mennyire "csalafinták" a gombák.
A zöldesszürke döggomba Entoloma rhodopolium csoportja első ránézésre csengettyűgombás, azonban figyeld meg jól a lemezeket. Vedd észre, hogy tényleg(kép)
a tönkhöz nőttek. Sejtésem szerint, ha kezdő gombász vagy, most
nyugtalan lettél, mert "tyűha, de nagyon hasonlítanak egymásra a
gombák"! Vannak ennél szívatósabb hasonlóságok is. Ezért kell
odafigyelni minden részletre a gombák azonosítása során.
A barna
csengettyűgomba Pluteus cervinus a nemzetsége típusfaja. Az egész
országban gyakori, és nagy túlélő, amint a tegnap fellelt termőteste bizonyítja. Békés megyében a tartós aszály ellenére csak azért is
előjött. Gyakran tömegesen jelennek meg a termőtestei. Sajnos nincs
étkezési értéke, mert vagy íztelen, vagy retekízű. A bolti csiperkének
sokkal jobb íze van.
A rokonait sem fogjuk hazavinni és megfőzni, mert egyik sem ízletes. Nincs köztük veszélyes faj, a mérgezők is inkább tudatzavaros mérgezést
okoznak mint például a szürke csengettyűgomba Pluteus salicinus. A termőtestén szintén megfigyelhetők a szabadon álló lemezek.
A csengettyűgombák közt akad egy színpompás is, ami megérdemli tőlünk a természet csodája jelzőt. A tűzpiros csengettyűgomba Pluteus aurantiorugosus ritka
faj, de az egész mérsékelt övben megtalálható elhalt lombos fák
anyagán. Kicsike, de ragyogó színeivel egyből felhívja magára a
figyelmünket. Különösen hálás fotótéma.
A gombák csalafinta
hasonlósága ellenére ne tartsunk a természet különceitől! Figyeljünk a
részleteikre, így egyre több faj lesz jó ismerősünk.
Kiegészítés: A széleslemezű fülőke Megacollybia platyphylla a barna csengettyűgomba hasonmása. Azonban a spórapora fehér színű, így a fehéres lemezei nem színeződnek rózsaszínűre mint a csengettyűgombáé annak lazacrózsaszín spóráitól. A fülőke széles, ritkán álló lemezei a tönkhöz nőttek, vagy a tönk előtt felkanyarodók. A fehéres tönkjén nincsenek sötétebb szálak. Inkább a talajban lévő fakorhadékon nőnek a termőtestei. Egyedi tulajdonsága, hogy a tönkje alján vastag, fehéres micélium zsinórok vannak.
Megjegyzés: A képet innen vettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése